Ebéd utáni időtöltés*

 

– Mivel töltsük az időt? Mi a kegyelmed értelme ez iránt? Itt maradjunk-é, avagy sétálni menjünk?

– Az hévség eltűrhetetlen. Otthon kell maradnunk, hogy a meleget eltávoztathassuk.

– Ha tetszik kegyelmeteknek, menjünk a mi kertünkben.

– Leülhetünk az árnyékon a filegóriában (kunyhóban)?

– Az is van benne.

– Lehet hát ott egyet jádzanunk? Mert vagyon dáma játékunk, kártyánk, ostáblánk és valamit kivánhat az ember időtöltésre.

– Ímé, az ajtó nyitva vagyon.

– Menjen bé kegyelmed, ha tetszik.

– Nem lészek olly embertelen, menjen elöl kegyelmed, én követni fogom.

– Én a complementumoknak egész ellensége vagyok.

– Együtt menjünk hát bé, minthogy úgy akarja kegyelmed.

– Jádzunk egy pár kártyát.

– Mennyibe akar kegyelmed jádzani?

– Amint kegyelmednek tetszik.

– Jádzunk tizenhat sillingben időtöltésért.

– Adjanak nékünk kártyát.

– Egyelítse kegyelmed a kártyákat, mert mind együtt vagynak a festettek.

– Eléggé el vagynak elegyítve.

– Vegyen kegyelmed uram!

– Elég kártyája vagyon-é kegyelmednek?

– Igen is, úgy gondolom.

– Nékem igen rossz játékom vagyon.

– Jobbítsuk meg, adjunk mást.

– Nem, most az egyszer.

– Kivetett-é kegyelmed?

– Nem, uram! Az én játékom egy kevéssé szorongat engemet.

– Igen jó játéknak kell lenni a kegyelmedének, minthogy az enyim semmit sem ér.

– Olvassa meg kegyelmed.

– Ötven, hatvan.

– Ezek nem jók.

– Quinte major (egyszínű, egymást követő öt levelek), ötödik a királytól.

– Ezek jók.

– Quinte minor, negyedik a dámától, harmadik a szolgától.

– Három túzok, három király, három tízes.

– Nékem is annyi vagyon.

– Tizennégy királyok.

– Tetszik kegyelmednek kiadni?

– Az én játékom szív, lapát (kereszt, szegletkő).

– Két szem (túzok), király, asszony (dáma), szolga, tízes, kilences, nyolcas, hetes, hatos.

– Pik, repik.

– Én vesztettem, kegyelmed nyert.

– Úgy gondolom, most egyszer elégséges a játék.

– Uram, búcsút veszek kegyelmedtől.

– Kérem, maradjon itt még kegyelmed egy kevéssé.

– Nem lehet, tőlem engedje meg kegyelmed, hadd mondjam magamat kegyelmed szolgájának.

– Kérem, mindenkor a maga alkalmatossága szerént éljen kegyelmed.

 

Recueil de dialogues royals, 1749. 88–92. l.




Hátra Kezdőlap Előre