Ronald H. Naylor ugyanezt a hármas számsort és ugyancsak pontos kísérleti ellenőrzés alapján az adott magasságból való lejtőn esés után vízszintes irányba kilökődő lövedék parabolapályájának az igazolása gyanánt értelmezi, az y = x2 parabola mintegy numerikus „egyenleteként” tekintve a közép – 1, 2, 3, … számsort és a baloldali 1, 4, 9, … sorozatot.

Ebben az esetben a jobboldali számoszlop mérési eredményei azt hivatottak eldönteni, hogy a lövedék pályája parabola vagy valamilyen más görbe. Naylor értelmezésének előnye, hogy nem választja el egymástól a 107-es fóliáns hátoldalát és előoldalát, a 107r-en ugyanis két görbe látható, az egyik pontozott vonallal, a másik folytonosan meghúzva. „Mindkettőnek közös a tengelye és a csúcsa, és még egy pontban találkoznak. Mindkettő láncgörbe. A hasonlóságot a lövedék pályája és a függő kötél vagy lánc között már Guidobaldo észlelte. De Galilei a Két új tudományban kiemelte, hogy valójában a két görbe különböző.” A pontozott görbe mentén számok találhatók, a kézirat szélén pedig fel vannak tüntetve egymás utáni különbségeik. A görbék alatt pedig, a közös csúcstól a tengelyre merőlegesen egymástól 10–10 punto távolságban a négyzetszámok sorakoznak 1, 4, 9, …, 144. „Így a négyzetszámok és a távolsági beosztásuk az y x2 egyenlet ekvivalensét adják, és azt mutatják, hogy Galilei ezeket a görbéket parabolával hasonlította össze.” (R.H. Naylor. Galileo's Theory of Projectile Motion. Isis, 1980, vol. 71, 550–570.) A parabolapályát igazolják a 107v harmadik számoszlopának mérési eredményei, Naylor a kéziratok között az erre szolgáló kísérleti adatokat is meglelte, és rekonstruálta a kísérleti berendezést, amely a 116v kísérletéhez hasonlít, csak nem az ejtő lejtő magasságát változtatja, hanem a felfogó felület függőleges irányú távolságát a vízszintes irányú kilökődés pontjától. Az ő rekonstruált kísérletében nyert értékek ugyanolyan jól egyeztek Galilei számértékeivel, mint Drake „zenés” lejtőkísérletének az értékei. Ez eddig inkább csak puszta geometria. Naylor Galileije azonban egy következő kísérletben – amely sokkal bajosabban interpretálható – azt igazolta, hogy csak állandó horizontális sebesség esetén lesz a lövedék pályája parabola. És megfordítva: a parabolapálya annak a jele, hogy a horizontális mozgást nem zavarja a függőleges esés; mindkettő úgy zajlik le, mintha ott se volna a másik, a sebességek egyszerűen összetevődnek. Ebből viszont szinte ránézésre következik, hogy az esésben a sebesség nem növekedhetik az úttal arányosan, de Naylor Galileije külön számpéldában is igazolja. Levezeti alkalmasan válogatott töredékek ügyes és nem egyszer körmönfont interpretálásával a Discorsi úgyszólván egész mozgáselméletét, végső soron a parabolapályából eredeztetve. (v.ö.: Sylla, Galileo and the Oxford… 102. Lásd fent 2. jegyzet.) A kétséget persze nem oszlathatja el, hogy ez a mutatvány inkább csak azért lehetséges, mivel a De motu locali szerkezetében egységes, minden részletében szervesen összefüggő egész, amilyennek Wisan bemutatta.