Az 1876. év nyarán az árvízkárosultak javára a gróf Károlyi-palotában műtörténeti kiállítás rendeztetvén, gróf Apponyi Sándor egy 1553-ban készült magyarországi térkép ép példányát állította ki. Magassága keretestől 0,792 méter, szélessége 0,552 méter. A térkép jobb felén e sorok állanak: „Tabula Hungariae ad quatuor latera per Lazarum quondam Thomae Strigonien. Cardin. Secretarium virum expertum congesta, a Georgio Tanstet ex Collimitio reuisa, auctiorque reddita, atque iam primum a Jo. Cuspiniano edita Serenissimo Hungariae et Bohemiae Regi Ferdinando principi et infanti Hispaniarum Archiduci Austrie etc.facta auspicio maiestatis sue ob reip. Christiane vsum, opera Petri Apiani de Leyszigk Mathematici Ingolstadiani inuulgata. Anno 1553.” Bal oldalán pedig az olvasható: „Impressum Venetys per Joannem Andream Valuasorium cognomine Guadagninum.”
Legelőször Rómer Flóris, a Nemzeti Múzeum érdemteljes régészeti őre hívta föl a közfigyelmet e térképre. A „Hon” 107. (máj. 9. reggeli) számában egyúttal kifejezte abbeli nézetét, hogy e térkép a legrégibb magyar térkép, s örömét nyilvánította, hogy szerzőjében, Lázár diákban hosszas keresés után valahára megtalálta Bakács Tamás esztergomi érsek titkárát. Ígérte egyúttal, hogy e térképet a „Magyar Könyvszemlé”-ben bővebben fogja ismertetni.
Lázár diáknak e térképe azonban nem legrégibb térképe Magyarországnak. Már feliratából is kitűnik, hogy nem az első, hanem a Tanstet György* által bővített második kiadás.
Az első kiadást, a felirat tanúsága szerint, a tudós Cuspinianus János, ki Ausztriának is kiadta földképét,* eszközölte Ferdinánd király számára Leyszigki Apianus Péter ingolstadti matematikus segítségével 1528-ban.* Ezen első kiadás föliratát Schwartner Márton sajnos nemigen híven közölte. Szerinte így hangzik: „Hungariae typus, quem primus descripsit Lazarus, Secretarius Card. Strigoniensis, editus Ingolstadii per Appianum 1528.”
Mindamellett Lázár diáknak ezen 1528-ban nyomatott térképe sem a legrégibb magyar földkép; a legrégibb ugyancsak az, melyet Koberger Antal Norinbergában 1493-ban, az ívrét alakú „Liber chronicorum”-ban adott ki, s melynek a latintól némileg eltérő német fordítása ugyanazon évben jelent meg. E térképhez mellékletül van adva az ország története* s némely magyar városnak, nevezetesen Budának látképe. „Transilvania” ezen 1493-i térképen a Tisza s a keleti határhegység közt fekszik. A Marost és Oltot – ez utóbbi a hegységtől délre – csak jelezték. Ugyancsak délre a hegységtől és keletre az Olttól találjuk „Sibenburg”-ot; kissé éjszakra ettől fekszik a „Wurtzlant”, mely a hegységtől a Dunáig terjed.
*
Honterus Erdély-térképe 1532-ből
*
Magyarország ezen legrégibb, 1493-i térképére emlékeztet Munsterus Sebestyén „Cosmographiae universalis Lib. VI.”, hol a 856. lapon Magyarországnak egy kis térképe le van nyomtatva a szöveg közé. E térkép kis része jelzi a hegyek által körített Erdélyt, a „Siebenbürg” név azonban csak a Maros és Olt folyó közt olvasható. Városnév egy sincs említve.
Vajon Lázár deák ismerte-e ezt az 1493-i térképet, s alapul használta-e saját műve szerkesztésénél, azt nem merem állítani, miután az 1528-i kiadást nem ismerem. Ellenben az ő általa rajzolt, amint azt 1553-i II. kiadásából ismerem, legalább külső vázlatát illetőleg nem volt befolyás nélkül a Honterus térképére, ki 1532-ben készíté a magáét. Nem tartom tehát fölöslegesnek, az összehasonlítás céljából, amannak rövid leírását adni. Sajnos e tekintetben csakis az 1553-i kiadást használhatom, mely Tanstet György által javított kiadásnak tekinthető, mi természetesen a Honteruséra már nem lehetett befolyással, ki előtt az 1528-i lehetőleg volt, melyhez, ismételve fájlalom, hozzá nem férhettem.
Erdély ezen 1553-i földképen 17 cm2 területet foglal el, s Magyarországtól ÉK-re fekszik. Így pl. aki e térképpel Bécsbe akarna utazni, annak délnyugati irányban kellene célja felé tartani. A „Transilvania” név csupán a Küküllő és Olt közti vidéket jelenti, míg Torockó mellett „Dacia” áll. A határok É-kon: „Moldaviae pars”. Alatta egy hegylánc s még alantabb – a „Riuulus Dominarum” van jelezve; keletre „Bossn” vidék terül el – valószínűleg sajtóhiba, „Nösen” Beszterce szász elnevezése helyett, ez alatt van „Bistritz”. Azután következnek „Comitatus Gurgio” (Gyergyó), „Comitatus Cik”, ez alatt a „Mons Hargita”, melyen a „Vuadkikele F”[luvius] zúg keresztül, ez az Oltnak neve közel eredeténél. Keleten a „Comitatus Cik” képezi a határt, tovább délen a „Co[mitatus] Orbai”, „Co[mitatus] Kizdi”, „Co[mitatus] Seffa”(valószínűleg Sepsi); a középen keleti irányban „Brassa-Cronstat” fekszik, a magas határhegységen alól pedig „Bartza prouincia”, „Fogaras montes”, melyek az „Aluatus Fl”[uvius] átrontásáig terjednek. Déli határszélekül az Olt-átrontástól Lippáig hegyek jelezvék, melyek délnyugoti irányban húzódnak; délre tőlök „Valachia magna” terül el. Nyugaton a „Kalata alpes” határolja az országot, s északibb irányban Almásnál egy hegylánc a „Ville Valachorum”-mal.
A hegységek többé-kevésbé nagy és magas ormokkal, az erdők fákkal és cserjékkel, a folyók párhuzamos vonalakkal jelölvék. Ez utóbbiak túlnyomóan déli irányban folynak.
A „Nagsamos Flu”[vius] a „Bossn” vidékről ered, Besztercétől éjszakra, „Somkerek”-nél fölveszi az északkeletről jövő egyesült „Bistritz Flu” és „Saio Flu”-ot, aztán nyugotra kanyarodván, „Deez”-nél egyesül a Kolozsvár felől folyó Kis-Szamossal, mely azonban nincs megnevezve. A „Keressi” – „Teres flu”-nak is nevezve, mi nyilván sajtóhiba Keres (Körös) helyett – „Sebesvar”-tól északkeletre ered, s délnyugotnak folyva, „Feketetó”-nál elhagyja az országot.
A „Maros Flu” északon ered; „Regen”-en fölül bal partja felől a „Gergyn Flu”(Görgény) ömlik bele, aztán „Regen”-től „Gered”-ig (Gerend) délnyugati irányú, itt kétfelé válva a nyugati ág mint „Amaras Fl” „Alkos”-nál, „Zoltzná”-nál s még lejjebb „Keresbaniá”-nál egészen déli irányban zúg tova, s Magyarországban a „Fekete keres Flu”-szal egyesülve a Tiszába ömlik. Itt bizonyára tévedés van, miután az Aranyos – „Amaras Fl” sajtóhibából „Aranas” helyett – s a Körösbánya mellett folyó Körös egymással egyesülnek. A Maros keleti ága „Teruis” (Tövis) és Alba Julia mellett délnyugati irányban „Marous Fl” név alatt Lippáig foly. A Marosnak ezen ága jobb partján egy „Siod” (Diód+) és „Tervis” (Tövis) felől déli irányban csergedező hegyi patakot veszen magához, s egy Alba Juliától éjszakra torkoló folyó által – mi újabb tévedés – az „Amaras Fl”[uvius]-szal áll összeköttetésben, úgy, hogy ezen összeköttetéstől éjszakra „Lupsa”, „Galatz”, „Patza”, „Metez”, ezen összeköttetéstől délre „Alba Julia”, keletre s nyugotra „Abrotania” – nyilván Abrudbánya+ – fekszik. Mindamellett nem ez a folyócska az „Onpai Fl”[uvius] (Ompoly), hanem egy másik, mely „Abrotania” vidékén ered, s „Zazvaros”-sal szemben folyik a Marosba.
