„Marcus Welser (1558–1614) szenátor és konzul volt Augsburg – Augusta Vindelicorum – városában, és azonkívül birodalmi tanácsos. Rómában tanult; olyan tökéletesen beszélt és írt olaszul, hogy kiérdemelte az Accademia della Crusca tagságát és kapcsolatait az itáliai tudósokkal. Kezdetben fenntartásokkal élt Galilei véleményeivel szemben. Aztán ő lesz, aki II. Rudolf udvarában, Prágában, megmutatja a spanyol követnek a Sidereus Nunciust, rámutatva a legfontosabb passzusokra. De az ő közvetítésével válik ismertté Prágában a Brevissima peregrinato contra Nuncium Sidereum is, melyben Horky Magini pártfogására hivatkozva befeketítette Galilei művét. Mikor Kepler elismerte Galilei Jupiter-holdakra vonatkozó megfigyeléseit, Welser bizalmatlansága oldódott… Mindazonáltal Welser távol állott attól, hogy elfogadja a Föld mozgásának új teóriáját … De ugyanakkor Welser örvendezett Galilei diadalmas római fogadtatásán. 1612. szeptember 21-én felvették az Accademia dei Lincei tagjai közé. Welser bensőségesen kötődött a jezsuitákhoz, 'akiknek egyik bankára volt' (Favaro, Scheiner, p. 5. Sagredo feltárja ezeket a kapcsolatait a jezsuitákkal: Sagredo levele Galileinek, 1613, 5, 9-én, EN XI, 503). Nem meglepő tehát, hogy P. Scheiner, S.J., Welsernek küldi el reflexióit; Welser, valószínűleg tanácstalanul, hogy mit gondoljon róla, elküldte Galileinek. Utóbbi, jóllehet nem értett egyet Scheiner értelmezésével – napfoltok hasonlítása csillaghalmazokhoz – több hónapig várt, mielőtt nyilvánosan reagált, felelvén Welsernek.” Dame, Taches… 200–201. Welser, írja barátjának, Johannes Fabernek (EN XI, 98–99), eleinte kételkedett a Sidereus Nunciusban: „Sokáig kitartottam a véleményemnél, mígnem a könyvet ellenző matematikusok konvertáltak; kiváltképpen Clavius Atya, aki olyan erősen meggyőzött a könyv igazáról, hogy nem maradt kétségem…” Hasonlóan járt az Értekezés a vízben úszó testekkel: sokáig nem hitte, de azután „konvertált”, „megtért”, „áttért”. Nem véletlen a szóhasználat, figyelmeztet rá Silvia De Renzi, és kor-specifikus rezonanciákkal teljes. „Welser nagyon közel állott a jezsuitákhoz, akik kiterjedt misszionáriusi tevékenységük során az intellektuális és vallási konverzió hatásos technikáit fejlesztették ki.” Welser „kegyes személy” volt, akinek a szóhasználatát vallásos élményei determinálták, s nemcsak az övét. A nagy áttérések korában azután élmények és szóhasználat nem korlátozódott vallási területre. „Matematika és tapasztalás nem csupán a természet vizsgálatának fontos módszerei voltak. Teljes intellektuális reorientációra volt szükség, ha egy neofita kellőképpen kívánta használni őket.” Szó szerint meg kellett térni az új nézetek „hitére”. Ezzel is magyarázhatók a nekünk ma már jószerivel érthetetlen érzelmi felhangok. (Silvia De Renzi. Courts and Conversions. Intellectual Battles and Natural Knowledge in Counter–Reformation Rome. Studies in History and Philosophy of Science, 1996, vol. 27, 429–449.