EN XIX, 624–625. „Sokféle véletlen bajnak és hipochondriás bántalomnak volt kitéve, és több ízben súlyos és veszélyes betegségek támadták meg, melyeket nagyrészt az égi megfigyelések folyamatos fáradalmai és virrasztásai okoztak, amikkel igen gyakran az egész éjszakát töltötte. 48 éves korától élete végéig metsző fájdalmak és szúrások gyötörték, melyek különböző testrészein keserűen kínozták időváltozáskor, és akkor keletkeztek, amikor két nemes barátjával egy nyáron egy Padova környéki villában az égető hőségben a nap legzajosabb órája elől egy meglehetősen hűvös szobába menekült lepihenni. Ott mindnyájan elaludtak, egy szolga észrevétlenül kinyitott egy ablakot, amelyen át, csupán élvezet okából, állandó mesterséges szél szokott kiszabadulni, melyet a közelben folyó vizek mozgása és esése keltett. Ez a szél érte jócskán levetkőzött testüket két órán át, amíg ott pihentek, és szertelenül hideg és nedves lévén, lassan-lassan rosszféleségeket hozva létre a testrészekben, amelyek megdagadtak, egyik nyilallásokkal és merevségekkel életen át, másik a legerősebb fájdalmakkal a fejben és egyéb csapásokkal. Mindhárman súlyos betegségbe estek, amelyben egyikük pár nap alatt meghalt, a másikuk elveszítette a hallását és ezután nem élt sokáig, Galilei úr pedig a fentemlített indiszpozíciót szedte össze, amelytől soha többé nem bírt szabadulni.”