A Maros bal partjába a Küküllő folyik, mely azonban nincs megnevezve. Ez a „Co. Vtuarhel” beli hegységekből ered a „Mons Hargita” közelében, hol a „Vuadkikele Fl”[uvius] ered a hegyekből, s az Oltnak kezdetét képezi. A Küküllő „Vtuarhel”-ig déli, aztán „Saspurg-Segesuar”-ig nyugatra folyik, s „Kerestúr”-tól „Saspurg”-ig két megnevezetlen folyócskával bővül; „Saspurg”-tól hibásan rajzolja a térképrajzoló a Küküllőt délnyugati irányban „Kikeleuar” felé, mely e folyó egyik szigetén fekszik; „Balassaló” (Balázsfalva) mellett a Küküllő egy kis folyót vesz magába, mely „S. Agnes”-nek van nevezve, s még egy másik, „Medies” felől jövőt is. Ez egyesült folyók Alba Julia fölött a Marosba ömlenek.
Az „Aluatus Flu”[vius], mely – mint már említők – eredeténél „Vuadkikele Fl”[uvius] nevet visel, a „Mons Hargitá”-n áttörtetvén, eleinte délkeletnek „Georg”-ig (Sepsiszentgyörgy) folyik, innen „Fogaros”-ig délnyugati, s egy nyugati kanyarulatot téve „Cibinium” felé déli irányban siet a hegyeken át „Valachia-magná”-ba.
A helységeket tornyokkal jelezték, nagyságok szerint néha kettő-három is van. A városok neveit nagyobb betűkkel nyomták, míg a jelentéktelen helységeket csupán körök jelzik.
A hibásan nyomtatott s így értelmetlen, nagy nehezen megfejthető helyneveket betűsorban, Erdély korábbi politikai felosztása nyomán itt közöljük:
Abrtoania = nyilván sajtóhiba Abrudbánya helyett
Alba Julia = Gyulafehérvár
Alkos = Iklos, Torda m.
Almas = Nagyalmás+, Kolos m., előbb vár, Benkő: Milkovia IL 387*
Alpret = Alparét, Belső-Szolnok m.
Bakai = Bokai, Hunyad m.
Balassalo = sajtóhiba Balázsfalva helyett
Bantzida = Bonchida+, Doboka m.
Bartza = Nagybarcsa+, Hunyad m.
Batz = Bátor, németül Bootsch
Beluomos = nyilván sajtóhibából Baluanios (Bálványos+) helyett Bálványos-Váralja+, hol egy ősrégi vár állott. Marienburg: Geographie von Siebenbürgen. Hermannstadt 1813 II. 120.
Bertalon = Berethalom+, Medgyes-szék. Közelében „S. Agnes”, mi nem a közeli patakra, mint inkább „Szent Ágotha” helységre vonatkozik. (Németül Agnethlen, Nagy-Sink-szék)
Besene = Bessenyő, Heidendorf, Beszterce-vidék
Bethlen+ = Betlen, régi vár Belső-Szolnok m.
Biazvuar = Brassó+ közelében, ismeretlen
Bistritz = Beszterce, szászul „Nösen”-nek nevezik a várost, holott a térkép hibásan a vidéket nevezi el Bossnak
Bitzi = a Szamos és Maros közén, ismeretlen
Bogarpogat = az előbbi helység mellett, ismeretlen
Brassa = Cronstat = Brassó
Cibinium, Hermanstat vagy Hernnstat = Nagyszeben
Ciobor = Bánffyhunyadtól északra, ismeretlen
Colosvuar, Clausenburg = Kolozsvár+
Czicouar = Csicsóvár+, Belső-Szolnok m., régi vár. Benkő: Milkovia II. 409.
Czik = Csík+
Deez = Dés
Detze = Décse+, Torda m.
Deuua = Déva+
Diakakani = Segesvár+ közelében, ismeretlen
Dialu = Gyalu+, Kolos m., régi vár. Benkő II. 385
Dorbach = Dürrbach, Magyar-dipse, Beszterce-vidék
Emerici = Marosszentimre+, Alsó-Fehér m.
Feketehale = Feketehalom+, Zeiden, Brassó-vidék
Feketo = Feketetó+
Fogaros = Fogaras
Galatz = Galac+, Alsó-Fehér m.
Georg = Sepsiszentgyörgy+
Gered = Gerend, Torda m.
Gergin = Görgényszentimre, Torda m.
Grad = talán Grid, Hunyad m.
Huniad = Bánffyhunyad+
Huniad = Vajdahunyad+
Kameros = Kamarás+, Kolos m.
Kanabet = Torockó+ közelében, ismeretlen
Kapus = Kapus, Medgyes-szék
Kebelkut = Köbölkút+, Kolos m.
Kehalon = Kőhalom+ (Reps)
Kend = Kend+, Küküllő m.
Keresbania = Körösbánya, Zaránd m.
Kerestur = Székelykeresztúr+
Kerstur = Récsekeresztúr, Doboka m.
Ketzkerath = Kecskekő+, régi vár, Alsó-Fehér m.
Kikelvar = Küküllővár+
Kolos = Kolozs
Krapos = Gyalu közelében, talán Kapus Kolos megyében
Kyzdi = Kézdivásárhely+
Kyzdzaz = Szászkézd+, Segesvár-szék
Lechnitz = Lekence+, németül Lechnitz, Beszterce-vidék
Lotzest = a Maros közelében, Décsével szemben, ismeretlen
Ludas+ = Marosludas+, Torda m.
Lupsa = Lupsa+, Torda m.
Maros = talán Holtmaros, Torda m.
Masarek = talán sajtóhibából „Maroszek” vagy „Vasarel” helyett
Medies = Medgyes+
Metez = talán Metesd, Alsó-Fehér m.
Mihal = talán Krasznamihályfalva+, Kraszna+ m.
Mihel = talán Szentmihálytelke+, Torda m.
Mihelfalu = Kisdisznód+, németül Michelsberg, Nagyszeben-szék
Mikor = Tövishez közel, ismeretlen
Monaros = talán Magyaros, Torda m.
Monra = Monora+, németül Donnersmarkt, Alsó-Fehér m.
Nadlak = Nagylak+, Küküllő m.
Nemeti = Szamosújvárnémeti+, Belső-Szolnok m.
Orbai = Háromszéken. Benkő: Milk. II. 122.
Patza = Pacalka+, Alsó-Fehér m.
Pest = Pestes, Hunyad m.
Pintek = Pintak, Beszterce-vidék
Radnok = sajtóhiba Radnót+ helyett (Küküllő m.)
Rapolt = Rápolt+, Hunyad m.
S. Georg = Sztrigyszentgyörgy+, Hunyad m.
S. Laus = S. Ladislaus, Nagyszászszentlászló+, Segesvár-szék
S. Mihal = nyilván a régi Mihálykövi-vár Alsó-Fehér megyében. Benkő: Milk. II. 349.
S. Rex = Gyéresszentkirály+, Torda m.
Samosfalu = Szamosfalva+, régi vár, Kolos m. Benkő: Milk. II. 391.
Sarkan = Sárkány+, Fogaras-vidék
Saros = Szászsáros+, Medgyes-szék
Saspurg = Segesuar = Segesvár, Schässburg
Segesuar = Sebesvár+, régi vár. Kolos m. Benkő: Milk. II. 338.
