A végin már szinte a saját szakállára, mert az erőviszonyok eltolódása láttán a hivatalos Firenze kezdett „kihátrálni” Galilei mögül. Amikor május elején Niccolini jelentette, hogy Galileit kiengedték s kezdi kicsit összeszedni magát, „az udvaronc fösvénység váratlan jele nyilvánult meg Cioli lovag részéről, aki május 4-én emlékeztette Niccolini: »Amikor azt írtam, hogy [Galileit] fogadja be a házba, az időre vonatkozó nyilatkozat egy hónapot tett ki, mert a további idő költségéről neki magának kell gondoskodnia«. Mire a követ május 15-én büszkén válaszolta: »Nem bocsájtkozom vele tárgyalásba erről, amíg a vendégem, inkább vállalom [a költségeket] magam, melyek végülis nem haladják túl a tizennégy vagy tizenöt scudót havonta, mindent beleértve: így ha még hat hónapig maradna is, tekintve a nyarat, nem haladnák meg a kilencventől száz scudót neki és egy szolgának.«” Paschini, 542.