EN X, 316. A távcső felfedezése és a prioritás kérdése örökzöld téma. Legutóbb egy tudós tanulmány – egyebek közt ugyanezt a Fugger-levelet idézve – nem egyszerűen Galilei „prioritását”, hanem egyenesen „őszinteségét” vonja kétségbe: „1609 közepén a holland teleszkóp már vagy kilenc hónapja létezett. Híre elterjedt Európa-szerte, Itáliát és beleértve. Az eszközt sikeresen utánozták sokfelé, és használták már földi és égi megfigyelésekre egyaránt.” A pápai nuncius, Guido Bentivoglio 1609 április 2-án küldött egy távcsövet V. Pál pápának, ami azután hamarosan a Collegio Romano matematikusaihoz került. A négy matematikus, Clavius, Grenneberger, Odo van Maelcote, Giovan–Paolo Lembo „ekkor elkezdte távcsövével pásztázni az eget, Jézus Társaságból elsőként. Nem tudjuk, hogy pontosan mikor, de feltehetőleg már 1609 májusában. Mit láttak és mikor? Valószínű egyáltalában, hogy Galilei megszagolhatta (got wind of) még június előtt, hogy mit csinálhatnak, vagy értesülést szerezhetett a műszerről, amit kaptak és használtak?” Mindenesetre sokfelől hozzájuthatott a távcső híre már június előtt, akkor hát miért tagadja? Engel Sluiter. The telescope before Galileio. Journal for the History of Astronomy, 1997, vol. 28, 223–234. Mennyivel bölcsebben és nagyvonalúbban összegez Benedek István! „Az első távcső megszerkesztése az 1600-as évek elején történt. Téves az a nézet, hogy Kepler vagy Galilei volt a fölfedezője, noha ők használták először csillagászati műszerként.” A lényeg itt a „műszerként”, amivel Benedek István a „prioritásról” a jelentőségre fordítja a figyelmet: „Ennek a fölfedezésnek óriási horderejét akkor tudjuk realizálni, ha kilépünk a csillagos égbolt alá, és magunk fölött látjuk a tömérdek csillagot…” Benedek, Az értelem 57–58.