Siod = bizonnyal Diód helyett. Régi vár és klastrom, Alsó-Fehér m. Benkő: Milk. II. 352, 359.
Somkerek = Somkerék+; Belső-Szolnok m.
Stuzunberg = Szelindek+, németül Stolzenburg, Nagyszeben m.
Telker = Segesvár és Kend között, ismeretlen
Teremi = Teremi+, Küküllő m.
Teruis = Tövis+, Alsó-Fehér m.
Toroczko = Torockó, Torda m.
Tzeserian = Csicsóvár mellett, ismeretlen
Valdebach = Vidombák+, németül Weidenbach, Brassó-vidék
Valted = Válthíd, Medgyes-szék
Vardia = Marosváradja, Alsó-Fehér m.
Vasarhel = Gyerővásárhely+, Kolos m.
Vasattel = sajtóhiba, Marosvásárhely+ helyett
Veltuz = Gerend közelében, ismeretlen
Vetek = Retteg+, Belső-Szolnok m.
Vklod = Iklód+, Doboka m.
Vnitz = sajtóhiba „Vinc” – Alvinc (Alsó-Fehér m.) helyett
Volkan = Volkány+, Brassó-vidék
Vtuarhel = Udvarhely
Zakad = Zsákod, Küküllő m.
Zalotna = Zalatna+
Zantzal = Szancsal+, Küküllő m.
Zapor = Szopor+, Kolos m.
Zazsebes = Szászsebes; nyugotra fekszik „Kniermeze = Kenyérmező”
Zazuaros = Szászváros+
Zoltzna = Szolcsva+, Torda m.
Ezek a Lázár diák 1553-i térképének följegyzései.
Miután e térkép valósággal nem a legrégibb, a „Hon” máj. 11-i 109. száma Zay Sándortól (Márki Sándor, fiatal írónk álneve) egy kis közleményt hozott, mely szerint a Nemzeti Múzeum térképgyűjteményében 3180 sz. alatt egy ennél még régibb térkép, legalább Magyarország egy részéről, őriztetik, címe: „Chorographia Transylvaniae Siebenbürgen Ornatiss. Senatvi Cibiniensi dicatvm. Basileae. Anno MDXXXII.” Ez egy szász által kiadott térkép tehát – állítá a közlemény írója –, még régibb a Lázár diák-féle 1553-inél, miután 21 évvel előbb jelent meg, mi azonban természetesen semmit sem von le a Lázár-féle térkép nagy becséből.
E közlemény azt sejteté velem, hogy e térkép közvetlen megszemlélése által talán nyomokat találok Honterus Jánosnak, e térkép tekintetében, szerzőségére. Hogy Honterus ily térképet Baselban kiadott, az Verancsics leveleiből ismeretes volt,* s valamint az is, hogy Jankovich Miklós, kinek gyűjteményét az országgyűlés 1832. nov. 12-én kelt adás-vevési szerződéssel 125 000 frtért a Nemzeti Múzeum számára megszerezte,* egy 1530–45 között metszett erdélyi térképpel bírt.
Megszemlélvén a térképet, nem is csalatkoztam sejtelmemben, s hogy szerzője szász volt, egész határozottsággal nemcsak a szebeni tanácshoz intézett ajánlásból, Szeben és Brassó címereinek alkalmazásából, hanem még inkább abból tűnt ki, hogy a szerző még a magyar helységeknek is német neveit írja, melyek a szomszédos szászoknál divatoztak, s melyeket éppen csak szász tudhatott oly pontosan; hogy pedig általában véve Honterus a szerző, a kezdőbetűk, I. H. C. mutatják, melyek Brassó (Corona) fekvése alatt egy emlékszalagra nyomtatták, s Joannes Honterus Coronensist jelentenek.
Nyilvánvaló tehát, hogy Honterus ama térképével van dolgunk, melyről, mint előbb is említők, Verancsics 1544. aug. 20-án a velencei Surianus Andrást – kivel 1543-ban Prágában ismerkedett meg – a következő szavakkal tudósítja: „Transsylvaniae tabulam chorographicam, per Joannem Hontherum, hominem doctum, a Saxonibus Transsylvanis oriundum, factam, quam a me petieras, misi ad te, nullis coloribus distinctam, quando quidem ejusmodi non reperiantur propter authoris retractationem, qui omnes in manum quae veniunt supprimit, utpote primum opus, nec ita absolutum, ut publicum non expavescat. Verum meliores auctioresque cudere dicitur, quas si quando emiserit, curabo ex eis ad te mitti plura exemplaria.”
Nem csoda tehát, hogy a Nemzeti Múzeum birtokában levő, ezen 1532-ben Baselban nyomtatott térkép talán egyetlen is, miután Honterus maga iparkodott első művének e tökéletlen kezdeményét az irodalmi forgalomból kivonni, egy új, javított kiadást rendezni szándékozván, mely gondolat még 1544-ben is foglalkoztatá.
Bármily gyarló és hibás legyen azonban e mű, mégis, mint Magyarország erdélyi részének első kartográfiai kísérlete, teljesen megérdemli figyelmünket, annál inkább, mert Honterus egynémely helyen maga javítá ki, így pl. Valachiae Pars s „Harbach” szókban az aláhúzott részt, melyek a nyomtatásból kimaradtak, „turcfest”-től délre benn a havasokban egy „rutbom” nevű kis helységet, a Marosnál s keletre „Thorrenburg”-tól (Torda) egy „Kaltherberg” nevű helységet iktatott be tintával, s a „Thorrenburg” menti folyót – nyilván az Aranyost – berajzolta. A térkép jobb oldalán a szegélyre szintén a XVI. század első feléből származó kézvonásokkal e szó van írva: „Vicariat” (Vicarrt). Vajon az erdélyi püspök vicariusának, Enyedi Adorjánnak – aki szintén szász és Honterus barátja – volt-e tulajdona e térkép, az az adatok hiánya miatt ma már meg nem határozható. Legyen szabad tehát a következőkben rövid leírását adnom.
A térkép egészben véve 61,5 cm széles s 41,3 cm magas; ebből 1–1,5 cm esik a felső, 2,9–2,6 cm az alsó szegélyre, 3 cm a jobb, 2,8–3 cm a bal szegélyre. A nyomtatott térkép 0,2 cm vastag fekete szegélyzettel van körülvéve úgy, hogy az ezen belül levő nyomtatott terület 55,5–55,7 cm széles és 37,2–37,0 cm magas. A térkép két egyenlő nagyságú, közepükön egymáshoz ragasztott lapból áll, s egész tisztán kivehető, hogy a két lap nyomatása nem egyszerre, hanem kétszeres két laplemez segélyével történt.
Mindkét lap vászonra vonatott. Hogy ez a XVI. század első felében történt, mutatja a térkép hátlapján egy a vászonra írott jegyzés.
„33. vitra in vna parte (rövidítve pte)
37. alia pars”
Hogy a közönséges papirosra nyomtatott térkép máig is ép, nyilván csak a vászonra vonatásnak köszönhető.
Egészen fönn a középen van e fölírás (mely a környező földirati jegyektől nincs elválasztva): Chorographia Transylvaniae, s ez alatt betűkkel Sibenbürgen. A jobb sarokban van Brassó címere: a korona a fagyökérrel, a bal sarokban ugyanily nagyságban Szebené: a korona alatt három tengeri levél, két keresztben álló karddal. Alant, a középen díszített szegélyben olvasható az ajánlás: Ornatiss: Senatvi Cibiniensi Dicatvm Basileae anno MDXXXII.
A térkép a tudós közönségnek mintegy magamagát akarja bemutatni. Kitűnik egyúttal terjedelme és tárgyalási módja. A németlakta vidékek kartográfiai leírását akarja adni. E célzatnak megfelelő a „Sibenbürgen” német név, amelyet Honterus térképére írt, s mely, éppen úgy, mint előbb a septemcastra latin kifejezés, kiválóan a szász földet jelezte. Honterus azonban a Sibenbürgen név alatt a Barcaságot is értette, ellentétben barcasági földieimnek még manap is dívó nézetével, akik, ha valamely szász székbe utaznak, azt szokták mondani: hogy Siebenbürgenbe utaznak.
