Breve instruzione all'architettura militare EN II, 15-75. Utóbbi jegyzet kézirata 1592-93-ra időzíthető, Galilei első padovai esztendejére, a Trattatoé, ami több kéziratban fennmaradt, valamivel későbbi. A jegyzetek a privát oktatáshoz tartoztak, és Galileinek saját költségén írnokot kellett foglalkoztatnia készítésükhöz. A magántanítás tehát viszonylag jelentős „beruházásokkal” is járt, nemcsak hasznot hajtott. A magánoktatásban használt jegyzetek titokban-lemásolása vagy pláne kinyomtatása tehát közönséges lopásnak számított. „Galilei – jegyzi meg a katonai kéziratokkal kapcsolatban Pio Paschini – nem ilyen irányban kívánta bővíteni vizsgálódásait; de a pillanatnyi körülmények efféle kompilációkra kényszerítették, amelyek neki semmi többet nem jelentettek megélhetési forrásnál. Az ő tanulmányai merőben más területnek voltak fenntartva.” Paschini, 85. Annál jellemzőbb viszont, hogy ezen a néki idegen területen is milyen lelkiismeretességgel és korszerűen járt el a jegyzetek összeállításában. A katonai traktátusok még nem találták meg „Wallace”-ukat; valószínűleg itt is meg lehetne találni mögöttük a téma korabeli legkiválóbb feldolgozásait. Amiből azonban valószínűleg senki nem következtetné azt, hogy Galilei a kor „katonai forradalmának” a híve lett volna, amely azokban az években az ágyútechnika fejlődése következtében alapjaiban alakította át a katonai építészetet és az erődítés tudományát, sokkal mélyebbre ható következményekkel, mint az akkori (poszt)modern jezsuita arisztoteliánizmus. V.ö. Brian M. Downing. The military revolution and political change. Origins of democracy and autocracy in Early Modern Europe. Princeton, 1992, Princeton University Press. Geoffrey Parker. The Military Revolution. Military Innovation and the Rise of the West 1500-1800. Cambridge, 1988, Cambridge University Press.