Bethlen Gábor kiváltságlevele a zsidókhoz

„Mi, Gábor, (Isten kegyelméből stb. a szent római birodalomnak és Erdélynek fejedelme, Magyarország Részeinek ura, a székelyek grófja, Oppeln s Ratibor hercege stb.) az hagyományra bízzuk stb. Miután országunkban, amelybe a mindenható Isten intése és jóvoltából, valamint a három nemzetiség által lakott Erdély lakóinak egyhangú akaratából és szavazata folytán helyeztettünk, semmit sem kívánunk inkább, mint a háború zivatarjait mindenfelé elcsitítva, alattvalóinkat az áldásos béke jótéteményeiben részesíteni és – egyrészt különös gondoskodásunkból, másrészt hazánk iránt érzett szánalmunkból kifolyólag, amellyel mindenek iránt viseltetünk – ezt a mi, a különféle háborús mozgalmaktól, az idegen népek betöréseitől feldúlt, végigpusztított országunkat különböző népek beköltöztével és azoknak adandó kiváltságokkal helyreállítani, hogy napról napra erősödve, régi erejét visszaszerezze, és a háború és béke diadaljeleivel ékeskedve megközelítse a régi Dáciát (avagy elérje a régi Dácia dicsőségét): tehát, hogy ezen óhajunk teljesüljön és Erdély a különböző népek bevándorlásával is művelődjék, hozzájárulván Méltóságos Sassa Ábrahám konstantinápolyi zsidó orvos-doktor közbenjárása: elrendeljük, hogy jelen kiváltságokat mindazon zsidó nemzetségbeliekkel szemben, akik Erdélyben kegyes engedelmünkkel le akarnak telepedni, a következő feltételek mellett szívesen fogadják, figyelembe vegyék és országunk minden lakosa megtartsa őket. E kiváltságokat a következő cikkelyben adjuk:

1.-ször. Kijelölt helyet fognak kapni lakásul és kereskedésük gyakorlására, a mi és a lakosság biztosaitól védve.

2.-szor. Megengedtetik nekik, hogy szabadon kereskedjenek és különféle árukat hozzanak be az országba Konstantinápolyból; községről községre vándoroljanak és országunkból ki-ki alkalom szerint távozhassék.

3.-szor. Rendeltessék ki egy a jogban jártas nemes bizalmi férfiú, ha valamikor a köztünk elintézendő és bevégzendő ellentétek kívánnák, aki ügyeiket ne csak védje, de elő is mozdítsa. Ellenben gondosan ügyeljen rá, nehogy nyíltan vagy titokban cselekedjenek valamit Felségünk, vagy az állam, avagy hatalmunk ellen.

4.-szer. Hogy gondtalanabbul éljenek, annyi adót fizessenek, mint azelőtt, bármely országból jöttek légyen is, és az anabaptistákkal egyazon sérthetetlenségnek örvendjenek, de azért senkit az ország lakosai közül csalással ki ne játsszanak, és ne sértsék meg a nyilvános jogot.

5.-ször. Szabad vallásuk leend, és azt rituális szokásuk szerint, de a mások zavarása nélkül gyakorolják.

6.-szor. Ha a keresztény állambeli zsidók Hispániából vagy más helyekről országunkba akarnak menekülni s itt mások vallását felvenni (ti. itt lakóknak vallási szabadságában akarnak részesülni), megígérjük, hogy ez szabad lesz nekik és ugyanezen kiváltságokban lesz részük.

7.-szer. Hogy bántalom ne érje őket, megengedtetik nekik keresztényi ruhában járni, minden megszégyenítő jelvény használata és felvétele nélkül.

8.-szor. Jogukban áll az országból pénzt kivinni, de mégis az ország érdekeit szem előtt tartani.

9.-szer. Ha (amitől óvjon bennünket a mindenható Isten) országunk sorsa valami módon rosszra fordulván, kénytelenek lennénk az országból elmenekülni, hatalmukban álland javaikat egy év leforgása alatt eladni, vagy biztosabb helyre szállítani.

10.-szer. Ha valamely esetben valaki közülük valami bűntettet követ el, a bűnös ugyan üldözendő és törvényes büntetéssel sújtandó, de a többieket ne faggassák és ne zaklassák.

11.-szer. Orvosuknak módjában leend tartományainkban mindenkoron szabadon járni-kelni, azokat elhagyni és visszatérni.

Ezek azok a kiváltságok, amelyeket az előbb említett zsidó vallású embereknek jó szívvel teljesítve és tiszteletben tartva, végrehajtani elrendeltünk, biztosítva őket arról, hogy e kedvezményeket valamennyien összesen és egyenként kegyesen megtartjuk, amint biztosítjuk, úgy meg is adjuk és teljesítjük, amiről ezen okmányunk erélye és tanúsága szolgáltat bizonyságot.

Kelt Kolozsvár székvárosunkban az 1623. év június havának 18. napján.” (A gyulafehérvári káptalan 1734-i hiteles átiratából, melynek másolata Hilibi Gál László gyűjteményében van, Chartophylax Tom. XIV.)

 

(A közölt oklevelet dr. Singer Jakab, volt temesvár-gyárvárosi főrabbi fordította.)




Hátra Kezdőlap Előre