Az időről, az időjárásról*

 

I.

 

– Hány óra van kegyed óráján?

– Még kora.

– Pontosan szeretném tudni.

– Tizenkettedfél.

– Már olyan késő. Az én órám szerint fél egyre van, de minthogy egy fertállyal késik, három fertály* egyre lesz. Azt gondoltam, hogy korábban volt. Hogy múlik az idő! Tízet ütött az óra, mikor elmentem onnan házul. Már két órája, hogy az úrral fecsegek.

– Az én órám megállott, nem húztam fel.

– Fel kell tehát húzni, s megigazítani.

– Az órakulcsomat elvesztettem.

 

Ürü-Lemouton: Neueste und vollständigste ungarische Sprachlehre, 1834. 8-9. l.

 

II.

 

– Ugyan hány óra, kedves úr?

– Még nincs nagy idő.

– Szeretném pontosan tudni.

– Az én órámon két fertály* tizenkettőre (tizenkettedfél), de minthogy ez egy fertályt késik, már három fertály is meglehet tizenkettőre.

– Azt hittem, hogy még nincs annyi. Mint múlik az idő! Tízet ütött, midőn hazulról elindultam, fél óra telt bele, míg ide jöttem, s most már több volna három fertálynál,* hogy szerencsém van az úrral beszélgetni.

– Tehát el akar az úr menni? Siet?

– Pontban tizenkettőkor a külvárosban kell lennem, s igen sok függ tőle, hogy későn ne jöjjek.

– Ha úgy van a dolog, ne múlasson az úr, mert innen jó fél óra a kapu.

– Ha hamarabb megyek, húsz minutum alatt ott vagyok. Elvárnak.

– Ha elvárják az urat, úgy nem félhet, hogy későn jő.

– Egy házba vagyok reggelire híva, hol az órát pontosan megtartják, ha a kijelölt pillanatra meg nem jelenném, könnyen megeshetnék, hogy nálam nélkül reggeliznének.

– Már úgy vétek volna az urat tovább tartóztatni.

– Megyek. Jó egészséget.

 

Csati Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 29–30. l.

 

III.

 

– Ma szőrnyű nagy a melegség.

– Úgy van, tegnap koránt se vala olly nagy hévség.

– Úgy tartom, hogy égi háború lesz.

– Úgy látszik a környülállásokból.

– Lásd csak, minő fekete felhők burronganak.

– Valóba nincs messze az égi háború, szélvész.

– Ugyan azért is jerünk hozzám.

– Úgy tartom, hogy haza nem érhetünk a nélkül, hogy egészen meg ne ázzunk.

 

Medinger, J. V.: Frantzia grammatika, 1804. 259–260. l

 

IV.

 

– Valóban igen meleg vagyon, tegnap korántsem volt olly meleg. Talán majd égi háború lesz, a mint mutatja magát. Nézd, mi fekete felhők tornyosodnak amott!

– Bizonnyal nem messze van az égi háború, siessünk hazafelé, nem hiszem, hogy ma szárazon érjünk haza.

– A mint csak lábunk bírja, talpaljunk el, rajta legyünk, hogy elkerülhessük a divatját. Ím, be nagy szél támad! Iparkodjunk, hogy meg ne verjen az eső, úgy ne járjunk, mint a vízen a récék.

– Majd eldönti az embert a szélvész.

– Hallom már a menydörgést, lásd, mi szörnyen villámlik!

– Istenem! Be sebes záporeső ez! Bár otthon volnánk, de mi haszna, már ma szenvednünk kell.

– Magam is örömest látnám, ha otthon volnánk.

– Majd eláll nem sokára, minthogy igen dühösen kezdi.

– Bujjunk bé ebbe a szalmagunyhóba, hogy csordultig ne ázzunk.

– Bujjunk, nem bánom.

 

Benyák, Joseph: Grammatica hungarica, 1816. 245. l.




Hátra Kezdőlap Előre