EN XII, 151–152. Langford, Galileo, 58–59. Finocchiaro, The Galileo 58–59. Blackwell, Galileo, Bellarmine 168: „Tudjuk Dinitől, hogy Bellarmino olvasta Galilei Levelét Castellihez, pontos másolatban, és semmi kifogásolni valót sem talált a bibliai exegézis Galilei általi tárgyalásában.” Nem egészen. Bellarmino a Zsoltárok könyvére hivatkozott mint a kopernikánus rendszer legnagyobb akadályára, ahol a Nap „mint egy vőlegény, ki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályáját.” (Zsoltárok könyve 19, 6.) „Dini azt válaszolta, hogy ez a mondat úgy is értelmezhető, mint a közönséges beszéd egy módja, de a Kardinális azt felelte, hogy ez nem lerohanható kérdés, amint nem sebtében lerohanható ezen vélemények bármelyikének a kiátkozása sem”. És Dini folytatta: „És ha Uraságod ama írásában összegyűjtötte az ügyre vonatkozó ezen interpretációkat, Ő Legkegyelmesebb Urasága készséggel megnézi; és mivel tudom, hogy Uraságod emlékezni fog alávetni magát a Szent Egyház döntéseinek, amint mondotta nekem s másoknak, ez nem lehet, hogy ne használjon nagyon Önnek (XII, 151).” Fantoli, Galileo per il 152–153. „Bellarminonak ezek a Dini által jelentett, lényegében mérsékelt megállapításai – fűzi hozzá Fantoli (199. 17. jegyz.) – ellentétesek azon sokkal szigorúbbakkal, amelyekről Cesi számolt be idézett levelében (előzőleg január 12-én: XII, 129.) Lehetséges, hogy Bellarmino, nagyjából hat havi időközzel beszélve elébb Cesivel, majd Dinivel, két ennyire eltérő véleményt nyilvánítson? Bellarmino szavait megfontoló ember volt, bizonyosan nem a pillanat sugallatára hallgató, kivált ilyen fontos érv esetében. Vagy azt higgyük talán, hogy vagy Cesi, vagy Dini nem teljesen objektív módon referált a beszélgetésükről? Megengedhető tán a hipotézis, hogy Bellarmino Cesivel beszélve a felelős egyházi körök közvéleménye szerint nyilatkozott, anélkül, hogy szükségképpen ezt vallotta volna maga is. Dininek ellenben a saját magánvéleményét vallotta meg. Azt, hogy Bellarmino személy szerint nem lehetett túlságosan biztos a kopernikánizmus „eretnek” jellegének a tekintetében, megerősíteni látszik a De Revolutionibust indexre tévő dekrétum megfogalmazása, amelyben nem szerepel az „eretnek” minősítés. Ha Bellarmino – amint Westfall állítja – csakugyan „eldöntötte”, hogy a kopernikánus elmélet eretnek, akkor bizonyára nem lehetett könnyű elnyerni beleegyezését (mint tekintélyes tagjának az Index-kongregációnak is) a dekrétum enyhébb megfogalmazásához.” Cesi leveléből – véli Westfall – kikerülhetetlenül következik, „hogy Caccini prédikációja előtt és függetlenül a firenzei eseményektől Bellarmino kardinális eldöntötte, a kopernikuszi asztronómia ellenkezik a Szentírás igazságával és elnyomandó.” Westfall, Essays, 13. Ki volt hát Bellarmino kardinális, és mit akart?