Kelemen Lajos+

Kalotaszeg történelmi és műemlékei

Kevesen tudják, hogy a mai Kalotaszeg már csak utolsó keleti maradványa annak a Kalota nevű nagy területnek, mely a középkorban a Berettyótól a Sebes-Körös forrásvidékéig ezt a nevet viselte. Bihari részeit Közép- és Kiskalota néven ismerjük még a XVI. század hatvanas éveiben is.* A mai Kolozs megyei Kalotaszeg törzse, az Alszeg és a Felszeg, vagyis a Körös és az Almás patak vízvidéke is eredetileg Bihar megyei terület volt, és csak a középkor későbbi századaiban került át Kolozs megye joghatósága alá. Egyházilag a reformációig a váradi püspökséghez tartozott. A Kapus patak völgye a Felszeghez csatlakozik. A Nádas völgye és vízvidéke tulajdonképp csak néprajzi külsőségei alapján tartozik Kalotaszeghez. Viszont a népviselet, nyelv és szokások nyomán ezt a határt ki szokták terjeszteni a Kis-Szamos mellékvizei közül a Lóna patakja mellett fekvő Magyarlónára, Magyarfenesre, Tordaszentlászlóra+, sőt a Jára vízkörnyékéhez tartozó Létára is. De ezen az alapon ide tartozik még a Kolozsvártól délkeletre fekvő Györgyfalva+ és Ajton is, s kétségtelenül ide tartozott egykor a Kolozsvártól keletre a Kis-Szamos völgyében Szamosfalva és Szentmiklós s a délkeletre egy gödörbe elbújt Dezmér+ is.

Közbül Gyalu és Egeres mint uradalmi központok, Szucság+ mint túlnyomólag kisnemes falu csak földrajzilag maradtak a mai köztudat kalotaszegi területén, de történetükkel, lakosságukkal és néprajzi jellegzetességekben elkülönültek környezetüktől.

 

*

 

E vidék világi emlékei közül legelőbb két várrom köti le figyelmünket. Közülük első helyen Sebesvárt említjük.

Kolozs megye nyugati szélén, Csucsa+ és Bánffyhunyad középútján, a Sebes-Körös itt kitágult völgyének egyik kiugró hegylépcsőjét koronázza. Valaha a Váradról Erdélybe vezető út fölött uralkodott. A vasútvonal már több mint egy kilométerre elkerült, de omladozó falai és egy épebb bástyája jól láthatók a vonatról is. Alapítási ideje ismeretlen. Alatta a völgyben, a Sebes folyócska partján egykor római táborhely állott, melyet az ásatások tanúsága szerint a vidéket uralmuk alá vett magyarok is használtak. Ez a völgyben épült erősség valószínűleg az 1241-es tatárjárásnak esett áldozatul. Ezután épülhetett a pusztulás tanulsága alapján a mai helyére, a lovasságnak megközelíthetetlen magaslatra az új Sebesvár. Oklevelekben 1319-től emlegetik, de a vár ennél jóval régebbi. Sok ezer holdas királyi uradalom tartozott hozzá. Még 1393-tól 1414-ig is királyi birtok volt, s 1399-től 1498-ig, egy századig Hunyad és Hunyadvár néven is emlegetik. A hozzá tartozott birtokok és birtokrészek legteljesebb felsorolása idején (1519) Hunyad mezővároson kívül 19 falu teljes vagy részbirtokai tartoztak hozzá, több helyen hatalmas havasi erdőterületekkel. A XV. század első harmadában, 1412 és 1435 között Zsigmond királytól a losonczi Bánffyak kapták adományul, s maga a várterület és a rom századunk közepéig ennek a családnak volt a tulajdona. Az egykori nagy uradalom azonban szétporlott mellőle, 1613-ban a trónjáról lemondott Báthori Gábor itt szökött el felbomlásban levő seregétől, hogy néhány nap múlva Váradon orgyilkosok kezétől nyerje el féktelen élete büntetését. Várad eleste (1660) után csakhamar a terjeszkedő török akart kezet tenni rá. Ellenezte az erdélyiek részéről 1665-ben elrendelt megerősítést, mely ezért végül is elmaradt. Az 1687-i erdélyi Habsburg-megszállással még inkább veszített jelentőségéből. A kuruc mozgalmak elején, 1703-ban még várként szerepel, de a szatmári béke után romban maradva, azóta folyton pusztul.

