„Galilei fizikájának ezt a kulcs-terminusát többnyire félreértik. A súlypont kérdéseit vizsgáló matematikusok körében eredt, mint a súlynak és az emelő karjának a szorzatát jelölő terminus. Ma is ezt hívják még momentumnak. Galilei ehhez a tisztán statikus fogalomhoz az igen kicsi (vagy „virtuális”) mozgás ideáját adta hozzá, előrevetítve a momentumnak mint a tömeg (Galileinél a súly) és a sebesség – velocity – (Galileinél sebességfok – speed) szorzatának fogalmát. Az impetus középkori fogalmát közölt erőként Galilei elhagyta a közölt mozgás kedvéért, melynek sebességfokára (speed) későbbi műveiben az impetus nevet alkalmazta, mindenféle utalás nélkül erőre. Elvetve az erőt fizikájában, Galilei Arisztotelészt követte középkori követőivel szemben, mivel a sebességfokokat mérni tudta, de az erőket nem. Következésképpen a mozgásnak az a tudománya, amit Galilei matematikailag kidolgozott, az volt, amit mi ma kinematikának (vagy kinetikának) nevezünk, és nem tartalmazza a dinamikát, az erők tudományát” (Drake, Cause,… 211–212).