Berzeviczy Gergely*

(1763–1822)

 

A Berzeviczyek ősi kakaslomnici birtokán születik 1763. június 15-én a család legifjabb sarja, atyjának második házasságából egyetlen gyermeke. Kilencéves korában elveszti apját, nevelése és oktatása azonban változatlanul szilárd kézben marad: anyja és nagybátyja mindent megtesznek érdekében. Középiskolája a késmárki evangélikus líceum. A líceum legtöbb tanára a hallei egyetemet végezte. 1782-ben Berzeviczy jogi pályára lép. Vay István Szabolcs megyei alispán mellett lesz ügyvédbojtár, majd 1783-ban a pesti Királyi Ítélőtáblához kerül joggyakornoknak. Hosszú levelezéssel ráveszi anyját, hogy engedje továbbtanulni a göttingai egyetemen.

A göttingai tanulmányok, megfigyelések és emberi kapcsolatok döntő hatásúak Berzeviczyre: korának legnagyobb német tudósait ismerheti meg itt. Az egyetemi előadások nemcsak a német, hanem a francia, angol és skót tudományos élet eredményeivel is megismertetik. 1786 elején újabb kéréssel (pontosabban a kérlelő levelek egész sorával) fordul anyjához: szeretne utazást tenni Nyugat-Európában. Bár anyja már ekkor is igen szerényen él, és minden pénzét fia egyetemi tanulására költi, hozzájárul az utazáshoz. 1786 október végén Berzeviczy Gergely már Párizsban van. Itt három hónapot tölt el – benyomásai Párizsról nem a legkedvezőbbek – majd Brüsszelbe indul. Innen utazik Genten át Londonba. Az angol viszonyok lenyűgözik az itteni napok döntő elhatározást érlelnek meg benne: érdeklődése a gazdaság és a társadalom viszonyai felé fordul. Júniusban tér vissza a kontinensre. Útja egyenesen Bécsbe vezet, célja az, hogy II. József reformpolitikájának szolgálatába álljon. Mivel II. József igen közömbösen reagál elképzeléseire, úgy dönt, hogy alkalmazkodik a körülményekhez: Budára utazik, és tiszteletbeli, majd valóságos fogalmazó lesz a helytartótanácsnál.

Budai éveit hasznos munkával tölti: továbbfejleszti elméleti tudását és gyakorlati ismereteket, adatokat szerez. Világnézetét döntően meghatározzák az új baráti kapcsolatok, amelyek ugyancsak ezekben az években szövődnek. Szoros szálak fűzik a „illuminátusok” – felvilágosultak – társaságához, Martinovics Ignác köréhez. Barátai és rokonai segítségével sikerül elkerülnie a letartóztatást. 1795-ben lemond állásáról, és hazatér Kakaslomnicra.

Önkéntes száműzetését nem tölti tétlenül. 1796-ban felvidéki nemestársával, Újházy Józseffel lengyelországi útra indul: a felvidéki magyar és lengyel kereskedelem lehetőségeit tanulmányozza. Ekkor már dolgozik első közgazdasági művén is, az 1797-ben megjelenő Magyarország kereskedelméről és iparáról című írásán. Első munkája egy csapásra ismertté teszi a nevét.

Ezután Magyarország legnagyobb számú és legjelentősebb társadalmi osztályának, a parasztságnak kutatásába kezd. Elkészült munkáját a cenzor átdolgozásra utasítja, ezért Berzeviczy ennek kéziratát a Nemzeti Múzeumnak adja. A mű azonban terjedni kezd, egyelőre kéziratos másolatokban, majd 1806-ban címlap és a szerző engedélye nélkül Máriássy József kinyomtatja.

Művének megjelenési évében Berzeviczy már újabb témán dolgozik. Az európai politika gyors és alapvető változásait figyelve, arra a megállapításra jut, hogy lehetségessé válik a kelet-európai népek közvetlen bevonása a nemzetközi munkamegosztásba. Javaslata az, hogy – Anglia tengeri hatalmának kizárásával – a fejlett nyugat-európai államok teremtsenek Magyarország, Lengyelország és Oroszország érintésével kapcsolatot Ázsiával. Könyvének címe: Nézetek az ázsiai-európai világkereskedelemről. A mű értékét nem csorbítja céljának politikai kivihetetlensége. Jelentősége, hogy első ízben mutat rá a többé-kevésbé azonos szinten álló kelet-európai agrárországok együttes felemelkedésének lehetőségére és szükségszerűségére.

Berzeviczy eredményeit a nemzetközi tudományos életben elismerik, itthon mégis egyre elszigeteltebbé válik. Munkássága további részében elkészíti közgazdasági eredményeinek szintézisét, amely közel száz évig kéziratban marad.

Az utókor sokáig nem vesz tudomást Berzeviczyről. Nem fedezi fel sem az 1840-es évek nagy tudományos és publicisztikai hulláma, sem az 1870-es években önálló formát nyerő közgazdaságtan, statisztika. A századforduló konzervatív gazdasági szakembere, Gaál Jenő adja ki munkáit először magyarul és írja meg első részletes életrajzát. Ez a felfedezés sem mozdítja elő Berzeviczy ügyét. Újból hallgatás övezi, egészen Ortutay Gyula 1938-ban megjelenő Berzeviczy-elemzéséig. A néprajz által felfedezett Berzeviczy-kép új kutatásokat inspirál. Az óriási levéltári anyagból megszületik – H. Balázs Éva tollából – a Berzeviczy-életmű első monográfiája. A mai közgazdaságtan, statisztika, demográfia, társadalombölcselet, szociológia, és néprajz egyenként és együttesen máris úttörőjének vallja Berzeviczyt. Pedig igazi megismerése még várat magára az elkövetkező évekig, életművének teljes kiadásáig.




Hátra Kezdőlap Előre