Vissza a kezdőlapra


Nagyítható kép

Konstruktiv önarckép (1914)

ÉLETRAJZI ADATOK
A Magyar Életrajzi Lexikon szócikke
László Emőke könyvéből
Bakó Zsuzsanna írása
Életrajzi adatok időrendi áttekintése
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




Márffy Ödön (Budapest, 1878. nov. 30. - Budapest, 1959. dec. 3.): festő, érdemes művész (1958) Károly bátyja. Párizsban a Julian-akadémia, majd az École des Beaux-Arts növendékeként folytatott művészi tanulmányai során Cormon műtermében dolgozott. 1906-tól kezdve szerepelt a Salon d'Automne és a Salon Carré kiállításain. 1907-ben hazatért és kollektív kiállításon mutatta be plein air törekvésekből kiinduló, lírai hangulatú műveit. Ugyanebben az évben elnyerte a Ferenc József jubileumi díjat, a következő évben pedig a Művészház nagydíját. Előbb a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) művészcsoport, majd hosszabb olaszországi út után a Nyolcak egyik alapító tagja és a posztimpresszionista törekvések egyik vezető mestere lett. Barátja volt Ady Endrének. 1922-ben nőül vette Ady özvegyét, Csinszkát (Boncza Bertát). Részt vett a Tanácsköztársaság művészeti mozgalmaiban is. 1921-ben a Studióban, majd a Helikonban mutatta be műveit. A Képzőművészek Új Társasága (KÚT) alapító tagja és sokáig elnöke volt. Művészete mindvégig megőrzött valamit az ifjúkori konstruktív szemléletű alakításból, bár a későbbiekben az oldott festői elem dominált. Franciás szellemű műveiben a párizsi iskola és a magyar hagyomány találkozott. 1928-ban Amerikába utazott ahol több nagy sikerű kiállítást rendezett. Több műve került külföldi múzeumokba. 1928- és 1930-ban az Ernst Múzeumban, 1931-ben a Tamás Galériában mutatta be munkáit. Ugyanezen évben a Szinyei Társaság tájképdíjával, 1947-ben pedig állami nagy aranyéremmel tüntették ki, 1949-ben készült el Gyümölcsszedők c. nagyméretű, gazdag koloritú pannója. 1958-ban az Ernst Múzeumban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást. Gobelin-tervei mellett kiválóak voltak litográfiái (pl. Szt. János jelenései ) és arcképfestészete is. A Magyar Nemzeti Galéria számos festményét őrzi.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon
             https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/




A századeleji modern magyar festészet megteremtéséért küzdő nemzedék kitűnő képviselője volt Márffy Ödön. Kállai Ernő az új magyar festészettel foglalkozó könyvében Márffyt mint az expresszív naturalizmus egyik képviselőjét tárgyalja. Festészetére legjellemzőbbnek az élmény színekkel való gyors ábrázolását tartja, melyet még a fény játéka és hatása tesz élvezetesebbé. Míg azonban festészete ide eljutott, sokféle serkentő hatás érvényesül művészetében és a különböző izmusok is foglalkoztatják. Első művészi célkitűzései közé tartozott a magyar festészetnek a zenénkhez hasonló nemzetközi rangra emelése, ez egyúttal szervesen kapcsolódott a XX. század elejének magyar művelődési forradalmához.

Önarckép (1940-es évek)
Nagyítható kép Rövid müncheni tartózkodás után évekig Párizsban tanul, itt főleg Van Gogh és Cézanne festészete lelkesíti, de megismeri a "Vadak" (Fauves) törekvéseit is, s erőteljes színvilágának kialakulása nagyrészt az ő hatásuknak köszönhető. Hazatérte után előbb 1908-ban a MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) bemutatkozó kiállításán vesz részt képeivel, majd 1909-ben a "Nyolcak" konstruktivista törekvéseihez szegődik. Ebben az időszakban készült "Hármas akt"-ja az expresszionista és kubista elemek egyeztetését keresi. A kitörő világháború nálunk megakasztja a festői irányzatok harcát. A Tanács­köztársaság alatt a haladó szellemű festőkkel együtt Márffy is a Nemzeti Tanács tagja lesz, majd kultusz-államtitkár. A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig a grafika köti le figyelmét, csak három év múlva, 1922-ben rendez önálló kiállítást. E bemutatkozásán már érezhető, hogy a térproblémáktól egyre inkább elfordul a színek felé. Bár az arckép eddig nem nagyon foglalkoztatta, a következő évek termésében egyre több szép lírai portrét készít feleségéről, Ady egykori özvegyéről, Csinszkáról. Az 1927-es évek hozzák meg festészetében a döntő fordulatot. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kubisztikus szigorú rend nem sajátja; a háború utáni képein mindinkább előtérbe kerülnek a fénnyel átitatott színek, laza formák, amelyekben a látvány élménye, az érzések öröme mindig fölülemelkedik a hű természetábrázoláson. Festészetében ettől kezdve az atmoszférikus színeknek és a számára nélkülözhetetlen szilárd szerkezetnek kiegyensúlyozásáért folyó állandó harcot figyelhetünk meg. Az 1930 és 1940 közötti esztendők festészetének egyik leggazdagabb korszakát jelentik, csendéletek, tájképek és portrék gazdag sora követi egymást. A felszabadulás után az idős mester a már megtalált harmóniának egy sereg szép változatát alkotta meg.

