Silvio A. Bedini. Galileo and Scientific Instrumentation. In: Reinterpreting Galileo, 127–153, 140.: „Nagy gondot okozott Galileinek alkalmas lencsék beszerzése, még Velencében és Muranóban is, ahol a legjobb üveget készítették egész Európában. Távcsőlencsék az üveg legnagyobb tisztaságát igényelték, zárványoktól, mint buborékok és idegen anyag morzsái, mentes üveget, és ezek a követelmények meghaladták a kor legjobb üvegműveseinek a képességeit is. Következésképpen Galilei nagy mennyiségben kényszerült lencsevásárlásra, és ebből kellett kiválogatnia műszereihez a legkevesebb tisztátalanságot és buborékot tartalmazókat… Nem tudjuk, hány távcsövet készített Galilei, de 1610 elején megjegyezte, hogy az általa addig nagy költséggel és fáradsággal szerkesztett több, mint száz eszközből mindössze tíz bizonyult alkalmasnak az új bolygók és az állócsillagok megfigyelésére. Ezeket félretette, hogy elküldje »nagy fejedelmeknek és kiváltképpen a Legkegyelmesebb Medici Nagyherceg rokonainak, és máris itt vannak az újabb igények Bajorország Legkegyelmesebbjétől és a Kölni Választó Őkegyelmességétől, valamint Főtisztelendő Del Monte Kardinálistól: igények, mondom, a távcső iránt a traktátussal együtt, jóval előbb elterjedvén a híre, mint a mű« (EN X, 298). Később ugyanazon évben Galilei értesítette levelezőtársát, hogy igyekszik elkészíteni egy-két műszert, noha tetemes fáradságába kerül, »mégis én nem kívánom megmutatni másoknak a megmunkálás igazi módját, hacsaknem a Nagyherceg néhány szolgájának, amint különben már írtam« (EN X, 350), magyarázza. Galilei minden teleszkópját maga szerelte össze, tanulván a geometriai-katonai körzővel szerzett leckéből.”