Miután Honterus főleg a szászoklakta vidék térképét akarta adni, kimagyarázható az is, miért képezi a délnyugati határon „Bros” (Szászváros) azon pontot, ahol a Maros elhagyja Sibenbürgent, amiért is a magyar- és székelylakta vidékek szembetűnőleg a háttérbe szorulnak, s nemcsak a szász, hanem a magyar és székely helységek nevei is, már ti. amelyiknek volt, német neveikkel említvék. Sok ilyféle név manap már csak egyes régibb okiratokból ismeretes. A térkép éppen a kar kívánalmainak akar megfelelni. Ferdinánd és Szapolyai János trónviszálya Németországban nagyban fölkelté a figyelmet az erdélyi eseményekre, s miután a szászok többször említtettek e viszályban, s városaik, nevezetesen Nagyszeben, e háborús időkben jelentékeny szerepet játszottak, úgy látszik, hogy az a vidék térképe utáni óhaj általánossá lett. Honterus, ki ezidétt Baselban tartózkodott, a könyvnyomdászatot tanulta, s kartográfiai táblák metszésével is foglalkozott, ezen általános szükségletnek iparkodott tehetsége szerint megfelelni.
Hogy Honterus e térképénél csillagászati és geometriai mérésekről szó sem lehet, arról a térképre vetett első pillantás meggyőz minket, s mértékegységről szó sincs; pl. Brassó keleten oly magasságban fekszik, mint Kolozsvár nyugaton, s Nagyszeben délen a „Cicvli”-től (székelyektől) északra.
A térkép minden oldala közepén a világtájak megjelölvék. Fönn: Septen[T] RiO, jobbra Oriens, lenn Me[Ri]Dies s bal felé Occidens olvasható.
A hegyek mint kopár sziklák jelölvék, nevezetesen Brassótól délre, ahol „Alpes”-eknek mondatnak, egészen „Rothturn” és „Hazek”-ig. Egyéb magas hegység csak a „Cicvli” területén van – Carpatus monsnak nevezi Honterus –, s a délnyugati szögletben, ahol „Ofemberg”, „Ysemberg”, „Schlotten”, „Altemburg”, egyszóval a „Bergstet” (bányavárosok) feküsznek, s hol az „initium inferioris Pannoniae” van. Egyes hegycsúcsok csak gyéren jelölvék, mint pl. Sepsi földjén, a „Wargisch” és „Summerbach” között, tovább „Kokelburg”-gal szemben a Kis-Küküllő és Maros között és végre Besztercétől éjszakra, hol egy hegy „Kalberg”-nek van jegyezve. A többi hegy, jobbára a térkép közepe felé, hullámos jellegű.
Erdő még sokfelé van az országban: bokorforma csoportok jelölik, s hegyeken avagy hegyek közt lelhetők.
A vizeket vonalak mutatják, nagyságuk arányában: 2 vonal az Oltot és a Marost pl. 3 vonal is jelzi. Az északkeleti részen találjuk a „Thymes flusz”-t (Szamos), mely „Burglos”-on (Dés) fölül, ahol iránya egészen az országból kifolyásáig nyugati, a „Klein” és „Grosz” (Thymes flusz) által képeztetik. A „Klein” (Kis-Szamos) dél felől, Kolozsvár tájáról jön, ameddig is, a nyugati hegyekből eredvén, iránya keleti volt. A „Grosz” (Nagy-Szamos) északnyugatról ,,Rodna” tájéka felől folyik, innen a „Besztricz flusz” által erősödvén, „Sesarmá„-nál délkeletnek kanyarul, a „Klein” (Kis-Szamos) folyóval „Burglos„-on fölül történt egyesülése után ,,Reteck”-en alól délnyugat felé folytatja irányát.
A „Kreisch flus” (Körös) az „Ofemberg”-i bércekből ered, s „kyzly”-t érintvén, éjszaknyugati irányban hagyja el az országot.
A „Morossus flus” (Maros), amint „Neumark”-on alul nevezik, „oberwincz”-cel (Felvinc) átellenben már „Merisch flus” (szászul Mieresch) név alatt jön elő az éjszaki havasokból, „gorgen”-en (Görgény+) fölül ered, ahol a „Cicvli”-k lakni kezdenek, s eleinte délnyugati irányban halad, de „Neumark”-tól (Marosvásárhely) déli folyásúvá válva, „Bros”-nál (Szászváros) hagyja el az országot. Jobb partja felől egy folyót veszen magába, mely a „Thorrenburg”-tól délre fekvő havasokból eredvén, „Kaltherberg” helységen fölül ömlik a Marosba. „S.emrich”-kel (Szentimrével) átellenben a bal parti Marosba az egyesült Küküllő folyó ömlik. A „Klein Kockel fl.” (Kis-Küküllő folyó) a „Carpatus mons”-ból ered, s a „Gros Kockel”-lal (Nagy-Küküllő) egyesültéig „shynen”-en alul délnyugati irányban folyik majdnem párhuzamosan a Marossal. A „Gros Kockel fl.” A „Ciculi” havasaiból ered „betlemfala” fölül, messze a „Klein Kockel fl.” forrásától. Sokféle tekervényekben délnyugoti irányban folyik egyesültéig a Kis-Küküllővel.
„S.emrich”-en (Szentimrén) fölül egy az „Ysembergi” hegyekből előtörtető s „Engetin”-től délre kanyaruló folyócska ömlik a jobb part felől a Marosba. Egy másik kis folyó, mely szintén a közeli bércekből ered, „Weiszemburg”-on (Gyulafehérváron) fölül a Marosnak ugyancsak jobb partjába tolul. „Wincz”-en (Alvincen) fölül bal partján a kis „Zebes” folyót veszi föl, amely a „peterstorf”-tól keletre fekvő hegyekből foly le. A Maros „Bros”(Szászváros-)tól délre hagyja el az országot.
Az Olt folyó – a térképen a Székelyföldön „Aluta fl.”, „Kercz” és „Fogarisch” közt „Alth. fl” névvel jelöltetik – az éjszaki „Schvk” (Csíkból) ered, eleinte délkeleti, azután déli irányban folyik, „daylá”-n alul „Kysdi” (Kézdi) vidékén nagy ívet kanyarít „Schepsi” körül „nusbach”-ig, innen egy kis, észak felé irányuló körülettel megkerülve „geyst” (Apáca+), „dopich”, „warmbach” (Hévíz) helységeket, sokféle kanyarulattal délnyugati irányban „Rotthurn”-nál (Vöröstorony) hagyja el Erdély földjét. Az Olt számos mellékfolyót vesz föl, s pedig jobb partja felől: a „Wargisch”-t (Vargyas), amely is a „Schvk” déli havasaiból eredvén, délkeleti irányban halad, s „nusbach” és „geyst” barcasági helységek közepette ömlik az Oltba.
Az Olt második jobb parti mellékfolyója a „Summerbach”. A „Wargisch”-sal egy magasságban ered, s azzal párhuzamosan délkeletnek folyván, „hamerod”-tól (Homoród) délre árad az Oltba.
„Rotthurn” közelében az egyesült „Cibin flus” és „Harbach flus” folyókat veszi föl az Olt. Amaz a „blechisfeld”-i bércekből ered, északkeleti irányban Nagyszebenig folyik, melyet északról megkerül, azután délkeletre fordul, s „castenholcz”-tól délre és „Schellemberg”-től keletre a „Harbach fl.” folyóval egyesül. Ez „dellendorf”-tól (Szászdálya+, Denndorf) délre egy erdőben ered, s déli irányban számos kanyarulattal torkoll a Cibinbe.
