Sagredo és Galilei kapcsolatáról Pio Paschini épp ellenkezőleg vélekedik, mint Mario Biagioli. „Ezidőtájt egy másik nagy űr keletkezett bensőséges barátainak körében: 1620 március 5-én, negyvenkilenc évesen meghalt Gian Francesco Sagredo. Mekkora bánatot hagyott Galilei lelkében eltűnése eme legkedvesebb barátjának (amico carissimo) és a természeti rejtelmek kiváncsi kutatójának, az elevenen kiderül 1636 április 12-én Micanzionak írt leveléből, amelyben Sagredot 'bálványom'-nak nevezi (il mio idolo). És a kifejezés bizonyára nem túlzó, mivel levelezésükben Sagredo »kiváló megfigyelőként és a kor legélesebb elméinek egyikeként fedi fel magát«, amint őt Favaro jellemzi, Ed.Naz. VII, pag.9.” Paschini, 368.