Apor Péter*
  feleségének, Kálnoky Borbálának (76.)**

Szeben, 15. Martii 1724.

Édes Feleségem!

[…]

Az tagadhatatlan, itten az gyűlésben elég ujság volt; szintén most választanak tanácsurat, de még eddig több tiszt nincs, az kit megírtam. Hogy magad változó egészséggel voltál, azon bizony busulok, Isten gyógyítson, hogy penig az gyermekek egészségben vadnak, áldassék Istennek szent neve érette. Annak az jó vicariusnak dolgait szánszándékkal nem írtam, hogy ne szomorítsalak, de ha lehetne, pokolból az ördögöt is kihíná ellenünk, mind engem, mind téged, mind az leányomat eleget mocskolá itt, noha bizony az mint lehetett, én is visszaadtam, Isten bévivén, többet beszélek veled odabé. Soha papot nem üldöztem, Isten oltalmazzon csak az gondolatjától is, de láttam én mind rólam, mind rólad mit írtak, én ezután is bizony szeretem, de soha azt az confidentiát* nem követem, az melyet elkövettem. Az szentlélekiek, ha engem nem várhatnak, csak írjanak vicarius uramnak, hogy egész falustól nem szeretik, s annak adják okát miért? nekem azt fogadá, hogy soha bizony olyan papot faluban nem tart, az kit nem szeretnek.

Az kender felől gyakorta írtam Strezának, talám eddig elvitte. Az tömösvári száznyolcvanöt ember elhiszem bizony kenyérrel élt, most penig oda fel az helyit is megírták, hova való. Egy három esztendős gyermek vagyon, ez penig bizony bizonyos, az ki világ kezdetitől fogva minden monarchákot, királyokat elé tud mondani, s azoknak az cselekedetit, sokat jövendül, olyat nem mondhatnak s nem cselekedhetnek, az kit meg ne tanuljon. Még ugyan Nagyszombatból írják, páter Csató uramnak, hogy egy gyermek még az anyja méhiben háromszor kiáltott jajt. Hogy jól tartja pater Rajcsáni uram az gyermekeket, az bizonyos, én is bizony jól igyekezem fizetni, innet is az mit lehet küldök s Pál Györgynek is megírom, az mit lehet adjon. Pater rector uram is most jövén be, mondja, hogy jó egészségben vadnak s igen dicsíri, hogy jól viselik magokat s jól is tanolnak. Az gyermekeket atyai szeretettel köszöntöm. Lacikának, ha lehet, valami játékot csak viszek, noha bizony igen eljátszottam, az mivel játékot kellene venni. Húst bizony csak egyél, mert az lelkemre vállalom én azt az te húsételedet, én keringeném ha lehetne az bőjtöt, hogy osztán csak az utolsó két hetiben lehetnék otthon; én semmiféle halat, se csigát, se habarnicát nem ehetem, ugyan még nézve is, utálva nézem; azért is gondolom ezt az változó egészségemet; én még miólta bejöttem Szebenbe, az szebeni kapun ki nem voltam. Az kit az égetésért megfogtak, csak törvént kellene reá láttani, s az mit az törvény hoz, menne által rajta. Adja Isten, halljak örvendetes híreket felőletek, s találjalak jó egészségben. Ajánlak Isten oltalmába.

Igaz férjed

Apor Péter m. p.




Hátra Kezdőlap Előre