A szabóval

 

– Kaputomat* hozza itt az úr?

– Azt, de még nem kész, csak összeférceltem, hogy felpróbáljam.

– Lássuk. Jól áll, jól testhez áll.

– Tessék megfordulni, hagyd lássam, nem vet-e ráncot?

– Úgy tetszik, az ujja egy kicsinyt szűk és rövid.

– Még meghosszíthatom, s megbővíthetem. De szabása tetszik?

– Valljon a dereka nem igen hosszú, s a szárnya nem igen széles?

– Ezen könnyű segíteni. Látom már, mit kell rajta igazítanom.

– Készítse el kegyed minél előbb.

– Meglesz holnapra a köpönyeggel együtt.

– A köpönyegre nézve volt-e kegyednek gondja rá, hogy a posztónak fényét elvegyék s azt jól beáztassák?

– Minden bizonnyal.

– Még egy gálaruha fog kelleni, aranyos mellénnyel és fekete atlac nadrággal.

– Szélezve lesz-e a köntös vagy hímezve?

– Hímezve. Ha kiszabta kegyed, küldje el hímvarrómhoz. Mi a nadrágot (combruhát) illeti, ajánlom, hogy lapocsát (ajtaját) kicsinyre s térdkötőjét jó szorosra csinálja. E mellett kérem, az órazsebet el ne feledje, mint a minap.

– Úgy fogok készíteni mindent, hogy meg legyen elégedve nagyságod. Parancsolja, hogy kiigazítsam ezt a kabátot?

– Vigye el kegyed, s tegyen rá teveszőr gombokat az ércgombok helyett, mellyek már nem módik.

– Új zsebet is kellene bele varrni, s a gomblyukakat újra kivarrni és kivasalni, de látom, hogy a ruha már egyszer fordítva van, a posztó elkopott, már szálai is látszanak, nem érdemli a kiigazíttatást.

– Csak hagyja tehát kegyed úgy, majd inasomnak ajándékozom.

 

Csató Pál: Magyar és német beszélgetések, 1834. 65–68. l.




Hátra Kezdőlap Előre