EN VI, 511–512. Paschini, 444–445.: „Galilei számolt saját érvelésének erejével, ahogyan csodálatos világossággal és akkurátus studírozás után kifejtette a szegény Ingoli érveivel szemben; de nem kívánt ezzel Kopernikusz végsőkig kitartó szószólójaként feltűnni. Nem tartott vissza azonban egy szíves szemrehányást Ingoli merészségéről: »bizonyára, signor Ingoli … ha, amint mondani szokás, szívére teszi a kezét, és ha lelkiismeretesen tudja, hogy Niccolò Copernico több évet töltött ezekkel az igen nehéz megfontolásokkal, mint ahány napot ön reájuk fordított, akkor, mondom, jobb tanácsadója kellett volna lennie magának és nem hagynia magát könnyedén rábeszélni, hogy földreverhet egy ilyen embert, kivált azon fegyverekkel, amikkel szembeszállt vele, amelyek ezekben a kérdésekben felhozott legközönségesebb és legelnyűttebb kifogásokhoz tartoznak, és ha történetesen valami a sajátja, az sem hatásosabb a többinél.« EN VI, 512–513.: „Csakugyan azt hitte, hogy Niccolò Copernico nem hatolt be a leggerissimo Sacrobosco titkaiba? Hogy nem értette a parallaxist? Hogy nem olvasta és értette Ptolemaioszt és Arisztotelészt? Nem csodálkozom, hogy azt hitte, legyőzheti, mikor ilyen csekélyre becsülte. Ámde ha a szükséges figyelemmel olvasta volna, amely a jó megértéséhez szükséges, ha más nem, hát legalább a tárgy nehézsége elbizonytalanította volna önben az ellenkezés szellemét, úgyhogy visszatartódott vagy teljesen el is állt volna egy ilyen elhatározástól.”