Fülszöveg

Valószínű, hogy a magyar rendszerváltásnak nemcsak egyik legfontosabb, hanem legemlékezetesebb eseményei közé tartozott a Duna-gate néven emlegetett botrány. A történet középpontjában az állambiztonsági szolgálatok 1989-90 fordulóján történt lelepleződése állt. Napvilágra került dokumentumok és egy - kalandos körülmények között készült - videofelvétel bizonyította, hogy a kerekasztal-tárgyalások eredményeként létrejött új, immár jogállami alkotmányos rend ellenére a "belső biztonsággal" foglalkozó III/III-as csoportfőnökség folytatta az ellenzék titkosszolgálati módszerekkel történő megfigyelését. Az eset azonban jóval meghaladta egy belügyi skandallum kereteit. Elbizonytalanodott a rendszerváltás békés átmenetének a tárgyalások alatt kikristályosodott alapelve, és átmenetileg kérdésessé vált a Kádári rendszernek a szabad választásokon történő "szép búcsújának" az esélye is. Az SZDSZ és a Fidesz leleplező akciója sikeresnek bizonyult abból a szempontból, hogy a március végére kiírt választások előtt tovább növekedett a liberális-radikális ellenzék ismertsége, egyúttal hozzájárult a szocialisták diszkreditálásához is. Érthető módon a választások rendszerváltó jellegét legegyszerűbben a kampány antikommunista hangvételével lehetett érzékletessé tenni. A korabeli közvéleménykutatási adatok szerint - nem meglepő módon - csak kevesen feltételezték, hogy a titkosszolgálatok "magánakciójáról" volt szó. Többségük valószínűsítette azt, hogy a kényes információk eljutottak a kormánypárt, az (akkor már:) MSZP vezetőihez is. Tágabb értelemben véve viszont annak a hatvanas évektől óta erősödő közvélekedésnek adott végső bizonyítékot, amely egyre jobban és egyre nyíltabban kételkedett abban, hogy a hatalom képes hosszú távon fenntartható rezsimet működtetni. A Duna- gate argumentumként szolgált annak a ténynek a széles körű felismeréséhez, hogy a diktatúra addigi hatalomfenntartó technikái már nem akadályozhatják meg a demokratikus közösségek kialakulását.