Forrás: László Emőke: Izsó, Márffy, Medgyessy (Az én múzeumom sorozat 26.)
             Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1969, 15. oldal




(Budapest, 1878. nov. 30. - Budapest, 1959. dec. 3.)

Rippl-Rónai József tanácsára utazott 1902-ben Párizsba, ahol négy éven át az École des Beaux Arts növendéke volt. A párizsi évek életre szóló élményt jelentettek számára, itt ismerkedett meg Cézanne és Matisse művészetével, valamint kötött barátságot a haladó magyar értelmiség itt tartózkodó tagjaival, Ady Endrével, Fülep Lajossal, Czóbel Bélával és Gulácsy Lajossal. Első kiállítása a Salon d'Automne-ban volt, ahol valószínűleg szerepelt Interieur c. képe, mely jelenleg a kaposvári Somogyi Képtár tulajdona. 1906-ban hazatért, és egy évvel később közös kiállítást rendezett Gulácsy Lajossal, akiről portrét is festett. Alapító tagja volt a Nyolcak körének, részt vett kiállításaikon. Nem tartozott a társaság szellemi irányítói közé, de életművének jelentős alkotásai születtek ebben az időszakban, mint a Nyergesi lány (1906), Régi váci vám (1911), Fekvő akt (1913), Konstruktív önarckép (1914 körül), Egisto Tango karmester arcképe (1918). Ez utóbbi zárja le konstruktív, szerkesztő, egyensúlyt és rendet kereső, a monumentalitás iránt érzéket mutató első művészi periódusát. 1922-ben a Helikon Galériában, 1928-ban az Ernst Múzeumban szerepelt önálló tárlattal, 1924-től a KÚT vezetője. Ekkoriban műveit a légies könnyedség, pazar festőiség jellemzi, az École de Paris egyik legkvalitásosabb magyar képviselője. Témaköre vízparti lovasjelenetek, csendéletek és finom, légies női portrék (Zdenka, Csinszka) . Ady Endre özvegye, Csinszka a költő halála után Márffy felesége lett. Gyűjteményes kiállítását 1958-ban 80 éves korában az Ernst Múzeumban rendezték meg. Márffy életműve a szerkezetes képépítés és a látvány kápráztató színekkel való kifejezését ötvözi. A korai konstruktív munkák szigorú képszerkesztésén át- meg áttör a visszafogott érzelmek ereje, a színbeli hangsúlyok ritmusa. A szigorú konstrukció oldódása során képein a színek s a fények káprázata bontakozik ki. Az impresszionizmusból táplálkozó, de azon túljutott, érzelemmel telített expresszív festészetében mindvégig megtalálhatók a szerkezetes képépítés elemei.

Forrás: 20. századi magyar festészet és szobrászat (A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának katalógusa)
             Képzőművészeti Kiadó, Bp., 1986, 207. oldal



Életrajzi adatok időrendi áttekintése


1878. november 30.

született Budapesten, tisztviselő családban.

1896. augusztus 5-től

kezdve a Székesfővárosi Tanácsnál dolgozik: kezdetben díjnokként, majd számgyakornokként; 1898-tól másodosztályú számvevőségi végrehajtó (állásától hivatalosan 1907-ben válik meg).

1898.

Münchenbe utazik festészetet tanulni a Magyar Képzőművészeti Alap ösztöndíjával, de mindössze nyolc napig marad ott, és Párizsba utazik tovább tájékozódni.

1900.

Beiratkozik az Országos Mintarajziskolába, amelynek két évig rendkívüli növendéke. Mestere: Hegedűs László.

1901.

A Nemzeti Szalon őszi tárlatán kiállítják Naplemente c. képét, amelyről a korabeli sajtókritikák is említést tesznek.

1902-1906.

