„Barátja, Kossuth”

Forráskiadvány Kossuth Lajos Hadtörténelmi Levéltárban
és Hadtörténeti Múzeumban őrzött irataiból


Szerkesztette: Solymosi József


Kossuth Lajos korabeli portréja, 1867.
(Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum 42.813. ltsz.)


HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRI KIADVÁNYOK
Sorozatszerkesztő dr. Szijj Jolán

„Barátja, Kossuth”
FORRÁSKIADVÁNY KOSSUTH LAJOS
HADTÖRTÉNELMI LEVÉLTÁRBAN
ÉS HADTÖRTÉNETI MÚZEUMBAN
ŐRZÖTT IRATAIBÓL

PETIT REAL KÖNYVKIADÓ
Budapest, 2003

A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatta
Szerkesztette
Solymosi József levéltáros
Lektorálta és a bevezető tanulmányt írta
dr. Hermann Róbert történész
Sajtó alá rendezte, a lábjegyzeteket írta, az idegen nyelvű iratokat fordította
Babucsné Tóth Orsolya főmuzeológus
dr. Bőhm Jakab ny. főlevéltáros
Galván Károly ny. muzeológus
dr. Hermann Róbert történész
dr. Kun József ny. ezredes
Sallay Gergely Pál muzeológus
Solymosi József levéltáros
Szoleczky Emese főmuzeológus

A címoldalon
Kossuth Lajos korabeli portréja, 1867.
(Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívum 42.813. ltsz.)
A hátsó borítón
Kossuth Lajos nemeskéri Kiss Miklóshoz írt levele, Cincinnati, 1852. február 17.
(HL Personalia: 88. d.)

Kiadja
© Hadtörténelmi Levéltár – „Múlttal a Jövőért” Közhasznú Alapítvány
Felelős kiadó dr. Szijj Jolán igazgató
© PETIT REAL Könyvkiadó
Felelős vezető Szakály Gábor
ISBN 963 9267 00 7
ISSN 1417 9598

Minden jog fenntartva. Sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag a Hadtörténelmi Levéltár hozzájárulásával

Grafikai munkák
Főnix Grafikai Stúdió
Nyomás és kötés Danár Nyomda, Budapest
Felelős vezető Dancsó Árpád



Tartalom

Hermann Róbert: KOSSUTH LAJOS (Bevezető tanulmány)

A FORRÁSKIADVÁNY HASZNÁLATA

Szerkesztői megjegyzések

Rövidítések jegyzéke

IRATOK

1848–1849

1 Pozsony, 1848. február 3.
Kossuth Lajos levele Zarka János királyi személynöknek .

2 Pozsony, 1848. február 5.
Kossuth Lajos levele Zarka János királyi személynöknek.

3 Pest, 1848. július 30.
Kossuth Lajos pénzügyminiszter leirata Ilkey Sándor osztályigazgatónak épület kiutalásáról a pilisi járási törvényszék számára.

4 Pest, 1848. október 11.
Az OHB nyílt rendelete Modrovich Ignác kormánybiztoshoz .

5 Pest, 1848. október 14.
Az OHB utasítása Bereg megyének: egy megbízható parancsnokra bízza a munkácsi várat.

6 Pest, 1848. október 15.
Az OHB rendelkezései október 15-ről.

7 Pest, 1848. október 17.
Kossuth kiáltványa a lajtai magyar tábor katonáihoz.

8 Budapest, 1848. október 26.
Csuha Antal ezredesi kinevezése.

9 Budapest, 1848. október 29.
Az OHB értesíti a Haditanácsot, a korábbi és jelenlegi tábornoki kinevezések egyenrangúságáról, a tiszti kinevezések jóváhagyásának és közzétételének módjáról, valamint Csapó Vilmos nemzetőr ezredessé történt előléptetéséről.

10 Pozsony, 1848. november 4.
Kossuth Lajos tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól, hogy a morva határ és Pest között esetleg felállítandó távíróvonal hogyan biztosítható az ellenségtől?

11 Pozsony, 1848. november 4.
Dr. Frommhold Károly Kossuth Lajos megbízásából tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól az általa javasolt távíróvonal költségeiről.

12 Pest, 1848. november 19.
Kossuth Lajos utasítja Egressy Gábor kormánybiztost a 30. honvédzászlóalj felszerelésére.

13 Budapest, 1848. november 25.
Kossuth Lajos értesítése Meszlényi Jenő alezredesnek házassági kauciója ügyében.

14 Pest, 1848. november 25.
Kossuth Lajos értesíti Tolna megye bizottmányát a Perczel Mór tábornok által igényelt nemzetőrök kivonulásának szükségtelenségéről.

15 Pest, 1848. december 22.
Kossuth Lajos értesíti Csuha Antal ezredest péterváradi dandárparancsnoki és helyettes várparancsnoki kinevezéséről.

16 Pest, 1848. december 29.
Kossuth Lajos utasítása Halasy Ede Komárom megyei kormánybiztosnak.

17 Pest, 1848. december 30.
Kossuth Lajos utasítása Duschek Ferenc államtitkárnak, melyben tudtára adja, hogy hazaárulásnak minősül, ha nem követi a kormányt, annak mindenkori székhelyére.

18 Pest, 1848. december 30.
Kossuth Lajos utasítja Duschek Ferencet, hogy az ország pénztárát és a bankjegygyárak felszerelését szállíttassa Debrecenbe és azokat maga is elkísérje.

19 Budapest, 1848. december 31.
Kossuth Lajos nyílt rendelete valamennyi hatóságnak, hogy segítsék elő az állami javak gyors szállítását Debrecenbe, és engedelmeskedjenek az ezeket kísérő Duschek Ferenc utasításainak.

20 Debrecen, 1849. január 9.
Kossuth tábornokká nevezi ki Csuha Antalt.

21 Debrecen, 1849. január 10.
Kossuth utasítása Vladár Ferenc főhadnagynak (12. huszárezred, tartalék század), melyben kéri, hogy küldje meg százada létszám és felszerelési adatait.

22 Debrecen, 1849. január 11.
Kossuth Lajos utasítja a mezőhegyesi állami ménes igazgatóságát, hogy Suchodolski századosnak szolgáltasson ki egy hátaslovat.

23 Debrecen, 1849. január 12.
Kossuth Lajos közli a felső-tiszai hadtest parancsnokságával, hogy az ellenségnek Sárospatakról – Tokaj érintése nélkül – Kenézlőn és Balsán keresztül rövidebb útja van Nyíregyházára.

24 Debrecen, 1849. február 10.
Kossuth Lajos utasítása Asbóth Lajos alezredesnek, a 12. (tartalék) hadosztály parancsnokának a hajdú önkéntesek között elterjedő fegyelmezetlenségek, szökések okainak kinyomozására, a rend helyreállítására.

25 Debrecen, 1849. február 19.
Kossuth Lajos felvilágosító jelentést kér Sillye Gábor kormánybiztostól Kürthy István őrnagy ügyében.

26 Debrecen, 1849. március 23.
Bikkesy Alajos alezredes – Kossuth vezérkari irodájának főnöke – feljegyzései a hadügyminisztériumhoz érkezett felterjesztésekkel kapcsolatban.

27 Debrecen, 1849. március 28.
Kossuth Lajos felhívja Benedikti Dániel és társai vasgyártulajdonosokat ágyúgolyók öntésére, ha erre nem hajlandók, gyáraikat elkobozzák.

28 Pest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos levele Guyon Richard vezérőrnagyhoz annak tábornoki kinevezésével és Temesvár ostromával kapcsolatban.

29 Budapest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos kormányzóelnök valószínűleg elküldetlen rendelete Henryk Dembiński altábornagynak.

30 Pest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos szemére veti Krain János alezredesnek, hogy számfeletti alezredessé történt kinevezésekor megnyilvánuló figyelmességét indokolatlan udvariatlansággal viszonozta.

31 Budapest, 1849. július 2.
Kossuth Lajos utasítása Gergelyi János alezredesnek a román újoncoknak a komáromi várba történő szállításáról.

32 Pest, 1849. július 6.
Kossuth tájékoztatást kér Duschek pénzügyminisztertől, hogy lehetséges-e pénz és néhány bankóprés küldése Komáromba.

33 Cegléd, 1849. július 7.
Kossuth Lajos utasítása a Kecskeméten levő újoncok kiképzéséről és beosztásáról.

34 Arad, 1849. augusztus 4.
Kossuth Lajos utasítása Pándi Soma ezredesnek a mezőhegyesi ménes megmentésére.

1849–1860

35 [Sumla, 1849. november]
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredesnek, különféle kifizetések tárgyában.

36 Kütahya, 1850. április 23.
A kormányzó rendelete Asbóth Sándor alezredeshez, hogy a magyar emigráció tagjait érintő török hatósági rendelkezésekről őt azonnal tájékoztassák s azok végrehajtásában kizárólag az ő utasításait kövessék.

37 Kütahya, 1851. július 4.
Kossuth levele nemeskéri Kiss Miklósnak, melyben segítségét kéri két, kémkedéssel vádolt emigráns ügyének felderítésében, valamint felhívja a figyelmet egy, Kiss Miklóst ért inzultusnak az emigrációra nézve káros hatására.

38 London, 1851. november 18.
Kossuth – az Egyesült Államokba való utazása miatt – megbízza Kiss Miklós ezredest az angliai magyar politikai ügyek vitelével, és kinevezi angliai képviselőjévé.

39 London, 1851. november 19. után
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak .

40 London, 1851. november 20.
Kossuth egy levél átadását kéri a levélvivőnek.

41 Querantani, Staten Island [New York], 1851. december 5.
Kossuth utasításai Kiss Miklós ezredesnek, Magyarország ideiglenes londoni képviselőjének.

42 New York, 1851. december 13.
Kossuth megbízást ad Mathaides Józsefnek, hogy térjen haza és az egyesült államokbeli látogatás eredményeit az egész országban terjessze, valamint egy majdani felkelés érdekében is tegyen előkészületeket.

43 [Hely nélkül, 1852]
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredesnek, aktuális ügyekről.

44 Washington, 1852. január 7.
Kossuth Kiss Miklós ezredesnek, londoni magyar képviselőnek írt levele, melyben utasítja, hogy a lehető legrészletesebben tudósítson ezentúl a politikai eseményekről és minél több forrásból szerezze információit.

45 Cincinnati, Ohio, 1852. február 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, londoni magyar képviselőnek, melyben egy üzenet hitelességéről tudakozódik.

46 Cincinnati, 1852. február 15.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben Angliába érkezésekor mondott beszéde alapján ismerteti elképzeléseit a majdani független Magyarország közjogi berendezkedését illetően. Közli, hogy az emigráció e korábbi megnyilatkozása után szinte egyöntetűen mellé állt és ő az emigráció vezetőjének tekintette magát. Ezután beszámol a később általa gyűjtött pénzösszegekről és az emigráción belül megjelenő, vele szemben negatív megnyilatkozásokról. Kéri Kiss Miklóst, hogy ismertesse mostani nézeteit az emigránsokkal, mely szerint ő a támogatásuk nélkül is mindent meg fog tenni, amit a haza ügyében megtehet.

47 Cincinnati, 1852. február 17.
Kossuth rövid utasításai Kiss Miklós ezredesnek távirati stílusban.

48 Cincinnati, 1852. február 20.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben kéri, hogy a Londonba érkezett és jelenleg ott tartózkodó 25 közlegény Amerikába utazásának költségeit teremtse elő.

49 Louisville, Kentucky, 1852. március 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben több más utasítása mellett közli, hogy az ezekben a napokban Angliába érkező családtagjainak megélhetést nem tud biztosítani, ezért kéri, hogy Kiss juttassa el őket New Yorkba, ahol majd munkát vállalhatnak.

50 St. Louis, 1852. március 16.
Grisza Ágoston százados Kossuthtól kapott ajánlólevele.

51 Newark, N[ew] J[ersey], 1852. április 22.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben közli, hogy jelenleg nem tud pénzt küldeni, ezért ő Mazzinnitól kölcsönkérve gondoskodjék Gálné megélhetéséről, valamint saját esetleges rendkívül sürgős kiadásairól.

52 [Hely nélkül, 1852. április 22. után]
Kossuth egysoros levele Kiss Miklóshoz.

53 Boston, 1852. május 4.
Kossuth levele Kiss Miklósnak egyesült államokbeli tevékenysége eredményeiről.

54 Boston, 1852. május 7.
Kossuth rövid üzenetei Kiss Miklós ezredesnek. Ismét felhívja a figyelmét családja közeljövőben várható Angliába érkezésére.

55 Boston, 1852. május 10.
Kossuth levele Kiss Miklósnak. Ismét az ezredest kéri családja segítésére, valamint utasításokat ad aktuális ügyekkel kapcsolatban. Röviden beszámol egyesült államokbeli tevékenységéről is.

56 New York, 1852. június 8.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredeshez, melyben családjáról tudakozódik, valamint pénzügyi kérdésekről esik szó. A levélhez egy német nyelvű ajánlást is csatol, mely a horvát–szlavón népeket buzdítja összefogásra a magyarokkal, Ausztria ellen.

57 London, 1852. július 28.
Kossuth Asbóth Sándor alezredeshez fegyverek vásárlása ügyében írt levele.

58 London, 1852. július 29.
Kossuth Asbóth Sándor alezredestől Kmety György tábornok védencének, Thuolt István századosnak a pártfogolását kéri.

59 London, 1852. augusztus
Asbóth Sándor alezredeshez és Hajnik Pálhoz írt levelében Kossuth az amerikai emigráció pénzügyi kérdéseiben intézkedik, valamint az ott élő magyarok szervezésére utasítja Asbóthot.

60 London, 1852. augusztus 6.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek, melyben egy vele megesett kellemetlen csalási ügyről számol be.

61 [Hely nélkül], 1852. augusztus 30.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben annak előző levelére reagál, valamint az újonnan szerzett értesüléseit osztja meg vele.

62 London, 1852. szeptember 9.
Kossuth levele Asbóth Sándorhoz, melyben aktuális ügyekkel kapcsolatban ad utasításokat.

63 [Hely nélkül, 1852. szeptember 13.]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben aktuális kérdésekről értekezik.

64 London, 1852. szeptember 16.
Kossuth utasítása Figyelmessy őrnagynak.

65 London, 1852. október 15.
Kossuth anyagi nehézségeiről tájékoztatja Asbóth Sándor alezredest.

66 London, [1852. október 19.], kedden reggel 8.
Hiányos keltezésű levél Kiss Miklós ezredesnek, melyben Kossuth fontos megbízást ad neki a török kölcsönüggyel kapcsolatban.

67 [Hely nélkül, 1852.] október 20. szerda estve 11 óra.
Kossuth hiányos keltezésű levele, melyben információkat kér Kiss Miklóstól a török kölcsön-üggyel kapcsolatban.

68 London, 1852. október 22.
Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben utasításokkal látja el a kettőjük közötti kapcsolattartás formáit illetően.

69 London, 1852. október 23.
Kossuth Asbóth Sándor alezredes figyelmébe ajánlja az Amerikába érkező Casselmann Keresztély századost .

70 London, [1852.] október 25. hétfő, 3 órakor
Hiányos keltezésű töredékes levél, melyben Kossuth információk megszerzését kéri Kiss Miklóstól.

71 [London, 1852.] október 29. péntek este
Kossuth hiányos keltezésű levele, melyben több kérdésre sürgős választ vár Kiss Miklóstól.

72 [London, 1852. november 3.] Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben a korábbi levelei megérkezéséről érdeklődik.

73 [London, 1852.] november 30.
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben egy meghiúsult pénzügyi műveletről és saját anyagi helyzetéről ír.

74 London, 1852. december 3.
Asbóth Sándor alezredeshez írt levelében Kossuth az Amerikába érkezett Thuolt István százados és feleségének támogatását kéri.

75 London, 1852. december 5.
Kossuth Asbóth Sándor alezredes figyelmébe ajánlja Boros Sándort, feleségének unokaöccsét.

76 London, 1853. május 20.
Asbóth Sándor alezredes előző levelére válaszolva Kossuth kifejti, hogy nem tudja a kért 1000 dollárt küldeni, és nem érti, mire kell ez az összeg, valamint rábeszéli Asbóthot, hogy a felkínált amerikai állást miatta és az emigráció ügyeinek intézése érdekében ne utasítsa vissza.

77 London, [1853.] október 17.
Kossuth hiányos keltezésű levele Kiss Miklósnak, feltehetően a krími háborút közvetlenül megelőző politikai eseményekről.

78 London, 1853. november 18.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek a krími háború aktuális eseményeivel kapcsolatos teendőkről.

79 London, [1853.] december 21. Kossuth levele Kiss Miklósnak az orosz–török háborúval kapcsolatos kilátásokról, valamint teendőkről.

80 London, 1853. december 27.
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredeshez Boyle úr kölcsönajánlata tárgyában.

81 [Hely és dátum nélkül, 1853-1854.]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben a szükséges pénzösszegek előteremtésének nehézségeiről és a megvalósítandó fegyvervásárlásokról ír.

82 [Hely és dátum nélkül, 1853-1854.] Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak, melyben egy francia tüzérségi fejlesztésről számol be és kér további információkat.

83 [Hely és dátum nélkül, 1853-1854.]
Kossuth könyvlistája.

84 London, 1854. január 10.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a nemzetközi politikai helyzet elemzése mellett a pénzhiányról panaszkodik.

85 London, 1854. március 3.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek a londoni amerikai konzul visszahívása miatt teendő intézkedésekről.

86 London, 1859. március 29.
Kossuth töredékes levele Klapka tábornoknak, melyben az újabb magyar szabadságharc esetleges francia támogatásáról, és annak általa támasztandó feltételeiről ír.

87 Genf, 1859. július 19.
Figyelmessy Fülöp őrnagyot arra kéri Kossuth, hogy látogassa meg Svájcban, és megbízza néhány személyes ügy elintézésével.

88 London, 1859. november 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben bírálja a francia császár és a piemonti király határozatlan politikáját. Kijelenti, hogy III. Napóleon segítségében nem bízik, ugyanakkor megbízza Kiss Miklóst, hogy utazzon Itáliába, és diplomáciai úton segítse elő az olasz–magyar együttműködés folytatását.

89 London, 1859. december 4.
Kossuth névnapi üdvözlete Kiss Miklósnak, valamint aktuális utasításai.

90 London, 1859. december 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben segítségét kéri, volt honvédtisztek hollétének kiderítésében, valamint ismét felveti, hogy Kiss Miklós utazzon Torinóba, mert Teleki László immár bizonyosan nem vállalja azt.

91 London, 1860. január 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben az aktuális diplomáciai események taglalása után egy magyarországi aláírásgyűjtési kezdeményezésről tudósít, amely az 1848-as alkotmány visszaállítására irányul. Részletesen felsorolva érveit elzárkózik ennek támogatásától. Ezután Kiss Miklós korábban feltett kérdéseire válaszol és utasításokat fogalmaz meg a diplomáciai teendőkkel kapcsolatban.

92 [Hely nélkül, valószínűleg 1860. március 19. után]
Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben aktuális ügyekről ír.

93 London, 1860. június 14.
Kossuth Levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol lánya betegségéről, majd az európai politikai helyzet kínálta lehetőségeket elemzi. Végül Kiss Miklós figyelmébe ajánl egy cikket, melyet angol szerző írt Magyarország függetlensége mellet érvelve.

94 London, 1860. június 27.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredeshez, melyben arra kéri, intézkedjék, hogy Franciaországba vízumot kaphasson családtagjaival együtt. Így akar ugyanis továbbutazni majd Piemontba.

95 London, 1860. július 7.
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak esetleges franciaországi útjáról.

96 London, 1860. július 13.
Kossuth értesíti Kiss Miklóst, hogy az útleveleiket ellátták vízummal.

97 London, 1860. július 18.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy a következő nap már Párizsban lesz és kéri, hogy találkozzanak.

98 Párizs, [1860.] július 22.
Kossuth értesíti Kiss Miklóst új címéről.

99 London, 1860. október 9.
Kossuth kiáltványa az olaszországi magyar légió katonáihoz a győztes volturnói csata után.

100 London, 1860. október 24.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben elemzi a Ferenc József által kiadott Októberi Diploma tartalmát és következményeit.

101 London, 1860. november 5.
Kossuth gratulál Figyelmessy Fülöp alezredesnek az olaszországi magyar légió huszárságának megszervezéséhez.

102 London, 1860. november 11.
Kossuth Levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben az aktuális politikai helyzetet elemzi, majd saját pénzügyeiről ír részletesebben.

103 [Hely és dátum nélkül, 1860. november-december]
Kossuth Kiss Miklóshoz írt levelének töredéke, melyben a Velencével kapcsolatos helyzetről, és annak Magyarországra gyakorolt hatásáról ír.

104 London, 1860. december 5.
Kossuth rövid üzenete Kiss Miklós ezredesnek.

105 [Hely nélkül], 1860. december 14.
Kossuth egyik levelének második része.

106 Galaţ, 1860. december 15.
Kivonat a Magyar Nemzeti Igazgatóság bizalmasan Moldva–Havasalföldre küldött megbízottjának jelentéséből, valamint Klapka két jelentése a Cuzával történt tárgyalásáról.

107 London, 1860. december 22.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben gróf Teleki László letartóztatásáról tudósít, és Kiss segítségét kéri.

1861–1890

108 London, 1861. január 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben részletesen taglalja az adott politikai helyzetet, és annak a véleményének ad hangot, mely szerint a francia császártól kell várni a segítséget Magyarország felszabadításához, mert az ő érdeke megakadályozni az egységes, erős Habsburg monarchia létrejöttét.

109 London, 1861. január 25.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben pénzügyi és fegyverszállítási nehézségekről ír a majdani háború előkészítésével kapcsolatban, valamint a francia császárt marasztalja el határozatlanságáért.

110 London, 1861. január 29.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben reflektál III. Napóleon nyilatkozataira a magyar üggyel kapcsolatban.

111 London, 1861. január 30.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy következő levelét másnap küldi.

112 London, 1861. január 31.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben helyteleníti a Magyarországról érkező nagy számú önkéntes felvételét az olaszországi magyar légióba.

113 London, 1861. február 14.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol Klapka Cuzával kötött szerződéséről, valamint a Kossuth utasítására nyomtatott bankjegyek körül kialakult bonyodalomról.

114 London, 1861. február 15.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a bankjegyügyről ejt szót, majd információkat kér tőle a francia császári udvar ismereteiről meghatározott témákban.

115 London, 1861. február 20.
Kossuth Lajos levele Kiss Miklósnak, melyben pontosan körvonalazza, hogy milyen feltételek mellett hajlandó egy fegyveres konfliktusba bekapcsolni Magyarországot. Elítéli Pulszkyt, aki az olasz kormánnyal való szakítást ajánlotta, és annak háta mögött Garibaldival akart együttműködni. Közli Kiss Miklóssal Mieroslawsky és Türr háborús terveit, melyeket helytelenít, mert megvalósulásuk szerinte súlyos következményekkel járna a nemzetre nézve. Végül arra kéri Kiss Miklóst, hogy igyekezzen információkat szerezni a francia kormány ismereteiről a fenti tervekkel kapcsolatban, valamint értesíti, hogy egy hónapon belül családjával elhagyja Londont.

116 London, [1861.] február 25.
Kossuth levele aktuális eseményekről Kiss Miklós részére.

117 London, 1861. február 28.
Kossuth beszámol Kis Miklós ezredesnek a bankjegyügy állásáról, és kéri, hogy a pereskedéshez próbáljon pénzt kérni a francia udvartól.

118 London, 1861. március 6.
Kossuth levele Kis Miklós ezredesnek, melyben megköszöni az előteremtett pénzösszeget és beszámol a bankjegyügy állásáról.

119 London, 1861. március 8.
Kossuth köszönete Kiss Miklós ezredesnek az előteremtett pénzösszegért.

120 London, 1861. március 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a magyarországi eseményekről értekezik, majd ismerteti a bankjegyüggyel kapcsolatos per állását.

121 London, 1861. április 17.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek aktuális politikai kérdésekről és a bankjegyüggyel kapcsolatos perről.

122 London, 1861. április 21.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben néhány napon belüli Párizsba érkezésének körülményeiről, valamint aktuális kérdésekről ír.

123 London, 1861. május 2.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben elhalasztott Párizsba érkezésének teendőiről ír, valamint néhány dologban Kiss segítségét kéri.

124 [London, 1861. június 12. után]
Kossuth levelének töredéke, melyben beszámol Kiss Miklósnak az aktuális eseményekről és a bankjegyper elvesztéséről.

125 Cossila, 1861. július 13.
Kossuth levele Figyelmessy Fülöp alezredesnek a Vetter Antallal szemben elkövetett fegyelemsértése ügyében és költekező életmódjával kapcsolatosan.

126 Genua, 1861. szeptember 16.
Figyelmessy Fülöp alezredes Kossuthtól kapott ajánlólevele.

127 Genua, 1861. szeptember 16.
Kossuth Figyelmessy Fülöp alezredest W. H. Seward, az Egyesült Államok külügyminiszterének figyelmébe ajánlja.

128 Genua, 1861. október 14.
Kossuth levele Figyelmessy alezredesnek, melyben tanácsokkal látja el közelgő utazását illetően.

129 Casa Quartana, San Francesco d’Albaro, 1861. október 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek aktuális politikai kérdésekről.

130 London, 1861. december 11.
Kossuth levele Figyelmessy Fülöp alezredeshez az olaszországi magyar légió helyzetéről.

131 San Francesco d’Albaro, 1861. december 14.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek melyben az aktuális politikai helyzetet elemzi magyar szemszögből nézve.

132 San Francesco d’Albaro, 1861. december 19.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben egy Magyarországról érkezett küldött jelentéséről számol be részletesen.

133 [Hely nélkül, 1861 vége]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak, melyben Erdély hovatartozásáról ír.

134 San Francesco d’Albaro, 1862. január 5.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol az aktuális hírekről, eseményekről.

135 San Francesco ’Albaro, 1862. január 9.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben egy esetleges, Magyarországot külföldi támogatással felszabadító háború esélyeit elemzi. Ismét leszögezi, hogy csak bizonyos feltételek teljesülése esetén támogatna egy ilyen háborút.

136 [San Francesco d’Albaro], 1862. január 9.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy az általa most küldött levelet szükséges lenne mielőbb elolvasnia.

137 San Francesco d’Albaro, 1862. január 13.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben aggodalmának ad hangot, hogy a korábban írt levelek esetleg nem jutottak el hozzá.

138 Genua, 1862. március 4.
Kossuth távirata Kiss Miklósnak.

139 San Francesco d’Albaro, 1862. március 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a Pulszkyval történő szakításának okairól ír.

140 San Francesco d’Albaro, 1862. április 2.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol lánya betegségéről, valamint emiatti elköltözéséről Nervibe. Ezután aktuális ügyekről értekezik.

141 Nervi, 1862. április 4.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben aktuális ügyekről ír.

142 Turin, 1862. október 17.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben lánya haláláról és felesége betegségéről tudósít, valamint elemzi a politikai helyzetet.

143 Turin, 1862. november 6.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben részletesen elemzi III. Napóleon politikáját, amelyet nem tart szerencsésnek a magyar ügyre nézve. Ezután három pontban reflektál Kiss Miklós korábbi levelének megjegyzéseire.

144 [Hely nélkül, 1862 vége] Kossuth levele Kiss Miklós esetleges olasz tábornoki kinevezéséről.

145 Turin, 1863. február 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a politikai események elemzése mellett, az éppen zajló lengyel felkelés kapcsán, összehasonlítja a lengyel és a magyar függetlenség ügyét.

146 [Hely nélkül, 1863. március 15. előtt]
Kossuth egy Kiss Miklóshoz írt levéltöredéke, melyben az 1863-as lengyel felkelés magyar vonatkozásairól ír.

147 Turin, 1863. április 29.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek az aktuális politikai helyzetről.

148 Acqui (aux Bains), 1863. június 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol az olasz miniszterelnökkel folytatott megbeszéléséről.

149 Turin, 1863. szeptember 16.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek egy katonai kitüntetés részére való adományozásával kapcsolatban.

150 Turin, 1864. június 5.
Kossuth Sztrókay Béla üzletembert ajánlja Kiss Miklós figyelmébe.

151 Turin, 1864. augusztus 15.
Kossuth jókívánságait fejezi ki Kiss Miklósnak gyermeke születése alkalmából, majd szomorúan ír jelenlegi magánéletéről és a közéletről.

152 Torino, 1877. november 29.
Figyelmessy Fülöpnek címzett levelében Kossuth magánéletéről, családjáról ír. Kifejti véleményét a magyarországi helyzetről és beszámol a 100 fős ceglédi küldöttség látogatásáról.

153 Torino, 1890. február 19.
Az elhunyt Ihász Dániel vagyonáról és végakaratának érvényesítéséről szóló, Kossuth Lajos által írt hitelesítő irat.

154 Torino, 1890. március 13.
Kossuth által írt, Figyelmessy Fülöp alezredes tetteit bizonyító irat.

IRATMÁSOLATOK

JEGYZÉK

Felhasznált irodalom

MUTATÓK

Névmutató

Helynévmutató

Jegyzetek




Hermann Róbert:
KOSSUTH LAJOS
Bevezető tanulmány


Kossuth születésekor Magyarország társadalma szinte teljesen mozdulatlan volt. A lakosság 90%-át továbbra is a politikai érdekképviselet nélküli jobbágyság alkotta. A jobbágyok kezelésében lévő úrbéres földek tovább aprózódtak. Egyre csökkent az egész telekkel rendelkező jobbágyok aránya. Az úrbéres földdel nem rendelkező zsellérek sem voltak azonban teljesen föld nélküliek. A zsellérek kezelésében lévő irtványföldek mennyisége sokszor meghaladta egy-egy község jobbágytelkeinek teljes mennyiségét. A jobbágyság fizette a földesúri, egyházi és állami adókat, őt terhelte a megyei úthálózat fenntartása csakúgy, mint a katonaság beszállásolásának költsége. A francia háborúk jelentette gazdasági felfutásból csupán a tehetősebb községek, mezővárosok részesültek. Ezek egy részének még arra is futotta, hogy megváltsa magát földesurától, s immáron szabad településként élje tovább életét.

Az ország polgársága szintén erősen feudális jellegű volt. Kisebbik része a szabad királyi városokban élt, ám az itt lakóknak csupán töredéke vett részt a város irányításában. A polgárság nagyobb részét a földesúri vagy egyházi függésben élő mezővárosi lakosság alkotta. E két csoport főleg mezőgazdasági tevékenységből élt. A városok céhes ipara nem volt képes megtermelni az ország lakossága számára szükséges iparcikkeket sem. Az új, polgári értékrendet képviselték a nagy számban betelepülő zsidó kereskedők és iparűzők. Összességében a városi polgárság legalább annyira érdekelt volt a feudális rendszer fenntartásában, mint megváltoztatásában.

A politikai hatalom birtokában lévő nemesség a lakosság kb. 5%-át alkotta, de a földbirtokok összesen 90%-ával rendelkezett. A csúcson a több tízezer holddal rendelkező, kb. 200 családból álló főnemesség állt, őket követte a valamivel népesebb középnemesség. Az alsó réteget alkotó kisnemesség életmódja és vagyoni állapota szinte alig különbözött a jobbágyságétól; csupán nemesi kiváltságai révén különült el tőle.

Magyarország ekkor a Habsburg Birodalom részét képezte, az osztrák tartományokkal, Cseh- és Morvaországgal, Dalmáciával, Lombardiával és Venetóval, valamint Galíciával együtt. Azonban ezekkel ellentétben, a törvények értelmében független ország volt, amelyet nem lehetett más tartományok módjára, csupán saját törvényei szerint kormányozni. Az országnak saját országgyűlése volt, amelyen a rendek képviselői vehettek részt. A rendek közé tartoztak a köznemesség, a főnemesség (bárók, grófok, hercegek), az egyházi rend, valamint a polgárság. Testületi jogokkal rendelkeztek még a szabad kerületek lakosai is.

A rendi állam működése az uralkodó és a rendek közös törvényhozására és hatalomgyakorlására épült. Az országgyűlést az uralkodó hívta össze, rekesztette be, oszlatta fel; ő is tett előterjesztéseket, amelyeket a rendek megtárgyaltak, s ha megszavazták azokat, az uralkodó szentesítette őket, s ezáltal törvénnyé váltak. Az ország igazgatását a központi hivatalok és kormányszékek (Helytartótanács, Kancellária, Kamara) látták el, amelyek csak áttételesen függtek a rendektől. Gyakorlatilag azonban az országra vonatkozó politikai döntések nem az országgyűléseken és a magyar kormányhivatalokban, hanem a birodalmi igazgatás bécsi központjaiban születtek. A helyi igazgatás a törvényhatóságok (megyék, szabad kerületek, szabad királyi városok) feladata volt, amelyek éppen ezért a rendiség szilárd bástyái voltak.

Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Zemplén megyében, Monokon. A Kossuth-család egyike volt a Felvidék ősi, nagy múltra visszatekintő középnemesi családjainak. Košút szlovákul kecskebakot jelent, s a család címerében is ez az állat található. Első okleveles említése 1263-ból való. Kossuth Lajos édesapja, László 1763-ban született, Turóc megyében. A XVIII. század nyolcvanas éveiben települt át Zemplénbe, s itt különböző megyei és magánföldesúri állásokat töltött be. Viszonylag későn, 1800 körül házasodott, s vette el az olaszliszkai postamester, tyrlingi Weber András lányát, Karolinát. A német származású Weber család evangélikus vallású volt; s egyik ősét 1687-ben Caraffa császári tábornok végeztette ki Eperjesen.

Kossuth Lajos iskoláit Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Sárospatakon végezte, kiváló eredménnyel. Ezután ügyvédgyakornokként dolgozott Eperjesen és Pesten. Itt, Pesten szerezte első politikai tapasztalatait is. Tanulmányai során megtanult latinul, németül és franciául, s belekezdett az angol nyelv elsajátításába is. Ügyvédi oklevelét 1823 szeptemberében kapta. Ezt követően visszatért Zemplén megyébe, s itt ügyvédeskedett. 1828–29-ben részt vett Zemplén megye adózóinak összeírásában. 1830–31-ben már a megyei reformellenzék tagjaként szólalt fel a megyei közgyűléseken, s komoly szerepet játszott az 1831. évi koleralázadás felszámolásában. Az ő határozott fellépésének köszönhetően nem dúlták fel a felkelő parasztok Sátoraljaújhely városát. Ellenzéki megnyilvánulásai miatt már ekkor felfigyeltek rá a helyi konzervatívok.

Kossuth 1832–36-ban több zempléni főúr képviselőjeként vett részt a pozsonyi országgyűlésen. Mint a távollévők követe (ablegatus absentium), az alsótáblán foglalt helyet, s több ízben fel is szólalt. Előbb kiküldőinek, majd a hazai politizáló közvéleménynek a tájékoztatására indította meg az Országgyűlési Tudósítások című kéziratos lapját. Ez a levelezés útján terjesztett kéziratos lap volt az első, amely a cenzúra megkerülésével részletes tudósításokat közölt az országgyűlés működéséről. Kossuth már ezzel kihívta maga ellen a hatalom akkori birtokosainak haragját. Ezzel a vállalkozásával tett szert országos ismertségre, s került kapcsolatba az ellenzék legjelentősebb vezetőivel, Kölcsey Ferenccel, Wesselényi Miklóssal is. A legtekintélyesebb ellenzéki politikus, Széchenyi István viszont kezdettől idegenkedve tekintett reá. Az országgyűlés bezárása után Törvényhatósági Tudósítások címmel indított kéziratos lapot. Ebben a megyei közgyűlések eseményeiről tájékoztatta előfizetőit. E lap hasábjain számolt be azokról az ellenzéki tiltakozásokról, amelyek az 1832–36-os országgyűlés ellenzéki személyiségei, Wesselényi Miklós, Lovassy László, Balogh János ellen indított perek kapcsán születtek. A kormányzat ezt már nem tűrhette. Kossuthot először arra szólították fel, hogy hagyjon fel tevékenységével, majd elhatározták, hogy ellene is felségsértési pert indítanak. 1837. május 5-én letartóztatták, majd többéves börtönbüntetésre ítélték.

