Alakváltozásokat Ptolemaiosz rendszere is előír a Vénusznak, a lényeg az, hogy nem olyanokat, mint a Holdnak. A kopernikuszi rendszer matematikailag majdnem teljesen „lefordítható” a ptolemaioszi „nyelvére”, úgyhogy „mindkettőben azonos érték tulajdonítható annak a szögnek a számításában, amely alatt egy bolygó a földi megfigyelőnek látszik. De különbözik a két rendszer teoretikus következményeiben az alsó bolygók (Merkur és Vénusz) esetében, és ezek a különbségek empirikus bizonyítékul szolgálhatnak a két rendszer közötti választásra. Kopernikusz rendszere szerint – de nem Ptolemaioszé szerint – az alsó bolygók feltűnhetnek a Nap ama oldalán, amely elfele fordul a Földtől (ami lehetetlen Ptolemaiosz rendszerében, mivel a nappályán belül helyezkednek el; legnagyobb szögtávolságukat a Naptól akkor érik el, amikor a három test, Föld–bolygó–Nap derékszögben helyezkedik el, és csak ők mutatják a teljes fázisokat, mint a Hold.” A.C. Crombie. Histoire des sciences de Saint Augustin a Galilée (400–1650). Paris, 1959, Presses Universitaires de France, 337. Ptolemaiosz rendszerében – magyarázza ugyanezt Paolo Rossi – „A Vénus-pálya epicikloisának középpontja valóban mindig a Föld középpontját a Napéval összekötő egyenesen található, és egy év alatt fordul meg a Föld körül, pontosan úgy, ahogyan a Nap. Ilyen körülmények között a Vénusz fázisainak teljes sorát sohasem lehetne megfigyelni. (B. Cohen: Les origines de la physique moderne. 77–79.old.)” P. Rossi. A filozófusok és a gépek. Budapest, 1975, Kossuth Könyvkiadó, 220. Bernard R. Goldstein, a ptolemaioszi asztronómia nagy ismerője viszont arra figyelmeztet, hogy e rendszerben is a Holdéihoz hasonló fázisokat kellene, hogy mutasson a Vénusz, „de a Vénusz távcsővel megfigyelt fázisaiból arra lehetett következtetni, hogy hol távolabb van a Földtől, mint a Nap, hol pedig közelébb, míg a ptolemaioszi elmélet szerint a Vénusz mindig közelébb van a Földhöz, mint a Nap. Ezért bár a Vénusz fázisai összeegyeztethetők voltak a ptolemaioszi elmélettel, a ténylegesen megfigyelt fázisok sorozata nem volt összeegyeztethető.” Bernard R. Goldstein. The Pre-telescopic treatment of the Phases and Apparent Size of Venus. Journal for the History of Astronomy, 1996, vol. 27, 1–12. „Benedetto Castelli megjegyezte Galileinek [írt levelében], hogy a kopernikuszi rendszerben a Vénusznak a fázisok teljes során át kell mennie, a sarlótól a féloldalasan dagadó [gibbous] formán át a teljesen megvilágított korongig; a ptolemaioszi rendszerben ellenben a Vénusz epiciklusa be van zárva a Föld és a Nap közé, és így a Vénusznak csak sarló fázisai vannak, mivel sohasem lép a Napon túl.” Owen Gingerich. Galileo's Astronomy. In: Reinterpreting Galileo… 111–126, 116.