Redondi, eretico 181. De elképzelhető ez a kopernikánizmusról? „Ne siessük el a dolgot. (Andiamoci piano, noi.) Kopernikusz indexen volt, és mindössze kilenc éve. 1620-ban javasoltatott, tán Bellarmino kardinális sugalmazására, a heliocentrikus rendszer kellő kijavítása, hogy pusztán matematikai hipotézisként megengedhető legyen. A De revolutionibus kijavíttatott, de nem töröltetett az Indexről és 1619-ben Kepler is eltiltatott. 1616-ban a Szent Hivatal minden konzultor teológusa »filozófiájában bárgyúnak és formálisan eretneknek« nyilvánította a Föld mozgásának a tanát.” Elképzelhető, hogy olyan tudós teológus, mint Guevara atya, a pápa bizalmas embere és az oltáriszentség tanának elismert szakértője úgy vélekedjék, hogy „ama tan, mégha tartatott volna is, néki nem tűnik fel kiátkozandónak”? Mi egyéb ez, mint az izgatott Guiducci önmegnyugtatása! „Bah! ha mi is játszani kívánnánk a »transzformált részletekkel« – így Ferrone és Firpo –, az látszik viszont teljesen világosnak, hogy ez a »tartatott« nyugodtan visszatérhetett – lévén, hogy nincsenek utóbbi pontosítások – az 1616-os dekrétum kereteiben, amely megengedte a heliocentrikus tan hipotetikus módon való prezentálását, a Szent Hivatal villámaival való fenyegetettségtől mentesen. Egyébként még 1632-ben is, amikor folyt a Galilei elleni per, Castelli atya, a pápa matematikusa, minden félelem nélkül mondhatta Vincenzo Maculanonak, az Inkvizíció komiszáriusának, hogy neki »semmi aggodalmat nem jelent [a heliocentrikus tant] tartani (tenere), meggyőzetvén a leghatásosabb érvek, valamint a tapasztalás és a megfigyelés annyi meg annyi bizonyítéka által, hogy a Föld mozog a Kopernikusztól néki tulajdonított mozgásokkal.« Ferrone–Firpo, Tra inquisitori 206. Azaz mikrohistóriai szemüveggel ugyanazt látjuk (de nem ugyanúgy!), mint episztemológiaival: minden attól függ, hogyan értelmezi valaki a „hipotézist”: matematikai segédeszközként – ahogy „tartható” – vagy a valóság megismerésének (egyik) eszközeként, ahogy „kiátkozandó”. De akkor újra ott vagyunk Morpurgo–Tagliabue „kettős hazugság” doktrínájánál. Egy azonban bizonyos. Ha a modern kutatás minden eszközével felszerelkezve nem lehet eldönteni – mert nem lehet, hiába állítják pro és kontra az ellenkezőjét – az 1616-os dekrétum tiltási határait, akkor hogyan lehetne elvárni a korabeliektől a tisztánlátást? A korra – elsősorban Galilei távcsöves felfedezéseivel és Kepler pályaszámításaival – reázúduló „égi újdonságok” nemcsak erős érzelmeket kavartak, hanem hatalmas episztemológiai vihart is, és a felkavart érzelmi és episztemológiai porfelhőben elmosódnak a körvonalak. Annyi bizonyos – és erre újbólcsak Pio Paschini figyelmeztetett –, hogy Guevara atya a Saggiatore átvizsgálása óta „Galilei barátaihoz számítódott, és akkor sem szakította meg vele a kapcsolatot, amikor 1627. március 6-án Teano püspökévé kineveztetvén júliusban egyházmegyéjébe távozott.” Paschini, 448. Matematikai kérdésekről leveleztek. „Ilyen érvekről találjuk Galileinek írt leveleit még 1636. január 20-án is Teano-ból és 1636. november 15-ről Nápolyból.” Uo. 25. jegyz.