Valamennyi rendkívüli törvényszék felállítása (működése) jogtalan volt Magyarországon. Az 1790–91-es törvény 56. cikkelyét „a pártütés és a hűtlenség bűnéről” Magyarország királya, II. Lipót császár szentesítette. „A karok és rendek alázatos esdeklésére kegyelmesen beleegyezett Ő felsége, hogy jövendőben, de egyáltalán nem értve ide azon eseteket, melyek ezen törvény megalkotása előtt merültek föl, a felségsértés és a hűtlenség bűne az ország rendes bíróságaitól ne vonassék el, hanem a királyi tábla által, a törvényes föllebbezés érintetlen hagyásával ítéltessék, s magában a felségsértésben is a jószágok elvesztése csak a bűnös osztályrészére szoríttassék, épségben maradván továbbra is Ő felségének kegyelemosztogató hatalma, és egyebekben az 1715: 7-ik czikkely rendelkezése megmaradván.”