Szarvasi nevezetességek*

Azaz Szarvas mezőváros gazdasági krónikája, szerény tanácsokkal földmívesek, birtokosok, polgárok, gazdák, kereskedők, természetbúvárok, utazók, geográfusok, meteorológusok, néptanítók, egyházi és iskolai elöljárók, orvosok és statisztikusok számára, érdekes eseteknek időrendben való előadásával, oknyomozólag dolgozva fel az 1805. évben Magyarország igaz hazafiai részére.

 

E gazdasági krónika tervezésénél tekintettel kell lenni:

I. A kor ízlésére, a népi és nemzeti jellemre, a nemzeti erényekre, hibákra, a nemzeti büszkeségre.

II. A magyar iparra s ennek termékeire, arra, hogy azok termelése mikor kezdődött, hogy gyorsan avagy lassan emelkedett vagy hanyatlott-e az. Az emelkedés vagy hanyatlás okaira. A termékek nemességére, kelendőségére, árára, azok kivitelére, a kivitel akadályaira, teljes lehanyatlására.

III. Templomokra és iskolákra, a tanítás módszerére, a tantárgyakra, a nevelésre, a tanítók és tanulók jutalmazására.

IV. Mindenféle állású kiváló emberekre, kinek érdemei közismertek vagy ismeretlenek, s kik valami jót és dicséreteset cselekedtek, vagy valami közhasznú intézményt alapítottak, különösen minden rendű és rangú, köz- és magánszolgálatban álló érett, értelmes és lelkiismeretes emberek tanulságos példaadásaira.

V. Községi, egyházi, iskolai, tűzrendészeti, malomipari, szegény- és árvaügyi intézményekre, árvapénztárakra és azok vagyonára, arra, hogy ki és hogyan igazgatja, ki és mikor szokta felülvizsgálni azokat, hogy milyen hibákat találtak ott, végül hogy mire fordították a vagyont.

VI. Iskolai és egyházi adósságokra, arra, hogy mikor és mi okból csinálták azokat.

VII. Régi, elejtett és új élelmezési ágakra és forrásokra, arra, hogy mi okozta a régiek megszüntetését és ki indította meg az újakat.

VIII. A népesség szaporodására és fogyására, és arra, hogy milyen eszközzel akadályozták, illetve mozdították azt elő. A népességet aggasztó betegségekre, ártalmas visszaélésekre, rendellenességekre, járványokra, himlőre, pestisre, skarlátra, pokolvarra, nemi bajokra (népiesen sülynek nevezik), arra, hogy mikor s milyen okok folytán kezdtek ezek elterjedni, hogy meddig tartottak, hogyan fojthatók el, azaz milyen intelmekkel lehet és kell azokat elfojtani.

IX. A falusiak életmódjában, a gazdagságban, továbbá a nevelés körül tapasztalható ártalmas rendellenességekre.

X. Még be nem vezetett új, kipróbált gazdasági eljárásokra, melyek igen könnyen bevezethetők és meghonosíthatók.

XI. Parasztkirályokra, azaz a nép között található nagyhangú alakokra (félművelt, ravasz tökfilkókra), kik gyakran egy egész közösséget el tudnak ámítani, tévútra tudnak vezetni és mesterileg értenek ahhoz, hogy a maguk önző céljaival, szándékaival, az ő ostobaságukkal szemben álló bármily jó és hasznos intézményt megbuktassanak, csakhogy magánérdekeiket biztosítsák. Huic hominum generi impune licet peccare.*

XII. A koldusügyre, a tűzkárosultakra, a koldusdiákokra, újévi szerencsét kívánókra, névnapi muzsikusokra.

XIII. Gonosztevőkre; azok célszerű vagy célszerűtlen büntetéseire.

XIV. Árvizekre, tűzvészekre, zivatarokra, villámcsapásokra, aszályra (szűk esztendőkre) és más ún. országos csapásokra, azok szomorú következményeire, e következmények elhárítására való hatásos eszközre, arra, hogy miképpen lehet a földmívesosztálynak ilyen csapások okozta sebeit vagy egészen begyógyítani, vagy legalább a lehető legjobban enyhíteni.

XV. Lupusra,* dőzsölésre, az egészségre káros, őrült táncokra, éjszakai kicsapongásokra, a köz szempontjából káros visszaélésekre, azok megszüntetésére, újra való elterjedésére, arra, hogy ki szüntetett meg, s ki terjesztett el ismét ilyeneket.

XVI. Hasznos népjátékokra, mulatságokra.

XVII. Falurendezésre, mezőszabályozásra, rendőrségi rendeletekre.

XVIII. A cselédségre, cselédügyre, napszámosokra, fuvarosokra, különböző években volt fuvardíjakra.

XIX. Közhasznú intézményekre, azok maradandóságára és következményeire, jó és rossz kihatásaira.

XX. Kegyes alapítványokra, hagyatékokra, végrendeletekre.

XXI. Malmokra, gátakra, hidakra, országutakra, vendéglőkre, azok hiányára, fogyatékosságaira, arra, hogy ezek hogyan orvosolhatók; előnyeikre.

XXII. Az erkölcsök romlására vagy javulására, arra, hogy mi van azokra a legnagyobb hatással.

XXIII. Az igazságszolgáltatásra, arra, hogy miképpen vegyük elejét hatásos eszközzel a rossznak, s mozdítsuk elő a jót.

XXIV. Technikai kultúrára, már folytatott és olyan mesterségekre, melyek még szükségesek volnának. Arra, hogy melyek virágozhatnának a legjobban.

XXV. A mindennapi életre, kényelemre és szórakozásra, szükséges dolgok árainak emelkedésére.

XXVI. A szántóföld, a rétek, a kertek és szőlőmívelés virágzására, a gyümölcstermelésre, a fatenyésztésre, a méhészetre. Arra, hogy ki űz ilyet a legnagyobb sikerrel.

XXVII. Az új, javított gazdálkodás legeredetibb termékeire, a lóhere és bükköny termelésére, a tehenek jobb gondozására és felhasználására, a helyesebb lótenyésztésre, selyemtenyésztésre, kézművességre, gyárakra, ezek akadályaira és hiányaira, felvirágoztatásukat szolgáló hatásos eszközökre.

XXVIII. Az épületekre, azok gyorsan emelkedő, rendkívül magas árára és ezen emelkedés okaira.

XXIX. A gabona tárolására, ráktárakra, készletek félretevésére, búzavermekre.

XXX. Álláttenyésztésre, kivált a ló- és juhtenyésztésre, ezek hiányaira és a segítőeszközökre.

XXXI. Az állatokkal gyermekek, szolgák, pásztorok és mészárosok részéről való kegyetlen bánásmódra, ami elő gyakorlata az emberekkel való kegyetlenkedésnek.

XXXII. A természetben, a levegőben és az időjárásban előforduló ritka, rendkívüli esetekre, azok jó és rossz következményeire.

Megjegyzés. A zsidó nép krónikája máig is ott áll a keresztyének bibliájában, és még mindig találunk abban reánk nézve tanulságos tárgyakat, jóllehet évezredek előtt történt dolgok azok: Vajon nem sokkal több tanulságra akadhatunk akkor napjaink történetében? Nos, lapozgassunk a mi korunk krónikájában!

 

A régi Szarvas város és vár XVI. és XVII. századbeli krónikája

Különböző, részint magánkönyvtárakban, részint a pesti gróf Széchényi-féle+ országos magyar könyvtárban őrzött régi világleírásokban gyakran találunk említést már a XVI. század elején és közepén, még inkább azonban a XVII. század utolsó évtizedeiben, Szarvas régi városáról és váráról, ezen adatokból határozottan megállapítható, hogy már az 1500. év táján vagy valamivel később Szolnok és Gyula között Szarvasnak újonnan épült nagy városa állott.

1561. Ezen évben a mai szarvasi Décse-pusztán már iskola volt, s ahhoz ez évben rektorul Bellényi Tamást hívták meg Wittenbergből, Németországból.

1595. A császáriak megostromolták ezen évben Szarvas várát és városát, s Miksa főherceg október 23-án elfoglalta.

1685. Szarvas határvárost és várat ismét elragadták a törököktől; öt ezredből, um. Gondola és Fürstenberg lovas-, Kastelli dragonyos-, továbbá Manssfeld és egy meg nem nevezett gyalogezredből álló helyőrség jött ide.

Mindezen említett, de egyéb írók is, Szarvas város gazdasági viszonyairól csak annyit mondanak, hogy a hely fontos és mindennel ellátott volt, egyébként az világlik ki e leírásokból, hogy a várost és a várat a gyakori ostromok alatt rommá lőtték és hogy a XVII. század végétől fogva pusztán és elhagyatva állott.

Szomorú a visszapillantás ezen két évszázadra, melyekről joggal mondhatni azt, amit Plinius ír világtörténetében „Mira humani ingenii peste, sangvinem et caedes condere annalibus juvat, ut scelera hominum! Noscantur mundi ipsius ignaris!”*

És mégis visszakívánjuk a régi időket? Bizony, sokszor nem tudjuk, mit kívánunk vissza! A múlt számunkra csak háborús pusztításokat, romokat, csak harci emlékeket hagyott, eseményei romlást, nyomorúságot okoztak az országban, s a föld népét elűzték jószágaikból. Hadd fordítom el szemeimet e szomorú színpadtól s oda, ahol valaha barbárok gyászos jeleneteket vittek véghez, az igazi emberszeretetnek, a türelemnek, a polgári erényeknek, a szorgalomnak tanulságos példáit állítom. Ezek a XVIII. században nemzetekre és országokra áldást hoztak.

 

Szarvas mezőváros XVIII. századbeli krónikája

Szarvas Békés vármegyének egyik nagy mezővárosa. Amikor a boldogult Harruckern+ György báró a Békés vármegyei sivár, puszta birtokokat 1716-ban megkapta, Szarvas szomorú romjaiban hevert. Csak egy örmény szállás, egy törökfürdő, csak beomlott sáncok és futóárkok voltak rémítő emlékei a valaha itt állott városnak és várnak.

1722. Ezen évben Szarvast evangélikus vallású, többnyire tót telepesekkel népesítették be. A telepítési egyezményt Markovitz Mátyásnak Szarvas mezővárosáról írott följegyzéseiben találjuk. Miután a város 1685 óta teljes harminchét éven át romokban hevert. 1721-ben megjött az első települő, ez Valentik (azelőtt Odeitsok) Pál volt, kit régebbi lakóhelyéről Osztroluczkinak neveztek. Meghalt 175(?)-ben. Az első bíró Kugyela János volt. 1739-ben halt meg.

Az 1722. évben kapta Szarvas, mint mezőváros, a maga kiváltságait. Ezeket Hrdina lelkész magával vitte. Őt ui. hivatalból elmozdították, gyermekeiket kenyerüktől fosztva ezzel meg, feleségét pedig boszorkányság vádjával illetvén, a Körösbe akarták dobni, hogy meggyőződjenek arról, vajon mint boszorkány fent úszik-e a vízen, avagy mint nem boszorkány elmerül – O tempora! O mores!*

1729. Ekkor kapta Szarvas az engedélyt, hogy második templomát felépítse, miután az első csak hat évig állott fenn.

1734. A tanulóságot még mindig egy régi törökfürdőben oktatják, mert a község szegény volt ahhoz, hogy rendes iskolaépületet emeljen.

Ebben az évben még csak két szárazmalom volt Szarvason. Az efajta malmok valóságos megrontói a legjobb magyar lovaknak, s ha sokáig fennállanak, a magyar lótenyésztés nagyon nehezen fog fellendülni. Számláljuk meg, hogy hány ilyen malom van az országban és számítsunk minden egyes szárazmalomra évenként, levissimo calculó,* csak tíz leromlott lovat, s csodálkozni fogunk, hogyan tűrik egész nyilvánosan a lovaknak ezen veszedelmét, s közben panaszkodnak a lovak hiánya és drágasága felett; anélkül hogy a bajt orvosolnák: Hallatlan érdemet fog szerezni magának az, aki megtanít arra, hogy a nyomorult malmok helyett álló- és folyóvizeken jobb malmokat építsünk, de úgy hogy ezáltal a vizek kiáradását ne mozdítsuk elő. Ezen évben hívták Szarvasra lelkésznek Markovitz Mátyást, ki addig az ifjú Podmaniczky urak informátora volt. E férfiú gazdag érdemeit az 1762. évnél, halála événél fogom ismertetni.

Röviddel karácsony előtt egy este 8 és 9 óra között nagy tüzes golyó jelent meg a látóhatáron. Gyorsrepülésben haladt nyugatról keletre, Heves vármegye felől Nagyvárad irányába. Tüzes szikrákat szórt, majd oly dörrenéssel, hogy a föld megremegett, szétpattant.

1735. Ebben az évben támadt Szarvas határában a Péró- és Matula-féle lázadás Báró Orczy, Halász Péter és Beleznai tábornokokat rendelték ki egy különítménnyel a lázadók ellen; Szarvas fölött vonultak el csapataikkal s Erdőhídnál (talán Erdőhegy) legyőzték azokat. Egyetlen szarvasi lakost sem lehetett rávenni, hogy a lázadókkal együtt érezzen, mert jóságos földesurukkal valamennyien nagyon meg voltak elégedve.

Első megjegyzés. Lázadás megelőzésének legbiztosabb eszköze: emberséges bánásmód az alárendeltekkel szemben. Ez  a legjobb bizonyítéka annak, hogy javukat akarjuk.

Második megjegyzés. Ha a magyar alattvalónak csak annyi kötelességet kellene teljesíteni, mint amennyit az urbárium előír, akkor helyzete elviselhető lenne és sorsával meg lehetne elégedve, de ha többet követelünk tőle, mint amennyit az ország törvényei szerint tenni köteles, akkor boldogtalan, szegény és nyomorult ő, s akkor igyekezni fog magát minden lehető mesterkedéssel kárpótolni. A magyar törvények elég jogot biztosítanak a földesuraknak jobbágyaikkal szemben, azok elég méltányosak, csak nem kell a törvényben előírtaknál többet követelni. Sok földesúr azonban nem is tudja, hogy hogyan bánnak az ő jobbágyaival, a rosszat fel sem tudja tenni. Az ilyenek annyiban hibásak, mert jogaik gyakorlását úgy bízzák másokra, hogy az illetőkre ők maguk nem ügyelnek fel, s tőlük nem kérik számon szigorúan cselekedeteiket. Bizony ez a hiba nem csekély!

Harmadik megjegyzés. Remélhetőleg a legközelebbi országgyűlésen érett megfontolás tárgyává teszik, mert ennek már legfőbb ideje, hogy a mostani, 1805. év körüli időknek és a helyi viszonyoknak megfelelően nem kellene-e az urbárium némely pontjait pontosabban megszövegezni, a birtokosok, azok jobbágyai és a köz javára módosítani.

Ezen 1735. évben a szülöttek száma 88, az elhaltaké az 1750. évig nem található. Házasságot kötött 12 pár.

1736. Pérón, Matulán és Vértesin, e három főlázadón a halálos ítéletet Budán végrehajtották; fölnégyelték őket, s elrettentő például besózott testdarabjaikat különböző helységekben akasztófára függesztették.

A szülöttek száma 97 volt. Házasságot kötött 15 pár.

1737. Egy görbe orrú gyermek született Szarvason, kinek szemei mindig, még halála után is nyitva voltak. Szájával úgy bégetett, mint egy bárány, kettős homloka volt, a homlok egyik része vörös, mint a sült hús, s kissé előbbre állt. Testének többi része elég szép és szabályos volt.

A szülöttek száma 81 volt. Házasságot kötött 20 pár.

1738. Augusztus 8-án oly heves orkán tombolt, mely nemcsak hogy a fél templomtetőt leszakította, de sok házat is erősen megrongált, sőt az elkésett tized miatt a mezőn maradt termést úgy szétszórta és tönkretette, hogy sok lakos a maga évi termésének jelentékeny részét elveszítette. Ki volt az oka? Decemberben a második adventi vasárnap előtti szombaton este 6 és 7 óra között erős égiháború dühöngött.

A szülöttek száma 101 volt.

1739. Az ezen évben dühöngő pestis megfertőzte ugyan Szarvast, azonban a legfelsőbb rendeletek pontos betartása, megfelelő oktatások s a község érdemes papjának jól megalapozott tanácsai, az elöljárók hathatós intézkedései, továbbá mindennek a helyi viszonyokhoz és szükségletekhez igazodó pontos betartása (maga Kovács János, az akkori bíró kénytelen volt egy ideig a vesztegzárt betartani) által hamarosan elfojtották a bajt, úgyhogy az mindössze 15 embert ragadott el. Azonban nemcsak imákat mondtak a pestis ellen, de a pestisrendeleteket betartották, úgyhogy csakis e három megnevezett, erőteljesen működő eszköz bölcs egybekapcsolásával tudták a nagyobb veszedelmet elkerülni. Oh, ember! Ismerd meg, mire vagy képes, Sanabilibus aegrotamus malis, nosque in rectum genitos, natura, si sanari velimus, adjuvat.*

Megjegyzés az 1739. évhez. Gyönyörű bizonyíték arra, hogy mi mindent tehet egyházának gyermekeivel egy pap, ha világos feje, nemes jelleme van, s hívei szeretetét és bizalmát élvezheti. Képes őket a magas rendeletek betartására buzdítani, kedvet tud önteni beléjük arra, hogy a földesúrnak kijáró kötelességeket híven teljesítsék, s általában vezetni tudja őket mindazon eszközök felhasználásában, melyek az ő egyéni boldogulásukat s egyben a közjót mozdítják elő. Ámde megteheti-e mindezt a népnek oly oktatója, kit hívei szeretetétől furfanggal vagy erőszakkal megfosztottak?

A szülöttek száma ezen évben 101 volt. Házasságot kötött 24 pár.

1740. Az első  két faliórát hozták Szarvasra. Vajon ma mennyi ilyen lehet? És mégis, Gyulát kivéve, egyetlen ügyes órás sincs még a megyében.

