„Az Értekezést nyomban megjelenése után megtámadta Galilei egy sor ellenfele. Az első, aki csak Ismeretlen Akadémikusként (Accademici incognito) azonosította magát, azzal érvelt, hogy matematikai propozíciók és bizonyítások képtelenek demonstrálni a természet működése mögött meghúzódó erőt és valódi okokat (la forza e le vere cagioni). Őt követte 1613-ban Vincenzio di Grazia, aki bővebb cáfolattal próbálkozott Arisztotelész Physicaja és Második Analitikája alapján. Minden tudománynak, írja, megvannak a saját princípiumai és okai, és ezekből demonstrálja saját tárgyának tulajdonságait, nem helyes egyik tudomány elveit használni tulajdonságok bizonyítására egy másikban. Kiváltképpen nem helyes, ha a matematika és a fizika két tudomány, mivel a fizikus dolga a mozgás magyarázata és a matematika elvonatkoztat minden mozgástól” (Wallace, Sources… 287).