„Kétségkívül, Grassi a Ratio ponderumjában – ismerik el Ferrone és Firpo – a Saggiatore ellen felhozott annyi más vád között szólani fog az atomizmus-oltáriszentség kapcsolatról is; de a Guiducci leveléből kiragadott részletek vagy „az eseménytörténet, a gyanúk, a hasztalan kutatások, a titkos érintkezések” Galilei részéről /p. 239/, hogy megismerje Grassi valódi szándékait a Saggiatore-ra készülő válasza körül: ezek nem olyanok, amik valamiképpen tisztázhatnák, hogy az úgynevezett névtelen feljelentés a jezsuitának tulajdonítható vagy se.” Ferrone–Firpo, Tra inquisitori 209. Azaz Redondi nyomozásának egyik kulcs-bizonyítékát, a Guiducci-levélnek és az atomi mozgásoknak az összekapcsolhatóságát éppen az összekapcsolást motiváló oltáriszentség-kapcsolat hiánya cáfolja: az „ügyészi nyomozat” – mai divatos hülye szóval – „okafogyottá” tette a „védelem” érveit. De a feltűnő hasonlóság a névtelen „úgynevezett feljelentés” és padre Grassi S.J. atomistico-eucaristico érvelése között a Ratioban a Saggiatore ellen – még ha csak egy is a sok közül – akkor is nagyon érdekes. Ha nem Grassi írta a névtelen „úgynevezett feljelentést”, hanem egy másik tudós teológus, meglehet annál érdekesebb. Mert akkor kettőjükön kívül feltehetően mások is gondolkoztak hasonlóképpen az Egyház „hangadó intellektüeljeiből.” Vagy politikusaiból? William R. Shea a könyv angol fordításának recenziójában, az időközben megjelent megsemmisítő kritikák nyomán látható megkönnyebbüléssel írta, hogy „kezdjük végre látni Redondi stratégiáját. Olyasmi ez, ami azokhoz szól, akiknek Watergate és Irongate nem kivételek, hanem általános szabályai annak a játéknak, amit politika néven ismerünk.” De hátha csakugyan általános szabályai, és hátha Galilei politikája a kivételes, „per il copernicanesimo e per la chiesa”?