PÁRIZSBAN TANUL. 1902 őszén a Székesfővárosi tanács ösztöndíjával Párizsba utazik. Az ösztöndíjat évről-évre újra megkérvényezi. Kezdetben a Julian Akadémián Jean-Paul Laurens növendéke; majd átiratkozik az École des Beaux Arts-ba, ahol Ferdinánd Cormon keze alá kerül. Művészi fejlődéséről rendszeresen tájékoztatja munkáltatóját, a Székesfővárosi Tanácsot. Nyaranta Pont-Avenbe és Brugesbe jár festeni. Párizsban összebarátkozik többek között Csók Istvánnal, Czóbellel, Berénnyel, Pór Bertalannal, Bölönivel, Adyval és Fülep Lajossal. 1905-ben megismerkedik Matisse-szal, és meglátogatja Clamart-i műtermében. 1906-ban elhagyja az École des Beaux-Arts-t, mivel úgy érzi, hogy a konzervatív tanulmányok már semmit sem adnak hozzá művészi fejlődéséhez.

1906-1909.

Minden évben kiállít Párizsban, az Őszi Szalonon. 1906-tól rendszeresen szerepelnek képei a Műcsarnok tárlatain is.

1907. március:

Díszletet tervez a budapesti Thália Színház: D'Annunzio: A holt város című darabjához.

1907. március 27-április 17.

Uránia (Apponyi tér, Veres Pálné u. sarok): Gulácsy Lajos és Márffy Ödön közös bemutatkozó tárlata. A kiállítás igen jó kritikát kap a lapokban, sok képe elkel. Márffy a tárlat kapcsán ismeri meg Kernstok Károlyt és Rippl-Rónai Józsefet. Rippl-Rónai meghívja Kaposvárra, s időről-időre budapesti műtermét is átengedi használatra.

1907.

Elnyeri a 4000 koronával járó Ferenc József-koronázási jubileumdíjat, amely lehetővé tette számára, hogy Olaszországba utazzon festeni.

1907. júniusában

egészségügyi okokra való hivatkozással felmentését kéri a Fővárosi Tanácsi állása alól, szeptember 30-án végkielégítéssel távozik a Tanácstól, de kapcsolata nem szakad meg a Bárczy István vezette Fővárossal.

1907.

A MIÉNK megalakulása - Márffy Rippl-Rónai ajánlására került az alapítótagok közé.

1908.

A Rodin elnöklete alatt álló és a legnevesebb modern festőket tömörítő "Union Iniernationale des Beaux Arts et des Lettres" tagjává választja.

1908.

Dalmáciába (Lesina) és Olaszországba utazik (Liguria, Firenze, Róma) festeni.

1908-tól

Czóbelhez, Vedres Márkhoz, más művészhez és közéleti személyiséghez hasonlóan nyaranta lejár Nyergesújfalura, Kernstok Károly kertjébe. Feltehetően itt születik meg egy új, radikális művészcsoport - a későbbi Nyolcak - létrehozásának a gondolata.

1909. január 1-i

hatállyal Márffyt kinevezik a "székesfővárosi műtárgyak gondozójának". Elsődleges feladata a nyilvántartások napra kész vezetése és a műtárgyállomány megóvása, a restaurálások kezdeményezése volt, de kompetenciája 1910-tól kezdődően kiterjedt a "hazai művészek támogatását" célzó keret terhére történő vásárlásokra is, így a Főváros gyűjteményébe számos újító szellemű festő műve kerülhetett, közöttük a Nyolcak művészeié.

1909.

a későbbi Nyolcak tagjai (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos) kiválnak a MIÉNK-ből. A kezdetben "Keresők"-ként emlegetett csoport december 30-án mutatkozik be "Új Képek" című tárlatával a Könyves Kálmán Szalonban.

1911. április:

a Keresők a "Nyolcak" nevet veszik fel: Nyolcak című tárlatuk a Nemzeti Szalonban nagy botrányt kavar.

1912.

Bárczy István kezdeményezésére adott megbízás alapján Márffy freskót fest a Kiscelli utca 78-82. sz. alatti iskola és óvoda falára. (A freskó elé később kazánházat építettek, így ma már nem tekinthető meg).

1913.

Művészház palotafelavató tárlatán Márffy Ödön "Három Akt" [Három grácia] c. műve elnyerte az 1000 koronával járó Lánczy Leó díjat.

1915. március vége:

Bölöniéknél megismeri Ady Endre menyasszonyát, Csinszkát.

1915.

Lovas tüzérfőhadnagyi rangban hadi önkéntesek festőiskoláját vezeti, ahol többek között Berény Róbert, Pór Bertalan, Körmendi Frimm Ervin és Kisfaludy Stróbl Zsigmond szolgált. Az elkövetkező években háborús képeivel részt vesz a Sajtóhadiszállás kiállításain.

1919.

A Tanácsköztársaság alatt Művészeti és Múzeumi direktórium megbízza a balatonfüredi Művésztelep vezetésével. Emiatt később a Magyar Képzőművészek Egyesülete - a kommunista festőkkel együtt - 3 évre megfosztja a tagságától, ennek ellenére már decemberben kiállít a Magyar Művészek Kiállításán a Váci utcában. Személyesen jár közbe a letartóztatott Kernstok Károly és Berény Róbert kiszabadítása érdekében.

