„Miért folytatta Galilei a távcső tökéletesítését, miután életfogytiglani alkalmazását és jelentős fizetésemelést küzdött ki vele a Velencei kormánytól? Általánosan elfogadottnak látszik, hogy a még erősebb távcsővel az egekben kívánt feltárni részleteket. A legkisebb oka sem lehetett ilyesmit várni, még ha azidőtájt érdekelte volna is az asztronómia. Teleszkópot használni éjjel ésszerű alapon egyetlen józan embernek sem juthatott eszibe. Egy fénypont sokszorosan megnagyítva is csak egy fénypont. […] Úgy vélem – írja Galileo and the Telescope című esszéjében Drake –, hogy Galilei semmiféle különösebb tudományos célt nem forgatott a fejében, amikor valamikor 1609. vége felé elkezdte javítani távcsövét. Még mindig törekedett firenzei alkalmaztatásra, és tán a nagyherceget akarta megajándékozni mindenkiénél jobb távcsővel. Galilei kétségkívül szeretett barkácsolni, és jól felszerelt műhelye volt. A kulcs az erősebb nagyításhoz implicite ott volt a nyolcszoros és háromszoros távcsövekben, amelyeket már elkészített. Későbbi lencséibe be van vésve a görbületi sugár, és nagyításhoz való arányának a »titkát« nem volt nehéz kitalálni. Az a meglepő, hogy mások nem bukkantak rá. A háromszoros nagyítású játékszerek elterjedtsége azt mutatja, hogy szemüveglencsét használtak. A valódi oka, hogy hosszú ideig egyedül Galilei készített csillagászati megfigyelésekre alkalmas távcsöveket, valószínűleg az lehetett, hogy ő a rövid fókusztávolságú konkáv szemlencsék csiszolására koncentrált. Az ilyen lencsék előállítása jelentős technikai bonyodalmakkal járt. Mindenesetre Galilei első égi megfigyeléseit valószínűleg 1610. január elején végezhette. Talán véletlenül történhetett. Egy pillantás az alacsonyan járó holdra alkonyatkor végzett földi megfigyelés közben elég lehetett az induláshoz. Két hónap múlva egész Európa erről beszélt.” Stillman Drake. Galileo Studies. Personality, Tradition, and Revolution. Ann Arbor, 1970, University of Michigan Press, 153–154.