Mármaros, Szombathely, Zala temetője, |
Egy-egy kis virágom nyugszik a földedbe', |
Egymástól, éntőlem, de távol nyugosztok; |
Hisz csak vándorszínész az édesapátok! |
Hogy voltatok egykor, tán csak én tudom még, |
Jó édesanyátok hant alatt nyugszik rég. |
Nem öleli senki sírva a fejfátok: |
Hisz csak vándorszínész az édesapátok! |
Rátok horpadt a föld, a fejfátok kidőlt, |
Poraitok felett tán még a fű se zöld; |
Nem talál már senki e földön reátok: |
Hisz csak vándorszínész az édesapátok! |
Ha szomszédságtokban láng gyúl a sírokon, |
Ne szégyenkezzetek, pihenjetek nyugton! |
Piciny fejfátoknál gyertyát nem gyújthatok; |
Hisz csak vándorszínész az édesapátok! |
|
|