Kossuth elfogatása általános megdöbbenést keltett. A kormányzat erőteljes fellépése tiltakozó akciók sorát hívta ki maga ellen. Kossuth a börtönbe nem csupán védekezésének átgondolásával töltötte idejét. Nem sokkal elfogatása után már könyveket kért édesanyjától, s igyekezett fenntartani kapcsolatát a külvilággal. Tökéletesítette angol nyelvtudását. Lefordította és átdolgozta Samuel Wilderspin német nyelven megjelent munkáját a kisdedóvásról, s belekezdett Shakespeare Macbethjének fordításába is. Féltucatnyi különböző magyar és német lapból tájékozódott. Irodalmi munkásságának kiemelkedő darabjai azok a levelek, amelyeket a börtönből szüleinek írt. Ezek némelyike egész értekezést tartalmaz.

A fogság tehát nem törte meg Kossuthot, s a politikai változásoknak köszönhetően nem kellett kitöltenie a reá kiszabott négy évet. Három hónappal Kossuth elítélése után, 1839. június 2-án összeült az újabb országgyűlés, s a kormányzat egy hibás döntésének köszönhetően, az alsótábla feliratban követelte a Wesselényi, Kossuth és Lovassy elleni eljárások megszüntetését, illetve a bebörtönzöttek szabadságának visszaadását. Az udvar kénytelen volt engedni, s 1840. május 10-én Kossuth kiszabadult. 1840. június 9-én, Pest megye közgyűlésén Kossuth köszönetet mondott a megye közönségének azért, hogy olyan kitartóan és hathatósan pártolták ügyét.

Fogsága idején, 1839. június 13-án meghalt apja, Kossuth László, s immáron a Kossuth-család fenntartásának kötelezettsége egyedül reá hárult. Emellett Kossuth magánéletében is jelentős változás állott be. 1840 nyarán megismerkedett a dunántúli katolikus nemesi családból származó Meszlényi Teréziával. Az ismeretségből csakhamar házasság lett. Kossuth 1841. január 9-én vette feleségül menyasszonyát.

Kossuth szabadulása után sem vonult vissza a politikai élettől. Bécsben is úgy gondolták, jobb, hogyha szem előtt van. Ezért engedélyt adtak arra, hogy Landerer Lajos nyomdatulajdonos Kossuthot kérje fel a Pesti Hírlap szerkesztésére. Kossuth tehát 1841. január 2-ától 1844 tavaszáig a Pesti Hírlap szerkesztője volt. Cikkek tucatjaiban népszerűsítette a reform eszméit, s mutatta be a fennálló feudális állapotok tarthatatlanságát. A lap szerkesztésében támaszkodott az ellenzék tagjaira is. Lapjának újszerűségét jelzi, hogy a magyar sajtóban ő írt először vezércikkeket. A lap példányszáma a kezdeti 60-ról 5000-re ment fel. Ez volt a Habsburg monarchia legnagyobb példányszámú lapja ebben az időben. A szerkesztői állás stabilizálta Kossuth anyagi helyzetét is.

A Pesti Hírlap cikkei kapcsán bontakozott ki Kossuth nagy vitája Széchenyi Istvánnal a reformellenzék által követendő taktikáról. Széchenyi rosszallta Kossuth túlzottan határozott és kritikus hangvételét, s ellenezte az Ausztriához fűződő viszony kiélezését. Előbb „A kelet népe” című könyvében, majd tucatnyi cikkben támadta Kossuthot. Kossuth azonban felülkerekedett e vitában. Bebizonyította, hogy Széchenyi állításainak többsége nem állja meg a helyét. A vitában az ellenzék nagy része Kossuth mellett foglalt állást.

Bécsben 1843 végére megelégelték Kossuth hírlapírói működését, s utasították Landerert, hogy szakítson szerkesztőjével. Landerer anyagi vitát provokált, mire Kossuth lemondott a szerkesztőségről. Hiába próbált újabb lapengedélyt szerezni, a kormányzat nem volt hajlandó ilyet adni neki. Kossuth tehát új tevékenység után nézett. Különböző gazdasági vállalkozásokat kezdeményezett. Ezek közül legnagyobb hatású az 1844-ben alapított Országos Védegylet volt, amely védővámos politikával igyekezett elősegíteni a hazai ipar és kereskedelem fejlődését. Kossuth ugyanis attól tartott, hogy ha Ausztria belép a német vámszövetségbe (Zollverein), a magyar ipar és kereskedelem képtelen lesz állni a jobb minőségű német áruk versenyét. Ezért javasolta a védővámos politikát. Kossuth gazdasági kezdeményezéseinek többsége kudarccal vagy csak mérsékelt sikerrel zárult. Ám létrehozásuk így is erősítette az ellenzék szervezettségét.

Kossuthnak meggyőződésévé vált, hogy csak a jobbágyviszonyok teljes felszámolása révén biztosítható a magyar polgári átalakulás sikere. Úgy vélte, hogy csak ennek révén lehet elkerülni a nemesség és az ország létét veszélyeztető polgárháborút. Az általa is kidolgozott érdekegyesítési program célja az volt, hogy a magyarországi polgári átalakulás a magyar nemesség vezetésével, az ország önállóságának megőrzésével történjen. Amikor a magyar konzervatívok saját pártot hoztak létre, Kossuth kezdeményezte az egységes ellenzéki párt szervezését és ellenzéki program kidolgozását. E program megfogalmazásában Deák Ferenc mellett ő játszotta a legfontosabb szerepet. A megalakuló ellenzéki párt vezetőjévé Batthyány Lajos grófot választották. Az 1847/48. évi országgyűlésen Pest megye követeként vett részt. Az alsótáblán az ellenzék volt többségben, de ezt a többséget a felsőtábla ellenállása miatt nem lehetett kihasználni. Az országgyűlési ellenzék az alsótáblán Kossuth, a felsőtáblán Batthyány vezetésével folytatta küzdelmét a reformok keresztülviteléért.

A nagy esélyt az 1848. évi európai forradalmak jelentették. Az ellenzék radikálisabb nézeteket valló vezetői, Kossuth és Batthyány úgy látták, a birodalom megrendült külpolitikai helyzetét fel kell használni a reformellenzék programjának megvalósítására. Már február végén arra akarták kérni az uralkodót, hogy a kormány teremtsen békét, s ezt másképp nem érheti el, mint ha népeinek alkotmányt ad; „és a jó magyar vért ne áldozza fel az olasz szabadság elnyomására”.

A követelés egyszerre mutatta az ellenzék széles külpolitikai látókörét és józanságát. Kossuth tudta, hogy Magyarország szabadsága csak akkor áll biztos alapon, ha az örökös tartományokban is alkotmányos kormányzás folyik, mert a birodalom két felének eltérő érdekei csak azonos politikai rendszer mellett egyeztethetők. Kossuth megérzésének helyességét azonban bizonyította, hogy néhány nap múlva, március 1-jén befutott Pozsonyba a párizsi forradalom híre.

Március 3-án Kossuth történelmi jelentőségű indítvánnyal lépett fel az alsótábla kerületi ülésében, felszólítva az országgyűlést: „emeljük fel politikánkat a körülmények színvonalára”. Követelte – egyelőre még csak burkoltan – a közteherviselés, a politikai jogegyenlőség, a népképviselet és a független nemzeti kormány megteremtését Magyarországon. Ám ezzel nem elégedett meg, s annak tudatában, hogy e követelések elhangozhatását is a külpolitikai helyzet változásai tették lehetővé, alkotmányt követelt a Habsburg Birodalom örökös tartományainak is.

A párizsi forradalom híre megrettentette ugyan a hatalom birtokosait, és a birodalom pénzügyi helyzete – nem először és nem utoljára – válságos volt, de továbbra is számíthattak I. Miklós, minden oroszok cárja fegyveres segítségére. Ám Kossuth német nyelvre kivonatosan lefordított és kinyomtatott beszéde, amelyben alkotmányt követelt a birodalom örökös tartományainak is, olyan erjedést indított meg Bécsben, amely lehetetlenné tette az erőszakos reagálást. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, Metternich, a mindenható kancellár kénytelen volt lemondani és elmenekülni, az uralkodó pedig alkotmányt ígért Ausztria népeinek.

Bécs forradalma kétségkívül a legjobbkor jött a magyar liberális ellenzék számára. Március 14-én az országgyűlésen a főrendek is elfogadták Kossuth felirati javaslatát, s azt másnap országgyűlési küldöttség vitte Bécsbe. Az uralkodó és köre megpróbáltak ellenállni, de március 17-én V. Ferdinánd beleegyezett Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezésébe. A kinevezés jóváhagyását és a magyar követelések teljesítését az is befolyásolta, hogy időközben március 15-én Pesten is kitört a forradalom.

A küldöttség Pozsonyba történt visszatérése után az országgyűlésen néhány hét alatt megszülettek az ország polgári átalakulását formulázó törvények. A törvénycikkek szentesítése komoly akadályokba ütközött. Bécsben az Államkonferencia tagjai igyekeztek minél szűkebbre szabni a magyar minisztérium hatáskörét. Április 11-én az uralkodó szentesítette az országgyűlés által megalkotott harmincegy törvénycikket, s hivatalba lépett a Batthyány Lajos gróf vezette független felelős magyar kormány. Kossuth fontos szerepet játszott az áprilisi törvények megalkotásában. E törvények révén Magyarország feudális államból polgári típusú állammá vált. Megtörtént a jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a vallási egyenjogúság kimondása.

Kossuth az új kormány pénzügyminisztereként kulcsfontosságú szerepet játszott az önálló magyar pénzügy megteremtésében. Szinte teljesen üres államkincstárat vett át, ám csakhamar úrrá lett a helyzeten. Előbb kamatozó kincstári utalványok kibocsátásával próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, majd az önálló bankjegykibocsátás eszközéhez folyamodott. Az első kétforintos bankjegyeket 1848. augusztus 5-én bocsátotta ki a Kereskedelmi Bank. A bankjegy az 1848 szeptembere után kibocsátott többi címlettel együtt a „Kossuth-bankó” elnevezést kapta. A pénztelenség volt az egyik magyarázata annak, hogy a kormány nem volt hajlandó részt vállalni a csillagászati összegekre rúgó osztrák államadósságból, mondván, hogy az adósságokat az ország megkérdezése nélkül csinálták, s nem reá költötték.

Az 1848 júliusában összeülő népképviseleti országgyűlésen Kossuth volt a kormány vezérszónoka. Egyik legjelentősebb szónoki sikerét is itt aratta. Július 11-én az ő beszédének hatására ajánlott meg az országgyűlés kétszázezer katonát és negyvenkét millió forintot az ország védelmére. Kossuth úgy vélte, hogy a nemzetnek fel kell készülnie a reakció támadására.

Amikor 1848. szeptember 11-én a lemondott a Batthyány-kormány, Kossuth megtartotta tárcáját, de már másnap támogatta az ismét miniszterelnökké kinevezett Batthyány Lajost. Szeptember 16. és 21. között őt is beválasztották abba az országgyűlési választmányba, a későbbi Országos Honvédelmi Bizottmányba, amelynek feladata a miniszterelnök beszámoltatása volt a honvédelmi intézkedésekről. Megválasztása után szeptember 24-én toborzóútra indult az Alföldre. Két alföldi toborzóútján óriási tömegek előtt tartott beszédeket.

Batthyány Lajos miniszterelnök lemondása után az országgyűlés Kossuthot választotta az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökévé. 1848 októberétől ez a testület gyakorolta a végrehajtó hatalmat, s Kossuth volt az ország politikai vezetője. 1848. október második felében a Dunántúlon toborzott, majd ő bírta rá a hónap végén a magyar hadsereg vezetőit arra, hogy a bécsi forradalom megsegítésére lépjék át a Lajtát. A támadás azonban elkésett, a Bécset körülvevő cs. kir. hadsereg október 30-án Schwechatnál visszaverte a magyar csapatokat. A vereség után Kossuth nevezte ki a magyar fősereg fővezérévé Görgei Artúr tábornokot.

1848 őszén és telén Kossuth fontos szerepet játszott a hadseregszervezésben. Megindult az önálló magyar fegyvergyártás, a törvényhatóságokba kormánybiztosokat küldtek ki, s december közepére a magyar hadsereg létszáma elérte a 100 000 főt. A császári-királyi hadsereg december közepén megindult támadása után Kossuth indítványozta az országgyűlés és a kormányzat Debrecenbe történő áttelepülését. Az ő szervezőmunkájának is komoly szerepe volt abban, hogy 1849 telén nem omlott össze a magyar ellenállás, sőt, 1849 tavaszán a magyar hadsereg indított győztes hadjáratot.

Amikor Kossuth értesült arról, hogy I. Ferenc József az 1849. március 4-én kibocsátott olmützi oktrojált alkotmányban részekre szabdalta Magyarországot, elhatározta az ország függetlenségének és a Habsburg-ház trónfosztásának kimondását. Ezt a tavaszi hadjárat győzelmei tették lehetővé. 1849. április 14-én Kossuth indítványára az országgyűlés ezt ki is mondta. Kossuthot kormányzóelnökké választották, s augusztus 11-i lemondásáig ő látta el az államfői teendőket. (Magyarország államformája változatlanul királyság maradt, noha a politikai erők jelentős része szorgalmazta a köztársaság kimondását. Kossuth ezt európai politikai szempontok miatt nem helyeselte.) Kossuth kérte fel az új kormány tagjainak többségét, s ő bízta meg a miniszterelnöki teendőkkel 1849. május 1-jén Szemere Bertalant, aki korábban a Batthyány-kormányban is minisztertársa volt.

Kossuth abban reménykedett, hogy az európai nagyhatalmak el fogják ismerni a független Magyarországot. Nem ez történt. 1849. június közepén megindult a császári-királyi csapatok újabb támadása. Ausztriát az újabb hadjáratban 200 000 orosz katona is támogatta. A magyar kormányzat megpróbálta diplomáciai úton semlegesíteni az intervenciót, de sikertelenül. Az 1849. augusztus 9-én a cs. kir. csapatok ellen vívott döntő temesvári csata után már Kossuth sem látott reményt a küzdelem folytatására, s ezért augusztus 11-én lemondott a kormányzói tisztről, s az országhatár felé vette útját. Augusztus 15-én Orsovánál lépett török területre.

Kossuth lemondása egyben a magyar szabadságharc végét is jelentette. Kossuth és a magyar politikusok jelentős része török területre menekült. Előbb a bulgáriai Vidinben és Sumenben tartózkodtak. Oroszország és Ausztria követelte a magyar menekültek kiadatását. Erre Törökország nem volt hajlandó, s miután a követelés visszautasításában Anglia és Franciaország is támogatta, a konfliktus már-már kontinentális méretű háborúval fenyegetett. Ausztria és Oroszország végül meghátrált, de az illusztrisabb magyar és lengyel menekülteket a kisázsiai Kütahyába internálta. Kossuth 1851 áprilisában itt dolgozta ki alkotmánytervét Magyarország önkormányzati alapon történő demokratikus átszervezéséről. Ez a terv úgy valósította volna meg a nemzetiségek jogegyenlőségét, hogy közben nem veszélyeztette volna Magyarország területi egységét.

Kossuth úgy vélte, az általános választójog még nem biztosítja az egyéni és testületi szabadságjogokat, ha a népfelséget egyedül az országgyűlés képviseli, s ha a kormány túlzottan nagy hatalommal van felruházva. Ezért a népfelség elvéhez társítani kell az önkormányzat elvét is. Az egyéni jogokat tételesen kell felsorolni az alkotmányban, s ezeket a törvényhozás nem módosíthatja és nem törölheti el. A kevert nemzetiségű területeken (mint Magyarország határterületeinek nagy részén) élő nemzetiségek az egyesülési jog felhasználásával „köz nemzeti egyletbe” tömörülnek, amelynek nincsenek területi, csupán testületi jogai. Így a nemzetiségi érdekképviselet a területi autonómia elvének alkalmazása nélkül is létrehozható. Az egyes községek maguk határozzák meg igazgatásuk nyelvét, de a kisebbség saját nyelvén intézheti ügyeit. Ugyanez történik a községek küldötteiből álló megyegyűléseken is. A törvényhozó hatalom az ország lakosainak összessége által választókerületenként választott népképviselők, s a megyegyűlések által megyénként kiküldött szenátorok házából állana. A végrehajtó hatalom nem utasíthatná közvetlenül a megyei tisztségviselőket, csak a megyegyűlésekhez intézhetne rendeleteket, amelyek ellen ez utóbbiak kifogással élhetnének. Kossuth úgy vélte, hogy ezek a biztosítékok elegendőek arra, hogy feleslegessé tegyék Magyarország belső föderalizálását.

Ugyanakkor ismét kifejtette, hogy adott esetben hajlandó lenne elismerni Horvátország és Szlavónia különválását. Erdély kérdésében úgy vélte, hogy erdélyi nemzetiség nem létezvén, semmi sem indokolja az erdélyi unió felülvizsgálatát. Viszont – a szászok aggodalmait kiküszöbölendő – megyei hatósággal kívánta felruházni a szász székeket (és a székely székeket is). A szerbek által a dél-magyarországi területeken követelt Vajdaság kérdésében úgy nyilatkozott, hogy a szerbek az adott területen még relatív túlsúllyal sem bírnak, s a történeti hagyományok sem indokolják az önálló Vajdaság létrehozását. (A terv az 1862-ben nyilvánosságra került dunai konföderációs tervezet egyik eszmei előzménye volt.)

Kossuth és társai 1851 őszén hagyhatták el Kütahyát. Kossuth ezt követően Angliába utazott. Kossuth még az 1830-as években tanult meg angolul, s annak ellenére, hogy a nyelv gyakorlására csak a törökországi emigrációban volt lehetősége, angolul is kiváló szónoknak bizonyult. 1851. október 23-án szállt partra Southamptonban, ahol máris óriási ünneplő tömeg fogadta. A városházán mondott beszédében már kifejtette a „beavatkozás a be nem avatkozásért” elvét. Ennek lényege az volt, hogy Angliának az újrakezdődő magyar szabadságharc esetén fel kellene lépnie az ellen, hogy Oroszország vagy bármely más nagyhatalom beavatkozzon az osztrák fél oldalán a háborúba. Kossuth november 20-ig maradt a szigetországban, s útja egyértelműen diadalmenet volt. Shakespeare munkáin csiszolt angol nyelvű szónoklataival megnyerte a legszélesebb tömegek támogatását, s még a vele nem igazán rokonszenvező újságok is elismerték kiváló szónoki képességeit. Southampton, Winchester, London, Birmingham, Manchester – mind-mind megannyi több tízezres, nagysikerű gyűlés tanúi voltak.

Ezt követően Amerikába utazott, s ott is igyekezett felkelteni a Magyarország iránti rokonszenvet. Itt is a „beavatkozás a be nem avatkozásért” elvét propagálta. A hivatalos amerikai politika képviselői viszonylag hamar Kossuth értésére adták, hogy bár meghajolnak politikusi és szónoki nagysága előtt, az Egyesült Államok eddigi be nem avatkozási politikáján nem szándékoznak változtatni. Hiába érvelt Kossuth azzal, hogy az abszolutisztikus hatalmak – természetüknél fogva – veszélyeztetni fogják a polgári alkotmányos berendezkedésű országokat, s már csak ezért is kell ez utóbbiaknak aktívan támogatniuk az elnyomott népek szabadságküzdelmeit. Az amerikai politika vezetői különbséget tudtak tenni „a történelmi fejlődés logikája szerint” fenyegető, illetve a konkrétan fennálló veszélyek között.

Kossuth útja így is jelentős szónoki sikerekkel járt. New York, Philadelphia, Baltimore, Washington, Annapolis, Harrisburg, Cleveland, Columbus, Cincinnati, Indianapolis egyaránt nagy sikerű gyűlések és bankettek színhelyei voltak. Kossuth nemcsak angol nyelvű szónoklataival bűvölte el hallgatóit, hanem azzal is, hogy minden helyen az alkalomhoz illő beszédet tartott. A sajtó képviselői előtt a szabad sajtó jelentőségét méltatta, s kérte őket, hogy tegyenek meg mindent a magyar ügyre szórt osztrák rágalmak megcáfolására. A New York-i nők által tartott ünnepségen arra kérte a résztvevőket, hogy férjeik szívét „formálják úgy, hogy nagylelkű szánalmat érezzenek” a Magyarországot ért igazságtalanságok miatt. Cincinnatiban Kossuthot felvették az ottani szabadkőműves páholyba, s később Bostonban is ünnepélyesen fogadta őt a helyi nagypáholy közössége.

Egyik beszédének demokráciaértelmezésével később Lincoln 1863. évi gettysburgi beszédében találkozunk: „Korunk szelleme a demokrácia. Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit sem a népről, a nép nélkül. Ez demokrácia és ez a korszellem iránya.”

Az emigráció első éveiben Kossuth egyébként is sok illúziót táplált. Titkos szervezkedések sorát kezdeményezte, amelyek mindegyike kudarccal végződött. E kudarcok hatására Kossuth is belátta, hogy összeesküvésekkel nem lehet felszámolni a magyarországi osztrák uralmat. Már az 1853–56. évi krími háború időszakában abban reménykedett, hogy Ausztria beavatkozik a konfliktusba. Ebben az esetben remény volt arra, hogy a nagyhatalmak élnek a magyar emigráció segítségével, s segítik a magyar függetlenség helyreállítását. Ausztria azonban kimaradt a háborúból.

Az első komoly esély 1859-ben mutatkozott. III. Napóleon francia császár szövetkezett a piemonti olasz királysággal. Az osztrákellenes tárgyalásokba Kossuthot is bevonták. Kossuth, Teleki László és Klapka György ezután alakították meg a Magyar Nemzeti Igazgatóságot. Abban reménykedtek, hogy III. Napóleon nem elégszik meg Ausztria megverésével, hanem Magyarország függetlenségét is helyreállítja. Kossuth ezért ragaszkodott ahhoz, hogy csak a francia csapatok magyarországi megjelenése után hirdeti meg az újabb szabadságharcot Magyarországon. A szövetséges francia–piemonti hadsereg a solferinói csatában megverte a császári-királyi hadsereget. III. Napóleon azonban csakhamar békét kötött Ausztriával. A háború folyamán az olaszok oldalán magyar légió alakult, de a gyors békekötés miatt ezt már nem vetették be. Kossuth azonban nem adta fel a reményt. Előbb az olasz, majd a német egységmozgalom szövetségeseként igyekezett felszabadítani Magyarországot a Habsburg-uralom alól.

Klapka György honvédtábornok és Kossuth 1862-ben fogalmazta meg a Duna menti népek szövetsége, a Duna-konföderáció tervét. Ez az állam Magyarország, Erdély, Horvátország, Románia és Szerbia egyenrangú szövetsége lett volna. Úgy biztosította volna minden állam teljes belső függetlenségét, hogy közben erős nagyhatalomként óvta volna mindegyiküket a külső támadások ellen.

Kossuth tervét sem a magyar, sem az érintett államok közvéleménye nem pártolta. A magyar politikusok többsége számára a terv túlzottan sok, a szerb és román politikusok számára túlzottan kevés engedményt tartalmazott. A magyarországi közvélemény egyre inkább az Ausztriával történő kiegyezés felé hajlott.

A politikai kudarcokat magánéleti tragédiák is súlyosbították. 1862. április 22-én Nerviben meghalt Kossuth leánya, az évek óta tüdőbetegséggel küszködő Vilma. A halottat Genovában, a San Benignon lévő angol temetőben temették el. 1865. szeptember 1-jén Torinóban meghalt Kossuth felesége, Meszlényi Terézia. Genovában temették el, a két és fél évvel korábban meghalt Vilmával közös sírba. Felesége halála után Kossuth haláláig gyászszegélyű papíron írta leveleit.

Kossuthnak a közép-európai népek összefogására, valamint az osztrák–magyar kiegyezés meghiúsítására vonatkozó törekvése azért is sikertelen maradt, mert az európai nagyhatalmak többsége a Habsburg monarchia egységének fenntartása mellett foglalt állást. Közben Magyarországon is megváltozott a helyzet. A Deák Ferenc képviselte kiegyezési gondolat egyre nagyobb táborral rendelkezett. A kiegyezési tárgyalásokat jelentősen meggyorsította Ausztria újabb háborús veresége. 1866 nyarán Poroszország és Olaszország háborúba keveredett Ausztriával. Az osztrák sereg Königgrätznél katasztrofális vereséget szenvedett a poroszoktól.

Deák és hívei azonban a vereség után sem követeltek többet, mint előtte. Hiába folytatott Kossuth sajtóhadjáratot a készülő kiegyezés ellen, hiába érvelt azzal, hogy Magyarország ezáltal egy bukásra ítélt birodalomhoz köti sorsát. Az ország Deákot követte, s 1867-ben megtörtént a Magyarország és Ausztria közötti kiegyezés, létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. Az emigránsok többsége is elégedett volt a kiegyezési művel, s Kossuth lassan egyedül maradt.

Kossuth az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés után sem tért vissza Magyarországra. Élete hátralévő éveiben folyamatosan kritizálta a kiegyezést. Legfontosabb kifogása az volt, hogy az külpolitikai értelemben is kényszerpályára lökte az országot. Amikor 1871-ben Andrássy Gyula is hozzájárult a cseh önkormányzati törekvések megakadályozásához, Kossuth úgy vélte, ezzel nem a pánszlávizmus erősödésének vetett gátat, hanem éppen elősegítette azt. Ugyanilyen élesen bírálta a Monarchia 1877–78-as balkáni szerepvállalását is, mondván, hogy az csak arra alkalmas, hogy a török uralom alatti népeket Magyarország ellen ingerelje. Kossuth egyenesen úgy vélte, hogy a cárizmus balkáni terjeszkedésének nem az osztozkodásban való részvétellel, hanem az Oroszország elleni preventív háborúval lehetne véget vetni.

1879-ben a magyar parlament egy olyan törvényt fogadott el, amely kimondta, hogy a tíz évig az ország határain kívül tartózkodó magyar állampolgár csak akkor tarthatja meg állampolgárságát, ha azt újból kérvényezi, és eskü letételével erősíti meg. Bár Kossuthnak csak tíz év múlva kellett állampolgársága elvesztésétől tartania, a kortársak előtt egyértelmű volt: ha a nagy száműzött megéri a 87. évét, aligha fog megjelenni bármelyik osztrák–magyar külképviseleten, s nem fogja letenni az állampolgári esküt az uralkodóra. Amikor 1889-ben lejárt a tízéves határidő, Kossuth nem kérvényezte állampolgárságának fenntartását, így az év végén elveszítette azt. Kossuthot ez fájdalmasan érintette, de úgy vélte, hűnek kell maradnia eszméihez és fogadalmához.

Kossuth meglehetősen visszavonultan élt Collegno al Barraconében. Egyedüli társaságát Ihász Dániel 1848–49-es honvéd alezredes képviselte, aki haláláig hűségesen kitartott Kossuth mellett. Szabad idejében Kossuth kirándulásokat tett a környékbeli hegyekben, növényeket, csigákat gyűjtött, természettudományos tanulmányokat folytatott. Emellett napról napra hosszú, reszkető kézzel írt levelekben válaszolt a hozzá érkező üdvözlésekre, kérdésekre. Az egyhangú napokat időről időre otthonról érkező küldöttségek, tisztelgő magánszemélyek látogatásai törték meg. Demonstráció volt ez a mindenkori kormányzat ellen, bár aligha tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy Kossuth meglátogatása afféle turisztikai program is volt az otthonról érkezők egy része számára.

Egyik utolsó levelében a polgári anyakönyvezést, az állam és az egyház szétválasztását célzó egyházpolitikai törvényjavaslatok megszavazására hívta fel a hazai ellenzék vezetőit. Egyre rosszabbodó anyagi viszonyai miatt ismét arra kényszerült, hogy értelmiségi munkával keresse meg kenyerét. Az 1880-as években jelent meg emigrációs iratainak első három kötete. Később könyvtárának eladásával jutott pénzhez. Egészen 1894-ben bekövetkezett haláláig dolgozott.

1892 után Kossuth egyre többet betegeskedett. Érelmeszesedése következtében romlott hallása és látása, egyre rosszabbul evett és aludt. 1894 elején influenza támadta meg szervezetét, majd veséje betegedett meg. 1894. március elején ágynak dőlt. Élete utolsó napjáig dolgozott iratai IV. kötetén, foglalkozott könyvtárának átadásával.

A beteg ágyánál fiai, Ferenc és Lajos Tivadar, nővére, Ruttkayné Kossuth Lujza, orvosa, Arnoulx Basso, Figyelmessy Fülöp ezredes, Helfy Ignác és felesége váltották egymás. Az utolsó napokban megjelent gróf Károlyi Gábor és Eötvös Károly is. Március 20-án reggel Kossuth elveszítette eszméletét, s a két megjelent magyar orvos megállapította, hogy menthetetlen. Este 11 óra előtt öt perccel Kossuth meghalt.

A holttestet – s vele feleségének és leányának, Vilmának a genovai temetőből kiemelt koporsóját – külön gyászvonat hozta Budapestre. A temetés körüli hivatalos huzavonából kisebbfajta politikai válság kerekedett. Wekerle Sándor miniszterelnök a képviselőház költségén szerette volna eltemettetni a nagy halottat, de Ferenc József ehhez nem járult hozzá. Így a temetést a főváros rendezte meg. A temetésen a hivatalos Magyarország képviselői alig-alig jelentek meg, de tízezrek részvétele jelezte, hogy a nemzet saját halottjának tekinti Kossuth Lajost. Hiszen kevés kortársa tett annyit a polgári Magyarország megszületéséért, mint ő; többet pedig talán senki sem.

Kossuthot már életében mítoszok és legendák vették körül. A reformkorban, a szabadságharc, az önkényuralom és a dualizmus időszakában több száz költemény született róla és hozzá. A költők között nemcsak magyarok, hanem németek, franciák, angolok és amerikaiak is voltak. 1848–49-es működéséről népdalok és népmondák százai szólnak. Nincs még egy olyan politikus, akihez a magyar népet ilyen személyes viszony fűzné. E kötődés révén ereklyévé lett minden személyes tárgya ugyanúgy, mint az aláírását viselő bankjegy, a róla elnevezett Kossuth-bankó. Szakállviseletet ugyanúgy neveztek el róla mint kalapot, sőt, Magyarország korona nélküli kiscímere is a Kossuth-címer elnevezést kapta.

A kultusz kezdetét 1848 tavaszára tehetjük. Ekkor a jobbágyfelszabadítás miatt vált hirtelen országosan ismertté és népszerűvé Kossuth. Újabb fordulópontot jelentett 1848 szeptember–októbere, amikor három toborzóútján tízezrek ismerkedtek meg páratlan szónoki képességeivel. A kultusznak komoly lökést adott maga az ellenség is, amikor az egész magyarországi átalakulást Kossuthnak és társainak tulajdonította kiáltványaiban. 1849 után a magyar társadalom jelentős része Kossuth hazatérésétől várta az ország problémáinak megoldását. 1867 után a kultuszt megkísérelték összeegyeztetni az I. Ferenc József iránti hűséggel is. 1894, Kossuth halála után a kultusz egyre inkább kiüresedett. Majdnem végzetes csapást mért Kossuth kultuszára az 1950-es évek diktatúrája, amely hivatalos szentjei sorába emelte Kossuthot.

A kultusz maradandó megnyilvánulásai közé tartoznak a XIX. század második felében felállított Kossuth-szobrok. A magyar települések százai róla nevezték el főutcájukat. Tudományos és népszerűsítő életrajzok, ponyvakiadványok és regények százai őrzik „Magyarország Mózesének” emlékét.

Kossuthot méltán tarthatjuk a modern Magyarország egyik megalkotójának. Utolsó fontos írásában döbbenetes pontossággal jelölte ki helyét a XIX. század magyar történelmében: „Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató; jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak föl jövőt a végzetek és annak a jövőnek neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek neve: állami függetlenség”.







A FORRÁSKIADVÁNY HASZNÁLATA


Szerkesztői megjegyzések



A közreadott dokumentumokat a Hadtörténelmi Levéltár különböző fondjaiból és a Hadtörténeti Múzeum Kéziratos Emlékanyag-gyűjteményéből válogattuk. Célunk az volt, hogy önálló kötetbe foglaljuk össze azokat az intézményeinkben őrzött Kossuth-iratokat, amelyek nem jelentek meg sem az „Irataim az emigráczióból” címmel kiadott három és az ennek a folytatását jelentő „Kossuth Lajos iratai” című, tizenhárom kötetes sorozatban, sem pedig „Kossuth Lajos összes munkái” XI–XV. köteteiben.

Az eddig kiadatlan 1848–49-es tiszti kinevezések teljes körű közlése nem volt célunk, közülük csak a fontosabbakat tesszük közzé. Kötetünk legnagyobb részét Kossuth Lajos saját kezűleg írt levelei teszik ki, melyek többségét nemeskéri Kiss Miklóshoz írta. Ezeket az 1950-es évek végén a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain már közölték. Az akkori iratközlésben közreműködő korábbi levéltárosok – dr. Kun József és dr. Bőhm Jakab – akkor elvégzett hatalmas munkája jelentős mértékben segítségünkre volt e kötet összeállításánál.

A közölt iratokat szoros időrendbe rendeztük. A hiányos keltezésű iratokat az általunk megfelelőnek vélt helyre soroltuk be. A dokumentumokat három fejezetre bontottuk annak érdekében, hogy elkerüljük a négyszámjegyű jegyzetszámokat. A kötetbeli sorszám után az irat keletkezésének helye és ideje, majd rövid tartalmi összefoglaló (regeszta) található, ezután következik az irat szövege, végül jelzete, nyelve, esetleges egyéb jellemzői, és – ha volt ilyen – a korábbi közlés helye. A kapcsolódó lábjegyzetek szövegmagyarázatot vagy a szöveghez kapcsolódó többletinformációt tartalmaznak.

A kötetben szereplő dokumentumokat szöveghű formában közöljük. Az angol, német és francia nyelvű iratokat lefordítottuk. Ha egy-egy bekezdés vagy mondat idegen nyelvű, annak fordítása a lábjegyzetben megtalálható. A dokumentumok szövegét minden esetben a mai helyesíráshoz közelítettük, ugyanígy jártunk el az írásjeleknél is. Az eredeti iratokban szereplő aláhúzásokat dőlt betűvel jelezzük. A rövidítéseket a könnyebb olvashatóság érdekében feloldottuk.

A iratválogatást a rövidítések jegyzéke és néhány dokumentum facsimile közlése egészíti ki. Ezenkívül megadtuk a felhasznált irodalom könyvészeti adatait is. A kötet végén név- és helynévmutató található; ebben – előfordulásának gyakorisága miatt – Kossuth Lajos nevét nem szerepeltettük.

