„Generálisunk – írja Faminio Michelini 1634. október 12-én – csak két ifjút engedélyezett a Studioba, lakásunk és élelmezésünk szűkössége miatt Firenzében. Sajnálom, hogy nem lehet vezetni hat vagy nyolc rendkívül reményteljes ifjút. A Generális azt mondja, hogy a Studiumot Rómában kell végezzék; de nekem többet ér Uraságod szomszédsága bármi egyébnél.” A levelét pedig így fejezi be: „Generális Atyánk mélyen lekötelezettnek érzi magát a jóindulatért, amit irántam és a többi atyák iránt tanúsít” (EN XVI, 139–140). „»Francesco atya [Michelini] teljességgel udvari ember (aulico) lett, és folyton a legfenségesebb hercegék körül tartózkodik, matematikára és kiváltképpen algebrára tanítva őket« írja Galilei Castellinek 1638. július 25-én; az atya valóban a nagyhercegi család szolgálatában állott. Azonban padre Clemente Settimi, bizonyára Michelini beleegyezésével, Firenzében tanított, egy valóságos szabályos matematikai felsőbb iskolában, amely az 1638–39-es tanévvel látszik indulni. Ez nem történhetett Galilei tetszése és bíztatása nélkül, akinek padre Clemente annyira kedves volt, hogy amikor elhozta neki Gian Battista Baliani mozgásról írt könyvét, így válaszolt a szerzőnek Firenzéből, 1639. január 7-én: »Mivel szerencsétlenségem, hogy cirka két esztendeje teljességgel vak vagyok, nem engedi látnom még a napot sem, nemhogy a fénytől megfosztott sokkalta kisebb tárgyakat mint amilyek a betűk meg a geometriai ábrák, elértem ma reggel, hogy fentemlített don Clemente atya eljöjjön és nálam időzzék sok órán át; ezen idő alatt igazán különleges tetszésemre végiglapozott könyvének társaságát élveztük« (EN XVIII, 11). És tudjuk, hogy a következő hetek alatt Settimi Arcetriben töltötte az éjszakákat; de mivel így a dolog ismétlődött és ellene volt a jó szerzetesi hagyományoknak, a Generális atyára hárult a kettős figyelem eleget tenni Galileinek és megmenteni a fegyelmet” (Paschini, Vita… 613). Más összefüggésben és merőben másféle következtetésekkel idézi Drake ugyanezen 1639. január 7-i levelet; lásd alább, 62. jegyzet.