A vízkereszt utáni negyedik vasárnapot megelőző szombaton virradatkor olyan fényesség mutatkozott az égen, mintha világos nappal lett volna, de hamarosan ismét eltűnt

A tél csikorgó hideggel köszöntött be, s május elsejéig tartott, úgyhogy sok ezer állat megfagyott s a Körösben a halak elpusztultak. És e hidegre oly erőteljes áradás következett, hogy megfosztotta az embereket kenyerüktől, az állatokat takarmányuktól, az utazók számára pedig lehetetlenné tette a közlekedést. Ámde az 1794-95. évi kemény tél megfigyelőinek a tapasztalata azt bizonyította, hogy nem annyira a hideg, mint inkább az istállók gyatra állapota s az állatok helytelen kezelése volt a hiba a megfagyásoknál. Az áradásokkal szemben a folyók és patakok kikotrása, csatornák, szabályozó vízelvezetők és gátak készítése által lehetne segíteni. Sed non hic una sufficit  manus, non una voluntas.* És az 1804. évben a folyók és patakok Bihar meg Arad vármegyében még mindig ezer meg ezer fával vannak valósággal eltorlaszolva. Nem ez is egyik oka-e az évről évre megismétlődő áradásoknak? Ezen évben két harangot hoztak Budáról, a nagyobbik ára 145 frt, a kisebbiké 34 frt 18 garas volt.

A szülöttek száma 77, a házasságra lépőké 22 pár.

1741. Egy 124 éves asszonyt temettek. S ez a vidék egészségtelen volna? Sokan nagy kort érnek meg, s akik mértékletesen élnek, tagjaik megcsontosodása következtében halnak el, anélkül hogy betegek lettek volna. Mások orvosi segítség nélkül a legnagyobb betegségeket állják ki, és azután sokkal egészségesebbek lesznek, mint azelőtt. Ebben az időben ezen a vidéken még sem orvos, sem gyógyszertár nem volt. Csak a lelkészek és lelkésznék tartottak otthon kis házi, ingyenes gyógyszertárakat. Harangokra, orgonákra inkább gondoltak, mint egészségügyi intézményekre. De hogyan is gondolhattak volna orvosokra akkor, mikor még az egész országban is kevés volt azokból, s egyáltalán az egész orvosi tudomány nagyon gyenge lábon állott? Ma vannak orvosok, de kevésre értékelik őket – legalább semmiféle effektív intézkedést nem tettek avégett, hogy több jó orvos jusson a vidékre is, és azoknak becsületes megélhetést biztosítsanak.

Megjegyzés. Mivel ezen iratban gyakran előfordul az „effektív intézkedés” kifejezés, egyszer s mindenkorra meg kell magyaráznom, hogy ezen kifejezés alatt oly célszerű, a körülményekhez és szükségletekhez mért intézkedések, illetve intézmények értendők, melyek által a kitűzött cél biztosan elérhető. Ilyen intézkedések megtétele a fő dolog minden vonalon, mert ezek nélkül – az olvasó gondolja oda magában azt, amit e gondolatjelek jelentenek.

A szülöttek száma 70 (?) volt. Házasságot kötött 12 pár.

1742. Az időjárás a mezei terményekre és a szőlőre nézve egyaránt igen kedvezőtlen volt. Nagyon nyirkos ősz után hó nélküli tél következett, majd szerfölött száraz tavasz. A mezei termények, különösen a tavaszi vetések nagyon megszenvedtek emiatt; a szőlőskertek sok, de rendkívül komisz bort adtak.

A szülöttek száma 93 volt. Házasságot kötött 37 pár.

1743. Ezen évben hozták Szarvasra az első orgonát. 150 tallérba került.

1744. A nagyságos földesuraság készpénzfizetés ellenében elengedte jobbágyainak a tizedet (kilencedet) s ezáltal azok és a saját jólétét alapozta meg, sok bosszúságot, lopást, kárt (lásd az 1738. évnél), panaszt, pörlekedést kerülve el. A legigazibb szeretet művét végezte ezáltal, s biztosította magának jobbágyai szeretetét; a szorgalom áldásait hintette el ott, hol valaha szitkozódás és dologtalanság uralkodott (effektív intézmény). A népesség szemmel láthatólag gyarapodott, az ínség eltűnt, s a jólét oly gyorsan emelkedett, hogy a történet kevés ahhoz hasonló példát tud felmutatni.

E nemesen gondolkodó földesúr más földesúri hasznoknak készpénzre váltását is megengedte jobbágyainak.

A természetben lerovandó tized azon fő akadályok egyike, melyek miatt a magyar paraszt számára a gazdaság egészen idegen marad, mert általa az arra fordított munkának csak terhét érzi, s az csökkenti szorgalmát. Ha a munkát pénzre váltjuk, akkor a földesúr az én tiszta hasznomnak nem tizedét fogja kapni, hanem tizedet húz egész tőkémből, gyakran egész tiszta hasznomat kapja.

1745. 510 forintért nagy harangot vettek, hadd hirdesse az még a mezőkön lakó munkásoknak is a szent ünnepeket és vasárnapokat, és serkentsen Isten dicséretére és a jóságos földesúrért mondandó imára! Csak elképzelni lehet, de leírni nem, azt a készséges alázatosságot és szeretetet, mellyel ezek az emberek jóságos földesuruk iránt viseltetnek. Néhány kirívó eset igazolhatja ezt. Csak kettőt fogok elmondani.

Markovitz Mátyás Szarvas város nevezetességeiről írott munkájában beszéli el többi között Kovács János bíróról (1739-ben): „Egyszer a bíró, egy tanult, három nyelven beszélő, befolyásos, egyszerű ember engedélyt kapott arra, hogy Hlivár János nevű helyettesével együtt földesuruk bécsi szobájába léphessen. Egy hosszúkás előcsarnokon s más közbeeső termeken keresztül a földesúr szeme láttára földön csúszva alázatos tisztelettel közeledtek hozzá. Amint a földesúr, kinek Bécsben soha még ilyen látványban része nem volt, megpillantotta a tárt ajtókon át csúszva közeledőket, rettentően lehordta őket furcsa magaviseletükért, haragos tekintettel magyarázva nekik, hogy ő nem Isten, akit imádni kell.”

A nagyságos földesúr újabb bizonyítékát adni jobbágyai iránt való szeretetének, amikor a két décsei és a kondorosi fél birtokot igen olcsón (lásd az 1760. évnél) átengedte nekik használatra, hogy jólétüket ezáltal is emelje (effektív intézmény).

A szülöttek száma 166 volt. Házasságot kötött 37 pár.

1746. Az első torony épül, csak fából ugyan, mert téglából építeni nem engedték, mégis messziről fel lehetett ismerni s a környék más tornyaitól meg lehetett különböztetni. Az újonnan épült toronyban betiltották a zivatar ellen való harangozást.

A temetőt a templom mellől átteszik az emberi lakásoktól távolabb eső helyre, nehogy a holtak még haláluk után is ártsanak az élőknek. Így lehet s így is kell okos elöljáróknak a közjón munkálni, mielőtt még azt országosan rendelné el a felsőbbség. Könnyebb akkor engedelmeskedni, ha már előbb önként, meggyőződésből megtettük azt.

A nyár rendkívül száraz volt: április 10-től június 5-ig nem esett; ez szénában nagy hiányt eredményezett, a nyári és őszi termékek pedig alig adtak vetőmagot. November 12-én földrengést éreztek, de ennek semmi következménye nem lett.

1747. Markovitz Mátyás helybeli lelkész megkezdi hívei látogatását; e kezdeményezést nagyon zokon vették tőle s ez az emberek különböző osztályainál bosszankodást váltott ki. A derék férfiú látta, hogy nem érheti el a kitűzött nemes célt, és mert senki nem támogatta, felhagyott jó szándékú munkájával. Így fojtanak el csírájában sok jót, mert – nemtelen lelkek nem képesek meggyőzni arról, hogy a nemes nemesebbül tud gondolkozni és nemesebbül cselekedni, mint ők. Aki maga önérdek nélkül cselekedni képtelen, az másvalakinek önérdek nélkül való cselekvését sem tudja elképzelni

Szigorúan betiltják az éjszakai lármázást és rendzavarást. Ezen évben néhány család Szarvasról az Arad-megyei Apatelekre, más néven Mokrára vándorolt ki, mert ott van fa, továbbá jobb a víz és jobb a szőlőtermés. Új telepet alapítottak ott, utcájukat Szarvasi utcának nevezték el, de még az 1804. évben nyomorban vannak.

Április 12-én a Tisza és a Maros között kegyetlenül zord télutó lépett fel, emberemlékezet óta hallatlan hófúvással. A szülöttek száma 140 volt. Házasságot kötött 45 pár.

1748. Sáskák lepték el Szarvast. Sok, részint célszerű, sokszor azonban babonás eszközökkel, hosszú idő múlva és nagy költséggel űzték el és pusztították ki azokat. A sok pénzbe kerülő hiába elpufogtatott lőpor helyett a községi pénztárból az iskolásoknak fizetendő néhány krajcár a sáska fontjáért és petéiért, s azok elégetése hamarosan véget vetik majd a bajoknak, ha valamikor ezen éhes hívatlan vendégek ismét megjelennek (effektív intézmény).

Tekintetes Békés vármegye rendeletben megengedte a földmíveseknek, hogy mezei munkájukat ünnepnapokon is végezhessék azon célból, hogy azok mielőbb befejezhetők legyenek.

Az urasági intéző parancsára tizenkettő helyett huszonnégy esküdtet alkalmaztak, de hivataluk csak egy évig tartott, annak bizonyságául, hogy amit 12 elöljáró nem tud elvégezni, azt huszonnégy még kevésbé tudja.

A szülöttek száma 165 volt. Házasságot kötött 50 pár.

1749. A szeretett földesúr Szarvason volt, megörvendeztetve jelenlétével kedves jobbágyait. Markovitz Mátyás evangélikus papnál lakott. Sokáig áldott volt emléke a parókián e vendégnek, ma is az, a gyermekek és unokák előtt! Nyugodjanak csendesen annak a földesúrnak hamvai, kiről joggal mondhatják: „Áldott a föld, melyen Harruckern+ uralkodik!” Mi hiánya is lehetett jobbágyainak? Ők bizonyára nem tudják, mit jelentenek e szók: jobbágy és nyomor!

Dinai György, Skorka György és Pasztorovitz Sámuel nevű három szarvasi lakost, kik elöljárójuk, a bíró ellen lázongtak, a földesúr példásan megbüntette. Nem szolgálnak rá hasonló büntetésre azok a községi elöljárók, kik a népet minden ok nélkül papjuk ellen bujtogatják és zendülésre bátorítgatják? Büntetlenül hagyni azokat, nem annyit jelent-e az, mint elbizakodottá, nagyobb ellenszegülésekre ügyesebbé tenni a parasztot?

A szülöttek száma 167 volt. Házasságra lépett 38 pár.

1750. Markovitz Mátyás lelkész kidolgozta az első egyházi és falusi szabályzatot, azt bevezették, Mihály (napja) utáni vasárnap, és a következű vasárnapokon a templomban kihirdették, megmagyarázták, s ezzel a város jólétéhez és virágzásához új alapot raktak le (effektív intézkedés). E ritka okmány fényes bizonyíték arra nézve, mily sok jót tehet híveivel jobb szabályzat bevezetése által egy okos és népének javát akaró lelkész. Mennyi, a közre veszélyes, már erősen gyökeret vert visszaélést szüntethetett volna meg e szabályzat! Az eredmény bizonyította, hogy mily sok, azelőtt nem is álmodott hasznos dolgot lehetett volna a községbe bevezetni s ott megvalósítani! Azt elismerem, hogy meglátszik e szabályzaton, hogy az a XVIII. század derekán, némi akkoriban még uralkodó felfogások szerint készült, de az is meglátszik, hogy tisztán látó derék ember fogalmazta azt. Hadd álljon itt a vázlata a szabályzatnak, mint a nép egy igazi oktatójának, egy valódi lelkipásztornak emléke.

Körültekintő gondossággal volt az tekintettel a bábákra, gyermekágyasokra, a gyermekágyasoknál tapasztalt babonákra, különféle eljárásokra, avatásra, keresztelőlakomákra, vasár- és ünnepnapokon a templomban, továbbá kocsmákban éjjeli mulatozások alkalmával előforduló visszaélésekre, a ruhákban, lakóházakban tapasztalható tisztátalanságra, a lakodalmaknál, lakmározásoknál észlelt rendzavarásokra, gyermeknevelésnél, cselédügynél, betegeknél, gyógyulóknál, gazdálkodásnál előforduló kilengésekre, átkozódásokban, esküdözésekben, iszákosságban és néhány buja táncban nyilvánuló kicsapongásokra, éjszakai fosztókákra, fonókákra, vételnél és eladásnál előforduló lopásra, adósságcsinálásokkal kapcsolatos csalásokra, végrendeletekre, betegekre, haldoklókra, különféle szabálytalanságokra, melyeket temetéseknél, tetszhalottaknál, halotti toroknál és özvegyek meg árvák eseteiben tapasztalhatni; tekintettel volt ezeken kívül a helyesebb nevelésre, iskolákra, vizsgákra, tehetségvizsgálatra, az ifjúságnak különböző hivatásokra való képzésére, irányítására, az életmódra.

Bizony, egy prédikátor által oly éleslátással, oly bölcs összeállítással már a XVIII. század közepén készített eme szabályzat a legritkább tünemény volt a magyar politika és egyház egén!

Különösen felötlő e dolgozatban, hogy a mezei munkák idején, a vasárnapokon kívül, hétköznapokon csak egyszer harangoznak a templomban. Számítsuk ki ezen intézkedésnek a mesteremberekre és napszámosokra gyakorolt hasznát. Számítsunk olyan helységre, mint Szarvas, csak háromezer munkást vagy nemesembert, minden egyes munkásra csak háromszáz, a rendelkezéssel a munkának megnyert órát, minden órára csak 1 krajcár tiszta hasznot, és csodálkozni fogunk az eredményen. Mily bölcsen gondolták ezt ki már az 1750. év táján! Mi már több mint fél évszázaddal előbbre vagyunk, s mégis mi történik sok szegény faluban? Az emberek mindennap kétszer, sőt háromszor mennek kedves templomukba, és – mégsincs kenyerük. De nem csoda, hiszen 3–4–5, sőt 600 legjobb munkaórát imádkozással töltöttünk el, és kötelességszerű munka nélkül tettünk tönkre. És ugyan hol parancsolta ezt Isten, vagy Krisztus, vagy egy apostol? Hol kívánta azt értelmes keresztyénektől? És kik azok, akik ezt mégis követelik, és kik azok, akik ezt cselekszik?

Nyugodjatok békében, áldott hamvai a bölcs (Markovitz) lelkésznek! Ezen intézmény (effektív intézmény) által is hozzájárultál lakóhelyed jólétének megalapozásához, és szorgalmas híveidre új áldást hintettél! A te hited olyan volt, mint az enyém!

A szülöttek száma 171 volt, az elhunytaké 132. Házasságot kötött 49 pár.

1751. A szülöttek száma 181, az elhunytaké 86. Házasságra lépett 45 pár.

1752. Ezen évben a szülöttek száma majdnem megegyezik az elhunytakéval, valóban ritka eset. A halottak alacsony száma a szülöttekével szemben annak bizonyítéka, hogy e vidék alkalmas nagyobb benépesedésre. Akkor is, amikor, mint a következő évben, a himlő dühöngött, az elhunytak száma még mindig nem volt egyenlő a szülöttekével.

1753. A szülöttek száma 183, az elhunytaké 179. Házasságot kötött 38 pár.

1754. 800 ember mindenestül elköltözött Szarvasról Nyíregyházára (Szabolcs vmegyében), s ott a gróf Károlyi-féle birtokon új telepet alapított. Szarvas népessége azonban e kiköltözéssel keveset, úgyszólván alig szenvedett, csak a házasulandók száma szállott le erősen, mert éppen ilyenek költöztek ki az új telepre.

A szülöttek száma 176, az elhunytaké 81 volt. Házasságot kötött 16 pár.

1755. Megint dühöngött a himlő, s a szülöttek száma mégis meghaladta az elhunytakét: 183 és 179. Házasságra lépett 69 pár.

1756. A szülöttek száma 164, az elhunytaké 98. Házasságot kötött 34 pár.

1757. Szegénység, koldulás, és ezekkel egy időben a lakodalmaknál, keresztelőknél és halotti toroknál mégis akkora pazarlás uralkodott e vidéken, hogy meg nem állhatom, hogy a háztartásnak erre a járványos betegségére egy rikító példával rá ne világítsak. Egy közhivatalt viselő, nemes, jó családból származó ember, sokgyermekes családapa, felesége minden lebetegedése előtt (ez évben is) faluról falura vándorolt, hogy a küszöbön álló keresztelőhöz összekoldulja a szükségeseket, úgyhogy e koldulás és egyéb azzal kapcsolatos kihágás miatt Bács vármegyében egypárszor még be is börtönözték. Ő azonban nem hagyta abba sem a koldulást, sem a keresztelőlakomát, még akkor sem, amikor ezek miatt hivatalából elmozdították, s később oly nyomorba süllyedt, hogy 1767 október 12-én nadrágját a szabótól a szegénypénztárból kapott tíz garasért kellett kiváltani, mert nadrág nélkül lévén, nem kelhetett fel az ágyból s még kevésbé mehetett ki a házból.

A szülöttek száma 190 volt, az elhunytaké 122. Házasságot kötött 50 pár.

Megjegyzés. Egy országra sem oly romlást hozó a fényűzés, mint Magyarországra, mert az ahhoz szükséges legtöbb anyagot itt nem termelik, hanem azt drága pénzen külföldről kell behozni. A tétlenségnek és tunyaságnak napjainkban Magyarország fölött uralkodó letargikus szelleme kevés reménnyel kecsegtet arra nézve, hogy ez valaha másképp legyen, s hogy az a káros fényűzés, mely jelenleg az összes fizikai és erkölcsi erőket megbénítja, legalább a fényűzési cikkek itthoni előállítása által Magyarország javára hasznosíttassék.

1758. Ezen évben haladta meg először a halottak száma a születésekét, mert a himlőjárvány mintegy 200 gyermeket ragadott el.

1759. Szarvas engedélyt kapott arra, hogy a feldúlás óta immár harmadik templomát fölépítse, ez azonban csak 1786. évig állt fenn, és 1788-ban összedőlt. Akkoriban a protestánsoknak erős anyagból csak kocsmákat volt szabad építeniük, nem templomokat. Milyen jó lenne, ha ebben a krónikában az oly gyakran épített templomok építkezési költségeit is följegyezhetnénk, hogy párhuzamot tudjunk vonni, megállapítani, vajon az ötven év alatt épült három templom nem került-e több pénzbe, mint a most fennálló erős anyagból épült nagy templom, mely századokig fog eltartani, s a szükséges javítások mellett ezer vagy akár még több évig is fennállhat.

