Annál különösebb, véli Annibale Fantoli, hogy Galilei akkori leveleiben nem számol be a Collegio Romano ünnepélyes üléséről, amit tiszteletére rendeztek. „A hivatalos értekezést Odo van Maelcote belga jezsuita tartotta, Nuncius Sidereus Collegio Romani beszédes címmel. Miután beszámolt Galilei felfedezéseiről, Maelcote igazolásukra felhozta a Collegio Romano csillagászainak a megfigyeléseit, még ha a hallgatókra hagyta is az érdemi következtetések levonását.” Meglehet Galilei nyíltabb kiállásra számított? „De Maelcote megállapításainak óvatosságát hiba lenne hűvösség jeleként értékelni Galilei iránt. Ezt az óvatosságot kétségkívül Clavius magatartása inspirálta. Clavius mostmár meg volt győződve, hogy a ptolemaioszi rendszer tovább nem tartható, amint világosan kitűnik Opera Mathematicaja második kiadásának III. kötetéből. Miután belátta a Galilei Sidereus Nunciusában leírt felfedezések értékét, Clavius levonta a következtetést: »Így állván a dolgok, lássák a csillagászok, hogyan lehet olymódon konstruálni az égi pályákat, hogy képesek legyenek megmenteni ezeket a jelenségeket.«” Fantoli, Per la Chiesa 116–117. „Ha egy ilyen jótanács – kommentálja ugyanezt az idézetet Richard J. Blackwell – nem vétetik figyelembe, rendszerint valami egyéb tartatik fontosabbnak.” Blackwell, Galileo, Bellarmine… 26. Blackwell könyve már látja jól Trident jelentőségét, sőt egyenesen a tridenti zsinatból kiindulva elemzi a Galilei-pört, mint amit a merev tridenti orthodoxia determinált. „Claviusnak élete utolsó napjaiban támadhattak kételyei, másoknak azonban alig. A századforduló után egyfajta békés együttélés alakult ki teológia és asztronómia között. Azonban ez hamis béke volt, amely inkább az érintkezés hiányára alapult, mintsem a kölcsönös megértésre és a szakterületek tiszteletére. Trident árnyéka sűrűsödött.” Blackwell, Galileo, Bellarmine… 27.