A kötet elkészítéséhez nyújtott útmutatásért és sokrétű segítségért ezúton is köszönetet mondok dr. Hermann Róbertnek és dr. Lenkefi Ferencnek.

A szerkesztő

Rövidítések jegyzéke



1848/49: Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc iratai
Adalékok. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. 1849–1866. Az Asbóth-család irataiból. Pest, 1871. és Budapest, 1888.
Bőhm HK 1962/1. Bőhm Jakab: Kiadatlan Kossuth-iratok 1848/1849-ből. In: HK 1962/1. 330–352. o.
cs. kir. császári-királyi
d. doboz
Deák Ferencz beszédei Deák Ferencz beszédei. 1829–1873. 1–6. k. Összegyűjtötte: Kónyi Manó. Budapest, 1882–1898.
f. fólió
Hermann Róbert 2000. Hermann Róbert: Kossuth Lajos két levele Zarka János királyi személynökhöz 1848 februárjából. In: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője 3. Budapest, 2000. 41–48. o.
HK Hadtörténelmi Közlemények
HL Hadtörténelmi Levéltár
HTM Hadtörténeti Múzeum
Jánossy Dénes I–II. k. Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851–1852. I– II. k. Budapest, 1940.
k. kötet
Kossuth: Irataim I–III. k. Kossuth Lajos: „Irataim az emigráczióból”. I–III. k. Sajtó alá rendezte Kossuth Lajos. Budapest, 1880–1882.
Kossuth Lajos iratai IV–V. „Kossuth Lajos iratai”. IV–V. k. Sajtó alá rendezte Helfy Ignác. Budapest, 1894–1895.
Kossuth Lajos iratai VI–XIII. „Kossuth Lajos iratai”. VI–XIII. k. Sajtó alá rendezte Kossuth Ferenc. Budapest, 1898–1911.
KLÖM XIII–XIV. Kossuth Lajos összes munkái. XIII–XIV. k. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. I–II. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1952–1953.
KLÖM XV. Kossuth Lajos összes munkái. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1955.
Koltay-Kastner Jenő Koltay-Kastner Jenő: Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez. 1859. Szeged, 1949.
Kun–Bőhm HK 1957/1–2. Kun József–Bőhm Jakab: Adatok az olaszországi magyar légió történetéhez az 1860–62-es évekből. In: HK 1957/1–2. 299–329. o.
Kun–Bőhm HK 1957/3–4. Kun József–Bőhm Jakab: Kossuth Lajos levelei Nemeskéri Kiss Miklóshoz. In: HK 1957/3–4. 322–381. o.
Kun–Bőhm HK 1958/1–2. Kun József–Bőhm Jakab: Kossuth Lajos levelei Nemeskéri Kiss Miklóshoz. In: HK 1958/1–2. 221–258. o.
Kun–Bőhm HK 1958/3–4. Kun József–Bőhm Jakab: Kossuth Lajos levelei Nemeskéri Kiss Miklóshoz. In: HK 1958/3–4. 225–284. o.
m. kir. magyar királyi
MOL Magyar Országos Levéltár
OHB Országos Honvédelmi Bizottmány
Révai Nagy Lexikona Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. 1–21. k. Budapest, 1911–1935.

CSUHA ANTAL TÁBORNOKI KINEVEZÉSE.
DEBRECEN, 1849. JANUÁR 9.
HL K. K. KRIEGSGERICHT ZU PEST, 30. D., 1850-6/43., 187. FÓLIÓ







IRATOK


1848–1849






1
Pozsony, 1848. február 3.
Kossuth Lajos levele Zarka János királyi személynöknek
[1].


Méltóságos Úr!

Mindig őszinte készséggel fogadandom, ha Méltóságod alkalmat nyújtani méltóztatik a közügyek szerencsés megoldása végeit csekély nézeteim bizalmas előterjesztésére. Csak azt sajnálom, hogy ma délután három órakor egy, öt órakor másik választmányi ülés lévén, éppen énhozzám összehíva, hét órára pedig a vukovár–fiumei vasútnak a nehéz időben ide felrendelt képviselőivel lévén a gróf Széchenyi[2], mint választmányi elnök által holnap reggel 10 órára rendelt ülés végett gr[óf] Batthyány Kázmérnál[3] előre kirendelt előleges értekezésen; ma esteli 9 óra előtt annyira nem vagyok időmnek ura, hogy még a pártnak, melyhez tartozom, konferenciájában sem vehetek részt.

Méltóztassék annak okáért tudtomra adni, ma este 9 órakor vagy holnap 11 óráig mely időben, avagy holnap délután akármely órában fogadhat el engem magánál Méltóságod.

Legőszintébb tisztelettel

alázatos szolgája Kossuth

Pozsony, febr[uár] 3. 1848.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 0.243/Em

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Kívül: „Méltóságos Zarka János királyi személynök úrnak.”

Közli: Hermann Róbert, 2000. 45. o.




2
Pozsony, 1848. február 5.
Kossuth Lajos levele Zarka János királyi személynöknek.


A világon minden tőlem kitelhetőt kész vagyok erre elkövetni. De ½ 11 óra éjfél előtt Székelynek[4] egzisztenciájáról sem tudok semmit. Mást alig fogok tehetni, mint azt, hogy vagy itthon nem leszek, vagy beteg leszek. Ha méltóztatnál annyiban segedelmemre lenni, hogy Székelyt felkerestetve, holnap ½ 8-ra hozzám parancsoltatnád, egyenesen megtiltanám neki; de én nem tudom, hol kerestessem.

Lónyay Menyhért[5] – akárki tanácsán indult (egyébiránt már tudjuk az egésznek menetét), ugyan nagy bajba hozta a főherceg nádort[6], és az egész országot. Isten adja, hogy el lehessen hárítani, de más alig tehetné, mint egy új deklaratórium[7].

Lelkem fáj, hogy az oppozíció[8] becsületes igyekezetét egy-két ember így semmivé tette, és a legnagyobb ingerültséget idézett elő.

A legszívesebb tisztelettel K[ossuth] L[ajos]

Pozsony, febr[uár] 5. 1848.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 0.244/Em

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Kívül: „Méltóságos Zarka János kir[ályi] személynök úrnak”.

Közli: Hermann Róbert, 2000. 47. o.




3
Pest, 1848. július 30.
Kossuth Lajos pénzügyminiszter leirata Ilkey Sándor osztályigazgatónak épület kiutalásáról a pilisi járási törvényszék számára.


A pénzügyminiszter

Ilkey Sándor osztályigazgató úrnak

Csehfalvai József úr, mint a pilisi járásbeli törvényszék elnöke, az iránt keresett meg, hogy Óbudán a törvényszék számára ideiglenesen lokalitást[9] engedélyezzek, mire vagy azon helyet, hol eddig az úriszékek tartattak, vagy amit még célszerűbbnek ítél, az eddigi büntető házat jelölte ki.

Kívánságát teljesítem és kérem osztályigazgató urat, hogy e végre, vagy ideiglenes ingyen engedélyezés, vagy egy évrei bérbe adás útján, törvényszéki elnök úr elégedésére rögtön intézkedni szíveskedjék, és Csehfalvai urat értesítse (lakása: Kerepesi út Boráros ház).

Pest, július 30-án 1848.

Kossuth Lajos pénzügyminiszter

HL 1848/49: 1/488b.

Magyar nyelvű, eredeti s. k. tisztázat. Hátoldalán címzés és az érkezés iktatása (érk. 1848. július 31-én), valamint pénzügyminiszteri pecsét.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 332. o.




4
Pest, 1848. október 11.
Az OHB nyílt rendelete Modrovich Ignác kormánybiztoshoz
[10].


Nyílt Rendelvény

Modrovich Ignác kormánybiztoshoz

Pesten, 1848. októb[er] 11.

Azon előterjesztésre, hogy a drávai seregnek Győr felé vonulásával Martonvásáron nagy mennyiségű liszt maradt, és nehogy gondviselés nélkül megromoljon róla intézkedés kívántatik. Meghagyatik önnek, hogy a Martonvásáron elmaradt lisztnek és bornak, és más aprólékoknak eladatását eszközölvén, a bejövendő pénzmennyiséget a legközelebbi magyar kincstári pénztárba betévén, erről hivatalos jelentését egyszersmind a pénzügyminisztériumnál megtegye.

a Honvéd[elm]i Bizottmány

Madarász László[11] b[izottmányi] t[ag]

HL 1848/49: 2/273.

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. OHB iktatószáma: 959/E. Miniszterelnöki pecséttel. Körirata: „Miniszterelnök pecsétje 1848.”.




5
Pest, 1848. október 14.
Az OHB utasítása Bereg megyének: egy megbízható parancsnokra bízza a munkácsi várat.


Az Országos Honvédelmi Bizottmány

Bereg megye közönségének.

Miután honunknak ellenségei még olyan helyeken is támadtak, hol a nemzet bizodalomra számolni teljesen fel vala jogosítva, szükség, hogy a várakban szilárd[12] jellemű egyének legyenek parancsnokok, kikre a hon legveszedelmesebb perceiben is számolhat; ennélfogva meghagyatik a honvédelmi bizottmány részéről e megyének, hogy a munkácsi várt felelősség terhe alatt bármily erővel, ha szükség az ellenszegülők megsemmisítésével is vagy maga vegye át, vagy olyan egyénre bízza a parancsnokságot, kiben a hon teljes bizalmát vetheti.

Pesten, októb[er] 14. 1848.

A király és haza nevében az Országgyűlés által választott Ország[os] Honvédelmi Bizottmány.

Kossuth Lajos elnök

HL K. K.Kriegsgericht zu Pest, 37. d., 1850-12/71, 493–494 f.

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 1061/E. Hátoldalán: „Az Országos Honvédelmi Bizottmánytól Bereg vármegye közönségének hivatalból Beregszászban, sürgöny által”. Címeres pecsét, melyen a körirat: „Miniszterelnök pecsétje 1848”. Érkezés időpontja: „19-én reggeli 3 ½ órakor [1]848.”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 332–333. o.




6
Pest, 1848. október 15.
Az OHB rendelkezései október 15-ről.


a) Csapó Vilmos [13] a tolnai nemzetőrség ezredese, érdemei jutalmául az ozorai ménesből egy lovat választhat.

Csapó Vilmos tolnai nemzetőrségi ezredes úrnak.

Midőn önt az Országos Honvédelmi Bizottmány a f[olyó] évi október 7-én Roth[14] és Philippovich[15] táborának lefegyverzése által, az ozorai dicsőséges győzelemért[16] hálájának nyilvánítása és az érdemnek kellő megjutalmazása tekintetéből ezredessé kinevezte, bizton reménylvén, hogy a haza várakozásának buzgósága és erélyessége által, más alkalommal is megfelelend, egyszersmind önt ezennel felhatalmazza, hogy magának az ozorai ménesből tetszés szerint egy paripát választhasson, minélfogva is teendő jelentése után az illető összeg a pénzügyminisztériumnál utalványoztatni fog, erről mai napon a pénzügyminisztérium tudósíttatván.

b) Utasítás a pénzügyminisztériumnak a tolnai nemzetőrök megjutalmazásáról, a horvát tiszteknél talált pénz felhasználásáról, valamint egy volt kapitány nyugdíjáról.

Pénzügyminisztériumnak!

Meghagyatik a pénzügyminisztériumnak, hogy Csapó Vilmos tolnai ezredes úr által, az Orsz[ágos] Honv[édelmi] Bizottmány engedelménél fogva az ozorai ménesből megveendő ló árát, annak idejében, az illető pénztárnál utalványozza és herceg Esterházy[17] részére kifizettesse; meghagyatik egyszersmind, miszerint Csapó Vilmos ezredes úrnak 40 darab aranyat a tolnai vitéz nemzetőrök néhány egyéneinek megjutalmaztatása tekintetéből kezéhez szolgáltasson, végtére Kiss Miklós[18] budai nemzetőrségi őrnagy úr mai napon oda utasíttatott, miszerint azon 4050 p[engő] f[orin]ból, mely az elfogott horvát tisztikarnál találtatott, 2000 p[engő] f[orin]tokat, melyeket Roth tábora Pincehely[19] helységétől kizsarolt, a pénzügyminisztériumnak befizesse; meghagyatik ennél fogva, miszerint ezen összegnek Pincehely helységnek leendő utalványoztatása iránt a kellő intézkedéseket megtegye, egyszersmind arról értesíttetik a pénzügyminisztérium, hogy Csákány nyugalmazott kapitánynak[20] részére a kormány évenként 120 p[engő] f[orin]t pótlékdíjt határozott légyen, mi is neki az illető szekszárdi pénztárnál utalványozandó lészen.

c) Utasítás Kiss Miklós őrnagynak, hogy a horvát tisztektől lefoglalt 4050 forintból 2000 forintot adjon át a pénzügyminisztériumnak.

Kiss Miklós őrnagy úrnak.

Értésére esvén az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, miszerint Roth tábora Pincehely helységétől 2000 p[engő] f[orin]tot kizsarolt; meghagyatik őrnagy úrnak, hogy ezen 2000 p[engő] f[orin]tot a horvát tisztikartól beszedett 4050 p[engő] f[orin]tból a pénzügyi minisztériumnak átadja.

d) Megbízás Nádossy Sándor [21] ezredesnek egy szalag elkészíttetésére a tolnai nemzetőrök számára az ozorai diadal emlékéül.

Nádossy ezredes úrnak.

Országos Honvédelmi Bizottmány az ozorai dicsőséges és a tolnai nemzetőrök által kivívott győzedelem emlékéül ugyan azon nemzetőrök zászlójának számára egy szalagot ezen felírással „Ozora Október 7 – 1848” kívánván adni, ennek megkészítését, és annak idejében leendő elküldését ezredes úrra bízza.

e) Utasítás Mészáros Lázár hadügyminiszternek [22] három ágyú felirattal való ellátásáról és odaajándékozásáról a tolnai nemzetőrök számára az ozorai diadal emlékére.

Mészáros Lázár hadügyminiszternek úrnak.

A tolnai nemzetőrök által Ozorán f[olyó] hó 7-én kivívott fényes győzedelemnek elismerése jeléül az Orsz[ágos] Honvédelmi Bizottmány elhatározá, miszerint a tolnai nemzetőrök számára 3 háromfontos ágyúnak ezen felírással: „Emlékül az Ozorai diadalért októb[er] 7. [1]848.” ajándékozását elhatározván, meghagyatik a hadügyminisztériumnak, hogy a kérdéses három ágyúknak fentérintett módoni felszerelése, és minél előbbi elküldése iránt a kellő intézkedéseket megtegye.

f) Tájékoztató Sztankovánszky kormánybiztos és főispánnak [23] az ozorai eseményekben kitűnt egyének és a tolnai nemzetőrök megjutalmazásáról. [24]

Sztankovánszky kormánybiztos és főispán úrnak.

Az Orsz[ágos] Honvédelmi Bizottmány hazafiúi kötelességét véli teljesíteni, midőn az ozorai győzedelemben magokat kitüntetett egyéneknek hálás köszönetét és elismerését nyilvánítja. Ez egyének koszorújába tartoznak Őrffy mérnök[25], Heribán ügyész[26] és Csákány nyugalmazott kapitány. Jelentse ezeknek főispán úr a haza és a kormány nevében hálás köszönetünket és elismerésünket. Csákány nyugalmazott kapitánynak is adja tudtul, miszerint fogadja némi megjutalmazása gyanánt kedvesen azon évenként nyugdíja mellé pótlékdíj fejében adandó 120 p[engő] f[orin]tot, melyeknek kifizetése iránt a pénzügyminisztérium mai napon utasíttatott. Szinte mai napon tétetett rendelkezés, hogy Csapó Vilmos ezredesnek 40 darab arany a vitézül viselt nemzetőrök között leendő felosztás végett a pénzügyminisztérium által kifizettessék.

Úgyszinte tétettek intézkedések, hogy a haza és a kormány a tolnai nemzetőröknek tartozó hálája nyilvánításáért 3 három fontos ágyú és 1, a zászlóra csatolandó szalag annak üdejében leküldessék.

Végre az iránt is, hogy a Pincehely helységétől Roth által kizsarolt 2000 p[engő] f[orin]tok visszafizettessenek.

Fogadja ezek mellett főispán úr azon őszinte hazafiúi elismerés és szíves üdvözletnek kifejezését, mellyel a bizottmány önnek ezen szép eredményre szolgáló erélyes és célszerű intézkedéséért tartozik, és a haza nevében önnek ezennel tudtára adni örvend.

Pest, 15. okt[óber]

g) Köszönetnyilvánítás Perczel Istvánnak bátor magatartásáért az ozorai eseményekben. [27]

Perczel István úrnak, a tolnai népfelkelésnél volt csapatvezérnek.

Értesülvén az Orsz[ágos] Honvédelmi Bizottmány mind Csapó Vilmos ezredes, mind a főispán és k[o]r[mány]biztos jelentéséből, miszerint ön derék magatartása és intézkedései által az ozorai diadalomban kitűnő részt vett; kedves kötelességének ismeri az orsz[ágos] h[on]védelmi bizottmány Önnek ezen érdeméért teljes méltánylatát és szíves köszönetét a haza nevében azon bizalmi nyilatkozatával kifejezni, hogy a haza Önnek hasonló buzgó és hű szolgálatára ezután is és minden alkalommal számol.

h) Csapó Vilmos kinevezése nemzetőrségi címzetes ezredessé. [28]

Kinevezés,

melynél fogva Csapó Vilmos a f[olyó] évi október 7-én a Roth és Philippovich táborának lefegyverzése által – az ozorai dicsőséges győzelemért hálájának nyilvánítása és az érdemnek kellő megjutalmazása tekintetéből – az Országos Honvédelmi Bizottmány által nemzetőrségi címzetes ezredessé ezennel kineveztetik.

HL K. K. Ausserordentliches Kriegsgericht zu Arad, 113/14. d., 701–704. f.

Magyar és német nyelvű, eredeti fogalmazvány. OHB iktatószáma: 1076/E.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 333–336. o.




7
Pest, 1848. október 17.
Kossuth kiáltványa a lajtai magyar tábor katonáihoz.


Vitézek!

Lelkes bajnokai a Lajta melléki Magyar tábornak.

Szegény hazánkat gyalázatosan elárulák a hitszegők. – De Önök, Magyar hon lelkes vitézei – kiknek kebelében a haza iránti szent hűség érzete lángol, felemelik rettenthetlen karjaikat; – s a pártütő ellenség, szavát szegve fut a Magyar Vitézek előtt becstelenül.

Neki nem szabad megmenekedni. Neki a Magyar vitézek hős karjai alatt semmivé kell tétetni, akárhol áll. – Különben megerősödve tér vissza hazánknak szent földére; rablással, pusztítással, vérrel és lánggal újra elborítni a Magyar hazát; és eltiporni szabadságunkat.

Vitézek! Önök ezt nem engedhetik.

Egész Magyarország Önök felé fordul imádságával, s Önöktől hazánk megmentését várja biztosan.

A bécsi nép, a mi hű barátaink, kik október 6-kán érettünk annyit véreztek; Önöktől várja a szabadítást a közös ellenségtől.

A Magyar haza sorsa most Bécs sorsához van kötve. A Magyar nemzet elárult szabadságát Bécs falai alatt lehet csak kivívni: – Ha Bécs elesik, annak eltiport szabadságán keresztül jövend az ellenség a Magyar szabadságot legyilkolni.

Bécsben százezer határozott férfiú, egy derék vezér alatt, áll fegyvert tartva kezében, segíteni a magyar vitézeket, hogy eltiporják a közös ellenséget.

Előre hát vitézek! a haza szent nevében a hazáért.

Én tanúja akarok lenni Önök győzelmének, mellyel a hazát megmentendik.

Holnap indulok Pestről, hogy felköltsem utamban a magyar népet – és vigyem vitéz táborunk fölé[29]; hogy semmivé tegye azon ellenséget, melyet Önök vitéz karjai el nem érhetendnek akkorig.

Látni akarom a Vitéz Magyar sereget, felékesítve a Magyar nemzet színeivel. – Üdvözölni akarom a nemzet képviselőinek nevében; látni akarom az elszánt lelkesedést, mely Vitéz keblöket hevíti, édes hazánk megmentésére.

Hiszek Istenben! hiszek Önök rettenthetlen vitézségében, hogy mikorra odaérek, akkorra Önök már győztek, s nekem nem leszen más tennivalóm, mint a Haza szent nevében hálát mondani önöknek, Magyarország szabadítói; s előleges tolmácsa lenni a nemzet köszönetének, mellyel Önök hűségének tartozik.

Előre bátran, Vitéz harcfiak. Nemzeti szalaggal díszesített lobogóitokat örök dicsőség sugára veszi körül. – Előre a győzelemre. – Velünk van az Isten és az igazság.

Kelt Pesten, október 17-kén 1848.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány által a Nemzet nevében

Kossuth Lajos elnök

HL 1848-49: 52/153.

Magyar nyelvű nyomtatvány.

Közli: Hermann Róbert: Kiadatlan Kossuth- és OHB-iratok 1848-ból. Hadtörténelmi Közlemények, 1989/2. 227–228. o. Fényképmásolatban közli: Saját kezébe, ott, ahol... Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból. Szerk. Farkas Gyöngyi. Az iratokat válogatta, a német nyelvű iratokat fordította Bőhm Jakab. A bevezető tanulmányt írta Csikány Tamás. Bp., 1998. 242. o. VIII. melléklet.




8
Budapest, 1848. október 26.
Csuha Antal
[30] ezredesi kinevezése.


Kinevezés,

melynél fogva Csuha Antal alezredes úr, őfelsége, Magyarország királya utólagos jóváhagyása reményében folyó hó 16-tól számítandó ranggal és illetménnyel honvédi ezredessé kineveztetik.

Kelt: Budapesten, 1848-ik évi október hó 26-án

Nyáry Pál[31] helyettes elnök

Perényi Zsigmond[32] bizott[mányi] tag.

Id. Gr[óf] Esterházy Mihály[33] bizottmányi tag

[Olvashatatlan aláírás.] Csanády alezredes[34]

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 30. d., 1850-6/43, 209-211. f.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat és német fordítása. OHB iktatószáma: 1768/E. Hátoldalán: „G ad 1/ad a ad N 1. G./8-t. B[eilage] 8-t. Beilage”.




9
Budapest, 1848. október 29.
Az OHB értesíti a Haditanácsot, a korábbi és jelenlegi tábornoki kinevezések egyenrangúságáról, a tiszti kinevezések jóváhagyásának és közzétételének módjáról, valamint Csapó Vilmos nemzetőr ezredessé történt előléptetéséről.


A Haditanácsnak.

B[uda]p[est], október 29-én [1]848.

Bakonyi tábornok[35], s minden eddig kinevezett, vagy jövőre kinevezendő tábornokok közt semmi különbség nem létezik, s azért mindnyájan a magyar sereg tábornokainak fognak tekintetni. Ami a Honvéd[elm]i Bizottmány által teendő és jóváhagyott kinevezések nyilvánítását és közhírré tételét illeti, azok, mennyire a kinevezések a honvéd vagy nemzetőrsereget illetik a Haditanács által, a sorezredeknél történtek pedig a Hadügyminisztérium által fognak a Közlönybe iktattatni.

Csapó Vilmos a tolnai nemzetőrség őrnagya, az ozorai ütközetnél szerzett érdemei tekintetéből nemzetőrségi ezredesnek kineveztetett, miről neki az oklevél v[ala]miért már kiadatott, járandóságai azonban régiek maradnak.

HL K. K. Ausserordentliches Kriegsgericht zu Arad, 113/14. d., 0706. f.

Magyar és német nyelvű, eredeti fogalmazvány. OHB iktatószáma: 1895/E.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 337. o.




10
Pozsony, 1848. november 4.
Kossuth Lajos tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól
[36], hogy a morva határ és Pest között esetleg felállítandó távíróvonal hogyan biztosítható az ellenségtől?


Pozsony, 1848. november 4.

Igen tisztelt őrnagy úr!

E hó 3-án tett ajánlata távíró-összeköttetés felállítására a morva határ és Pest között[37] igen nagyfontosságúnak tűnik előttem, mielőtt azonban mégis erről határoznék, kérem szíves értesítését arról, hogy a távíró-összeköttetés a mondott szakaszon nincs-e könnyen kitéve az ellenséges rombolásnak, és hogy ebben az esetben miként lehetne a vonalat biztosítani?

Mély tisztelettel az ön híve

Kossuth Lajos[38]

HL 1848/49: 3/77.

Német nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. Hátoldalán címzés.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 337–338. o.




11
Pozsony, 1848. november 4.
Dr. Frommhold Károly
[39] Kossuth Lajos megbízásából tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól az általa javasolt távíróvonal költségeiről.


Pozsony, 1848. november 4.

Igen tisztelt őrnagy úr!

Kossuth Lajos elnök úr utasítására van szerencsém a morva határ és Pest közötti távíró-összeköttetést tartalmazó levelét illetőleg azt a kérdést intézni önhöz: mennyit tesz ki hozzávetőleg ennek az elektromos távíró költségeinek az összege? Anélkül, hogy az elnök úr pontos és részletes kimutatást kívánna az esetleges költségekről, elegendő lesz annak a teljes összegnek a feltüntetése, amellyel remélni lehet az említett elektromos távíróvonal felállítását.

Van szerencsém magam tisztelettel ajánlani.

Dr. Frommhold Károly

az elnöki törzs kíséretében

HL 1848/49: 3/77a.

Német nyelvű, eredeti tisztázat. Hátoldalán címzés.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 338–339. o.




12
Pest, 1848. november 19.
Kossuth Lajos utasítja Egressy Gábor
[40] kormánybiztost a 30. honvédzászlóalj felszerelésére.


Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke Egressy Gábor kormánybiztos úrnak.

A Honvédelmi Bizottmány a 30-ik zászlóaljnak aradoni fölszerelését meghatározván, kormánybiztos urat oda utasítja, hogy mindazt, mi ezen fölszerelésre megkívántató, és amiről Máriássy alezredes[41] kormánybiztos urat értesíteni fogja, legrövidebb idő alatt akárminő módon előállíttassék, és a fölszerelést eszközölve a nevezett zászlóalj használhatóvá tétessék. E zászlóalj felszerelése eredményéről, jelentését elvárom.

Pesten, nov[ember] 19. [1]848.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL 1848/49: 3/457½.

Magyar nyelvű, korabeli másolat. OHB iktatószáma: [3]142/e. [42]

Közli: Bőhm HK 1962/1. 339. o.




13
Budapest, 1848. november 25.
Kossuth Lajos értesítése Meszlényi Jenő
[43] alezredesnek házassági kauciója[44] ügyében.


A Honvédelmi Bizottmány elnökétől Meszlényi Jenő alezredes úrnak Komáromba.

Miután önnek kaució-letétel végett vásárlott bánáti jószága jelenleg az ellenség kezei közt volna, kaució-letétel nélküli házasodhatása önnek oly hozzátétellel engedtetik meg, miszerint neje özvegységre jutása esetére, hacsak addig a kauciót le nem tenné, pensióra[45] igényt nem tarthat.

Budapesten, november 25. [1]848.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL 1848/49: 22/303a.

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 3710/E. Hátoldalán címzés és a bemutatás igazolása, valamint miniszterelnöki (!) pecsét.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 340. o.




14
Pest, 1848. november 25.
Kossuth Lajos értesíti Tolna megye bizottmányát a Perczel Mór
[46] tábornok által igényelt nemzetőrök kivonulásának szükségtelenségéről.


Az Orsz[ágos] Honvédelmi Bizottmány Tolna megye Bizottmányának.

Perczel Mór tábornok által legközelebb igényelt nemzetőrök kimozdítására a közbejött kedvezőbb körülmények miatt ezúttal szükség nem lévén, erről a megye ezennel értesítettik. Nem kétkedvén a Honvédelmi Bizottmány, hogy amidőn a haza ügye az említett intézkedés sikerítését újjólag kívánandja, azt a tisztelt megye hazafias buzgalmánál fogva haladék nélkül teljesíteni el nem mulasztandja.

Pest, november 25-én 1848.

A Honvédelmi Bizottmány

Kossuth Lajos elnök

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 42. d., 1851-4/116, 839-840. f.

Magyar és német nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 3767/e. Hátoldalán az érkezés ideje: 1848. november 29., és bejegyzés: „2899.-[1]848. dec[ember] 1-én bizott[mányi] ülés”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 340–341. o.




15
Pest, 1848. december 22.
Kossuth Lajos értesíti Csuha Antal ezredest péterváradi dandárparancsnoki és helyettes várparancsnoki kinevezéséről.


A Honvédelmi Bizottmány elnöke Csuha ezredes és várparancsnok úrnak

Ön Zahn tábornok és helyettes péterváradi főhadikormányzó[47] mellé péterváradi dandárparancsnok és helyettes várparancsnokul neveztetik ki.

A haza és kormány ezen fontos hivatalt bízván önre, megkívánja, hogy ezen az országra nézve legfontos[a]bb vár biztosítására minden kitelhető eszközöket a legnagyobb hazafi erélyességgel fel fog használni, mivégett azonnal új rendeltetése helyére siessen.

Kelt: Pesten, [1]848. évi december 22-én.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 30. d., 1850-6/43, 201-202. f.

Magyar és német nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 6392/e. Hátoldalán: „K ad 1/ ad a ad N 1 és K/II-d. B[eilage]”

Közli: Bőhm HK 1962/1. 341. o.




16
Pest, 1848. december 29.
Kossuth Lajos utasítása Halasy Ede Komárom megyei kormánybiztosnak.
[48]


Halasy Ede kormánybiztos úrnak!

Most, midőn a veszély legnagyobb – midőn saját tűzhelyeiket kell védeni, Komáromban semmi sem történik, – a szabadcsapatok alakítása nem megyen.[49] Baráth Józsefnek[50] magának van vagy 100 embere, annak meg ide kellett pénzért felfutni. A népfelkelésre pedig még semmi sem történt!

Komárom megye lakosságának a schwechati csata után sok helyrehoznivalója van.[51] Most van ideje, hogy helyrehozza.

A nemzet nevében felhívom kormánybiztos urat, hogy a népfelkelést azonnal kiállítsa, s a bal parti megyerészből levőket ott helyben, a jobb partiakat pedig a tata-neszmélyi nagy hegyláncon elhelyezve, az ellenségnek oldalt és hátában nyugtalanítására vezérelje.

Az idővesztésben veszély van. Vegye össze kormánybiztos úr minden energiáját, Komárom megyének most egy percig sem szabad vesztegelni. A népfelkelés azonnali kiállítása iránt kormánybiztos urat felelőssé teszem a nemzet nevében.

Pest, dec[ember] 29. 1848.

a Honvéd[elm]i Bizottm[ány] elnöke:

Kossuth Lajos

A Honvédelmi Bizottmány által kibocsátott legújabb proklamáció a népnek mindenütt felolvasandó és magyarázandó.

HL K. K. Militär und Politische Central Commission, Untersuchungs Commission zu Pest, 166. cs., 1849-10/71., 20-21. f.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán címzés és pecsét. A pecsét felirata: „Miniszterelnök pecsétje 1848.” (!).

Közli: Hermann Róbert: Komáromi kormánybiztosok 1848-ban. Limes, 1995/4. 74. o.




17
Pest, 1848. december 30.
Kossuth Lajos utasítása Duschek Ferenc
[52] államtitkárnak, melyben tudtára adja, hogy hazaárulásnak minősül, ha nem követi a kormányt, annak mindenkori székhelyére.


Másolat.

Duschek Ferenc status titkár úrnak.

A csaták kimenetele Isten kezében lévén, a kormánynak kötelessége az ország kormányzatáról, és a közigazgatás gépezetének fennakadás nélküli folytatásáról azon esetre is eleve gondoskodni, ha a közigazgatás székhelyét Budapestről máshová ideiglenesen áttenni kellene. Miszerint tehát status titkár úr hivatalos kötelességei iránt magát minden esetre eleve tájékozhassa, ezennel a legszorosabb felelet terhe alatt meghagyatik status titkár úrnak, hogy ha a kormány a fővárosból máshová tenné át székhelyét, azt oda ahová menend követni, és hivatalát mellette folytatni, mulaszthatlan kötelességének ismerje. Az ország tisztviselőinek nem szabad letett szolgálati esküjök pontos megtartását semmi körülmények közt elmulasztani. Ön engedelmességet esküdött az ország kormányának, önnek nem tartozik köréhez a kormány formáját taglalni. Annálfogva önnek ezennel a kormány nevében tudtára adom, miként az országnak mindazon tisztviselője, ki arra felszólíttatik, hogy az ország mostani kormányát oda ahová ez kívánni fogja feltétlenül kövesse, és ezen rendeletnek engedelmeskedni legkevésbé is vonakodnék, esküszegett honárulónak fogna tekintetni. Ilyennek tekintetnék nevezetesen ön is, és azért ezennel tudósíttatik, hogy a kormány rendelkezésére minden percben készen állani – honárulási vétek súlya alatt – mulaszthatatlan kötelességének ismerje.

Kelt: Pesten, december 30-án 1848.

A Honvédelmi Bizottmány nevében

Kossuth Lajos s. k. elnök

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 53. d., 1852-5/44, 210-212. f.

Magyar és német nyelvű, korabeli másolat. Hátoldalán: „b ad A/ ad 2”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 342. o.




18
Pest, 1848. december 30.
Kossuth Lajos utasítja Duschek Ferencet, hogy az ország pénztárát és a bankjegygyárak felszerelését szállíttassa Debrecenbe és azokat maga is elkísérje.


Duschek Ferenc status titkár úrnak!

Azon rendelet következtében is, mellyel önnek honárulási bűn terhe alatt kötelességévé tétetett a kormány rendeleteit minden körülmények között a legpontosabban teljesíteni, meghagyatik status titkár úrnak, hogy az ország pénztárát s bankjegygyárak szereit azonnal haladéktalanul Debrecenbe szállítsa, s maga is elkísérje. Ennek még december 31-én meg kell történni.

Pest, december 30-án 1848.

A Honvédelmi Bizottmány rendeletéből

Kossuth Lajos elnök

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 53. d., 1852-5/44, 284. f.

Német nyelvű, korabeli másolat.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 343. o.




19
Budapest, 1848. december 31.
Kossuth Lajos nyílt rendelete valamennyi hatóságnak, hogy segítsék elő az állami javak gyors szállítását Debrecenbe, és engedelmeskedjenek az ezeket kísérő Duschek Ferenc utasításainak.


Nyílt rendelet,

melynek előmutatója, Duschek Ferenc pénzügyminiszteri álladalmi titkár, az ország kormánya által a szükséges pénzügyminiszteri személyzettel és az álladalmi javaknak Debrecenbe való szállításával meglevén bízva; – ezennel a legszigorúbb felelet terhe alatt meghagyatik minden kormánybiztosoknak, hatóságoknak, városok és községek elöljáróinak, hogy az álladalmi javaknak gyors és fenntartóztatás nélküli tovább szállítását a tőlük kitelhető módon eszközöljék, Duschek Ferenc álladalmi titkár rendeleteinek engedelmeskedni a legszorosabb kötelességüknek ismerjék.

Budapest, december 31-én 1848.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 53. d. 1852-5/44, 285. f.

Német nyelvű, korabeli másolat. Hátoldalán: „A et B/ ad 9. Übersetzung [Fordítás]”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 343–344. o.




