„Calasanzio 1639. április 16-án írt Rómából Firenzébe a Kegyesrendi Iskola miniszterének: „Ha Galilei úr esetenként úgy óhajtja, hogy néhány éjszakára ott maradjon padre Clemente, Tisztelendőséged engedélyezze neki; és Isten adja, hogy tudja azt a hasznot hajtani, amivel tartozik.” (EN XVIII, 41). Tetszett ez a tág értelmezést megengedő bölcs válasz, és Cioli értesítette Niccolinit, hogy „a Kegyes Iskolák padre Generálisának a válasza p. Clemente di S. Carlo ügyében semmi kívánnivalót sem hagyhat” (EN XVIII, 44). Így padre Clemente egy ideig hűséges titkára volt Galileinek, aki neki diktálta sok levelét, köztük az 1640. február 24-i híres levelet Cavalierinek a cikloisról; és egyebek közt különféle pótlásokat és javításokat a Két Új Tudomány Dialógusaihoz” (Paschini, Vita … 614). Padre Settiminek „az arcetri fogolyhoz fűződő ilyen familiáris kapcsolata miatt (familiarita) később a Szent Hivatal üldöztetését kellett elszenvednie” (Favaro, Amici… 1013–1014), amint maga számol be róla 1641. december 14-én II. Ferdinánd nagyhercegnek (EN XVIII, 372). „És Isten Őfelségének hála, hogy ezidáig megtartott a Vallásban bármiféle figyelmeztetés nélkül, és az üldöztetések bizonyos értelemben javamra váltak. De, hogy megmondjam Felségednek mint Patrónusomnak és igaz Protektoromnak az érzésemet, nem akarom többé, és nem is bírom látni a diadalmaskodó gonoszságot…” (EN XVIII, 372).