Festői fekvése miatt és az innen nyíló szép kilátásért a kirándulók szívesen keresik föl. Művészi faragású kőrészletei nincsenek.

Sorstársa és a pusztulásban is testvére Sebesvárnak Almás vagy Dezső vára. Bánffyhunyadtól északkeletre Váralmás+, régebb Nagyalmás határában egy erdős dombtetőtől nyúlik föl egyetlen hatalmas csonka tornya; ez a sztánai alagút környékéről jól látható a vonatból is. Alapítási ideje a régmúlt homályába vész. Helyén vagy közelében a magyar kereszténység első századaiban Benedek-rendi kolostor állott, de ez a 1241-i nagy mongol-tatárjáráskor elpusztult. E kolostor romjait és köveit használták föl a pusztulás után épült várhoz,* a vár építtetőjének a dunántúli, Vas megyei származású Geregye nemzetségbeli Pál országbírót tarthatjuk. Ő legelőbb Dalmáciában vitézkedett, majd 1229-ben a trónörökös, a későbbi IV. Béla király mellett Galíciában harcolt. 1238 táján határszéli várakat foglalt vissza királyának a németektől. A nagy mongol-tatárjárás harcaiban is részt vett, s a Duna vonalát védelmezte addig, míg a lakosság elmenekülhetett. Az országpusztító mongol-tatár seregek kivonultával mindjárt a Tisza keleti mellékére és Erdélybe sietett, s itt megfékezte, illetőleg kiirtotta az elszaporodott rablókat, a kipusztult helyekre új lakókat telepített, sóbányákat nyittatott, műveltetett, és így fő része volt e terület újjáépítő munkájában. Derekasan harcolt az országrabló Babenbergi Frigyes osztrák herceg ellen is (1246).

IV. Béla hálás volt hű és vitéz segítségéért. Országbírónak és zalai főispánnak tette, s a nagy pusztulás után gazdátlanul maradt földekből Bihar megyében és a Szamos környékén hatalmas birtokokkal ajándékozta meg. Ezek közül a Kalotaszegről ott látjuk Almást, Füldöt (Fild) és Bikalt s a Szilágyságból Nagyfalut+, Zoványt és Valkót. A százezer holdas országbíró aztán úgy látszik, hogy a tatárjárásban elpusztult kolostor felhasználásával megépíttette Almás várát. Az a Dezső, akiről a várat a nép ma is nevezi, Elefánti Dezső, 1319-ben Sebesvár várnagya volt. Mint Károly Róbert királynak Csák Máté által üldözött híve kerül Erdélybe, s Almás mellett falut is telepített; ez utóbb Nagyalmásba olvadt.

Pál országbíró erdélyi birtokai aztán, amint a történelmi nyomok mutatják, utódaitól 1278 után visszaszállottak a királyra. E birtokok ezen a környéken túlnyomólag a sebesi királyi vár tartozékai közé kerültek, és majdnem egy századig ott is maradtak. Az almási várat és uradalmat Nagy Lajos király Pelsőczi Bebek Györgynek, a királynő tárnokmesterének és rokonainak adományozta, s száz évig e család kezén maradt. Aztán rövid ideig Hunyadi János kormányzó sógora, Dengelegi Pongrácz János vajda és utódai bírták. Utána 1499-től a Zápolyák, Corvin János herceg, majd Somi Józsa temesi ispán, s utána az ennek családjába házasult Balassák kezére került. Ekkor újra szerepel az ország történetében. 1540 áprilisában Enyingi Török Bálint mint Zápolya János egyik vezére, majd 1551 nyara elején Castaldo tábornok ostoromolta és vette be. Valószínűleg akkor pusztulhatott el úgy, hogy még 1593-ban is elpusztultnak említik. Úgy látszik, hogy Csáky István, a híres hadvezér építtette föl újra, midőn a vár és birtokai a kezébe jutottak. Az ő őrségétől ostromolta ki 1601 végén Basta György, aki aztán hetekig táborozván Nagyalmáson, mind ezt, mind a környék falvait tönkretette. Ezek után azonban a várat újra felépítették; 1627 elejéről teljes leltára ismeretes.

