EN XV, 98. „Legkedvesebb Apámuram – írja 1633. április 20-án – avégből akartam írni ezeket, hogy tudja meg, hogy én részt veszek gyötrelmeiben, szolgáljon ez némi megkönnyebbülésére: semmi jelét nem adtam ennek senki másnak, azt akarván, hogy ezek a kevéssé örvendetes dolgok legyenek teljesen enyimek, és az öröm és elégedettség ügyei legyenek közösek mindenkivel; ezért hát várjuk mindnyájan visszatértét, és vágyunk vidáman örvendeni beszélgetésének. És ki tudja, hogy míg ezeket írom, nincsen-é túl Kegyelmed minden szorongattatáson és minden gondon? Így adja az Úr, akire a vigasztalás tartozik, és akinek én most átengedem.”