„Május 10-én Galileit beidézték a törvényszékre, és megkérdezték, kíván-e valamit felhozni védelmére. Galilei átnyújtott Firenzuolának egy dokumentumot, amely előadta az ügyet az ő oldaláról. Érdemes teljességében idézni: […]” Langford, Galileo, Science 146–148. EN XIX, 345–347. Pagano, I documenti, 135–137. Finocchiaro, Affair 279–281. Paschini, 542–543: „Május 10-én Galileit harmadszor rendelték a Szent Hivatal palotájának kongregációs termébe. A komisszárius atya nyolc napot adott, hogy benyújtsa védelmét, ha élni kíván ezzel a jogával. Galilei erre átadott egy írást, amelyben elismerte, hogy a felszólításban, amelyben 1616 február 26-án Bellarmino kardinális által részesíttetett, teljes egészében ott állott a mondat, amely tiltja »tartani, védeni vel quovis modo docere a Föld mozgásának és a Nap stabilitásának a véleményét«; de erre nem igen emlékezhetett, mivelhogy a nyilatkozatban, amelyet később, május 26-án kapott ugyanazon kardinálistól, és amelyet csatolt az eljáráshoz, egyszerűen azt mondotta ki, hogy ez a doktrína »nem védhető és tartható«, és ennek a mondatnak a fényében feledésbe merült a másik szigorúbb. Mégis kitartott az állításánál, »hogy tudatosan nem lépte ált a hozott rendelkezéseket«; és Dialogi-jának érvelései nem szolgáltak más célt, mint amit az első kihallgatáson állított. Végül bírái könyörületét kérte a csapások, az utazás és a kor által megtört személye iránt, figyelmükbe ajánlva becsületét és hírnevét rosszakarói rágalmazásával szemben.” „Ezekután – fűzi hozzá a teljes terjedelmében közölt védelemhez Langford – nem maradt más hátra, mint végrehajtani a Firenzuolával kötött kompromisszum pontjait és befejezni az ügyet.” Langford, 148. De nem így történt.