Fantoli a „Barberini gőg”-re hivatkozik, és Ludwig von Pastor jellemzését idézi a Geschichte der Päpsteből: „»Olyan emberrel állunk szemben, aki sokra tartja magát, erősen figyel és semmiféle ellentmondást nem tűr. (…) Hosszan figyelvén, mi történik a politika kulisszái mögött, óvatossá és bizalmatlanná vált. Sohasem bízta magát szavakra, minden alkalommal írott egyezségekhez ragaszkodott. Elhatározásaiban lassú volt, könnyen dühbe gurult, de gyorsan meg is nyugodott. Olyan sokra értékelte magát, hogy megvetette elfogadni és végül még meghallgatni is mások véleményét«. Alkalmunk lesz látni VIII. Orbán eme személyiség-leírásának teljes megerősítését Niccolini követ beszámolóiban beszélgetéseikről”. Fantoli, 372–373, 14. jegyz. De tán épp ez a gyanús, hogy – még ha érvének „méltatlan” kezelése végett tényleg dühbe is gurult – oly sokáig és engesztelhetetlenül üldözte Galileit, amikor már nyilván rég „megnyugodott”.