A szülöttek száma 244, az elhunytaké 196 volt. Házasságot kötött 78 pár.

1760. Szarvas mezőváros évi adói a következők voltak:

1.35 palatinális porta után2127 frt38 6/8 kr
2.Szolgák pénztárába469 frt39 3/8 kr
3.A Körösön való átvitelért200 frt 
4. Kocsmák, malmok, halászat, mészárszékek, uradalmi faszállítás és urasági illeték 1405 frt 
5.Bánréve negyedrészéért150 frt 
6.Káka-pusztáért240 frt 
7.Nagy-Décse-pusztáért300 frt 
8.Kis-Décse-pusztáért400 frt 
9.Nagy-Kondoros feléért400 frt 
10.Földesúri tizedért1170 frt 
  (Előbb a község már 1300 forintot fizetett, de a jó földesúr 130 forintot elengedett ezen összegből.)
11.250 boglya urasági széna fejében354 frt10 kr
 Mindezen adók összege7316 frt20 5/8 kr

 

Megjegyzés. A vásárpénzt a nagyságos földesuraság magának tartotta fenn, és a halásztelki birtok nem lett bérbeadva, hanem a határba bekebelezve.

Azt, hogy ezen év táján Szarvas és környéke milyen képet nyújtott, Markovitz Mátyás röviddel halála előtt versekben leírta, ezeket ezen érdemes férfiú életrajzához csatolta. Világosan láthatja ezekből az ember, mennyi minden megváltozhatik, s valóban meg is változott egy fél évszázad alatt, egy oly sok tekintetben nevezetes hely helyrajzában és viszonyaiban. Ha a költő most, ötvenöt év múltán újra megszemlélné e vidéket, mennyire csodálkozna azon, hogy egynémely, akkor bőségben volt terméknek alighogy a neve ismeretes, s annak nyoma sem található.

Ezen évben teljesen beszüntették a minden tekintetben annyira káros hostiációt (ostyáknak tanulók által karácsony előtt házról házra való küldözgetése, mikor is a tanítók nevében boldog ünnepeket kívánnak), s a tanítókat e veszteségükért a községi vagy egyházi pénztárból 24 forinttal kárpótolták. Hogy pedig megtudja az utókor, miért szüntették be ezt a nagy visszaélést, idejegyzem annak részletes okait:

1. Mert a tanulók a téli iskolát decemberben ostyasütés és széthordás miatt 3–4 héten is elmulasztották.

2. Mert sok és nagy rendzavarás történt, mivel az ostyasütők ezen cégér alatt szabadon lophattak és koldulhattak.

3. Mert a fiatalság az éjszakai sütések alkalmával kóborolni, korhelykedni, rendetlenkedni tanult, s erkölcse és egészsége megromlott.

4. Mert közben sok fát loptak, még többet elégettek a sütősnél.

5. Mert a fiatalság hiú kívánságokkal pénzt keresni, hasznot húzni tanult.

6. Mert a karácsonyi ostyákkal, emberekkel és állatokkal sok babonáskodást űztek.

Persze a visszaélés eltörlése sok rossz érzést váltott ki ifjaknál és öregeknél, szegényeknél és gazdagoknál, mégis amikor látták, hogy minden zúgolódásuk sem viszi többé az ostyákat a házakba és istállókba, szépen belenyugodtak, és a karácsonyi ünnepeket ostya nélkül éppoly jól, sőt jobban töltötték el, mint addig háromszoros, négyszeres, sőt ötszörös ostyákkal, melyekért ajándékokat kellett adni.

Ebben az évben a városban még csak négy száraz malom, három kocsma és egy mészárszék volt; ezek, valamint a többi földesúri javak bérbe voltak adva a községnek, ami természetesen a község és az uraság jólétét szemmelláthatóan növelte.

A szülöttek száma 248 volt, az elhunytaké 100. Házasságot kötött 76 pár.

1761. Néhány pajkos és vakmerő iskolás fiú a Blasius-kantáció* alkalmával, kifosztotta derék papjuknak a papi kertben levő tanulószobáját, összeszaggatták az ott talált képeket, térképeket, összezúzták a föld- és éggömböt, s oly pusztítást vittek véghez, mintha ellenség járt volna ott. E kihágást keményen megbüntették, s az eset alkalmat adott a Blasius-kantáció megszüntetésére. Sokszor ily borzasztó kihágásoknak kell előbb az embereket figyelmeztetni, hogy elavult szokások megszüntetését megfontolás tárgyává tegyék.

Nagyon kezd terjedni e vidéken a kukoricatermelés; részletesen kell itt leírni ez új gazdasági ág hasznát, hogy lássuk, mint emelkedik ezáltal is a község jóléte.

1. A vagyonos gazda, kinek sok földje van, s ősszel és tavasszal gyakran nem tudja az egészet megművelni, oly terményt kap általa, melyet valamivel később kell művelni, mint más nyári terményeket, mert annak a dér ártalmára van.

2. Sok ezer szegény ember keresethez s néhány hétig táplálékhoz jut az ásásnál, feltöltésnél, törésnél, hazaszállításnál és fosztásnál, mielőtt még a nagyobb mezei munkák megkezdődnének.

3. A disznók, lovak, ökrök és a baromfiak új és igen tápláló eleséget kapnak.

4. Ha más termények rosszul sikerülnek, a kukoricát nagyon jól lehet használni kenyér-, málé-, polentasütésre, kásának, továbbá ló és ökör részére takarmánynak.

5. A vadzabtól, bogáncstól, repcétől, fügyökerektől (taraska) és más gaztól elcsúfított földek a kukoricatermelés által megtisztulnak, termőkké lesznek, mert a szénsav a nagyon magasra növő kukorica árnyékában jól összegyűlik.

6. Az ugarföldek így hasznosítva, s a következő gazdagabb terméshez oly jól elő lesznek készítve, hogy még oly rossz évben is, amikor más földek nem teremnek, ezek jól megművelve kitűnnek, gazdag termésáldást hoznak, s máris példabeszéd ez a vidéken, hol „áldott” ugarföldekről beszélnek. Ez sok gazdának hihetetlen, és mégis igaz.

7. Hát még ha a kukoricának vasboronával s ekével való jobb és könnyebb megművelése divattá válna, micsoda óriás lépés lenne az a javított gazdálkodás terén? (effektív intézmény).

8. A kanadai kukoricából való pálinkafőzésről más alkalommal szólok.

A himlő ismét dühöng.

A szülöttek száma 256, az elhunytaké 230. Házasságot kötött 62 pár.

1762. Április 14-én meghalt Markovitz Mátyás. Szarvas város érdemes papja, atyja és tanácsadója. E férfiúnak községe körül szerzett s az utókor számára megörökítendő érdemei a következők:

1. Hivatásában tanúsított hűség; ezt pestises időben s a forrongás nyugtalan évében, sok-sok kellemetlenség és testi gyengélkedés közepette is ugyancsak bebizonyította.

2. Neveléstudományban, földrajzban, történetben és bölcsészetben való kiváló, azon időben szokatlan nagy jártasság; e tudományokat gyermekeivel élete végéig gyakorlatiasan s a legjobb eredménnyel közölte.

3. Rendszeretet. 15 ívre terjedő, a maga idejében talán első részletes falu- és egyházszabályzatot dolgozott ki s amellett a hatósági rendeletekre is odaadó figyelemmel volt.

4. Vendégszeretet. Ez akkoriban még szükséges és praktikus dolog volt. Szükséges azért, mert vendéglő akkoriban a községben még nem volt, praktikus, mert még mindenfélét ingyen kaptak a jóltevőktől, olyat is, ami ma drága pénzbe kerül, és mert akkoriban a vendégurak egyszerű falusi házikoszttal is meg voltak elégedve. Még volt értéke a régi közmondásnak: hospitis in mensa vultum, non fercula prensa.* Mindez erősen megváltozott a XIX. században. Lásd a termények árait az 1767., 1804. és 1808. évben.

5. Vallásra, rangra és nemzetiségre való tekintet nélküli felebaráti szeretet.

Joggal mondhatjuk a férfiúról azt, amit Delille abbé a Mezei emberben oly  szépen, erőteljesen ír a falusi papról:

 

Látjátok e szerény, e jámbor paplakot?
Istennek szolgája él ott, ki hívatott
Egybegyültek imáját juttatni az éghez,
S az egek kincstárát is megnyitni képes.
Ki segít a bajban, megszenteli a nászt,
Megáldja hajlékod, áldja az aratást,
Hirdeti az erényt és bölcsődtől végig
Vezet az életen, elkísér a sírig.
Bölcs tanácsival, jóságával s eszével
Másik gondviselés az, amivel ér fel.
Áldja őt a szegény, becsüli a gazdag,
S asztalánál gyakran régi ellenségek
Összeölelkeznek, összebarátkoznak.

 

Kérdés. Ti  a városok lelkipásztorai! Az ország néptanítói! Vagytok-e nagy számmal, kik az ország s községtek iránt hasonló igaz keresztyén és hazafiúi érdemeket tudtok felmutatni? De minek is e kérdés? Hisz tudjuk, hogy a kicsinyesség és a tétlenség szelleme, a ceremóniakórság, az önálló gondolkodás hiánya mily sok lelkésznek jellemző vonása! És ezt a derék és érdemes férfiút Tomasovszky János községi bíró néhány más szeleburdival megfosztotta volna állásától és kenyerétől, ha Lehoczky Dániel úr, Harruckern+ báró úr derék és lelkiismeretes jószágkormányzója Szarvason való átutaztában közeli bukásától meg nem menti, a visszaélést meg nem gátolja, s a derék, már-már koldusbotra támaszkodó Markovitzot meg nem segíti.

„Gonosz példa, hogy valamely hivatalnok, bíró, vagy tanácsnok egy papot minden jog, igazság és ok nélkül, tiszta szeszélyből, bűnös módon el akar űzni.” (Luther)

Tehát ilyen visszaélés már Luther idejében is uralkodott, és fennáll néhány protestáns községben még a XIX. század elején is. Szarvas e történetben szomorú, intő példa marad. Vannak emberek, kiknek már az is sok a jóból, amit néhány pap egymásután véghezvitt; s mivel ők nem tudnak, nem akarnak hasonlót cselekedni, mit tesznek? Aut imiteris, aut oderis.* Tollam itt elerőtlenül. Az utókor egyáltalán nem akarja, nem tudja elhinni. Hihetetlen! – fogják mondani. Ámde a krónika azt mondja: hihetetlen és mégis igaz! „Jóindulattal vegyétek az intést, melyet híven intézek hozzátok.” (Luther) Vajon az olyan emberek, kik a község lelkészét szemtelen, alávaló módon rágalmazni merészelik, a jót, amit épített, szélvészként lerombolják, s a népet papja ellen merészelik lázítani, nem érdemlik-e meg, hogy névre, tekintélyre és méltóságra való tekintet mellőzésével, elrettentő például megbüntessék őket? Mert, ha ez meg nem történik, akkor az ilyen községből kiirthatatlan lesz a pártoskodás és nyugtalanság szelleme, és ha már megfosztották a lelkészt a megbecsültetéstől és szeretettől, úgy arra utódai sem számíthatnak soha többé, legyenek bármily jó belátású, becsületesen dolgozó férfiak. Mi jót is tehetnének egyházközségükben az ilyen oktatók, ha már híjával vannak híveik szeretetének és becsülésének?

Ám itt egy kérdés. Miért éppen csak a protestáns egyházakban, s nem a katolikusokban is űznek ily féktelenségeket a papok ellen? Az erre vonatkozó felelet bizonnyal azon sajátos orvosság is lesz, mely az ilyen káros visszaéléseken segíthet. Paries dum proximus ardet!!* Ha már minden ég, hiábavaló az oltás. Effektív intézkedés kell idejében, mielőtt tovább éghetne.

Ezen évben a szülöttek száma 263, az elhunytaké 273 volt. (A himlő még mindig erősen dühöngött, ezért volt az elhunytak száma nagyobb.) Házasságot kötött 34 pár.

1763. Az egyházközség érdemes atyja helyébe egyhangúlag fiát, Markovitz Jánost választotta lelkészül. Ő Erlangenben tanult, s előbb Pozsonyban Kahler Zsigmond parókiáján nevelősködött. A nép oktatójának legnemesebb jellemével lépett ez ifjú ember derék atyja nyomdokaiba, s dolgozott egész ereje megfeszítésével (talán még azon fölül is) áldásosan, de csak néhány évig. Lásd az 1769. évet.

A szülöttek száma 330, az elhunytaké 156 volt. Házasságra lépett 64 pár.

1764. Fűzfák és más gyorsan növő fák ültetését rendelik el. Csakhogy nem magyarázták meg gyakorlatiasan az egyszerű embereknek azt, hogy mit, mikor, hogyan, hová kell haszonnal, éspedig milyen haszonnal ültetniök. Történik így ugyan valami, de távolról sem az, ami történhetne, és aminek történnie kellene, ha célszerű eszközöket alkalmaznának. De vajon kinek kell, és ki fog ilyeneket alkalmazni? Mária Teréziának, az ország mindenre figyelő anyjának jeles, s ma már többnyire elfeledett erdőrendeletét is közzétették az 1770. évben, de fájdalom! az Szarvason is csak a közzétételnél maradt.

Börtönbüntetés terhe alatt betiltották a nagy ünnepeken és a lakodalmakon szokásos lövöldözéseket. Ha minden bebörtönözöttnek csak száz, vagy akár ezer fát kellene elültetnie, talán a börtönök hamarosan üresen állanának, s az ország nemsokára tele lenne fákkal.

A dohányzók illetéket tartoznak fizetni. Mennyi hasznot hajthatott volna ezen illeték 1764-től 1804-ig, ha tűzoltószerekre, szegény- és dologházakra, javítóintézetekre fordították volna! Ámde a valóságban mi jót eszközölt az? Ezen évben 17 frt 33 krajcárt tett ki a dohányzók adója.

Jelentést kértek a dühöngő marhavészről, s ismertették azon eljárásokat, amelyekkel a bajt elhárítani és csökkenteni kell.

Szigorúan eltiltottak minden gyűjtést, koldulást, valamint éjszakai dőzsölést.

A szülöttek száma 210, az elhunytaké 215 volt. Házasságot kötött 49 pár.

1765. Felállították a szegénypénztárat. Ez évről évre fejlesztve, 1768-ig úgy berendezkedett, hogy az utcai koldulás majdnem teljesen megszűnt; 1805-ig állott fenn.

Újból elrendelték a faültetést.

Szigorúan megtiltották elhullott állatoknak folyó- és állóvizekbe (kutakba is; ez nem volt a tilalomban fölemlítve, de odaértendő) való dobálását.

Megtiltották a hitrokonok körében való mindenféle gyűjtést.

A szülöttek száma 302, az elhaltaké 207 volt. Házasságra lépett 72 pár.

1766. A szülöttek száma 315 volt, az elhaltaké 266. Házasságot kötött 62 pár.

1767. Tessedik Sámuelt másodlelkészül Szarvasra hívták. Előbb hét évig nevelő volt Pozsonyban, majd udvari prédikátor a Sréter-uradalomban, a Nógrád megyei Surányban.

20 forintért eladják a régi iskolaépületet Eger Keresztély helybeli kirurgus úrnak. Erről az értelmes falusi kirurgusról (ritka jelenség azon időben) érdekes esetecskét fogunk olvasni az 1787. évnél.

Melian György, az iskola rektora, ki nemcsak az iskolai tudományokban (tiszttársam volt a pozsonyi iskolánál), de a keleti nyelvekben is jártas férfiú volt, a tanításért s a fatorony órájának felállításáért készpénzben 20, ostyasütésért 12 forintot kap, s némi más mellékjövedelmeket.

A termények árai ebben az évben a következők voltak (összehasonlításul az 1805-i és 1808-i árakkal)

a búza pozsonyi mérője 30–34–36 kr

az árpáé 18–20–21 kr

a zabé 20–24 kr, de alig termeltek

a bor akója 1 frt 8, 12–15 kr

a marhahús fontja 2 kr, a bárányé 1 és fél kr, a borjúé 3 kr, a disznóé 3 kr

egy fiatal borjú 1 frt, egyéves 3–4 frt, kétéves 5–6 frt, hároméves 7–8 frt

marhazsír 17 kr, juhzsír 14–15 kr, egy font vaj 15 kr

tojás nyáron 20–24, sőt 30 db. egy garasért

a viasz fontja 6–7–8 garas

egy icce méz 15–17–20 kr

a csirke párja 3–4 kr

pulyka 6–7–8 garas

kacsa 6–8 kr

fogoly 3–4 kr

nyúl 3–4 garas

egy pár csizma 1–2 frt, női csizma 1 frt 4/17

egy pár szalonka 3–4–5–6 kr

kappan 7–9 kr

tyúk 2–5 kr

egy tehén 10–12–13 frt

hátas- vagy kocsisló 18–20–22 frt

kanca 12–15 frt

hízott disznó 7–8–9–10 frt

egy pár hizlalásra való ökör 30–35–40 tallér

bárány 30–45 kr

birka 1 tallér –2 frt

a rizs fontja 7–8 kr

egy rizsma papiros 1 tallér –2 frt

egy csinos utazóbunda 17–18 frt

egy köböl mész 25–30–32 garas

egy véka széksó 14–15 kr

egy kitelelt kaptár 1–2 frt

egy üres méhkas 6–7–8 kr

a munkások napszáma 3–4 garas

cselédbér 7–8–10–12 frt, a béreseké 12–15–18 –20 frt

egy pozsonyi mérő gabona fuvardíja Pestre 3–4 garas

egy pár deszka helyben 5–6–7–8 garas

száz csomó nád 1–2 frt

egy fenyő 8–12 garas

egy mázsa vas 5–6–7 frt

egy kasza 15–17–18 kr

száz darab lécszeg 12–15 kr

egy zsák 15–17 kr

egy közönséges kocsi 8–10–12 frt

egy nehéz ökrös kocsi 18–20 frt

öt-hat-hét darabból álló tutaj 6–7 tizenhetes

egy közönséges parasztház 10–12–15–20 frt

jobb parasztház 60–70–100–150, legfeljebb 200 frt

egy mázsa gyapjú 5–6–7 frt

száz db rák 3 kr

egy db két-három fontos hal 1–2 kr

egy font szalonna 6–7 kr

egy icce lencse, borsó 3 kr

egy icce kása 2 kr., árpa, dara 3 kr

egy font háj 8 kr

egy font só 4 kr

egy font szappan 7 kr

egy font faggyú 5 kr

egy farkasbőr 1 tallér, tehénbőr 1 frt

Egy kétéves bárány jól kicserzett bőre 2 frt. 15 kr., egy és félévesé 1 frt. 45 kr., egyévesé 1 frt. 18 kr., egy éven alulié 50 krajcártól 1 forintig.

