„Megjegyzendő azonban – fűzi hozzá Judith V. Field –, hogy Kepler Vincenzio Galileit nem Vincenzio saját elméletei miatt idézi: Kepler Zarlino rendszerét fogadta el helyesnek, és nem anticipálta D.P. Walkert [aki 1978-ban megjelent Studies in musical science in the Late Renaissance című művében kifejtette, hogy hosszú vitájuk során Galilei végül a Zarlinoétól alig különböző rendszerre jutott] a vita szögesdrót erdején való keresztülvágásban a konklúzióig, hogy Vincenzio rendszere lényegében azonos Zarlinoével.” Field, Kepler's rejection… in: Occult 279. Kepler csupán a régiek jó ismerete miatt idézi annyiszor Vincenzio Galileit, de márcsak a bolygók „sajáthangjának” a kiszámítása miatt is Zarlino 1–6 rendszerét alkalmazta. Az aritmetikáról azonban geometriára tért át. „Mivel ezekben a kérdésekben – idéz Judith V. Field Kepler 1599-ben Herwartnak írt leveléből – semmi sem jöhet ki az aritmetikából, hiszen a számok minden alkalmassága geometriából fakad és a megszámlált testekből.” (Uo. 281.) Kepler a pythagoreus Musica mundana gondolatát már a Mysterium cosmographicumtól alkalmazta, de csak a Harmonice mundi III. és IV. könyvében fejti ki részletesen. Az első két könyv geometriai, a harmadik zeneelméleti, a negyedik könyv asztrológiai: az aspektusok szerkesztését és hatásait tárgyalja. Az ötödik könyv tárgyalja a naprendszer szerkezetét, az öt platóni test egymásba skatulyázott – és először a Mysterium cosmographicumban közölt – szerkezeti modelljéből kiindulva.