Ekkor már ifj. Csáky István birtokolta, aki a Brandenburgi Katalin fejedelemasszonnyal kezdett kalandja és a politikai viszonyok miatt pár év múlva Erdélyből távozni kényszerült. A vár azonban a Csáky család kezén maradt, amíg 1658. szeptember elején a II. Rákóczi György ellen bejött tatárok egyik hada csellel be nem vette és föl nem gyújtotta, s az odamenekült népet részben leölte, részben rabságra hurcolta. Azóta rom maradt, de 1808-ban a romok nagy részét is építőanyagként lehordták a faluban épült udvarházhoz és főleg a lóistállóhoz. Teljes lebontását csak a vármegye tilalma akasztotta meg.

Kalotaszeg területén a legnagyobb és ma már részben csonka, részben átalakított formájában is a legjelentősebb egyemeletes kastélyépület a Nádas patak felső folyásánál, Kolozsvártól nyugatra 40 kilométerre eső Egeres ma rozoga, töredék jellegű, de egykor fényes reneszánsz kastélya. Valaha négyszögben épült. Kővári László 1866-ban még közölte azóta évszámában megcsonkult s ma már tönkrement, 1572-ből származó kapufeliratát.* Akkor már csak öt szobája volt lakható, s a romladozott épület lebontott kétötöd részének faragott köveit az 1868–1870 közt épült nagyvárad–kolozsvári vasútvonal apró hídjaihoz használták fel. A kastélyt a köztudat tévesen tartja az egykori egeresi apátság épületének, mert az nem ebben a faluban, hanem a hasonló nevű bánsági Egresen volt. A tévedés alapja több régi írónál s velük a hibás köztudatban a névazonosságon kívül az volt, hogy a Kolozs megyei Egeres a középkorban a kolozsmonostori bencés apátság birtokai közé tartozott. Kolostorépülete azonban sohasem volt, s a kolozsmonostori apátság megszűntével Egeres az almási vár birtokai közé került. Ebből kiszakítva, 1570-ben Bocskai György, István fejedelem apja, Báthori Kristóf erdélyi vajda apósa kapta adományul. Azóta önálló uradalom központja lett. Akkor épült kastélya is, melynek főkapuja, szép ablakai s egy emeleti reneszánsz ajtaja még most is tanúskodnak a kastély régi fényéről és a XVI. századi kolozsvári kőfaragó művészet magas színvonaláról. Az épületben sokszor megfordult – mint egykori gazdája – Bocskai István, a nagy fejedelem is. Az ő halála után rokonaitól a XVII. században a Gyulafyak birtokába került. Utánuk többfelé megoszlott, s a XVIII. században a zabolai+ gróf Mikesek és Szentkereszthy bárók laktak legtovább benne. Ezalatt, 1795-től 22 évig az év legnagyobb részében itt élt és dolgozott mint Daniel Istvánné Mikes Anna vendége a XVIII. és XIX. század országosan ismert költőnője, Molnár Borbála. A XIX. század második felében a megviselt kastélyt régi tulajdonosai eladták. A XX. század első felében akkori gazdája, Fekete János az épület nagyobb részét bányamunkások bérlakásaivá alakította át. Ma már a megmaradt kis rész is fedél nélküli, lebontás előtt áll, s nemsokára csak híre marad.

Ezzel részben egykorú, de méreteiben sokkal kisebb és szerényebb épület a kiskapusi egykori Gyerőffy kúria. Sok átalakításon ment át, de egy részéről megállapítható XVI. századi eredete. Akkori gazdái, a Gyerőffyek a megyében vezető szerepet vittek, s több főispán és fejedelmi követ volt közülük. A XVIII. század első negyedében haltak ki, s az udvarház így leányágon való rokonokra szállott, kik közül két századig a homoródszentmártoni Biró család lakta; a családnak ez az ága az 1930-as években halt ki. Sajnos a kúria a többféle toldással és javítással sokat veszített eredeti érdekességéből.

Terjedelménél és a hozzá tartozott több ezer holdas nagybirtoknál fogva egész Kalotaszeg legelső kúriája a nagyalmási egykori Csáky udvarház volt; ezt a család titeni ágának tönkrementével vásár útján az erdélyi római katolikus státus szerezte meg. Később több melléképületét lebontották. Maga az udvarház szép újklasszikus ízlésű földszintes épület a XIX. század elejéről. Lebontott melléképületeiből az egykori Almás vára számos csinos faragott ajtó és ablak kőrészlete került ki.

