Bérkocsissal

 

– Hé, kocsis! meg van fogadva?

– Nem vagyok. Hova tetszik?

– A Pokol-utcába. Mit kívánsz?

– Ott marad az úr?

– Nem; vissza is hozsz.

– Egy tallér.

– Az sok.

– Kérem alássan, két utat kell tennem; oda és vissza.

– No jó; de jól hajts.

– Majd meglátja az úr. Tessék felülni. Messze behajtsak az utcába?

– A harmadik kapu jobb kéz felől.

– Tudom már, hova.

– Állj meg; itt vagyunk. Leszállok.

– Soká múlat az, úr?

– Nem; csak egy szót szólok; nyomban itt leszek (itt termek).

– Megvárom az urat.

 

Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 281. l.




Hátra Kezdőlap Előre