Drake, At work… 152. Drake maga is rendkívüli körültekintéssel és sok munkával tárta fel, mennyi fáradságot, precizitást, ötletességet fordított Galilei a Jupiter-holdak észlelésére és periódusaiknak pontos táblázatolására. A munka herkulesi nagysága természetesen addig is ismert volt, hiszen az Edizione Nazionale III. kötetének vaskos Második részét, a 400-tól a 860. oldalig a Medici-bolygókra vonatkozó megfigyelések, számítások, töredékek, fakszimilék töltik meg. Drake azonban felkutatott addig ismeretlen kéziratokat, pontosított megfigyelésekre vonatkozó dátumokat, eloszlatott makacs tudománytörténeti dogmákat, mint Galilei ragaszkodása a körmozgásokhoz Drake Galileo Studies 257–278.. Mindenekelőtt pedig bemutatta a felfedezés folyamatát, 1610. január 7-étől 15-ig. „Ezen körülmények ismeretében – összegezi Drake munkáját Shea – lehetetlen egyetlen időpontra hivatkozva azt mondani, hogy 'Ezen órában annak látta a holdakat, amik valóban voltak!' Galilei valószínűleg maga is bajosnak találta visszaemlékezni felfedezésének genezisére, attól kezdve, hogy három csillagot észlelt a Jupiter szomszédságában, el egészen a teljes tudatosításáig, hogy holdak.” Shea, An astronomer… 60. A Jupiter-holdak észlelései során kidolgozott eszközök és távcsőtechnikai javítások (mikrométer, jovilabium, a tárgylencse széli részeinek kiiktatása kartonpapír „blendével”) pedig lerakták a modern észlelő csillagászat alapjait. „Galilei – összegez Shea – a szabadesés felfedezőjeként és a kopernikánus rendszer védőjeként a legismertebb, de nem szabad elfelejteni, hogy gyakorló csillagász is volt. A publikált és publikálatlan anyag, amit Stillman Drake újravizsgált és újraértelmezett, világossá tette ezt. Hála Drake-nek, ma jobban méltányoljuk azt a pedagógiai kihívást, amivel Galileinek szembe kellett néznie, mikor felfedéseit ábrákkal illusztrálta. Most tudjuk csak igazán, milyen türelemmel és milyen szívósan gyűjtötte az adatokat, hogyan javította folyton műszereit és észlelőtechnikáját, hogyan értette meg egyre jobban, miféle korrekciók szükségesek a Jupiter-holdak mozgásainak pontos táblázatbafoglalásához. Galilei kétségkívül számos szerencsés megfigyelést végzett, de a szerencse legalább annyira volt köszönhető a szemlélő szemének és elméjének, mint a csillagok konfigurációjának. Lehetőségeket vett észre, ami másoknak csupán nyers adat maradt volna, és látta, milyen tágabb következményekkel járnak a Földnek a bolygók rendszerében elfoglalt helyéről folyó vitában. Végül, de nem utolsó sorban pedig komolyan foglalkozott más csillagászok (például Kepler) munkáinak azon részeivel, melyeket alkalmasnak ítélt matematikai megfogalmazásra és empirikus igazolásra. Sohasem kímélte magát 'atlaszi munkáktól'. Amint történetírója [Drake] sem.” Shea, An astronomer… 74.