Discoveries and Opinions of Galileo. Translated with an Introduction and Notes by Stillman Drake. New York, 1957, Doubleday.
A célratörően sűrített fordítás azonban később nem elégítette ki Drake-et, és újrafordította a legfontosabbnak ítélt részeit. (Stillman Drake, Galileo at work. His scientific biography. Chicago and London, 1978, University of Chicago Press, 198.) „Mivel korábbi rövidített fordításom téves volt, álljon itt teljességében a passzus” – írja. De – új könyve jellegének megfelelően – itt is csak a szigorúan „scientific” részekre korlátozódik, érdemes azért kicsit bővebben idézni: (Galileo Galilei Lettere. A cura di Ferdinando Flora. Torino, 1978, Einaudi, 95–96.)
„Felfalta tán fiait Szaturnusz? Vagy csak illúzió és áljelenség ez, amilyennel az üvegek annyiszor becsaptak már engem másokkal együtt, akik, akárcsak én, sokszor megfigyeltek már hasonlót? És úgylehet eljött az ideje feléleszteni a már-már hervadó reményt, hogy ezek, amelyek áthatották az összes új megfigyelést, mélyebb megfontolások után hamisnak bizonyulnak és semmi módon nem tarthatók? (è forse ora venuto il tempo di rinverdir la speranza, gia prossima di al seccarsi, in quelli che, retti da piu profonde contemplazioni, hanno penetrato tutte le nuove osservazioni esser fallacie, né poter in veruna maniera sussistere?) Nem tudom, mit szóljak ilyen új és különösen váratlan esetben: az idő rövidsége, a példa nélküli véletlen (accidente), a képzelet gyöngesége és a tévedéstől való félelem jócskán elbizonytalanít. De engedjen meg megint egy kis merészséget, amint nagylelkűen tette Kegyelmed, amikor ilyenként ismertem be másszor is. Nem olyasmiként mondom, amit előre meg lehet mondani megbízható elvekből és biztos következtetésekkel, hanem csak afféle valószínű sejtésként, amilyent akkor nyilvánítok, amikor vagy olyan vélemények megbocsájtható valószínűségét kell megmutatnom, amik felé éppen hajlok, vagy ha feltételezett következtetések bizonyosságát kell megerősítenem, ha gondolkozásom olykor találkozik az igazsággal. Az alábbit állítom: a két kicsi, jelenleg rejtett szaturnuszi csillag föltűnik majd egy kevéssé úgy két hónapra a jövő 1613-as esztendő nyári napfordulója körül, azután eltűnik és úgy marad nagyjából az 1614-es esztendő téli napfordulójáig; amikor előfordulhat, hogy a két bolygó újból megjelenik és látható lesz néhány hónapig, megint elrejtőzködve aztán a következő télig; amikoris, bizton hiszem, újból megjelennek és el se tűnnek többé a következő nyári napfordulóig, amely az 1615-ös lesz; meglehet, megpróbálnak majd újból eltűnni, de azt hiszem, nem sikerül nekik teljesen, hanem kisvártatva megjelennek és nagyobbnak és fényesebbnek látjuk őket és tisztábban, mint bármikor azelőtt; és szinte szilárdan merem állítani, hogy sok éven át folyton láthatók lesznek. De ha a visszatértükben nem is kételkedem, az egyes részletek iránt fenntartással élek mint jelenleg csupán valószínű sejtésre alapulók iránt: de akár így, akár másként fog is történni, mondhatom Kegyelmednek, hogy tán ez a bolygó is, nem kevésbé …” Innen azután már hűséges a régi fordítás.