Pogány Frigyes. Róma. Budapest, 1967, Corvina Kiadó, 131, 293–294. Richard J. Blackwell. Galileo, Bellarmine, and the Bible. Notre Dame – London, 1991, University of Notre Dame Press, 1–2: „A Santa Maria sopra Minerva templom, amely most uralkodik a téren, és amelyben Michelangelo Krisztus-szobra látható, valamint Fra Angelico és Sienai Szent Katalin síremléke, régóta fő központja volt Rómában a dominikánus rendnek, amely hagyományosan többségét szolgáltatta az Inkvizíció személyzetének. A dominikánus kolostor épülete, amely balról, a Santa Maria sopra Minerva homlokzatára derékszögben helyezkedik el, volt a Római Inkvizíció főhadiszállása; itt folyt Galilei pöre 1633-ban. Az épület Bernini furcsa szobrának hátuljára néz, az obeliszket hordozó elefántra, melyet 1667-ben állítottak fel a tér közepén, talán a pör szimbolikus megítélését jelző pozícióban. 1988-ban az elefánt még mindig elfordította a fejét, mintha nem akarná nézni a Piazza szemközti oldalán Holiday Inn-né átalakított régi épületet! Ugyanazon évben a dominikánus templom ajtajának bezárt felén a következő angol nyelvű grafittit olvashattam: „It's violence, but we like it.” (Erőszak, de mi szeretjük.) Kíváncsi az ember, hogy a bölcsesség Madame Defarge-hoz méltó eme keresetlen szavai Minervának szóltak, vagy a Nagy Inkvizítornak, és hogy szerzőjük megváltoztatta volna-e üzenetét, ha megtapasztalhatta volna azt az emberi szellemet romboló eredendő erőszakot, amit az Inkvizíció alkalmazott mindössze néhány lépésnyire innét.

Pogány istenek, keresztény szentség, nagy művészet, az Inkvizíció árnya, ókori bölcsesség, modern tudomány, mai grafitti, Holiday Inn: ennyi sok különféle és potenciálisan ütköző kulturális erő szembesítése az időben a Piazza del Minerván illő szimbóluma az itt elmondani kívánt történetnek természettudomány és vallás találkozásáról, ahogyan mindkettő felismerhetően modern öltözékben emelkedett ki a tizenhatodik századból.”

De hátha ez a „felismerhetőség” is csak olyan „erőszak”, amit a grafitti szerzője – a történész – „szeret”?