Asztronómia

Ha a csillagokat sugarak nélkül* nézed majd meg (például egy vékony tű hegyével fúrt apró lyukon keresztül, s ezt egészen a szemedhez közel helyezed), olyan kicsinek fogod látni ezeket a csillagokat, hogy semmi sem tűnik majd kisebbnek náluk: valójában a nagy távolság okozza kicsinységüket; jóllehet sokan vannak, mégis sokkalta nagyobbak, mint ez a csillag, vagyis a Föld a vizekkel együtt.

Most gondold el, milyennek tűnne a mi csillagunk oly nagy távolságból, és ítéld meg, mennyi csillag helyezkedhetne el széltében és hosszában eme két csillag között, amelyeket e sötét űrben elhintettek.

Nem tehetem, hogy ne feddjek meg sokakat a régiek közül, köztük Epikuroszt is, aki azt mondta, a Nap nagysága nem különbözik attól, mint amilyennek látszik; azt hiszem, erre a véleményre egy olyan fényforrás elképzelése révén jutott, amely a mi levegőnkben a középponttól mindig ugyanolyan távolságra van: aki látja, semmilyen távolságból sem látja kevésbé nagynak.

I.F.4–5.

 

Epikurosz talán úgy látta, hogy az oszlopok falra vetülő árnyékának átmérője ugyanakkora, mint a fal előtt álló oszlopoké, amelyektől az árnyék ered; mivel az árnyék vonala kiindulási helyétől a végéig paralelogrammát alkot, úgy tűnt neki, hogy a Nap is ezzel a paralelogrammával szemben áll, ezért nem lehet vastagabb az oszlopnál, és nem vette észre, hogy a Nap nagy távolsága miatt az árnyék zsugorodása nem érzékelhető.

Ha a Nap kisebb volna a Földnél, a mi féltekénk csillagainak nagy része fény nélkül maradna. (Epikurosz ellen, aki azt mondta, a Nap éppolyan nagy, mint amilyennek látszik.)

I.F.6.

 

Epikurosz azt mondja, a Nap éppen olyan, mint amilyennek látszik: körülbelül egy lábnyinak látszik, tehát annyinak is kell tartanunk. Az következne ebből, hogy amikor a Hold beárnyékolja a Napot, a Nap nem haladná meg az ő nagyságát, holott valójában meghaladja; vagyis, mivel a Hold kisebb, mint a Nap, a Hold kevesebb, mint egy láb, következésképp, amikor a mi világunk beárnyékolja a Holdat, kisebb lenne még egy lábujjnál is. Ebből kifolyólag, ha a Nap egy lábnyi, a mi Földünk pedig gúla lakú árnyékot vet a Holdra, akkor szükségszerű, hogy a fényforrás, ami a gúla alakú árnyékot okozza, nagyobb legyen, mint az átlátszatlan test, amely az árnyékot veti.

I.F.8.

 

Mérd meg, hányszor jelenne meg a Nap a maga huszonnégy órás pályáján!… Ebből kitűnik majd, amit Epikurosz mondott, hogy a Nap akkora, amekkorának látszik, hogy – mivel a Nap átmérője egy lábnyinak tűnik, és huszonnégy órás pályáján ezerszer férne el – ezer lábnyi utat tenne meg, azaz ötszáz karnyit, ami egy hatod mérföld.

Így a nappal és az éjszaka között a Nap egy hatod mérföldet tenne meg, s a Nap eme tiszteletreméltó csigája egy óra alatt huszonöt karnyi utat tenne meg!

I.F.10.

 

Először határozd meg, mi a szem.

Azután mutasd meg, hogy minden csillag rezgése a szemből ered; valamint miért erősebb egyik csillag rezgése a másikénál; és hogyan erednek a csillagok sugarai a szemből. Én azt mondom, hogy ha a rezgés a csillagokban menne végbe, mint ahogy látszik, akkor a rezgésnek akkora kiterjedése lenne, amekkora a csillag teste; tehát ha nagyobb a Földnél, akkor az egy pillanat alatt végzett mozgásnak gyorsan a kétszeresére kellene növelnie a csillag nagyságát; azután bizonyítsd, hogy a tűz széleivel határos levegőn keresztül, illetve a tűz saját határain keresztül hatoló napsugarak hordozzák az égitestekhez való hasonlatosságot, amelyek felkelésük és lenyugvásuk idején nagynak, ám az ég közepén haladva kicsinek tűnnek.

I.F.25.

 

A Napról

Azt mondják, hogy a Nap nem meleg, mert színe nem a tűzéhez hasonlatos, hanem sokkal fehérebb és világosabb annál. Ezeknek pedig azt lehet válaszolni, hogy minél melegebb a folyékony bronz, színe annál inkább hasonlít a Napéhoz, s minél kevésbé meleg, annál inkább a tűzéhez.

