Kétféle geocentrikus és geostatikus asztronómia fejlődött ki a századok során. Az egyik valóságosnak tekinti az égitestek látszólagos mozgását, bonyolult görbék mentén történő mozgás képességét tulajdonítva külön-külön mindeniknek, mozgásokét, „amelyek nem írhatók le ismert vagy feltételezett geometriai törvénnyel, sem nem tükröztethetők egy mechanizmussal. A másik látszólagos és valódi mozgásokat különböztet meg, és az előbbieket az utóbbiak meghatározott kombinációinak tekinti (amelyek mindegyike egy geometriai és egy mechanikai törvénynek felel meg, modern szempontból megalapozottnak vagy megalapozatlannak).” Egy tisztán fenomenologikus asztronómia nem kényszerült választásra, mert megelégedhetett a bekövetkezendő jelenségek megadásával. De Jézus Társaságának a matematikusai nem voltak ebben a könnyű helyzetben. „Mint szerzeteseknek, ragaszkodniuk kellett rendjük filozófiai választásaihoz, amelyek sorában első volt a hűség a tomisztikus arisztoteliánizmushoz, amely kozmológiájukat (és emögött metafizikájukat, bibliamagyarázatukat és egész üdvtanukat az üdvözültek és kárhozottak hagyományos helyével) a geocentrizmushoz bilincselte. Ellenben mint matematikusok részesei voltak egy tradíciónak, amelyben egy asztronómiai rendszer alapjait mérési adatok képezik: e szerint a tradíció szerint jelentősebb és rendszeres nemegyezések a mért értékek és egy elmélet alapján számított értékek között elegendőek az elmélet érvénytelenségének a feltételezésére, míg szoros és állandó egyezések a két értéksorozat között elegendő alapul szolgáltak az elmélet tudományos alkalmazására, még ha annak az állítására, hogy a fizikai valóságot írja le, nem is. Egy prediktíve exact elmélet (amilyenként a De revolutionibus rendszere szokott kínálkozni, anélkül, hogy az lett volna) így hát –, mint fizikailag 'lehetetlen' – csakis egy tendenciájában exact geocentrikus elmélet kedvéért volt elvethető. Ennek hiányában valamely geocentrikus modell tárgyalása folytatódhatott didaktikai szempontból, de tudományos síkon újrafelhozása nem volt kielégítő. Miértis egy exact geocentrikus modell hiánya (meghatározott és elfogadott határok közötti megközelítés értelmében) úgylehet a legfontosabb tényként emelkedett ki a XVI. század tudományában, szerkesztésének igénye centrális feladatként kellett, hogy jelentkezzék Jézus Társaságának matematikusainál, kivált így láthatta Clavius, aki mesterük volt és tájékozódási pont a döntő 1570–1600-as években.” Ugo Baldini. Legem impone subactis. Studi su filosofia e scienza dei Gesuiti in Italia 1540–1632. Roma, 1992, Bulzoni editore, 124–125. Ugo Baldini ezzel fölvázolta a jezsuiták és Galilei konfliktusának filozófiatörténeti lényegét; de az események, személyes és csoportos érdekek, ellentétek és rokonszenvek szálain, bonyolultabban szövődtek.