EN XV, 178: „…aligha tudom leírni az örömet és megkönnyebbülést, amit az Anyák és a Nővérek mutattak Kegyelmed szerencsés visszatértének a hírére (ez csakugyan rendkívüli volt), azután a Főnöknő Anya és sokan mások hallván a hírt felém futottak tárt karokkal és könnyezve a gyöngédség és öröm jeléül; amivel engem valósággal rabul ejtettek, mivel ebből értettem meg, hogy milyen szeretettel viseltetnek Kegyelmed iránt és irántam” – írja július 13-án.