– Mivel töltsük az időt? Mi a kegyelmed értelme ez iránt? Itt maradjunk-é, avagy sétálni menjünk?
– Az hévség eltűrhetetlen. Otthon kell maradnunk, hogy a meleget eltávoztathassuk.
– Ha tetszik kegyelmeteknek, menjünk a mi kertünkben.
– Leülhetünk az árnyékon a filegóriában (kunyhóban)?
– Az is van benne.
– Lehet hát ott egyet jádzanunk? Mert vagyon dáma játékunk, kártyánk, ostáblánk és valamit kivánhat az ember időtöltésre.
– Ímé, az ajtó nyitva vagyon.
– Menjen bé kegyelmed, ha tetszik.
– Nem lészek olly embertelen, menjen elöl kegyelmed, én követni fogom.
– Én a complementumoknak egész ellensége vagyok.
– Együtt menjünk hát bé, minthogy úgy akarja kegyelmed.
– Jádzunk egy pár kártyát.
– Mennyibe akar kegyelmed jádzani?
– Amint kegyelmednek tetszik.
– Jádzunk tizenhat sillingben időtöltésért.
– Adjanak nékünk kártyát.
– Egyelítse kegyelmed a kártyákat, mert mind együtt vagynak a festettek.
– Eléggé el vagynak elegyítve.
– Vegyen kegyelmed uram!
– Elég kártyája vagyon-é kegyelmednek?
– Igen is, úgy gondolom.
– Nékem igen rossz játékom vagyon.
– Jobbítsuk meg, adjunk mást.
– Nem, most az egyszer.
– Kivetett-é kegyelmed?
– Nem, uram! Az én játékom egy kevéssé szorongat engemet.
– Igen jó játéknak kell lenni a kegyelmedének, minthogy az enyim semmit sem ér.
– Olvassa meg kegyelmed.
– Ötven, hatvan.
– Ezek nem jók.
– Quinte major (egyszínű, egymást követő öt levelek), ötödik a királytól.
– Ezek jók.
– Quinte minor, negyedik a dámától, harmadik a szolgától.
– Három túzok, három király, három tízes.
– Nékem is annyi vagyon.
– Tizennégy királyok.
– Tetszik kegyelmednek kiadni?
– Az én játékom szív, lapát (kereszt, szegletkő).
– Két szem (túzok), király, asszony (dáma), szolga, tízes, kilences, nyolcas, hetes, hatos.
– Pik, repik.
– Én vesztettem, kegyelmed nyert.
– Úgy gondolom, most egyszer elégséges a játék.
– Uram, búcsút veszek kegyelmedtől.
– Kérem, maradjon itt még kegyelmed egy kevéssé.
– Nem lehet, tőlem engedje meg kegyelmed, hadd mondjam magamat kegyelmed szolgájának.
– Kérem, mindenkor a maga alkalmatossága szerént éljen kegyelmed.
Recueil de dialogues royals, 1749. 88–92. l.