Megjegyzés. Tejet és túrót nem adtak el, mert azon babona uralkodott, hogy a tehén teje kiapad, ha azt pénzért eladják. Ez az állattenyésztés csökkenését okozta. Ki kellett tehát irtani ezt az előítéletet, ha az éppen akkoriban szaporodó népességű városokat-amilyenek Pest, Vác, Miskolc, Gyula, Arad, Szeged – zsírral és sajttal akarták ellátni. Arad várának építése hozzájárult a zsír jobb kelendőségéhez, következésképp a tehenek és juhok jobb gondozásához és felhasználásához. „Nem adsz a begyembe, én sem adok a fazekadba.” Így szól a takarmányért bégető állatok beszédje. De ki érti meg ez oly értelmesen beszélő állatok beszédjét?

Ez évben marhavész dühöngött.

A szülöttek száma 327, az elhaltaké 196 volt. Házasságot kötött 53 pár.

1768. Ebben az évben nagy szárazság volt, s a boldogult Mária Teréziának, az ország anyjának minden tárgyat felölelő kormányzata rendeletet adott ki, mely szerint az emberek és állatok szükségletein segítendő, takarmányfüveket kell ültetni. E rendeletet nem értették meg. Az egyszerű ember azt hitte, hogy a szénát apróra vágva kell bevetni. Amikor azután megmagyarázták neki, hogy jó füvek magvát kell összegyűjteni, s azt vetni el, tagadta, hogy a fűnek magva volna. Hiába hivatkoztak a Biblia első lapjára, hol az áll, hogy minden fűnek magva van, s hogy azt maguk is megfigyelhetik, mindez nem segített: még egyébként okos és tapasztalt gazdáktól is hallották a rosszul értett rendelet elgáncsolását. „Bolondgombát evett – mondták –, aki azt a rendeletet csinálta.”

Ez az ellenszegülés szolgált okul arra, hogy Vámosi György az akkori uradalmi ispán Bécsből Szarvasra hozassa az első két font lucerna és stájer kutyazabmagvakat, s azt a parókia kertjében elvetve, a hitetleneket a jóakaró császári rendelet jobb megismerésére vezesse. A következő évek tapasztalata már eléggé beigazolta ezen lóheremagvaknak innen az egész országban való elterjedését. (1807-ben a lucernamagvak termelése és eladása már 500 mázsán felül volt.) Mindenki láthatja ezekből, hogy mennyire szükséges az, különösen az alsóbb néposztálynál, hogy minden rendelet foganatosítását annak megmagyarázása, a szükséges kioktatás előzze meg; csak így lehet a rendelet által elgondolt célt teljesen elérni (effektív irányítás).

Még fennáll az a dicséretes szokás, hogy az újonnan választott elöljáróság újév előtt, vagy az után a templomban az oltár előtt, az összegyülekezett nép, különösen a község vénei jelenlétében ünnepélyes esküt tesz. Ilyenkor a pap figyelmezteti őket az Istennel, az uralkodóval, a községgel, az egyházzal és az iskolával, özvegyekkel, árvákkal, gazdagokkal, szegényekkel, hazaiakkal és idegenekkel, utasokkal, szűkölködőkkel, összes alárendeltjeikkel, velük kapcsolatban álló szomszédaikkal szemben fennálló kötelességeikre. Amint néhány évvel később e dicséretes szokás megszűnt, mindjárt megkezdődött a zabolátlanság (többféle), s megszűnt Mózes és Áron, a világi és lelki elöljárók között annyira szükséges és fontos egyetértés, s a vallásosság erős megrendülése fenyegetett. Mert tagadhatatlan, hogy a templomban, az oltár előtt, az egész összegyülekezett község jelenlétében ünnepélyességgel letett eskünek egészen más hatásokat, érzéseket, elhatározásokat kell teremtenie, mint az oly eskünek, melyet csak a községházán, s minden ünnepélyes külsőségek, minden melegség és nyomaték nélkül egy világi ember olvas fel az esküt tevőnek, ki azt így mondja utána. Persze azt sem tagadhatni, hogy vannak elöljárók, kik a templomi ünnepélyes esküről is sokszor megfeledkeznek. Ez annak bizonyítéka, hogy még az eskü, a legvallásosabb cselekmény sem képes a lelkiismeretlenségre nevelt és könnyelműségre szoktatott embert az igazságosság korlátain belül tartani.

A pokolvar annyira dühöngött Szarvason, hogy gyakran 5–6–7 ember feküdt nyomorultul e rettenetes betegségben; a legtöbben meghaltak, a többiek arcukon, szemükön, ajkukon, kezükön ocsmányul elcsúfultak. Nem volt akkor még semmi más segítség, mint amit a jegyzetben el fogok mondani, és a papnak rettentően szenvedő betegével együtt mondott imája; a beteg a fájdalomtól gyakran eszméletét vesztette.

Megjegyzés. Pokolvar, ez a magyar szó németül Höllengrindet vagy Höllenräudet  jelent, orvosi nyelven furunculus gangraenosusnak, még helyesebben (sic) karbunkulusnak  nevezik. E nevet az egyszerű ember azért adta annak, mert fájdalmas helyi betegség az, s rendesen 3–4–5 nap alatt a legerősebb embereknél halálosra fordul. Okait alighanem az emberek életmódjában kereshetjük, mert azok étele többnyire szalonnából és kenyérből áll, a lakásuk szűk, zsúfolt, ruhájuk legtöbbször csak egy rend öltözetből áll, amely, ha soha, vagy nagy ritkán átváltják, piszoktól és a testnek kigőzölgésétől van átitatva, aminek persze természetellenesen kell hatni a testre. Ehhez járul még a hajnak mindenféle zsiradékkal való ocsmány, erős bekenése. Az 1768 és a következő évek körül egyáltalán nem volt ritkaság az, hogy a legerősebb fiatal legények és nők, némely napon két-három is, e rettenetes betegségben halt meg; mégis megfigyelhettük, hogy e betegség néhány év óta sokkal ritkább; a nép életmódja ugyan némileg még a régi, de ma mégis váltogatva több hüvelyes veteményt, zöldséget, káposztát, salátát és gyümölcsöt esznek. A házak már sokkal magasabbra és tágasabbra épülnek, és szellősebben, tisztábban tartják azokat; a ruhák jóval tisztábbak, s a test piszkossága is csökkent némileg. A fenti sejdítés tehát nem alaptalan. Persze a tapasztalat szerint azért előfordul, hogy a legtisztább emberek is beleesnek, sőt belepusztulnak e rút betegségbe. Ami pedig még több figyelmet érdemel, az az, hogy egyik évben többen szenvednek abban, mint a másikban; ebből az következik, hogy a betegség okait egészen biztosan megtudni nem lehet. Kívánatos volna, hogy egy szakember sok megfigyelést gyűjtsön össze e betegségről, s annak gyógymódjáról írott alapos értekezéssel ajándékozzon meg bennünket. Mert (ismétlem) az nemcsak halálos, de akik túlélték, gyakran elnyomorodnak és elcsúfulnak.

Az egyszerű emberek álgyógymódja pokolvar esetében: kocsikenőcs, vagy egy darab a mészárszékből méretlenül hozott s a daganatra tapasztott marhahús, vagy kilenc darab összenyomott s disznózsírral a sebre tapasztott pók, vagy egy kifordított s jól megborsozott aszaltszilva a gyulladt helyre téve. Ilyen kuruzslások következtében sok szép fiatalember szállott már a gyulladástól erejét vesztve sírjába, mert nem gondozta okos orvos, és mert nem úgy kezelték, ahogyan azt a betegség természete megkívánta volna. Eger Keresztély, a már említett helybeli kirurgus sok ilyen beteget mentett meg a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években; Beyschlag H. János kerületi orvosnak sokféle szép gyógykezelésében oly szerencsés keze alatt pedig egy betege sem halt meg ezen betegségben, ha idejében, a baj kezdetekor vette segítségét igénybe, s az előírt gyógymódot engedelmesen betartotta.

Igyekezzetek, ti halandók, jobbítani állapotokat, s vegyétek hasznát annak, amit a tudomány feltalált s amit a természet nektek nyújt!

A két helybeli lelkész megkezdte a házasulandóknak a házasságkötés előtt 14 nappal, sőt három héttel kezdődő oly hasznos, népszerű oktatását. Üdvös utasításokat adtak külön-külön a két nembeli fiataloknak arra nézve, hogy hogyan viseljék magukat házaséletükben mint okos emberek, mint keresztyén házastársak, s mint az új háztartás fejei.

Szigorúan megparancsolják a cigányokra vonatkozó, annyira szükséges és oly üdvös rendeletek végrehajtását. Ezek szerint sátraikat fel kell gyújtani; azonban még az 1804. évben is ott látjuk állani azokat. A méhészek a méhadótól három évig mentesítendők, s a három év letelte után is csak tíz kas után fizetnek porciót. Eltiltják a kártya- és kockajátékot; vajon miért csak a vidéknek szól ez a rendelet, s nem a városoknak is, hol oly sok szerencsétlenségnek okozója (a szerencsejáték)? Újból kihirdetik a koldusszabályzatot és a marhavészre vonatkozó rendeletet; bekérik az elhullott állatok összeírását.

A szarvasi halászok és a szakácsnők figyelmét egy eddig általuk teljesen megvetett hal (mert olyan, mint egy varangy) hasznosítására hívták fel; ez a menyhal. Ők eddig azt hitték, hogy mivel a hal felső bőrén pikkely helyett valami békaszerű (undorító) dolog volt, nem érdemel mást, minthogy a hálóból visszadobják a Körösbe. Amint azonban e halfajta egy ismerőse egyik nap a parton sétált, s látta a halászok ezen garázdálkodását, felvilágosította őket e hal hasznosságáról. Ezek hálából a menyhalakat ingyen neki adták, ő azután megtanította előbb cselédjét, majd őáltala másokat is e megvetett hal ízletes elkészítésére, majd arra: hogyan lehet azokat és más halakat is bepácolni, s Pestre és Pozsonyba küldeni. Illetékes helyen indítványt is tett arra nézve, hogy más jó körösi-tiszai halakkal hasonló próbákat tegyenek; azonban a dolog csak az indítványnál maradt. Még ma, az 1804. évben is 3–4–5 forintért vesztegetik a hal mázsáját, s tiszavízzel töltött hordókban szállítják Pestre, holott hasonló fáradsággal 2–3 mázsa nyers hal helyett 10–15–20 mázsa bepácoltat szállíthatnának. Sed surdis narratur fabula.*

A szülöttek száma 304, az elhaltaké 243 volt. Házasságot kötött 54 pár.

1769. A község elöljárósága a nevelés, az egész iskolaügy és a háztartás körül tapasztalt sok visszásság miatt érett megfontolás után úgy határozott, hogy ezentúl, hivatalából való elmozdítás terhe mellett, egy tanító sem vehet részt lakodalmi, keresztelő és halotti torokon, mert:

l. Elmulasztják ezáltal a drága iskolaidőt.

2. Jelenlétük csak fokozza a visszaéléseket, s mintegy szentesíti azokat az egyszerű emberek előtt.

3. Sok alkalom van olyankor az evésben és ívásban való mértéktelenségekre és egyéb kilengésekre, s azok képtelenné teszik a tanítókat hivatalos munkájuk folytatására.

Megjegyzés: A. Zs., egyike az akkori tanítóknak, inkább volt hajlandó az iskoláról, mintsem e kedvelt lakomákról lemondani. Ma is él és – koldul.

Elültették a parókia kertjében az első makkokat. Azok a belőlük fejlődött csemeték, amelyeket ostornyél számára gyalázatos módon ki nem vágtak, már régen teremnek makkokat és gubacsokat. E szép fejlődés az 1800. évben nagyobb szabású tölgyültetést eredményezett; az új fák a galagonyák, fűzfák árnyékában és a kertfal oltalmában, a nyugati oldalon fejlődnek a legjobban. Veni, vide!

Május elsején a község legnagyobb fájdalmára eltemetik Markovitz Jánost, a község fiatal papját. Emléke éppoly felejthetetlen marad, mint ahogy az volt ő előtte összes iskolai és egyetemi jóltevőié. Nemes jelleméről csak egy vonást, mert többet tilt a kartársi barátság.

E derék fiatalember még legkisebb jóltevőjének nevét is emlékkönyvben örökítette meg. Ezek jótékonyságát egyetemi útjainál élvezte, amikor egyik városból a másikba, házról házra vándorolt. Ebben a jóltevők jegyzékében szokott e derék ember hivatalos munkájától elfáradva, mintegy felüdülésképpen, igaz gyönyörrel lapozgatni barátaival együtt, meghatott lélekkel emlékezve a jóltevőkre, szelíd lelkesedéssel állapította meg azon kedves kötelékeket, melyekkel azok jótékonysága csatolhatta barátai köréhez. Egy szegény, gyermekekkel gazdagon megáldott lelkész-özvegy az egyetemre utazásakor papírba csomagolva egy szerencsetallért adott neki e jelmondattal: „Barátom! Emlékül adom Önnek e fillért. Bárcsak egy özvegy fillére, Istentől meg lesz áldva az.”

Markovitz János helyére Sztankovitz Sámuelt hívták Komlósról.

A szülöttek száma 274 volt, az elhaltaké 188. Házasságra lépett 74 pár.

1770. Beszüntették az ún. májusi – vagy pünkösdi fák felállításának szokását. A tanítók tanítványaik segítségével, ősidők óta, fákat szoktak kivágni a pünkösd előtti napon a kertekben és szőlőkben, s azokat nagy zenebonával a templomba vitték, hogy a sok ember számára amúgy is egészségtelen templomlevegőt még jobban elrontsák! Mily szorongó, aggódó lélekkel ülhetett pünkösdkor az áhitatos faültető a levegővel megtöltött templomban, s mint fürkészhette kémlő szemekkel az ott álló szép májusi fákat! Egyszerre csak elborult szeme és arca, amint szép karcsú gyümölcsfákat pillantott meg azok közt és végül – a saját két–három–négy éves szépen gondozott oltványaira ismert Odavolt egész pünkösdi áhítata, nem gondolt már másra, csak szemei előtt a templomban (!) álló ellopott fácskáira, és ezt a reá és másokra oly kárt hozó, gyalázatos pünkösdi játékot, ezt a legsötétebb századokba illő ostobaságot Szibériába kívánta.

Amióta eltiltották a gyümölcsfáknak tanítók és tanítványok által való káros és gyalázatos pusztítását, azóta a kertekben, szőlőkben és tanyákon a gyümölcstermelés fellendült s néhány ártalmas betegség ereje csökkent. A himlő azonban oly erősen uralkodik ez évben, hogy némely napon 8–10–12, sőt 20 gyermeket temettek. Mivel őfelsége Bécsből egy orvost és egy kirurgust küldött Békés vármegyébe, a helybeli kirurgusnak megtiltották, hogy belső betegségeket gyógyítson.

Részletesen előírják a marhavész összeírását, s bölcsen rámutatnak e baj okaira, keletkezésére, valamint azon eszközökre is, melyekkel az megelőzhető.

Megjegyzés. A legtekintélyesebb pásztorok egyikének kijelentése: ha az én marhám hullott állatokkal borított mezőn jár és legel, semmi baja nem lesz, ha Isten úgy akarja; ha pedig Isten akaratából meg kell döglenie (fatum), akkor semmiféle rendelet és előírás sem mentheti meg. Kinek a feladata és kötelessége az ilyen pásztorokat kioktatni és jobb belátásra bírni? Csakis az iskolamesteré! Csakis a néptanítóé! Jobb, gyakorlatibb tanítással, a szerencsésen megmaradt marhák eseteinek példákul alkalmazásával.

Elrendelik a faültetést s az elültetett fák összeírását, a fákat rongálókra pedig büntetést szabnak ki.

Betiltják a költséges lakodalmi dáridókat. Legmagasabb rendelettel megkezdődik az iskolák szabályozása, evégből információkat kérnek és adnak.

Az egész (szarvasi) lakosság 4783 lelket számlál.

A szülöttek száma 309, az elhaltaké 528 volt. Házasságot kötött 54 pár.

1771. Pozsonyból és más gyümölcstermő vidékekről a legkülönbözőbb gyümölcsfákat hozták a lelkészi kertbe. Különösen a téli gyümölcsfákat szaporították, hogy kiirtsák azon balvéleményt, mintha e vidéken téli gyümölcs nem tenyészhetne. A következmények az ellenkezőt bizonyították; ha március–április–május hóban minden korai gyümölcs lefagyott, megmaradt a később virágzó téli, kivált bő és száraz években a lóhere és kutyazab között levő gyümölcsfákon. Egy rég meggyökeresedett szégyenletes és káros balhiedelmet kell ezzel megcáfolni.

Megint szorgalmazzák a gyorsan növő fák ültetését; Mária Teréziának alattvalói igazi jólétét célzó anyai gondoskodását igazolja ez.

Bécsben méhészeti szakiskolát állítottak fel; minthogy azonban nehézség miatt senki sem mehetett oda a jobb méhtenyésztés megtanulása végett, Szarvason is alapítottak méhésziskolát. A tanítás ingyenes volt. Az iskola még az 1805. évben is fennáll, tehát átélte a méhészetre oly végzetes 1804. évet; csak az a kár, hogy e szép tudománynak oly kevés a művelője.

A kőművesek és ácsok napszámát télen 25, nyáron 27 krajcárban állapították meg.

Amikor november 30-án újra kihirdették a karácsonyi és újévi köszöntők, éneklések, névnapi köszöntők, ostyaszétküldözgetések és más tisztességtelen pénzszerzések és rendzavarások eltörlésére vonatkozó királyi rendeletet, ezáltal a már régebben készült tilalmak erejét fokozták, s azoknak mintegy nyilvános szentesítést adtak.

