– Van Pesten sok Kávéház?
– Igen sok és csinosak.
– Így tehát élénk kávéházi élet található itt?
– Oh igen; menjünk mindjárt ebbe a legközelebbibe.
– Ah! ez felette fényes!
– Van pedig ennél még fényesebb is.
– Üljünk le!
– Mivel szolgálhatok nagyságtoknak?
– Nekem hozzon kávét, nagyon fehéret.
– Sok bőrrel?
– Nem, inkább habbal.
– És nagysád mit parancsol?
– Theát, ha jó van.
– Kitűnő; rummal és tejjel tetszik?
– Tej helyett hozzon citromot.
– Parancs szerint.
– Hanem gyújtsunk rá!
– Mit szí ön?
– Szivart, még pedig könnyű külföldit; szolgálhatok.
– Köszönöm; kivételkép próbálok egyet.
– Tessék! jól szelel?
– Nem igen.
– Próbáljon másikat.
– Ez jobb, ezt színi valódi élvezet.
– Mit szokott máskor színi?
– Magyar dohányt, ha szert tehetek rá.
– És ha nem?
– Valódi török dohányt.
– Azt nem szeretem, nagyon erős, szinte köhögök tőle.
– Az enyim könnyű és illatos.
– Tessék kávé! tessék thea!
– Forró? mert csak így szeretem.
– Egészen forró.
– Minő hírlapokat tartanak?
– Majdnem minden magyart, nehány németet, egy-egy szerbet, románt, olaszt, franciát és angolt.
– Minő színezetűek ezek a lapok itt?
– A „Pesti Napló”, „Magyarország” és „1848” mérsékelt szabadelvűek.
– Hát az a „Hon”?
– Ez a jelen országgyűlési baloldal közlönye (1867).
– Ki szerkeszti?
– Jókai Mór.
– Fivére ez a regényíró Jókainak?
– Egy és ugyanaz.
– Már régen nem olvastam tőle új regényt.
– Kár, hogy e téren hallgat.
– Ezek a lapok itt miféle irányúak?
– Ez a „Magyar Újság” a szélső baloldal közlönye.
– És a „Pesti Hírlap”?
– Ennek is hasonló iránya van.
– Látok még „Pesti Hírnök”-öt és „Idők tanújá”-t.
– Ez mindkettő szigorúan katholikus lap, az első ezen kívül még az ó-conservativek közlönye.
– Hivatalos lap nincs?
– Van, a „Budapesti Közlöny”.
– Vannak-e szépirodalmi lapjaik is?
– Van öt-hat; ezek közöl egy, a „Fővárosi Lapok” napilap.
– Nini, élclapokat is látok!
– Ilyen van négy: „Üstökös”, „Bolond Miska”, „Hétfejű Sárkány” és „Lúdas Matyi”.
– Találó gunyorral írnak?
– Semmit sem kímélnek; amit kigúnyolandónak tartanak, azt becsületesen ki is gúnyolják.
– Tehát megfelelnek feladatuknak.
– Az „Üstökös”-nek van különösen egy sikerült, állandó alakja: Tallérossy Zebulon.
– Arról már hallottam.
– Ez tótos kiejtéssel beszélő magyar hazafi, politikai hitvallására nézve ó-conservativ, mint országgyűlési képviselő szélső jobboldali.
– Hát a „Bolond Miská”-nak nincs ily állandó alakja?
– Van. Kár, hogy legjobb alakja ritkán szólal fel.
– Melyik az?
– Kipfelhauser, egy bevándorlott, németeskedő, reactionarius nyárspolgár.
– Ezek tehát a főlapok?
– Van még vagy 40–50 ismeretterjesztő és szaklap.
– Kialudt a szivarom; tüzet!
– És fizetünk is mindjárt!
– Kávé és egy kenyér 18 krajcár.
– Itt van két tízes, ami marad, borravaló.
– Thea két kenyérrel 30 krajcár.
– Tud egy ötöst váltani?
– Szolgálhatok.
Czanyuga József: Magyar és német társalgási nyelv, 1868. 191–196. l.