„Galilei és sok más tizenhetedik századi tudós (e tekintetben Borelli volt a leg»galileánusabb«) készségét az érdeklődés folytonos átváltására (például a fizikai és matematikai tudományokról a biológiaira és természetrajzira) nem holmi enciklopédikus aspiráció determinálta, hanem az a meggyőződés, hogy létezik a természetben valami egységesség, és hogy a csillagok megfigyelésében használt módszer alkalmazható a folyóvizek tanulmányozására is, vagy az úszó testekére, vagy az élő szervezetek fiziológiájára és így tovább” (Maria Luisa Altieri Biagi. Introduzione. In: Scienziati del Seicento. A cura di Maria Luisa Altieri Biagi e di Bruno Basile. Milano – Napoli 1980. Riccardo Ricciardi Editore IX–LXVIII, XVIII).