Vándorszínész korában Megyeri |
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?) |
Körmölgeté, mint más, a színlapot. |
Egyszer vagy öt forintnyi bért, |
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért. |
Először is hát tintáért megyen, |
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen. |
A tintásüveget pedig hová |
Amint mondom, kabátja zsebibe. |
S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri víg, |
S hazafelé menvén, ugrándozik. |
Hiába inti őt Szentpéteri: |
Kedved majd követendi gyász, |
Amint mondom, majd követendi gyász.” |
Ugy lett. A sok ugrándozás alatt |
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt. |
Megyeri elbusúl – kedvét szegi |
Mivel csak egy kabátja volt, |
Amint mondom, csak egy kabátja volt. |
Mi több: kabátja épen sárga volt, |
És így annál jobban látszott a folt. |
„Eldobnám – szólt – de mással nem birok”; |
Hordá, míg széjjel nem szakadt, |
Amint mondom, mig széjjel nem szakadt. |
|
|