EN XV, 45. Ugyanígy látja Biagioli, és a „kérlelhetetlen bukás” udvari paradigmájában értelmezi, Biagioli, Courtier 341: „Bár egy reményteli Galilei ezeket a látogatásokat a Kongregáció iránta való jóindulatának a jeleként tekintette és tetszett neki az alkalom, hogy helyzetéről informálisan beszélhet velük, azt hiszem, hogy ezeknek a látogatásoknak semmi egyéb célja nem volt, mint az, hogy lássák, hogyan áll Galilei, és e szerint intézhessék a pert. Nem gondolom véletlennek, hogy a Szent Hivatalnak két hónapig tartott Galilei Rómába érkezése után, hogy végül elkezdjék a kihallgatását. Nem merülhetett fel semmiféle meglepetés, amely esetleg akadályozhatta volna a pápa dühének szabad folyását.” És amikor aztán mégis felmerült – amikor Galilei felmutatta Bellarmino kardinális bizonylatát –, akkor megint „peren kívüli” cselre kényszerültek: a Komisszárius atya „magán” látogatására.