EN XIV, 375. A levélre már augusztus 24-én válaszol Andrea Cioli. Csodálkozik a Nagyherceg, szögezi le először is, hogy egy Rómában hosszú tárgyalások után szabályosan engedélyezett könyv betiltásának a gondolata egyáltalában felmerülhet. És különben is maradéktalanul eleget tesz a kirótt követelményeknek: nem kötelezi el magát határozottan a két rendszer közül egyik mellett sem, „hanem csupán föltáratnak mind az érvek, megfigyelések és tapasztalatok, melyek az egyik és a másik vélemény mellett fölhozhatók; és mindezt, amint arról őfelsége szilárdan meg van győződve, egyedül az Egyház érdekében, hogy egy természete szerint nehezen érthető anyag körül azok, akiken a döntés áll, kevesebb fáradsággal és időráfordítással megérthessék, hogy melyik oldalra hajlik az igazság, és melyikkel kell egyeztetni a Szentírás értelmét.” EN XIV, 376. Azaz pontosan a Nagyhercegnő-levél programja, amit Firenze láthatóan nem adott fel.