20
Debrecen, 1849. január 9.
Kossuth tábornokká nevezi ki Csuha Antalt.


Kinevezés

melynél fogva Csuha Antal honvédi ezredes a Honvédelmi Bizottmány által ezennel tábornokká kineveztetik; azon hozzáadással, hogy új rangjába és ezzel járó illetményei élvezetébe folyó évi január elsején lépend.

Kelt: Debrecenben, január kilencedikén 1849-ik évben.

a Honvédelmi Bizottmány elnöke:

Kossuth Lajos

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 30. d.,1850-6/43., 187-188. f.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, német nyelvű rövid fordítással, Kossuth s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 136/e. Az irat címeres viaszpecséttel van megerősítve, melynek körirata: „V. Ferdinánd Magyar, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár Országok Királya, Erdély Nagyfejedelme stb.”. [53] Hátoldalán: „b ad 1/ad a ad N1”




21
Debrecen, 1849. január 10.
Kossuth utasítása Vladár Ferenc főhadnagynak
[54] (12. huszárezred, tartalék század[55]), melyben kéri, hogy küldje meg százada létszám és felszerelési adatait.


Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke [a] tizenkettedik huszárezred tartalék századának.

A tartalék század parancsnokságnak ezennel kötelességévé tétetik, hogy jelen parancs vételével tüstént a századnál lévő legénységnek, lovaknak, fegyvereknek, muníciónak, katonai ruháknak és lófelszereléseknek létszámáról pontos jegyzéket küldjön a Honvédelmi Bizottmányhoz.

Kelt: Debrecenben, január 10-én [1]849.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke:

Kossuth Lajos

HL K. K. Militär und Politische Central Commission, Untersuchungs Commission zu Pest, 167. cs., 1849-10/127.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 169/e.




22
Debrecen, 1849. január 11.
Kossuth Lajos utasítja a mezőhegyesi állami ménes igazgatóságát, hogy Suchodolski századosnak
[56] szolgáltasson ki egy hátaslovat.


A Honvédelmi Bizottmány elnökétől

Rendelet

a mezőhegyesi álladalmi ménes igazgatóságának.

Ezennel utasításul adatik az igazgatóságnak, hogy Suchodolski Ferdinánd huszárezredbeli százados úrnak, ki a verbászi csatákban lovát vesztette el, az álladalmi ménesből egy azonnal használható hátas lovat nyugtatvány mellett szolgáltasson ki és tegye számadásba.

Kelt: Debrecenben, január 11-én [1]849.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL 1848/49: 8/658. [57]

Magyar nyelvű eredeti tisztázat és német fordítása, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma: 219/e. Hátoldalán az érkezési időpont feltűntetése: 1849. január 15.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 344. o.




23
Debrecen, 1849. január 12.
Kossuth Lajos közli a felső-tiszai hadtest
[58] parancsnokságával, hogy az ellenségnek Sárospatakról – Tokaj érintése nélkül – Kenézlőn és Balsán keresztül rövidebb útja van Nyíregyházára.


A mozgó hadcsoport parancsnokságának Tokajra.

Befutott jelentések szerint az ellenség tegnapelőtt már Sárospatakon volt. Ezért felhívom a hadtestparancsnokság figyelmét arra, hogy annak Kenézlőn és Balsán keresztül rövidebb útja van Nyíregyházára, anélkül, hogy Tokajt érintené. Ennek figyelembevételével jelentést kérek ide.

Debrecen, január 12. 1849.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke

Kossuth Lajos

HL 1848/49: 9/48.

Német nyelvű, eredeti tisztázat Kossuth Lajos s. k. aláírásával. Hátoldalán az érkezés időpontja: 1849. január 14.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 344–345. o.




24
Debrecen, 1849. február 10.
Kossuth Lajos utasítása Asbóth Lajos alezredesnek
[59], a 12. (tartalék) hadosztály parancsnokának a hajdú önkéntesek között elterjedő fegyelmezetlenségek, szökések okainak kinyomozására, a rend helyreállítására.


Másolat.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke Asbóth Lajos alezredes úrnak.

Sillye Gábor[60] Hajdú-kerületbeli kormánybiztos, valamint a Hajdú-kerület közönségének feljelentéséből kedvetlenül értesült a kormány, hogy a tartalék seregnél lévő hajdú önkéntesek közül számosan szökdösnek haza[61], mi alezredes úrnál tudva lesz, minthogy erre nézve, mint értésemre esett, ön a kerületi hatósággal máris érintkezésbe tette magát.

Hogy ez a fegytelenség a hajdú önkéntesek közé bekövetkezett, nem egyébnek tulajdoníttatik, mint annak, hogy közöttök találkoznak konok, rosszakaratú egyének, kik a hajdúk eddigi hazafias szellemét izgatás által megvesztegetni igyekeznek. De az nem lehet, hogy ezek ármányának, vagy botorságának a veszélyes működésére továbbra is tér hagyassék. Nem lehet, hogy a hajdúknak a haza szolgálatában eddigelő tanúsított buzgalmok csökkentése megengedtessék. Nem különösen az, hogy ily galád tettek által, mint a táborbóli elszökések és katonai zabolátlanság, a hajdú nép históriai fénykörét meghomályosítsák, és a hazának jelenlegi szabadságharcában is benne helyeztetett bizodalmát meghiúsítsák.

Ugyanazért meghagyatik alezredes úrnak: a kérdéses fegytelenség és [az] elszökéseknek okozóit kinyomozza, és azok ellen szigorú katonai törvényes eljárást vitessen végbe.

Egyszersmind tudósíttatik alezredes úr, miszerint a hazaszökött hajdú önkéntesekre [62] nézve megengedte a kormány, hogy azok a Bocskai lovas és gyalog csapat [63] közé soroztassanak be, minthogy a tartalék sereghez ezelőtti helyzetökbeni visszaküldetésök a többiekre nézve is káros befolyást szülhetne.

Költ: Debrecenben, 1849. február hó 10-én.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke:

Kossuth Lajos

Az eredetivel egyező:

Vékey Zsigmond karsegéd.[64]

HL 1848/49: 13/299a.

Magyar nyelvű, korabeli másolat. OHB iktatószáma: 1835/E.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 345–346. o.




25
Debrecen, 1849. február 19.
Kossuth Lajos felvilágosító jelentést kér Sillye Gábor kormánybiztostól Kürthy István őrnagy
[65] ügyében.


Az Országos Honvédelmi Bizottmány Sillye Gábor kormánybiztos úrnak.

Kürthy István őrnagynak a hadügyminisztérium útján 3263. szám alatt a Honvédelmi Bizottmányhoz áttett, és ön irányában elégtételt kérő folyamodása csatolmányával együtt oly célból közölteti[k] önnel, hogy jelen rendelet vételével az e tá[rgy]ra vonatkozó felvilágosító jelentését azonna[l] tegye meg.

Kelt: Debrecenben, február 19-én 1849.

A Honvédelmi Bizottmány nevében:

Kossuth Lajos elnök

HL 1848/49: 14/168.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. OHB iktatószáma nem látszik (az irat azon része leszakadt), a szöveg mellett a következő megjegyzés található: „ezen számból 2. db.”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 346–347. o.




26
Debrecen, 1849. március 23.
Bikkesy Alajos alezredes
[66] – Kossuth vezérkari irodájának főnöke – feljegyzései a hadügyminisztériumhoz érkezett felterjesztésekkel kapcsolatban.


1.) Kiegészítések:

A 67. zászlóalj feloszlatik, abból 300 ember a 3. zászlóaljhoz, és 3-300 a 34. sorezred két zászlóaljába besoroztatik.[67]

Klapka seregéhez[68] 450 újonc küldetett.

A Császár-huszárok számára a szükségelt 100 db ló elküldetik.

Ponyinczki százados[69] lengyel lovasszázadjához elküldendő lovak végett tétetett intézkedés.

Lóbevásárlás végett egy szakértő tiszt Gömör, Abaúj, Torna és Zemplén megyébe haladék nélkül kiküldetik.

2.) Bem felterjesztésére:

Czetz ezredes[70] bízassék meg a főparancsnoksággal, de tábornokuli kineveztetése ellen észrevétele van a hadügyminiszter úrnak.

Bánffy[71], Teleki[72] és Kemény[73] alezredesek ezredesekké, Peretzi[74] és Károlyi[75] őrnagyok alezredesekké ki fognak neveztetni.

3.) Görgei felterjesztésére:

Minden ajánlata helyben fog hagyatni, csak a csatolmányban megnevezve levő tiszt urakra nézve, a jegyzésbe foglalt okokból kifogást teszen a hadügyminiszter úr.

Bayer alezredes[76] miatt még külön írásban fog [a] miniszter úr nyilatkozni.

Az orvosi servre [sic!] vonatkozólag még mai nap, jelentés fog tétetni.

Debrecen, 23/3. [1]849.

Bikkesy alezredes

HL 1848/49: 18/234.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, német nyelvű fordítással.




27
Debrecen, 1849. március 28.
Kossuth Lajos felhívja Benedikti Dániel és társai vasgyártulajdonosokat ágyúgolyók öntésére, ha erre nem hajlandók, gyáraikat elkobozzák.


Másolat.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke Benedikti Dániel és társai vasgyártulajdonosoknak.

Ezennel szigorúan meghagyom Önöknek, hogy a hadügyminisztériumi megbízott által elémutatandó minta szerint, és az általa határozandó mennyiségű ágyú, és gránát golyók öntését a legrövidebb idő alatt munkába vegyék, és azt elkészítsék. Ellenkező esetben gyáraik az álladalom részére elkoboztatandván.

Kelt: Debrecenben, március 28-án [1]849.

A Honvédelmi Bizottmány elnöke:

Kossuth Lajos

HL 1848/49: 19/1.

Magyar nyelvű, egykorú másolat. OHB iktatószáma: 8808/e. [helyesen: 3808/e]

Közli: Bőhm HK 1962/1. 347. o.




28
Pest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos levele Guyon Richard
[77] vezérőrnagyhoz annak tábornoki kinevezésével és Temesvár ostromával kapcsolatban.


Legbecses Tábornok Úr!

A diplomát újra ki kellett állítani – de március 8-i kinevezési dátummal –, idezárva következik.[78]

A Temesvárról érkező hírek azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló erőkkel Temesvárt nem lehet sikeresen bombázni – a rohamhoz pedig az ostromsereg túl kicsi.

Ne áldozza fel az ágyúit, és méltóztassék emlékezni arra, hogy puskaporban hiányt szenvedünk. – Vécsey[79] nagyon sokat lövöldözött el haszontalanul.[80]

Engedje meg, hogy becses barátságába ajánljam magam.

Pest, 1849. VI. 26.

Kossuth kormányzó

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 71.462.1/Em

Német nyelvű, eredeti s. k. tisztázat.

Közli: Hermann Róbert: Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány és a kormányzóelnöki iroda kiadatlan iratai 1849-ből. Hadtörténelmi Közlemények, 1992/3. 157. o.




29
Budapest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos kormányzóelnök valószínűleg elküldetlen rendelete Henryk Dembiński altábornagynak.
[81]


Utazásomból visszaérkezve megtudtam, hogy becses, Demétén június 18-án kelt levelére[82] a miniszterelnök úr[83] távollétemben a megígért 3 havi illetményt 36.000 forintot utalványoztatta.[84]

Miután most ehhez utólag örömmel adom beleegyezésemet: egyben arra kérem Altábornagy Urat, mielőbb fáradjon ide s ezáltal hozzon abba a kellemes helyzetbe, hogy Önnek egyéb kívánságai megkapása által a magam és az ország leglekötelezettebb köszönetét kifejezésre juttassam, egyben azonban az ország jelen állapotával kapcsolatban szíves tanácsát kikérhessem.[85]

HL 1848/49. 35/33c.

Asbóth Sándor német nyelvű fogalmazványa.




30
Pest, 1849. június 26.
Kossuth Lajos szemére veti Krain János alezredesnek
[86], hogy számfeletti alezredessé történt kinevezésekor megnyilvánuló figyelmességét indokolatlan udvariatlansággal viszonozta.


Az ország Kormányzója Krain alezredes úrnak!

Megütközéssel olvastam alezredes úr levelét és ez egy újabb adat arra, hogy állásomat halálból megutáljam Mert a hadsereg tisztikara körében oly méltatlan szenvedelmességeket tapasztalok melyek velem igazán az életet is megunatják, minden esetre pedig az emberek iránti becsülésemet nagyon megingatják.

A hadügyminisztérium több rendbeli előléptetéseket terjeszt elimbe, közöttük önt ezredjében „számfeletti” alezredessé.

Erre én megütközésemet jelentem ki, kinyilatkoztatom, hogy oly vitéz férfiút mint ön hazám szolgálatában ezeredjének élén óhajtom látni a harctéren, hol önt nélkülözni lelkemnek fáj, és attól tartva, hogy talán önre nézve az oly gyakori személyes szuszceptibilitások[87] valamelyike jött közbe, legőszintébb nagyrabecsülésem jeléül elküldöm önhöz segédemet, hogy nyilatkoztassa ki szíves részvétemet. Tudja meg mi oka van a „számfelettiségi” propozíciónak[88], mondja meg, hogy önt a haza fájdalmasan nélkülözi a nemzet megmentésének munkájában, és hogy ha csakugyan semmi más nem jött közbe, mint betegség, nyilatkoztassa ki sajnálatomat, baráti részvétemet, s kérdje meg javult-e egészsége. Miszerint a „számfeletti” szót kitörülhessem, kijelentvén, hogy megütközéssel látom önt előléptetésre még csak most előterjesztetni, mert én azt óhajtom, hogy önt mint ezrede parancsnokát üdvezelhessem. Tehát nem feltételezém a megerősítést, de keveslém az előterjesztést és sajnálottam a „számfelettiséget”.

Köszönetre nem számítottam figyelmemért mert oly érdemes embernek mint ön, a régérdemlett előléptetés nem grácia[89], hanem kötelesség, de annyira számítottam, hogy baráti részvétemet szíves indulattal veendi. Sajnálom, hogy önben megcsalatkoztam.

Kérem olvassa el gyengédségből visszazárt levelét és ítélje meg maga mit mondana ön ha Kormányzó lévén a baráti részvétet, figyelmet és érdemeinek hálás elismerését így látná méltányoltatni!

Miért kellett Asbóthnak[90] baráti részvétem tanúsítására lett kiküldetéseért így sértetni? Miért kellett indulatos kifejezésekkel hazáját, melynek ön vitéz karjára oly szüksége van, oly könnyedén magától ellökni?

Ezt nevezi Ön hazaszeretetnek? Így méltányolja barátai szíves részvétét? A Kormányzó iránti tekintetet nem is említve.

Szegény hazám!

Valóban megunatják önök velem az életet. Mert kiket legjobban becsülök, szeretek keserítenek érzékenyebben, mint ellenségem tehetné.

Én Asbóth őrnagynak ugyan személyes látogatást hagytam meg, ő nem találván önt írt. Most olvasom levelének konceptusát[91], melyet önnek reá adott válaszával együtt visszaküldetni kérek mint egy igen példátlan méltánytalanság dokumentumát, és kérdem hol van itt a „feltételes” megerősítésnek vagy köszönet helyetti apprehenziónak[92] legkisebb alapja.

Pest, június 26. 1849.

Kossuth

kormányzó

HL 1848/49: 35/87 1/3.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 347–349. o.




31
Budapest, 1849. július 2.
Kossuth Lajos utasítása Gergelyi János alezredesnek
[93] a román újoncoknak a komáromi várba történő szállításáról.


Az ország Kormányzója rendeletéből Gergelyi alezredes és pesti szállító házi parancsnok úrnak.

Budapest, július 2-án [1]849.

Felhívom alezredes urat, hogy az itt levő vagy még érkezendő oláh ajkú újoncokat nyomban a Duna bal partján a komáromi várba szállítassa.

Kormányzói vezérsegéd:

Asbóth őrnagy

HL K. K. Ausserordentliches Kriegzgericht zu Arad, 113/14. d., 0783-0784. f.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat, és német nyelvű másolata. Hátoldalán a címzés, kormányzói pecsét, valamint a beérkezés igazolása és ideje: 1849. július 2. 11 ó 30 p. Szintén a hátoldalon: „h ad Ni” és „H Nri 1 ad I 7”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 349. o.




32
Pest, 1849. július 6.
Kossuth tájékoztatást kér Duschek pénzügyminisztertől, hogy lehetséges-e pénz és néhány bankóprés küldése Komáromba.


A Pénzügyminiszter Úrnak!

Éppen most kapom Újházi[94] levelét Komáromból, csak 20.000 forintja van, ez csupán 2 napra elegendő.[95] Tudunk neki valamit küldeni? Kérem a választ. Ugyanő néhány sajtót is kér, hogy szükség esetén assignatákat[96] készíttethessen.

Igen célszerű lenne, ha assignaták nyugtatványozása által valamihez juthatna. Ez nem lehetséges?

Perczel holnapután indul, hogy a Tisza túlpartjára menjen, teljesen pénz nélkül van, 12 000 ember van a keze alatt.[97]

Kossuth s. k.

Mi történjen a Cegléden lévő 14 000 mázsa rézzel?[98]

HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 53. d., 1852-5/44, 661. f.

Német nyelvű fordítás az eredeti tisztázatról. Hátoldalán: „611./P.M. ad 61.”

Közli: Bőhm HK 1962/1. 349–350. o.




33
Cegléd, 1849. július 7.
Kossuth Lajos utasítása a Kecskeméten levő újoncok kiképzéséről és beosztásáról.


Nyílt rendelet.

Kecskeméten több ezer újonc van együtt rendezetlenül.

Ezen újoncok három sorozatba tartoznak:

Először: Van ott Perczel tábornoknak két vagy három zászlóalja.[99] Ezeknek rendben tartása Elek őrnagy[100] úrnak személyes felelőssége alá tétetik, és az ezekkeli diszpozíció[101] csak Perczel tábornokot illeti.

Másodszor: Vannak olyanok, kik a felső hadsereg[102] kompletírozására[103] rendelvék és már be vannak osztva, ezeket illető tisztjeik rendben tartsák, gyakorolják és velök helyben maradjanak, még más rendelkezést nem kapnak.

Ezen rendeletnek pontos teljesítésére Gergelyi alezredes úr utasíttatik meghagyatván neki, hogy személyes felelősség terhe alatt a tiszteket rendtartási, fegyelmi és gyakorlati kötelességeik teljesítésére ne csak reá tartsa, hanem a végrehajtásra szorosan fel is ügyeljen. Meg lévén egyszersmind Gergelyi alezredes[104] bízva a kecskeméti parancsnoksággal, nekem minden ott lévő tiszteknek és rendeltetésöknek lajstromát 24 óra alatt beküldeni.

Harmadszor: Vannak olyan újoncok, kik a felső táborhoz még beosztva nincsenek, ezek amennyire nem rácok Szegedre leküldendők avégett, hogy bataillonokba[105] alakíttassanak és gyakoroltassanak, majdan körülmény szerint vagy új zászlóaljaknak meghagyandók, vagy a régi zászlóaljak közt szétosztandók.[106]

Ezen harmadik rendbeli újoncoknak a kijelölt célra ideiglenes tisztekre van szükség[e]. Gergelyi alezredes úr utasíttatik, hogy a Kecskeméten szorgos rendeltetés nélkül tartózkodó tiszteket erre alkalmazza, és aki azt teljesítni vonakodnék a hadseregből elbocsátottnak tekintendő. Mert a legbotrányosabb jelenet, hogy annyi sok tiszt viseli a honvéd ruhát haszontalanul, mit én tovább tűrni nem fogok és e részben kérlelhetlenül szigorú leszek.

Altisztekül a szállító háznál található reconvalescens[107] és fél invalid[108] katonák alkalmazandók.

Ha Gergelyi alezredes még Kecskeméten nem volna ezen egész rendelet végrehajtására Elek őrnagy úr személyes felelet terhe alatt utasíttatik.

Jelen rendeletem kézbesítője, Szontágh százados[109] kormányzósági segéd, a rendeletem végrehajtása körüli intézkedéseket személyesen inspiciálván[110] az eszkö[z]löttekről nekem holnap jelentést hozand, szükség esetében pedig maga hajtandja végre a rendeletet, mert végrehajtásának késni semmi esetre nem szabad.

Kelt: Cegléden, július 7-én [1]849.

Az ország Kormányzója:

Kossuth Lajos

HL K. K. Ausserordentliches Kriegsgericht zu Arad, 113/14. d., 0778-0779. f.

Magyar nyelvű eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Az aláírás melletti viaszpecsét felirata: „A Magyar Álladalom Kormányzó Elnöke”. Hátoldalán: „Kézbesíttetett: Kecskemét, 8-ik július [1]849. Gergelyi alez[redes]”. Szintén a hátoldalon: „f ad Ni” és „F Nri 1 ad I 7”.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 350–351. o.




34
Arad, 1849. augusztus 4.
Kossuth Lajos utasítása Pándi Soma ezredesnek
[111] a mezőhegyesi ménes megmentésére.


Az ország Kormányzója Pándi Soma ezredes és mezőhegyesi álladalmi lótenyésztési főparancsnok úrnak.

Arról értesültem, hogy Benedek osztrák tábornok[112] H[ód]-m[ező]-Vásárhelyet 8000 emberrel megszállotta, ez által pedig Mezőhegyest veszélyeztetve látom, és ugyanazért ezredes urat felhívom, hogy Dembiński altábornagy úrral magát sietve érintkezésbe tévén, tőle tudja meg, hogy táborával az ellenség előnyomulásának elejét veheti-e, vagy nem? És ha nem, úgy a kapott szóbeli utasítás szerint legalább is a fajmént onnan tovább szállítani siessen.

Az ország Kormányzója:

Kossuth Lajos

Az iratot csak az 1962-es közlésből ismerjük. Korabeli jelzete:HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 17. d., 1850-1/285.

Eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. Iktatószáma: 9786/K.

Közli: Bőhm HK 1962/1. 351–352. o.

KOSSUTH LAJOS LEVELE NEMESKÉRI KISS MIKLÓSNAK. LONDON, 1860. JÚLIUS 18.
HL PERSONALIA: 88. D.

1849–1860






35
[Sumla, 1849. november]
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredesnek, különféle kifizetések tárgyában.


Azon elvállalt kötelességem szerint, hogy alezredes úrnak irántam mutatott szívességét legalább azáltal méltánylani iparkodandom, hogy materiális veszteséget fizetésében szenvednie nem engedendek, ezennel kérem alezredes urat, hogy a következő számvetést amennyiben talán hibás rektifikálja[113].

Alezredesi havidíj 184 f[orin]t
tehát 1/2 augusztus 92 f[orin]t
Szept[ember] októb[er] november 552
november végéig 644 p[engő] f[orin]t
Erre átadtam 500 p[engő] f[orin]tot
a török kormány relutuma[114] novemberre 50
teszen mintegy 550
Hiány 94 p[engő] f[orint]t.

Tessék ezt a nála levő pénzből átvenni. Jövendőben a havi illetőséget mindig a hónap elején lesz szerencsém átadni.

Tett azonkivűl alezredes úr értem némely költségeket. Tessék összeszámítani és szintúgy kifizetni.

Azonkívül kérem Böck őrnagy úrnak[115] 25 p[engő] f[orin]tot átadni. Ami pedig felmarad, szükségem lévén kurzus[116] pénzre felküldeni.

Ön és minden más mellettem levő tiszturak jövendőben is mindig kedves vendégeim leendnek, de a cselédeket a konyhárol annál kevésbbé láthatandom el, mert a szakács nem képes annyi embert ellátni, és a cselédek nem méltányolva a szivességet a konyhában örökös zavart, veszekedést, civódást idéznek elé, s köszönet helyett még gorombáskodnak. Minden gazda tehát cselédjeiről gondoskodjék.

Szíves barátsággal

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.153.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Az irat jobb szélén: „Vettem Sumlán, november hó 23-k. 1849.” Kívül: „Asbóth alezredes úrnak.” és „Vettem nov[ember] 25-kén [1]849.”




36
Kütahya, 1850. április 23.
A kormányzó rendelete Asbóth Sándor alezredeshez, hogy a magyar emigráció tagjait érintő török hatósági rendelkezésekről őt azonnal tájékoztassák s azok végrehajtásában kizárólag az ő utasításait kövessék.


Asbóth Sándor Alezredes

és vezérsegéd úrnak.

Kutahya[117], ápril[is] 23. 1850.

Ha már azt is fájdalommal kell tapasztalnom, hogy a török elöljáróság, ünnepélyes ígéreteinek ellenére, sorsunk könnyítése helyett, szenvedéseinket naponkint mindennemü vexákkal[118] súlyosbítja, méginkább megilletve érzem magamat azáltal, hogy ezt oly modorban látom végrehajtva, mely sérti a becsületérzésnek minden fogalmát, midőn nyilvános plakátokban tömlöccel fenyegettetünk anélkül, hogy tudtomra valami ily bánásmódot provokáló tény követtetett volna el.

Meg vagyok győződve, hogy sok dolog ami érzékenyen bánt, nem történnék vagy legalább nem oly bántólag történnék, ha mindazok, kiket kíséretemhez számítani szerencsém van, gondosan igyekeznének fenntartani, és a török részről is fenntartatni azon tekintetet, hogy minden rendeletet csak én általam vegyenek, s a máskint hozzájok érkezetteknek hozzám utasítását sürgetnék; és semmi organikus[119] lépésbe tudtom és hírem nélkül nem bocsátkoznának.

De midön nemcsak ez nem történik, sőt mint éppen most történt, egy valóban érzékenyen bántó rendeletnek kapura függesztés végetti lefordításához és leírásához magunk nyújtunk segédkezet, ahelyett, hogy az velem közöltetnék, és utasításom kikéretnék. Igen természetes, hogy azon kötelességet, mellyel mindnyájok iránt tartozom, ti., hogy sorsunk nehezitését és becsületünk sérelmét a lehetségig eltávoztatni iparkodjam, nem teljesíthetem.

Ezennel tehát szükségesnek tartom, a kíséretemhez tartozó minden urakat oda utasítani; hogy a török hatóságnak mindazon rendelkezéseit, melyek vagy mindnyájunkra kiterjedő szabályzati természetüek, vagy egynek bárha eltűrendett sérelméből a többiekre is kedvetlen befolyást eredményezhetnének – ha nem én általam van tudtokra adva –, mielőtt teljesítéséhez hozzájárulnának, vagy azt éppen elősegítenék, minden esetben velem közöljék és a követendő ösvényre nézve utasításomat vegyék.

Tudom, hogy a fenforgó kellemetlen eset – mely e figyelmeztetést szükségessé tette –, semmi másnak mint csak éppen annak következése, hogy az urak általam ekkorig erre, és az elmulasztásokból mindnyájunkra háromló kellemetlenségre figyelmeztetve nem voltak, és azért óhajtom, hogy ami megtörtént, arról közöttünk semmi kedvetlenítő említés ne történjék; hanem jövendőre ezen figyelmeztetést szorosan szemügyön tartani kívánom; és a testületi szellem szolidaritásárai ügyeletet közös javunkra különösen ajánlom.

Utasítom Alezredes vezérsegéd urat, hogy a kíséretemhez tartozó minden urakat egybegyűjtve, ezen figyelmeztetésemet alkalmazásul tudtokra adja, és nekem arról jelentést tegyen.

Kossuth kormányzó

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.147.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán: „a Kormányzótól Asbóth Sándor alezredes úrnak. Hivatalosan.”

Közli: Adalékok. 35–36. o.




37
Kütahya, 1851. július 4.
Kossuth levele nemeskéri Kiss Miklósnak, melyben segítségét kéri két, kémkedéssel vádolt emigráns ügyének felderítésében, valamint felhívja a figyelmet egy, Kiss Miklóst ért inzultusnak az emigrációra nézve káros hatására.


Másolat

Kutahya, júl[ius] 4. 1851.

Kedves Barátom!

Házmán[120] és Lorodi[121] iránt itt azon hír kerekedett a május 7-én elutaztatott internáció[122] körébül, hogy ők osztrák kémek körünkben. E hír pozitív tényvádakra redukáltatott Katona ezredesnek[123], Southamptonbul ide Berzenczeyhez[124] írt levele által.

H. és L. is kaptak Kosztától[125] levelet, mely őket ezen vádaknak ellenöki terjesztgetéséről értesíti. Ők tehát hozzám jöttek, s ártatlanságukat erősítve kértek, tetetnék nyomozást az ellenöki gyanúsítgatások felderítésére, melyeknek nyomán kapott felvilágosítások után, az ide rekesztett folyamodást adták be hozzám.

Kérésök méltányos, annál fogva kérlek, tetesd meg a kívánt vallatást, ha a designált[126] egyén még Angliában volna, ha pedig már Amerikába vitetett volna, és tán Mészáros altábornagy[127] is oda ment, írjál neki, hogy legyen szíves azt ő megtenni.

Ami engemet illet: azt ugyan meg kell vallanom, hogy privát magok viseletökben vannak oly dolgok, melyek nem hangzanak össze azon ragaszkodással és adhézióval[128], melyet oly egyénektől, kiket saját kívánságukra száz meg száz ajánlkozók közül magamhoz követőimül kiválasztottam, méltán követelhetnék, s azért azt hiszem, hogy ők bizon vagy más, de magyar párthoz tartozhatnak, vagy ha nem, nem bírtak ekkorig oly tiszta fogalmával az állásokbul irántam eredő kötelességeknek, minővel birniok kellene; de az osztrákkali szövetkezésük vagy éppen annak érdekébeni kémségüket illetőleg meg kell vallanom, hogy oly ténynek vagyok pozítív tudomásában, mely mellett ezen vád alapossága abszolút morális lehetetlenségnek látszik.

Értesíts kérlek a vizsgálat eredményéről.

Egy borzasztó kellemetlen hírt hallok valami gorombaságról, mellyel téged valami magyar menekvő nyilvános helyen illetett volna. Reménylem nem igaz, s ha igaz volna, tudod, mit kell tenned.

De ha a dolog igaz, annyira botrányos az, s annyira kompromittálja a magyar emigráció becsületét a közvélemény előtt, mi szerint fel kell téged szólítanom, gyűjtesd össze lehető számban magyar társainkat, s e sorok felolvasásával legyen az tudtokul adva: miként én megvárom, hogy a magyar emigrációra eme betyárnak gyalázatos magaviselete által hárított szennyet egész testületök sértésének veszik, s a bűnöst, ki a magyar név iránti szimpátiát botrányos magaviselete által kompromittálni akarni elég alávaló volt, körükböli kirekesztéssel s minden mívelt társaságokboli kiüldözéssel büntetni el nem mulasztandják.

Ami engemet illet, elkövetkezendik az idő, midőn Magyarország kormánya hivatalosan megtorlás alá fogja vétetni azt, ki a nemzet által választott kormányzó képviselőjét sérteni merészlette, s ez által annak adta jelét, hogy ő az osztráknak bérelt cinkosa, ki lelkét a hon hóhérjainak avégett adta el, hogy a magyar nevet külföldön gyalázza meg, s igyekezzék képviselőm hatását csökkenteni, ami közel áll az áruláshoz.

Rövid időn elmegyek innen, és összegyűjtöm magam körül s munkatért nyitok, és ahhoz mért javadalmakról gondoskodandok az emigráció becsületes elemei számára; de előre kinyilatkoztatom, hogy mindenkitől megkövetelem, hogy a magyar becsületnek hű képviselője legyen, s azt ne csak ne sértse, de sérteni se engedje. Mert aki ezt nem teszi, az hátráltatja a haza megszabadításának munkáját, s aki azt teszi, az áruló.

Én kötelességeket kívánok minden magyartól, és mindenki el lehet reá készülve, hogy azoknak miképpeni teljesítését számba veszem, és emlékezetben tartandom azon, mint Istentől hiszem, közelgő idő számára, midőn a nemzet iránti hűséget és a magyar becsület férfias képviseletének érdemét méltányolni, az ellenkezőt pedig büntetni hatalmamban leszen, mit kétségtelenül teljesíteni is fogom.

Akarom hinni, hogy a londoni magyar emigráció ezen érzelmeket osztja, és bizonyosan mindeddig összeült becsület tribunál[129] gyanánt, hogy annak ítéletével a gyalázatos tettet nyíltan megbélyegezze, és a bűnöst köréből kirekesztettnek, és a magyar névre és Anglia szimpátiájára érdemetlennek nyilatkoztassa.

Május 31-iki és június 19-kei leveleimre válaszodat várom. Áldjon az ég, barátod

Kossuth s.k.

E levél postával mehet csak innen, azért kell courirt[130] várnom Beőthynek[131] írandó levelem számára. A blue book[132] mégsem érkezett meg.

HL Personalia 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti másolat.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 322–324. o.




38
London, 1851. november 18.
Kossuth – az Egyesült Államokba való utazása miatt – megbízza Kiss Miklós ezredest az angliai magyar politikai ügyek vitelével, és kinevezi angliai képviselőjévé.


Kiss Miklós Ezredesnek.

Kedves Ezredesem!

Az Egyesült Államokba való utazásom előtt szükségesnek tartottam, hogy az általam vezetett politikai ügyek felügyeletét és vezetését Magyarország és Anglia érdekében olyan személyre bízzam, akinek hazám és irántam való megbízhatósága kétségtelen. Biztos vagyok benne, Ezredes, hogy Önben megvannak ezek a tulajdonságok, s ezért megbízom Önt Angliában a mondott magyar politikai ügyek felügyeletével és irányításával, és e saját kezűleg írt irattal kinevezem Önt angliai képviselőmmé és felhatalmazást adok önnek arra nézve, hogy cselekedjék és tárgyaljon minden alkalommal, amikor ön azt szükségesnek és hasznosnak látja hazám és a saját érdekemben irányelveimnek megfelelően.

London, nov[ember] 18. [1]851.

Kossuth Lajos

Magyarország kormányzója

HL Personalia: 88. doboz

Angol nyelvű másolat.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 324–325. o.




39
London, 1851. november 19. után
[133]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak [134].


Kedves barátom!

Lekötelezne, ha adna egy Törökországba szóló útlevelet Gál ezredes[135] részére, mivel Bukarestbe megy. […]

HL Personalia: 88. doboz

Francia nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




40
London, 1851. november 20.
Kossuth egy levél átadását kéri a levélvivőnek.


Kedves Barátom!

Kérem, adjon a levélvivőnek egy levelet Medici számára. A levélvivő Genovába megy.

London, november 20. 1851.

Az ön Kossuthja

HL Personalia: 88. doboz

Francia nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 325. o.




41
Querantani, Staten Island [New York], 1851. december 5.
Kossuth utasításai Kiss Miklós ezredesnek, Magyarország ideiglenes londoni képviselőjének.


Querantani[136], Staten Island, dec[ember] 5-dikén 1851.

Kiss Miklós Ezredes Úrnak, Magyarország ideiglenes képviselőjének Londonban.

Azon kérdésekre nézve, mellyekre képviselő úr felvilágosítást és illetőleg utasítást kívánt, következők a nézeteim, melyekhez képviselő Úr, mint jelenlegi utasításához szorosan ragaszkodandik.

