Paschini, 478–479.: „Úgy látszik, a sors akkor sújtotta legjobb támogatóitól és barátaitól való megfosztással, amikor a legnagyobb szüksége volt rájuk”. A Lincei Barberini kardinálist szerették volna helyébe felkérni, de a tervből nem lett semmi, mivel Barberini valójában nem akarta, hogy az Akadémia törvényesen, rendszeresen, aktívan folytassa az életét. Erősen különálló magatartást őrzött, mivel így elégíthette ki azt, amit „Barberini-gőgnek” neveztek; melynek pusztításától úgylehet Galilei pöre és elítélése sem volt mentes. A következőkben Barberini protektorként elnökölt az Akadémián, amely nem választott magának új vezetőt és folytatta létét” mintegy a közepéig a XVII. századnak … fejnélkülien és senyvedve”, anélkül, hogy bárki betiltására gondolt volna.” Paschini, 479. Ami pedig a Dialogo cenzúráját illeti, azt hamarosan elvették Visconti atyától, aki a Morandi-ügy során rágalomba keveredett – foglalkozott ugyanis asztrológiával és „Asztrológiai értekezést” írt VIII. Orbán életéről –, és bár tisztázta magát, száműzetett Rómából. „És így Riccardi nem számíthatott többé segítségére. Hát még Galilei.” Fantoli, 302, 43.jegyz.