W. E. Knowles Middleton. The Experimenters. A Study of the Accademia del Cimento. Baltimore–London 1971. Johns Hopkins P. 309–329. EN XVIII, 190. „és én – folytatja a herceg – egyebek közt, amiket tartalmaz, csodáltam a bizonyítását, hogy, jóllehet oly messzi a Holdtól, rajta a Földről visszaverődő fény nagyobb a mi szürkületi fényünknél, és következésképpen, annál, amit a Hold miránk visszaver.” Leopoldo de'Medici (1617–1675) II. Cosimo és Maria Maddalena d'Austria kisebbik fia volt. „Lelkes csodálója Galileinek, galileánusokkal alapította 1657-ben az Accademia del Cimentot, amely 1667. március 5-ig tartotta üléseit: »és azt mondották, hogy azután azért hallgatott, hogy lehetővé tegye az alapító promócióját a kardinálisi bíborra« (cfr. EN XX, 482)” Galilei, Opere, Flora … 1077, 1. jegyzet. A Leopoldo-levél A hold fényéről (Sopra il candore della Luna, uo. 1077–117) személyes indokok, csillagászati érvelések és filozófiai megfontolások ötvözete. Dicséri erősen Liceti művét, egyedül az L fejezetben található doktrína látszik nem elég biztosnak és feddhetetlennek, „ha ugyan, amint az közönségesen és emberi gyöngeségből elő szokott fordulni, meg nem csal a saját érdekem, lévén, hogy a mondott fejezet tartalma nem egyéb, mint kifogások tömkelege egy bizonyos elavult véleményemhez, miszerint azt hittem és állítottam, hogy ama gyenge másodlagos fény, amely a Hold árnyékos részén látható, legerősebben akkor, amikor kevéssé távol van a nappal való együttállástól, a mi földgolyónk felületéről visszavert napsugarak által okoztatik: ami ellen ő egy csomó érvet hozott fel, amelyek, ellenkezően az én kívánságommal, nem szükségképpen győznek meg az én véleményem helytelenségéről. Azért mondom, hogy ellenkezően az én kívánságommal, mert nem szeretném, hogy akár ez a jegyzet, legyen mégoly kicsi, foltot ejtsen az ő, minden egyéb részében teljesen tiszta és világos traktátusán;” (1080). Liceti fő érve Galilei véleménye ellen az volt, hogy a Hold árnyékos részének halvány fénye éppen mivel változó nem eredhet a Földről, hiszen a Föld és a Hold távolsága változatlan, márpedig változó hatás nem eredhet változatlan okból. Galilei először is kiigazítja a szillogizmust: ebből csak az következik, hogy a kérdéses fényt nem a Föld és a Hold távolsága okozza, ami egyáltalában nem mond ellent az ő állításának. Azután egy csillagászatilag és „didaktikailag” egyaránt mesteri érveléssel értelmezi a szekundér fény változásait a Hold meg nem világított részén. A Földről indul ki, amely újholdtól teleholdon át az elfogyó holdsarlóig oly különböző mértékű megvilágítást nyer égi kísérőjétől attól függően, hogy a Föld mennyit „lát” Naptól megvilágított feléből. Csak át kell tenni a nézőpontot a Holdra, s azonnal világossá válik, miért változik a Földről visszavert napfénnyel megvilágított „holdéjszakában” a fény erőssége. Semmi szükség tehát feltételezni, hogy a fény magából a Holdból illetőleg az őt körülölelő valamilyen atmoszférából eredne. Különben is, ha a Holdból eredne, akkor holdfogyatkozáskor kellene, hogy legerősebb legyen, márpedig ekkor egyáltalában nem látható. Liceti tévedése az lehet, „hogy ex suppositione érvelve az amit supponál, csonka; és ahol legalább három tagot kellene felvennie, ott csupán kettőt vesz és elhagyja a harmadikat. Nagyobb vagy kisebb fény vagy egyéb megvilágítás keltésére Liceti úr csupán két lehetőséget jelöl ki: éspedig a megvilágító és a megvilágított test közötti távolságot, ez az egyik mód; a másik pedig a megvilágító fényének többé vagy kevésbé élénkebbé tétele, intenzív értelemben. De létezik egy harmadik is, amely nem intenzíve értendő, hanem extenzíve, ha nagyobbá válik a fény, amelyből a megvilágítás származik, ahogyan egy fáklya fénye sokkal élénkebb megvilágítást kelt, mint egy kicsi gyertyáé, noha intenzíve mindkettő fénye egyenlő lehet. Nos, itt ezt kellett volna Liceti úrnak figyelembe vennie, amennyiben ez a harmadik mód sokkal hatalmasabb a holdfény Földön észlelhető erősség-változásainak a produkálásában” (1087). Ezt érti, ezt is érti Galilei az ex suppositione érvelés alatt, nem, vagy nem csak azt a szabályos (neo)arisztoteliánus dialektikát, amit fiatal pisai tanár korában másolt ki a Collegio Romano neves professzorainak tekintélyes logikajegyzeteiből, ahogyan azt Drake hipotetiko-deduktive, Wallace pedig tomistico-causaliter kikövetkeztette, lásd alább, 74 jegyzet. A kor művelt dilettánsait – amilyen minden tudományszeretetével és tudománypártolásával együtt Leopoldo herceg is volt – mindenesetre már akkor is leginkább a képzelet ragadta el: egy fényes holdi éjszakán, földtöltekor, odafent sokkal világosabb van, mint idelent minálunk alkonyati szürkületkor.