Az Olt bal partján ömlik a „Schwarzbach” (Feketeügy). Az éjszakkeleti határhegységekben vannak forrásai, iránya délkeleti, s egy „Orbai” székből jövő kisebb, névtelen patakot vesz föl, s „Tartln” (Prázsmártól) éjszakra ömlik az Oltba. „Rosenau”-n fölül egy másik patak folyik éjszaknak, „Neustat”-ot bal s a „Weidenbach”-ot jobb felől érintvén; neve nincs említve, de nyilván a „Weidenbach”, amely a „peterberg”-től nyugatra egy kelet felől folyó patakot – bizonyára a „Temesch”-t – fölvéve, „brendorf”-nál az Oltba ömlik.
A „Burcia fl.” A „turczfest” (Törcsvári-) havasokból ered, észak felé folyik, s „Mergenburg”-nál (Marienburg, Földvár) egyesül az Olttal. Lefelé a Fogaras-földön még hat, a délkeleti havasokból eredő s részint nyugati, részint éjszaknyugati irányú, e térképen névtelen patakocskával gyarapszik az Olt.
A térkép fekete nyomású, s az egyes vidékek határai nincsenek élesen megkülönböztetve, s így azokat nem is lehet pontosabban meghatározni, ámbár külön nagy kezdőbetűjű neveik vannak belenyomtatva. Így a bal sarokban „Bistricia” és az attól keletre fekvő „Regen” között találjuk a „Nösnerland” kifejezést, mellyel mai nap a Beszterce környékén fekvő szász telepeket jelöljük. A Maroson túl keletre a székelyek „Cicvli” laknak. Legészakibb része e vidéknek „Iordia” – bizonyára Gyergyó – és „Schvk” (Csík). Messze északkelet felé vagyon a „Moldavialeterminvs”. Ettől délre s a „Schuarczbach”-tól keletre fekszik „Orbai”, ettől nyugatra a „Schuarczbach” és „Aluta” közt „Kysdi” vidék, még inkább nyugotra az „Aluta” és „Wargisch” között, az Olt folyó északi partjáig érő Schepsi. Az Olt folyótól délre van a „Bvrzeland” (Barcaság); legdélibb a délkeleti sarkon a „Valachiae pars”. A „Bvrzeland”-tól nyugatra, az Olt és Nagy-Küküllő között van az „Althland”, a Nagy- és Kis-Küküllő közt, „Medwish”-tól (Medgyes) nyugatra a „Weinland”, a Küküllő összefolyásától délre s „Alba ivlia”-tól (Gyulafehérvár) s „Sabesvs”-tól (Szászsebes) északra a Maros mindkét partján a „Land vor dem Wald” terül el.* A térkép délnyugati sarkán lenn balra a „Bergstet” s déli szegélyén, a „Rotthurn”-tól déli irányban a „Hazek” vidék terül el.
A helységek sokféleképp jelöltetnek, még képileg is. A városok nagyságuk szerint több-kevesebb tornyúak, s körfalaik közt nevük mindig iniciálékkal nyomtatvák. A szerző, úgy látszik, e városok várműveit a valósághoz híven akarta előtüntetni, amint azt pl. Segesvár keleti látképénél s a medgyesi templom és toronynál határozottan fölismerhetni.
A mezővárosok már kisebb terjedelemben rajzoltattak; kevesebb tornyuk s védművük van, mint a városoknak, s nevüknél csak az első betű iniciálé. Legkülönfélébb azonban a falvak jelölése, majd egy, majd két, majd a védmű közepén látszik a torony úgy, hogy a templomkastélyt könnyűszerrel fölismerhetni, majd a jobb, majd a bal oldalon van a torony, majd hegyes, majd lapos a födele, vagy pedig egyszerű kis házikók akarják jelezni a falut – mint pl. a „Blechischdörfer”-nél Fogaras vidékén –, mi nyilván arra mutat, hogy e falvakban nem volt megerősített hely. A falvak neve mind cursive íratott, még a kezdőbetű is.
Miután e térképen a politikai határok teljesen hiányoznak, íme, itt közöljük a Honter térképén feljegyzett helynevek betűsoros jegyzékét, azonképpen, mint előbb a Lázár diák térképének leírásánál.
Aderhel = szász kiejtés szerint Székelyudvarhely+ helyett
Agnetlin = Szentágota+, németül Agnethlen
Alba Ivlia = Weiszemburg = Gyulafehérvár
Altemburg = régi német név Körösbánya helyett. Benkő: Milk. II. 347. téved, mikor Abrudbányát tartja annak, mert Zsigmond király 1427-ben már „iwitatia Altemburgh” lakosainak Chyba (Cebe) és Ryska (Riska) a város közelében fekvő birtokát adományozta, s ez oklevelet még 1781-ben Körösbánya városa a maga javára átíratta. (Kemény Diplomatarium Transilvanum III. 1–316. l.)
apehyd = Apahida+, Kolos m.
apistorf = Apátfalva+, ném. Abtsdorf, szászul Apesdorf; a szász „VII bírák birtoka” Nagyszeben-székben
armdorf = Árapataka (Felső-Fehér megyében) németül Arendorf; Marienburg Geographie II. 15
ayrbegen = Szászegerbegy+, németül Arbegen, Medgyes-szék
ayto = Nagyajta+, Háromszék
bachen = Bonyha+, németül Bachnen, Küküllő m.
Bac = Bátos+, németül Bootsch, Kolozs m.
baierstorf = Királynémeti, Beszterce-vidék
Balcas = Bolkács+, Küküllő m.
baumgarten = Bongárd+, Nagyszeben-szék
bell = Bolya, németül Bell, Felső-Fehér m.
betlem = Betlen, Belső-Szolnok m.
betlemfala = Betlenfalva, Udvarhelyszék
billestorf = Jövödics, németül Belleschdorf, Küküllő m.
Bistricia = Nösen, Beszterce-vidék
blasendorf = Balázsfalva+, Alsó-Fehér m.
Blechischdörfer = Fogaras-vidék
blumendorf = Sepsi-székben, ismeretlen
bogistorf = Bogács+, németül Bogeschdorf, Medgyes-szék
boncida = Bonchida, Doboka m.
Bonystorf = Alsóbajom+, németül Bonnesdorf, Küküllő m.
borband = Borbánd+, Alsó-Fehér m.
brendorf = Botfalva+, Brassó-vidék
brokyr = mayrpod (Márpod) mellett, ismeretlen
Bros = Szászváros, németül Broos. Keletre a Maros mindkét partján elterülő „Kinger” – Kenyérmező
buda = Oláh-Budaburjános, Kolozs m.
budeck = Budak+, Beszterce-vidék
budendorf = Szász-Buda, németül Bodendorf, Segesvár-szék
Burglos = Dés
burgperg = Hühalom, németül Burgberg, Nagyszeben-szék
busa = Buzd+, Medgyes-szék
busaten = Báza, németül Betotten, Doboka m. Benkő: Milk. II. 400.
Birke = Petele+, németül Birk, Torda m.
byrgesz = Bükkös+, németül Bürgesch, Felső-Fehér m.
Byrthalbn = Berethalom, németül Birthälm
Castenholcz = Hermány+, németül Kastenholz, Nagyszeben-szék
Ceidyn = Feketehalom, németül Zeiden, Brassó-vidék
Cibinivm, Herminstat = Nagyszeben
Glavsembvrg = Kolozsvár
Corona = Brassó, Kronstadt
dalmen = Dolmán, németül Dolmen, Nagyszeben-szék
dalya = Háromszékben, ismeretlen
dellendorf = Szászdálya, németül Dehndorf; Segesvár-szék
dobrica = Doborka+, Szeredahely-szék
dopich = a „Summerbach” torkolatával szemben, ismeretlen
drausz = Daróc+, németül Draas, Kőhalomszék
dunestorf = Dános, németül Dunesdorf, Segesvár-szék
durbestricz = valószínűleg Aszu-Beszterce, németül Klein Bistritz, Beszterce-vidék
durlas = Daróc, németül Durles, Küküllő m.
durnen = Tövid, Alsó-Fejér m. Benkő: Milk. II. 350.
durrbach = Dipse+, németül Dürrbach, Beszterce-vidék. Ezen helységtől nyugat felé a Beszterce folyóig a „Zareth” nevű erdő fordul elő a térképen
einsydl = kunyhó a Fogarastól Brassóba vezető úton
Engetin = Nagyenyed+, németül Enyeten, Alsó-Fehér m.