1. A bele nem avatkozás kérdése Angolhonban jelenleg még csak azon stádiumban lévén, hol az eszme leginkább a sajtó útján kifejtendő és népszerűsítendő, képviselő Úr figyelmét különösen az időszaki sajtó működésére fordítandja. Toulmin Smith úr[137] meg van bízva az ez útoni működés vezérlésére, egyes ember ereje azonban ily nagy feladat tökéletes kivitelére könnyen elégtelen, és minthogy az időszaki sajtónak különösen két ága van, mellyel a közönségre hatni lehet, a fővárosi és a tartományi sajtó, szükséges, hogy képviselő Úr mind a kettőt figyelemmel kísérje, és ha észre venné, hogy akár az egyiknek akár a másiknak útján kevesebb történnék, mint amennyi szükséges, hogy ezen kérdés folyvást ébren tartassék és a nemzet politikai hitágazatába belévétessék, akkor képviselő Úr a maga részéről is iparkodjék befolyást szerezni az időszaki sajtóra, és egyik fő feladatának tekintse egyik részéről írókkal összeköttetésbe lépni, kik ezen kérdést azon értelemben megvitassák, mely a be nem avatkozásnak [138] praktikai rezultátumokat[139] is szerez, midőn másoknak beléavatkozását tiltja, és más részről k[épviselő] Úr módokról gondoskodjék, hogy a sajtó azon része, mely talán elhanyagoltatott volna, vagy melyre kevesebb figyelem fordítatnék, az ügyet eréllyel felfogja. A röpiratok útján történendő fejtegetése e kérdésben szintén T[oulmin] Smith úr működésére van bízva.

2. A Londonban lévő idegen demokratákkal és menekültekkel való eljárásra nézve képviselő Úr szorosan ahhoz tartandja magát, hogy speciális utasítás nélkül semmit sem iniciáljon[140] velök, és amennyiben általok speciális dolgokra nézve felszólíttatnék, e részben mindig tüntést utasítást kérni az eset feljelentése mellett fő kötelességének tartsa. Általános szabályul csak az tüzethetvén ki, hogy képviselő Úr velök barátságos összeköttetésben maradjon, annyiban, hogy teendőikről tudomást magának szerezni képes legyen anélkül, hogy bármi Magyarországgal összeköttetésben álló kérdésekre nézve, speciális utasítás nélkül érdemleges tárgyalásba beléereszkedik.

3. Ezen szabály különösen a német menekültekre nézve megtartandó, több pártok létezvén ezek közt, míg a hazának dolgai semmi szín alatt bármi párthoz nem köttethetők, hanem a nemzetek összes rokonszenve által istápoltathatnak. Kívánatos e szerint, hogy képviselő Úr mind az északi, minda déli németekkel összeköttetésben maradjon, anélkül, hogy magát bármelyik párttal közülök identifikálná[141].

4. Magyarország jövendő kereskedői politikájának alapja a szabad kereskedés elve, ezen kérdésnek praktikus alkalmazása egyébiránt, s kiterjedése egyes részletekre a körülményektől függend, a kereskedői Comité[142] jelenleg nem szükséges még, más lépések iránt később megteendjük a rendeléseket.

5. Az osztrák financialis bonyolódások evidenciába tartása igen kívánatos és e részben képviselő Úr azon leend, hogy a Cityben[143] az ily tudósítás megszerzésére alkalmat nyerjen. J. Gestenberg úr (Copthall Buildings[144]), a német menekültek társaságának egyik londoni tagja e részben némi útmutatást fog adhatni.

6. Tökéletesen osztom azon vélekedést, hogy a londoni képviselőnek állása szükségessé teszi, hogy ez az emigráció ügyeibe semmiképpen ne avatkozzék, és hogy a Comitétől tökéletesen független legyen, Kemény ezredes úr e részben meg fogja kapni az e részbeni utasítást.

7. Az előfordulandó költségek fedezésére mihelyt itt pénzalap teremtethetik a szükséges lépések meg fognak tétetni; szükséges egyébiránt, hogy képviselő Úr időről időre részletes előleges költségvetést készítsen és küldje át, az illető tájékozás végett.[145]

8. Legközelebbi levelét hozzám, to the case of the Hon[ourable] A. C. Kingsland Mayor of New York[148] címezze, és to be forwarded [149] szavakkal jegyezze meg.

9. Az ide zárt levelet Matheidesz úrnak[150] tüstént kézbesíteni fogja.

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth s. k. aláírásával.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 326–327. o.




42
New York, 1851. december 13.
Kossuth megbízást ad Mathaides Józsefnek, hogy térjen haza és az egyesült államokbeli látogatás eredményeit az egész országban terjessze, valamint egy majdani felkelés érdekében is tegyen előkészületeket.


New York, dec[ember] 13. 1851.

Matheidesz úrnak Londonba.

Ide rekesztve veszen Ön egy váltót száz ·/. 100 font sterlingről; a pénzt felvévén azonnal útnak induland Ön küldetésében anélkül, hogy elmeneteléről legkisebbet is tudatna akárkivel.

Megérkezvén haza el fogja Ön minden alkalmas helyütt mondani és terjeszteni, hogy Amerikában nemcsak a nép leírhatatlan lelkesedéssel fogadott, és hazánknak függetlenségébe és szabadságába visszaállítására hatalmas segédkezet nyújtani ajánlkozik, hanem a President[151] a Congressust[152] fel is szólította, hogy a nemzet általi elfogadtatásomat (üzenetében engem hivatalosan Kormányzónak nevezvén) a Congressus intézkedésének tárgyául jelölte ki: a Congressus pedig elhatározta, hogy engem a nemzet vendégének tekint, és mint ilyet üdvezel.

Ezen congressusi határozatnak következései nagyszerűen fontosak, annyival inkább, minthogy ezen határozat akkor történt, miután már New York városának egy nagy fontosságú gyülekezetében megmondtam, hogy én politikai célok végett jöttem és az Egyesült Satusoktól következőket kívánok:

1. Hogy az ügyünkbeni orosz intervenció jogtalannak nyilatkoztatván, egy újabb felkelés esetére az orosznak intervencióját az Egyesült Statusok meg ne engedjék, és Angliát együtt munkálásra felszólítsák.

2. Hogy Amerika revolúcióban[153] lévő néppel is mindennémű kereskedését folytatni, és abban magát senki által akadályoztatni nem engedni, el van határozva, és ennek oltalma végett Földközi-tengeri Flottáját megerősíti.

3. Hogy az Egyesült Statusok Magyarország függetlenségi nyilatkozatának törvényességét, és azt hazánk egyedüli köz alaptörvényének lenni elismerjék.

Ezen kívánságaim New York által formális rezolúciókban[154] elfogadtattak, és elfogadására az Egyes[ült] Statusok egész territoriumán[155] meetingek[156] és Tanács gyűlések tartatnak, úgyhogy azokat az Egyes[ült] Statusok által elfogadtatni csaknem biztos reményem van.

Ezek elfogadásának jövő szabadságharcunkra nézveni roppant fontossága szembetűnő, és tudomásuk a közszellem erősítésére a hazában sokat használhat.

Azért Ön ennek tudomását terjeszteni fogja a hazában.

Megfogja azt is mondani, hogy aláírások nyittattak az egész E[gyesült] Statusokban, és a legnagyobb, leggazdagabb, világfontosságú Banquierekből Comité alakult[157] egy nagyobbszerű (10 millió p[engő] f[orin]t) kölcsön eszközlésére, engem hazánk megszabadításában segíteni, minek következtében kevés idő alatt azokat, amiket külföldről megszerezni szükséges, fegyver, hajó stb., megszerzendem és beszállításáról is intézkedhetem. Azért kétszeresen szükséges, hogy az organizáció sietve előre haladjon; és én azokról, kiket ön erre megbízand, jelentést vegyek: miszerint tudjam, kikhez kell rendeleteimet intézni.

Az óráknak meghagyandja Ön nevemben, hogy a kitörés perce általam levén tudtokra adandó. Óra kerületükben mindenesetre kötelességük leszen; az ellenségeknek ott elszállásolt détachemantjait[158] váratlanul megrohanni, megsemmisíteni, készleteit elvenni és aztán seregével magát oda koncentrálni, ahová rendeltetni fog.

Mondatik nekem, hogy Tisza Böcs Szabolcsban (Zemplén alsó része)[159] szomszédjában lakik Hellebrandt János[160], volt besorozott és haza bocsátott honvédtiszt, óra szerepre alkalmatos (ha akar). Akar-e? Nem tudom. Terjessze ki ön odáig működését.

Azt is hallom, hogy a volt besorozott honvédek közül Semsey Mihály Abaújba, és Jekelfalusy Sándor[161] Szepesbe hazabocsáttattak. Jó és haszonvehető emberek-e? Nem tudom. Ön lássa, ha használhatók-e?

És most Isten önnel, vezérelje önt szerencsével. Induljon oda, emlékezzék, hogy aki bizalmammal visszaél, meghal.

Átkunk az, hogy a magyar nem tud hallgatni. Tudja, hogy fejét veszélyezteti, ha fecseg, mégis fecseg és nagy érdekeket veszélyeztet, és úgy jár, mint Pataki[162].

Tanuljon ön mások példáján, és tudjon hallgatni.

Isten önnel

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 328–329. o.




43
[Hely nélkül, 1852]
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredesnek, aktuális ügyekről.


Kedves alezredes úr!

Nelson[163] idejött definitív arrangementokért[164], míg én azokat N[ew] Yorkba küldém. Ez 3 hét késedelmet okoz. De ha már itt van, annyi hasznot kell húzni ittlétéből amint lehet, és ez: hogy ő meggyőződjék, és aztán győzzön meg Amerikában, miként a háború nem tréfa, és hogy ami chance-unk[165] bizonyos; és viszont, hogy ő győzze meg itt a törököket, hogy mi nem vagyunk „humbugok”[166], hogy vannak barátaink, készen minket támogatni.

Evégett viszonyba hoztam az itteni török követtel, és azzali találkozása igen kielégítően ütvén ki, kértem, ránduljon át Párizsba az ottani követtel és a kölcsöncsinálás végett éppen megérkezett Namih pasa, török fináncminiszterrel[167] szólani.

Szerdán indul haza, és szerzett impressziói decidálni fogják[168] barátainkat ott az immédiat[169] cselekvésre.

Utasításom az: semmi esetre ne jusson eszökbe egyenkint átszivárogni Európába, ez nem érne semmit, erre akármikor maradna idő; a dolog fontossága abban van, hogy a mi hajónkon együtt jöjjenek. Konstatntinápolyba megérkezésünk módjának impresszióra kell számítva lenni. Ehhez tessék magukat tartani. Ha akadály találna lenni egyképpen, majd gondolkodom másképpen, inkább késni egynéhány hetet, de így jönni.

Alkalmasint úgy rendezem ügyeimet, hogy ugyanazon hajón érkezzem én is a Boszporuszba, melyen Önöket jönni remélem. Útban találkozunk.

Szerencsét a viszontlátásig.

Szíves barátsággal

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.157.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Kívül: „Asbóth Sándor alezredesnek, New York, Azonnal átadandó.”

Közli: Adalékok. 76–77. o.




44
Washington, 1852. január 7.
Kossuth Kiss Miklós ezredesnek, londoni magyar képviselőnek írt levele, melyben utasítja, hogy a lehető legrészletesebben tudósítson ezentúl a politikai eseményekről és minél több forrásból szerezze információit.


Washington, jan[uár] 7-ik 1852.

Kiss Miklós Ezredes Úrnak, mint magyar képviselőnek Londonba.

Szükséges lévén, hogy a tudósítások melyeket kapok, olyanok legyenek, mikre bazírozhassam[170] magamat, arra szóllítom fel képviselő urat, hogy ezentúl nemcsak a tényeket és nézeteket, hanem azoknak kútfejeit is közölje velem egész a részletekig. Írja meg például: Történetesen összejövén, vagy meghívás következtében reggelizés N. N. úrral és í[gy] t[ovább], ez meg mondta nekem, hogy ettől és ettől hallotta, hogy etc.; írja meg, vajon az felelet volt-e kérdésére, vagy vajon a személy, melytől tudósítását merítette maga kezdte meg a beszédet s. a t. Mindezt szükséges tudnom, hogy a tudósítás nyomatékát ismerjem és meg tudjam különböztetni a valóságos tényeket az antichamberi[171] pletykától és az újság reisonmentól[172]. Azt írja például Ezredes Úr, hogy a kontinentális krízis csaknem bevégzett tény, holott tudomásom szerint ez eddig csak egy osztrák újságcikken alapszik. Egyébiránt igyekezzék minél jobb tudósítást különböző oldalról nyerni, baráttól és ellenségtől, leginkább pedig megtudni mi lesz az angol kormány külpolitikája a francia coup d’état[173] következtében; erre nézve a véleményeket is tudni szükséges, hanem úgy, hogy tudjam mi a vélemény és mi a tény. Forgolódjék az asszonyok körül, udvaroljon nekik és nyerjen tőlük is tudósítást. Hogyha a parlament elébb hivatnék össze, mint szokás, legyen azon, hogy nem az oppozíció[174] részéről, de a részre nem hajló whigektől[175] jöjjön egy interpelláció, mely a minisztériumot ezentúli politikájának nyilvánítására bírja.

A legközelebbi események Franciaországban bebizonyították, hogy fogságom dacára is jobban voltam értesítve az ügyek valódi állásáról, mint Mazzini[176] és azok, kik a francia ügyeket, mint tulajdon ügyüket Londonból vezetni akarták. Már elébbi levelemben említettem, hogy az én képviselőm csak önmagamtól veheti instrukcióit, s csak nekem szubordinálhatja magát[177] , senkinek másnak, most még azt is adom hozzá, hogy a külföldi emigrációk fejeivel éreztetni kell, hogy a dolgok állását fel ne fogván és tulajdon ügyeiket nem ismervén, akkor, midőn az én nézeteim mind a mellett, hogy Ázsiában fogva voltam helyeseknek bizonyultak be, az én nézeteimet ezentúl fogadják el, hogy közremunkállásom sikeres lehessen és ne kellessék nekem hibás kalkulusaiknak[178] rossz eredményeit helyreállítgatni. Én tudtam és előre jövendöltem a coup d’état-t, midőn azt a vezetők lehetetlennek nyilatkoztatták, és arra nemcsak előre nem készültek de még azt is mondták, hogy a francia repulikánusok nem várhatnak soká. Mondja ezt meg Ezredes Úr Mazzininak és azt is, hogy francia tudósításai következtében legalább azt vártam, hogy a republikánus párt melyet ő oly hatalmasnak gondolt, a választásban részt nem vesz. A voksok száma mutatja most, hogy a köztársaság pártja Franciaországban vagy egész csekély, vagy nem hallgat azoknak szavára, kik magokat fejeinek adják ki. Ez némileg megrendítette hitemet egyébb tudósításai iránt is és azért kéretem, hogy legközelebbi levelében ne csak általánosan tudósítson az olasz dolgok állásáról, hanem tartományról tartományra, városról városra legyen szíves az ordre de bataille-t[179] közleni, hogy én is meg tudjam tenni rendeléseimet. Általánosságokra nem lehet építeni.

Szoros utasításának tartsa továbbá, ne másoknak diszpozícióira[180] nem hallgatni, hanem szorosan utasításaimat követni, bármily szükségesnek látnák is mások a diszpozíciót. Megütközéssel láttam leveléből, hogy L.-t és F.-t elküldték, holott utasításom következtében ezeknek csak két héttel V. elmenetele után kellett volna indulniok. Amit mások szükségesnek tartanak az nem mindig szükséges, én meg tudom ítélni a körülményeket, és e szerint intézem rendelkezéseimet.

Egyébiránt vegye szíves bizodalmamnak nyilatkozatát, és épp ennek jeléül igen kategórikus[181] nyílt figyelmeztetéseimet[182].

Kossuth

Legyen azon, hogy nevezetesebb beszédeimet és az itteni fő dolgokat a lapokba bevegyék.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth s. k. aláírásával. A levél Pulszky Ferenc kézírása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 329–331. o.




45
Cincinnati, Ohio, 1852. február 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, londoni magyar képviselőnek, melyben egy üzenet hitelességéről tudakozódik.


Cincinnati, Ohio, febr[uár] 11-dik 1852.

Kiss Miklós Ezredes Úrnak, mint magyar képviselőnek Londonban.

Vettem Ezredes Úr levelét január 13-dikán, és jelenleg nem lévén időm többet írni küldöm másolatját azon levélnek, melyet Toulmin Smith úrnak írtam, és melyből látni fogja mi történt eddig ügyünk előmozdítására. Ez irányul fog szolgálni Ezredes Úrnak addig is, míg további utasításomat veszi.

Tudósítson Ezredes Úr arról, vajon igaz-e, hogy az emigráció Vékey[183] által azt izente Toulmin Smithnek, hogy „Kossuth’s only authorithy was derived from the people of Hungary, and while Kossuth was aut of Hungary, the people must be the Emigration, and the Emigration should consider well, whether they approved of Kossuth’s arrangements for them, and if they did not, they should disown him and not acknowledge him as their chief.”[184] Írja meg becsületére, mi van a dologba, s kik azok, kik ezt a határozatot izenték, a következményeket gondolhatják magoknak.

Megkapta-e már a Lemmi[185] által küldött pénzt?

Szíves barátsággal[186]

Kossuth.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth s. k. aláírásával. Hátoldalán címzés: „Col[onel] Nicolas Kiss, 10 Conduit Street, Regent Street, London, England, by Liverpool”.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 331–332. o.




46
Cincinnati, 1852. február 15.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben Angliába érkezésekor mondott beszéde alapján ismerteti elképzeléseit a majdani független Magyarország közjogi berendezkedését illetően. Közli, hogy az emigráció e korábbi megnyilatkozása után szinte egyöntetűen mellé állt és ő az emigráció vezetőjének tekintette magát. Ezután beszámol a később általa gyűjtött pénzösszegekről és az emigráción belül megjelenő, vele szemben negatív megnyilatkozásokról. Kéri Kiss Miklóst, hogy ismertesse mostani nézeteit az emigránsokkal, mely szerint ő a támogatásuk nélkül is mindent meg fog tenni, amit a haza ügyében megtehet.


Cincinnati, febr[uár] 15. 1852.

Kiss Miklós Ezredes úrnak.

Amint Angliába megérkeztem, mindjárt első estve (Southamptonban)[187] kötelességemnek tartottam menekült honfitársaimnak nyíltan feltárni keblemet, és őket tartózkodás nélkül megismertetni azon alappal, melyen hazánk megszabadítására munkálni szándékozom, mely alap egyszersmind az emigráció irányába[n]i állásom minőségét is elhatározza. Az akkor nyíltan kifejtett nézeteimet Londonban két emigrácionális közgyűlésben ismételten, és kisebb körökben is számtalanszor elmondottam[188].

Ezen nézetek veleje a következő:

Munkásságom célja: hazánk függetlenségi nyilatkozatának valósítása. A Habsburg-házzal semmi tranzakció[189]. Magyarország és Erdély territóriumából[190] semmi koncesszió[191], sem ezen territoriumnak, akár nemzetiségi, akár más tekintetekbőli feldarabolása. Népszuverenitás mint alap. Kormányzati forma: respublica suffrage universellet[192]. De nem centralizáció. Személyes jogok és e jogoknak egyenlősége, községi és megyei önkormányzat minden, akár parlamentáris, akár kormányzati mindehatóság ellen biztosítva. A nép szuverén mindenütt, községben, megyében, országgyűlésen. Materiális érdekek, amint az 1848.-ki törvényekben kötelezve van – kímélve. Ezek céljaim; határozni a nép joga, de hogy határozhasson függetlennek kell lennie. Tehát függetlenségének kivívásáért emelek zászlót, és e zászló republikánus, demokratikus, de nem szocialista, nem kommunista; ezek doktrinák[193] melyekkel semmi dolgom, mert hazánkban reájok sem tér, sem szükség.

Magamnak semmi érdemet, semmi állást nem kívánok. Ha hazámat egyszer függetlennek látom, nincs hatalom, mely bármi hivatalnak akár elfogadására, akár egy percig folytatására reá bírhatna, de a függetlenség kivívására minden állást, melyet a körülmények számomra kimutatnak, határozott férfiassággal elfogadni és elfoglalni szent kötelességemnek ismerem, és e kötelességnek teljesítésétől sem gyanúsítás, sem piszkolódás, sem ellenségeskedés, sem rágalom, sem a felelősség nagysága vissza nem fog riasztani.

E szempontból indulva ily körülmények közt, mint aminőkben vagyunk, mindenesetre szerencsének tartom, ha a nép bizalma valakiben összpontosul, mert csak így lehet összevágó előkészület és egység a kivitelben. Akárki volna az akiben a nép bizalma összpontosul, én magamat és minden tehetségemet diszpozíciójára[194] bocsátanám. De miután minden jelekből és barátaimnak, mint ellenségeimnek összevágó jelentéseiből azt látom, hogy a népnek irántami bizodalma nem csak nem csökkent, sőt gyarapodott, hogy a népnek legnagyobb része – bár érdemetlenül – bennem bízik, engem tekint vezérének, és tőlem várja megszabadításának vezérletét, hasonló kötelességnek ismerem minden túlszerénykedést és nyugalomvágyat félre téve, ezen állást és annak minden következéseit és felelősségét elvállalni, amint el is vállalom.

Ez állásban pedig a siker nélkülözhetetlen feltételének ismerem azt: hogy munkásságomat semmi gátoló formákhoz ne kössem; tanácsra és közremunkálásra szükségem van, és tanácsát ki kérendem annak, kit arra alkalmasnak vélek, és közremunkálásával azoknak, kikben bízni okom leszen élni fogok; de a tervek, az organizáció, az előkészületek csomóját a világon senkinek kezébe nem adom, mert akár hibának, akár árulásnak, akár fecsegésnek, akár véletlennek, hazánk vérét és szerencséjét kitennem nem szabad. Kivált miután kevés magyar tud hallgatni, de igen sok szeret fontoskodni.

Ha tehát sorsunk, hogy mindnyájan egyet nem érthetünk, ha pártnak kell lenni – ám legyen – én egy, éspedig nagy pártnak főnöke vagyok, és magamat ilyennek tekintve kívánom, hogy akik az emigrációból is ezen párthoz csatlakozni kívánnak, tudják, hogy az csak fentebbi elvek alapján történhetik, és bizodalommal kell nem csak szívem, de eszem iránt is viseltetniök, engedelmeskedniök, tenniök amire utasítom, de nem kívánniok, hogy a titkok kulcsát kezökbe tálaljam. Én nem kérlelek senkit, nem vadászok senkit, akinek ezen alap nem tetszik – ő lássa – az nem lesz velem, aki nincs velem, az ellenem van – lássa –, de aki velem akar lenni, tudja meg, hogy csak ezen alapon lehet, máson nem. Ha az emigrációból senki sem lesz is velem, én azért mégis ezen alapon maradok, és e szerint fogom azon pártnak, mely a hazában engem tart főnökének, munkálódását intézni, vezérelni.

Következőleg: a haza megszabadítása lévén az én munkásságom célja, ne várja az emigráció, hogy az ő ellátását fogom főbb teendőmnek ismerni. Óhajtom, hogy rajta segíthessek és örülni fogok ha tehetem, de azt csak annyiban fogom tenni, amennyiben a haza iránti magasabb kötelességeim megengedik, és ezeket az emigráció segélyezése tekintetének alá nem rendelem. Koldulni fogok a haza megszabadítása számára, de másra nem.

Kijelentém azt is, hogy azt igen nevetségesnek tartanám, ha valaki nem tartana velem, és vagy ellenségem volna, vagy más párthoz tartoznék, vagy ellenem intrikálna, tőlem pedig segedelmet várna és pénzt venne el. Mit én neki bizonyosan adni nem fogok.

Aki a fentebbi alapokon magát azon párthoz tartozónak valja, melynek főnöke vagyok, annak ha és amennyiben a körülmények engedik, és őt alkalmasnak ítélem, a haza javával összekötött foglaltosságot nyújtani iparkodandom, és akiket én foglalatoskodtatok, azoknak szubzisztenciájokról[195] gondoskodandom. A többiekre nézve, akik velem nem tartanak, azokkal semmi dolgom, akik velem tartanak, kérem igyekezzenek munkájok után élhetni, mert mit adhatok, mit nem, azt nem tudom. De amennyiben adhatok valamit, annak miképpeni elosztásáról és kezeléséről természetesen én rendelkezem, mert amit én szerzek, nem az emigráció nevében, nem mint annak megbízottja szerzem, hanem magam nevében, magam befolyásával, magam fáradságával.

E szerint tettem diszpozícióimat.

Az emigráció örömmel fogadta e nyilatkozataimat, és ezen ismert feltételek alapján, igen kevés kivétellel, az összes angol, francia, belga és sveitz földi[196] magyar emigráció magát rendelkezésemre felajánlotta a haza számára, és beíratta nevét azon lajstromba, mely természetesen csak barátaim és nem ellenségeim számára nyittatott.

És ámbár Angliában semmi pénzt nem szerezhettem, melyet az emigráció felsegélésére fordíthattam volna, minthogy – amint mondám – én a haza megszabadítására fordítom igyekezetemet, nem pedig akármi más célra, ámbár Amerikából az emigráció felsegélésére egy garast is küldeni magamat nemcsak nem köteleztem, sőt, hogy ez innen nem várható annál biztosabban kijelentettem, minthogy az szembetűnő valóság, hogy Amerika bizon egy fillért sem fog adni az európábani emigráció ellátására, sem én e célra itt egy lépést sem teendek, minthogy ezzel csak a haza nagy ügye iránti részvétet csökkenteném, és így az egész segélyezés, melyet az emigrációnak nyújthatni reménylhettem, csak azon öszvegnek megkapására volt alapítva, melyet Birminghamból és Manchesterből nem az emigráció számára ugyan, azonban mégis szabad rendelkezésemre igértek, sőt azt küldésnek napját is megírták; de szavokat meg nem tartották, és így az emigráció számára fordítható semmi pénzem nem volt, mégis Londonban átadtam bold[ogult] Kemény ezredesnek[197] 200 font sterlinget novemberben.

Toulmin Smith úr előlegezett 500 fontot, mit neki decemberben Amerikából visszafizettem.

S küldtem azonkívül innen 450 fontot, és így két hónap alatt az emigrációnak küldöttem 1150 fontot, [a]mi mintegy 13 ezer pengő forintot teszen; és ezt küldöttem nem az emigráció nevében, nem az ő számára, hanem magam nevével, magam befolyásával keservesen összeszerzett öszvegből, és küldöttem mindamellett, hogy a haza számára összeszerzett szükségletek árában mai napig is személyes felelősségemre százezerekkel tartozom.

Mindezek dacára, és dacára annak, hogy az emigráció southamptoni és londoni nyilatkozataimat nemcsak készséggel, de sőt örömmel elfogadta (különben vele semmi hivatalos érintkezésbe nem is bocsátkoztam volna, hanem magam útján, mint egyszerű igénytelen magyar mentem vala egyedül hazafiúi kötelességemnek élve, és téve annyit, [a]mennyit tehetek hazám javára); mégis alig hagytam el Londont, már az emigráció körében ellenem intézett lépések indultak forrásnak: és nem elég, hogy nyilvánosan azzal vádoltattam hírlapilag is, hogy én az emigrációt éhen hagyom halni és róla nem gondoskodom (mintha bizon én a haza pénzéből csak egy fillért is hoztam volna magammal, vagy nekem csak egy fillért is adott volna valaki az emigráció számára), sőt elfelejtkezve arról, hogy amit ily helyzetben és minden kötelezettség nélkül, sőt azon nyilatkozatom dacára, hogy az emigrációról csak annyiban gondoskodandom amennyiben a haza magasabb érdekei megengedik, az emigrációért részint testületileg, részint egyénileg máris tettem igen nevezetes összvegre megyen; ezt ugyan minden kifogás nélkül elfogadta, de amellett határozatilag kijelenteni jónak látta, „hogy az én autoritásom[198] a néptől származván, a nép pedig (míg hazámon kívül vagyok) az emigráció lévén, az emigráció meg fogja ítélni, vajon irántai rendelkezéseimet jóvá hagyja-e, és ha nem, engem dezavurozni[199] fog és főnökének el nem ismerend, magát pedig souverainnek nyilatkoztatja”.

Továbbá hozatott oly határozat is: „hogy én válasszak magam mellé két oly egyént tanácsosul, kik az emigráció bizalmát bírják, távolítsam el azokat, kik körömben vannak, névszerint Pulszkyt és Hajnikot[200], és ha ezt nem teszem, válasszak köztük és az emigráció között”.

Legyen szíves Ezredes úr ezeknek következtében az emigrációt részemrőli minden illő megbecsüléssel tudósítani a következőkrül.

Én semmi, mástól kölcsönzött autoritást magamnak nem igénylek, nekem megbízó levelem az, hogy magyar és hazafi vagyok, mint ilyen megyek kötelességem ösvényén és erre senkitől felhatalmazást nem kívánok, sem nem kérek, sem el nem fogadok, én nem személyes állás, hanem hazám jogainak, érdekeinek és igazságának alapján állok; tudom, hogy a nép irántam bizodalommal viseltetik, tőlem várja megszabadítása eszközeit és a megszabadítási munka vezérletét; ennél fogva személyes törekvéseimhez pártfőnöki állást is ruház: én ezen pártfőnöki állás befolyását gyakorlom, de csak azok irányában, kik azt önként elfogadják és önként vállalnak kötelességeket magokra irányomban; ha egyszer hazám földén állok tudom mit kellend tennem azok irányában, kik önzéstelenül csak a haza megszabadítására intézett törekvéseimnek útját akarják állani: ellenségeknek tekintetendem, és készen vagyok általuk is ellenségnek tekintetni, és bánunk egymással, mint ellenség ellenséggel; de míg száműzött vagyok, én senkitől szubordinációt[201], segítséget, közremunkálást nem kívánok: mint csak attól, aki arra önként ajánlkozik; ha van barátom jó, ha nincs magam megyek és teszek, amint mehetek és tehetek. A népeknek és nemzeteknek, kikhez szólhatok nem azt mondom, hogy engem akármi hivatalos állásúnak nézzenek és azért tegyenek mellettem valamit: hanem azt mondom „hazám ügye igazságos, hazám ügye nincsen elveszve, én tenni akarok, hazám megszabadítását meg akarom kísérteni, van okom sikert reményl[e]ni; kitárom elveimet, kimondom célomat, esmeritek múltamat, ha elveimmel egyetértetek, ha célomat helyeslitek, és ha bíztok bennem, hogy én képes vagyok azon segedelmet, mit kezemre adtok sikerrel felhasználni, segítsetek; én ígérem és szavamat adom, hogy legjobb belátásom szerint semmi másra, mint csak hazám megszabadítására fogom használni pártfogástokat”.

Ez az én állásom, ezen fogok menni és maradni. Ebben senkinek elismerésére nem szorultam, sem nem vágyok. Az emigráció diszponálhat[202] magával tetszése szerint, mint én is magammal, de valamint én nem diszponálhatok mással, aki magát önként rendelkezésemre nem bocsátja, hogy én sem hagyok magammal diszponáltatni. Aki nincsen velem az megyen [a] maga útján, én is megyek a magamén. Mindnyájan számolunk Istennek, lelki[i]smeretünknek, és bízok Istenben, nemsokára a népnek is. Én felfogom mutatni mit tettem, mások felfogják mutatni mit akadályoztak, és a nép ítélend és végrehajtandja ítéletét, irányomban úgy, valamint minden más irányában.

Az emigrációnak tökéletes szabadságában állott azon viszonyt, melybe magát southamptoni és londoni nyilatkozatom folytán önként helyezte, felbontani. Én elfogadom e felbontást, egy gonddal kevesebb nyomja vállamat és osztatlanul csak hazámnak szentelhetem mind időmet, mind azt, amit egész valóm feláldozásával keservesen sikerül hazám felszabadítására teremtenem. Felteszem (és az emigráció lovagias önérzete késztet feltennem), hogy azon 450 font sterlinget, mit nem tudva hogy az emigráció, mint testület irányomban önként elfoglalt állását felbontá, innen dec[ember] 31.-kén küldék számára, bizonyosan el nem fogadta. Köszönöm a felmentést és kérem azt önnek átadatni. 1125 fegyverrel többünk lesz ezáltal.

Azonban, bár e szerint az emigrációval, mint testülettel viszonyom megszűnik, örömmel tartom fel egyesek irányában, kiket önkéntes ajánlkozásukhoz híveknek és adott szavukhoz ragaszkodóknak tapasztalni szerencsém vala, barátságos összeköttetésemet, és mint én reájok számolok, úgy ők is reám számolhatnak; és bizonnyal hiszem, hogy szívünkre vevén minő szerencsétlenség volna, ha magyar magyarnak szavában nem bízhatnék, amire ígérkezünk és mire ajánlkozunk, annak súlyát megálljuk életben-halálban.

Isten különös sikerrel áldja lépéseimet. Minden reményemet túlhaladta, amit máris ily rövid idő alatt eszközölnöm sikerült. Nem vonakodom megvallani, hogy azt hiszem, a tevékeny szimpátiának általam oly szerencsésen megindított görgetegét elősegíthette volna azon körülmény, ha mondhatók, hogy a magyar egyetért és száműzetésének kínjai csak szorosabbra vonták mindnyájunk között a haza nagy gondolatában egyesült testvéri egyetértést. Ezen nimbusz elfoszlott. Meglehet, hogy oly lépések, mint a Batthyányié és Szemeréé[203], és olyanok mint a londoni emigrácionális testületé, csökkenteni foghatják törekvésem további sikerét, mert a lágymeleg barátok ürügyül veendik kibúni a pártfogásból, melybe a közvélemény hatalma már-már belekényszeríté, mondván, hogy a magyar ügynek nincs jövendője, mert pártokra szakadozva rontják azt önmagok a magyarok; sőt meglehet meleg barátaink közt is akadandnak, kik elkedvetlenednek azon valóban szomorú látvány felett, hogy midőn egynek lépteit szembetűnő siker kíséri, és nem maga, de a haza érdekében, akkor állnak fel saját száműzött társai ellene, megakadályozni őt a sikerben. Nem tehetni, nem tenni semmit, mást meg aki tehet és teszen gyalázni, hogy szinte ne tehessen semmit, valóban oly undorító látvány, mely méltán elidegenít a hittől, hogy ily nemzetnek jövendője legyen; pedig e hit a szimpátiának rugója. Ha ez valóban így történik, Ferenc József és a cár, nem kétlem, méltányolni fogják a jószolgálatot, melyet akarva vagy nem akarva, nekik magyarok tettenek. Mit fog a nép reá mondani? Az más kérdés. Szerencsére nem mi hontalan vándorok vagyunk egyedüli tényezői a haza jövendőjének, és azért engem mindez, és minden ami még jőni fog egyáltalában nem konfundál[204] feltett törekvésemben. Én megyek utamon és teszek mi tehetek, és bár nekem e részben siker reménye nélkül maga a körülmény érzete is elég ösztön volna, szerencsémnek tartom, hogy Isten megáldá annyira törekvéseimet, miszerint éreznem szabad, hogy édes hazánk megszabadításának mérlegébe igen fontos, talán elhatározó súlyt vethetek.

Kívánom – de nem reménylem –, hogy a száműzött magyarok közül önlelkiismerete mindenkit azon önérzettel vezessen mindnyájunknak szigorú bírája, a „Nemzet” elibé, hogyha semmit nem használhatott is, legalább nem ártott a hazának.

Legyen szíves, Ezredes úr, ezeket az emigrációnak közgyűlésileg tudomására juttatni, e levelet azonban magánál számomra megtartani.

Fogadja hazafiúi üdvözletemet

Kossuth Lajos

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 332–338. o.




47
Cincinnati, 1852. február 17.
Kossuth rövid utasításai Kiss Miklós ezredesnek távirati stílusban.


Cincinnati, febr[uár] 17. 1852.

Kiss Miklós ezeredes úrnak!

Kedves Ezredes úr!

Január 23.-ki levelét vettem és igen köszönöm.[205] Nagyon sietek és azért röviden sokat.

