EN XIX, 360–361. Pagano, I documenti, 154. Paschini, 545. Langford, Galileo, Science, 150. Minderről pedig másolatot kellett küldeni az összes apostoli nunciusoknak, inkvizítoroknak, „kiváltképpen Firenze Inkvizítorának, aki olvassa fel ezt az ítéletet publice, egész gyülekezetének, ezenfelül a matematikai mesterség művelőiből összegyűjtöttek legtöbbjének a jelenlétében.” „Galilei – kommentálja az ítéletet Langford – visszaélt a pápa barátságával, nyíltan megszegte az elmélete ellen hozott kifejezett tiltásokat, és nyilvánvalóan nem sikerült bizonyítania a kopernikuszi asztronómiát. Mégis nehéz látni az ítélet logikáját. Semmi ok sem volt kifejezetten elítélni a Dialogot. Itt szó sincs a heliocentrikus rendszer összeegyeztetéséről a Szentírással, mint Foscarini tette néhány évvel azelőtt. A Dialogo az új asztronómia igazságát fizikai alapon védte. Ha ez kifogásolható volt, Galilei könyvét, mint Kopernikusz De revolutionibusával tették, fel kellett volna függeszteni, amíg korrigáltatik és hipotetikusabbá tétetik. Ami pedig Galilei személyét illeti, a legtöbb, ami kiróható lett volna rá, némi büntetés, mert nem engedelmeskedett Bellarmino intésének. Az abszolút tiltásra alapozott elítélés kétségkívül gyöngén megalapozott volt, kivált Bellarmino bizonylatának a fényében, amely arra szolgált, hogy pontosan leszögezze, mi történt Galileivel 1616-ban, és amely nem tesz említést efféle tiltásról. Ami pedig az Indexet illeti, az könyvekre vonatkozott, nem szerzőkre.” Langford, 150–151. Azaz a Szent Hivatal plenáris kongregációja törvénytelenül járt el a Dialogo indexkongregációs szabályok szerint történt examinációja alapján ítélkezve Galilei személye felett. De mire jók a fundamentalisták? „A Galilei magatartása által teremtett forró légkörben – írja Fantoli – és a »rigoristák« reagálásával a vádat összegező jelentésre XVIII. Orbán kétségkívül úgy érezhette, hogy egy utolsó köntörfalazással legfeljebb saját tekintélyének árthatna, még a Szent Hivatal tagjaival szemben is. És az adott körülmények közepette a döntés a gyűlés végén nem lehetett más, mint szigorú, annál is inkább, amennyiben előzőleg nem volt előrelátható.” Fantoli, 358. Meghozta hát a fenti súlyos döntést, úgylehet saját jobb szándékai ellenére. Azaz lényegében ugyanúgy viselkedett „per la Chiesa”, mint Biagioli VIII. Orbánja a maga „udvari etikettje” szerint.