Az újoncozási ügyek intézői szép intézkedést tettek; eszerint csak olyanokat lehet besorozni, akiknek bevonulása által a földmívelés és ipar nem szenved kárt.

1772. Végleg megszüntették a tanítók ünnepi jókívánásait, s kárpótlásul ezen oly szégyenletes fecsegésért mindegyiknek évi négy forintot – elég sokat – adtak.

Emberemlékezet óta ez évben volt Szarvason a legerősebb jégverés; ezen a csupasz, hegyektől, erdőktől, fáktól nem védett vidéken ritka szerencsétlenség ez. Azoknak, akik a termésösszeíráskor gabonaszükségletük hiányát panaszolták, gabonát adtak. 1772-től 1805-ig a jégverés sosem volt akkora, hogy a mezei terményekben nagyobb kárt okozott volna. Csak keskeny sávokban szoktak vonulni a jégesőfelhők, s a szántóföldnek gyakran csak egyik szélét pusztítják el, sértetlenül hagyva a másikat, mint például az 1804. évben is. Ennek az áldott, földmívelésre alkalmas sík vidéknek ezen nagy előnye megérdemli, hogy észrevegyük; a földmívelőnek gazdag aratásba vetett reménye itt nem is annyira jégverés, mint inkább szárazság következtében szokott meghiúsulni.

A búza ára pozsonyi mérőnként nem emelkedett 1 forint 40 kr. fölé.

Tavasz felé, február 5-én és 6-án hófúvás és északi szél kíséretében oly erős télutó jött, hogy egy szarvasi ménes több mérföldnyire egészen Komlósig, egy kis pataknak (Szárazér) hóval borított magas partjai közé űzetett, s ott kb. 400 ló megfulladt. Sok ezer szarvasmarha és birka az északi szél által űzetve, a Körösbe, Marosba, Tiszába, Berettyóba meg mocsarakba vagy hófúvásokba fulladt bele. Magáról Szarvasról 4062 db állat pusztult el; csak tíz forintba számítva darabjukat, a veszteség 40 620 forintot tesz ki. És ezek után sem volna szüksége a magyar gazdálkodásnak javító intézkedésekre? Olvassuk és szívleljük meg a Neuer Wiesen Rektifications-Planban*  az ily borzasztó csapásokkal szemben javasolt specifikus és hatásos eljárásokat.

Szarvas községe nagy jótékonyságát bizonyította az ez évi nagy felvidéki kenyérínség alkalmával, egyebek közt 100 pozsonyi mérő gabonát gyűjtve össze a pozsonyi alumneumok [papneveldék, bentlakásos iskolák] részére. Ezt az ugyanazon célra összegyűjtött készpénzzel együtt Szarvastól Pestig kocsin, onnan Negyedig a Dunán és Vágon, Negyedtől Pozsonyig ismét kocsin vitték el. Pozsony iránt való hálájának (is) akarta ezzel bizonyságát adni, inert papjai és tanitói többnyire a pozsonyi iskolában nyerték kiképeztetésüket.

Ó, mily szép e háládatosság erénye még paraszti szívekben is! És mily szép, ha e, sajnos, ma már oly ritka erény a lelkipásztorok lelkéből száll át azok hallgatói lelkébe!

December 5-én meghalt Szappanos Péter, jó és rossz tulajdonságok egyesítője. Kétszer volt bíró, s bírói tekintélyét hivatala vezetésében jól tudta érvényesíteni. Büszke hősködése néha a szájhősködéssel volt határos. Szerette az italt, a tréfát; vendégszerető és buzgolkodó volt. Nagy vagyona nem maradt fenn harmadik örököséig. A Szappanos-almának nevezett jó gyümölcsfaj, e vidéken az első téli alma tartotta fenn nevét mindaddig, amíg jobb téli gyümölcsfajok majdnem egészen kiszorították. Sok ember akkoriban azt tartotta, hogy a „téli gyümölcs” kifejezés csak ellentmondás, amíg ennek ellenkezőjéről meg nem győződött.

Október havában Sztankovitz úr elhagyta a községet és Maglódra ment papnak. Helyére Jároschi János úr jött Guttáról.

Királyi rendeletet hirdetnek ki, hogy az éjszakai csendháborítókat pénzbírsággal kell sújtani, s azon tűzoltószereket kell beszerezni.

Az ácsoknak botbüntetés terhe mellett megtiltják, hogy a fahulladékot hazavigyék. E magas rendelet jól bevált a szarvasi templom és az iskolák építésénél; hozzájárult ahhoz, hogy oly előnyösen és hatásosan volt megvalósítható ott pénzforgatás.

A szülöttek száma 317, az elhaltaké 202 volt. Házasságot kötött 81 pár.

1773. Még a régi vendégszeretet uralkodik Szarvason, azonban már nagyon kezdenek láthatókká válni annak az asszonyokra, gyermekekre, cselédekre gyakorolt ártalma következményei, s általában az azzal való visszaélés, kivált néhány jobb háznál, melyek miatta tönkrementek, sokkal is nagyobb feltűnést keltett, semhogy még soká tarthatta volna. magát.

A szigonyhalászat még mindig szokásban van, azonban a halászatnak nagy ártalmára, mert sok halat, s éppen a legnagyobbakat, csak megsebesíti, de nem fogja meg.

A kacsák, fajdkakasok, kócsagok, szalonkák, foglyok és nyulak szabad vadászata e vadak ritkulására, sőt kipusztulására vezetett, azonban a gazdaságok legnagyobb hátrányára szemmel láthatólag elszaporodtak a héják, verebek, seregélyek, csókák, darvak, hollók, hörcsögök és patkányok, úgyhogy magas rendelettel kellett (nem kiirtásukat, hanem csak) számuk csökkentését előírni. Ezeket a teréziánus rendeleteket azonban József császár halála után elfelejtették, azokat a gazdálkodás helyrehozhatatlan kárára még az 1804., az 1807. években sem szorgalmazták.

Ezen év őszén ültették az első téli salátát; ez szerencsésen kitelelt, s az 1774. év tavaszán mindazok figyelmét felkeltette, kik ezt a Szarvason sosem látott ritkaságot meglátták, ámbár a szomszédos községekben már korábban is volt.

Újra kihirdetik az öreg és ifjú cigányokra vonatkozó, már oly sokszor kihirdetett szabályzatot, s komolyan megparancsolják, hogy iskolaképes gyermekeiket iskolába, a nagyobbakat pedig szolgálatba vagy iparostanoncokul adják be. Mindent megtettek, de mindez nem tartott sokáig.

Amíg ezen emberfajtának megengedik, hogy fényes nappal házaljon, hogy ajtókat, zárakat, lakatokat fürkésszen, kolduljon, mindenféle mesterkedéssel zsebeket nyisson, pecsétnyomókat véssen, és hegedűvel, cimbalommal meg hárfával a falu előkelőinek házánál névnapi szerencsekívánatokat komponáljon és cincogjon, óh! jam satis est!* addig ez az emberfaj nem javul meg. És ez Szarvason 1807-ben még inkább így van, sőt 1820-ban is. Miféle szerencse lehet az, amit egy derék, becsületes embernek neve napján vagy újévkor egy csapat feslett cigány kívánhat? Inkább fordítva! A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek.

Nem kellene-e a magyar közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelműen hozott határidőre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi társadalom hasznos tagjává fogadni?

A szülöttek száma 403, az elhaltaké 350 volt. Házasságot kötött 71 pár.

1774. A legkitűnőbb, a pozsonyi szőlőhegyekben kiválóaknak bizonyult szőlőfajtákat ültették el; kitűnően fejlődtek, de mielőtt teljesen megértek volna, a madarak leették, mert a kísérlet szabályszerűen csak szőlőskertekből távol eső helyen történt.

A házaknál eperfákat kell ültetni. Megismételték a tűzrendeletet.

Jobb bikák és csődörök szerzendők be. (De jobban is kell azokat gondozni.)

Újból kihirdetik a cigányrendeletet. Megújítják a marhavészről szóló rendeletet.

Elrendelik a fák ültetését, különösen arra rendelt és bekerített helyekre.

A szülöttek száma 416, az elhaltaké 245 volt. Házasságra tépett 86 pár.

1775. A fiatal cigányokat mindaddig nem szabad összeesketni, amíg ki nem mutatják, hogy mint béresek vagy gazdák földmívelést vagy ipart űznek, vagy oly keresetük van, melyen magukat, feleségüket és gyermekeiket becsületesen eltarthatják.

Elrendelik veréb-, holló-, csóka- és szarkafejek összegyűjtését. Ha ez a teréziánus, igazi országanyai rendelet soha erejét nem vesztette volna, a magyar mezőgazdálkodás most egészen másképp állana.

Szigorúan eltiltják, hogy a holttesteket először a templomba vigyék, s onnan temessék el. Ezt a szokást ma ugyan nevetségesnek találjuk, azonban 1775-ben még fennállott, s az egyszerű ember szilárdan ragaszkodott ahhoz.

Kereken eltiltják a halotti torokat; vajon meg is szüntették azokat?

A temetőket a templomtól és a községtől távolabb helyezik el.

Minden község tartozik a maga szegényeit és koldusait gondozni, lóval és talyigával egy koldusnak sem szabad mutatkoznia többé. E rendeletet a kihirdetés napján négy ilyen csavargón stante pede (helyben, tüstént) végrehajtották, azonnal ép lábakkal szaladtak koldustalyigáikhoz, s azóta nem voltak láthatók lóval és talyigával. Szemmel látható haszna egy effektív intézkedésnek.

Újólag tiltják az utcákon való lövöldözést. Elrendelik a fák ültetését.

A pásztoroknak megtiltják, hogy fejszét, fokost, csákányt és más gyilkos szerszámokat viseljenek. (De amíg bunkósbotot hordanak, s azzal visszaélhetnek, addig minden parancs ki lesz játszva.) Azonban a gyakran oly garázda legényeket is meg kellene rendszabályozni.

A szülöttek száma 356, az elhaltaké 210. Házasságot kötött 56 pár.

1776. Az első nyilvánvaló öngyilkosság történt, egy kovács felakasztotta magát. (Annak bizonysága, hogy a kétségbeesés szelíd kormányzat alatt csak ritkán fordul elő.) Az eset nagy szenzációt keltett. A holttestet a harmadik napon a gyulai hóhér vágta le a kötélről, fejét lemetszette, szívét karóra szúrta, s a hullát még a régi szokás szerint a határmezsgyén temette el. E műveleteket pedig a megszomorodott özvegynek kellett drága pénzen megfizetnie.

Újból kihirdetik a koldusrendeletet, s ez időtől fogva a község szegényei, kik kimutathatóan képtelenek arra, hogy kenyerüket egészen megkeressék, és nem tudnak vagy nem akarnak koldulni, járandóságaikat a szegénypénztárból vagy a parókián kapják meg, vagy házukhoz viszik azt. Az ilyenek mindig többet kaptak, mint azok, akik házról házra koldultak. Számukat lásd az év végénél.

Újból körözik a cigányokról, gyorsan növő fák ültetéséről, tűzrendészetről, tűzipénztárról, tűzoltószerekről, a gyűjtés és pumpolás eltörléséről szóló szabályzatokat, mint az adófizetőkre nehezedő új terheket!

Mária Terézia császár-királynő őfelsége abbeli komoly kívánságát nyilvánította ki, hogy a nemzeti és elemi iskolákban jobb tanmódszert vezessenek be, s e nagy cél elérése végett az olcsóbb iskolák számára jobb tanítókat képezzenek és hogy valláskülönbség nélkül minden alattvalónak részesülnie kell e jótéteményben…

A szülöttek száma 355, az elhaltaké 227 volt. Házasságra lépett 45 pár. A községi szegények és koldusok száma 19.

1777. Meghalt Debnár Mihály, a legjobb és legvagyonosabb szarvasi méhészek egyike. Maga szerzette vagyonából a szarvasi evangélikus egyháznak 800, a földesúrnak 200, a földvári református egyháznak 15, a községi szegényeknek és koldusoknak 15, a két papnak 5, a tanítónak 20, az iskola preceptorának 12 forintot hagyományozott. Házát, tanyáját, nyolc ökrét, nyolc tehenét, lovait, juhait, méheit, pénzét, szőlőskertjét özvegye kapta azon kikötéssel, hogy azt, ami halála után maradni fog (mivel gyermektelen volt), szintén az egyházra és iskolákra kell hagynia. – A méh csak kicsinyke szárnyas és mégis a legédesebb gyümölcsöt adja.

Az olajládával való házalást* korlátozták.

Hasznos módszereket indítványoznak a cigányok polgárosítására nézve; ezek szerint gyermekeiket ifjúságuktól fogva az erényre és munkásságra kellett nevelniök.

Eltiltják az udvaroknak gyúlékony anyagokkal, ún. náddal, fával, deszkával való bekerítését.

A szülöttek száma 420, az elhaltaké 366 volt. Házasságot kötött 88 pár. A községi szegények és koldusok száma 18 volt. Egyikük nem kapott a szegénypénztárból, mert rábizonyult, hogy más községben koldult.

1778. Újra és szigorúan megparancsolják a gyorsan növő fák ültetését, a cigányok és szolgák ügyének rendezését.

A kőművesek napszámát 9 garasban állapították meg. Az ácsoknak ismételten megtiltják a fahulladékok elvitelét, a földmíveseknek a gyümölcs- és gabonaárusítást, mert az növeli a kenyérínséget, előmozdítva a gabonának asszonyok, gyermekek és cselédek által való elhurcolását és elfecsérlését. Gyakran halljuk a kérdést! Mit árulnak a piacon? Felelet: Gyümölcsöt. És miért árulják? Felelet: Csak búzáért. Így adódik alkalom az elvesztegetésre.

A szarvasi tanítókat az új tanítási módszer elsajátítása végett Nagyváradra rendelik.

A himlő ismét dühöngött.

A szülöttek száma 388 volt, az elhaltaké 442. Házasságot kötött 75 pár.

A községi szegények és koldusok száma 18 volt.

1779. Egy szarvasi malom harminchárom és egynegyed véka búzát jövedelmezett, a kiadás harminc véka volt, tehát tiszta haszonnak három és egynegyed véka maradt!

Nagy szárazság volt, kevés szénát arattak, s a széna és szalma ára rendellenesen felszökött.

Éppen e száraz évben nevezetes kísérletet tettek egy darab földdel: miután az előző ősszel megtrágyázták, s a trágyát beleszántották, tavasszal megint felszántották, s egy pozsonyi mérő nyári búzával bevetették. A vállalkozót kigúnyolták, amiért trágyájával s a többszöri szántással Istent, a természetet s a földet gazdagabb terméshozamra akarta kényszeríteni, azonban a kísérlet a száraz évben is bevált, s amikor más vetések egyáltalán nem sikerültek, ez a darab szántóföld huszonkét pozsonyi mérős gazdag termést adott. Ezzel megrendült azon káros előítélet, hogy a vidék semmiféle trágyára, szorgalmas megmunkálására, egyszóval: semmiféle művelésre nem szorul.

A szülöttek száma 464, az elhaltaké 304 volt. Házasságot kötött 90 pár. A községi szegények és koldusok száma 16 volt.

1780. Miután Tessedik Sámuel lelkész a falusi iskolákban alkalmazandó jobb tanmódszer fölött már teljes tizenhárom éven át elmélkedett, arról sokat olvasott, sőt sok, részint sikeres, részint sikertelen kísérletet is tett házánál és a szarvasi iskolában, miután a lelkészi kertben csendben nem egy gazdasági kísérlettel próbálkozott, s a föld jobb megmunkálását és hasznosítását különböző módszerekkel eléggé kipróbálta, miután továbbá éppen most hirdették ki a jobb tanítási módszernek a falusi iskolákban való bevezetésére vonatkozó legfelsőbb akaratot, ezért egy gyakorlati gazdasági kert alapítása végett hat hold szikes földet kért a nagyságos földesuraságtól, s május nyolcadikán kapta meg arról a legkegyesebb elhatározást.

Először tehát népszerű, az észre, tapasztalatra és a Szentírásra alapított előadások tartattak az iskolában, és a templomban:

1. Az Isten által az ember szükségleteire, hasznára és használatára, gyönyörére teremtett természeti dolgokról.

2. Az emberi és állati betegségek okairól.

3. Azon eszközökről, melyekkel meg lehet és meg kell előzni a bajokat.

4. Az egészségesek, betegek és lábadozók kötelességeiről.

5. Az ún. országos csapásokról.

E munkásság nem maradt látható áldás nélkül, és rendkívüli jó és rossz érzést váltott ki.

Ugyanakkor olvasó társaságot is alapítottak, ez azonban, sajnos, a következő évben feloszlott.

Megsürgetik a gyorsan növő fák ültetését, a cigányok megrendszabályoztatását s a kártékony állatok irtását.

Tavasszal 4530 fűzfát ültettek, ezekből 4171 zöldült ki, 235 elszáradt, s 24 kiszáradni kezdett.

Ezen év végén halt meg Mária Terézia, az ország nagyon szeretett anyja, a nagy jóságos császár-királynő. Hű szarvasi alattvalói szívében is hálás, szomorú emlékezéseket hagytak mindazon jótétemények, melyeket teljes negyvenévi csendes uralkodása alatt édes nyugalomban oly bőségesen élveztek

A szülöttek száma 401, az elhaltaké 229, a községi szegényeké és koldusoké 14 volt. Házasságot kötött 40 pár.

1781. Először munkálják meg a szikes földeket, s tizennégy kísérlettel magyarázzák annak lehetőségét és hasznosítását.

Az első felolvasásokat és bemutatásokat tartják a gyakorlati gazdasági kertben a szarvasi tanulóifjúsággal, utána politikai és katonai előkelőségek jelenlétében a vizsgát tartják meg.

Az első szedermagvakat vetették el, s a következő évben ötezer fiatal szederfácskát ültettek.

Kollár Júlia, az első (szarvasi) szülésznő a szülészetből annyira szükséges oktatást nyert Jósa doktor Békés vármegyei tiszti orvostól. Ilyen oktatásban Beischlag János kerületi kirurgus részesített addig három nyelven minden, a megyében alkalmazandó szülésznőt.

