Kávéház

 

– Van Pesten sok Kávéház?

– Igen sok és csinosak.

– Így tehát élénk kávéházi élet található itt?

– Oh igen; menjünk mindjárt ebbe a legközelebbibe.

– Ah! ez felette fényes!

– Van pedig ennél még fényesebb is.

– Üljünk le!

– Mivel szolgálhatok nagyságtoknak?

– Nekem hozzon kávét, nagyon fehéret.

– Sok bőrrel?

– Nem, inkább habbal.

– És nagysád mit parancsol?

– Theát, ha jó van.

– Kitűnő; rummal és tejjel tetszik?

– Tej helyett hozzon citromot.

– Parancs szerint.

– Hanem gyújtsunk rá!

– Mit szí ön?

– Szivart, még pedig könnyű külföldit; szolgálhatok.

– Köszönöm; kivételkép próbálok egyet.

– Tessék! jól szelel?

– Nem igen.

– Próbáljon másikat.

– Ez jobb, ezt színi valódi élvezet.

– Mit szokott máskor színi?

– Magyar dohányt, ha szert tehetek rá.

– És ha nem?

– Valódi török dohányt.

– Azt nem szeretem, nagyon erős, szinte köhögök tőle.

– Az enyim könnyű és illatos.

– Tessék kávé! tessék thea!

– Forró? mert csak így szeretem.

– Egészen forró.

– Minő hírlapokat tartanak?

– Majdnem minden magyart, nehány németet, egy-egy szerbet, románt, olaszt, franciát és angolt.

– Minő színezetűek ezek a lapok itt?

– A „Pesti Napló”, „Magyarország” és „1848” mérsékelt szabadelvűek.

– Hát az a „Hon”?

– Ez a jelen országgyűlési baloldal közlönye (1867).

– Ki szerkeszti?

– Jókai Mór.

– Fivére ez a regényíró Jókainak?

– Egy és ugyanaz.

– Már régen nem olvastam tőle új regényt.

– Kár, hogy e téren hallgat.

– Ezek a lapok itt miféle irányúak?

– Ez a „Magyar Újság” a szélső baloldal közlönye.

– És a „Pesti Hírlap”?

– Ennek is hasonló iránya van.

– Látok még „Pesti Hírnök”-öt és „Idők tanújá”-t.

– Ez mindkettő szigorúan katholikus lap, az első ezen kívül még az ó-conservativek közlönye.

– Hivatalos lap nincs?

– Van, a „Budapesti Közlöny”.

– Vannak-e szépirodalmi lapjaik is?

– Van öt-hat; ezek közöl egy, a „Fővárosi Lapok” napilap.

– Nini, élclapokat is látok!

– Ilyen van négy: „Üstökös”, „Bolond Miska”, „Hétfejű Sárkány” és „Lúdas Matyi”.

– Találó gunyorral írnak?

– Semmit sem kímélnek; amit kigúnyolandónak tartanak, azt becsületesen ki is gúnyolják.

– Tehát megfelelnek feladatuknak.

– Az „Üstökös”-nek van különösen egy sikerült, állandó alakja: Tallérossy Zebulon.

– Arról már hallottam.

– Ez tótos kiejtéssel beszélő magyar hazafi, politikai hitvallására nézve ó-conservativ, mint országgyűlési képviselő szélső jobboldali.

– Hát a „Bolond Miská”-nak nincs ily állandó alakja?

– Van. Kár, hogy legjobb alakja ritkán szólal fel.

– Melyik az?

– Kipfelhauser, egy bevándorlott, németeskedő, reactionarius nyárspolgár.

– Ezek tehát a főlapok?

– Van még vagy 40–50 ismeretterjesztő és szaklap.

– Kialudt a szivarom; tüzet!

– És fizetünk is mindjárt!

– Kávé és egy kenyér 18 krajcár.

– Itt van két tízes, ami marad, borravaló.

– Thea két kenyérrel 30 krajcár.

– Tud egy ötöst váltani?

– Szolgálhatok.

 

Czanyuga József: Magyar és német társalgási nyelv, 1868. 191–196. l.




Hátra Kezdőlap Előre