Drake, At work… 412. A levélben Galilei Liceti két könyvét kommentálja, De Terra, unico centro motus singularum coeli particularum című művét és vitairatát Chiaramonti értekezésével a világ fölső részein feltűnő új jelenségek helyéről. EN XVIII, 293–295. Mihelyst csillagászati kérdésekről van szó, nyomban alábbhagy Galilei „lelkesedése” Arisztotelész iránt. Szigorúan a ptolemaioszi bolygóelmélet kereteiben maradva figyelmeztet rá, hogy egyik pályájának sem a Föld a középpontja, s mindeniknek más; ami pedig az Univerzumot illeti, a roppant távolságokat és tudásunk hiányosságait tekintve hiábavaló bárminek a középponti helyéről beszélni. „Ami pedig a Chiaramonti Lovaggal való vitát illeti, könnyen tájékozódhat Uraságod egész tanának az értékéről, ha megnézi, mit írtam azt megvizsgálva szerencsétlen Dialogusomban, ahol világosan megmutattam neki, hogy vállalkozása teljességgel hiábavaló, amennyiben, ellentétben sok modern csillagásszal, akik megegyeznek Arisztotelész véleményével az üstökösök holdalattiságában, ő azoknak a csillagászoknak a megfigyeléseivel ért egyet, akik szerint az egekben lévőknek bizonyulnak; ott én általánosságban igazolom, hogy semmi igaz és szükséges nem következik hasonló jelenségek helyére vonatkozóan ezen megfigyelésekből.” (EN XVIII, 294–295.)