EN XIII, 265–266. Paschini, 447–448. Redondi eretico 175–176. Paschini még csak kivonatosan ismertette a levelet, amely Redondi könyve óta nagy „karriert” futott be. Maurice A. Finocchiaro be is vette angol fordítását hasznos szöveggyűjteményébe. Finocchiaro, Affair 204–206. Közlik a levél kérdéses részét bírálataikban Vincenzo Ferrone és Massimo Firpo is. Vincenzo Ferrone – Massimo Firpo, Galilei tra inquisitori e microstorici. Rivista Storica Italiana, 1985, vol. 97, 177–238, 203. Idézi a levelet Massimo Bucciantini is, és miután kiemeli – Ferrone és Firpo nyomán – a Guiducci levél kulcsszerepét Redondi rekonstrukciójában, felhívja a figyelmet egy jelentős „csúsztatásra”. Redondi ugyanis lehagyta a levél elejét, s csak az „Először, hogy…”-tól kezdi az idézetet, a Cesire hivatkozó bevezetést pedig „egy rövid és futó kommentárral helyettesíti, amely teljesen észrevétlenné válik a kontextusban, ahová beszúrta: »Mario Guiducci – jegyzi meg Redondi a levél tárgyalása előtt – többször találkozott Federico Cesi herceggel, és élt a tanácsával hagyni egy kissé álomba merülten a kopernikuszi kérdést« (Ibid., p. 175).” A levél egészéből nyomban kiderül, hogy mindaz, amit Guiducci előad, Cesi véleménye, „és ezt a döntést Guiducci respektálni kívánja, hacsak »a herceg úr megfontolásai ellenére« maga Galilei fel nem szólítja, hogy másként cselekedjék. És Cesi »megfontolásai«, amelyekre Guiducci hivatkozik, pontosan azok, amelyeket a következőkben jelent a levelében, ám amelyeket Redondi jórészt megbízhatatlanoknak minősít mint Guiducci félelmeinek és aggodalmainak a gyümölcseit.” Bucciantini, Contro 171–172, 72. jegyz. Még megerősíti Redondi „félénk”, „megbízhatatlan”, „lusta” és a saját szakállára dolgozó Guiducci-képét a kommentár, amit közvetlenül az idézethez fűz: „Az idő bizonyára segíthetett Mario Guiducci ügyének, mivel a következő hónapban visszatérendő volt Firenzébe, a biztonságba az esetleges »üldöztetések« és a »szabadalmazott ütések« elől.” Redondi, eretico 176. Redondinak – érvel Ferrone és Firpo a könyv tévedéseit nyomozó bírálatukban – nagyon nagy szüksége van egy ilyen „beijedt” és „felületes” Guiduccira, mivel el kell hitetnie, hogy a „mozgás”, amiről Guiducci harangozni hallott, és amitől nyomban a Föld mozgására gondolva úgy „beijedt”, egyáltalában nem is a Föld mozgására vonatkozott, hanem egészen másfajta mozgásra, éspedig az atomokéra. Csak ezzel a Guiducci levéllel a hátterében válik ugyanis jelentőssé Az Aranymérleg atomizmusát felhánytorgató levél, csak a kettő egymást erősítő koincidenciájával válhat Galilei atomizmusa az oltáriszentség tanát fenyegető veszedelmes eretnekséggé. Ferrone és Firpo – szellemesen és találóan – „nyomozati paradigmának” nevezik Redondi módszerét; de vonzására és hatásosságára mutat, hogy maguk is szakasztott ilyen „nyomozó” módszerekkel vizsgálják Redondi érveit és konstrukcióit. Legfeljebb az a különbség, hogy ők inkább az „ügyész” szemszögéből és pozíciójából „nyomoznak”.