feck = Fellek, németül Freck; Nagyszeben-szék
Felmer = Felmér, Kőhalom-szék
fenisch = Szászfenes, Kolozs m.
feygendorf = Mikeszásza+, németül Feigendorf, Küküllő m.
fogarisch = Fogaras
frauendorf = Asszonyfalva+, Medgyes-szék
furstenburg = Hidvég, németül Fürstenburg. Felső-Fehér m. Marienburg: Geographie II. 17. 139.
galde = Ugra+, németül Gald, Kőhalom-szék
gela = Gyalu, Kolozs m.
gescheid = kunyhó a Fogarastól Brassóba vezető úton
geyst = Apáca, németül Geist, Brassó-vidék
georgen = Görgényszentimre, Torda m.
groschürn = Nagycsűr, németül Grosscheuern, Nagyszeben-szék
grossaw = Kereszténysziget+, németül Grossau, Nagyszeben-szék
grosscharsz = Sáros+, Medgyes-szék
gyresaw = Ecel+, németül Girelsau, Nagyszeben-szék
halmegn = Halmágy+, Kőhalom-szék
hamerod = Homoród+, Kőhalom-szék
harayl = Haraly+, Háromszék
haynod = Vajdahunyad
heidendorf = Besenyő, németül Heidendorf, Beszterce-vidék
Helten = Nagydisznód+, németül Heltau, Nagyszeben-szék
Helczdorf = Hőltevény, németül Heldsdorf, Brassó-vidék
Hendorf = Hégen+, németül Henndorf, Segesvár-szék
heczel = Ecel+, németül Hezeldorf, Medgyes-szék
holuilegn = Holdvilág+, németül Halvelágen, Segesvár-szék
holczmenge = Holcmány+, németül Holzmengen, Újegyház-szék
honsperg = Hermány, németül Honigberg, Brassó-vidék
humlisch = Omlás+, németül Halesch, Nagyszeben-szék
hummerstorf = Szenterzsébet+, németül Hammersdorf, Nagyszeben-szék
100 böchl = Százhalom, németül Hundertbücheln, Nagysink-szék
Hunia = Bánffyhunyad
iacobsdorf = Jakabfalva+, Nagysink-szék
ida = Nagyida+, Kolozs m.
kazendorf = Kaca+, németül Katzendorf, Kőhalom-szék
Kaltherberg = valószínűleg Gyéres+, Torda m.
kaltprun = valószínűleg Hidegvíz+, németül Kaltwasser, Felső-Fehér m.
kelling = Kelnek+, németül Kelling, Szászsebes-szék
kerestur = valószínűleg Csicsókeresztúr+, Belső-Szolnok m.
Kercz = Kerc+, hajdani apátság, Nagyszeben-szék
kessel = Keszlér+, németül Kesseln, Küküllő m.
Kleinschenk = Kissink+, Nagysinkszék
kleinschelken = Kis-Selyk, németül Kleinschelken, Medgyes-szék
kopisch = Nagykapus+, németül Gross-Kopisch, Medgyes-szék
Küküllővár = Küküllő megyében
kyrlegicz = a Maros közelében, ismeretlen
Kysdj = Szászkézd, Segesvár-szék
Kyzki = a Körös mellett, ismeretlen
Langenaw = Kimpulunk, németül Langenau, latinul Campus longus, Havasalföldön 4 órányira a Törcsvári-szorostól, 1368-ban vámhely volt – (Marienburg: Kleine Siebenb. Geschichte, Pest 1806 191 1.) –, a középkorban szászok lakták, még a XVII. században is élénk vásárhely volt. (Kraus: Siebenbürg. Chronik. Bécs 1862. I. 12 Sulzer Gesch. des transalpinischen Daciens. Bécs 1781. I. 329. és III. 632.)
langtal = Hosszúaszó, németül Langenthal, Küküllő m.
lechnicz = Lekence, németül Lechnitz, Beszterce-vidék
leyskirch = Újegyház+, németül Leschkirch
ludys = Nagyludas+, németül Logdesch, Alsó-Fehér m.
mayrpod = Márpod+, Újegyház-szék
meburg = Bene, németül Mehburg, Segesvár-szék
Medwisch = Medgyes
meremburg = Hétúr, németül Marienburg, Küküllő m.
Mergenburg = Földvár, németül Marienburg, Brassó-vidék
mergenthal = Morgonda+, németül Mergeln, Nagysink-szék
mertestorf = Mártonfalva+, németül Martindorf, Felső-Fehér m.
meschen = Musna, németül Meschen, Medgyes-szék
metersdorf = Nagydemeter+, Beszterce-vidék
michelberg = Kisdisznód, németül Michelsberg, Nagyszeben-szék
mikelsdorf = Szentmiklós+, Doboka m.
mortschelken = Nagyselyk+, németül Martschelken, Medgyes-szék
mynezdorf = Harina+, németül Münzdorf, Mönschdorf, Doboka m.
nemetj = Szamosújvárnémeti, Belső-Szolnok m.
neudorf = Újfalu+, Brassó-vidék
Neumarck = Marosvásárhely
Naumarck = Kézdivásárhely
neustat = Újváros+, Nagysink-szék
neustat = Keresztényfalva+, Brassó-vidék
niderstpold = Kis-Apold, németül Kleinpold, románul Apoldu de Jos, Szeredahely-szék
nithusen = Nethus, németül Neithausen, Segesvár-szék
nusbach = Magyarós+, Brassó-vidék
nyreu = valószínűleg Nyárádtő+, Marosszék
oberstpold = Nagy-Apold, németül Grosszpold, románul Apoldu de Sus, Szeredahely-szék
oberwincz = Felvinc+, Aranyosszék
Offenberg = Offenbánya+, németül Offenburg. Alsó-Fehér m. Benkő Milk. II. 348.
petersberg = Szentpéter+, Brassó-vidék
peterstorf = Petres+, Besztercevidék
peterstorf = Péterfalva+, Szászsebes-szék
pratay = Paratély+, németül Prethai, Medgyes-szék
prostorf = Ekemező+, németül Probstdorf, Nagyszeben-szék
radlen = Rádos, németül Radlen, Segesvár-szék
rapold = Rápolt, Hunyadm.
Regen = Szászrégen+
reichistorf = Riomfalva+, németül Reichersdorf. Medgyes-szék
reisdorf = Roszcsűr, németül Reussdörfel, Nagyszeben-szék
reismarck = Szeredahely, németül Reusmarkt
Reepys = Kőhalom, németül Reps
reteck = Retteg, Belső-Szolnok m.
reyssen = Rösz+, németül Reussen, Nagyszeben-szék
Rodan = Beszterce-vidék
Rosenau = Rozsnyó+, Brassó-vidék
Rosental = Rosonda+, németül Rosein, Nagysink-szék
rothbach = Veresmart, németül Rothbach, Brassó-vidék
rotkirch = Veresegyház, Alsó-Fehér m.
rotperg = Veresmart, németül Rothberg, Nagyszeben-szék
Rotthurn = Verestorony+
ruthbom = rufa arbor, 1377-ben már Brassó mellett a határ közelében vámállomás volt. Fejér Cod. dipl. Codex Diplomaticus Hungariae. Studio et opera Georgie Fejér. Budae, 1829–44.
IX. 5. 158.
S.emrich = Marosszentimre, Alsó-Fehér m.
S.Jorgen = Szentgyörgy, Beszterce-vidék
S.iorgen = Sepsiszentgyörgy
S.IOS = S.Johannes, Szentiván+, Doboka m.
