„Jegyzeteiben az „Ismeretlen Akadémikus” (Papazzoni) Értekezés ellen publikált könyvéhez Galilei a professzor kifogásaira azt válaszolta, hogy a momentum szó nincs a szótárban. „Az önök nyelve nem használja, és nem is csak ezt az egy momentum szót, de az egész matematika többi és legközönségesebb szavait sem” (IV, 158, n.16). Az efféle tudatlanságra gondolt Galilei, amikor 1623-ban azt írta, hogy a matematika nyelve nélkül senki sem érthet meg bármit is a szemünk előtt lévő univerzumból. A Crusca Akadémia híres Olasz szótára ugyanazon évben, mikor a második kiadás megjelent, kötelességszerűen bevette a momento szót, és Galileit felvette az auktorok (szerzők) listájára mint az olasz nyelv autoritását” (Drake, Cause,… 212). A momento kérdése és jelentésének változása Galilei fizikájában nagyságrendekkel bonyolultabb és nehezebb kérdés, Paolo Galluzzi vaskos monográfiája mutatja legszebben, hogy mennyire az. Felhívja rá a figyelmet Galluzzi, hogy az Értekezés az első nyomtatott Galilei szöveg, ahol momento megjelenik, a két princípiummal kapcsolatban. „A két elv jólismert, bőven használta Galilei már a Mechanikában. Mindazonáltal ebben a prezentációban expliciten jelenik meg a „sebesség” („velocità”) kiemelése, mellyel a mérleg karjai mozognának. A Mechanikában adott két bizonyításból az egyik szigorúan statikai, a másik a „virtuális sebességek” elvére alapszik, Galilei itt kizárólag a másodikat adja meg. Az így definiált momento visszavezethető az „abszolút súly” és a sebesség (velocità) kombinált hatására; a sebesség – amint már az előzőkben megjegyeztük – egyenletes sebességként értetődik, és egy adott időben megtett távolsággal fejeztetik ki. Ismeretes, hogy az úgynevezett 'virtuális sebességek' általi megközelítést Galileinek jólismert szövegek sugallták, elsősorban a pszeudoarisztotelészi mechanika, amint maga becsületesen bevallja: 'Ilyen kiegyensúlyozás a súlyosság és a sebesség között minden mechanikai eszközben megtalálható, és Arisztotelész elvként tekintette Questioni meccaniche-jében: ezért mi is nagyon igaz feltevésnek vehetjük, hogy abszolúte véve nem egyenlő súlyok (pesi) kölcsönösen kiegyensúlyozzák egymást és egyenlő momentojúvá válnak, valahányszor a súlyosságuk (gravità) fordított arányossággal felel meg mozgásuk sebességének, úgyhogy amennyivel az egyik kevésbé súlyos a másiknál, annyival lesz sebesebben mozogni képes állapotban a másiknál.'” (Galluzzi, Momento… 232–233.