Bestiárium

Az erény szeretete

Azt mondják, a pacsirta olyan madár, hogy ha súlyos beteg elé viszik, akkor, ha a betegnek meg kell halnia, a pacsirta elfordítja a fejét és rá sem néz többet, de ha meg fog gyógyulni, akkor le sem veszi róla a tekintetét, sőt, minden betegségből fel tudja gyógyítani.

Hasonlóképpen az erény szeretete sosem törődik hitvány, komisz dolgokkal, hanem csak a becsületes és erényes dolgokban lakozik, s a nemes szívekbe mindig visszatér, ahogyan a madarak is visszatérnek a zöld erdőben virágzó ágakra. A balsorsban pedig sokkal jobban megmutatkozik, mint szerencse idején, miként a fény, amely annál ragyogóbb, minél sötétebb helyen található.

 

Irigység

A kányáról azt olvasni, hogy ha a fiókáit túl kövérnek látja a fészekben, irigységből a bordáikat csipkedi, és nem eteti őket tovább.

 

Vidámság

A vidámságot a kakasnak tulajdonítják, aki minden apróságtól jókedvre derül, és mindenféle mókás mozdulatot téve kukorékol.

 

Szomorúság

A szomorúság a hollóhoz hasonlatos, aki, mikor látja, hogy újszülött gyermekei fehérek, nagy fájdalommal megválik tőlük, szomorú kiáltással elhagyja őket, és egészen addig nem táplálja őket, míg meg nem jelennek rajtuk az első fekete tollak.

 

Béke

A hódról azt olvasni, hogy ha gyógyhatásúnak tartott heréiért üldözik, és már nem menekülhet, megáll, és a vadászokkal való béke érdekében metszőfogaival kitépi heréit, és ott hagyja őket ellenségeinek.

 

Harag

A medvéről azt mondják, amikor a méhkashoz megy, hogy kivegye belőle a mézet, és a méhek elkezdik csípni, otthagyja a mézet, és bosszúért liheg. Mivel mindegyiken bosszút akar állni, egyiken sem tud. Haragja dühvé fokozódik, a földre veti magát, kezével és lábával hadonászik, de hiába, nem tudja megvédeni magát a méhektől.

 

Könyörületesség, avagy hála

Azt mondják, a háládatosság erénye leginkább a búbos bankában van meg. Ez a madár tudja, mennyi jót tett vele apja és anyja, akiktől az életet kapta, és akik táplálták, ezért, amikor látja rajtuk az öregség jeleit, fészket rak nekik, ápolja és eteti őket, csőrével kitépdesi öreg és csúnya tollaikat, bizonyos füvekkel pedig még a látásukat is visszaadja, úgy, hogy újra megelégedésben élhetnek.

 

Fösvénység

A varangy földet eszik, mégis mindig sovány marad, mert sosem lakik jól. Annyira fél ugyanis, hogy egyszer még ez a föld is elfogyhat.

 

Hálátlanság

A galambok a hálátlanokhoz hasonlóan cselekednek, amikor ugyanis abba a korba érnek, hogy nincs többé szükségük az etetésre, harcolni kezdenek apjuk ellen, s addig nem ér véget a viszálykodás, míg el nem űzik őt a fészekből, sőt még feleségét is elveszik tőle.

 

Kegyetlenség

A baziliszkusz oly kegyetlen, hogy amikor az állatokat nem sikerül megölnie mérgező pillantásával, akkor tekintetét a füvekre és fákra szegezi és kiszárítja őket.

 

Bőkezűség

A sasról azt mondják, bármekkora éhség gyötri is, mindig hagy zsákmányából a körülötte repkedő madaraknak, amelyek nem tudnak maguknak élelmet szerezni, ezért kénytelenek a sast kísérni, mert általa jutnak táplálékhoz.

 

Büntetés

Amikor a farkas valamely baromistálló körül settenkedik, és véletlenül egyik lába csapdába esik, zajt kelt maga körül, majd jól a lábába harap, hogy így büntesse meg magát, az elkövetett hibáért.

 

Hízelgés, avagy csábítás

A szirén oly édesen dalol, hogy elalszanak a tengerészek, ő pedig a hajóra lopakodik, és megöli az alvókat.

 

Okosság

A hangya veleszületett okossága révén már nyáron előre gondol a télre, és kioltja az összegyűjtött magvak életét, nehogy azok újjászülessenek és a kellő időben elfogyaszthassa őket.

 

Őrültség

A vad bika gyűlöli a vörös színt, ezért a vadászok vörös vásznat tekernek valamely termetes fa törzsére, a bika nekiront, és dühében beledöfi szarvait, a vadászok pedig megölik.

 

Igazságosság

Az igazságosság a méhek királyához hasonlítható, amely minden dolgot ésszerűen rendez el. Néhány méhet a virágokhoz küld, másokat dolgozni, ismét másokat a darazsak elleni harcra rendel, másokat a szemét eltakarítására, néhányat pedig saját maga mellé vesz kíséret és udvartartás végett. S amikor már öreg, és szárnyai sincsenek többé, ezek hordozzák őt. És ha valaki nem tesz eleget kötelességének, irgalom nélkül megbüntetik.

 

Igazság

Habár a foglyok ellopják egymás tojásait, a gyermekek, amelyek a tojásokból kelnek ki, mindig visszatérnek igazi anyjukhoz.

 

Hűség, avagy odaadás

A darvak oly hűségesek és odaadóak királyukkal szemben, hogy éjszaka, amikor alszik a réten, egyesek távolról, mások közelebbről őrzik őt, és mindegyikük egy követ tart a lábával, hogy ha elaludna, a leeső kő zajára majd felébredjen. A többiek pedig a király körül alszanak. Így tesznek minden éjjel, és váltogatják egymást, nehogy a királyukat valami baj érje.

I.H.5–12.




Hátra Kezdőlap Előre