Február 26-án ír Galilei részvét-levelet II. Cosimonak; az elhunyt Nagyherceg dicséretébe ügyesen szőve be utódjáét, akit Isten vigaszként küld a Fejedelem halála miatt érzett általános elkeseredésben. Még fiatal, de máris messzire szállt kiválóságának híre, amint ő, Galilei annyiszor lehetett szerencsés tapasztalni. „Kérem Felségedet – végzi levelét –, hogy Isten által annyi hív vazallusának közös rektoraként rendeltetvén ne mulassza el olykor felém is, leghűségesebb és legodaadóbb szolgája felé fordítani kegyelmének kedvező tekintetét; szívből kérem erre, miközben teljes alázattal lehajolok és csókolom a ruháját.” EN X, 230–231.