Felvilágosításai igen megőrvendeztettek. Azonban a szalonokat nagyon ajánlom. Tartózkodás nélkül fordítsa a részbeni kötségekre, ami a küldött 150 fontból egyik destinatióra[206] elkésett. Egy hét alatt küldök többet, hogy fel ne akadjon.

Toulmin Smithnek e levelet kérem átadatni, megszűnik a velei viszony e levél által.

Az emigrációval az ide zárt levelet közölje, de tartsa meg. Szomorú kénytelenség.

Tudja meg Mazzininál Lemmi hol van és elküldte-e az orientre[207] szánt pénzeimet, és mi úton?

He[.i.]től[208] tudja meg, kapta-e a 300 fontot, mit experimentumokra[209] küldtem. Mazzini tudja, hol lakik.

Vetter[210] nem fog elmenni a szándoklott misszióba, oly levelet írt, melyre nem lehetett összeköttetésemet vele meg nem szakítni.

Azon ügyet Maz[zini] kezébe tettem, de nem alkalmazand magyarokat mert ingatagok, ajánlkoznak, és vagy a pénzt költik el hiába, vagy bajt okoznak, Istenem milyen átok!

Engem mindez nem confundál[211]. Megyek utamon, és Istennek hála sikerrel, aki lelkére veheti engem akadályozva Ausztria kezére dolgozni – lássa.

Mogyoródyt[212] nem ismerem, ha lehetne benne bízni elküldenénk Horvátországba; avégett szóljon a főnökökkel, és bírja reá, hogy jöjjenek ki az én költségemre végezni együtt. Ha velök egyetérthetve Fiuméból az út szabad volna, azzal, amit itt eszközlök, a siker bizonyos.

Mazzininak adja mutatványul ezen két banknótát – magyar is lesz.

György gazda számára küldök a legközelebbi hajóval vagy 3-400 fontot, tán még hamarébb megérkezik, mint e levél – de ki viszi? Patakyval sok pénzt küldtem, mind elveszett.

Végeznem kell. Isten áldja

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán címzés: „Colonel Nicolas Kiss, 10 Conduit Street, Regent Street, London”.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 338–339. o.




48
Cincinnati, 1852. február 20.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben kéri, hogy a Londonba érkezett és jelenleg ott tartózkodó 25 közlegény Amerikába utazásának költségeit teremtse elő.


Cincinnati, febr[uár] 20-án 1852.

Kiss Miklós ezredes úrnak, mint magyar képviselőnek Londonban.

Tegnapelőtti levelem folytán még a következendőket akarom megjegyezni: az emigracionális névjegyzék ismeretlen előttem, látom azonban prof[esszor] Neuman[213] egyik leveléből, hogy jelenleg körülbelül 25 közlegény tartózkodik Londonban. Ezek természetesen nem tudnak angolul, munkát keresni alig képesek, ha alamizsnábul élnek demoralizáltatnak, másképp pedig meg nem élnek. Jobbnak tartom tehát, hogy ezek Amerikába átszállíttassanak, hol a kenyérkeresés könnyebb és az ember becsületes munkája után csakugyan elélhet; sőt meglehet, hogy oly munkára alkalmaztatik, melynek eredménye a haza javára fog szolgálni. Én egyébbiránt senkit sem kényszerítek Amerikába menni, azokra nézve azonban akik átjönni kívánnak, hajlandó vagyok nemcsak az átmenetelt megfizetni, mely amenyire tudósítva vagyok Londonból Liverpoolnak New Yorkig 7 fontba kerül, hanem számokra még három fontot rendelni, mely nekik New Yorkban volna kifizetendő. Minden személy elszállítása eszerint 10 fontba kerülne; reménylem, hogy a szükséges öszveg – körülbelül 250 font – angol barátaink aláírása által is összejön; amennyiben azonban ezen summa[214] az ottani adakozásokból ki nem kerülne, kérném az ottani Comitée-t[215], hogy a kiegészítését előlegezze, velem tudassa az előlegezés öszvegét, miszerint azt innét megküldhessem.

Kossuth Lajos

Legyen tehát szíves, ezredes úr, tegye magát összeköttetésbe a Comitée-val, különösen Neuman professzor úrral, az ügy kivitelére nézve.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth s. k. aláírásával. A levél Hajnik Pál írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 339–340. o.




49
Louisville, Kentucky, 1852. március 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben több más utasítása mellett közli, hogy az ezekben a napokban Angliába érkező családtagjainak megélhetést nem tud biztosítani, ezért kéri, hogy Kiss juttassa el őket New Yorkba, ahol majd munkát vállalhatnak.


Louisville, Kentucky, márc[ius] 7. 1852.

Kedves Ezredes úr!

Testvéreim, kik, ha amint mindig kívántam és intettem őket, politikai kombinációkba nem ereszkednek, hanem nyugodalmasan meg ülnek csendben, békén maradhattak volna, és mint szemlélők nekem, általam designálandott[216] utakon a haza általános és nyilvános viszonyairól jelentést téve, a hazának is hasznos szolgálatokat tehettek volna, úgy hallom, minden gyermekekkel, férjeikkel, és szegény jó anyám is mind útban vannak külföldre.

Ha meg találnak érkezni, kérem, tessék meg mondani nekik, hogy anyám szűk, de becsületes élelméről ha kapálnom kellene is gondoskodni fogok ugyan, de én szegény hontalan, ki magam is csak úgy élek, hogy azt sem tudom egy hó múlva mit esznek gyermekeim, testvéreimről, férjeikről, gyermekeikről nem gondoskodhatom.

Én ami kevés pénzt irtózatos fáradsággal csinálok, a haza megmentésének előkészületeire csinálom, és fájdalom, ötödrész annyira sem fog menni, mint kellene.

Ezen pénzt elélni engedni – legyen az emigráció, legyen családom által – nem szabad.

Tehát pénzre tőlem ne számítsanak. Nincs.

Európában sehol el nem élhetnek, és Angliában, különösen ott létükkel még a hazának is bajt csinálnak mert nem tudnak a levelezésekből, összeköttetésekből kivetkőzni.

Amerikában aki dolgozik – de csak az –, elélhet. Zuzi[217] állíthat nevelőházat, a többiek menjenek földet mívelni, dolgozzanak és élni fognak.

Én nem tudom, hogyan jő, de véreim, emigráció, sőt még a jó emberek otthon is mind abban az irtózatos balfogalomban vannak, hogy én csak úgy csattantom elé a száz ezereket, és hogy az csak arra való, hogy mások elköltsék – kevés az oly ember, mint ön.

Reám pénzre senki se számítson, sem testvérem, sem senki, csak az, akit a haza ügyében elfoglalok dologgal. Mert a haza pénze nem az enyém, és én senki számára nem keresek, mint csak a haza javára.

Kérem, értesse ezt meg velük, és nevemben tiszteletem mellett kérje meg Croskit Southamptonban (a consult), hogy ha lehet Amerikába ingyen elszállításukat eszközölje, New Yorkba érkezve pedig jelentsék magukat Kingsland mayornál[218], hol levelemet találandják, mely nekik tanács leend hogyan kezdjenek.

Amit ön Bethlennek[219] és nekem is az emigrációrúl ír, oly lélekháborító, hogy látván mint akarja utamat állani a magyar, a hontalan magyar, ha valami, ez lesz az ami miatt végre még azt mondom: üsse meg a ménkő a dolgát, miért legyek én mindenkinek a Krisztusa, tegyen aki mit tud, én abba hagyok mindent és megyek nyugodni.

E lesz belőle, ha folyvást bosszantanak, az én vas türelmemnek is van határa.

Aztán vessen számot lelkiismeretével ki-ki.

Toulmin Smith-szel összeköttetésemnek vége. A sajtó is a kegyed rendelkezésére áll.

Pénzt kell küldenem György gazdának, vagy 300 fontot, önnek vagy 150-et, az orientre[220] legalább 1000-et, mint minden garasra száz lyuk vár. Mihelyt lesz, küldök: abból Gálnénak[221] lesz asszignálva 30 font, Idzikowskinak[222] 10 font.

Gált siettesse, ha még el nem ment, írja meg, mi lesz az adresse[223] ott, hová legközelebb megyen.

A kontraband[224] legénység készen legyen, mert mihelyt ezt elrendezte és írt nekem, küldök vagy 10 000 darab portékát. Készen van, csak az ő tudósítását várom.

Az új minisztérium ugye megbukik? A munkatér most itt van, nem Angliában, ott csak a választás tekintetében kell a sajtóban hatni azon kérdést, hogy a külpolitika a mindent abszorbeáló[225] kérdés, és Anglia bizonysága az európai szabadsággal van.

Erre egy kis útmutatás lesz tegnapi beszédem[226], melyet jövő hajóval veszen.

Cincinnati beszédemből átláthatandják, hogy én senki bizodalmára vagy megbizatására, sem hivatalos állásra nem támaszkodom, hanem csak magam személyes aktivitására.

A hajó indul, végeznem kell.

Isten áldja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 340–342. o.




50
St. Louis, 1852. március 16.
Grisza Ágoston százados
[227] Kossuthtól kapott ajánlólevele.


Bizonyítvány

Mely által bizonyítom, hogy ennek átadója Grisza Ágoston úr a magyarországi háborúban kapitány, ezt megelőzőleg katonaiskolai tanár, gyakorló ügyvéd, és most száműzött, egyetemet végzett, jó nevelésű és igen megbízható gentleman[228]. Ezért nagyon lekötelezve érezném magam, ha őt támogatnák bármi által célja elérése érdekében, mint ahogy én a legkevésbé sem kétkedem őt a lehető legszívesebben ajánlani.

St Louis, 1852. március 16.

Kossuth L[ajos]

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 89.40.1/KE

Angol nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. A közölt szöveg Grisza Lajos fordítása, ezért alatta: „Fordítás angol eredetiből magyarra. [1]952. III. 12. Grisza Lajos”.




51
Newark, N[ew] J[ersey], 1852. április 22.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben közli, hogy jelenleg nem tud pénzt küldeni, ezért ő Mazzinnitól kölcsönkérve gondoskodjék Gálné megélhetéséről, valamint saját esetleges rendkívül sürgős kiadásairól.


Newark, N[ew] J[ersey], ápril[is] 22-dik 1852.

Kiss Miklós Ezredes.

Kedves Ezredes!

Útban vagyok Boston felé s mivel pillanatnyilag minden pénzalapom kimerült, ezért nem tudok önnek pénzt küldeni. Az első hajóval elküldöm önnek a rendelkezéseimet, és milyet módomban lesz pénzt is küldök. Addig is menjen el Mazzini úrhoz, és megmutatva ezt a levelet, kérjen tőle 30 fontot Gálné számára, hogy legyen miből élnie az április 1-től számított elkövetkezendő három hónapban. Ha önnek rendkívül sürgős kiadásai vannak, Mazzini úr lesz olyan szíves előlegezni azokat is, mert ön az első pénzből, melyet küldök, visszafizetheti.

Rózsafi úrnak[229] semmilyen esetben, semmilyen megbízást ne adjon.

Az ön Kossuthja

HL Personalia: 88. doboz

Francia nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 342–343. o.




52
[Hely nélkül, 1852. április 22. után]
[230]
Kossuth egysoros levele Kiss Miklóshoz.


Kérem szívesen értesítsen egy sorral mennyi pénzt kapott Gálné, és mely időre?

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. A hátoldalán: „Kiss Ezredes úrnak”.




53
Boston, 1852. május 4.
Kossuth levele Kiss Miklósnak egyesült államokbeli tevékenysége eredményeiről.


Boston, május 4. 1852.

Kedves Barátom!

Nagy fontosságot tulajdonítottam annak, hogy massachusettsi legiszlációt[231] még együttülésben találjam, azért a 3000 mérföldnyi távolságú N[ew] Orleansból oly sebesen utaztam, hogy március 12-dik ótai leveleit ápril[is] 16-káig csak pár nap alatt itt együtt kaptam.

Köszönöm tudósításait.

Küldök 200 fontot, melyből első költségnek tartom Gálnénak a 30 fontot, azután Kegyednek szükségeit. Mesteremnek, Idzikowskinak ne felejtsen egy kis segítséget adni.

Pénz dolgában itt rosszul vagyunk. A francia dolgok annyira elrontották itt az embereknek egy forradalom hamari kitörése iránti hitöket, hogy […] képes a mindennap előfordulható […]vitás felhasználhatása végetti előkészület hasznát és szükségét fejökbe venni. Hogyha legkisebb mozgalom üt ki […] csak nagyban […] fontos […] az bizonyos […]cát annyira […] változtat[…] szerint a régi indi[…] visszatérés többé lehetetlen, az bizonyos, de azt, hogy már most […] alkalom tenniök, nem tudom fejökbe verni. Pénz tehát kevés van, igen kevés, […] mi van, melyik lyukat dugjam be egy […].[232] A presidens választásra nézve annyit bizonyos sikernek mondhatok, hogy oly presidens, aki minket ne segítsen lehetetlen, ha lehetség csak azok közt van, kik inkább vagy kevésbé segítendenek. Mindkét párt főnökeivel szoros viszonyban állok. A nemzeti párt[i] konvenciók a kandidaturai kijelölés végett júniusban lesznek, ez redukálandja mindkét párt részéről a kandidátusokat egyre-egyre, és így individualizáltatván a mozgalom, befolyásommal egyre szorítkozhatandom, és ekkor bizonyos, hogy feltételt szabhatván a mi pénzsegedelmezésünk pártmozgalommá, pártszükséggé válik, melyből vagy 40-50 ezer font fog kikerülni, de több ahhoz sem.

Azt kivittem, hogy a flotta szaporíttatik (már útban van a Földközi-tengerre 6 hajó), és özönleni fog ennek oltalma alatt fegyver, muníció, ember, sőt pénzbeni segítség is Fiuméhoz, mihelyt hazaszólunk, de hamarább nem. De épp ezért Fiume nagyon fontos, Fiume miatt a horvátok, és így, mihelyt csak lehet azonnal küldök ismét 200 fontot, melynek fő rendeltetése lesz, valaki ügyeset Horvátországba küldeni, csak annyi céllal, hogy a szellemet realiter[233] kitapogassa, és a valóságos főnököket kitudva, azokat reábírja, hogy júliusban velem megalkudni Londonba jöjjenek.

Azt is kivittem, hogy mely percben magyar földön leszek, és a nemzeti kormánynak újra aktivitásba lépését proklamálom, már velem lesz egy chargé d’affaires[234], és függetlenségünk elismerése, és így a diplomáciai elismert állásnak minden benefíciuma[235].

Az orosz intervenció elleni protestáció[236], a neutralitási törvénynek[237] visszahozása, kalóz levelek bizonyosak.

Hulseman (bécsi követ)-nek Washingtonból visszahívása (sans replacement[238]) mutatja, mi sikere van itteni eljárásomnak.[239]

Azonkívül vagy 30 000 fegyver, 15 millió elkészített magyar bankó, egy millió töltés, a fegyvergyárakbani minden titkos javítás közlése a kormánytól, és ezer jó lövész készen organizálva[240] minden perci parancsomra. Voilà, tout pour à présent.[241]

De mennyi fáradság! Azonban ezt tettem 4 hónap alatt. Mely nemzet forradalmi főnöke vitt ki hasonlót 4 év alatt? És mégis kevés! Nem vagyok magammal megelégedve. Ah! A párizsi coup d’État[242] nélkül már flottám volna, s én útban rajta.

Ezek konfidenciálisok[243] azonban konfidencialiter[244] Andrássyval[245] és L. Telekivel[246] közölhetők.

Tanúsítsa őket szíves köszöntésemről, és hogy bár hihetetlennek látszik, igaz, hogy nekem holnapok alatt nincs időm egy levélkét írni nekiek. Vagy útban vagyok, vagy minden nap meeting comité[247], és a legéletbevágóbb diszpozíció[248]: Nincs oly kimerült test, mint az enyim.

Vetternek, Mazzini tudván, hogy hol van, nem kell semmi teketóriát csinálni, hanem tudtára kell adni, hogy a leginfámisabb kompletírozásban[249] ellenem részt vevén természetes, hogy bizodalmamra nem számíthat, és őt ellenségnek tekintem, becsületéről felteszem, hogy ellenségem lévén nem akarhatja pénzemet igénybe venni. Azért adja által Mazzininak, és vegye figyelembe, hogy ha nem teszi, egy hírlapi cikkel, mely mindent megmond, igazán semmivé tehető személyesen. Azért pénzt és irományokat adjon által, különben kéntelen leszek megbízatásombóli eljárása ellen nyíltan hírlapilag tiltakozni, és őt [desa]vouírozni.[250] Ezt adassa Mazzini tudtára, és engednie kell, vagy szöknie. És hová? Vagy elárulnia, de minél hamarébb annál kevesebb a baj.

Júniusban hihetőn Angliában leszek (ezt nem kell hírlapba tetetni). Ha hasznát látnám hamarébb is ott lennék, de nem látom. Kérem szóljon Cobdennel[251], és még néhány pártfőnökkel, és tegye nekik ezen kérdést: gondolják-e, hogy én hasznukra lehetek? És hogyan? Ha igen, mit készek viszont ügyünkért tenni? E felelettől függ az, mikor megyek. Ha szükség megyek azonnal, de ha több hasznot tehetek itt maradva, úgy nem megyek, míg itt nem végeztem.

Nagy jótéteménynek tartanám, ha ezt közölhetné […][252]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




54
Boston, 1852. május 7.
Kossuth rövid üzenetei Kiss Miklós ezredesnek. Ismét felhívja a figyelmét családja közeljövőben várható Angliába érkezésére.


Boston, máj[us] 7. 1852.

Kedves barátom!

Múlt postán küldtem 200 fontot, [de] a massachusettsi legislatio[253] aktái elmaradtak – most küldöm. A rezolúciók[254] elfogadtattak mindkét házban.

Küldök Lemminek egy levelet. Sürgető.

Talán Isten megszabadítá testvéreimet, és szegény öreg anyámmal útban vannak. Ha Angliába érkeznének, újra érzékenyen kérem, Crosqui úr által ügyekezzen nekik szabad passage-t[255] eszközölni. A követnek is írok iránta az ide zárt levélben, mely különben is sürgető. Csak jőjjenek ide, anyámról gondoskodom, a többieknek pedig előkészítem az utat, hogy becsületesen élhessenek illendő munkájuk után. N[ew] Yorkban Kingsland mayor[256] úrnál jelentkezzenek.

Igen sietve

szíves barátja Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 343. o.




55
Boston, 1852. május 10.
Kossuth levele Kiss Miklósnak. Ismét az ezredest kéri családja segítésére, valamint utasításokat ad aktuális ügyekkel kapcsolatban. Röviden beszámol egyesült államokbeli tevékenységéről is.


Boston, máj[us] 10. 1852.

Kedves Barátom!

Testvéreim szabadok mindnyájan, és anyám és gyermekeik útban. Írják, hogy Brüsszelben vagy Southamptonban várandják rendelkezésem. Én pénzt nem adhatok, nincs, de sok tanácsot és utasítást, mely szerint elélhetnek. Ide zárok egy levelet számukra. Ennek okvetlenül kezökhöz kellene jutni. Kérem szívesen, írjon valakinek Brüsszelbe, hogy mihelyt megjőnek tudósítsák önt, és akkor küldje nekik a levelemet, hogy el ne tévedjen. Ha Southamptonba jőnének ott legyen szíves kezükhöz juttatni, de kezükhöz.

Amerikába kell jönniök. Minden krajcár időzésre vesztegetve következésteljes fecsérlés.

Jőni, de miként. Szóljon kérem Crosquinak az ingyen szállítás iránt, de sokan vannak, vagy 12-ten! Nem hiszem, hogy megtegye mindenkire. Hát L. D. Stuart útján, vagy a kormánynál? Igen szegények vagyunk, én nem tudom útjokat megfizetni. Ha vagy mindnyájan fizetni lesznek kénytelenek, vagy legalább egy része, a férfiak és fiúk – az egészségesek – ne gőzhajón jöjjenek, hanem vitorláson. Olcsóbb.

Kapta-e a 200 fontot?

A két váltó, mely ide van zárva, duplikátuma[257] annak, mit múlt hajón Lemmihez adressált[258] levelemben küldtem, keleti két ügynököm számára. Kérem, küldje el a szekundákat[259] Lemminek, azon figyelmeztetéssel, hogy szekundája azoknak, miket 500 dollár pour Szamosy[260], 500 dollár pour l’autre[261] küldöttem hozzá, és hogy e pénznek az illetők kezeihez juttatása igen sürgetős.

(Sub Rosa)[262] Június végén vagy július elején Londonban leszek, és szíves barátsággal szorítandom jobbját hű bajtársi szolgálatiért.

Egyen csudálkozom, hogy nem akadt ember, ki a gaz intrigánsokat[263] a haza érdekében fegyver élére állítsa, végtére ezt is magam leszek kénytelen megtenni. Ezen csudálkozom.

Massachusetts folyvást a bámulatig jó, de én a bámulatig kínzott.

A presidentiális kandidaturákat[264] be kell várnom (jún[ius] eleje), akkor dől táborozásom sikere jobbra vagy balra, és akkor kellend aratni próbálnom, amit vetettem, eddig csak vetettem.

Isten áldja.

Hű barátsággal

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 344–345. o.




56
New York, 1852. június 8.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredeshez, melyben családjáról tudakozódik, valamint pénzügyi kérdésekről esik szó. A levélhez egy német nyelvű ajánlást is csatol, mely a horvát–szlavón népeket buzdítja összefogásra a magyarokkal, Ausztria ellen.


New York, jún[ius] 8. 1852.

Kedves Ezredes úr!

Május 14-kei és 21-kei leveleit vettem ma. Aggodalomban vagyok, vette-e azon levelemet, melyet anyáméknak írtam, és az iránta adott utasításaimat, mert minden egyébről teszen említést, erről nem.

Pedig igen fontos, hogy haladék nélkül siessenek Amerikába, hogy itt érjenek, mert ha én el nem helyezem őket úgy, hogy kereshessék élelmöket, koldusbot vár reájok, mit én el nem háríthatandok a távolból, és itt munka nélkül senki sem él meg.

Azért csak jőjjenek, jőjjenek. Ott úgysem élhetnek el, minden nap várakozás pénzbe kerül, és pénzük nincs – nem lehet.

Mazzininek ide zárok egy igen fontos levelet.

Azt írja, édes ezredes úr, hogy a Newmantól felvett 60 font legnagyobb részét az én szolgálatomban álló egyének közt kell kiosztania. Ezt nem értem. Én nem tudok ilyet Londonban, és bár azt tudom, hogy száműzött társaim közt sok az ínség, de azt is tudom, hogy én rajtok nem vagyok képes segíteni, és hogy egynehány font ide, egynehány amoda, felemészti mindenünket, és senkin sem segít állandóan. Ez mind csak eredménytelen palliatív[265]. Egy garas nélkül megyek Angliába vissza! Mennyi szükséges courirt[266] küldhettünk volna haza, azon több mint 15 ezer pengőf[orint]tal, mit az emigrációnak adtam! És mi haszna belőle a hazának, mi nekik! És ím most ott vagyunk, hogy sem haza, sem H[orvát]országba nem küldhetünk; s ha Angliába megyek, egészen meg fogunk akadni.

Már most meg Figyelmessy[267] is azt írja, hogy 30 font adósságot csinált rovásomra, és hogy családja is jő, és azt gondolja, hogy mind erről nekem kellend gondoskodni! Menti magát, hogy nálam ki- és bejártából tudta az emigráció küldetését – nem az ellene a panaszom, hanem az, hogy mikor visszajött fűnek-fának elbeszélte, mint járt otthon –, ha nem beszélte volna, meg nem írták volna nekem mások, pedig megírták. Ezért nem használhatom többé semmire. Lásson élelme után, és ezt csak itt teheti. 30 font adósságát kifizetendem, ha lesz miből. Ámbár adtak neki pénzt Pesten, amint írják, pedig tetemes összeget.

A Horvátországba kívánt pár sort itt küldöm, de bajosan hiszem, hogy hasznát vehesse, mert pénzt nem küldhetek vissza – nincs.

Családomnak nem írok, mert hiszem, hogy útban van ide. Szörnyűség volna, ha nem úgy volna. Azon esetre kérem, mondja meg, hogy amit bostonbóli levelemben írtam, az a szentségtelen kénytelenségnek végszava. Többet sem nem tehetek, sem nem tanácsolhatok.

Mazzini küldi Hale[268] nyugtatványát 190 fontról. Igen, de én Massingberd[269] által 300 fontot küldtem e végre. Nem fizették ki? Kérem tudja meg.

Pulszky indul 16-kán, én két héttel később

Szerencsés látásig

barátja K[ossuth]

A Napóleon-házra, kérem, jól szemmel legyen. Furcsa volna, ha együtt csatáznánk Ausztria ellen. Én ezellen az ördöggel is szövetkezem. De ezt ne mondja M.[270] barátunknak.

(A levélhez a következő német nyelvű ajánlás van csatolva:)

Der Überbringer diesen Zeilen komt von mir. Ich wünsche eine definitive Vereinbarung mit den Führern des Croatisch–Slavonischen Patrioten. Mögen sie kommen. Eine Unterredung wird alles schlichten. Ich wünsche gemeinschaftlichen Kampf, gegen gemeinschaftliche Unterdrückung. Wollen die Croatischen Freunde sich confoederiren mit der ungarischen Republic – mögen sie selbst die Bedingnisse wahlen – sollen sie sich trennen von Ungarn ganz, und ein unabhengiger Staat seyn, – ich bin bereit auch hiezu – aber gemeinschaftlichen Tyranen! Freiheit! Gleichheit! Brüderlichkeit!![271]

New York, den 8t Juni, 1852.

L. Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán címzés: „Kiss Miklós Ezredes úrnak, London, Sürgető”.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 345–346. o.




57
London, 1852. július 28.
Kossuth Asbóth Sándor alezredeshez fegyverek vásárlása ügyében írt levele.


11. Kensington Park Terrace,

Nottinghill, London júl[ius] 28. 1852.

Kedves alezredes úr!

Felteszem, hogy tudosítása már útban van arról, megkapta-e a pénzt és Sacchi[272] egészen kifizettetett-e Nelson úr által, és a 6000 fegyver átment-e a többihez? Ezt hát várva; addig, míg jelentését kapom, erről nem írok; ha nem történt, jelentését véve intézkedem azonnal.

Most csak két dologról:

Egymillió dollárnyi kölcsön bond[273]-okra van sürgető szükségem. A bondok ügye egy philadelphiai comité [274] kezébe lévén letéve, Hajnik mint illető manipuláns[275] kap ma tőlem utasítást azt effektuáltatni[276]. A levélre írtam, hogy Hajnik távollétében önnek adassék át. Kérem tehát ez esetben a Hajniknak írott levelet magának írott gyanánt venni, és a benne foglalt utasítás szerint cselekedni. A dolog igen fontos, egy perc halasztást sem szenved.

2. Ha a fegyverek közt pisztolyok volnának, vagy azóta jöttek volna, kérem azokat Foresti úrnak (olasz emigráns)[277] átadni ha legalább 50 pár van, de mind, ami ezen felül volna is; ha kevesebb volna 50-nél, akkor nem méltó.

Hazulról igen hírek jöttek, úgy látszik, hamarébb lesz dolgunk, mint gondoltam.

Írjon mindenről. Húgom állapotjáról különösen.

Russellnek[278] idezárom a kívánt levelet. Ön bizonyítványát a jövő hajóval. A paszomántokat két hét múlva.

Isten áldja Önt.

Szíves barátja K[ossuth] L[ajos]

25-kén érkeztem Londonba. Jó utunk volt, nem voltunk betegek. Gyermekeimet jól találtam.

Kérem, legyen szíves valamely jó ügyvédtől nekem pontos értesítést szerezni, szabad-e és minő formák és feltételek alatt ottbenn nem lakó idegennek az E[gyesült] Statusokban[279], különösen New Yorkban, földet tulajdonúl bírni.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.160.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán: „Asbóth Sándor Alezredes úrnak. N[ew] York”.

Közli: Adalékok. 61–62. o.




58
London, 1852. július 29.
Kossuth Asbóth Sándor alezredestől Kmety György tábornok
[280] védencének, Thuolt István századosnak[281] a pártfogolását kéri.


11. Kensington Park Terrace,

Nottinghill, London, júl[ius] 29. 1852.

Kedves alezredes úr!

Kmety tábornok úr, magával hozta Tóth [sic!] Ist[ván] századost, kire tán emlékezni fog ön Vidinből, minthogy ott megházasodott, az egyik Lévay leányt vévén nőül. Tóth derék katona, tiszta, mint az arany, bátor és vitéz, de egyebet ezen k[ív]ül nemigen tud. A tábornok ígéretet tőn neki, hogy róla gondoskodni fog, és most maga is szükségben lévén, engem szólított fel, segíteném őt ideiglenesen valamely elélési módhoz Amerikában.

Pusztán ajánlólevelekkel az ínségnek nem akarom nekiküldeni, azért kérem alezredes urat, nézzen szét, és tudósítson, akadna-e valami munkahely számára, amely nem bizon[y]talan.

Tudom, hogy bajos a dolog. Mert Tóth nem tud angolul, és nem semmi mesterséget. Mindössze is jó lovász, és jó kocsis. „Driver”-nek[282] valami nagy lótartó fuvaros mellé alkalmas volna, amellett a mészáros mesterséghez is ért. A kézimunkától egyátalában nem vonakodnék, csak állandó keresetet adna. Beszél magyarul, németül.

Neje szinte magyarul és németül, és egy kicsit angolul. Sütni, főzni, varrni és háztartani tud.

Nagyon lekötelezne, ha tudna rajta valahogy segíteni, mert ő maga is megérdemli a pártfogást, és Kmetynek is szeretném kedvét teljesíteni.

A legőszintébb érzéssel

barátja

Kossuth

Ha raktárunkban nem volnának pisztolyok, kérem, iparkodjék mindenesetre rögtön szerezni 200 párt, ha 3 hónapi hitelre megkaphatja 5-5½ dollárjával párját.[283] És adja át azon pisztolyokat rögtön Foresti úrnak.

Az idezárt leveleket kérem részint azonnal átadni, részint postára tenni.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.148.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Hátoldalán Asbóth iktatása: „459./[1]852. Vettem aug[usztus] hó 13-kán”, valamint: „A három levelet: Georg Sanders[284] – egy, Dr. G. S. Howe[285] – egy, és Lucing E. Lane – egy elsőnek kézbesítem, a többit postára adám.”

Közli: Adalékok 63–64. o.




59
London, 1852. augusztus
Asbóth Sándor alezredeshez és Hajnik Pálhoz írt levelében Kossuth az amerikai emigráció pénzügyi kérdéseiben intézkedik, valamint az ott élő magyarok szervezésére utasítja Asbóthot.


Édes Barátom!

Tömérdek foglalatossággal elhalmozva csak igen röviden írhatok, és e levelet egyszersmind Hajniknak is írott gyanánt kérem vétetni, mert nem tudom melyiköket találja New Yorkban, és a dolog igen sürgetős.

Nelson urat utasítottom, hogy a kezeinél felülmaradandó pénzt nekem azonnal küldje el. Mert előre látom, hogy itt oly rohammal jövendnek reám a közügyi költségek, hogy lehetetlen leend azokat hátramaradás nélkül fedeznem. Ő azonban ehelyett a pénzt bankba tette – amint írja –, és még nemcsak a maradékot, de azon 600 dollárt is, melyet egy embernek kell vala ott fizetni, ki azonban azt nem várta be, hanem eljárt a reábízottakban és idehúzott reám váltót, melyet itt kellett váratlan költségül kifizetnem. Azért az iderekesztett levelet írom Nelsonnak, sok egyéb fontos tárgya van, legsürgetősebb a pénz elküldése: kérem hát legyen szíves azt azonnal biztosan kezébe adni. Ha N[ew] Yorkban van, úgy nincs baj, de ha nincs? Úgy alig tudok más módot, mint George Saunders urat[286] felkeresni és őt megkérni, hogy ha tudja, hol van a pénz Nelson által letéve, annak azonnali ideküldését legyen szíves eszközölni: van pedig két öszveg, egyik 2132 dollár maradék, másik a ki nem fizetett 600 dollár, ebből úgy rendelkeztem a levélben, hogy a maradékból 600 dollárt Nelson úr megtartván, a többit a másik 600 dollárral együtt tegye le L. & W. Burchard háznál N[ew] Yorkban, azon utasítással, hogy azt váltóban E. Sieveking & Son itteni bankárházhoz küldje azonnal számomra Londonba. Kérem ezt effektuálni[287], mert nagy zavarba jövök, ha első hajóval a pénz meg nem jő.

Ha azonban Philadelphiában a magyar bankjegyekérti fizetésből még hiányzó 400 dollár fizetése sürgős, a munka készen, és a comité[288] kasszájában még semmi pénz nem volna, ugy az ide küldetni rendelt 2132 dollárból ezen 400-at megtartani és Philadelphiába átküldeni Hajnik barátomat felhatalmazom.

Philadelphiai jelentését e percben veszem. Köszönöm. Igen jó van. Csak energice látnának azon urak a dologhoz, lehetne sikere. A szerdai gőzössel elküldendem a pótló felhatalmazást a szubsztitúcióra[289], mint szinte hazámfiai adresszére[290] is a választ. Jólesett sebhedt szivemnek e vígasztalás. Csak egyesség, egyesség, és rés ne nyíljék az erőbontó ármánynak, a többit meghozza még Isten.

Asbóth barátomat kérem, senki mással nem szólva, proponáljon[291] nekem az ottani derék és hűlelkű magyarokból cadreseket[292], vagyis állítsa össze a jókat cadresekbe, úgy gyalogság, mint lovasság számára, hogy ha a felszólítás perce eljő (pedig mondhatom nagyon is hangosan zúg a közelgő vihar), ne kellessék kapkodni, hanem készen legyen összeállítva; különösen designáltassanak[293] a zászlóaljparancsnokságra alkalmas századosok és a bataillons-adjutánsok[294], úgy a dandár generalstäblerségre[295] alkalmatos egyéniségek, és a tüzérség is. Ez fontos és sürgetősb mint gondolnák.

A park iránti levél Kingslandhoz ide van zárva.

Hajnik utasítását vegye, és tudósítsa Tiedemant[296] is, hogy ha mi pénz jönne be a bizottmányi költségeken felül, az legyen sok, legyen kevés, 14 napról 14 napra nekem destinationalis[297] kimutatás mellett minden további kérdés nélkül küldjék el, azon úton melyet fentebb írtam.

Asbóthot kérem, első levelében emlékeztessen, mit kell még megírnom, bizonyítványán kívül. Fejem zúg mint a szélmalom, feledékennyé kezdek lenni.

A két hazánkfiának, ki iránt cédula van iderekesztve, ha alkalmazást szerezhetne, nagyon lekötelezne. Stillman és társainak szállásunkhoz nemigen messze, de nem tudom mi cím alatt, egy igen nagy öntödéje és gép- és hajógyára van a folyó mentiben. Stillman jó emberem. Westert (derék fiú) nevemben annak kellene ajánlani.

Zsulavszkyék[298], úgy látom, erőnek erejével okosabbak akarnak lenni nálamnál, és még az amerikai „business” élet[299] hínárjait is jobban ismerni egy hét alatt, mint mi keserves tapasztalások után megismertük hónapok alatt. Lássák. Vegyék fel, ha tetszik a nekik hagyott pénzt mind Kingslandtól, mind Spelletichtől[300], és Isten adja, ne bánják meg soha, hogy maguk tanácsán indultak.

