Botanika

Ha a fa valamely részén a kéreg megsérül, akkor a természet, amely a fáról gondoskodik, a sérült helyre jóval több tápláló nedvet irányít, mint más részekre. Olyannyira, hogy a korábban kéreg nélküli helyen jóval vastagabb kéreg keletkezik, mint bárhol másutt. Az éltető nedv ugyanis annyira mozgékony, hogy a segítségre szoruló helyre érve egy része feltör, ahogyan a felpattanó labda, hevesen bugyog és kicsordul, miként a forrásban lévő víz.

C.76.

 

A természet számos növénynél úgy rendezte el az utolsó ágak leveleit, hogy mindig a hatodik kerüljön éppen az első fölé, és így tovább, ha semmi sem akadályozza meg a szabályt érvényesülését.

Ezt pedig a növény kettős hasznára rendezte így: az egyik, hogy amikor a következő évben a rügyből, vagy a szemből kinő az új ág vagy gyümölcs, amelyik a levél nyele fölött helyezkedik el, a víz, amely az ágat füröszti, le tudjon csorogni, hogy a rügyet táplálja, és a vízcseppek össze tudjanak gyűlni abban a mélyedésben, amelyikből a levél kinő.

A második haszna pedig az, hogy a következő évben kinövő ágak nem takarják el az előzőt, mert az öt ág ötféle irányban nő.

I.G.16.

 

A levél mindig a színét fordítja az ég felé, hogy teljes felületével minél jobban be tudja fogadni a harmatot, amely lassan ereszkedik alá a levegőből. És ezek a levelek azért, hogy az egyik minél kevésbé takarja a másikat, úgy helyezkednek el a növényen, hogy csak minden harmadik levél kerül egymás fölé, ahogyan azt a borostyánnál is látni, ami beborítja a falakat. Ez a hármas elhelyezkedés két dologra szolgál, az egyik, hogy a levegő és a nap behatolhasson a meghagyott hézagokba, a másik ok pedig az, hogy a legfelső levélről lehulló vízcsepp rá tudjon esni a negyedikre vagy más növények esetében a hatodikra.

I.G.27.

 

A levelek színe az ég felé fordul, hogy az este leszálló harmatból fel tudják venni a tápanyagokat.

A nap életet és erőt ad a növényeknek, a föld pedig nedvességével táplálja őket. Ennek az esetnek a kapcsán kipróbáltam egyszer, hogy egy töknek csak egy egészen kicsike gyökerét hagytam meg, és azután csak vízzel tápláltam. Ez a tök pedig minden gyümölcsét, amit csak hozni tudott, megérlelte, vagyis ötven tököt, méghozzá hosszúkásakat. Gondosan megvizsgáltam ezt a folyamatot, és rájöttem, hogy az éji harmat volt az, ami a nagy levelek tövén keresztül nedvességével bőségesen táplálta a növényt és gyermekeit, vagyis a magokat, amelyekből később a sarjak kifejlődtek.*

I.G.32.

 

Minden ág és minden szár a levelek tövénél bújik ki, amelyek anyaként gondoskodnak róluk. Elvezetik hozzájuk az esővizet és a harmat nedvességét, ami éjszaka ereszkedik le, és gyakran megóvják őket a nap égető sugaraitól.

I.G.33.

 

Ha az ember úgy veti el a puszpángmagokat, hogy azok érintkeznek egymással, majd egy lukakkal teli deszkával letakarja, és hagyja kicsírázni őket, akkor ezek a csírázó magvak összenőnek, és szép kis köteget alkotnak majd. Ha pedig a különböző magokat összekevered, úgy fog kinézni ez a köteg, mint egy jáspis.

C.76.

 

A kiterebélyesedő növényeken a törzs és az ágak által bezárt szög annál tompább, minél mélyebben van az ágak töve, vagyis minél közelebb van a fa vastagabb és öregebb részéhez. Ennek megfelelően a fa fiatalabb részén az ágak által bezárt szög hegyesebb.