I.F.34.

 

A Föld nincs ugyanis a Nap körének középpontjában, sem a világ középpontjában, középpontjában áll azonban saját elemeinek, hozzákötött társainak; s ha valaki a Holdban lenne, amely a Nappal együtt fölöttünk* található, ez a mi Földünk a víz elemével éppen olyannak tűnne számára, mint a Hold a mi számunkra.

F.41.

 

Minden hangot a tömör testbe ütköző levegő okoz, ha pedig két súlyos test között jön létre, akkor az őket körülvevő levegő a közvetítő, s az effajta súrlódás elkoptatja a súrlódó testeket: ebből következik, hogy a szférák súrlódáskor, mivel nincs közöttük levegő, nem képeznek hangot.* De ha az effajta súrlódás igaz is volna, annyi évszázad alatt, ahányszor a szférák körülfordultak, már elkoptak volna a mérhetetlen gyors mozgásban, amelyet minden nap végeznek; és ha képeznének is hangot, az nem tudna továbbterjedni, mert a víz alatti ütés által keltett hang csak egész kicsit hallatszik, tömör testben pedig csak alig vagy egyáltalán nem hallatszódna.

I.F.56.

 

[Maguktól fényesek-e a planéták, vagy a Naptól?]

Azt mondják, saját maguktól, s hozzáfűzik, hogy ha a Vénusznak és a Merkúrnak nem lenne saját fénye, akkor, ha a szemünk és a Nap közé kerülnek, éppen annyit fednének el a Napból, amennyit eltakarnának a szemünkből. – Ez azonban téves, hiszen kipróbált dolog, hogy ha egy sötét tárgyat egy fényes elé teszünk, akkor a fényes tárgy kilátszó oldalsó sugarai teljes egészében körbeveszik és átragyogják úgy, hogy láthatatlan marad. Bizonyítja ezt az is, amikor a Napot nagy távolságból egy növény levél nélküli ágain keresztül szemléljük, s az ágak semennyit sem takarnak el a Napból szemünk elől.

Hasonló történik az előbb említett planéták esetében is, amelyek habár saját maguktól fény nélkül valók, semmit sem takarnak el, ahogy mondva van, szemünk elől a Napból.

Második bizonyíték. Azt mondják, az éjszakai csillagok annál fényesebbek, minél magasabban vannak; s ha fényük nem saját maguktól eredne, akkor az árnyék, amelyet a köztük és a Nap között lévő Föld vet rájuk, elsötétítené őket, és sem ők nem látnák a Napot, sem a naptest őket. – Ezek azonban nem veszik figyelembe, hogy a Föld gúla alakú árnyéka sok csillaghoz nem ér el, amelyekhez pedig eljut, ott a háromszög már oly mértékben kisebbedett, hogy a csillag testéből csak keveset takar el, a többi részt pedig megvilágítja a Nap.*

I.F.57.

 

Semmilyen tömör anyag sem könnyebb a levegőnél.

Bizonyítottuk, hogy a Hold ragyogó része víz, amely visszatükrözi a Nap testét, vagyis visszaveri a tőle kapott sugarakat, s ha ennek a víznek nem volnának hullámai, akkor egészen kicsinek tűnne, ám ragyogásban szinte a Naphoz lenne hasonlatos. Most azt kell bizonyítani, hogy a Hold súlyos-e vagy könnyű; mert ha súlyos volna – elismerve, hogy a Földtől felfelé minél magasabban van valami, annál könnyebbnek is kell lennie; ezáltal lehet, hogy a víz könnyebb a földnél, a levegő a víznél, a tűz a levegőnél és így tovább sorjában – továbbá ha tömörnek tűnne, mint a Föld, s ebből adódóan súlya is volna , akkor az űr, amelyben található, nem tudná megtartani, s következésképpen a világegyetem középpontja felé esne és egyesülne a Földdel. De ha ő nem is, legalább a rajta található víz lezuhanna, s a középpont felé esve csupaszon és ragyogás nélkül hagyná a Holdat. Az, hogy mindez nem következik be, habár a józan ész kilátásba helyezi, azt bizonyítja, hogy a Holdat saját elemei veszik körül, vagyis a víz, a levegő és a tűz, s általuk saját maga tartja fenn magát az űrben, ahogyan azt a mi Földünk is teszi saját elemeivel ebben a másik űrben, s a súllyal rendelkező testek az ő elemeiben ugyanúgy viselkednek, ahogyan más súllyal rendelkező testek a mi elemeinkben.*

L.2.




Hátra Kezdőlap Előre