– Jó napot az uraknak; eljöttünk kegyelmeteket megkeresni ígéretünk szerént.
– Isten hozta az urakat.
– Igyekezzük elhagyni a vendégfogadót, és valaholott béres házat fogadni. Ha úgy tetszik, tiszteljen meg bennünket jó tanácsával e dologban.
– Sokáig kíván-é kegyelmetek itt maradni?
– Legalább egy esztendeig. Parancsolatunk vagyon nékünk arra, hogy esztendeig itt maradjunk, és magunkat minden jóban gyakoroljuk.
– Jó, szorgalmatos mesterekre akad itt kegyelmetek. Minthogy pedig béres házat keres kegyelmetek, jobb szállásra nem igazíthatjuk kegyelmeteket, sem jobb emberekhez, mint mihozzánk.
– Mennyit fizetnek kegyelmeteknek egy hétre?
– Három tallért, és jól tractáljuk a vendégeket.
– Meghiszik-é itt az embert?
– Nem, uram; megholt itt az hitel, mivel sok ravasz emberektől megcsalattattunk.
– Akik sok famíliákat megrontottak, és a magok nemzetségeket is gyalázatba hozták.
– Mert a mai időben nem tudja az ember, hogy kinek hidgyen.
– Jól vagyon, uram; készíttesse el kegyelmed a szobákat, és elvárjon kegyelmed vacsorára.
– Megcselekszem, uraim, és arra is ígérem magamat, hogy jó ágyakat vettetek, és minden két hétbe szép, tiszta fejér lepedőket adatok.
– Vagynak-é itten szép asszonyi állatok?
– Mint az angyalok. Uram! Magára vigyázzon kegyelmed.
– Miért, uram?
– Hogy az ő hálójokba ne essen.
– Én annál jobbat nem kívánok.
– Nem ronthatja el kegyelmed az ő hálójokat, mikor akarná.
– Uram, ha beléje esem, abban kívánok meghalni.
– Imhol vagyunk, uraim, a mi szállásunk, menjünk bé ceremónia nélkül.
– Mivel még soha sem voltunk benne, tehát tessék kegyelmeteknek elöl bémenni.
– Jól vagyon, tessék hát az uraknak engem követni.
– Azt cselekesszük hát, amit az úr parancsol; inkább kívánunk engedelmességünkkel valamit véteni, mintsem több ideig harcolni.
– Lássák az urak, itt vagynak három szobák, amellyeket számokra készíttettünk; nézzék meg, ha kedvek szerént valók-é?
– Én ezt vészem.
– Én pedig eztet, ama pedig tova, légyen az én udvarbírámé.
– Vagyon itt még más az úr szolgája számára.
– Uram, ha valaki azon panaszolkodna, hogy az ő szobája igen kicsiny, örömest odaengedem nékie a magamét.
– Uram, a kegyelmed szobái nékünk jól tetszenek, és ha jól tart kegyelmed bennünket, minden héten megfizetünk.
– Uraim, reménylem, hogy oka nem lészen, amiért panaszolkodna kegyelmetek, sem én reám, sem a traktamentre (tartásra). De egy kérésem vagyon kegyelmetekhez.
– Mi az? Szabadosan mondja meg kegyelmetek, amint akarják, hogy alkalmaztassuk magunkat kegyelmetekhez, és mindenekben eleget tegyünk.
– Uraim! Az én házamban illyen rendelés vagyon, hogy a kaput mindjárt tíz órakor bézárják, és meg nem szenvedhetem, hogy az én vendégeim éjjel az utcákon futkossanak, és az ő kardjaikkal (kocperdjeikkel) a padimentumokat vagdalják; sokkal inkább, hogy a purgereket (város lakosait) háborgassák, és az ő üveg ablakaikat béverjék.
– Nem vagyunk mi ollyan korhelyek közzül valók, mi nem egyebet keresünk békességnél és nyugodalomnál. A mi szüleink azért küldöttek ide bennünket, hogy tanuljunk, és magunkat szükséges dolgokban gyakoroljuk, nem pedig azért, hogy korhely compániát (társaságot) kövessünk.
– Jól cselekszik az urak, és akik éjjel a féle korhelységet (gazságot) követnek, gyakorta megcsapattatnak, ollykor áristomba (tömlöcbe) vitetnek, hol pedig pénzre büntettetnek.
– Hogy-hogy? Hát ha valami boros ember alkalmatlanságot viszen véghez, éppen nem kedveznének-e nékie? Nem gondolnak-é azzal, ha valaki borra vét?
– Nem, nem, uram; pénzt kell néki fizetni, sőt gyakorlatossággal számkivetésben is küldetik.
– Én idején kívánok lefeküdni; fickó, kérj egy gyertyát!
– Menjünk, uram! Kegyelmed ágya el van bontva, meg van vetve; nosza segítsen kegyelmed levetkeződni.
– Hozzanak éjtszakai edényt, add ide az én papucsaimat az hálósüvegemmel együtt, melly ebben a ládában vagyon. Vond bé a firhangot, és menj el zörgés nélkül.
– Kívánok az uraknak jó éjtszakát és jó nyugodalmat.
Recueil de dialogues royals, 1749. 100–105. l.