Tartaglia „1543-ban megjelent olasz fordítása Adelard–Campanus–Pacioli (arabból készült) és Zamberti (görögből fordított) latin Euklidész-verziói alapján készült. A dedikáció a matematikát a bizonyosság fölső fokaként magasztalja, Arisztotelészre és Platónra egyaránt hivatkozva […] Ellentmondásosabb volt ennél az 1543-as hasznos olasz fordításnál a néhány hónappal később publikált latin Arkhimédész. Ez az Opera Archimedis négy művet tartalmazott latinul; éspedig a De Mensura Circuli, De Quadratura Parabolae, De Aequeponderantibus és Az úszó testekről címűket. Csakhogy Tartaglia óhaja, hogy igazi nagy restauratornak látszódjék, bajt hozott a fejére, mert nem ismerte be nyíltan, hogy az első két művet Moerbeke Luca Gaurico által 1503-ban publikált verziójából vette át, a másik kettőt pedig az összes hibával együtt Moerbeke kéziratban maradt fordításából, amely ma a madridi Biblioteca Nacionalban van, MS 9119. […] A gömbről és a hengerről olasz verziója is, amelyet Tartaglia 1556–60-ban megjelent General Trattatojában közölt, valószínűleg Moerbeke kéziratból fordíttatott.” Rose, The Italian 152–153. Azaz a könyvnyomtatás egymagában még nem oldotta meg a pontos és megbízható szövegközlés problémáit, és Galilei nem föltétlenül azért kívánt javítani a szövegen, mivelhogy „új Arkhimédésznek” tartotta magát. Bár persze tarthatta, hiszen az akkori Itáliában az antik matematika „restaurálói” nem fukarkodtak hasonló elnevezésekkel.