Silvio A. Bedini. Galileo and Scientific Instrumentation. In: Reinterpreting Galileo. Edited by William A. Wallace, Washington, D.C., 1986. The Catholic University of America Press, 127-153, 132-133: „Galilei geometriai körzőjéből eleinte fémművesekkel készíttetett néhányat; ellátta vele tanítványait, és megajándékozott tisztségviselőket és potenciális patrónusokat Itáliában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban és Lengyelországban. Legalább száz eszközt szétosztogatott még a műszert leíró könyvének megjelenése előtt; alkalmas fémműveseket és vésnököket onnét szerzett, ahonnét tudott. Számos műszert Marc Antonio Mazzoleni készített, a Velencei arzenál fiatal rézművese. Olyan nagy volt a kereslet a körző iránt, hogy Galilei 1599-ben elrendezte, hogy teljes munkaidőben alkalmazhassa Mazzolenit, aki családjával együtt odaköltözött Galileihez Padovába. Galilei aligha sejthette előre, hogy Mazzoleni eltartásán túl feleségéről, gyermekeiről és szolgájáról is gondoskodnia kell. Ellátta a kézművest üzlethelyiséggel, megvásárolta a szükséges eszközöket és anyagokat, és évi hat dukátot fizetett neki. Mazzoleni tizenegy évig dolgozott Padovában Galileinek, egészen 1610-ig, amikor Galilei Firenzébe költözött. Galilei kéziratos jegyzőkönyveiben, az Edizione Nazionale-ban Ricordi autografi címen közölt feljegyzések között számos tanuskodik a Mazzoleni által ezen periódusban készített eszközökről. Több mint száz körző van közöttük, beleértve aranyból és ezüstből készülteket államférfiak számára. Olyan nagy volt a folyamatos kereslet a körző iránt, hogy Galilei Mazzoleni termelését kipótolta Urbinoban, Firenzében és németországi centrumokban készült példányokkal.
Feljegyzett Galilei egyéb kézműveseknek szóló megbízásokat is; egyebek közt kovácsoknak, akik acél hegyeket készítettek körzőihez, élesítették műhelyének eszközeit, és különféle vasmunkákat végeztek, mint armatúrákat a mágneskövekhez, amelyekkel kísérletezett. Szólnak bejegyzések bronzöntőknek, esztergályosoknak, forrasztóknak adott rendelésekről, akik mind eszközeihez és kísérleti berendezéseihez készítettek alkatrészeket. Vannak bejegyzések bronztömbökről, amelyeket Galilei súlyra vásárolt lemezekben vagy rudakban Milánóból, Velencéből és olykor Németországból. Ha hozzájutott, vásárolt használt bronzot is, és az ottone di bacini (medenceréz) nevű gyöngébb minőségű bronzot, amit feltehetőleg edények és medencék készítésére használt. Ez felébe került a Németországból importált bronznak. A bronzhoz nem volt könnyű ekkoriban hozzájutni Itáliában, mert ezidőtájt Németország volt a bronzipar centruma, és Itáliába a fém többségét importálták.”
A Ricordi autografi első csoportja tartalmazza a konstruktőrre vonatkozó számlákat. EN XIX, 131-147. Mazzoleninek és családjának az áttelepítése és a műhely berendezése Galileinek 166 líra 10 soldojába került, de ebben nincsen benne egy milánói rézlemeznek az ára és egy munkapadé (tavola di nogara, per fare il banco), amelyeket ár nélkül tüntet fel a számla. Ugyanezen a napon, 1599. július 5-én – írja Galilei – „házamba költözvén Messere Marcantonio Mazzoleni, hogy matematikai eszközöket készítsen nekem és az én szerszám- és anyagköltségemre, legyen itt ezután feljegyezve minden számla összege, amit ilyen tevékenységéért kifizettem.”
Mindjárt az első számla német rézért lemezben 22 líra 16 soldo; és ugyanezen felsorolásban március 28-án rézért és vasdrótért, amit Marcantonio Velencében vásárolt 47 líra 14 soldoért. Július 5. és március 28. között összesen 175 líra 11 soldo van feltüntetve, főleg nyersanyagra, valamint alapmunkálatokra, mint öntés, forrasztás.
1601. január 25-től kezdve jegyzi a pénzt, amit Mazzoleni mester kap tőle, részben beszerzésre, részben munkadíj gyanánt körző és egyéb eszközök készítéséért. (Qui a presso saranno notati i danari hauti da me da Marcantonio Mazzoleni, da questo di 25 di Gennaio 1601 innanzi.”) 1601-ben beszerzésre, bérre kiadott 194 líra 4 soldót, Mazzoleni ezért eszközöket készített 194 líra 2 soldó értékben.