Meghalt Kovács János, ki többször volt bíró és törvénybíró, s a községnél sok érdemet szerzett. Csak az a kár, hogy ez az egyébként derék ember néha elhamarkodva beszélt, sőt cselekedett. Hogy pedig ez egy bíró esetében milyen gonosz következményekkel járt, azt Eger Keresztély akkori ügyes és buzgó községi kirurgus esete bizonyítja. Bizonyos hatalmaskodó nőszemély ui. rávette a bírót, hogy valami jelentéktelen szomszédi viszály miatt huszonöt botot méressen az orvosra.

Mit mond ez a kiáltó méltatlanság, melyet egy orvoson követtek el, kinek segítségére és bizalmára ilyen népes helységben annyi egészségesnek és betegnek éjjel-nappal szüksége lehet? Az olvasó adjon erre választ magában. Csak akkor becsülni meg az orvost, ha szükségünk van rá, ez olyasvalami, amit az emberiség dicséretére válónak nem nevezhetek. Es Kovács János hányszor vette igénybe ezután is hosszas és fájdalmas betegségében a megbotozott orvos segítségét, miben a becsületes ember részesítette is őt.

A szülöttek száma 409, az elhaltaké 229, a községi szegényeké és koldusoké 17 volt. Házasságra lépett 69 pár.

1782. A szarvasi ugarföldeket felváltva kukoricával és búzával vetették be, miáltal:

1. E földeket a gaztól célszerűen megtisztították.

2. Azok jövedelme még száraz években is szemmel láthatólag más, nem jövedelmező földeké fölé emelkedett. Lásd az 1761. évi megjegyzést.

A papi kertben hatvanféle részint vadfát, részint gyümölcsfát ültettek, hogy kipróbálják, hogy ebben a talajban s ezen éghajlat alatt melyik terem legjobban. A tapasztalás azt mutatta, hogy a gyümölcsfák közül a különféle alma- és körtefák, a vadfák közt a tölgy és az ákác; ezek azon fák, melyek e sík vidéken legjobban használhatók, s melyeket hamarosan használni is fognak.

Elkészítik és kidolgozzák a szarvasi gyakorlati gazdasági iskola első tervét, annak vázlatát benyújtják a hatósághoz, s azt Pásztori Sándor, a császár tisztán – s mélyen látó titkára, mint cenzor jóváhagyja s aláírja.

E tervezet nem riad vissza a világosságtól, még a legnagyobb iskolasötétségben sem.

Judicis argutum, non reformidat acumen.*

A szülöttek száma 388, az elhaltaké 469, a községi szegényeké és koldusoké 16 volt. Házasságot kötött 77 pár.

1783. Meyer Frigyes,+ a kupferzelli nagy gyakorlati gazdász jónak ítéli az új tanítási módszert.

Hat községi bika hat napon át fosztogatja és pusztítja a gyakorlati gazdasági kertet; addig pusztították a lóherét és az első ott nevelt gyümölcsfákat, míg végre a hetedik napon szigorú tilalom nem jött Vida uradalmi intéző úrtól.

A rendeletet világosan megmagyarázva, határozottan eltiltják s megszüntetik a vihar ellen való harangozást. Szarvason már 1746-ban, sok évvel ezelőtt beszüntették azt; így annál könnyebben volt teljesíthető a legfelsőbb császári és királyi rendelet.

Mily áldottak volnának a kormányok! S mily boldogok s áldottak a kormányzott országok és népek, ha bölcsen és a köz érdekébe elrendelteket jól át is értenék, s meggyőződésből, okosan, a köz javára követnék és véghez vinnék! Ez azonban bajosan lesz így a világi és egyházi elöljárók egyesített közreműködése, s egy jobb népoktatás nélkül. Miért nem használták eddig ezen egyetlen hatásos eszközt jobban? Talán azért, mert e tárgyban hiányzott az elöljárókkal való egyetértés. Közszellem! Közszellem! Mily sok jót is vihetnél te véghez!

A szülöttek száma 428, az elhaltaké 325, a községi szegényeké és koldusoké 14 volt. Házasságot kötött 92 pár.

1784. Szamárherét (Hedysarum onobrichis, török kakascímer) vetnek, de az nemigen tűnik ki más füvek közül. Azonban Puszta-Kondoroson és egy másik, több meszet tartalmazó talajban sokkal örvendetesebben s szebben fejlődött. Tehát, fogják mondani, oda kell vetni, ahol arra az anyatermészet figyelmeztet. Persze, persze, ha az új gazda ott új földet is kapna, s azt körülkeríthetné, – hogy biztonságba helyezze emberek és állatok támadása ellen.

Mivel a bor ára nagyon felszökött, és kétszeres pénzért is csak savanyú lőre volt kapható, az árpa pozsonyi mérője viszont évről évre csak 8–15 garas volt, egy B. D. nevű tehetős paraszt, ki kitanult kádármester volt, elhatározta, hogy Szarvason sörfőzőt állít fel, mivel akkoriban az egész vármegyében csak egy-két sörfőző volt, s a messziről hozott sör forró nyáron megsavanyodott. Azonban nem kapta meg az engedélyt, annak ellenére, hogy nem sokkal azelőtt legfelsőbb parancsra a szószékről hirdették ki azon császári és királyi rendeletet, mely szerint ki-ki ott, ahol legjobban tudja, tetszése szerint űzheti azon mesterséget, amelyiket akarja.

Talán csak a legközelebbi országgyűlésen fog eldőlni, hogy e rendelet kiterjeszkedik-e annyira, hogy a birtokosok jogait akkor sem csorbítja, ha ők a maguk jogaival egyáltalán nem akarnak élni. Akkor majd mi is a faluban örülhetünk egy pohár jó sörnek; addig azonban tartsuk meg reá étvágyunkat.

A szarvasi tanítási módszert mint a falusi iskolák számára mintaszerűt ajánlják a Wiener Provinzialnachrichten 80., 81. és 82. számában, mintát is közölve abból.

Élősövény készítése végett hároméves fűzfák árnyékában, forgatott földbe galagonyamagvakat ültetnek; a második-harmadik évben kihajtottak szép növésük által megcáfolták a megmaradásukban kételkedők vélekedését; ezek azt hitték, hogy mint erdei fák számára az éghajlat és a talaj alkalmatlan. Mi mindent kell minden jóságuk és ártatlanságuk ellenére, ősi előítéletből elviselnie az éghajlatnak és a talajnak!

Tessedik Sámuel megírja Der Landmann in Ungarn, was er ist, und was er sein könnte*  című könyvét. A német példányokat nem akarták vásárolni, sőt a kivonatokat azzal a megjegyzéssel küldték vissza: „nem kell, mert német”. E munkát gróf Széchenyi Ferenc őexcellenciája intézkedésére és költségén nemsokára magyarra is lefordították, s 1786-ban Pécsett kinyomatták. A latin Ephemeridesben  néhány ívnyi hasznos kivonat készült e munkából. A szerzőt a pozsonyi iskolai és tanulmányi bizottságba küldik.

A szülöttek száma 388, az elhaltaké 320, a községi szegényeké és koldusoké 18 volt. Házasságot kötött 93 pár.

1785. Tizenkét iskoláslány és Blaskovitz József gyakornok az első két mázsa és hetvenhat font selymet termelte; részint Budán, részint Szarvason megfonták azt.

Fölépítik az új egyházi malmot; az építő molnár 55 forint készpénzt és két zsák lisztet kapott, azonban a teréziánusi és josefinusi szabályok értelmében semmi forgácsot és fahulladékot nem volt szabad hazavinnie.

Ezen évben jobban rendezték a szegény- és koldusügyet, úgyhogy ötezer lakos között mindössze négy koldus és hat községi szegény volt.

A nép érdekei szempontjából két igen hasznos iratot hirdettek ki. Ezek Szarvason a paraszti jólétet, bárha csak kis részben is, előmozdították, fellendítették s állandósították. Az első a paraszt személyes és reális javainak biztosítására vonatkozik, a másik a katonaszökevényekre. Lásd amit már húsz évvel ezelőtt nyíltan megmondtam a Magyar Parasztban a paraszt személyes és reális birtokáról (a 72-82. lapon). Adja az ég, hogy meghallgassák és megszívleljék!

Ismét nagyon dühöng a himlőjárvány.

A szülöttek száma 370, az elhaltaké 444, a községi szegényeké és koldusoké 10 volt. Házasságot kötött 51 pár.

1786. A szarvasi evangélikus egyházközség megkapja a legfelsőbb királyi jozefinusi engedélyt, hogy ismét düledező temploma helyett szilárd anyagból újat építsen. Ezen épület a török háború alatt minden gyűjtés, koldulás, s az adózó paraszt megterhelése nélkül (a régi torony renoválásával együtt) három éven belül, a szarvasi evangélikus egyházközség önkéntes kegyes adományaiból, egy ezen építkezésnél kipróbált gazdaságos pénzforgatás által huszonhétezer forint költséggel felépült, s már az 1788. évben fel is szentelték. Az utókor nem fogja elhinni, hogy e szolid épület oly rövid idő alatt, oly kevés költséggel és emberi erővel volt felépíthető. Aki az említett pénzforgatást, az emberi és gyermeki erők célszerű koncentrálását és felhasználását, az épületanyagok felkeresésének és szárazon meg vízen, első kézből való megkönnyített szállításának módját nem ismeri, az bizonnyal kétségbe fogja vonni ily szolid és mégis olcsó építés lehetőségét. Ámde kérdezheti majd valaki: ki volt, aki ily kőben és fában szegény vidéken oly csekély költséggel felépítette azt? Kimnach Lajos az illető neve, pozsonyi építő- és kőműves mester volt, oly férfiú, ki szakmáján kívül sok mindenhez értett és sok mindent csinált, ki ez építkezésnél állandóan jelen volt, ki jóakarói tanácsait helyesen tudta felhasználni. Szarvason s Szarvas számára csak négy év alatt annyi hasznos tervet csinált, hogy ha a korai halál s néhány akkor még áthidalhatatlan nehézség nem akadályozták volna őt tervei megvalósításában, Európa első építőmesterei között foglalhatott volna helyet. Meghalt, mielőtt az iskolaépületet befejezhette volna. Az ő terve szerint építette azt fel tizenegyezer forint készpénzért (a napszámosok munkáját nem számítva) Krausz pesti kőműves. A becsületes Kimnach özvegye és ellátatlan gyermekei még ma is élnek Pozsonyban; atyjuk reájuk nézve is nagyon korán halt meg. Puszta-Kondoroson, a szarvasi határban óriási mennyiségű tengeri homokot találnak, s azt az említett két monumentális épületnél felhasználják. Az építés már csak ezáltal is nagyon meg lett könnyítve, mert azelőtt ilyen homokot Aradról, a Marosból kellett hozni kilenc mérföldnyi távolságból, hacsak szeleknek, viharoknak ellenálló épületet akartak emelni. Magának a homoknak ilyen költséges szállítása is ezrekbe került volna, amit így megtakarítottak, ez is egyik kulcsa e szolid építkezés lehetőségének. A második, harmadik és negyedik kulcsot ott keressük, ahol minden bizonnyal meg is fogjuk találni: az építési pénztár lelkiismeretes igazgatásában, a hulladékok felhasználásában, a pénz forgatásában, s a célszerű, koncentrált emberi erők hasznosításában. Augusztus 7-én meghalt Kugyela János, ma is fennálló s felvirágzott mezőváros egyik első települője. Íme, jó alkalom következtetések megalkotására a statisztikusok számára.

A szülöttek száma 444, az elhaltaké 229 volt. Házasságra lépett 89 pár.

1787. Közzétették, megmagyarázták és életbeléptették az árvákról szóló, József-féle bölcs rendeletet, de fájdalom! vele együtt ismét el is temették. S vajon ki fogja azt József sírjából azok számára megint előhozni, kik apa, anya nélkül keresztyének között élnek a föld hátán, kik gyámolító és gondozó nélkül tengődnek civilizált népek között? És ki fogja megmutatni a világnak, hogy ezen uralkodó és árva-atya mennyi jót akart és tett az elhagyott és árva emberiséggel?

Megindítják a Körösön az első nagy, kétezer darab kemény épületfából álló faszállítmányt, s Wiesner kincstári erdőmester úr segítségével és irányításával hihetetlenül olcsó áron le is bonyolítják. Íme megint csak egy kulcsa az olcsón és szolidan való építkezés titkának.

Konventualiter üdvözölték, s a jelenlegi egyházi és iskolai elöljárók nagy elismeréssel fogadták és körözték az új tanítási módszert, melyet gonosz idióták annyira lecsepültek. (Megjegyzés: a kurrentáló szavai szólnak így.) Ám e tanítási módszernek oly becsületet szerző eme körözvény igen különböző benyomásokat váltott ki; irigységet támasztott, s dühbe hozta mindazokat, kik a sötétséget jobban szeretik a világosságnál. Ezen embereket obskurusoknak, tudós éjjeli baglyoknak nevezik, mivel nagy üres fejük van, s az éjszaka sötétjében világítanak.

A főparókia melléképületeit, a ló-, tehén- és borjúistállókat, tyúk-, kacsa-, pulyka- és galambólakat a parókiáról egy majorba helyezik; ezáltal az egyházi pénztár pénzben, építőanyagban, egyházi robotban nagyon sokat megtakarított, s az előmozdította a templom és iskola építését.

Föld alatti kincset, ún. márgát keresnek hát különböző helyen, s varázsvessző nélkül találnak is. Szarvas jóléte még inkább emelkedne, ha valamikor ez eddig ismeretlen és felhasználatlan holtkincset, talán majd egy rossz terméstől sürgetve, megtanulná hasznosítani.

Rohoska Mátyás molnármester felépíti az első olajmalmot; még most, 1804-ben is hat mérföldről is jönnek ide olajat sajtoltatni. Oly nehéz elterjeszteni faluban a legszükségesebb és legnélkülözhetetlenebb ismereteket, gépeket, kezeléseket! Scilicet – az iskolában mindent tanulunk, csak azt nem, ami a mindennapi életben legjobban hasznunkra volna.

Ezen olajmalom felállítása által:

1. A tűzveszély csökkent.

2. Sok faggyúgyertyát megtakarítottak.

3. Oly jól hasznosították az eddig egyáltalán fel nem használt repcemagot, mely e vidéken, kivált száraz években (amikor a tehén és az ökör a legkevesebb faggyút adja), igen jól tenyészik, hogy nagymérőjét 2 forint 30 krajcárért is keresik, és Pestre is szállították.

Meghalt Molitorisz János, az iskola rektora, ki hét élő gyermekét egyetlen szobában nevelte, míg a másikban tanítania kellett.

Tessedik Sámuel szeptember 2-án két aranyéremmel kísért dicsérő iratot kapott. Angyal József alispán és tanácsos, mint kiküldött, nyilvánosan és ünnepélyesen, templomi gyülekezet előtt olvasta azt fel, szép beszéd kíséretében, amely után az egyik érmet a lelkésznek, a másikat nejének, szül. Markovitz Teréznek adta át. Ez sok jó, de talán még több rossz érzést váltott ki…

Kihirdették II. József házassági rendeletét. Oh, mennyi rosszat lehetett volna ezzel elhárítani, s mennyi jót valósítani meg, ha kellően méltányolták volna!

A szülöttek száma 385, az elhaltaké 286 volt. Házasságot kötött 73 pár.

1788. Tizenkét, már korosabb matrónából, megalakult az első tervszerű kertésznők társasága, azonban a fanatizmus már az első évben fel is bomlasztotta, még mielőtt a jobb kertművelés terén az első lépést megtehette volna.

Néhány font káposzta- és répamagot osztanak ki ezerkétszáz szarvasi paraszt között, megadva nekik a szükséges útbaigazítást arra nézve, hogy hogyan kell e magvakat elültetni s a termést hasznosítani. Néhány év múlva bizonyos beállott akadályok miatt megszünt ezen iparág.

József császár őfelsége június 27-én Zimonyban elhatározta, hogy a szarvasi gyakorlati gazdasági intézetet legkegyelmesebben személyesen megtekinti, azonban betegsége és halála megakadályozták ebben.

Augusztus 5-én legfelsőbb leirat felszólította Tessedik Sámuelt, hogy ő császári és apostoli felségének három fontos tárgyról részletes írásbeli felvilágosítást adjon – amit ő meg is tett.

Az országos dikasztérium [helytartótanács] megvizsgálja Tessedik Sámuelnek a község és iskola rendezésére vonatkozó tervét, s ezt a nagy tekintélyű királyi helytartótanács által 12484. sz. alatt Bécsbe továbbítja, ahonnan Pálfi gróf magyar kancellár úr őexcellenciája kegyes leiratával szept. 11-én megküldi a tekintetes vármegyének és a nagyságos földesuraságnak.

Július 7-én és 8-án Sick berlini, Frentzl drezdai és Tolnay pesti tanárok átutazóban Szarvason voltak, s megtekintették az intézetet.

Július 18-án délben, a déli harangszó után a villám becsapott a rézzel fedett új toronyba; a tűzsugár a felső vasrúdba csapott, eloszlott a torony felső sisakján, a vasdróton az alsó kupolára ment, ott tüzes szisszenéssel eloszlott, s nem tett kárt a fából készült tetőszerkezetben, sem a harangozóban s azon emberekben, kik tizenkét órakor a torony kapujában gyűltek össze.

Decemberben felszentelték az új templomot; hogy nagyobb legyen a nagy tömegben a rend és csend az istentisztelet alatt, s hogy az új templomrend azonnal hatályba lépjen, a két rendes templomszolga mellé hét más felvigyázót állítottak (effektív intézkedés).

Az 1787. évi legfelsőbb rendeletnek megfelelően betiltották a szent három király-adót s minden lelkészt 60 forinttal kárpótoltak.

Megszüntetik az egyházi és iskolai földek robotját, s a község a megműveltetésért kárpótlásul minden pozsonyi mérő termés után két forintot, az összes tizennyolc mérő kitermeléséért harminchat forintot fizet.

1789. A régi templom romjait és az újnak állványfáit felhasználják az új iskola építésénél s öt év alatt önkéntes adományokból s a fent említett pénzforgatás által (a napszámokat nem számítva) 11 ezer forintért felépítik azt. Amikor az építkezés a téglaégetéshez szükséges tűzifa hiánya miatt egy álló éven át szünetelt, a szarvasi szőlőkből háromszáz öl tűzifát s néhány ezer vesszőnyalábot hoztak, s a téglát azon égették. Lásd a részletes tudósítást az 1794. évnél.

