OTHELLO: Imádkoztál éjtszakára, Desdemona?
DESDEMONA: Igen, férjem.
OTHELLO: Ha vétek van szíveden, melyért az istent még nem engeszteléd meg, úgy imádkozzál!
DESDEMONA: Oh, férjem, mit akarsz ezzel mondani?
OTHELLO: Tedd meg és röviden, én elmegyek, lelked ne szálljon el készületlenül. Az istenre, nem, lelkedet nem gyilkolom meg!
DESDEMONA: Te gyilkolásról beszélsz?
OTHELLO: Valóban.
DESDEMONA: Úgy, istenem, irgalmazz nekem!
OTHELLO: Ámen! Szívemből kívánom.
DESDEMONA: Ha ez való, meggyilkolsz engem.
ZAJTAY: Ártatlanul? Csak az volna hátra! (Gazsi rángatja, s inti, hogy csöndesen legyen)
DESDEMONA: De félek tőled, mert iszonyú vagy, ha szemed úgy forog. Félelem okát nem ismerem, mert vétket nem tudok, de félek, azt érzem.
OTHELLO: Gondolj bűnödre!
DESDEMONA: Szerelmem irántad, más semmi sem!
OTHELLO: Úgy! S azért halsz meg!
DESDEMONA: A halál szörnyű, mely szerelmemért gyilkol. Miért rágod úgy ajkaidat? Véres bolyongás rázza át valódat. Ezek rettentő jelek, de mégis reménylem, nem illetnek engem.
OTHELLO: Hallgass, légy csöndesen!
DESDEMONA: Megteszem. Mit kívánsz?
OTHELLO: Azon kendőt, melyet annyira becsülök, melyet neked adtam, te Cassiónak ajándékozád.
DESDEMONA: Nem, lelkemre s életemre, nem, küldj érte, s kérdezd meg.
ZAJTAY (az orchestrumban): Úgy van, konfrontálni* kell, az asszony ártatlan.
OTHELLO: Óvd magad, kedvesem, óvd magad a hamis eskütől. Halálos ágyban fekszel.
ZAJTAY: Ez a szerecsen dühében még azt sem látja, hogy felesége már fölkelt.
DESDEMONA: Igen, de nem hogy most haljak meg.
OTHELLO: Tüstént! Azért valld meg őszintén bűnödet, mert ámbár minden kérdést esküvel fogadj, mégsem irtod s távoztatod el a gyanút, mely téged elnyom. Te halálé vagy!
DESDEMONA: Hát az isten legyen irgalmas nekem.
OTHELLO: Ámen!
DESDEMONA: Légy te is irgalmas az életben, sohasem vétkeztem ellened, sohasem szerettem Cassiót, csak mint az isten és világ előtt szeretni lehet. Sohasem adtam neki zálogot.
OTHELLO: Istenemre, én kezében láttam kendőmet! Csalfa asszony, kővé változtatod szívemet, s azt teszed, hogy amit cselekedni akarok, azt gyilkosságnak kell neveznem, bár áldozatnak véltem – én láttam a kendőt.
DESDEMONA: Úgy lelte valahol, én sohasem adtam neki, hívasd ide, hogy vallja ki az igazat!
OTHELLO: Ő vallott.
DESDEMONA: Mit, férjem?
OTHELLO: Hogy veled… társalkodott.
DESDEMONA: Hogy? Nem engedett módon?
OTHELLO: Igen.
DESDEMONA: Azt nem mondhatja.
OTHELLO: Nem, szája néma, a derék Jágóra volt bízva.
DESDEMONA: Félelmem világosodik, hogy ő meghalt.
OTHELLO: Ha minden hajszála egy élet volna is, iszonyú haragom mind elirtaná.
ZAJTAY: Az átkozott pogány, már azt is megölte.
DESDEMONA: Ő elárultatott! Ah, s én elvesztem.
ZAJTAY: Még nem.
OTHELLO: Böcstelen, siratod önszemeim előtt!
DESDEMONA: Űzz el magadtól, férjem, csak meg ne ölj!
OTHELLO: El veled, böcstelen!
DESDEMONA: Ölj meg holnap, az éjjel élni hagyj, élni!
OTHELLO: Hah! Vonakodol?
DESDEMONA: Csak félóráig.
OTHELLO: Az elhatározottat nem lehet gátolni.
DESDEMONA: Csak míg imádkozom.
OTHELLO: Már késő! (Megragadja Desdemonát, s megakarja fojtani. Zajtay ekkor hirtelen a színpadra ugrik, s kardot rántván, a szerecsenre rohan)
ZAJTAY: Dühös pogány, ne bántsd, ő ártatlan!
GAZSI (az orchestrumban): Nótárius uram, az istenért! Mit csinál?
OTHELLO (ijedve elbocsátja Desdemonát, Zajtayhoz) Lóduljon az úr, hiszen ezen asszonynak meg kell halni.
ZAJTAY: Nem kell meghalnia! Tudom én, mi az igazság, én censuratus advocatus* vagyok és nótárius.
GAZSI (a színre ugrik, s Zajtayt karonfogva): Nótárius uram, jöjjön, hisz ez asszonynak semmi baja sem lesz.
ZAJTAY: Dehogynem lesz! Hiszen ez a dühös szerecsen most is azt állítja, hogy meg kell neki halni. Ő ártatlan. Ha bűnösnek tartja, indítson pört ellene ex titulo adulterii.*
OTHELLO: Uram, ez csak játék!
ZAJTAY: A mennykő üsse az ilyen játékot, hol egy dühös szerecsen egy ártatlan magyar menyecskét meg akar fojtani.
GAZSI: Hagyja, hogy folytassák, menjünk!
ZAJTAY: Én magisztratuális perszóna* vagyok, nem engedhetek szemem előtt gyilkosságot. Örüljön ez a sátánképű szerecsen, hogy ilyen szép, fehér asszony oly híven szereti, s becsülje meg!