Tessedik Sámuel*

(1742–1820)

 

Tessedik Sámuel életének kutatója és az iránta érdeklődő olvasó szerencsés helyzetben van: kézbe veheti Tessedik önéletrajzát. Igaz, hogy ez az életrajz csupán áttekintése egy hosszú életútnak, és nem pótolhatja azt a gazdag forrásanyagot és elemzést, amelyet az elmúlt másfél évszázad Tessedik-irodalma felhalmozott; és mint kiderül, túlontúl szerény is sok kérdésben – mégis ebből az önéletrajzból ismerhető meg az önmagához és másokhoz is szigorú apa, tanár, pap, gazdálkodó, következetes, de minden újra fogékony tudós, komoly és jó kedélyű ember – Tessedik Sámuel.

Tessedik önéletrajzának, majd két legjelentősebb munkájának olvasója több helyen is találkozni fog Tessedik azon keserű megállapításával, hogy őt csupán utókora fogja és tudja majd értékelni. Ez a megállapítás a meg nem értett ember magabiztatásának tetszhet, netán önteltségnek. De aki megismerkedik Tessedik pályájával és műveivel, aki figyelmesen olvassa és mérlegeli írásait, az meggyőződhet róla: Tessedik a tiszta, önzetlen, segítőkész és őszinte élet példája. Mégis meg kellett érnie hosszú évtizedek alatt elért eredményeinek számító, ostoba és kíméletlen lerombolását, ez pedig több a szokásos kortársi értetlenségénél, gúnyolódásnál. Tessedik Sámuelt mindez azonban csak egy dolog miatt bántotta: mert e rombolás a parasztság, esetleg az egész nemzet felemelkedését hátráltatja.

A késői kor, a mi korunk nagy elismeréssel adózik Tessedik munkásságának; írásait olvasva egy rendkívül gazdag élet bontakozik ki előttünk.




Hátra Kezdőlap Előre