Ezen és a következő 1790., 1791. és 1794. években a lóheremag évente kétszer ért meg, ami a föld mívelésének legmagasabb fokát cáfolhatatlanul bizonyítja.

1790. Kilencvenhárom gyümölcsfajtát hoztak Bécsből Szarvasra, a forgatott, idáig terméketlen szikes földbe ültették, ahol azok kitűnően tenyészve, újabb alapot teremtettek a jobb gyümölcstermelés ügyének, mert a jeles terméseredmény megsemmisítette azt az ősi előítéletet, hogy a nemesebb gyümölcsfajok nem tenyészhetnek ezen éghajlat alatt, ebben a talajban.

Rossz helyen ültess fát, és gondozd, megjutalmazza fáradságodat s örömet szerez; ha öreg leszel, milyen jó lesz árnyékában pihenni!

És ha majdan egykor az élet rögös útjain elfáradsz, feküdj egy magad ültette fának jóltevő árnyékába, élvezd annak tégedet és száz másokat felüdítő gyümölcsét és filozofálj!

Az 1790–1791. évben Szarvason három gyümölcsfaiskolát alapítottak.

1791. Megkezdték s hihetetlenül olcsó áron szerencsésen le is bonyolították a 3487 db hosszabb-rövidebb épületfából álló második faszállítmányt; Csongrádig a Tiszán, onnan a folyón (Körösön) vitték Szarvasig.

Június 26-án igen tevékeny élete delén meghalt Tessedik (szül. Markovitz) Teréz, szarvasi papné. Segítőtárs volt Magyarország első gyakorlati gazdasági iskolájának megalapításánál, nagy gazdasági utazást tett, hét mázsa selymet termelt, s József császár dicsérőirattal s aranyéremmel tüntette ki.

A szarvasi iskola tanulóinak száma 991-re emelkedett, azonban a tanulók szép előhaladása nagy bosszankodást váltott ki az emberek azon osztályainál, kik a sötétséget jobban szeretik, mint a világosságot.

1792. Szerencsésen megszüntették a káros iskolai visszaéléseket, um. kántációt, ostyaárulást, a kisebb-nagyobb, részben megengedett, részben meg nem engedett iskolai koldulásokat, a karácsony estjén való lövöldözést, éneklést stb., stb. Ezáltal a tanítók és tanulók időt nyertek arra, hogy magukat az iskolában és azonkívül hasznosabban foglalják el.

Rektornak Szarvasra hívták Melian Györgyöt, egyik pozsonyi iskolatársamat. E férfiú volt az első, ki az iskolai slendriánizmus helyett a javított tanítási módszert bevezette, azonban megvetették, üldözték és bosszantották, mivel természettől fogva énekelni, óbégatni nem tudott, parasztokkal tréfálkozni, részegeskedni meg nem akart; a sok piszkálódástól kifáradva végre is kénytelen volt röviddel halála előtt otthagyni az iskolát s Mokrára menni papnak.

Az első kísérletet tették sovány ökröknek tizenegy hétig való hizlalásával; ez oly jól sikerült, hogy a szokatlanul nehéz ökröket meleg napokon nem merték megvásárolni, s továbbhajtani: otthon azonban fontjáért nem tudtak többet kihozni két-három krajcárnál.

1793. Iskolásgyermekekkel megkezdik a gyapjúfonást; vetélkedés s néhány jutalomszalag célirányos kiosztásának alkalmazása következtében a finomfonók száma mindjárt az első évben százhetvenre szökött fel. Egyévnyi és néhány hónapnyi idő alatt 6728 rőf hosszú, tizenegyféle szövetet készítettek a különböző, finomabb és durvább anyagból.

A zsombékokat egy alacsony, többnyire víz alatt álló földdarabon még a legszárazabb évben is jól jövedelmező rétté alakították.

Három községbeli nagyhangú alak, támogatva néhány hatalmon levő egyéntől, szövetkezett az intézet ellen. Gonosz, sötét, de egészen alaptalan vádakat támasztottak a parasztok között az iskola, annak igazgatója s a tanítási módszer ellen, felingerelték a népet az oly szépen virágzó gyermeki ipar ellen, úgyhogy vallási és paraszti fanatizmus megbuktatta, megsemmisítette az intézetet, még mielőtt az a közönség elvárt közreműködésével kellő létjogosultságot szerzett volna magának.

Fölállítják az első hirdetőtáblát, de mivel úgyszólván egyáltalán nem akarták használni, megszüntették.

1794. Megkezdődtek a nyilvános felolvasások a gyakorlati gazdasági intézetben; ez ünnepélyes alkalmat az Erdélyben parancsnokoló Mitrowszky gróf tábornagy úr őexcellenciája jelenlétével megtisztelte.

Az első szerencsés kísérleteket végezték kukorica-, zab-, dinnye-, dohány-, répa-, burgonya- és kölesföldeknek újraszántás nélkül való búza- és téli árpa termelésére. E kísérleteket azóta hét ízben ismételték meg, mindannyiszor sikerrel.

Háromszázra emelték a bel- és külföldi gyümölcsfajták számát, s az intézet bukásakor a környéken terjesztették el azokat.

„Méltán forr abban a szorgalmatos kertészben a méreg, ki valamely ritka plántát idegen tartományon megszerez nagy áron, s mikor húsz esztendőkig való fáradsága után, nyílni és virágozni kezd, akkor egy idegen kéz azt szeme láttára leszakasztja, még minekelőtte csak megszagolhatta volna” – írja Nagy Sámuel, H. Sander művének magyar fordításában.

Lepkeszeget, földitömjént és más gyógynövényeket, egy trokárt, lepedőket, fecskendőüveget szereztek be, e kicsi kezdettel gazdasági házi gyógyszertárat állítva emberek és állatok számára.

Összegyűjtötték az első fűzfagyapotot, s abból egy kalapot s két paplant csináltak.

Megkezdték a méz és viaszk fölöslegének háromszori és négyszeri kivágatását, valamint a kaptározást, s megakadályozták a méhek elpusztítását.

1026 ember halt meg, kik közül 647-t a kínzó himlő ragadott el, mások máig is szenvednek e veszélyes járvány gonosz következményeitől.

1795. Igen száraz nyár és rendkívül kemény tél után beálló szűk esztendő ez. A nagy drágaság mellett szolgálat és kenyér nélkül maradt embereket már télen különböző mesterségeknél foglalkoztatták, hogy a lopástól, rablástól visszatartsák őket. Gyökerestül kiszedették velük a szőlőkben a száraz nyáron és kemény hidegben elpusztult öreg, mohos fákat, azokat felvágatták, kötegekbe rakatták, s ezért négy garas készpénzt s két font kenyeret fizettek nekik. A szőlőskertek öreg és már hasznavehetetlen fáit pénzzel, gabonával, kenyérrel fizették meg a birtokosoknak. Ezáltal a szőlőskertek sok fölösleges és csak kárt hozó fától megtisztultak, jobb lett a bor, s jobb, nemesebb fajtákat ültettek a régi, nyomorult gyümölcsfajok helyébe. Így kellett szigorú tanító és rendeletcsináló mesterré válnia a kemény szűkesztendőnek.

Mivel a szegény gazda lovai a takarmány és a jobb gondozás hiánya miatt annyira legyengültek, hogy kevés gabonáját sem tudták a szárazmalmokban megőrölni, a vízimalmok meg részint messze voltak, részint befagytak, ezért néhány kézimalmot állítottak fel, s azokban a búza köblét (két pozsonyi mérő) tizenkét garasért vagy tizenkét font kenyérért, a köles köblét nyolc garasért vagy nyolc font kenyérért őrölték. Ezen megoldás az iparosokat és parasztokat liszthez juttatta, a szegényeket a lopástól, rablástól visszatartotta, talán sokkal célirányosabban, mint ahogy azt a rendeletek, tilalmak, deres, botozás, börtön, akasztófa, karóba húzás, kerékbe törés teszik. Mert éhség! Mint segít az ésszel és szívvel magán, ha nincsenek más segítőeszközei.

Az 1794-95-i kemény télen a nagy ínség után némely napokon egynéhány száz, sőt ezer szánt lehetett látni, amint csontvázakhoz hasonló emberek (kiéhezett szegény oláhok) húzták azokat. Szomorúan és leverten tántorogtak ezek Szarvason, s erőtlen, akadozó hangon gagyogták: „zuppane, gesta gruj?” – azaz: „uram, van gabonája?” Azután vidáman, elégedetten siettek haza egy-két-három zsák gabonával feleségeikhez és gyermekeikhez, hogy a már-már közelben leselkedő éhhaláltól megmentsék őket.

Nem kellemes végre ily szomorú esetek láttára felébredni mély álmunkból? Emberiség géniusza, te majd itt, majd ott ébresztgetsz, s mi még mindig tovább alszunk!

A takarmányínség akkora volt, a marha e vidéken annyira tönkrement, hogy némelyik nagy- és kisgazda mindenét elvesztette, mások kénytelenek voltak marháikat messze vidékekre, a mocsarakba hajtani, ott drága pénzen sással, náddal kiteleltetni, s mégis, mikor az állatok hazajöttek, nagy részük megdöglött. Némelyik tanyán oly nagy rakásokban hevertek ezen állatok hullái és csontvázai, hogy még a több mint ezer kutya sem tudta e bűzlő dögöket elfogyasztani.

És néhány hivatásos tudós is hiszi és állítja, hogy e vidék nem szorul megmunkálásra, mesterséges rétekre? Ez a takarmányínség alkalmat szolgáltatott arra, hogy megkíséreljük több és jobb takarmány termelését; ez sikerült is. A többnyire János napja előtt beálló, a szénára igen káros, de a mezei terményekre annyira szükséges és hasznos János eső előtt kaszálták a réteket, a sorokban heverő szénát megforgatták, szétszórták, 12–24–36 óra leforgása után részben a szénapadlásra vitték, részben kazlakba rakták. Az ilyen rétek oly jó sarjut adtak, amilyet e vidéken soha nem ismertek, s az hihetetlen volt.

Vajha némely ember és keresztyén felfigyelne a természetnek jót akaró intésére, azt megtanulná megérteni és követni! De ezt – csak a naturalisták teszik. Kíséreljétek meg, ti halandók, és jobbítsátok helyzeteteket, használjátok fel azt, mit a természet nyújt nektek! De csak gondolkodni és beszélni az időjárás változásainál, annyi, mintha csak egy évvel ezelőtt születtünk volna – mondja Sévigné asszony. Talán ő is naturalista volt?

Az első próbát teszik szarvasi aszúborral, 1796-ban a másodikat, 1797-ben a harmadikat, 1799-ben a negyediket és 1804-ben az ötödiket, jó sikerrel. A hatodikat 1808-ban.

1796. Szarvasnak azon megtiszteltetésben és örömben volt része, hogy Sischkowitz tábornokné őexcellenciáját, mint báró Harruckern-birtokok társörökösnőjét tisztelhette; e nemes hölgy ezen alkalommal értékes ajándékokat osztott ki a tanulók között.

Fehérrépából elkészítik az első szirupot, és az még az 1804. évben is jó és használható.

A község szénája tizennégy napig a sorokban hevert; a gyűjtőket tizenkét botütéssel és pénzbirsággal kellett büntetni, hogy összegyűjtsék.

1797. Szarvas ebben a száraz, terméketlen évben negyvenkét mázsa lucerna- és lóheremagot termelt.

Összegyűjtötték s az 1798. évben elvetették az első ákácmagvakat. 1799-ben és 1800-ban július és augusztus hóban sorokban kiültették az egy-, illetve kétéves csemetéket, s azok kitűnően fejlődtek a körülkerített kertekben, azonban a nyílt mezőn elültetett ezerötszáz darabot a nyulak mind elpusztították.

Tisztelettel felkérjük azt, aki a nyílt földeken ültetett fáknak nyulak által való elpusztítása ellen biztos, kipróbált módszert tud, hogy azt ismertesse. Már sokat megpróbáltak, de egy sem egészen biztos és használható.

1798. Kihirdették az új tűzrendeletet, éjjel-nappal őrt állítottak a toronyban és az utcákon. Az elsőket, még mint fizetett szolgákat a község tartotta, a többi, nem fizetettek kötelességüket régen szegre akasztották, oda, ahová már sok kötelességet akasztottak.

Nem kell az ilyen közhasznú intézkedéseket valami javadalmazással kapcsolni össze, hogy tartósságot és szilárdságot szerezzenek azoknak?

Új rendeletet készítettek a csavargók ellen; ennek megfelelően a népséget éjjel-nappal pontos ellenőrzés alatt kell tartani. Csakhogy kevés gyümölcsöt fog hozni ezen üdvös rendelet egy olyasféle dologház nélkül, amilyen az 1804. év októberében Bécsben nyílt meg, vagy amilyen Kassán létesült.

Altonából, Hamburg mellől az első spárgamagvakat hozzák Szarvasra, s azokat március, április, július és augusztus hóban ültetik el. A tavasszal ültetett szépen fejlődött, azonban az első záporeső után megdőlt, és többé nem állott fel; sok magot, de nagyon kevés takarmányt adott. A nyáron ültetett csak itt-ott fejlődött ki, s nem nőtt meg. Ez annak bizonyítéka, hogy e takarmányfű nem alkalmas e vidékre. Ugyanazt mondhatni a zellerről.

Másodszor ültettek muhart, 1802-ben harmadszor, 1803-ban negyedszer. Magva nem a legjobban sikerült: 1804-ben nagyon üszkös lett. Alacsonyan fekvő nedvesebb helyen talán szára és magva jobban sikerülne.

Az országos dikasztérium jóváhagyja a gyakorlati gazdasági tanmódszert; az intézet hat évre megerősíttetett s mint nyilvános intézet királyi oltalmat nyert. Öt tankerületet utasítottak, hogy öt kerületi gyakornokot küldjenek az intézetbe avégből, hogy ezt a tanítási módszert elsajátítva, azt az országban elterjesszék. Ezen egyének, um. Incze, Oertel, Moldava, Hrala, és Dombovicz, a következő év március és április havában megjöttek, s velük még húsz és egynéhány gyakornok, kik biztos és kedvező állás reményében szorgalmasan hallgatták ezen első tanfolyamot.

1799. Az egyiptomi sáfrány ára 50–55 forintról 100, sőt 120–150 forintra szökött fel. Ez az áremelkedés lett megindítója a magyar sáfrány termelésének, mert egy-egy szár 100–120, sőt 160–180 fejet is hozott. Azonban a magyar sáfrány termelése még nem emelkedett a tökéletesség fokára, úgyhogy, amikor megint egyiptomi sáfrányt hoztak be, ára erősen leszállott s vele együtt a belföldi sáfránytermelés még alig felvirágzott iparága is lehanyatlott. Ismét felemelhetné egy, a külföldi sáfrány behozatalát eltiltó rendelet.

Meghalt Povázsay János, ki hét évig volt bíró, s mégsem gazdagodott meg. Ő építtette az új községházát és, ami falun oly ritka:

1. A népnek okos tanácsadója.

2. Azoknak, kik nem értenek a beszédhez vagy nem beszélhetnek, szószólója.

3. Barátságos, tiszteletreméltó és mégis szigorú, igazságos s a maga helyén könyörületes bírája volt.

Március 26-án megnyílt a nyilvános gyakorlati gazdasági iskola, miután tervét előbb az országban közzétették.

Beyschlag úr kísérletet tesz az annyira veszélyes marhapestis meggyógyítására. E vidékre nézve felbecsülhetetlen értékű kísérletet, mely más eszközzel párhuzamosan alkalmazva, nagyon felemelné az állattenyésztést.

1800. Brodszky Sámuel úr, a szarvasi intézet egyik gyakornoka, rövid, alapos értekezést ír az amerikai cukorjuharfáról; az ismertetést az Ofner Staatszeitungban közölték, nagy tetszéssel találkozott, azonban nem fogadták meg javaslatait.

A rothadt gyümölcsből a szokott módszerrel kitűnő ecetet csinálnak; a maradványból pálinkát főznek, s a lepárolt cefrét szarvasmarhákkal és disznókkal etetik meg.

Másodszor hoznak Szarvasra vasboronát, hogy kipróbálják, vajon most jobban felkarolják-e, mint húsz évvel ezelőtt; a hengerlővel együtt a nyári terményeknél és a kukoricánál kitűnően működött, azonban még az 1804. évben is csak két vasborona és két hengerlő van. Oly lassan s oly későn terjed el az országban az, ami jó.

A méhészetnél megfogadták és alkalmazták Toldy zombori kincstári méhészeti felügyelő úrnak még 1789-ben közzétett szép és alapos javaslatait. Ezek 1805-ig hasznosaknak bizonyultak, még olyankor is, amikor másképp kezelt méhek majdnem teljesen kipusztultak.

Amikor Pozsony város egy tekintélyes része leégett, a szerencsétlenül jártak segélyezésére csak a szarvasi evangélikus egyházközségben 119 forintot gyűjtöttek össze. Megkezdték a pimpinella [ánizs]-magvaknak, a méhek és birkák számára ez oly hasznos takarmányfüveknek szaporítását.

A szülöttek száma 622, az elhaltaké 264 volt.

1801. Először tenyésztik a takarmánybükkönyt, 1802-ben másodszor, 1803-ban harmadszor, 1804-ben negyedszer; még sovány, kissé homokos termőföldben is kitűnően tenyészik; amelyek árpával voltak bevetve, nem voltak oly jól eltarthatók, mint a tisztán vetettek. 1805-ben kezdtek először komoly figyelmet vetni e terményre, s kezdték keresni azt.

Először ültetnek földimogyorót; az első évben nagyon jól tenyészik, a másodikban a lóbogár majdnem teljesen elpusztította.

Az uradalom 13 forint költséggel Szarvasnál a Körösön szép és erős hidat épít. Ez nagyon előmozdította Szarvason a kereskedelmet.

Beyschlag megyei kirurgus úr a legjobb eredménnyel végzi az első tehénhimlő oltást; ez gátat vetett a himlőjárvány terjedése elé.

A nagyságos földesuraság, um. Bolza vezérőrnagy úr és Schröf báró rendeletére ezen és a következő években a következő intézkedések történtek:

1. Megkezdték s folytatták a szarvasi utcák rendezését.

2. Próbaképpen egynéhány habán* tetőt építettek.

3. Vidovich uradalmi tiszttartó úr egy nagy kocsmát és

4. egy urasági házat építtetett fel.

