Vajda János*
  menyasszonyához, Bartos Rózához (19.)**

[1880. október]

Édes Rózám!

Mindenre kész vagyok – úgy történjék, amint Ön kívánja – de kérem, jöjjön délre át, féltizenkettőre, ne késsék, mert háromnegyed után minden perc életveszélyes lesz rám nézve.

Bocsánat, szent Mártírnőm, jóságos szép kis Griszeldiszem – soha se fogom Önt megszomorítani többé – térdeimen fogom Önt kérni, imádni. Ma délben, délután mindent ki fogunk tervelni, megállapítani, és mindennek úgy kell, amint Ön kívánja – azért jó lesz, ha keresztlevelét is áthozza.

Csókolom ezerszer; nem szabad többé sírnia, nem bírok el több fájdalmat.

Ön elhagyhat engem, én nem hagyom el Önt soha!

Imádója, jegyese, férje, rabszolgája

Vajda János

U. i.

Átjöjjön háromnegyed 12-re, mert ha késik, nem talál életben.

Öné vagyok örökre. Alig várom hallani, jól aludt-e?




Hátra Kezdőlap Előre