Santorre Santorio (1561-1636) 1611-ben nyert kinevezést a Velencei Szenátus által a Padovai Egyetem elméleti orvosi katedrájára, amelyet 13 évig töltött be, de közben sem hagyott fel orvosi praxisával Velencében. EN XX, 532. Santorio – írja Benedek István – „egyetemi előadásain, sőt könyveiben is Hippokratész Aforizmáit, Galénosz Ars parváját, Avicenna Kánonját adta elő és kommentálta békésen, és például Harvey keringéstanát nem tette magáévá. Galileivel viszont egy húron pendült, sőt még Keplert is értette, ami annyit jelent, hogy Kopernikusz heliosztatikus rendszerét fogadta el, a Föld-középpontúságot ugyanúgy elutasította, mint az asztrológiát. 1614-ben (két évvel Galilei első pöre előtt) ezzel nem keltett általános tetszést.” Réginek és újnak ez a békés keveredése csakúgy, mint a különféle szakmák kölcsönös érdeklődése egymás iránt hozzá tartozott Padova intellektuális légköréhez; ezért is érezhette annyira otthonosan ott magát Galilei.