„Garantáltan biztos Arkhimédész-kiadáshoz jutva Galilei időt takaríthatott meg magának, mert nem kellett középkori latin szövegek 'hibái és homályosságai' közé temetett megoldásokkal bajlódnia. De Arkhimédész esete azt is mutatja, hogy a természet könyvének az olvasása és az antik könyvek tanulmányozása nem volt összeegyeztethetetlen. És természetesen ugyanez érvényes Apollóniosz kúpszeletekről szóló könyvének az olvasására, vagy Kepler dagályos prózájának a szemelgetésére. Ha Galilei a planetáris asztronómia területén ugyanolyan kitartó lett volna néhány releváns szöveg tanulmányozásában, mint amilyen éjszakánkénti távcsöves gyakorlatában volt, megtakaríthatott volna magának néhány frusztrációt az égi mechanikában.” Elizabeth L. Eisenstein. The printing press as an agent of change. Communication and cultural transformations in early-modern Europe. Cambridge, 1979, Cambridge University Press, 502–503. Elizabeth Eisenstein könyve a könyvnyomtatás-okozta változások széleslátókörű ismertetése; a könyvnyomtatás nagy jelentőségét a természettudományok területén ő tárta fel részletesen először. Az azonban egyáltalában nem valószínű, hogy ha Galilei kitartóbban olvasgatta volna Kepler könyveit, nagyobb sikerrel járhatott volna az égi mechanikában. Az égben nem úgy kellett „olvasni”, mint Arkhimédészben vagy Euklidészben; a Jupiter-holdaknak nem volt „standard kiadása”.