1802. Az első kísérletet teszik búzával és téliárpával a sorvetésre. A két következő évben megismétlik, s az egyes magvak 30, 40, 50, 60, 70, néha még 80 tökéletes kalászt is hoztak.

Tizenöt cukor-juharfát ültettek, közülük ma már csak három tengődik. Úgy látszik, e fa hidegebb, hegyesebb és nedvesebb vidéket szeret.

A gyakorlati gazdasági kertben 2262-re megy föl a régebbi, de már javított földbe ültetett, persze többnyire még fiatal gyümölcsfák száma; az emberek most kezdenek meggyőződni az ilyen szikes föld művelésének lehetőségéről és hasznáról.

A szülöttek száma 638, az elhaltaké 427 volt.

1803. A heremag termelése 86 és egynéhány mázsára szökött fel.

Első kísérletek történtek méhkasoknak oláh szokás szerint szabad ég alatt, tető nélkül, a puszta földön való felállítására; az 1804, a méhekre oly végzetes évben megismételték a kísérleteket; az idő megtanít majd arra, vajon tovább is kell-e azokkal próbálkozni.

Velits úr a saját költségén gyógyszertárat alapított, s növénykertre nézve is történt ígéret. Száz és egynéhány gyógynövényből álló gyűjtemény készül.

Bretschneider tanár úr az első kecskefüzeket, pirosberkenye- és juharfákat ültette; egyesek jobban, mások kevésbé jól tenyésznek. Ugyanő Eperjesről báró Palocsay úrtól tizennégyfajta nemesített gyümölcsfát hozatott Szarvasra, s jósikerrel mutatott be egy új könnyű oltási módot.

A selyemtermelésnek iskolás gyermekek által való fellendítésére javaslatokat és rendeleteket készíttettek, azokat jóváhagyták, kihirdették, leírták, tanácskoztak fölöttük – azonban nem követték, nem valósították meg. Követés nélküli rendeletek oly harangok, melyeknek nincs ütője.

November közepén kétszer igen erős égiháború volt; a Körös szokatlanul kilépett medréből, az utak a gyakori, sűrű esőktől feneketlenekké lettek.

Fiatal, de nem termő, sőt öreg, már pusztuló félben levő fáknál is jósikerűnek találták a lord Finkast-féle gyűrűsvágást; a gyűrűsen vágott fák a következő évben másokénál gazdagabb és szebb terméshozamokkal tűntek ki.

Boczkó lelkész úr elhagyta a parókiát; helyébe Hamaljar Márton püspök úr jött Selmecről.

A szülöttek száma 637, az elhaltaké 478 volt. Házasságot kötött 121 pár.

1804. Szarvasra hozzák az első valódi borsosmentát és lycium barbarumot [ördögcérna]. Háromszáz fiatal szilfát ültettek, mert e fák ezen a vidéken nélkülözhetetlenek.

Első kísérlet történt a vadgesztenyefáknak magból való tenyésztésére. Megpróbálták a fáknak kormos és meszes vízzel való bemeszelését.

Újra megkísérlik a már húsz évvel ezelőtt próbált, de akkor elpusztult sáfrány termelését, éspedig forgatott és nem forgatott, trágyázott s nem trágyázott földben egyaránt.

Először készítenek árticsókából kávét, s azt igen jónak találják. Krünitz D. enciklopédiájában már huszonnyolc évvel ezelőtt nagyon ajánlotta e kávépótlékot, de addig nem hallgattak rá, amíg a kávé fontja három forintra nem szökött fel.

Szarvasra hozták a nagy orgonát (Tessedik Sámuel helybeli lelkész beleegyezése nélkül), s az máris 5700 forintba került. Mibe fog még ezután kerülni? Az 1805. évi böjt első vasárnapján szentelték fel.

Mivel ezen évben föld, tűz, levegő és víz annyira ellenére volt a méhtenyésztésnek, hogy különösen a folyók és folyamok nyolc hónapig tartó áradása s az igen gyakori szelek miatt még a legnehezebb, legjobb s legnépesebb méhkasok is szükséget szenvedtek, s csak a helyben található sok akác-, meg a májusi mák- és az őszi… virágzás mentette meg a méheket pusztulástól, száz méhész között alig akadt egy, aki méhkasaiból télen át százon felül eltenni s kiteleltetni tudott volna. Minden Isten áldásától függ, azonban a méheket ápolni, gondozni is kell. Ez az ápolás pedig akkor tűnik ki és próbáltatik ki a legjobban, mikor föld, tűz, levegő és árvíz elpusztítással fenyegeti a méheket. A jól gondozott méhek ilyenkor is kitűnnek, mint mintaképei a szorgalomnak, a rendnek, s az Isten által kicsi testükbe plántált munkásságnak. Eredj, ó ember, a méhecskéhez, és nézd e kis művésznőt, amint csendes serénységgel dolgozik és mindenből hasznot húz!

A gyakran jelentkező lisztharmat nagyon káros volt a heremagtermelésre; ennek ellenére sem emelkedett az ára a szokott fölé, mert készlet volt belőle. Készlet: ez a legbiztosabb szer emelkedő árakkal szemben; azt pedig csak a szorgalmas munka teremti meg.

Megrakják az első szarvasi gabonaszállító hajót, s a Körösön a Tiszára, a Tiszáról a Bácskai csatornán és a Dunán Mohácsra viszik.

Szentháromság utáni tizennegyedik vasárnap kihirdetik s bevezetik az oly szükséges és üdvös házassági és lakodalmi rendeletet.

Július és augusztus hónapokban oly gyakran mennek át Szarvason az alsóbb vidékekre a bányavárosokból, Miskolcról s különösen az ország felvidékeiről jövő kocsik, hogy némelyik napon néhány ötven is átkel a Körösön, s gabonával jól megrakva megy vissza. A gabona ára már ősszel 4–5 forintra emelkedett, s ugyanakkor Felvidéken 10–12–13 forintot ért el. Milyen jó lenne, ha a Szolnok és Pest közötti csatorna már készen lenne! Mennyit nyerne azzal a paraszt! Mennyit a Duna mellett fekvő városok! És mennyit a közönség! Ezt a nyereséget is csak a munka és a szorgalom fogja előidézni.

Már nyár derekán olyan tömeg holló, csóka, seregély, szarka, egér, patkány és hörcsög mutatkozott, hogy az előbbiek a gyümölcs s a még éretlen kukorica tekintélyes részében, az utóbbiak a búzában és minden mezei termésben nagy kárt okoztak. A természet büntetése, amiért Mária Teréziának, a legjobb országanyának s az oly jó szándékú József császárnak e kártevők pusztítására vonatkozó jóakaró rendeleteit egészen félreértették. Ma, amikor már annyira elszaporodtak, s az összes gazdaságok kiszámíthatatlan kárára annyira elterjedtek, még a tapasztaltabb gazda sem rendelkezik elég eszközzel, hogy e hivatlan vendégektől megszabaduljon, mert ha a saját házából, udvarából, kamrájából, istállójából ki is űzi azokat, a szomszéd házakból csapatostul jönnek ismét vissza és helyezkednek el. Egy ismerős háztartásban tizennyolc fiatal és öreg macska s öt kutya volt, melyek táplálékát jórészben e káros állatok képezték, s azok mégis hihetetlen károkat okoztak a gyümölcsökben, a mezei termésekben, a húsban, szalonnában, a méhekben, edényekben és zsákokban.

Késő ősszel, mikor észrevették, hogy a Körös ismét kezd kiáradni, az egyik „lapos”-t, az ún. „nagylapos”-t, gáttal vették körül, hogy az új árvízzel szemben biztosítsák.

Megjegyzés. Laposnak nevezik e vidéken a mély fekvésű földeket; ezekből az Alföldön oly sok van, hogy némelyik határban nemcsak néhány száz, de néhány ezer hold ilyen mély fekvésű föld található. A fent említett lapos 70 szessziót tesz ki, minden szesszió 56 holdat, az egész tehát 3920 holdas; ezek szinte minden évben, kivált tavasszal, többé-kevésbé hó és esővíz alatt állanak, s nagyon gyakran a kiáradt Körös árvizének is ki vannak téve. Ha azonban az ilyen mély fekvésű földeket kellő időben megművelik, vagy természetes rétekké alakítják át, akkor olyankor is bő aratást fognak adni, mikor más, magasabban fekvő szántóföld és rét a száraz években majdnem megrekedt.

Ezek a nagy, műveletlen, felhasználatlan területek, amint már Boswell+ úr egy helyt megjegyzi, nagy szemrehányások korunk számára, szégyenei az országnak, s csak terhei a birtokosoknak. Az ilyen birtokok más pusztaságokkal szemben azon előnnyel rendelkeznek, hogy kiszáradás után bőven termők lesznek, hogy az ártalmas északi és keleti szelektől védettebb fekvésűek, s hogy könnyebben javíthatók. Ha e gátépítés sikerül, s ez a darab föld cél- és tervszerűen felosztatik, úgy ezzel új alapot raktak le Szarvas mezőváros jólétéhez.

Azon sok és szép javaslat, melyeket földeknek áradásokkal szemben való biztosítására s azoktól egyszer s mindenkorra való megszaporítására nézve tettek, mind megvalósítható, csakhogy nem magánosok által. Hazafias és okos földesurakra, szakmájukhoz értő s a közjóért nemesen hevülő, azzal kedvvel törődő fő- és alsóbb hivatalnokokra volna szükség, teljes és egyesített erővel fogjanak az üdvös munkához, úgy amint az jelenleg is Szarvason történik.

Számítsuk ki s vegyük fontolóra az ilyen földek utáni veszteséget, ha azok művelés nélkül hevernek. De vegyük számításba és szívleljük meg a nagy hasznot, mely előállhat, ha az ily mélyen fekvő földeket gátakkal jól elzárják, művelik és hasznosítják. Számítsuk e 3920 holdnak évi jövedelmét holdanként mindössze 20 forintjával. Az évenkénti megmunkálásra számítsunk holdanként 10 forintot, s így minden hold után tíz forint évenkénti tiszta haszon fog maradni, tehát 39 200 forint a nyereség. S mi hasznot hajtott e lapos eddig? A szikes legelő, az ott bűzlő víz igazi takarmány helyett betegségek csíráit rejtette a birkák és marhák számára, s a büdös posványvízből az állatok igen gyakran állati nyavalyákat, járványt és halált ittak. Mégis mennyi oly helyen láthatunk még mocsarakat gőzölögni, hol népes városok és falvak, emberek és állatok bőséges táplálékot találhatnának. Ha ezeknél a gátépítő s más a közjót szolgáló munkálatoknál a katonaságot, legalább a szabadságolt vagy szolgálatból elbocsátott katonákat foglalkoztatni lehetne, akkor:

1. A paraszt azokat az ő, az államra nézve oly szükséges és hasznos dolgait zavartalanul végezhetné.

2. A henyéléstől és kicsapongásoktól biztosan visszatartanák a szállásán heverő katonákat, s hasznosan foglalkoztatnák, és kenyérhez és némi keresethez juttatnák.

3. Az elbocsátott katona pedig tevékeny élethez szoknék.

4. A polgár és a paraszt arról győződne meg, hogy az emberek azon osztálya is, melyet ő táplált háborúban és békeidőben, az ő javára is tud közreműködni.

5. Ha nem is szüntetnék meg teljesen, de enyhítenék e két osztály közötti ellenszenvet.

Az új cselédrendeletet kihirdetik az év végén a templomban. Áldás, üdv mindazoknak, kik ily közhasznú javaslatokat és intézkedéseket hoznak és valósítanak meg. Az eljövendő idők, az okosabb utódok áldani fogják annak emlékét. Ember! Légy jóltevő angyala korod világának, akkor az már most mennyország lesz számodra!

 

Különböző dolgok árai az 1804. évben:

a búza pozsonyi mérője 2 frt 30 kr. – 3 frt

árpa 1–2 frt

zab 1–2 frt

kukorica 3 frt

egy akó bor 5–6–7 frt

marhahús 7 és fél kr.

disznóhús 9–10 kr.

egy fiatal borjú 4–5 frt

egyéves borjú 20–22–25 frt

kétéves borjú 37–40 frt

hároméves borjú 50–60–80 frt

Egy icce marhafaggyú 13–15 garas. Birkafaggyú 12 garas

tojás nyáron 8, télen 2–3 db egy garasért

a viasz fontja 1 tallér

egy icce méz 1 frt 22 garas

fiatal tyúkok párja 7–8 garas

egy liba 17 garas – 1 frt

pulyka 1 frt

fogoly darabja 15–17 garas

nyúl 17–18 garas – 1 frt

egy pár szalonka 10–15 garas

egy pár csizma 7–8–9 frt

női csizma 4–5 frt

egy tehén 50–60–70–80 frt

egy ló 60–80–100 frt

egy kanca 100–150–200 frt

hízott disznó 30–40–50 frt

egy pár hizlalásra való ökör 150–200 frt

a rizs fontja 10 garas

egy rizsma papiros 4–7 frt

egy jó útibunda 60–80 forinttól 100 tallérig

egy köböl méz 5–6 frt

egy véka széksó 5–6 frt

egy kitellet méhkas 6–10 frt üres méhkas 6–8 garas

téli napszám 6–7–8–10 garas

a nyári napszám 17 garas, egy forinttól egy tallérig

cselédleányok bére 15–20–30 frt

szolgák bére 30–40–50–60 frt

egy pozsonyi mérő búza fuvardíja Pestre egy tallér

egy pár deszka 1–2 frt

száz köteg nád 10 frt egy fenyő 3–4 frt

egy mázsa vas 18–20–22 frt

egy kasza 1 frt

száz lécszeg 18 garas – 1 frt

egy zsák 1 frt

egy közönséges lovaskocsi 30–40 frt

ökröskocsi 100–120 frt

egy tutaj fa 6–10 frt

egy malomkő 40–45 frt

egy közönséges parasztház 200–300–400 frt

jobb fajta parasztház 600–800–1000–1500–2000 frt

egy mázsa gyapjú 28–30–32 frt

száz darab rák 24–30 kr

két-három fontos hal darabja 3–4–5 garas

egy font szalonna 8 garas

egy font háj 8 garas

egy icce tej 6–8 kr.

 

1804-ben még fennálló oly visszaélések, melyeket az emberiség java s a gazdálkodás Szarvason való felvirágoztatása érdekében meg kell szüntetni:

1. A gyermekeknek fiatal állatokkal, madarakkal, kutyákkal, macskákkal való könyörtelen bánásmódja.

2. A felnőtteknek igásállatokkal való kegyetlen bánásmódja, amikor azokat rossz táplálás mellett egész erejük kihasználásával hajszolják, ostorozzák; a sáros úton való gyors hajtás.

3. A mészárosoknak a vágómarhákkal való kegyetlenkedése, mikor is azokat sokévi kihasználás után ok nélkül szelindekekkel hajszolják, feldarabolják, hogy azután felhevült húsukat drága pénzen eledelül adják el az embereknek.

4. A pásztorok hihetetlen lopásai!

5. A réteknek György-napig az összes marhákkal való legeltetése. Ungula pecoris est mors herbae.* A marha csak egy szájjal eszik, de négy lábbal, nyolc körömmel tapossa a fiatal füvet és a talajt.

6. A kutaknak fával való kirakása; ez csak kevés ideig tart el, holott oly közel vannak a világosi meg más hegyek. Fát pazarolni ily fában szegény vidéken!

7. A széles, görbe, feneketlen utak.

8. A legszebb réteknek, vetéseknek, fáknak irigy szomszédok és haszontalan csőcselék által való pajkos rongálása.

9. Bikák, csődörök télen való rossz gondozása; fejőstehenek, igáslovak és barmok helytelen felhasználása, a méhek pusztítása, az állatoknak pocsolyából való itatása.

10. Sok iparosnak, napszámosnak, munkásnak büntetlen csalásai és árdrágításai.

11. A már oly drága és szemtelen cselédség dacossága és komiszsága.

12. A renyhe ifjúságnak az utcákon való csatangolása.

13. Annyi munkára alkalmas embernek vásznakkal, csipkékkel, illatszerszekrényekkel való csavargása; ezek, amint portékájukkal házalnak, lopásra csábítják a tapasztalatlan háziasszonyt, házikisasszonyt, az együgyű cselédet, s mesterileg felkínált holmijuk, gyógyszereik árával becsapják, sokszor egészségétől, sőt életétől fosztják meg vevőiket, mert fényes nappal házalva büntetlenül hazudoznak, csalnak, lopnak és gyilkolnak. Ó szent igazság! Könyörülj rajtunk!

14. A gabonának gyümölcsért, edényekért, pálinkáért való elvesztegetése. A legerősebb pálinkának ifjak s öregek által való mértéktelen fogyasztása.

15. A betegeknek kuruzslók által való helytelen kezelése; nyálfolyás elleni, valamint a kenőcsökkel való kezelés.

16. Lázban, oldalszúrásban és rühben szenvedő betegek elhanyagolása.

17. A Körösben s más oly vizekben való kenderáztatás, melyekben halak élnek. Nem ez-e a fő oka annak, hogy a halak egyre fogynak, s hogy oly sok asszony abortál, s oly sok gyermek hal meg élete első évében?

18. Az emberek nagyon keveset törődnek a hű szolgával, őt semmiképpen nem jutalmazzák, nem tüntetik ki. Büntető igazság (szolgáltatásunk) van, de jutalmazó nincs. S vajon melyik tehet több jót?

 

Kivonat az általam 1805. június 1-én végzett összeírásból:

Hivatalnokok és honoráciorok [értelmiségiek] száma: 4.

Polgárok és kézművesek: 85. NB. céhbeliek és nem céhbeliek véletlenül ugyanannyian találtatnak.

Nemesek szolgái: 10.

Parasztok: 606.

Zsellérek, házatlan zsellérek, kertészek: 1336.

Fiúk: 2863.

Nők: 4745.

 

Ezen felsoroltak összege: 9649.

 

Egyévestől tizenhét évesig: 2216.

Tizenhéttől negyvenévesig a házasok száma: 1208.

Nőtlenek és özvegyek: 360.

Negyven éven felüliek: 1100.

Katolikusok: 79.

Ágostai evangélikusok: 4682.

Reformátusok: 97.

Görög nem egyesültek: 26.

1805. és 1806. Magánházakban és kocsmákban bálakat kezdenek tartani, és azokra írott meghívókon a tanítókat is meghívják.




Hátra Kezdőlap Előre