Őszinte szíves érzéssel

barátja

Kossuth

Asbóth Alezredes úrnak

Nagyon várom az egymillió kölcsönjegy iránt küldött levelem rezultátumát[301]. Kapták-e?

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.146.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Az irat hátoldalán Asbóth iktatása: „473./[1]852. Vettem aug[usztus] 26-kán”, alatta: „Láttam aug[usztus] 26-án Hajnik.”

Közli: Adalékok 67–69. o.




60
London, 1852. augusztus 6.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek, melyben egy vele megesett kellemetlen csalási ügyről számol be.


London, auguszt[us] 6. 1852.

Asbóth Sándor Alezredes úrnak!

Nagyon sürgető dolgaim lévén, ma alig lelek időt júl[ius] 24-kei levelére sietve következőket válaszolni.

Némely amerikai emberektől sokmindenféle dolgokat tapasztaltam, de ilyet, mint ez a Hitchcock[302]–Gallarati[303] história csakugyan még ott Amerikában sem. Közlöm a dolgot, amennyiban el akarom alezredes urat látni a szükséges tudomással, hogy belátása szerint nyilvánosságra is adhassa, és minden szükséges módon használhassa.

Július 1-ő napjaiban bejelenteti magát egy Gallarati nevű ember, kinek annak előtte soha nevét sem hallottam, beeresztetvén elbeszéli: hogy neki Turinban[304] 5000 fegyvere van, maradék egy nagyobb mennyiségből, melyet egy St. Étienne-i gyárból 1848-ban Carlo Alberto[305] számára liverirozott[306], és felszólít, nem akarnám-e azt megvenni, Málta szigetén átadandót? Megköszöntem, mondván, hogy nincs pénzem e vételbe most ereszkedni. Mire azt felelte, hogy ezt ne tekintsem akadálynak, mert utasítása van nekem e részben minden könnnyítést megadni. Ő a fegyvereket Máltába szállítatja, le[l]tároztatja, és magát kötelezi két évig másnak el nem adni, nekem pedig szabadságot ad, két év alatt ha tetszik átvenni 24 frankjával darabját, és csak akkor és annyit fizetni, amikor és amennyit átvétetek. Mire azt feleltem, hogy ha úgy érti, hogy én ne legyek kénytelen átvenni, de ha tetszeni fog és lesz módom, átvehessem, úgy én minthogy semmi pozitív kötelezettség nem hárul reám, ajánlatát elfogadom. Ha tehát akarja, írjon nekem egy oly levelet, minőt a kereskedelmi világban szerződés gyanánt használnak, és én írok neki választ, hogy elfogadom a szerződési ajánlatot.

Ezt megtette. Írván nekem az ·/· alatti levelet (melyet eredetiben idezárok). Mire én feleltem neki a ·//· alatt visszarekesztett levéllel. Az embert egyébiránt nem ismertem, és nem ismerem. Az ellen, hogy engem bolondá tehessen, biztosítva voltam az által, hogy semmit nem köteleztem fizetni, mint csupán azon esetre, ha a fegyvereket Máltában átveszem és átvennem tetszik. Ezzel a dolognak vége volt.

Egypár nap múlva ismét eljött, és kérdé nem akarok-e ágyúkat venni és puskatöltényeket? Kérdém: hol van az ágyú? Mondá, hogy N[ew] Yorkban. Mire felelém, hogy a töltények iránt csak úgy alkudnék, ha azokat Máltában a puskákkal együtt és hasonló feltételek alatt adná át megbizandó emberemnek; az ágyúkat azonban megnézetem László tüzértiszt úr[307] által, árát is megtudakozván, mit ő fontjával 40 centre mondott. Mire Lászlót el is küldöttem vele, nézze meg az ágyúkat, és tegyen jelentést minőségükről, mint szintén kaliberjük fúrási arányáról is. László el is ment vele. Hova? Hova nem? Nem tudom, a Hitchkok nevet életemben sohasem hallottam, és jelenté, hogy látott egy raktárban 6 ágyút; jók, újak, és fúrásuk ilyen és ilyen (a mienktől különböző.) Tovább a dolog nem ment, mert az árat nagynak, és a fúrási diamétert[308] számunkra alkalmatlannak találván, nem tetszett a vételbe ereszkednem.

Az utolsó napokban Bethlen jelenté, hogy valami ember kíván ágyúk iránt szólani; leizentem, hogy dolgom lévén annál inkább el nem fogadhatom, mert nem szándakozom ágyúkat venni. Ismét tudakozódott vajon Gallarati az én megbízottam-e? Mire leizentem, hogy nekem nem megbízottam, hanem vagyok vele egy áruszerződési érintkezésben 5000 fegyver iránt, miket nekem Máltában el- és átadni ajánlkozott, és nekem e részben igen becsületes ajánlatot tett.

Ennyi a dolog. Mármost úgy látszik, hogy Gallarati egy gaz „svindler”[309], ki nekem csak azért tett oly ajánlatot, miszerint arról elismerésemet bírván, azzal magának másnál hitelt szerezzen, és úgy látszik a nekem kötelezett 5000 fegyver csak a levegőben van. Jó, engem meg nem csalt, mert én semmi kötelezést nem vállaltam; és én ilyen feltételű szerződést bizon mindig elfogadok, mert ha teljesítik jó, ha nem, az sem baj.

De hogy Hitchkock úr mit akar velem? Quo jure[310] alkalmatlankodik énnekem, azt csakugyan nehéz megfogni. Gallaratit én nem biztam meg, sem Hichkock úrral, sem más akárkiveli egyezkedésre; és az ön által Hichkock úrtól közlött kontraktusából még azt is látom, hogy Gallarati nem is kötött senki más nevében szerződést vele, mint a maga nevében. Hát mi közöm nekem az egész dologhoz? Épp oly joggal kívánhatnám én Hichkock úrtól, hogy teljesítse irányomban Gallarati helyett az 5000 fegyveres kontraktust, mint hogy én teljesítsem az ő álgyúkontraktusát; pereljen azzal akivel kötött, nekem vele semmi dolgom; és én bizonyossá tehetem, hogy miután törvény és bíró van Amerikában, ha ő, vagy akárki az én vagyonomat meri illetni, fogok tudni magamnak igazságot keresni.

Nelsontól várom a jelentést eljárásáról, még nem kaptam. Csak azt nem értem, miért nem vitték a 6000 fegyvert (ha a reá még hátra volt 6000 dollárt kifizette) a 7500 másikhoz ahelyett, hogy ezt is más raktárba vitték, és most fuvarbért és két raktárt fizettetnek velem egy helyett.

Zsulavszkyék iránt eljövetelem előtt intézkedvén, nincs semmi tovább intézkedni való. Tegyenek amint én javaslám, vagy lássák, mit cselekszenek.

Többet a jövő hajóval.

Szíves barátja Kossuth

Idezárom a Hichkock levelére való feleletemet. Kérem rekessze hozzá kópiáját[311] a Gallarati eredetiben idezárt puskaszerződési levelének, és adja által Hichkock úrnak.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.154.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok 64–67. o.




61
[Hely nélkül], 1852. augusztus 30.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben annak előző levelére reagál, valamint az újonnan szerzett értesüléseit osztja meg vele.


30. aug[usztus] 1852.

Édes Barátom!

Igen érdekes levelét igen köszönöm.

De az ifjabb Consin úr nagyon furfangos ember ám. Az teljességgel nem bizonyos ám, hogy ki lesz a vőlegény. Az Istenért ne legyen vele communicativus[312], keine avancen, nicht suchen, sondern gesucht werden[313]. Mert az az úr minden oldalra hasonló konfidenciát[314] mutat ám, és elvei közé tartozik arra helyezni legkevesebb becset, aki iránt legnagyobb szívességet mutat. Hogy valakit dupírozni[315] akar, dupírozni fog, az bizonyos – az Istenért ne legyen Ön az.

Újságokat írok:

1. Az orosz erőnek erejével zavart akar előidézni a töröknél, és aztán, vagy mint a legitimitás protektora[316], vagy mint a kereszténység helyreállítója interveniálni[317]. A francia kormány mindenben kezére játszik, neveli a török embarrasit[318], veszekszik vele.

2. Persigni[319] itt van. Mit akar? Császárság? Vagy Mexikó? Erőnek erejével össze akarnák veszíteni Angliát Amerikával.

3. Titkos tudósítás érkezett, hogy a francia kormány B. és Sz[320]. közbenjárására nevezetes summa pénzt rezolvált[321] évenkint a magyar emigrációnak, az ő diszpozíciójok[322] szerint. Feltétel Franciaországban lakni, és szót adni, hogy a fennálló kormány ellen semmibe nem avatkoznak. Felszólító levelek érkeztek, de az emigrációt csatlakozásra hívók – természesen cum successu[323]. Ma az én pénzemet kunyerálják ki, holnap eladnak másnak, ha fizet. Sokan, de nem mind.

Perczel felszóllíttatott, írjon Mau[...]pasnak[324] tartózkodási engedelemért. Mondják, már megtette.

4. Iratik Párizsból: Oberst Kiss gibt sich grosse Mühe seine Versőhnung zu negociiren. Hatt B. – besucht – gescheitert[325]. Ezt csak remélem, hogy Kiss Ezredes nem tette! Tudja, hogy Kossuth őt erre sem nem kérte, sem meg nem bízta, sem soha megbízni nem fogja. Ambíciózus intrigánsokkal[326], kik magokat szeretik jobban a hazánál, semmi dolga.

5. Mi[lyen] ember bizonyos Stanislas Malingne? Valami titoknoknak mondják. Apja főkertész volt Neuillyben, ha igaz.

Szíves barátsággal

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 347–348. o.




62
London, 1852. szeptember 9.
Kossuth levele Asbóth Sándorhoz, melyben aktuális ügyekkel kapcsolatban ad utasításokat.


11. Kensington Park Terrace,

Nottinghill, London, szept[ember] 9. 1852.

Kedves alezredes úr!

Aug[usztus] 27-kei ma érkezett levelére, a posta indulván, csak igen röviden és sietve felelhetek.

Nem látom által, hogy a Hitchcock és Gallarati közti viszonyt illető levelemnek [sic!] miért kell bízni ügyvédi működésre? Nekem a dologhoz semmi kigondolható közöm nem lévén, teljességgel nincs mit tartózkodni levelemet átadni; sőt minthogy az egészben nincs más cél, mint a Herald féle[327] imposztoroknak (kiket csodálom, hogy nem akad ember, aki egyszer ráncba szedje) rágalmakra módot nyújtani, én inkább azt látom érdekünkben lenni, hogy a dologból semmi titok ne csináltassék, sőt levelem a hírlapokban is kellő kommentárral közöltessék.

Nelsontól a pénz nem érkezett meg, mi nekem valóban igen nagy zavart okoz, megakasztván nem lármás, de annál tevékenyebb aktivitásom számításában. Kérem, lásson utána, megtörtént-e az elküldés?

A cadreseket[328] illetőleg a dolog éppen ellenkezőleg áll, mint alezredes úr felfogja. Semmi nem lévén bizonytalanabb, mint emberek szívét és kapacitását ismerni, és semmiben sem lévén könnyebb tévedni, és egy ember különben is mind nem ismerhetvén, célom teljességgel nem az volt, hogy alezredes úr Bíróékkal[329] ebben a dologban egyetértve járjon el, hanem ellenkezőleg épp az, hogy egymás véleményéről semmit sem tudva külön járjanak el, mert különböző kútfőkből kívántam az elöttem ismeretlenekről információt kapni, és azoknak összevetéséből képezni magamnak véleményt. Ahol személyválasztásról van szó ismeretlenek közül, mindig így szoktam és fogok eljárni. Most a dolog egészen el van tévesztve. Az információ csak unilateriális[330] lehet. Ezért írtam Kegyednek is külön, Bíróéknak is külön, és egy[331] harmadiknak is külön. Tárgyról magam szoktam magamnak véleményt képezni, de ismeretlen személyekről az nem lehet. Azért akarok több oldalróli információt, mert ha ilyenek történetesen összevágnak, garanciául szolgálnak a választásban. Ezért írtam mindenkinek, hogy mással senkivel ne közölje. Bíróék e meghagyásomat megszegték, azért tessék nekik megmondani, hogy rájok többé confidentiális[332] dolgot nem bízok. Katonának nem szabad diszpenzálgatni a megbízással[333], hanem tenni ad litteram[334] ami meghagyatik és hallgatni. Bírót én a generalstäbhoz[335] szántam; ennek első tulajdona hallgatni tudni; úgy látszik a 3. magyar ehhez nem ért, sajnálom.

Úgy látom, Simonton útján a betegek nem kapják meg az 500 dollárt. Tessék neki megmondani, hogy én az előbeszéd írására teljességgel, de teljességgel eddig reá nem érvén, megmondtam a témát és tartalmát Pulszkynak, és őt szólítám fel, hogy írjon nevemben. Napról napra halasztotta, nincs készen.

Azért minthogy Massachusettsben a könyvem kijött, iderekesztve küldök egy levelet Dr. Howe úrnak Bostonba, felkérvén őt, hogy azon könyv jövedelméből 600 tallért adjon át Önnek, ha összecsinálhatja. Ha teszi, tessék 500-at azon célra fordítani 100-at magának [meg]tartva. Ha nem teszi, úgy nem lesz más mód, mint innen küldeni, de ez időbe kerül, mert itt ugyan nagy financiális dolgokba fogtam, de belekerül 6 hét, míg realizálva lesz, mert nem dolláros koldulás körül forog a dolog.

Kérem az idezárt levelet Drapernek[336] és Kingslandnak átadni.

Zsulavszkyné pénze iránt írtam Kingslandnak már hetek előtt, hogy adja át. Csináljanak, amit akarnak. Ahol az én tanácsomat nemcsak nem követik, sőt segítségemet fitymálják, ott nekem semmi dolgom többé. Azt írja Hajnik, hogy az iowai telepedést elismerés helyett szibériai száműzetéshez hasonlítják.[337] Bizony szép, hát Ujházy, Spelletich, Majthényi[338], Madarász , Varga[339] etc. Szibériába exilálták[340] magukat? Vagy azon ezerek, kik naponta Davenpourthoz telepednek? Szibéria az, hol a föld értéke 3 hónap alatt oly mértékben megduplázta a kapitálist[341], amint nyugoti New Yorkban 5 év alatt nem duplázhatja! Lássák. Iderekesztve megy Zsulavszkynének egy levélke, és benne a pénzfelvételi felhatalmazás.

Hajnik bolondot csinál a visszajövetelével. Ilyenek az emberek.

Danfouthnak a jövő hajóval elküldöm a 189 dollárt a nyomtatásért, ma már váltót nem teremthetek.

Kérem igen szívesen, Sedgewick urat[342] kérdje meg: vajon ott nem lakó, és nem is intencionált polgár[343], idegen, léphet e ottlakó polgárral földvételi társaságba? Biztosan, minthogy maga egyedül, látom, nem bírhat.

A Kingsland levele sürgős és fontos, kérem személyes átadását.

A jövő hét szombati hajóval fontosat gondolok írhatni, ha addig megérkeznek várt leveleim.

Ölelem meleg barátsággal

Kossuth L[ajos]

Szedlák[344] hová ment? Angliába vagy haza?

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.151.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok 69–72. o.




63
[Hely nélkül, 1852. szeptember 13.]
[345]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben aktuális kérdésekről értekezik. [346]


A szept[ember] 2-ka esti levél biztosan megérkezett.

[...] A spanyol–amerikai projektált[347] szerződés igen praktikus volna, ha kettőn nem állana a vásár. De minthogy Amerika hallani sem akar róla, tehát a dolog épp oly nagyszerű, és épp oly inpraktikus, mintha én hasonlót proponálnék[348] Angliának. Kivált miután az a baj is van, hogy a spanyol [...] [...] teljességgel nem főnökök.

Három nagy kérésem van. [...] ordine arithmetico[349]. Az első nagyon fon[tos], a második sokkal fontosabb, a harmadik [a] legfontosabb.

1. Minő katonája van az osztráknak Németországban? Van-e még Rendsburgban, Hamburgban, és minő, és mennyi?

2. [...] a Cursin [...]. Hogy új esztendeig [...] mit, mikor? Ez a [...] közben petíciók, de el van-e hat[ároz]va hazajövéskor engedni a nagy áhitatos forró óhajtásoknak.[350]

Az ifjú Cursin nagyon furfangos ember. Az Ön irányábani affektált őszinteség egy igen finom csel. Furcsa ember az.

3. Most van alkalom reá, hogy ha ahhoz, amivel viribus unitis[351] rendelkezhetünk, még 30 000 frankot hozzátehetnénk, egy nagyszerű décisive[352] dolog történhetnék. Mely bár nem a mi házunkban történendő, de olyan, mi nekünk is többet ér egy hadseregnél. Nem kell 80 000, mint Önnek ily esetre ígérék. 1200 font az egész. Most van ideje megtudni, igazak-e azon ígéretek, vagy mint gyanítom csak puszta szó. Ha több volna, amerikai százas kölcsönjegyeinket 25% discompte-tal[353] ajánlom fedezetül 1200 fontért. 1500-at.

Az idezárt levélkét kérem Andrássynak átadni.

Szíves barátsággal

K[ossuth]

Ha valami Lanszkoronszkij gróf, lengyel emigráns (e napokban O[o]stendébe ment), útjába akad Önnek, vigyázzon és óvakodjék! Igen [ve]szélye[s] [em]ber.[354]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




64
London, 1852. szeptember 16.
Kossuth utasítása Figyelmessy őrnagynak.


London, 1852. szept[ember] 16.

Figyelmessy lovassági őrnagy úr!

Ezennel bizalmas utasítást kap arra nézve, hogy Szerbiába lemenjen és onnan a kapott instrukcióknak megfelelően, amelyek Szerbiára éppúgy, mint Horvátországra és Szlavóniára, de kiváltképp általában a katonai határőrvidékre vonatkoznak, a tőlem kapott speciális megbízások végrehajtásáról gondoskodjon.

Bízom az Ön hazafiasságában, energiájában, előrelátásában, odaadásában, abban, hogy Ön az Önbe vetett bizodalmamnak oly módon fog megfelelni, ahogyan azt a népek szabadságának és mélyen elnyomott hazánknak legmagasztosabb érdekei megkívánják.

Felhatalmazom, hogy szükség esetén ezen soraim az Ön küldetésének legitimációjára szolgáljanak.

Kossuth L[ajos]

Magyarország törvényes kormányzója

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.1.1/KE.

Német nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. A levél hátoldalán Kossuth írásával: „Felhatalmazás.”




65
London, 1852. október 15.
Kossuth anyagi nehézségeiről tájékoztatja Asbóth Sándor alezredest.


London, októb[er] 15. 1852.

Kedves alezredes úr!

Bostonból azon rossz hírt kaptam, hogy ott sincs pénz. Tehát a kórháznak és kegyednek is várnia kell november közepéig, akkoron lesz innen pénzem, hamarább nem. A nincs szó hatalom, mely ellen minden okoskodás megszűnik, és minden vágynak hallgatni kell.

Kérem, ha Henningson[355] kivánandja, bocsássa neki diszpozíciójára[356] mindazon bayonettes muskettjainkat[357], melyek még saját raktárunkban találtatnak, a hét láda új stutzot (rifle)[358] kivéve. El kell Europába szállíttatniok.

Kozlay[359] egy panaszt adott be Ön ellen, melyet kommunikálok.

Hihető, igen kis idő alatt szükségem lesz az amerikai hű magyarokra.

Az idezárt levelet kérem magának Henningsonnak átadni.

Russellnek, Sedgwickéknek, és az[oknak], kik a családom számárai lektűröm[360] türhető kimenetelére segítettek, morális joguk van tudni, hogy mivel anyám és két testvérem még nem mentek Amerikába, miként diszponáltam[361] felsegélésökről? Azért kérem, adja tudtokra, hogy Rutkayné húgom, férjétől a legelső szükségekre elláttatván; a pénzt, melyet részint lektűröm által összekerestem, részint nőm Massachusettsbe[n] összekéregetett, egy részben (1600 és egynéhány dollár) első etablisssementi[362] költségekre Zsulavszkiaknak adtam, a többiből pedig anyámnak és Meszlényiné húgomnak havonkint 125 frank segítséget küldök. Belgium olcsó hely lévén, ezzel biztosítvák a legnélkülözhetlenebb szükség ellen, és nekem azon vigasztalásom van, hogy ha nem mehetnének Amerikába, bár én meghaljak, mégis 4-5 évig nem lesznek az éhelhalásnak, vagy alamizsnának kitéve. Ha visszamegyünk hazánkba Amerikának egy filantropikus fundációval[363] visszapótolhatom szívességét, ha pedig anyámék bár egy fél vagy egész év múlva is átmenendnének Amerikába, a pénz nem lesz kiadva; hanem időközben éltek is, és mégis lesz vagy 1000 dollarjok kezdeni valamit, és e[z] volt a cél, mely végett, azt keresni számukra magamat elhatároztam. E részben legalább tehát ment vagyok az aggasztó gondtól.

De ha hamar nem verekszünk, magam házával nagyobb gondom lesz. Gyermekeim nevelése sokba kerül itt, és nincs miből, bár szegényül élünk. Anyámék vettek azon kis maradék pénzzel, melyet útközben (emlékszik ön a boldogtalan útra) Radnáról Dusek[364] által nőmnek küldöttem, vasút actiákat[365] múlt márciusba[n], de actia kereskedés nem nekünk való; nem tudták, hogy áprilisra arrossirozni[366] kell 25 p[er]centet[367] minden actiára. Ezt nem fizetvén, a nem arrossirozott actiáknak nincs kurzusa[368], kölcsön kellet venni, hogy 250 frank minden actiára reáfizetésével eladóvá tehessük. Így eladtuk nagy bajjal, és legalább a londonrai nagy disconto[369] mellett sem vesztenénk rajta, ha egy ezer fr[ank]os actiánk a küldözgetésben el nem vész. No de sebaj, majd megkerül talán. Én nem gondolnék magammal, ha az nem állana előttem, hogy veszélyeknek megyünk elibe, és ha igen korán talál egy jótékony golyó, gyermekeim koldusokká lesznek. No de sebaj! Nagyobb dolgunk van, mint gyermekeimmel gondolni.

Hát van-e már Virginiában 500 holdunk?

Kérem, írjon Ujházynak, hogy küldje el a texasi birtoklevelet.

Hát a szent házasság hányadán van? Ne késsék! Mert bizon elkésik Barátom!

Isten áldja. Szíves barátja

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.149.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 72–74. o.




66
London, [1852. október 19.]
[370], kedden reggel 8.
Hiányos keltezésű levél Kiss Miklós ezredesnek, melyben Kossuth fontos megbízást ad neki a török kölcsönüggyel kapcsolatban.


London, kedden reggel 8.

Tegnap este 7 órakor írtam egy igen-igen fontos levelet, reméltem talán még az esti postával elküldhetni. Nem lehetett, és mert Szendy […] nem volt hon [sic!], nehogy még tán a ma reggeli postával is elkéssék, más úton expediáltam[371]. Nyugtalan vagyok iránta, ezért még egyszer írok, tartalmát amannak érdemileg ismételvén:

Sohase adtam még Önnek oly fontos utasítást, mint e mostani. Ha tudakozódása sikerül, és eredménye azt fogja konfirmálni[372], amit gyanítok, válasza döntő befolyást gyakorolhat honunk sorsára. Kérem tehát, tekintse azt, amit írok, a lehető legnagyobb fontosságúnak, és olyannak, melynek hatása csak percek késedelmével is milliókkal csökkenhet, siettetése az eredményt megsokszorozza.

A dolog ennyiből áll:

Múlt júliusban a Konstantinápolyi Bank 50 millió frank kölcsönt csinált. Lanszíroztatott[373] a kölcsön Párizsban, ide küldtek belőle 800 000 fontot, elkelt igen jól. Alapja volt a jól elkelésnek azon terjesztett hír, hogy a [szu]ltán a kölcsönt és annak feltételeit garantírozta[374]. De az erre vonatkozó fermánt[375] , vagy csak miniszteri aláírást is senki sem lá[tott]. A feladat az, rögtön megtudni a párizsi török követségnél, igaz-e, vagy nem igaz, hogy a szultán ezen kölcsönt garantírozta. A párizsi török követségnél azért, mert úgy hiszem ott könnyebben reüsszírozhatunk[376], és azért is, mert én itt ugyan minden utat megzörgetek ma Mussurusnál, de az ember hamis, nem is török, a párizsi tudósításnak az itt netán szerzendővel összevágása adhatja meg csak azon biztosságot, mely nélkül e dologból hazánkra azon roppant hasznot nem húzhatnók, melyet húzhatunk, ha biztosan és hamar megtudjuk a valóságot.

Annyi bizonyos (saját correspondensem[377] tudósítása szerint is), hogy az Ali minisztérium ezen kölcsön körüli malversatio[n][378] miatt megbukott, és Mehemet Ali pasa, a szultán sógora neveztetett helyébe.

A feladat tehát az: megtudni a török követségnél, garantírozta-e a szultán a kölcsönt vagy nem? És nekem a választ telegrafálni[379] ily cím alatt: 4. Cromwell Terrace, Paddington, S. Lewis, egyszersmind a détail-okat[380] postán megírni.

A telegráfban csak ennyi legyen:

ha garantírozza: „oui”[381], ha bizonyosan nem: „positivement non”[382], ha csak véleményt mondanak, de nem bizonyos: „Rien de positive mais il parait que oui, vagy non.”[383], ha nem tudják: „On n’en sait rien.”[384], ha nem akarják tudni: „On n’en veut rien savoir”[385], ha nem akarnak felelni: „On n’en veut rien dire”[386].

Gyorsaságban és bizonyosságban fekszik a dolog érdeme.

Mellékes érdemű felvilágosítások: Aláírta-e Calimachi[387] a kölcsön […][388]? [A] telegráfi válasz: „Il a écrit.”[389]

Mit mondanak, ha ön a fermánt kívánja látni, vagy legalább az eredeti kontraktust? Evégett azt kell tudni, miként volt jelentve a börzén, hogy minő ház negociálta[390] a kölcsönt, és kinél tétetett le az eredeti szerződés?

Telegráfi válasz: La piece trouvée (vagy n’existe pas), signé par S. (szultán), vagy par M. (miniszter), vagy A. C. (ambassadeur Calimachi).[391]

Miként férni a követséghez?

Nem tudom. De tegnap esti levelemben ezt írtam: „Szükségem volt egy elismert kormánytóli megbízásra in bianco[392], melyet ki lehessen tölteni, hogy N. N. kormány N. N-t megbízza ez és ez dolognak vételére, szerzésére etc. Ügynököm ezt a párizsi követségtől a „secrétaire attaché”[393] (Bloque, vagy Blaque a neve) aláírásával megszerezte in duplo[394] 4000 dollárért. Egyikét ezeknek a tegnap esteli levéllel elküldtem Önnek. Ha azon titoknok még ott van, szükség esetében meg lehet neki mutatni, hogy azzal egzisztenciája kezemben van, tehát legyen kommunikatívusz[395], és ha tudósításának hasznát vesszük gazdag jutalmat kap, ha nem közöl, megmutatjuk ama dokumentumot a nagyvezérnek.

Mindenesetre nem kell látszani a dolognak politikai fontosságot adni, hanem csak olyat, hogy egy szegény család a porta iránti bizalomból minden vagyonát a kölcsönbe vette. Most balhírek keringenek, ha bizonyost tud meg, azon család most még néhány % veszteséggel eladhatja, de ha nyilvánosságra kerül a nem garantírozás, elveszti mindenét. Könyörületességökre kell apellálni. Jónak látnám ügyes és szép asszonnyal tétetni az interpellációt.

Mitte sapientem.[396]

A párizsi policiális bureau-ban[397] van bizonyos Weidenbach spion, egyébiránt Freimaurer[398]. Kérem közelíttessen hozzá, és tudja meg mi, s minő ember, ez csak a Bruderschaft[399] útján lehetséges.

Szíves barátsággal

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 264–266. o.




67
[Hely nélkül, 1852.] október 20. szerda
[400] estve 11 óra.
Kossuth hiányos keltezésű levele, melyben információkat kér Kiss Miklóstól a török kölcsön-üggyel kapcsolatban. [401]


Szerda estve 11 óra

20/10.

Sorsunk alkalma – bármi különösnek nézze, aki nem érti – az Oriensen[402] fog eldőlni.

Ezért kell nekem tudnom a tout prix[403], hogy áll a török kölcsön dolga.

Ha ezt tudom, tudom mi történend Oriensen, és ezt kell tudnunk, ha győzni akarunk, mert tudjuk mit és mikor kell tenni.

Hétfőn estéről és kedden reggelről két külön levelet írtam e tárgyra vonatkozót. Ma telegráfi dépęche-t[404] vártam reá öntől. Nem kaptam. Nagy baj. Kérem telegrafírozzon azonnal a Broad street-i adresszre[405], ha eddig nem telegrafírozott a másikra, és küldjön détail[406] tudósítást is azonnal. Minden perc életkérdés.

A fő kérdés e percre az: 1.) vajon egzisztál-e[407] a párizsi török követségnél a szultán által aláírott fermán, mely a kölcsönt vagy ratifikálta, vagy autorizálta[408].

2. Ha nem egzisztál, létezik-e legalább miniszteri rendelet vagy aláírás, mely a fundamentális[409] kölcsönszerződést ratifikálta, azaz aláírta-e a volt török misztériumnak valamely tagja a szerződést?

3. Ha nem, van-e felhatalmazás a minisztériumtól, mely Calimachit autorizálta a szerződés aláírására?

Az 1-őt telegrafálja így: La première offerte accepté (ha ratifikálta), autorisé (ha autorizálta).[410] Prix fixe[411] (ha a fermán ott van Párizsban).

A 2-kat: Notre correspondant par son cassier (fináncminiszter), par son commis chef (külügyminiszter) a réglé l’affaire.[412]

A 3-kat: On a employé le commis ancien.[413]

Senkinek a világon e dologról nem szólani.

A körülmények okvetlenül meg fogják kívánni, hogy Párizsban nekünk legyen valami franciánk, akihez éjjel-nappal fordulhassak azon bizonyossággal, hogy mindig ott található, nyomban teszi amire szólíttatik, hű mint az erény, néma mint a sír, és francia, akinek titkos liaison-jai[414] vannak. Segíthet-e ily egyénnek feltalálásában? Igen szükséges!

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 266–267. o.




68
London, 1852. október 22.
Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben utasításokkal látja el a kettőjük közötti kapcsolattartás formáit illetően.


22. októb[er] 1852.

Köszönöm a telegráfot[415]. Jól értettem-e, hogy Jackes a követet, vagy követséget jelenti.

24 órával előbb a jelentés nagy fontosságú, igen nagy fontosságú volt volna, mert egy megbízottam ki, 21-én indult Marseille-ből Konstantinápolyba, meg-megkaphatta volna tőlem telegráf útján a kellő pozitív utasítást, így elkésett a dolog egy hajóval, és e késedelemmel a siker problematikussá vált.

Nem tehetünk róla, nem voltunk ily momentumokra előkészülve.

De épp ezért egyrészről, hogy hasonló történhető esetekre tökéletesen készen, rendben legyünk, és telegráf által is korrespondeálhassunk[416], másrészről mert a dolgok oly bonyolódás előestéjén állanak, hogy kivált mert most a parlament is már majd összeül, nekem mindent ami Párizsban történik rögtön, ami pedig készül előre tudni szükséges, jónak láttam levélvivő diszkrét barátunkat átküldeni, hogy a közlekedési módokat koordináljuk, és ő e koordinációt nekem biztosan meghozza.

Ezek pedig a szükségek, melyekre reflektáltatni kérek:

1. Önnek is új adresszet[417] kell megállapítani, mely alatt Önnek alternatíve írhas[sak] […]gy érzem gyakran előfordulva felötlik [...] [le]veleimet gyorsan kaphassa.

[2.] [...] adressze is kell, mely alatt Önnek telegráfot küldhessek.[418]

3. Megtörténhetvén, hogy Ön egyszer más nem, vagy Párizsban nincs, vagy legalább nincs szállásán, és a dolog oly sürgős, hogy egy nap, vagy csak néhány óra is nagy különbséget tehet, valakiben meg kell Önnek állapodnia, kihez Önnek távollétében némely leveleim átadassanak, és ki azokat felbontsa és effektuálja[419], de csak azon leveleim vitessenek hozzá, és csak azokat bonthassa fel, melyeknek adresszán a név előtt S. R. (sans retard )[420] betűk lesznek. Hacsak lehet jobb szeretendem, hogy ez ne magyar, sőt hacsak lehet francia legyen, és tudnom kell minő nyelven írjak.

4. Szinte valakinek kell lenni, kinek én egyenesen is írhassak és nekem adresszát tudnom [kell]. De ez olyan legyen, ki dönthetlen kötelességének ismerje az S. R.-rel nem jelölt leveleket rögtön felbontatlanul Önhöz vinni, és csak azon esetre bontani fel, ha Önt nem találja.

5. Nekem a levelek, telegráfok e három adresse[421] egyikén küldendők:

S. Lewis, 4. Cromwell Terrace, Paddington,

Alphonse Robert, 2. Elisabeth Terrace, Paddington,

Miss Caroline Day, 4. Albert Terrace, Nottinghill.

A börzei dolgokra vonatkozó telegráfok pedig (de csak ezek) az Oppenheim adresszre, melyet küldöttem.

Mármost, ha Ön oly derék diplomata mint aminőnek hiszem, eszközölje, hogy biztos összeköttetéseink legyenek a francia kormányban, a policiánál, a börzén, az orosz, porosz, osztrák, angol, török, szardíniai és nápolyi legációknál [422] – nehéz tudom –, de a nehezet is meg kell kísértenünk talán egy-kettő succedál[423].

Az apróbb, de confidentiális[424] helyzetű personálénál[425] kell kereskedni.

Mód három lehet:

1.) Asszonyok. Ez leghata[lmasabb] eszköz Párizsban. Londonban, vagy nálunk semmit sem érne.

2.) A szabadkőmívesi brüderschaft.[426]

3.) Pénz. Itt van a bökkenő. Énnálam a pénzt magát is csak ily összeköttetések nyomán lehet eszközölni, ti. ha hitet tudok némely helyeken ébreszteni, hogy változás közelg, pénz lesz; ha nem, nem. De a hitet nem okoskodással, hanem csak tényekkel lehet teremtenem. Fatális circulus vitiosus.[427] Pénz kell, hogy összekösse réseink, összeköttetés kell, hogy pénzünk legyen. Hogy búvunk ki belőle nem tudom.

De épp ezért minden lehetőről, bármi csekélységnek látszanék is, tudósíttatnom kell. Semmi sem csekélység, az egésznek kombinációjában egy szalmaszál dönti el az egésznek ekvilibriumát[428]. Emlékezzék Kazinczy versére: „ki házakat épít, legkisebb szegnek tudja mi haszna vagyon”.

A mindent megtudás nem megyen anélkül, hogy gazembereknek is hasznát vegye Ön.

De nekem ezekről értesítve kell lennem, és tudnom mi fonalon függ attachemen[t]jük[429], mert ez a próbakő, melyet reájuk alkalmazni kell, különben dupiroznak[430].

Weidenbachra mégegyszer figyelmeztetem!

