EN VI, 72–73. Drake, At work, 270–272. Ahhoz képest, hogy Grassi inkább csak említi Tychot, a Discorso feltűnően bőven és ismételten foglalkozik vele. Ezeket a Tychót illető kritikákat Drake burkolt „kopernikánus” állásfoglalásoknak tekintette. „»Be kell azért érjük – idézi az egyik ilyen kritikát – azzal a kevéssel, amit itt árnyak közt sejthetünk, amíg meg nem ismerjük a mindenség részeinek igazi alkatát, mert amit Tycho kínál, az még tökéletlen marad«”. Merőben másként hangzik mindez Biagioli udvari kódjában: „Galilei nem azért volt Tycho ellen, hogy védje Kopernikuszt, és a jezsuiták ellen nem azért, hogy mentse saját státuszát az asztronómia sztárjaként. Ezt a két taktikai szintet egybe kell csúsztatni. Ami Galileit aggasztotta, az a jezsuiták és Tycho szümbiózisa volt. Meg akarta akadályozni, hogy a jezsuiták váljanak új tekintélyekké az asztronómiában és Tychót válasszák védőszentjükül… Ugyanígy Kopernikuszt védve Galilei a saját 'egyedülállóságát' is védte mint csillagász és mint high-visibility client.” Biagioli, Courtier 286.