Napjainkban, elsősorban épp Baldini és részben William A. Wallace munkái nyomán, kisebbfajta Clavius-reneszánsznak lehetünk tanúi, ennek a jele James M. Lattis könyve; Between Copernicus and Galileo: Christopher Clavius and the Collapse of Ptolemaic Cosmology. Chicago, 1995, University of Chicago Press. A könyv negyedik fejezetében – írja erősen elismerő recenziójában Ann Blair – Lattis megmutatja, hogy „Clavius korának kozmológiai vitái a kopernikánizmuson kívül is számos kihívást kényszerítettek az orthodoxiára. Jóllehet a történészek csaknem kizárólag a ptolemaioszi és a kopernikánus rendszer rivalizálására figyeltek, Clavius valójában négy alternatívával szemben védte az orthodox kozmológiát. Cáfolatának hosszúságából ítélve Clavius a homocentrikus gömbök modelljét legalább olyan veszedelmesnek tekintette, mint a kopernikánust; ezt először Eudoxosz javasolta, aztán ismételten felélesztették, legutóbb és erőteljesen Fracastoro. Ismételten támadta Clavius a folyékony egek elméletét is, ami a sztoikus fizikával társult (és azt tartotta, hogy a bolygók úgy mozognak, »mint halak a tengerben«); végül távolibb, negyedik helyen cáfolt Clavius egy szerző nélkül említett elméletet, amely szerint minden bolygó egy külön »csatornában« mozog. Védte továbbá Clavius az asztronómiai konstrukciók realitását és a matematikai tudományok bizonyosságát.” (Ann Blair. Focus on Clavius. Journal for the History of Astronomy, 1997, vol. 28, 170–172). Tanulmányértékű recenziójában Isabelle Pantin (Is Clavius Worth Reappraising? The Impact of a Jesuit Mathematical Teacher on the Eve of the Astronomical Revolution. Studies in History and Philosophy of Science, 1994, vol. 27, 593–598) Lattis könyvének érdemei és időszerűsége mellett kiemeli leegyszerűsítő összegezéseit és olyan túlzásait, mint például Clavius geocentrizmus-választásának „szabadságát”, érveinek „eredetiségét” a geocentrizmus mellett. „Előszöris Clavius egyáltalában nem értékelhette Kopernikuszt szabadon. Az Egyház kezdettől hajlott a heliocentrizmus elutasítására, mivel ellentmondott a Biblia számos versének, melyeket a teológusok mindig szószerint értelmeztek… Másodszor, a Föld mozgásának cáfolására felhozott érvek Arisztotelészig (De Caelo, II, p.14) és Ptolemaioszig (Almagest, II, p.7) nyúlnak vissza, és Melanchton Initia doctrinae physicaeje óta szokásos volt fizikai és bibliai érvek keverékét kijátszani a heliocentrizmus ellen.” Nem az érvei voltak Claviusnak eredetiek, hanem az, hogy megerősítette a kapcsolatot „a hagyományos kozmológia védelme és a realista pozíció között”. Végül pedig, mint jezsuita nem a maga, hanem a rend nevében és konszenzusa értelmében beszélt.