A Kalotaszegen levő többi kúria közül a legnagyobb a Nádas völgyében a fogarasi Lészay családnak Magyargorbón+, a vasútról is jól látható, közel kétszázados, kastélyszerű, emeletes késő barokk udvarháza, szép gyümölcsös- és fenyőkörnyezetben.

A Kalotaszeg központjában, Bánffyhunyadon álló Bánffy-, és Barcsay-féle udvarházaknak művészettörténeti érdekessége nincsen. A közeli Zentelke régi Bánffy udvarházát, melyben egy időben mint Bánffy Dénesné a hírhedt Báthori Anna élt, s az egykori Jósika kastélyt az 1920-as földreform után lebontották.

A többi kalotaszegi udvarház közül a türei – valószínűleg XVIII. századi –, az egykori csinos, barokkos Bánffy kúria épülete ma községházul szolgál. Egykor szép volt a magyarzsombori, most is álló Sombory kúria, s jó karban áll, de stílusra jellegzetesség nélküli a Szentiványi udvarház Farnoson+; ezt a Szentiványi család az egykor nagy szerepet játszott régi magyarbikali Vitéz családból való leszármazás útján birtokolta. Az épület a XIX. század első feléből való.

Végül történelmi emlékek a csataterek és táborhelyek is. Ilyen Bánffyhunyadon a város piaca és a várostól nyugatra eső mező (1600, 1661, 1849), Váralmáson a vár környéke és az Almásvize térsége (1540, 1551, 1601, 1658), Sebesvár és a vár alja. Az 1661. évi portyázó török dúlások pedig az egész Felszeget végigseperték.

 

*

 

Kalotaszeg első keresztény egyházi emlékeiből az 1241–42-i nagy mongol-tatárjárás előtti építkezések áldozatul estek ennek az országpusztító veszedelemnek. Egy részük a kisebb helyeken különben is valószínűleg faépület lehetett. Az ugyanakkor feldúlt Almásmonostor félköríves ízlésű kőépületeit a pusztulás után részben a környék templomaihoz, részben az almási várhoz hordták el építőanyagnak. A gyerőmonostori bencés kolostornak pedig valószínűleg csak temploma volt kő- és téglaépület, s ezért nem találhatók faragványemlékei a faluban vagy a környéken. Kétségtelen, hogy a népesebb falukban már a félkörös román stílus uralkodó korszakában épültek kisebb templomok; ezeket aztán később, a csúcsíves ízlés korában kibővítették, átalakították, vagy ebben a stílusban emeltek esetleg a régi helyébe egészen új templomot.

A mai Kalotaszeg minden jelentékenyebb egyházi műemlék épülete e két ízléskor alkotásaiból áll. De külön érdekes sajátossága ennek a területnek, hogy Erdélyben sehol nem maradt fönn a csúcsíves ízlés korából aránylag oly kis területen annyi évszámos vagy okleveles adatokból datálható középkori templom, mint itt.

Ezek közül méreteire a legnagyobb a bánffyhunyadi református templom. Északra lejtő, de a völgyből kiemelkedő piactéren áll. Sajátságos, bástyaszerű zömök tornya, alacsony templomhajója és magasra emelkedő szentélye minden oldalról festői képet nyújt: a vonatról nézve pedig szinte várszerűen emelkedik a városka házai fölé.

A három rész három különböző időszak emléke. Ezek építési koráról a szakemberek is eltérően vélekednek. Régebbi vizsgálói a hosszú hajót egy régi, román ízlésű, elöl talán utólag megtoldott templomhajónak tartják, melyhez az egykori román ízlésű szentélye helyett a XV. század végén építették a mai magas, csúcsíves szentélyt. Mások – főleg újabb vizsgálói – az egész templomhajót csak XVI. századinak vélik, melyet utóbb védelemre alkalmas zömök toronnyal láttak el. A szentélyépítés kora azonban mindenesetre megállapítható, s legnyugatibb támaszkőlábjának 1483-as évszáma kétségtelenül ennek a résznek építésére vonatkozik. A szentély csúcsíves boltozata az 1765-i kalotaszegi nagy földrengéskor omlott be, mai festett deszkamennyezete a kolozsvári Umling Lőrinc műve 1772-ből.

