Redondi, eretico 308. Az meglehetősen természetes, hogy Magalotti „jezsuiták”-ban gondolkozott, mint valami egységes kollektív személyiségben. Az érdekes inkább az, hogy hasonlóképpen járt el a történetírás, csaknem napjainkig Redondi is, pedig részben épp a mikrohistória tanított meg rá a közelmúltban, hogy testületek, csoportok, osztályok általánosító jellemzése helyett jobb az egymástól szükségképpen különböző individuumokból kiindulni. A „jezsuiták” majdhogynem annyifélék voltak, ahány jelentősebb jezsuita. És „jezsuitizmusban” a dominikánus Riccardi meg Barberino Kardinális igencsak túltett a Collegio Romano professzorain, Scheinert is ideértve.