Borostyán, Rónai, alias: Petőfi Sándor*

 

Kecskemét, márc. 5-én 1843.

Édes Barátom!

Tudod-e, mi vagyok? Színész. – Hiába, naturam expellas furca etc.* De most már örökre az vagyok, az maradok, e jelszóval: áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell. Oh, barátom, annyi írnivalóm volna, s nem tudom, mivel kezdjem? A sok között mit írjak? Emlékszem rá, hogy Pápán létemkor írtam neked november elején, de már nem jut eszembe, mit. Megírtam-e akkor, mint ütött ki dolgom, s mivé valék leendő? – Tehát miután minden tervem az ott maradhatás ügyében dugába dőlt, s fájdalom- és örömtelt szívvel értem Fejérvárra, hogy Szabó József* igazgató (derék) társaságában felvétetém. Örömmel mentem oda, mert a pálya várt rám, melyért élek, melyért lélegzem – de fájdalommal is, mert tudtam, hogy e lépés villámcsapás lesz szüleimnek. – Mindenre elkészültem. – És azóta színész vagyok, s noha igen parányi lény még a színpadon, de reménylem, egykor nem leszek utolsó; mert nem hiszem, hogy az ég segédkeze ne lenne azzal, ki oly szent célokkal, oly eltökéléssel, annyit áldozva lépett a színpadra, mint én! (…)

Színésztársaim is olvasták az Athenaeum-ban* Petőfi verseit; de ők nem hiszik, hogy én vagyok az. Egyébiránt nem sokat törődöm velök, kik többnyire asini ad lyram.* Tisztelj meg, szeretett barátom, nemsokára leveleddel, mit legforróbban várok. De minél előbb, hogy még itt érhessen Kecskeméten. A levél címe legyen: Petőfi Sándor* színésznek, Szabó József társaságánál Kecskeméten.

És ezzel csókol

hű barátod,

Petőfi Sándor

 

(Petőfi Sándor levele Szeberényi Lajosnak)*

 

 

Arany János rövid színészéletének eddig ismeretlen dokumentuma: színlap Nagykárolyból

 

 

Egy debreceni színlap Arany János felléptével

 




Hátra Kezdőlap Előre