„Egy bizonyos Carlo Brecio párizsi polgár vallomására hivatkozva, hogy birtokolta és olvasta Cornelius Agrippa, Aretino, Machiavelli és Galilei könyveit, Barberini kardinális 1643 április 11-én a firenzei inkvizítornak írt levelében ezeket a könyveket mint »a legperverzebbeket és –átkozottabbakat« minősítette; miértis az inkvizítorok kötelessége felügyelni, nehogy találhatók legyenek könyvárusoknál és árusíttassanak. Csak lassan mérséklődött az efféle rendelkezések keserűsége, és talán része lehetett benne Leopoldo de'Medici kardinálisnak. 1757-ben az Index-kongregáció úgy határozott, hogy törölni kell a tiltást, ami a Föld mozgását és a Nap mozdulatlanságát tanító és már kinyomtatott könyveket sújtotta. De csak 1822-ben fogja elrendelni a Szent Hivatal, hogy nem kell többé engedélyt kérni ugyanezen tanokat tanító új könyvek kinyomtatására” (Paschini, Vita…, 697–698).