Silvio A. Bedini. The instruments of Galileo Galilei. In: Galileo, Man of Science. Ed. by Ernan McMullin. New York – London, 1967, Basic Books, 256-292, 268: „Az osztókörző és a kvadráns Galilei általi kombinálása úgylehet a kor leghasznosabb matematikai műszerét eredményezte, nem csupán a matematikusok, hanem a mérnökök, a navigátorok és a többiek használatára. Következésképpen nem meglepő, hogy az eszköz, valamint konstrukciójának és használatának a leírása nagy népszerűséget élvezett és széles körben elterjedt Európa-szerte, nem csak a maga korában, hanem a következő évtizedekben is.” Közkedvelt és fontos műszerévé vált Galilei geometriai és katonai körzője a katonai forradalomnak. Padovai haditechnikai magánoktatása – aminek a körző használata szerves részét képezte – tehát semmi esetre sem tekinthető hátrébbvalónak pisai és padovai egyetemi kötelességéhez tartozó logikai és kozmográfiai kollégiumainál. Tán még az sem állítható teljes bizonyossággal, hogy katonai-matematikai tanulmányai neki magának „semmi többet nem jelentettek megélhetési forrásnál”. Hiszen mozgásra vonatkozó tanulmányaiban igen fontos szerep jut az ágyúgolyó pályájának. A „gályapadból laboratórium” titkát értő – és élvező! – Németh László tán ezért is vonzódott annyira Galileihez, temperamentumuk alapvető különbségeinek ellenére.