1920. augusztus 7.:

feleségül veszi Ady Endre özvegyét, Csinszkát. Októberben eladják a trianoni döntés értelmében az államhatáron kívülre került csucsai Boncza-kastélyt. A bevételt a Szamóca utcai villába fektetik.

1921.

Magyar Stúdió (Dorottya u.): Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása.

1922. május.

Nagy kollekcióval mutatkozik be a Helikon IV. kiállításán, Czigány Dezső és Vedres Márk társaságában.

1924.

Megalakul a KÚT - Márffy alapítótag. 1927-1938 között az elnöki tisztet is betölti.

1928. január.

Ernst Múzeum: XCV. csoportkiállítás. Csók István és Márffy Ödön festőművészek és Lux Elek szobrászművész kiállítása.

1928.

Megjelenik Pátzay Pál német nyelvű Márffy-könyve a Gordon Verlagnal. A könyvből magyar nyelvű mutáció is készül.

1928. március-április.:

Márffy az Egyesük Államokba utazik. Washingtonban és New Yorkban állít ki. Kiállításai sikeresek, képeinek javát eladja. A Washingtoni Philips Memorial is vásárol tőle.

1930.

A Szinyei Társaság tájkép díjával tüntetik ki.

1930. március.:

Márffy talán minden korábbinál sikeresebb anyaggal szerepel az Ernst Múzeum: CXI. Csoportkiállításán, Bernáth Aurél Cserepes István és Márffy Ödön festők, Belányi Viktor és Kemény László grafikusok, Kaszás Miklós szobrász társaságában. A kritika egyöntetű elismeréssel ír új képeiről.

1931. január 3-19.:

Tamás Galéria, XXVIII. kiállítása: Márffy Ödön gyűjteményes kiállítása. Bemutatja cirkuszi sorozatát.

1933. január-február.:

Münchenben, nagy sikerrel állít ki a Galerie Heinemannban.

1933. február-március.

Olaszországba utazik (Milano, Levante, Róma, Firenze) festeni.

1934. szeptember-október.

Feleségével a bajorországi Tegernseebe utaznak, részint orvosi tanácsra, mivel Csinszkát súlyos migrénes rohamok gyötrik.

1934. október24.:

Csinszka agyvérzés következtében meghal a János szanatóriumban. A temetést követően Márffy Németországba utazik felejteni. Csak fél év múlva tér haza.

1936.

Olaszországba utazik festeni. Az ekkor készült képeket 1937-ben az Ernst Múzeumban mutatja be.

1938. június:

Lemond a KÚT elnöki tisztéről, utódja Egry József.

1944-1945.

A nyilasok származása miatt elhurcolták Irén vagy Ilona nevű élettársát, és a Dunába lövik. Az ostrom alatt kifosztották Szamóca utcai műtermét és lakását, de képeit sikerült megmentenie. Műterméből lóistállót csináltak 8 ló számára. Csak 1947-re sikerült rendbehoznia a feldúlt házat.

1946.

Aláírója az Európai Iskolának, rendszeresen részt vesz az Európai Iskola kiállításain. 1946.

1946.

Svájcba és Olaszországba utazik (Lenno, Tremezzo. Bellagio, Como) festeni.

1946. november 17-december 1.:

Gyűjteményes kiállítása az Ernst Múzeumban.

1947. január:

Kitüntetik az Állami Nagy Aranyéremmel.

1948. február 7-22.:

Nagyobb kollekcióval vesz részt Firenzében, Rómában és a Velencei Biennálén rendezett magyar kiállításon.

1949. április 14.

Feleségül veszi Hacker Franciskát (Cseszkát).

1950. augusztus:

a Budapest XII. kerületi tanács tagjává választják. A tanács mellett működő népművelési bizottság elnöke.

1950. augusztus 20-ra

megfesti a "Gyümölcsszedők" című nagyméretű (12 m2-es) pannót. Mindazonáltal az 50-es években szinte egyáltalán nem állíthat ki.

1956-57.

Szempanaszok gyötrik, egyik szemére majdnem megvakul. Több szemműtéten megy keresztül.

1958. május.

Az Ernst Múzeum megrendezi életműkiállítását: 175 festmény és 143 grafika szerepel a tárlaton. A kiállítást Varsóba viszik tovább.

1958. szeptember 29.:

Érdemes művészi kitüntetést kap.

1959. december 3-án

meghal a Kútvölgyi úti kórházban. Temetése december 10-én a Farkasréti temetőben.



Forrás: Márffy és múzsái [Ernst Múzeum, Budapest, 2003. július 20 - augusztus 27.]
             [kiáll. szerv. és a kat. szerk.: Paksi Endre Lehel, bev. tan.: Rockenbauer Zoltán]
             Ernst Múzeum, Bp., 2003, 21-23. oldal



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére