Paschini, 328.: A szándék a legjobb volt, de a pillanat annál kedvezőtlenebb; jobb lett volna Galileinek belenyugodni két barátja, Cesi és Dini tanácsába és várni. Azonban ősz végén véget vetett minden halogatásnak. Csakugyan, II. Cosimo 1615. november 28-án értesítette római követét, Pietro Guicciardinit, hogy Galilei engedélyt kért odautazásra »szükségesnek látván jelenlétét, hogy tisztázza magát némely vádaktól, amelyeket ellenségei az általa kiadott művek ellen hoztak fel, és reméli, hogy jót jelenthet magáról.« Ezen kívül ajánlólevelet küldött Del Monte kardinálisnak, Paolo Giordano Orsininek, Alessandro Orsininek, Scipione Borghese kardinálisnak: Galilei valósággal a Nagyherceg „tudományos nagyköveteként” mehetett Rómába, s „a Mediciek palotájában lakott, a Trinità dei Montin. Akár a teleszkópok és a Siderius nuncius példányok terítésében, amelyre internacionális láthatósága alapult, a Mediciek politikai hálózata lehetővé tette, hogy bejusson Róma olyan hatalmi centrumaiba, amelyeket a matematika professzoraként vagy privát gentlemanként soha meg se közelíthetett volna.” (Mario Biagioli, Galileo, Courtier. The Practice of Science in the Culture of Absolutism. Chicago and London, 1993. University of Chicago Press. 249.) Ehhez képest Galilei meglehetősen gyenge eredményt ért el. Igaz, a „Medici network” se nagyon igyekezett mindenben a kezére járni.