„Ezen a ponton – folytatja Langford – egy összegező jelentés készült a pörről a Pápának és a Szent Hivatal teljes Kongregációjának. Zavaros és félrevezető összegezés volt, nyilvánvalóan az üldözés érdekében koholt. Galilei Levél a Nagyhercegnőnekjéből tartalmazott például állításokat, kontextusukból kiragadva. A jelentés úgy idézi Galileit, mint aki azt tartja, hogy »a Szentírásban sok tétel akad, melyek a szavakat szó szerint véve tévesek«. A jelentés továbbá úgy állítja be, hogy az abszolút tiltást Galileire nem a generálkomisszárius, hanem maga Bellarmino rótta ki! Röviden, a jelentés egy egész sor kétértelmű és félrevezető vádat tartalmazott. A »szigorú« (severist) frakció munkájának látszik, amely el volt szánva, hogy megtanítja Galileit kesztyűbe dudálni, és bárki más, aki bele mer »kontárkodni« a teológia és az autoritás kérdésébe, kemény leckét kap. Grienberger atya megjegyzése, hogy ha Galilei magára nem haragítja a jezsuitákat, írhatott volna Kopernikusz rendszeréről élete végéig, és Riccardi atya kijelentése, hogy a jezsuiták kegyetlenül fogják üldözni, meglehet, arra utal, hogy a Társaság néhány tagja a szigorú eljárás híve volt. A jelentés mindenesetre nem Firenzuola műve volt. De Santillananak igaza lehet, mikor a Szent Hivatal Proctor–Fiskalis-ára, Carlo Sincerire gondol, és az Asszesszorra, Monsignor Carlo Febeire, mint akik kulcsemberek voltak az anti-Galilei-frakcióban, és ők lehettek, akik ellenőrizték ennek az erősen ferde jelentésnek a szerkesztését.” Langford, Galileo, Science, 148–149. Sokkal többet ezekről a „rigoristákról” Fantoli se tudott kideríteni; valószínűnek tartja, hogy részt vehetett benne Ginetti kardinális, a Szent Hivatal tagja, aki kezdettől ellenszenvvel viseltetett Galilei iránt. „Mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy az utolsó pillanatban padre Maculano félreállíttatott és kompromisszum-terve félrelöketett, helyettesíttetvén egy sokkal szigorúbb eljárás javaslatával, a rigorista áramlat kezdeményezésére.” Fantoli, 356. Csakhogy a jelentés személy szerint a pápának szólt, és Niccolò 1615 februári összeállításától Galilei maga-mentségének bírái könyörületességére apelláló mondatáig tömören, de egyáltalában nem „zavarosan” és nagyonis „egyértelműen” összegezi az egész ügyet: Contra Galileo Galilei EN XIX, 293–297. Finocchiaro, Affair 281–286. Datálására: uo. 362, 80. jegyz.