I.
– Hány óra van kegyed óráján?
– Még kora.
– Pontosan szeretném tudni.
– Tizenkettedfél.
– Már olyan késő. Az én órám szerint fél egyre van, de minthogy egy fertállyal késik, három fertály* egyre lesz. Azt gondoltam, hogy korábban volt. Hogy múlik az idő! Tízet ütött az óra, mikor elmentem onnan házul. Már két órája, hogy az úrral fecsegek.
– Az én órám megállott, nem húztam fel.
– Fel kell tehát húzni, s megigazítani.
– Az órakulcsomat elvesztettem.
Ürü-Lemouton: Neueste und vollständigste ungarische Sprachlehre, 1834. 8-9. l.
II.
– Ugyan hány óra, kedves úr?
– Még nincs nagy idő.
– Szeretném pontosan tudni.
– Az én órámon két fertály* tizenkettőre (tizenkettedfél), de minthogy ez egy fertályt késik, már három fertály is meglehet tizenkettőre.
– Azt hittem, hogy még nincs annyi. Mint múlik az idő! Tízet ütött, midőn hazulról elindultam, fél óra telt bele, míg ide jöttem, s most már több volna három fertálynál,* hogy szerencsém van az úrral beszélgetni.
– Tehát el akar az úr menni? Siet?
– Pontban tizenkettőkor a külvárosban kell lennem, s igen sok függ tőle, hogy későn ne jöjjek.
– Ha úgy van a dolog, ne múlasson az úr, mert innen jó fél óra a kapu.
– Ha hamarabb megyek, húsz minutum alatt ott vagyok. Elvárnak.
– Ha elvárják az urat, úgy nem félhet, hogy későn jő.
– Egy házba vagyok reggelire híva, hol az órát pontosan megtartják, ha a kijelölt pillanatra meg nem jelenném, könnyen megeshetnék, hogy nálam nélkül reggeliznének.
– Már úgy vétek volna az urat tovább tartóztatni.
– Megyek. Jó egészséget.
Csati Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 29–30. l.
III.
– Ma szőrnyű nagy a melegség.
– Úgy van, tegnap koránt se vala olly nagy hévség.
– Úgy tartom, hogy égi háború lesz.
– Úgy látszik a környülállásokból.
– Lásd csak, minő fekete felhők burronganak.
– Valóba nincs messze az égi háború, szélvész.
– Ugyan azért is jerünk hozzám.
– Úgy tartom, hogy haza nem érhetünk a nélkül, hogy egészen meg ne ázzunk.
Medinger, J. V.: Frantzia grammatika, 1804. 259–260. l
IV.
– Valóban igen meleg vagyon, tegnap korántsem volt olly meleg. Talán majd égi háború lesz, a mint mutatja magát. Nézd, mi fekete felhők tornyosodnak amott!
– Bizonnyal nem messze van az égi háború, siessünk hazafelé, nem hiszem, hogy ma szárazon érjünk haza.
– A mint csak lábunk bírja, talpaljunk el, rajta legyünk, hogy elkerülhessük a divatját. Ím, be nagy szél támad! Iparkodjunk, hogy meg ne verjen az eső, úgy ne járjunk, mint a vízen a récék.
– Majd eldönti az embert a szélvész.
– Hallom már a menydörgést, lásd, mi szörnyen villámlik!
– Istenem! Be sebes záporeső ez! Bár otthon volnánk, de mi haszna, már ma szenvednünk kell.
– Magam is örömest látnám, ha otthon volnánk.
– Majd eláll nem sokára, minthogy igen dühösen kezdi.
– Bujjunk bé ebbe a szalmagunyhóba, hogy csordultig ne ázzunk.
– Bujjunk, nem bánom.
Benyák, Joseph: Grammatica hungarica, 1816. 245. l.