Egy fiatal asszonyság s orvosa közt

 

– Hívatott nagysád: nem jól érzi magát?

– Néhány nap óta rosszul érzem magam. Rettentő főfájásom van; vérem mind a fejembe tolul; egész testem bágyadt.

– Lássuk üterét. Erősen ver. Egy kis láza van nagyságodnak.

– Ollykor a hányás erőltet. Gyakor böfögéseim vannak.

– Nem érez néha vesefájdalmakat?

– Úgy van; eltalálta az úr. Beteg vagyok én ugy-e, doctor úr?

– Rég óta nem vágatott eret nagysád?

– Két hónapja lesz, hogy a seborvos (sebész) két kis szilke vért eresztett ereimből.

– Ezen esetben hajtó-szert kell bevenni nagyságodnak.

– Micsoda hajtó-szert rendel az úr? Nem vehetek mást, csak labdacsokat (pilulákat).

– Azok itt nem használhatók. Recipét fogok írni, mellyet nagysád a gyógyszertárba (patikába) küld.

– Csak arra kérem az urat, hogy az orvosság keserű ne legyen, s ne jőjön bele se manna, se rebarbara, se szennalevél, mert ezeket nem szenvedhetem.

– Ne féljen semmit nagysád; csupán hűtő ital lesz, fűfőzet, édes-gyökérlévvel.

– Már azt szeretem.

– Kevés erősítőt is teszek hozzá. Van-e étvágya?

– Kevés.

– Mutassa nyelvét. Kevéssé mocskos. Estére ne egyék nagysád egyebet egy tömött (hízott) csibénél, s lefekvés előtt vegyen egy klisztirt.* Egyébiránt nem szükség étrendet tartani.

– Reménylhetem-e, hogy hamar felgyógyulok?

– Bizonyossá teszem nagyságodat, hogy hét hónap alatt tökéletesen helyre áll (ti. egészsége).

 

Csaté Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 111–113. l.




Hátra Kezdőlap Előre