Drake, At work 312. EN XIV, 87–88. „Mindezeket – folytatja Don Benedetto – Cesi herceg úrtól hallottam, aki most tért vissza Nettunoból és igencsak jobban van, jelentős jó hatását élvezvén az ottani levegőnek, amint Stelluti úr értesít. Továbbá, amint előbbi levelemben írtam, P. Maestro Mostro a legjobb indulattal kész szolgálatjára, és Mons. Ciampoli állítja, hogy Rómába jővén Kegyelmed legyőz bármiféle nehézséget;” – írja Castelli 1630. március 16-án. Westfall Buonarroti levelét idézi, amelyben arról számol be, hogy amikor Francesco Barberini jelenlétében valaki Galilei eretnek nézeteire célzott, „a kardinális hirtelen szavába vágott. Értesíteni kívánta az embert, hogy Galileinek nincs jobb barátja a kardinálisnál és a Pápánál, és hogy a Kardinális tudja, Galilei sohasem forgatott fejében efféle gondolatokat. A történet magában bizonyítja a helyzet kétértelműségét, mert egyszerre mutatja, hogy Galileinek hatalmas támogatói voltak és ugyanakkor orthodoxiája iránt gyanúk érlelődtek, még mikor senki se látta a Dialogot.” Westfall, Essays 61. Buonarroti levele 1630. június 3-án kelt, mikor Galilei már újból Rómában tartózkodott. És az unokaöccs-kardinális védelme nem egészen a Dialogora vonatkozott. Azokra a rágalmakra inkább – fejti ki a gondos Pio Paschini –, amelyek Galileit belekeverték a pápáról készített kedvezőtlen horoszkóp ügyébe. Mialatt Galilei Rómában tartózkodott, „valamely asztrológus” elhírlelte, hogy Donna Anna Barberini fiúgyermeket fog szülni, hogy június végin béke lesz Itáliában, és hogy kevéssel azután meg fog halni don Taddeo (Barberini) és a pápa”. Keringett még „sok írásos értekezés, amelyek úgy tárgyaltak az új főpap választásáról, mintha a trónus üres lenne.” Belekeveredett ebbe az ügybe, az asztrológusokkal egyetemben, Orazio Morandi atya is, vallombrosoi szerzetes, akit Rómában börtönbe vetettek és pert indítottak ellene.” Paschini, 476. Ebbe a csúnya ügybe keverték bele Galilei nevét a rágalmazók, ezt említette meg Barberini kardinálisnak egy kihallgatáson Michelangelo Buonarroti, és erre válaszolta a Kardinális, „határozottan megerősítve, hogy »Galilei úrnak nincs nagyobb barátja, mint ő és maga a pápa, és hogy tudja, ki volt ő, és tudja, hogy ő sosem forgatott ilyesmit a fejében.« (Erről referál Buonarroti a Galileinek június 3-án írt levélben E.Naz. XIV, pag.111.)” Paschini, 476. A helyzet tehát valóban „kétértelmű” volt. Galileit „hatalmas támogatói” nem a Föld mozgásának a kérdésében nyugtatták meg, a babonás pápát megrettentő asztrológus jóslat ügyében nyugtatta meg – Buonarrotin keresztül – a kardinális. De Galilei „bizonyosfokú érdeklődéssel követte az ügy fejleményeit, és Castelli atya augusztus 24-én hírt ad neki (Ed. Naz. XIV, pag. 135). 1630. október 9-én a kegyvesztett Morandi atya meghalt börtönében, mielőtt az eljárás véget ért volna.” Paschini, 477. Orazio Morandi nagy barátja és lelkes támogatója volt Galileinek, ezt Redondi is kiemeli, eretico 123, egyébként azonban nem használja ki ezt a valódi teatro del ombreba illő epizódot.