Paschini, 336. Ingoli értekezésének a címe: De situ et queite terrae contra Copernici systema Disputatio ad doctissimum mathematicum D. Galilaeum Galilaeum. Két részből áll, mindkét részben „matematikai, fizikai teológiai érveket fejt ki. Galilei bizonyára válaszolt volna az írásra, amelynek volt bizonyos kelendősége, ha az egyházi tekintély közbelépése a maga tiltásaival meg nem zavarja. Felelt ellenben Ingolinak Kepler, akinek viszontválaszolt.” Ingoli írásának az a különlegessége – véli Bucciantini –, „hogy az első szerves és teljes válasz a Galilei-képviselte kopernikánus doktrínára. Egy igazi és valóságos summaról van szó, a főbb érvek összegyűjtéséről a kopernikánizmus ellen. Az érvek többsége egyébként jólismert volt, de annyi mástól különbözően ő magának igyekszik hinni, saját vizsgálódásait helyezi a középpontba, nem annyira az írásmagyarázat jellegű érvekben, mint inkább a fizikaiakban és csillagászatiakban, ahol is Galilei akkora nagy súlyt helyezett saját prioritására… A Disputatio mindenekelőtt a Galilei saját területén akar válasz lenni, vagyis a kopernikánizmus teljes tudományos inkonzisztenciájának a bizonyítása, a szervezett és érvekkel alátámasztott felsorakoztatásával mindama fizikai és csillagászati paradoxonoknak és abszurditásoknak, amelyekbe belebonyolódott.” (Bucciantini, Contro 84.) Ingoli konziliáriusként működött az 1616-os antikopernikánus dekrétum munkálataiban, néhány nappal a kibocsájtása után az Index-kongregáció konzultánsává nevezték ki, 1618-ban ő készítette el és terjesztette elő a De Revolutionibus korrekciós javaslatát, amit a Collegio Romano matematikus atyái dicsérőleg elfogadtak. (Uo. 87.)