Jókai Mór*
  feleségéhez, Laborfalvi Rózához (68.)**

Budapest, 1886. augusztus 3.

Kedves Rózám,

Itt küldök Neked száz forintot.

Itthon nagyon komoly a helyzet. Tisza* azzal ment fel a királyhoz, hogy vagy nyugtassa meg a felháborított kedélyeket, vagy ő leköszön a miniszterségről. Aggódva várjuk visszajövetelét, amit 6-ára ígért. Nekem azt mondta, hogy ha később jönne egy nappal, azt meg fogja nekem Bécsbül táviratozni Füredre: hogy feljöhessek hozzá; mert visszatértében, akár jót hoz, akár rosszat, egy napnál tovább nem időzik Pesten: hanem megy haza Gesztre. Hogy a jó sikerhez reménye lehet, azt abbul következtetem, hogy az idén nem fog menni Ostendebe – a kolera itthoni fellépése miatt: márpedig, ha megszűnne miniszter lenni, akkor semmi köze sem volna az ország semmiféle hasmenéséhez; mehetne bátran a tengerbe. Kérlek tehát, hogy ha Tiszától távirat talál érkezni számomra Füredre, azt nekem rögtön táviratilag küldd ide, a pesti szállásra.

Előbb úgy terveztem, hogy ma (kedden) reggel hazamegyek Füredre, aztán pénteken visszajövök megint Tisza elé; hanem hát ezt a szándékomat megrontotta a filoxéra. Az új szőlőnk tele van vele. Már Karl is mondta az úton, hogy a hegyre kimentem, hogy sok a filoxérás hely nálunk: de nem hittem, amíg magam fel nem vetettem egy tőkét, s megnéztem a gyökereit mikroszkópon. Hemzseg a veszedelmes féreg rajtuk. Én aztán rögtön napszámosokat fogadtam, s hozzáfogtam a filoxérás tábla kiirtásához. Lehet valami kétszáz négyszögöl. A kiásott tőkéket gyökerestül, karóstul elégettettem rögtön egy árokban. De nem hiszem, hogy ezáltal is megmentsem az egész szőlőt a végképeni elpusztulástól. Ez bizony nagy kár most nekünk, mikor épen elkezdett volna javában teremni. Már most a borokat sem adom el; maradjon valami emléke a szőlőgazdaságunknak.

A szilva is mind lehull a nagy szárazság miatt: a kiflikrumpli akkora, mint egy babszem, a körték szépen nőnek; még nem érnek: egy pár fügét megettem, a többit kiásták a sárgarigók. A majorosné most a veres szilvát és a ringlotot árulja, az megmaradt, és már érik. Az állatok jól vannak.

Én tehát csak 7-én szombaton délután kerülök haza Füredre, küldjek-e addig hangyatojást?

S hogy legalább egy kis jó hírt mondjak a sok rossz között: a Sándor utcát kövezik!!!

Csókollak ezerszer, Kis Rózát is

szerető Móricod




Hátra Kezdőlap Előre