S.merten = Homoródszentmárton+, Udvarhelyszék
Sabesus = Milenbach = Szász-Sebes, németül Mühlbach
sack = Zsákod, németül Sack, Küküllő m.
salcz = Siófalva, németül Salz, Doboka m.
salczburg = Vízakna+, németül Salzburg. Alsó-Fehér m.
scharesten = Sorostély+, németül Schorsten, Felső-Fehér m.
schars = Nagysáros+, Nagysink-szék
schay = Nagysajó+, németül Gros-Schogen, Doboka m.
schees = Segesd+, németül Schaas, Segesvár-szék
schelling = Ztein” (Garád) közelében, az Olt mellékén, ismeretlen
schellenberg = Selemberk, Nagyszeben-szék
Schenk = Nagysink+
Schespvrg = Segesvár
Schlotten = Zalatna, németül Klein-Schlatten
schmigen = Somogyon+, németül Schmigen, Küküllő m.
schönperg = Lesses+, Nagysink-szék
scholten = Szász-Csanád, Alsó-Fehér m.
Schueisser = Sövényszeg+, németül Schweischer, Kőhalomszék
schynen = Szépmező+, németül Schönau, szászul Schyyen, Küküllő m.
schyrkengin = Sárkány, németül Schirkanyen, Fogaras-vidék
seck = talán Szék+
seligstadt = Szelídváros, németül Seligstadt, Nagysink-szék
sellendorf = Solna, németül Senndorf, Beszterce-vidék
sesarma = Szeszárma, Belső-Szolnok m.
s[ieben]dörfer = Hétfalu, Brassó-vidék
stolzemburg = Szelindek, németül Stolzenburg, Nagyszeben-szék
sybrik = Siberk+, németül Seiburg, Kőhalomszék
talmisch = Tolmács, németül Talmesch, Nagyszeben-szék
Tartln = Prázsmár+, németül Tartlan, Brassó-vidék
Tekendorf = Teke+, németül Tekendorf, Doboka m.
Tervisz = Tergovist, Oláhország fővárosa [Tirgovişte]
teufelsdorf = Héjasfalva+, németül Divaldsdorf, vagy elferdítve Teufelsdor, Felső-Fehér m.
Thorrenburg = Torda
torsyl = talán sajtóhiba „tortyl” helyett = Prázsmár, németül Tartlau, Nagysink-szék
trapold = Apold, Trappold, Segesvár-szék
treppen = Terpény+, németül Treppen, Beszterce-vidék
turczfest = Törcsvár+, Brassó-vidék
uardia = Alsó-Maros-Váradja, románul Oarde de Sus, Alsó-Fehér m. A sóval terhelt hajók rakodó helye volt. Tröster: Das Alt und Neu Teutsche Dacia, Nürnberg, 1666 434 lI., hol ezen helység „Warden”-nak neveztetik
uilack = a Kis-Küküllő mentén fekszik, ismeretlen
urbegen = Szászorbó+, németül Urwegen, Szeredahely-szék
walderstorf = Kis-Demeter, németül Waltersdorf, Beszterce-vidék
waldorf = Aldorf+, németül Wallendorf, Beszterce-vidék
waltheidn = Válthíd, németül Walthütten, Medgyes-szék
warmbach = Hévíz+, németül Warmbrunn, Felső-Fehér m. Marienburg: Geographie II. 13
weidenbach = Vidombák, németül Weidenbach, Brassó-vidék
weingarten = Vingárd+, németül Weingarten, Alsó-Fejér m. Benkő: Milk. II. 349
weiskyrch = Fehéregyház, Felső-Fehér m.
wela = Vajola+, németül Weilau, Kolozs m.
wende = Vinda+, németül Windau, Beszterce-vidék
werd = Verd, Nagysink-szék
Wincz = Alvinc
volkendorf = Volkány, Brassó-vidék
wurmloch = Baromlaka+, Medgyes-szék
ybistorf = Szászivánfalva+, németül Eibisdorf, Medgyes-szék
Ysemburg = Torockó
zacat = Szakadát+, Nagyszeben-szék
zeckmantl = Cikmántor+, németül Zuckmantel, Küküllő m.
ziden = Sitve, németül Seiden, Küküllő m.
Ztein = Garád, németül Stein, Kőhalom-szék
zum iot = Jad, Beszterce-vidék
zum creuz = Székelykeresztúr
Amint Honter térképének e leírásából kitűnik, ez a földrajzi tudomány mai álláspontjából ítélve, sok tekintetben igen gyarló, mert Honter minden segélyforrás nélkül, egyedül saját tapasztalataira s honfitársai tudósításaira volt utalva. Ő nem csupán kiadója térképének, hanem a szó szoros értelmében elkészítője. Kitűnik ez a térképen látható keze vonásaiból is. Egyébiránt maga Honter is hibásnak ítélte ezen kezdetleges munkáját, s a már nyomott és kiadott példányokat kivonta a forgalomból, s mint Verancsics már említett levelében a velencei Surianusnak 1544–ben írja, e térkép új és javított kiadását tervezte. E terve azonban 1549. jan. 23–án történt haláláig nem valósult meg.
Eközben Verancsics megtudta, hogy a besztercei Pomarius Keresztély hazája s egyáltalában egész Erdély térképének egy tervezetét elkészíté. Verancsics nagy örömmel üdvözli Honter ezen méltónak ígérkező utódját e téren, egy 1549. febr. 1-én kelt levelében* szívélyesen bátorítja, s kéri, hogy az ő költségén készíttessen neki egy példányt e térképből. Pomarius azonban, úgy látszik, mintha tagadólag válaszolt volna, miután nem mérkőzhetik Honterral. Verancsics tehát egy 1549. júl. 15-i levelében* újra bátorítja a vállalatra, mert ő az egyetlen, ki Honter munkáját folytatni képes. Egyúttal figyelmezteti Honter térképének néhány hibájára, melyeket kerüljön saját munkájában. Honterus, úgy látszik, a nagy sietségben csak a szász székeket vette tekintetbe, Erdélyt pedig alakja ellenére négyszögűnek rajzolta, a folyóknál pedig nem vette tekintetbe a kanyarulatokat, s azokat egyenes vonalaknak rajzolta. A szögletek hosszmértékeinek s a határok pontos megfigyelése után a térképet ne több, hanem csak egy lapon adja ki,* éspedig olyképpen, hogy a fontosabb városok környékükkel, falvaikkal s folyóikkal mindjárt szembetűnjenek. Akkor munkája megfelelend a célnak, egy pillantásra át lehet az egészet tekinteni, s minden város színek által megkülönböztetendő. Ha kívánja, e térképéhez átszolgáltatja Erdély, Moldva és Havasalföld általa tervezett s nagy részben már kész leírását, hasonlag mellékelhető volna ama közel 200 római felírás s maguknak a feliratos köveknek rajza, melyeket ő és mások gyűjtöttek az országban. Pomariusnak térképe azonban sohasem jelent meg, s Verancsics Erdély-leírása is sokáig maradt kinyomatlan. Csak Reicherstorff György adott ki egy olyanfélét néhány évvel később ily cím alatt: Chorographia Transylvaniae. Viennae, MDL.
Honter térképének minden hiánya dacára Verancsics elismeri, hogy az ama kor tudományos igényeinek teljesen megfelel. Megvallja, hogy Honter által Erdély ismertebbé s szülővárosa, Brassó híresebbé lett.* Honter neve, e térkép által is emelve, mindenfelé jó hangzású volt, térképe kiváltképp Velencében volt kapós, innen fordult Surianus is egy példányért Verancsicshoz.
Honter erdélyi térképe igen sokáig volt irányadó a tudományra nézve. Legelőbb a tudós Lazius Farkas* használta föl 1556-ban kiadott magyarországi térképében, mely Ortelkus Ábrahám: „Theatrum orbis terrarum” című nagy fólió alakú térképgyűjteményébe is fölvétetett, mint a munka német kiadásának (Theatrum oder Schawbüch des Erdtkreys Antorff bei Christoffel Plantin in verlegung Abraham Ortell MCCCCCLXXX) 97. táblája igazolja, hogy Erdélyben, a Burgloz, Jordia, Furstenberg, Dopich, Oudbom (Rudbom helyett), Offenburg, Kantyber (Kaltherberg helyett) a Honteréből vannak véve. Ortelius ugyanezen német kiadásában egy más magyarországi térkép is találtatik – a 98. – a tudós Sambucus Jánostól, ez valószínűleg a Lazius Farkasénak javított kiadása. Felírása ez: „Vngariae loca praecipua recens emendata a atque edita per Joannem Sambucum Pannonium Imp. M. Historicum 1579”, s fönt a bal sarkon következő ajánlat olvasható: „Sereniss, Principi D. Carolo Archiduci, Maximiliani II. Fratri dicatum”*; Magyarország e térképénél is fölhasználtatott a Honteré, csakhogy a nevek nagyon eltorzítvák. „Burglos” hiányzik, ott van azonban „Isenperg”, „Altemberg” sat.
