EN XIX, 324–327. Pagano, I documenti 105–108. Finocchiario, Affair 218–222. A különbizottság jelentése részletezi a könyv engedélyeztetésének történetét, két változatban, egy rövidebben s egy bővebben, s mindkettőben feltűnően csökkentve a Maestro del Sacro Palazzo szerepét az engedélyezési procedúrában, főleg Firenzére hárítva a felelősséget, s kiemelten közölve mindkettőben az 1616-os precetto szövegét: „ut supradictam opinionem, quod sol sit centrum mundi et terra movetur, omnio relinquat, nec eam de caetero, quovis modo, teneat, doceat aut defendat, verbo aut scriptis; alias, contra ipsum procedetur is Sancto Officio. Cui praecepto acquievit et parere promisit.” Ennek a tilalomnak a megsértése mint vád mindaddig titokban maradt, amíg a per során a bírák Galilei fejére nem olvasták; a többi vád azonban lényegében ugyanaz, amit a ravasz Palotamester már augusztusban és szeptember elején „kiszivárogtatott” Magalottinak: a Föld mozgását nem hipotézisként, hanem „abszolúte” tárgyalja, az árapályt a nemlétező földmozgásokra vezeti vissza, a pápa „medicináját” a könyv végén egy „oktondi” (sciocco) szájába adja, stb. Lásd Paschini, 516–517.