Drake, At work 311. Egy este előkelő urak a „Patrónus Kardinális” jelenlétében a tenger árapályáról vitatkoztak, amikor Castelli megjegyezte, hogy írt erről a tárgyról Galilei egy remek értekezést. „De mivel a jelenlévők egyike – számol be a derék Don Benedetto – azt mondotta, hogy Kegyelmed a Föld mozgását tételezi fel, kénytelen voltam bővebben kifejteni, mindenki megelégedésére, megmutatva, hogy Kegyelmed nem igazként állította ezt, hanem csupán azt bizonyította, hogy amennyiben a Föld mozgása igaz lenne, abból szükségszerűen következne az árapály: és jóllehet a kardinális úr erősen az elv ellenségének mutatta magát, később mégis hosszan tárgyalt velem a szobában, és lényegében azt mondotta, úgy tűnik neki, hogy ha adott a Föld mozgása, szükséges lenne, hogy csillag legyen, ami pedig nagyon ellentétesnek látszhat a teológiai igazsággal. Amire azt válaszoltam, hogy Kegyelmed épp az ellenkezőjét igazolta, és bebizonyította, hogy a Föld nem csillag; olyasmi ez, ami a legkönnyebb lesz, amint könnyű bizonyítani, hogy a Hold az Hold és nem Föld, a Mars az Mars és se nem Hold, se nem Vénusz, etc.: és így azt mondotta, hogy Kegyelmednek ezt kell bizonyítania, mert az ügy többi része mehet. Azért írom ezeket, hogy lássa, hogyan mennek a dolgok, és jónak látszik itt egy kis toldást csinálni ezen részlet körül.” EN XIV, 78. A hatalmas unokaöccs-kardinális, aki látszólag nagy híve Galileinek, pontosan megüzeni a derék Don Benedettoval, hogy mit kíván Galileitől: annak az igazolását, hogy a Föld nem bolygó. Amikor Galilei még a Napot is csak a megszámlálhatatlanul sok és a roppant terekben szétszórt csillag egyikének tekintette. Annibale Fantoli úgy véli, hogy Francesco Barberini aggályára adott válaszában „Castelli valószínűleg a csillag és a bolygó közötti különbséggel játszott. De a kardinális bizonyára nem figyelt erre a szőrszálhasogatásra, és amikor a Dialogo megjelent, meg kellett győződnie, hogy – Castelli ezen tanítása ellenére – Galilei a Földből éppenhogy egy csillagot csinált.” Fantoli, 301, 33. jegyz. De elképzelhető, hogy a rafinált diplomata – pláne a barokk (vagy csak a Redondis?) „teatro del ombre”-ben annyira otthonos – ne látta volna át Don Benedetto „játékát”? Pláne amikor még egyáltalában nem volt divatos a „bolygó” szó és a Jupiter holdakat is Medici-csillagoknak nevezték? A kardinális azt kívánta bizonyítva látni, hogy a Föld a mindenség közepében áll. Mert így kívánta a teológia.