– Szándékom van posztót venni ruhának, van-e jó?
– Ó, van, kap nálam ollyat, mellynek más boltban nincs párja.
– Mutasson nékem némelly darabokat.
– Akar-e angliai, hollandiai, spanyol vagy csak közönséges posztót?
– Hollandiait vennék.
– Millyen színűt?
– Mutasson minden színűeket.
– Itt vagynak különkülönféle színek, úgy mint scárlát, bársony szín, hús szín, karmazsin vörös, rózsa szín.
– A scárlát igen világos nékem, a bársony drága, a hús színű és rózsa szín nem lesznek elegendőképen állandósak és a többi veress színűek nékem nem tetszenek.
– Vagynak itt kék színűek is, úgy mint setét kék, halaván kék, viola szín, galamb szín.
– Kérem még más egyéb színeket mutasson az úr.
– Itt vagyon megpirult, itt vagyon ősz, itt vagyon hamu színű, itt vagyon tengerzöld, itt borockvirág színű és itt ezüst színű.
– Hogy réfe ennek a setétes veresnek?
– Két tallér és 8 garas.
– Hát! olly drága?
– Az nem drága.
– Ezekért senki 2 tallért nem fog adni.
– Csak tessék a jóságát megnézni, minémű fein és erős.
– Tetszik az úrnak egy kis próbára valót belőle metszeni?
– Szívessen.
– Kérem az urat, tessék nekem egy meggyújtott gyertyát adni, meg akarnám pergelni.
– Ím, itt vagyon, uram.
– Az fonal elegendő vékony, de a posztó nem igen tömöttnek látszik.
– Én jót állok érette, hogy tartós lészen.
– Hogy réfe?
– Egy szóval két tallérnál alább oda nem adhatom.
– Én adok érette 1 tallért és 20 garasokat.
– Nem kívánhatja az úr töllem, és ha testvérem volna is, nem vehetném fel.
– Ha jól alkudni hágy az úr, jövendőben is megkeresem az urat.
– Reménylem, hogy a feltett áron meg fog nyugodni és máskor is meg fog keresni.
– Nossza tehát, én megadom, de jól megmérje az úr.
– Hány réfet kíván az úr?
– Micsoda szélességű?
– Harmad fél réf szélességű.
– Gondolja az úr, hogy 9 réffel béérem, hogy ha két pár nadrágra valót vejendek?
– Mivel olly szélességű, elegendőnek kell lenni az úrnak.
– De prés alá is akarom tétetni.
– Semmit sem tesz az.
– Tehát mérjen az úr 9 réfnire valót, de bőven.
– Az illendőt megcselekszem, ím, 9 réf bőven, tehát béllést milyent kíván az úr?
– Minőt javasal az úr béllésnek?
– Vehet az úr atlaszt, tafotát, damaskot.
– Nem vehetnék csupa szőr matériát?
– Nem javaslom az úrnak, kár volna illy fain posztóhoz.
– Vagyon-e erős tafotája az úrnak?
– Itt vagyon, igen illeni fog az úr ruhájához, és erős, mint a deszka.
– Hány singet (rőföt) kellenék vennem?
– Ha az laiblia alá fenn körül vásznat akar venni az úr, tehát 8 réf elegendő lészen.
– Hogy réfe?
– Legutolsóbb ára 18 garas.
– Tizenhat garast akart az úr talán mondani.
– Lehetetlen dolog.
– Hogy hogy ne adhatná az úr?
– Vagyon más, azt helyette adom inkább.
– Ez 14 garason sem kellenék.
– És még is egy forinton adódott el.
– Tehát nem nyerendem meg olcsóbb áron?
– Nem, én kelmednek megmondottam a legutolsó árát.
– Messen le az úr tehát 8 singet.
– Bársont is tetszik parancsolni?
– Minek?
– A laibli eleire.
– Nem, nem akarom bé takarni a mejjemet.
– Hát arannyal, ezüsttel szőtt posztó, avagy brocat nem tetszik laiblinak?
– Nem kell, én kaputot* és laiblit egybe hordozni szoktam, vagy talám rövid időn öltözőt varratok plusból.
– Ha azt cselekedni fogja az úr, tehát tessék nálam parancsolni, és olly jó és olcsó portékával fogok szolgálni, mint akár mi más boltos.
– Kétség kívül az megesik.
Paap János: Hathangú ének… 1796. 126–136. l.
XI. Pesti Divatlap melléklete 1845. II. 4. szám