Beszélgetés a posztóssal azonokról, mellyekből öltözet készül

 

– Szándékom van posztót venni ruhának, van-e jó?

– Ó, van, kap nálam ollyat, mellynek más boltban nincs párja.

– Mutasson nékem némelly darabokat.

– Akar-e angliai, hollandiai, spanyol vagy csak közönséges posztót?

– Hollandiait vennék.

– Millyen színűt?

– Mutasson minden színűeket.

– Itt vagynak különkülönféle színek, úgy mint scárlát, bársony szín, hús szín, karmazsin vörös, rózsa szín.

– A scárlát igen világos nékem, a bársony drága, a hús színű és rózsa szín nem lesznek elegendőképen állandósak és a többi veress színűek nékem nem tetszenek.

– Vagynak itt kék színűek is, úgy mint setét kék, halaván kék, viola szín, galamb szín.

– Kérem még más egyéb színeket mutasson az úr.

– Itt vagyon megpirult, itt vagyon ősz, itt vagyon hamu színű, itt vagyon tengerzöld, itt borockvirág színű és itt ezüst színű.

– Hogy réfe ennek a setétes veresnek?

– Két tallér és 8 garas.

– Hát! olly drága?

– Az nem drága.

– Ezekért senki 2 tallért nem fog adni.

– Csak tessék a jóságát megnézni, minémű fein és erős.

– Tetszik az úrnak egy kis próbára valót belőle metszeni?

– Szívessen.

– Kérem az urat, tessék nekem egy meggyújtott gyertyát adni, meg akarnám pergelni.

– Ím, itt vagyon, uram.

– Az fonal elegendő vékony, de a posztó nem igen tömöttnek látszik.

– Én jót állok érette, hogy tartós lészen.

– Hogy réfe?

– Egy szóval két tallérnál alább oda nem adhatom.

– Én adok érette 1 tallért és 20 garasokat.

– Nem kívánhatja az úr töllem, és ha testvérem volna is, nem vehetném fel.

– Ha jól alkudni hágy az úr, jövendőben is megkeresem az urat.

– Reménylem, hogy a feltett áron meg fog nyugodni és máskor is meg fog keresni.

– Nossza tehát, én megadom, de jól megmérje az úr.

– Hány réfet kíván az úr?

– Micsoda szélességű?

– Harmad fél réf szélességű.

– Gondolja az úr, hogy 9 réffel béérem, hogy ha két pár nadrágra valót vejendek?

– Mivel olly szélességű, elegendőnek kell lenni az úrnak.

– De prés alá is akarom tétetni.

– Semmit sem tesz az.

– Tehát mérjen az úr 9 réfnire valót, de bőven.

– Az illendőt megcselekszem, ím, 9 réf bőven, tehát béllést milyent kíván az úr?

– Minőt javasal az úr béllésnek?

– Vehet az úr atlaszt, tafotát, damaskot.

– Nem vehetnék csupa szőr matériát?

– Nem javaslom az úrnak, kár volna illy fain posztóhoz.

– Vagyon-e erős tafotája az úrnak?

– Itt vagyon, igen illeni fog az úr ruhájához, és erős, mint a deszka.

– Hány singet (rőföt) kellenék vennem?

– Ha az laiblia alá fenn körül vásznat akar venni az úr, tehát 8 réf elegendő lészen.

– Hogy réfe?

– Legutolsóbb ára 18 garas.

– Tizenhat garast akart az úr talán mondani.

– Lehetetlen dolog.

– Hogy hogy ne adhatná az úr?

– Vagyon más, azt helyette adom inkább.

– Ez 14 garason sem kellenék.

– És még is egy forinton adódott el.

– Tehát nem nyerendem meg olcsóbb áron?

– Nem, én kelmednek megmondottam a legutolsó árát.

– Messen le az úr tehát 8 singet.

– Bársont is tetszik parancsolni?

– Minek?

– A laibli eleire.

– Nem, nem akarom bé takarni a mejjemet.

– Hát arannyal, ezüsttel szőtt posztó, avagy brocat nem tetszik laiblinak?

– Nem kell, én kaputot* és laiblit egybe hordozni szoktam, vagy talám rövid időn öltözőt varratok plusból.

– Ha azt cselekedni fogja az úr, tehát tessék nálam parancsolni, és olly jó és olcsó portékával fogok szolgálni, mint akár mi más boltos.

– Kétség kívül az megesik.

 

Paap János: Hathangú ének… 1796. 126–136. l.

 

 

XI. Pesti Divatlap melléklete 1845. II. 4. szám




Hátra Kezdőlap Előre