Galileo Galilei. Lettere. A cura di Ferdinando Flora. Torino, 1978, Giulio Einaudi, 32–33. Dame, Taches… 205–206. „De az – írja Galilei a foltok fényességi viszonyainak tárgyalásakor –, hogy ne lehetnének a Nap testén, az nekem nem látszik teljes szükségszerűséggel bizonyítottnak; azt mondani ugyanis, amint első érvelésében teszi, hogy azért nem hihető, hogy a Nap testén sötét foltok legyenek, mivel a Nap a legeslegfényesebb, nem érvényes érv, mivel annyiban kell a legtisztább és legfényesebb titulussal felruháznunk, amennyiben nem látszik rajta semmiféle homály vagy tisztátalanság; de amikor helyenként nem tisztának és foltosnak mutatkozik, miért ne nevezhetnénk foltosnak és szennyezetnek? A neveknek és a jelzőknek kell alkalmazkodni a dolgok lényegéhez, és nem a lényegeknek a nevekhez; mivel a dolgok jönnek előbb és aztán a nevek.” Opere, Flora… 914–915. Steven Shapin a „Természettudományos Forradalom” fontos metodikai fegyvertényeként idézi pont ezt a passzust: Új útjaként fogták fel ezt a természet világáról való gondolkozásának, és annak, hogy hogyan kell megbízható tudást szerezni a világról.” Shapin, Scientific… 18. Azaz amikor – nem utolsó sorban épp Shapin meggyőző érveinek hatására – Biagioli Galilei tudományának tudatos társadalmi megkonstruáltsága mellett áll ki, ugyanakkor Shapin mintha kezdene „hinni” Galileinek, hogy „hogyan kell megbízható tudást szerezni a világról”. Vagy csak a „társadalmi (de)konstruktivisták” egyre hangosabb kórusát unta meg?