Sambucus egyébiránt 1566-ban Erdélynek egy külön térképét is kiadá, melynek alapjául tulajdonképpen Honter térképe szolgált. Ugyancsak ez is fölvétetett Ortelius „Theatrura orbis terrarum”-ába, úgy látszik, legelőször az antwerpeni 1575-i kiadásban. Az Orteliusban közlött térképhez e jegyzet van csatolva: „Hanc Vitra vel Transilvaniam, que et Panno-Dacia et Dacia Ripensis, vulgo Sibemburgen dicitur, eddidit Vienne, A° 1566. Nobiliss, atque Doctiss. Joannes Sambucus Pannonius.” A hátlapra nyomott leíró szöveg „Transylvania” felírása alatt ezen szavakkal kezdi: „D. Stephanus Broderith in opusculo excuso Basilea”, s stb.; ez Ortelius minden későbbi kiadásában is megvan, sőt fordításaiban is.
E Honter után rajzolt Sambucus-féle térkép megvan Ortelius 1579-i s 1592-i kiadásaiban is (ez utóbbiban kiszínezve), úgyszintén a fenn említett 1580-i német fordításban is, hol a 99. táblázat képezi. Itt leljük a: „Burglos” (mellette „Dees”), „Busaten”, „Kalberg”, „Durbestritz”, a Szamos neve e térképen „Bestritz”, Kalterbrig, Ofemburg, Ysemberg, Bergstet, Altenberg, Dellendorf, zum Kreutz, Herbrig, Einsidel, Dopich, Gest, Armdorf, Plamendorf, Rudbom s stb. neveket, találó bizonyságul, hogy Sambucus csakis a Honter térképét használhatta.
Ortelius nagy műve olaszra is le van fordítva. Egy kivonatának ily címe van: „Compendio dal theatro del mondo di Abrahamo Ortelio. In Anversa MDCXII.”
A XVI. század másik nagyobb térképgyűjteményében: Mercator Gellért-atlaszában is gyakran van fölhasználva a Honter térképe. Mercator „Europá”-jának 1. kiadása 1554-ben jelent meg, a másik 1572-ben Duisburgban. Vajon itt használtatott-e már Honter térképe, azt nem mondhatom, mert nem láttam e művet. Használtatott azonban Mercator 1595-i duisburgi „Atlas”-ában, melynek 101–102. lapján Erdély térképe is közöltetik. Az 1606-i – tehát Mercator halála utáni – kiadás címe: „Gerardi Mercatoris Atlas. Iam tandem ad finem perductus, quam plurimis aeneis tabulis Hispaniae, Africae, Asiae et Americae auctus et ilustratus a Judoco Hondio. Quibus etiam additae praeter Mercatoris dilucidae et accuratae omnium tabularum descriptiones novae, studio et opera Pet. Montani”, Amsterodami 1606. Nagy fólió. Mercator „Atlas”-ából 1632-ben már a 10. kiadás jelent meg, s mindegyikben Erdély térképe a Honterénak alapján s a Honter által használt sajátlagos helynevekkel jelent meg. Még a Thymes (Szamos helyett) elnevezésre is, mely pedig sem az Ortelius-, sem a Mercator-féle erdélyi térképen nem található, a Mercator-féle térkép elé írt bevezetésben – ez különben az Erdélyben talált római feliratokat illetőleg számos vonatkozással van Reicherstorffer-féle „Chorographia Transylvaniae”-re (az 1595-i 102. l. sz. s az 1606. kiad. 100. l.) – a következő érdekes megjegyzést olvassuk: „Samus (Thimes, Germanis et Hungaris) ex Alpubus Calota dictis oriens.”
Honter térképe a XVII., sőt a XVIII. század folyamán folyvást megőrizte befolyását a legkiválóbb térképészeti munkákra. Joannis Jansonii Atlas contractus. Amstelodami apud Joannis Janssonii p. m. haeredes. Anno MDCLXVI. nagy ívr. 166. lapján Erdélyt tartalmazza. Ott van Burgless Dees, Vier Bergstet, Altemberg, Zum jot, Blechisdorfer, Schyrkengen, Seideswold, Einsidel Herbirg, Rudbon, Armdorf, csalhatatlan bizonyítékai annak, hogy e térképnek is alapja a Honteré. Ugyane körülménnyel találkozunk De Wit Frigyes nagy térképészeti művében, melyet a XVII. század végén, Amszterdamban kiadott. „Dees-vel Burglos” mindig ott vannak erdélyi térképein.
A XII. Ince pápának ajánlott Coronelli-féle nagy velencei térképgyűjteményben levő erdélyi térképen is meglátszik a Honter alapvető befolyása. A munka címe: „Corso geographia universale. Dal Padre Maestro Vinzenzo Coronelli M. C. Cosmografo della serenissima Republica di Venetia”, In Venetia MDCXCII. Royal Folio. A 142. térképen: „La Transilvania” található. Tartalmazza, mint a többi későbbi kiadás mind, az asztronómiai fokokat is. Erdély az éjszaki szélesség 46° és 48° 3' s a keleti hosszúság 45° 4'–49° 3' közt fekszik. A hely- és folyónevek magyar, német és latin nyelven jelölvék, gyakran olasz és francia észrevételekkel. Honter befolyása itt is észlelhető; a „Burglos–Dees” itt is megvan. Csakhogy e térkép számos új toldalékkal van bővítve.
Sőt de l'Isle Vilmos francia kir. geográfus (†1726) s ennek későbbi kiadója sem menekülhettek egészen Honter varázsa alól. De l'Isle magyarországi térképében (Wolfnál, Augsburgban megjelent kiadásában) még mindig ott van a Dees-vel Burglos, Isenburg, Altemberg stb. Természetes tehát, hogy az azon korbeli kisebb művek, melyek Erdély leírásával foglalkoznak, Honter térképét veszik alapul, mint Tröster: „Das Alt und Neuteutsche Dacia, Nürnberg 1666”, s Kreckwitz György: „Totius Principatus Transylvaniae accurata Descriptio”, Norinberga és Frankfurt, 1688 című műveikben. Mindkettő a Honter térképét használta fel alapul, csakhogy bővítették azt, Kreckwitz azonfölül megbocsáthatatlan hibákat is követett el, melyek arra mutatnak, hogy Kreckwitz nem volt erdélyi, így pl. „Zlatnae rudera” mellett nyugatra „Schlatten” fekszik; „Thürnen”-től keletre „Tövis” stb.
Ily uralkodó befolyással volt Honter erdélyi térképe két századon át a legtekintélyesebb kartográfiai művekre, s csak az újabb geográfiai felvételek szorították háttérbe hibás sztereográfiai vetületét. Éppen ez a körülmény azonban, hogy Honter térképe oly sokáig megtartá tudományos befolyását, azt bizonyítja, hogy a szerző kora tudományosságának színvonalán állott, s az ama korbeli igényeknek teljesen megfelelt. Megismerjük ebből, hogy Verancsics korántsem hízelgett, mondván, hogy Honter által Erdély ismertebbé, Brassó pedig híresebbé lett. Honter 1532. évi térképével oly munkát adott Erdélynek, mely remekműnek tartatott; midőn a következő évben szülővárosába visszaérkezett, úgy fogadhatták, mint aki a tudós világban nagy nevet szerzett magának. Honter első műve Brassóban egy könyvnyomda felállítása volt.
1878