Ferrone és Firpo joggal hangsúlyozzák, hogy Galilei hatalmas életművében csupán egyetlen egyszer, akkor is futólag és esetlegesen merül fel az oltáriszentség tana. De itt mintha ők esnének a Redondinak – joggal és szellemesen – felrótt „nyomozati paradigma” csapdájába, ugyanis nem az a kérdés, hogy Galileit foglalkoztatta-e az eucharisztikus misztérium – nyilvánvalóan nem –, hanem az, hogy az Egyház illetve néhány prominens képviselője Galilei atomizmusát vagy inkább „episztemológiáját” a szent misztériumot sértőnek vélte-e; illetve ilyenként feltüntethetőnek? És ebből a szempontból nem sokat számít, hogy a G3 megfelel-e a szabályos inkvizíciós feljelentés követelményeinek. Sőt, még az se nagyon számít, ki volt pontosan a feljelentő.