Paschini, 92, 43. jegyzet. Galilei igen sokra becsülte Sarpi független ítélőkészségét. „Sarpi – írja de Sanctis régi könyve – mindent tanulmányoz, mindent átérez, de ő maga dönt. Az érvek tekintélyét nem tekinti érvényesnek.” Francesco de Sanctis. Storia della letteratura Italiana. Milano, 1925, Fratelli Treves, vol. 2., 224. S minden egyéb tekintélyt, mindenféle hierarchiát elutasít: Arisztotelészét, a skolasztikusokét, a pápáét, a dogmákét, a természetfölötti hivatkozásokét, a szimbólumokét. Mindezekkel szemben – hangsúlyozza de Sanctis – „a valót fogadja el mint módszert és mint tartalmat: az ember és a természet vizsgálatát az értelem által, kísérlet és megfigyelések alapján. Paolo Sarpi a filozófiai általánosságból érdek-közelbe hozta a küzdelmet, ahol kiállhattak mellé fejedelmek és egyszerű emberek: ezért is féltek tőle és ezért hatott.” Uo. 227. Ugyanezt szóról-szóra írhatta volna de Sanctis Galileiről is, és mai utódai sem fogalmaznak pontosabban nála. Idézni azonban de Sanctist ma már ritkán idézik.