A bánffyhunyadi egyháznak különben már a középkorban tekintélyes nagyságát mutatja az, hogy az 1332–37-i pápai tizedjegyzékben plébánosán kívül káplánja is szerepel.

A templom a középkorban Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve. Erre már 1400-ból van adatunk. Az új szentély kiépítése után 1487-ből Mihály nevű plébánosról tudunk. 1541-ben Csáky Mihály volt a plébánosa. Utóbb úgy látszik, hogy az egyházközség még a Hunyadi Demeter papsága idején (1561) átesett a reformáción, s papjával együtt (ez utóbb Dávid Ferenc halála után az unitáriusok püspöke lett) egy ideig az unitárius vallást követhette, míg nemsokára – az erős református Bánffy patrónusok befolyására is – végleg a református vallásban állapodott meg.*

A XVII. század folyamán a templom több véres esemény tanúja volt.

1661. június 28-án például Ali pasa török és tatár hadai rendeztek szörnyű vérfürdőt itt. Utóbb a templom több javításon ment át; egyik ilyen javítás emléke a hajó csinos mintákat tartalmazó mennyezetfestménye. Ismeretlen, valószínűleg kolozsvári asztalos műve 1705-ből. A templom déli falában elhelyezett emléktábla a XVIII. század második felében történt renoválásról szól.

Bánffyhunyad református temploma azonban csak nagyságra első Kalotaszeg egyházi emlékei között. Korra több megelőzi.

Ezek közül első helyen Magyargyerőmonostor+ szép református templomát említhetjük. Ez a közös eredetű Mikola, Gyerőffy, Kemény, Kabos és Radó családnak még az 1241–42-i tatárjárás előtt alapított ősi nemzetségi, illetve monostortemploma volt. Szentélyét stílusa és egy oklevél összevágó adataiból megállapíthatólag Kabos Tamás 1442-ben építtette újra. Szép kő szószéke Sipos Dávid műve 1742-ből.

Régi, még román ízlésű hajója van a szomszédos Magyarvalkó egész Kalotaszegen, de az országban is egyik legszebb fekvésű református templomának. Egykor a már kétszáz évvel ezelőtt kihalt Valkai család volt a patrónusa. Egyik szentélykőlábján az 1452-es évszám a szentély építésének korát jelzi. Mindkettő belsejét a XVIII. század első feléből való gyönyörű kő szószék, a valkóit meg egy XV. századi kő szentségfülke s ezenkívül a XVIII. századból való mennyezet- és padfestmények is díszítik. Valkón az egyik karzaton még a XVII. századból származó festménymaradványok láthatók.

Közvetlenül a nagy tatárjárás századából való részlet maradt reánk a nagykapusi református templom nyugati főkapujában s egyik keskeny, félköríves déli ablakában. Ezek még annak a kornak az emlékei, amikor Nagykapus a gyalui püspöki uradalom birtokaihoz tartozott.

Hasonló értékes nyugati főkaput találunk a szintén Gyaluhoz birtokolt, de már a Nádas vízkörnyékéhez tartozó Vista+ kis román ízlésű református templomában.* Ez az épület a tatárdúlás utáni nagy újjászervező, Monoszlói Péter püspök alkotó emléke. Az egész templom kis négyszög szentélyével a XIII. század végéről való. A szentélyt az egyik boltzáró kő tanúsága szerint 1498-ban boltozták újra.

Korra ezekkel legalábbis egyidejű a félkörös szentélyű magyarnagyzsombori+ református templomocska, s kevéssel fiatalabb a Kalotaszegbe ékelődő Szucság szép fekvésű református és Kisbács római katolikus temploma. Nem sokkal ifjabbak az egykori középkori püspöki és bencés apátsági birtokok falusi templomai sem; ezeknek egy részét az 1241–42-i tatárjárás után egészen újraépítették, vagy csak akkor divatba jött csúcsíves ízlésben átalakították. Közülük a Nádas melléki Egeres s a Kolozsvártól délnyugatra 13 km-re fekvő Magyar- vagy régebb Szászlóna ma református templomai XIV. század végi vagy XV. század eleji építésűek. Az előbbinek 1493-ból való szentségfülkéje és Bocskai-síremléke (1616), az utóbbinak a Szászkézdről Kolozsvárra származott híres mennyezetfestő Umling Lőrinctől származó 1752. évi mennyezet- és karzatfestménye, 1482-ből való harangja értékes emlékei és látnivalói.

