Az orvostörténész Mirko Dražen Grmek inkább valamiféle fertőzésre gyanakszik, mintsem reumatizmusra. „Nem vitatjuk az elbeszélt tények realitását, de a modern medicina fényében nem szolgál elegendő etiológiai magyarázatként. Ha a három barát a jelzett módon ilyen súlyosan megbetegedett, fel kell tételeznünk valamely fertőző faktor közbejöttét. 1606 őszétől Galilei levelezése gyakran utal gyöngélkedéseire. Harmadnapos lázra hivatkozik, amely gyorsan kontinuává alakult át, amely »gonoszul kiszárítja belsőjét«. 1606-tól 1608-ig Galilei többször visszaesett és az ágyat kellett őriznie. A láz mellett egyetlen tünetet említ: az írási nehézséget. A modern kommentátorok utóbbit a jobb kéz ujjaiban jelentkező reumatizmus tüneteként értelmezik. Galilei erősen bízott orvosaiban, Minadoi de Rovigoban és Fabrice d'Acquapendentè-ben, akik hashajtót, aloé-pirulákat írtak fel neki. Girolamo Fabrizio d'Acquapendente (1533–1619) az anatómia és a chirurgia professzora volt a Padovai Egyetemen, Galileit őszinte barátság fűzte hozzá. Acquapendente vizsgálatai az állatok mozgásáról hatottak Galilei bizonyos nézeteire és kutatásaira. Valószínű, hogy a toszkán matematikus asszisztált Fabrizio néhány anatómiai demonstrációjában Padovában és Velencében.” (Mirko Dražen Grmek. La personnalité de Galilée et l'influence de son oeuvre sur les sciences de la vie. Un aperçu médico-psychologique. In: Galilée. Aspects de sa vie et de son oeuvre. Paris, 1968, Presses Universitaires de France 48–73, 56.) Fabrizio d'Aquapendentéről lásd Benedek István, fentebb idézett vázlatát a 4. fejezet 4. jegyzetében. A remek jellemzés egyáltalában nem holmi „udvari emberre” utal, és mutatis mutandis Galileire is elég jól érvényes; tán ezért is szövődhetett köztük őszinte barátság.