EN XV, 58. „Ami egyébként ügyemet illeti – kezdi a beszámolót –, ugyanazzal a némasággal folytatódik, mint az első napokban. Az az igazság, hogy azt a keveset, amibe be lehet hatolni, folyton úgy kell felfedni, a vádaskodások kezdenek alábbhagyni, néhány akár teljesen el is tűnhet, hiábavalóságának túlságos nyilvánvalósága folytán; ami hihetőleg magával fogja hozni azok megkönnyebbülését, amelyek még fennállnak, miértis remélem, hogy ezek is ugyanúgy végződnek: nem engedhető meg másként hinni, ha az igazságnak végül felül kell kerekednie a hamisságon.” Geri Bocchineri Andrea Cioli idejében II. Ferdinánd Nagyherceg magántitkára volt, és – írja Favaro – „néhány évig a fejedelem kegyét élvezte” (EN XX, 394.). Talán ezért is végződik a levél köszönettel a Nagyhercegnek, de az már bizonyosan Maria Celeste nővér leveleinek szól, hogy így fejezi be: „nem lévén más módom meghálálni a sok kegyet, amelyben folyamatosan részesít, leányom, az apáca fog folyton imádkozni a legnagyobb boldogságáért.”