A fák alsó ágai, amelyeken nagy levelek és nehéz gyümölcsök vannak, mint a diófa, a fügefa és hasonlók esetében, mindig a föld felé hajlanak.

Az új ágak mindig a levelek felett sarjadnak ki.

I.E.6.

 

A szilfának ezen az ágán a legnagyobb vessző elöl van, a legkisebb pedig az első és az utolsó, abban az esetben, ha a főág egyenes.

A távolság az egyik levél nyelétől a következőig körülbelül a fele a levél leghosszabb részének, csak valamivel kevesebb, mivel a levelek hézagot alkotnak, ami körülbelül a levél szélességének harmadrészét teszi ki.

A szilfa ágainak végén több levél van, mint az elején, ezeknek a szélessége pedig, egy és ugyanazon oldalról nézve, alig különbözik.

I.G.27.

 

Figyeld meg a bodzafa alsó ágán, amelyen a levelek kettesével egymással szemben nőnek, hogy az új hajtás egyenesen az ég felé mered. Ez a szabály mindig érvényesül, és a nagyobb levelek a hajtás vastagabb részén, a kisebbek pedig a vékonyabbikon helyezkednek el, vagyis a csúccsal szemben.

I.G.29.

 

Minden magnak van köldöke, ami kifakad, ha a mag megérett. Ugyanúgy van méhük és méhlepényük, ahogy azt a fűfélék és minden hüvelyben növekedő mag mutatja. De azoknak, amelyeknek héjuk van, mint a mogyorónak, a pisztáciának és hasonlóknak, hosszú a köldökük, és zsenge korukban látható.

W./Quaderni III/9.

 

Minden gally, ami a törzs közepén nő, kiszárad a túl nagy árnyék miatt és lehullik. Az ágszerkezetnek csak az a része él tovább, amelyik a fa tetején található.

B.180.

 

Ágszerkezet tekintetében a cseresznyefának ugyanolyan a természete, mint a fenyőnek, vagyis az ágak fokozatosan nőnek a törzs körül, négyen, öten, vagy hatan egymással szemben, az ágak összessége pedig a fa közepétől fölfelé egy egyenlő oldalú háromszöget alkot. A dió és a tölgy ágai viszont egy félgömböt formáznak a fa középétől fölfelé.

I.G.51.

 

Minden virág, amelyik a napot látja, megérleli a magjait, a többi viszont, vagyis azok, amelyek a nap fényének csak a visszatükröződését látják, nem.

I.G.37.

 

Általában a fáknak szinte minden egyenes része úgy fordul, hogy a kifelé domborodó oldaluk dél felé nézzen, és a déli oldalon található ágak hosszabbak, vastagabbak és sűrűbben állnak, mint az északiak. Ez amiatt van, hogy a nap a nedveket a fának ahhoz a felszínéhez vonzza, amelyik hozzá közelebb van. Ez azoknál a fáknál figyelhető meg, amelyeket gyakran megnyesnek, mert azok minden harmadik évben újra kihajtanak. Valamint akkor vehető észre, ha más fák nem fogják el előlük a napot.

I.G.36.

 

A szil egy adott évben az utolsó ágat mindig hosszabbra növeszti, mint azt, amelyik alatta van. Azért rendelte ezt így a természet, mert a felső ágak azok, amelyek a fa kerületét megnövelik, az alsóbb ágaknak pedig el kell száradniuk, mert árnyékban vannak, és mert a növekedésük megakadályozza a napsugarak és a levegő bejutását.

Az alacsonyabban lévő fő ágak mindig jobban lefelé fordulnak, mint a magasabban lévők, azért, mert ők ferdébbek a fentieknél, de azért is, mert nagyobbak és öregebbek, valamint azért, hogy levegőhöz jussanak, és kikerüljenek az árnyékból.

I.G.36.

 

A fiatalabb fák levelei áttetszőbbek, kérgük pedig simább, mint az öregebbeké.

I.G.8.




Hátra Kezdőlap Előre