Külön oszlopban sorolja fel a Marcantonio által különböző címen felvett összegeket, és dátumszerűen azokat az összegeket, amelyek a kész eszközökért járnak neki. („Et all'incontro deve havere per fatture fattemi:” EN XIX, 133.) 1602-ben a két összeg 263, illetve 267 líra, és a két oszlop aljára odaírja: „És a számla kiegyenlítésre került.” EN XIX, 137. 1603-ban szeptember 9-én egyenlítik ki a számlát, 211 líra 8 soldo, illetve 215 lírás összeggel; 1603. szeptember 9-től 1604. január 9-ig 224 líra 11 soldo, illetve 224 líra 13 soldos a „tartozik” és a „követel” összege. Utána hasonlóan folytatódik a felsorolás; 1604-ben 101 líra 9 soldo Galilei kiadása műhelyére, 1605. november 24-ig 217 líra 2 soldos, 1605. december 3-án 20 líra, 1606-ban 378 líra 13 soldo, 1607-ben 28 líra 3 soldo, 1608-ról nincs feljegyzés, 1609-ben 417 líra 2 soldo, 1610-ben 339 líra 4 soldo. Az elszámolások nincsenek évhez kötve; 1604. április 26-tól 1610. szeptember 7-ig a műhelyre költött 1501 líra 13 soldoval szemben áll 1479 líra 6 soldo, ebből két eszközt 60 líra értékben Velencéből küldtek.
A „strumento”-n (geometriai és katonai körzőn) kívül (amelyért közönséges kivitelben 25, 28, később 30 líra járt Mazzoleni mesternek) készültek busszolák, közönséges körzők, vonalzók, stb. is. 1599. július 8-tól 1600. augusztus 9-ig megvan a felsorolás, hogy kinek mennyiért adott el Galilei a műhelyben készült különféle eszközöket. Láthatóan nem nagy „árréssel” dolgozott; a fő jövedelemforrás a magántanítványoktól származott. A Ricordi 1601 és 1609 között névszerint felsorolja a tanulókat az általuk tanult tárgyakkal és a fizetett összegekkel együtt (EN XIX, 149-158), és külön a házában lakó kosztosokat (EN XIX, 159-166), akik olykor kíséretükkel és szolgáikkal együtt jöttek. Ezektől a kosztosoktól 1602. november 22-től 1603. május 15-ig összesen 2860 lírát inkasszált, május 18-tól december 27-ig 2155 líra 18 soldót, 1604. január 3-tól május 18-ig 1683 líra 8 soldót, május 22-től október 28-ig 3447 líra 3 soldót, november 8-tól 1605. február 3-ig 5931 líra 8 soldót. Ezután csökken a kosztosok száma és az ebből származó jövedelem; az 1605-ös esztendő hátralévő felében mindösszesen 900 líra jött be, 1606-ban 1736, és néhányan adósok maradtak. 1607-ben a kosztosok 997 líra 1 soldót fizettek, 1608-ban 3066 líra 14 soldót, 1609-ben 1944 lírát. A kosztosok által fizetett összegek nagyon különbözőek voltak. Alessandro Montalbano gróf, aki két szolgával érkezett 1604. április 30-án, 1609. szeptember 1-ig, amikor „parti dottorato” (doktoráltan távozott), 9734 lírát hagyott ott összesen. Közben 1606. július 5-én úgy távozott, hogy adós maradt 320 lírával. Voltak mások is, általában az előkelőek, akik hasonlóan fizettek; de például Filippo Arrighetti 1608. decembertől 1609. áprilisig csak 322 lírát fizetett. Az oktatás kevesebbe került, viszont nem is járt annyi „ráfordítással”, mint a lakás és az étkeztetés, bár gyakran Galilei másoltatta saját írnokával a szükséges jegyzeteket. A geometriai és katonai körző használatának oktatásakor az eszközt, ha ő adta, külön felszámolta. 1601-ben magánoktatásból származó jövedelme 718 líra volt, 1602-ben 2591 líra 17 soldo, 1603-ban 3312 líra 12 soldo, 1604-ben 2605 líra, 1605-ben 900 líra, 1606-ban 1683 líra, 1607-ben 843 líra 8 soldo, 1608-ban 580 líra, mindössze egy angol úr tanulta külön a strumento használatát és vett egy busszolát összesen 260 líráért, valamint Francesco és Andrea Duodo fizettek egy 140 lírát érő ezüst édességtartóval.
A magántanítás se volt tiszta jövedelem: Galileit terhelte az írnok fizetése. A geometriai és katonai körző használati utasításainak a kinyomtatása 1606-ban 84 lírájába és 20 solidusába került.