„Humanista patrónusok, mint Bessarion a tizenötödik században, vagy Cervini kardinális és a Farnese család a tizenhatodikban, matematikusokat, mint Regiomontanus és Commandino, az itáliai humanista aktivitás sűrűjébe vezették be, megnyitva nekik azokat a nagy könyvtárakat, amelyek Arkhimédész, Apollóniosz és a többiek újrafelfedezett szövegeit őrizték. Ennek a humanista patronálásnak messzeható következményei voltak. A patrónus financiális biztonságot adhatott patronáltjának (mint Commandino esetében) és így lehetővé tehette a matematika fejlődését az egyetemek intézményi keretein kívül. De ami tán még fontosabb volt, az olyan patrónusok, mint a Farnesék, akik tudósok – humanisták, poéták, művészek, történészek és matematikusok – egész sorát tartották palotáikban, segítettek a matematikát integrálni a renaissance kultúra általános szerkezetébe. Következésképpen a matematika számosat felvett magára a renaissance kultúrára általában jellemző attitüdökből. Ezekből az attitüdökből az egyik legsajátosabb a csaknem misszionáriusi hit volt a könyvnyomtatás szerepéről a tudás terjesztésében. A könyvnyomtatás egyike volt a kritikus faktoroknak, amelyek megkülönböztették a renaissance-ot a korábbi renaissance-októl, és teljesen új dimenzióba fordították a kulturális tapasztalatot.” Rose, The Italian 239.