EN V, 116–141. Dame, Taches…215–226. „Ebben a második levélben – összegezi részletes elemzését Dame – Galilei ki akarta egészíteni Welsernek írt első válaszában kifejtett ítéletét: számos megfigyelés erősítette meg véleményének bizonyosságát. Pontosítja a zónát, kétszer 28 vagy 29 fok, ahol a legtöbb folt található. Agucchinak látszik felelni kizárva a foltok mozgásának okaként a környezet mozgását. Átveszi Castelli módszerét a megfigyelésre és rajzolásra. Antonini és Cigoli rajzai egyeznek az övéivel. Az egek oly sokaknak kedves változhatatlansága ellen Arisztotelész küzdene, ha belenézhetne a távcsőbe. A foltok egyenesvonalú mozgásából párhuzamos körök mentén Galilei magának a Napnak a forgására következtet, az ekliptikára merőleges tengely körül. Ám Passignani megfigyelt egy elliptikus foltpályát. Úgy látszik, hogy Galilei figyelembe véve ezt a megfigyelést, már a forgástengely ekliptika síkjához való hajlására következtethetne. De pont mikor ezt a második levelet befejezte, Apellész–Scheiner egy újabb publikációja egy újabb választ kívánt, és különböző felszólalásainak közlését” (225–226).