E tekintetben a pápa csakugyan úgy viselkedett, ahogyan Biagioli courtier-morálja előírja: „A fejedelem szó szerint úgy reprezentálta magát, mint aki »feláldozza« kedvenc udvaroncát az »igazságért«. Bár csupán ejtette kliensét, a folyamat rituális szimbolikájában a fejedelemnek düh és szomorúság keverékét kellett mutatni. »Feladva« kedvencét az igazságnak, a fejedelem abszolút igazságosnak mutatta magát, a kliens iránti érzésein elkövetett erőszakig.” Biagioli, Courtier, 328–329. Vagy inkább az (idézőjel nélküli) áldozat teljes megtöréséig? Tettetés és kegyetlenség célszerű keveréséért pedig igazán nem kell az udvari erkölcs tankönyveihez fordulni.