Paschini, 88. Fantoli, 113. Sharratt, Decisive 92-93. Favaro nyomán (EN XIX, 275) általában úgy tartották, hogy Galileire először Cremoninivel kapcsolatban fordult a Szent Hivatal figyelme. Antonio Poppi azonban a padovai Inkvizíciós Iroda aktáiban rátalált iratokra, amelyekből kiderült, hogy Galilei már ekkor és Cremoninitől függetlenül is felkeltette a Hivatal érdeklődését. Az eljárás, mint mindig, feljelentésből indult ki, helyesebben indult volna ki, mert a Velencei Tanács „súlytalannak és jelentéktelennek” ítélvén a vádakat, megakadályozta az eljárást. Antonio Poppi. Cremonini e Galilei inquisiti a Padova nel 1604. Nuovi documenti d'archivo. Padova, 1992, Antenore. A feljelentő, Galilei volt tanítványa és írnoka, Silvestro Pagnoni, azt állította, hogy gazdája jó pénzért horoszkópokat vet; legutóbb például két gazdag németnek 70, illetve 60 liráért, s méghozzá rendkívül meggyőzően érvel jóslatai mellett. A vallásos kötelességeit meg elhanyagolja; Pagnoni tizennyolc hónap alatt, míg nála dolgozott illetve lakott, mindössze egyetlenegyszer látta misére menni, akkor is üzleti ügyben járt; a mise idejében általában „velencei kurváját”, Marinát látogatja. Padovai látogatása idején Galilei anyja is megerősítette – állítja Pagnoni –, hogy fia sohasem gyónt, ami miatt az anya a Firenzei Hivatalnál már fel is jelentette. De amikor a kihallgatáson az inkvizítor – meghallva, hogy Galilei élvezettel olvasgatja Aretino tiltott leveleit – valami súlyosabb, eretnekséggyanús vádat próbált kihúzni Pagnoniból, a feljelentő tiltakozott: „Rossz kereszténynek tartom, de ami a hitet illeti, úgy vélem, hogy hívő.” Vekerdi László. A Szent Hivatal Galilei körmire néz. Természet Világa – Természettudományi Közlöny, 1994, vol. 125, 231.