Korra ezekre mindjárt a magyarbikali református templom következik. Ez a legrégibb azok közül, melyekre Kalotaszegről okleveles építési adatok maradtak. IX. Bonifácius pápa 1400-ban engedélyt adott Tamásfalvi Illyés fia Gergelynek, a későbbi bikali Vitéz család ősének, hogy Bikalon, mely addig a hunyadi Szent Erzsébet-egyházhoz tartozott, önálló egyházat alapíthasson és templomot építhessen. A templom aztán hamar fölépült. Híres szép, régi fatornyának kisebbített mását Budapesten a Néprajzi Múzeumban őrzik. Kőtornyát csak az 1930-as években emelték. Mennyezetfestményének egy része gyalui Asztalos János műve 1697-ből, a többi a kolozsvári Umlingok munkája a XVIII. század második feléből. Cinteremkertje kopjafás síremlékeivel az ország egyik leghangulatosabb temetőhelye.

A magyarbikali templomnak körülbelül félszázadon belüli kortárs épülete a vele párhuzamosan északra nyíló völgyben Ketesd+ református temploma is; ennek híres szép sugár fatornyát a magyar népi művészet kárára az 1930-as években szétszedette a falusi újításvágy, hogy kőtoronnyal helyettesítse. Ezt és a templom bővítését Kós Károly tervei szerint készítették. Mennyezetfestménymaradványai 1692-ből valók; gyalui Asztalos János legrégibb ismert művei.* A Magyarbikaltól északra nyíló völgyben Farnos XV. századi kisebb református, csúcsíves ízlésű templomában 1510-ből Farnosi Veres János sírköve, egy 1750-ből származó szép Umling-féle szószék, jó mennyezet- és padfestmények, mellette csinos fatorony és régi harangja a templom művészi emlékei.

A Nádaspatak mellett Nádasdarócnak+ a vasútvonal közvetlen közelében magánosan, fák közt álló csúcsíves temploma egy nagyobb épület maradványának látszik. Belsejében néhány érdekes régi padja (1687-1701 stb.) külön figyelmet érdemel. A XV. század közepéről egy oklevélmásolat a templom mellé hordott építőanyagról hagyott emlékezetet.

Kiskapus szép református templomának hajója nagy valószínűséggel még XIII. századi. Csúcsíves szentélyének építési idejét az egyik keleti támasz kőlábjára vésett 1503-as évszám jelzi. A templomban egy-egy XVI. és XVII. századi Gyerőffy-síremlék van. 1743-ban készült mennyezetfestményében Umling Lőrinc legrégebbi kalotaszegi alkotásával találkozunk.

A többi kalotaszegi templom közül a Bánffyhunyad szomszédjában fekvő Kalotaszentkirály+ középkori eredetű temploma (1471. évi harangja még ma is szolgál) 1848-i leégetése után, a sárvásári kisebb méretű, szintén régi református templom pedig már jóval előbb nagyon átalakult. Átalakított emlék Körösfő+ festői fekvésű református temploma is; ezt a kalotaszegi török-tatár dúlások után, az 1690-es években építették újra. Néhány mennyezetdísze gyalui Asztalos Jánostól még ebből az időből maradt, míg a többiek, valamint a karzat és a padelők a XVIII. század második feléből való Umling-féle emlékek.

Kedves, hangulatos, régebbi kalotaszegi református templombelsőket találunk még Damoson+ és Jákótelkén is. Sztánán gyalui Asztalos János öreg korában festett, utolsó mennyezetét (1743) láthatjuk, Türe+ református templomának pedig értékes művészi emléke a Sipos Dávidtól faragott szép XVIII. századi kő szószék.

Kalotaszeg aránylag kis területén tehát több mint nyolcszáz év történelmi és műemlékeivel találkozunk.* Mindenik hosszabb vagy rövidebb életű tanúja népe életének, küzdelmeinek, néha alkotó tettvágyának, máskor keserű szenvedéseknek.

1944




Hátra Kezdőlap Előre