Nem gondolja-e, hogy Szabó Pált (Boldini)[431] is lehetne használni. Ott van Könyves, neki lehet mondani: Önnek rehabilitálni kell magát, használjon a hazának, de híven, különben kihirdetjük [...] a börzei világban lehetne [...] gondolja Ön, hogy igen, úgy fel lehetn[e] hatalmazható, hogy fontos híreket melyeknek a fonts[terling] emelkedésre és esésre pozitív befolyása lehet, directe[432] is telegrafáljon nekem. E dologban percek körül forog a siker. Én bizonyosan nem fogok [...] de vannak banquier[433] [...] [aki]knek ha én hasznos szolgálatot [tennék] viszonozzák, és ezúton még pénzünk [is] lehet, és meg[...]tathatjuk ellenségeink finánc[434] pozícióit[435].

Már most ismervén óhajtásaimat, még ezekre kérem figyelmét:

1. Készítsen és küldjön valamely titkosírás-kulcsot! A chiffert[436] ha felbontják, legalábbis el nem küldik, a kivágott papírt konzerválni kell. Legjobb talán ezen mód rendes indifferens levél, de úgy írva, hogy az első sorban az első, a 2-ikban a 2-ik, 3-ikban a 3-ik etc. szó legyen az, melyet olvasni kell, és ha sor végére jutunk megint elől kezdeni. A levél fejezetén a bal szegletre egy protokolláris számot kell jegyezni, és e szám annyi legyen, mint ahány a sor, melyen át folytatva van a titkos tudósítás.

2. A telegráfi tudósítások iránt, legalább a személyek vagy hatalmasságok dezignációjára[437] névlajstrom lesz készítendő, melyet megérthessek. Ezt kérem elküldeni. A többit a prakszis[438] kifejti.

3. Ha csak hír ami közöltetik, mindig oda kell tenni: „On dit que”[439], hogy meg tudjam az autentikustól különböztetni.

A török biankó komissziót[440], melyet küldtem, visszakérem. Drága és becses.

Igaz-e, hogy Calimachi[441] desztituáltatott vagy rezignált[442], és hogy megyen? Itt ez a hír. Ha igaz, de közönségesen tudva van, úgy csak levélben feleljen, és legyen az ő neve Jacques. De ha igaz, azonban még a világ nem tudja és titokban tartatik, vagy a világ azt hiszi, hogy igaz, de [...] nem igaz, úgy kérem telegráfot küldjön Oppenheim névre. Így: Jacques is leaving certainly, he cannot stay[443] (ha visszahívatott), vagy he will not stay[444] (ha rezignált). Vagy: No Jacques does [...].

Ha kap új utasítást [...] megtudhatjuk e azt azonnal.

Mégsincs Cursin [...] akarat érintkezni?

Valamely biztos barátunknak a legtevékenyebb párizsi titkos republikánus társaságba be kellene magát vétetni, és minket en fait[445] tartani.

Szíves barátsággal L[ajos]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




69
London, 1852. október 23.
Kossuth Asbóth Sándor alezredes figyelmébe ajánlja az Amerikába érkező Casselmann Keresztély századost
[446].


London, októb[er] 23. 1852.

Kedves alezredes úr!

E sorok előmutatója Cassalmann százados a szekerészeti karból. Egy igen derék, szolid, emberséges tiszt, oly szolid karakterű ember, hogy óhajtanám sokan lennének ilyenek emigrans társaink közt. De katona, lovász, német correspondens [447]; punctum[448]. Ez minden tudománya. Megyen Amerikába mert itt éhen hal meg: hogyan él ott el? Azt nem tudom, de hogy megérdemli, hogy kegyed érette magát interesszálja[449], és a németek közt valami összeköttetésbe és munkába hozza, azt tudom, és azért ajánlom is.

Adtam neki levelet Fornethez[450], Sándorhoz[451] (kinél Fokner[452] volt), és Tiedemanhoz Philadelphiába. A két elsőnek nem tudom adresszét[453], kérem utasítsa.

Konstantinápolyból októb[er] 8-káról kaptam levelet, a tipográfia[454] még addig kézhez nem jött, ez már mégiscsak különös. Kérem járjon utána, és küldjön nekem valami dokumentumot, mellyel ott utána járathassak.

Melyik hajón ment? Mikor? Visszaérkezett-e a hajó? Kire szólott a Frachtbrief[455]?

Még a Tiedeman által expediált[456] bankókat sem kaptam meg, pedig a hajó, melyen jönni kellet „City of Glasgow” rég megjött, sőt el is ment.

Szíves barátsággal

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.155.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 74–75. o.




70
London, [1852.] október 25. hétfő, 3 órakor
[457]
Hiányos keltezésű töredékes levél, melyben Kossuth információk megszerzését kéri Kiss Miklóstól.


London, hétfő, 3 óra, október 25.

Íme előttem van a Times mai számának egy kis cikke.

C. Devaux és társai a szerződő felek. A tőzsdebizottság részéről történt interpellációk következményeként ezek az urak megígérték, hogy érintkezésbe lépnek Calimachi herceggel.

Vajon megtudható-e, hogy mi volt a felelete? És hogy van-e eltérés aközött, amit a tőzsdével való közlés végett, és amit valóságban felelt.

Kívánatos volna, ha az először megadott címre távirati értesítést küldenének.

Biztos tudomásul szolgál, hogy ez az ügy csütörtökön reggel L. N. Bonaparte herceg saját kezeírásával került a francia minisztertanács napirendjének jegyzékére. A kormány kebelében lefolyt tárgyalásról és ennek eredményéről semmi sem szivárgott ki. Megtudható volna mindez?

Mivel a január 28-i dátumra való várakozást kétségtelenebbé tenné. Az utóbbi megtudása inkább, mint amannak megtudása, nagy dolog lenne. Amennyiben nem tudnának nyílt távirati közlést küldeni, akkor egy gyorsított utazás lenne szükséges. De mégis, ezt a közlési módot nem kell félretenni, még utazás esetén sem. Ezáltal mindig lehet néhány órát nyerni, és ez nagyon sok.

Remény van arra, hogy ennek az ügynek a költségeire szánt pénz néhány napon belül megérkezik.[458]

HL Personalia: 88. doboz

Francia nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 269–270. o.




71
[London, 1852.] október 29. péntek este
[459]
Kossuth hiányos keltezésű levele, melyben több kérdésre sürgős választ vár Kiss Miklóstól.


Péntek este, 29. októb[er]

1.)

Ezentúl én is számozandom leveleimet.

No. 9. megjött tegnap.

Tegnapelőtt én írtam egyet franciául, hogy legalább ne gyanítsák, ha felbontanák is, hogy magyartól magyarnak szól.

Bocsásson meg, hogy annyiszor írok, tudom, hogy ez nem tanácsos, de a dolog fontos lévén kéntelen vagyok, míg az utolsó (francia) levelem szerint koordinálhatván az ügyletet, Önt a kurrenciákkal[460] nem háborgatandom, hogy annál inkább feltarthassa sajátszerű összeköttetéseit a rendkívüliek számára.

A No. 9. szerint vártam ma telegráfot[461]. Nem jött.

Edus nem hozván meg a közlekedés kulcsát, kénytelen vagyok írni.

Most a fődolog tudni:

1. Valósággal visszahívatott-e Jacques?[462]

2. Jacques ura[463] valósággal és végképp kimondta-e, hogy neki nem kell a dohány?[464]

E két kérdés miatt nem írnék, mert erre úgyis felel ön, ha van mit, de írok a következők miatt:

3. Igaz-e, hogy Jacques ura elhatározta, minden száz csomó dohányra hét és egy fél kárpótlást adni?

A telegráf így beszélhet:

Az 1-őre: „Jacques Toulouse-ba utazik.”, a 2-ikra: „Ő beteg.”(He is sick. Il est malade.[465]), a 3-ikra: „fizet nekem” (er zahlt mir[466]).

1% heisst hundred pounds st

1 ½% heisst hundred fifty pounds st[467] és így tovább.

Tagadólag „nem”-mel mindenikre pontra negatíve lehet felelni.

Erre már holnap, szombaton nem kaphatunk feleletet. Vasárnap nem dolgozik a telegráf, tehát hétfőn reggel 10-11 órára okvetlen kérem, hogy kapjak feleletet. Kell a telegráfnak két óra.

Szíves üdvözlettel

L[ajos]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 267–268. o.




72
[London, 1852. november 3.]
[468] Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben a korábbi levelei megérkezéséről érdeklődik.


2.

Ma november 3-a van, és az Ön 9. (október 27-i) levele óta nem kaptam semmit, még csak a 29-re megígért figyelmeztetést sem. Mióta elküldtem önnek két levelet az új címre, sokat nyugtalankodtam a levelezésünk miatt.

Mondja meg tehát egy sorral, kell-e továbbra is használnom az új címét? A két utolsót megkapta?

Két példányban írtam meg, a régi és az új címre.

Az ön Lajosa

Broad streeti címeim megszűntek, a többit kell használni.

HL Personalia: 88. doboz

Francia és német nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




73
[London, 1852.] november 30.
[469]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben egy meghiúsult pénzügyi műveletről és saját anyagi helyzetéről ír.


3.)

November 30.

No. 12. (nov[ember] 6.) óta nem kaptam egy szót sem. Pedig azóta igen sok történt, mit előre, és authentice[470] tudni hasznos volt volna.

A No. 11-beni tudósítás a senatus consultum[471] iránt nagy bajt okozott; materialiter[472] is érzékenyt, de kivált a jövőre nézve a szükséges helyeken hitelemet csökkenté információim valódisága iránt. Hiában állítom, hogy úgy volt, a „faits accomplis-k”[473] ellenkezőt bizonyítván, nemcsak azt nem akarják hinni, de mást sem, amit baj, hogy nem hisznek.

G.-nak (ki iránt Edus által tudósított) kérem mondja meg, hogy Olasz Jósi[474] útján akármit hall, bizonyos lehet benne, hogy „nem lesz”, míg én is nem mondom, hogy igen.[475] Jósi azt különben is hipotetice értette csak, tudniillik ha önöknél valami véletlen találna történni. Hogy ezen esetre én is azt mondanám, hogy „igen”, az természetes, mert akármit mondanánk mégis megtörténnék. Ki volna képes „megálljt” parancsolni a meggyulladt villámnak. Azon hipotézis pedig áll most is, áll mindig, mert hogy olyan eset, melyet 35 999 999 ember dacára egy ember desperációja[476] megtehet, mindig lehetséges, azt nem lehet tagadni.

Ezen esetet kivéve azonban G. biztos lehet, hogy míg én nem mondom: „igen”, addig akármint nyugtalankodjék akárki, „nem” lesz. Én pedig nem játszom könnyelműen.

De ha G. és kik vele egyetértenek, ezen befolyásomat jónak és szükségesnek tartják, kötelességük volna engem annak gyakorlatában segíteni, az ügy egy, és befolyás gyakorlatára eszközök kellenek. És az eszköz: „pénz”.

Mit? Azt álmodom-e, hogy G. nekünk pénzt adjon? Nem álmodom, bár rendén volna, mert van neki sok; tehetne valamit; de annyit csakugyan megkívánhatnánk, hogy helyzetének előnyeit használja fel számunkra szerezni, hol kára nélkül, rizikó nélkül tehetni.

És íme, volt alkalom a múlt hetekben, melyet, hogy ő ily célra nem iparkodott felhasználni, neki, éppen neki, az ő helyzetében nem lehet megbocsátani.

A „Bank mobilier” 500 frankos actiái[477] 1520-on állanak. Boldog Isten, miért nem lehettem én Párizsban, most volna legalább egy milliónk, és mesterei volnánk a szituációnak legalább 3 hónapra, 10 legnevezetesebb ponton.

G.-nak, az ő helyzetében, ezen dolog konjunktúráit lehetetlen volt nem ismerni. Nem megbocsáthatatlan vétek-e, hogy önnek így nem szólt: „Az ügynek pénz kell, okos befolyásra, itt az alkalom, én vettem annyit olcsón, amennyinek differenciáját 1000 font (25 000 frank) által fedezni lehet. Adják önök ide az 1000 fontot, ha bíznak kombinációmba[n]; átruházom, használják a nyereséget.” A föld alól is kiteremtettük volna az 1000 fontot, és Istenem, mily különbség a világ jövendőjére.

Tudok egy (haszontalan karakterű) olasz aventurier[478] (nem politikai) emigránst Párizsban, akinek 10 000 frankja volt, és e hónapban félmillió frankot csinált vele.

Vagy ha még csak ennyi kis szolgálatot sem akart G. tenni (pedig vétek, hogy nem akart), hát legalább miért nem figyelmeztette Önt elég jókor, hogy ily használható émergencia[479] nyílik.

És ily embereket, kik még csak annyit sem tesznek, holott azt is megkívánhatnók, ha van politikai karakterük, hogy saját erszényüket nyissák meg, ily embereket tartsunk az ügy barátainak? Ezeknek érdekeire, vagy nézeteire reflektáljunk? Istenemre mondom, ily emberek megbocsáthatlan piszkos apátiája még egykor képes lesz szélsőségekre sodorni „flectere si nequeam etc.”[480].

Megvallom azon is csodálkozom, édes Barátom!, hogy ön ott van a helyszínen, intimitással összeköttetéseiben fontos helyeken, 80 000 frank személyes hitellel in casum[481], valami eldöntőt tehetni vele, és nem használta fel az alkalmat. Játszva lehetne diszpozíciójára[482] 2 millió frank! És ez pedig ugyancsak eldöntő volna, mert pénzzel minden lehet, pénz nélkül semmi.

Vagy csak legalább tudósított volna a dologról! Ilyesmit csak lehet megtudni azon körökben.

És én Istenem! Minő helyzetben vagyunk mi itt, a mártír gond halálos verejtéke közt kelek fel minden reggel álmatlanul kínos ágyamból, hogy miként tolom el a napnak ezer kiáltó szükségeit, és kínosan fetrengek ágyamban éjen át, törve fejemet, hogy holnap mit tegyek ezen szükséggel, pénz nélkül. A világ tíz részéről kiált felém az indignáció[483] bosszús hangján a népeknek desperáló[484] várakozása: „segíts”; és a hon és egyebütt életöket naponként kockáztató hű vezérek: „segíts”; élet-halál jövendő nyomorult fontoktól függ. És nincs! Nincs! A kurírok[485] várnak hetekig, itt útban, és nincs! És ily könnyű alkalom, mely mindenen segíthete, elrepül használatlanul!!

Engedje elpanaszolnom, miként vagyok most. Négy holnap óta egy garas jövedelmet sem láttam; költségeim ezerek. Már személyes kölcsönhöz is kelle nyúlnom, 600 fonttal tartozom, december 10-kén kell fizetnem, ha nem fizetem a lejárt váltót – borzasztó reá gondolni –, pedig nem fizethetem, ha kölcsön nem kapok. Itt pedig nem kapok, mert hogy itt hitelem legyen, meg kell fizetnem amivel tartozom, és épp ezért mernék jó lélekkel 3 holnapi váltóra felvenni 600 fontot, mert pro casu pessimo[486] is biztos vagyok, hogy ha máshonnan nem fizethetném, most dec[ember] 10-én pontosan fizetve, ugyanazon helyen ismét volna 600 font hitelem, melyel a most felvenni kívánt pénzt megadjam. Így 6 hónap van nyerve, és azalatt csak csinálunk valamit, mert azalatt az új kormány aktivitásban lesz Amerikában.

Nem képes Ön rajtam azon említett hitele útján segíteni? Mint mondom, csak kölcsön, 3 hónapi váltóra. Kérem, feleljen azonnal. Ha kedvezőn felel, Edust átküldöm váltómmal együtt.

Ha nem, én nem tudom mi történik. Kimerítettem minden módot, hiában.

Ludvigh[487] haldokló hírét írta szegény anyámnak. Másodszor álltam ki az anya halála feletti érzékeny fájdalmat, de Istennek hála, jobban van.

Szíves baráti üdvözlettel

[Kossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 271–273. o.




74
London, 1852. december 3.
Asbóth Sándor alezredeshez írt levelében Kossuth az Amerikába érkezett Thuolt István százados és feleségének támogatását kéri.


London, dec[ember] 3. 1852.

Édes barátom!

Toult [sic!] kapitány, vitéz hazánkfiai legvitézebbjeinek egyike. Mindent el kívánok érte követni, hogy boldoguljon, míg a harcz órája elkövetkezik, hol ily karokra a hazának nagy szüksége lesz.

Kérem, adassa magának által a bizonyítványt, melyet neki adtam, s mutassa meg azt ismerőseinek, kivált a hölgyek, lehetetlen, hogy ne interessálják magukat mellette.

Ő maga, mint neje is, igen szerények kívánságaikban, dolgozni akarnak, hogy éljenek.

A katonásdit játszó urak Amerikában, kik között Önnek is vannak bizonyosan ismerősei, mint Sandford tábornok etc. talán szintugy hajlandók volnának magukat interessálni a derék vitéz fiú mellett.

Szíves barátsággal

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.161.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 75. o.




75
London, 1852. december 5.
Kossuth Asbóth Sándor alezredes figyelmébe ajánlja Boros Sándort, feleségének unokaöccsét.
[488]


London, dec[ember] 5. 1852.

Édes Barátom!

Bemutatom Boross Sándort, nőm unokaöccsét, a legszolidusabb karakterű hazafiak egyikét, rendíthetlent mint a kőszál becsületességben, hazafiságban, kit szeretek és becsülök, mint érdemli is.

Ő alamizsnát nem fogad el senkitől, még tőlem sem; bár minden nélkül van a világon. Elvitték szép jószágát, halálra ítélték, felakasztották in effigie[489] (hiszen rokonom!), és kergették mint a vadat bujdoklásában a jó magyar nép között két éven át. Végre megszabadulhatott, megmentve a jövendő bosszúnak puszta életét.

Ez nem szégyel dolgozni, akármit a világon, lelke ép és erős, mint teste.

Kérem, ne vonja meg tőle tanácsát.

Szíves barátsággal

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.161.2/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 75. o.




76
London, 1853. május 20.
Asbóth Sándor alezredes előző levelére válaszolva Kossuth kifejti, hogy nem tudja a kért 1000 dollárt küldeni, és nem érti, mire kell ez az összeg, valamint rábeszéli Asbóthot, hogy a felkínált amerikai állást miatta és az emigráció ügyeinek intézése érdekében ne utasítsa vissza.


London, május 20. 1853.

Édes Barátom!

A bizonyítványt küldöm, és kívánom fogadja abbani nyilatkozataimat, mint szíves barátságomnak és őszinte érzelmeimnek kifejezését.[490] Adja Isten, legyek valaha azon helyzetben, hogy Ön iránti hálámat tettleg bizonyíthassam. Akkor tapasztalandja, hogy oly embert tisztelt meg barátságával, ki azt teljes becse szerint méltányolni és viszonozni képes.

Ápril[is] 14-kei, és május 4-kei levelei folytán ezeket kell megjegyeznem:

1. Írja alezredes úr, hogy „október ótai rendes hivatalos jelentéseire” nem feleltem. Válaszom az, hogy négy hónapon át Öntől egy betű írást sem kaptam, elannyira, hogy hosszas hallgatása miatt aggódván nem hivatalos dolgok tekintetében (mert ilyes dolgaink ott fájdalom nem voltak, mik iránt Öntől jelentést várhattam volna), hanem aggódván személyes mibenléte iránt, Ihász[491] által több ízben írattam Bíróékhoz azon kérdést, mi történt Önnel, hogy hónapokon át semmit sem hallat magáról.

2. Végre úgy tetszik márciusban kaptam egy levelét, melyben annyi volt, „küldjek vagy assignáljak[492] vagy 1000 dollárt”. Erre Pulszkynak írtam, magyarázza meg Önnek, mi állásban vagyok én, hogy nálam nem járják ám ez ezeres, de még a tizes assignatiók sem, hacsak az vén Istenre nem assignálok, és annak nemigen szokása honorálni a váltókat; magyarázza meg, hogy nálamnál nincs kevesebé assignálható ember a világon, nincs nagyobb koldus, mert a haza ügye havonkint most is 20 000 forint költséget igényel, és míg magam és családom a szó szoros értelmében csaknem koplalunk, ezer ínséges ember jár nyakamra, és hogy ezen nyomorult gondteljes állapot így tart 10 hónap óta, egy garas jövedelem nélkül. Egyszersmind kérdeztem, hogy ugyan minek az az ezer dollár? Oly summa, mennyit én egész éven át nem költhetek családomra összesen. Mire? Miután én nem tudom, hogy a raktáron kívül valamiért fizetnem kellene, a nyomtatványokérti fizetés (600 dollár) is ide utasítatván Philadelphiából?

Pulszky nem találkozott Önnel e levelem vétele után; hanem ápril[is] 14-kei levelében látom e neveket: Sacchi, Haubold, puskaműves, Lambeer.

Sacchi! Mi dolgom nekem Sacchival? Én kifizettem utolsó fillérig, kezemben is van acquittirozott alkulevele[493]. Nem tudnám hogyan tartozhatnám én Sacchinak valamivel?

Haubold! Ezt detto nem értem, mi dolgom lehet vele.

Puskamíves! Ez nekem tökéletes enigma[494], hacsak nem valami puskáról van szó, melyet valaki hozzám hozott ajándékba-e vagy próbára? Nem tudom, és mely Picket ezredesnél lévén, Henningson által akármikor visszakérhető és visszaadható.

Végre Lambeer, ez talán a raktártulajdonos? Ennek januártól igaz kell fizetni nem tudom mennyit, de eziránt régen írtam Henningsonnak, hogy miután már alig van valami a raktárban, szállítassa át azt a csekély holmit Law úrnak[495] valami raktárába, és amazt fizesse ki.

Ez az egész. Többet nem tudok. A kórházra nem feltétlenül ígértem az 500 dollárt, hanem ígértem könyvemnek árát, melyet kiadni ígértek; nem adták ki, tehát megszűnt. Próbáltam bostoni comitémat[496], hogy adjon e célra. Nem adott, és így vége van, nekem senki sem ad egy garast is, magamnak nincs, és így természetesen én nem segélyezhetek másokot, bármennyire óhajtanám is.

Hanem tegnap kapok Waiglitól[497] egy levelet, melyben írja, hogy Önnek valami nagykörű alkalmazás ajánltatott Virginiában, és ön ezt az én megbízásaim miatt nem akarja elvállalni. Bocsásson meg, édes Barátom, ha azt mondom: reménylem Waigli rosszul értette Önt, mert azt csakugyan restelleném, ha minden ok nélkül az én nyakamba háríttatnék ily szerencse magátóli elutasításának morális súlya.

Mik azok az én megbízásaim? A raktár mely jobbadán már üres, és egy pár mázsa letárolt puskatöltés. Ez csakugyan nem olyan, mely egy oly lépést igazolhatna. Mikor eljöttem Amerikából, még nem tudtam, hogy ily szegény leszek, és reméltem adhatni Önnek megbízásokat; mégis emlékezik: Baldwin úrnál mindent elkövettünk, Önnek távol N[ew] Yorktól szubszisztenciát[498] keresni, és épp ezen kilátásban akkint egyeztünk, hogyha elhagyja N[ew] Yorkot, adja át Waiglinak a kulcsokat. Ennyire nem volt Önnek tudtával és akaratával szándokom Önt N[ew] Yorkban tartóztatni, nem is volt volna semmi ok reá, mert az amerikábani minden teendők diplomáciai körbe tartoztak és tartoznak, ami természetesen Ön összeköttéseinek körén kívül van.

Azon imputációra[499] tehát valóban nincs semmi ok és alap. Önnek természetesen tetszésétől függ valami alkalmazást el vagy nem fogadni, de az el nem fogadásnak súlya énreám nem hárítható.

Mi az én dolgaimmal a teendő? A töltéseket Kingsland leltároztatni ígérte, megtörtént-e? Nem tudom. Akármikint legyen, ha konzerválhatók romlás és költség nélkül, konzerválandók, hadd feküdjenek, nem kérnek enni. Ha nem konzerválhatók, írtam Henninsgsonnak, ajánlja Law úrnak kölcsönbe, annak idejébeni visszatérítés[e] mellet. Ha el nem fogadja, el kell adni amint lehet; mert én innen Amerikába semmi szín alatt egy garas pénzt nem küldhetek konzervációjukra. Ha szükségünk lesz reá, veszünk annak idején.

Ez az egész. Kérem, tehát ezen dolgok miatt ugyan ne engedje magát privát dolgaiban influenciroztatni. Akárhol lesz alezredes úr, meglelem én mikor kell, és meg a haza.

Ölelem meleg barátsággal

Kossuth

Kérem Henningsonnak megmondani, hogy azon bizonyos török dokumentumot Raymond úr által küldöm. Féltem postára bízni.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.150.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 91–94. o.




77
London, [1853.] október 17.
[500]
Kossuth hiányos keltezésű levele Kiss Miklósnak, feltehetően a krími háborút közvetlenül megelőző politikai eseményekről.


London, okt[óber] 17.

A hírlapok mondják, hogy Omer pasa[501] tábor[i] vezérkarnoka, Skender bég[502] (ez Ilinszky, nálunk szolgált) Párizsba jött. Igaz? Mit akar?

Nem lehetne tekintélyes francia által neki ajánltatni (vagy Veli pasa[503] útján), hogy úgyis Londonba jőve, jó volna velem confidentialiter[504] értekeznie, mert nem lehet tudni, mit hoz az idő.

Jó volna értetni a törökökkel ott, hogy ha a török talpra áll, a francia semmi esetre sem hagyhatja el. De ha a háború izolált oriensi[505] marad, a francia segítség nem lehet igen nyomatékos, többnyire csak tengeri lehet, holmi 15-20 000 ember a Dunánál nem dönt. Eldöntőleg nyomatékossá tenni a francia segítséget csak egy mód van: generalizálni[506], európaizálni a háborút; azáltal, hogy ne engedje a török Ausztriát neutralitást affektálni[507], hanem kényszerítse az álarcot ledobni. Ekkor az a francia, mely az Oriensre nagy hadseregeket bizonyosan nem küldhet, 200 000 emberrel fogja soutenirozni[508] a törököt, hol? A Rhénusnál[509] és Olaszországban.

Ez igaz, és az, hogy érdekünkben is áll, nem ront az igazságon. Miért nem mondhatnák ezt a töröknek francia statusférfiak[510]? Katonák? Miért nem M[onsieur]r le Prince[511] maga is, par discours[512] akár Skender bégnek, akár Veli pasának??

Szíves barátsággal

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 263. o.




78
London, 1853. november 18.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek a krími háború aktuális eseményeivel kapcsolatos teendőkről.


London, nov[ember] 18-kán 1853.

Kedves Alezredes úr!

Múlt postávali levelem óta semmi sem jött közbe, ami kilátásainkban és a diszpozíciókban[513] változtatást okozna.

Az utolsó hírek nagyon ellenkeznek. Egyik azt mondja, hogy az Oltenicánál pozíciót vett török jobbszárny (9000 ember) három orosz megtámadást visszavervén, végre maga Gortsakoff[514] 45 000 embert vezetett Oltenica ellen; mely nagy erő előtt amaz csata nélkül visszavonult a Duna jobb partjára; másik ellenben azt mondja, hogy a török nyomult előre, Bukarestnél az orosz főerejét tönkreverte, és jobbszárnyával (mely Oltenicától az Argisz bal partján nyomult fel) a moldvai retraite[515] vonalt elvágván, Gortsakoff vert hadával kénytelen volt Brassó felé Erdélybe menekülni.

Ha ez utóbbi hír igaz, úgy annyi, mint ha már csatáznánk, mert az osztrák csak úgy tarthatta fel neutralitását[516], ha az Erdélybe menekült orosz hadat lefegyverezte; mit bizonyosan nem tett; és ha nem tette, megtörte neutralitását, és ezen megtörés az, mely a porta által elvben már elhatározott velünk szövetkezés nyilvános végrehajtását feltételezi.

De ha az első igaz is, az nem oly körülmény, mely az orosz fegyvereken az első csatákban ejtett csorbát letörülné, és a cárnak lehetségessé tenné „prestige”[517]-ének csonkulása nélkül kiegyenlítésre nyújtani kezét.

Reám tehát a körülmények csak azon határozással vannak, hogy kétszeresen megkettőztetem igyekezetemet magamat indulható állapotba tenni, és mihelyt csak 25 000 dollárt szerezhetek, indulok.

Ezért utóbbi levelembeni diszpozíciók nem szenvednek változást; mondja meg ezt Henningsonnak is, kinek ezúttal nem írok; mert nincs időm ma mégegyszer leírni ez újságkombinációt, mit Ön vele úgyis közölhet.

Tessék is vele folytonos raportban[518] lenni; mert korporacionális[519] indulhatások főképp az ő hatályos erélyétől függ, mire őt ezennel újólag fel is kérem.

Ha indulnak, szükség, hogy minden amink még ott van, elhozassék. Értem a muníciót is.

Az elhozandók közé számitom a pénzjegyeket is, és banki vésményeket[520] (Platten) Tiedemantól Philadelphiában. Kérem, írjon neki iránta azon hozzátétellel, hogy most van ideje az ottani comiténak[521] a munkásságra, mire a múlt postával Henningsonhoz küldött hírlapfelszólításom a néphez megadandja a kellő lökést. Azt mindenesetre kérem, hogy ha a nyomdáknak a jegyekért még valami fizetnivaló volna, eszközöljék, hogy az elküldésben az ne tegyen akadályt, mert hiában, mi csak akkor rendelkezhetendünk financiális[522] erőről, ha az osztrák a törökkel már engagirozva[523] lesz.

Mindenesetre Konstantinápoly most lehető legjobb piac jó fegyverek, ágyuk, muníció, és hadikészletek bármi nemére, és első kereskedelmi szabály lévén, hogy ha valaki eladni kíván, vigye portékáját a vásárra, igen kevés vállalkozási szellemnek kell lenni az amerikaiakban, ha ezt most nem teszik. Hasson erre ismeretségei körében. Nekünk igen érdekünkben áll, hogy minden, amit háború esetében használhatunk, vitessék Konstantinápolyba. Definitív[524] megvételi kötelezettséget ugyan magamra előre nem vállalhatok, de aki elég belátással bír a körülményeket jól felfogni, nem kételkedhetik rajta, hogy oda érkeztemkor vagy magam oly karban leszek, hogy átvehetem, vagy legalább elég befolyással bírandok, hogy ami használható, és árban méltányos, a török átvegye.

Próbálja, amit tehet e részben és Isten áldja mindnyájukat.

barátja

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.156.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Kívül: „Asbóth Alezredes úrnak. Kossuth”.

Közli: Adalékok. 94–96. o.




79
London, [1853.] december 21.
[525] Kossuth levele Kiss Miklósnak az orosz–török háborúval kapcsolatos kilátásokról, valamint teendőkről.


Dec[ember] 21., London

Kérésem teljesítésérei becses ajánlkozását szíves köszönettel vettem.

A múlt szombat rezultátumának[526] feszült kebellel néztem elébe. Ma már szereda van! 21-ik! És nincs tudósítás.

Kérem legyen szíves egy sorral értesíteni.

Az idő mondhatlanul körmünkre égett. Periculum in mora.[527] 20-ik elmúlván, és nem tudván miként állok pénz dolgában, diszpozícióimban[528] mondhatlan zavarba jöttem, a bolondulásig!

Sinope nem csinál különbséget. Au contraire. C’est une raison de plus de se dépęcher, et une chance de plus de réussir.[529]

Aggódva várom levelét.

Lehetne-e Franciaországban egy gőzöst bérelni, pour un voyage a l’Orient[530], úgy, hogy egy angol pontot érintsen pour embarquer des passagers[531]?

Szíves baráti kézszorítással

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 263–264. o.




80
London, 1853. december 27.
Kossuth levele Asbóth Sándor alezredeshez Boyle úr kölcsönajánlata tárgyában.
[532]


London, dec[ember] 27. [1]853.

Kedves alezredes úr!

Ki nem mondhatom, minő zavarnak tesznek ki azáltal, hogy november holnap folytában tett diszpozícióimra[533] senki sem felel. Mennem kell, és nem merek indulni, és nem merek anélkül, hogy tudjam, történik-e ott valami vagy nem, mihez magamat alkalmaznom szükség.

Meg nem foghatom ezen mulasztást.

Önnek nov[ember] 16-kai levelét, melyben Boyle úr kölcsön-ajánlata iránt tudosít, vettem dec[ember] 24-kén.[534]

Rutkaynénak egy dec[ember] 4-kén írott levelébe volt zárva, tehát hevert nála 19 napig.

Az ő levele pedig volt expediálva[535] nem a dec[ember] 4-kei, nem is a 7-kei, hanem a dec[ember] 11-kei hajóval, ismét hevert 6 napig, összesen 25 napig hevert N[ew] Yorkba[n] ily fontos levél! Ha minden teketória nélkül postára tette volna nov[ember] 16-án, vagy biztosság végett George Sanders konzulhoz intézve, e levél (ha nem humbug) hazánk sorsára elhatározó befolyással lehetett volna ekkorig.

Most is nagy befolyással lehet még, de 6 hét csakugyan veszve van.

Kérem, mondja meg Boyle úrnak, hogy ha nekem írásba adja ajánlatát úgy, hogy azt megmutathassam és a föltételekről is értesít (ratifikációját[536] feltartva), a világ megszabadítójának dicsőségét vívhatja ki magának, egy egyszersmind igen nyereséges spekulációval; és én magamra vállalom, hogy kiviszem a törököknél a feltételt (mely olyan, hogy azért csak mélyen kötelezve érzem magam; úgy is kell, más feltét alatt ne is adjon pénzt), de a kivitelről csak úgy biztosíthatom, ha előbb nekem ad 60 000 dollárt kölcsön magyar kölcsönjegyekre (adok 100 000 dollár értékű jegyet) és emellett privát váltókötelezvényt, hogy három hónapról három hónapra 5000 dollárjával a kölcsönt visszafizetem. E 60 000 dollárra avégett van szükségem, hogy a nagy kölcsönnek melyet ajánl, a török kormánynál feltételestől elfogadását eszközölhessem.[537] Ha ennyivel mozoghatok, eszközlöm, de ha egy kis pénzzel nem mozoghatok, nem.

A dolog nagyon fontos. Kérje fel Boyle urat, hogy írjon nekem eziránt; levelét külső borítékkal adresszálja[538]: G. Sanders Esqu[ire] U. S. Consul general, 45. Wegmonth Street, Portland Place, London.[539]

Akár leszek itt, akár az Oriensen[540], megkapom levelét, és szerinte cselekedendek.

Mi induló félben vagyunk, csak Amerikából várunk levelet, jót vagy rosszat, csak levelet.

Szíves baráti üdvözlettel

K[ossuth] L[ajos]

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.152.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Adalékok. 100–101. o.




81
[Hely és dátum nélkül, 1853-1854.]
[541]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklóshoz, melyben a szükséges pénzösszegek előteremtésének nehézségeiről és a megvalósítandó fegyvervásárlásokról ír.


[…] Önt e titoknak megőrzése iránt.

Otthon a dolgok készen.

Ne szóljon nekem kérem politikáról, ne várakozásról, és e vagy ama eventualitásra[542] való támaszkodás tanácsosságáról. Ön ismerheti a francia kabinet secretumait[543] és szándokait (ha ismeri), de csak ezeket. Nem tudhatja az állapotot sem otthon, sem a Keleti titkokat, sem azt, mi áll hátam mögett, ha egyszer kezdtünk. Én mindent kombináltam[544]; sem gyermek, sem olasz vizionárius[545], sem poéta nem vagyok; és bár életemet egy görögdinyénél feljebb nem becsülöm, s azt par dépit[546] sem vonakodnám eldobni, de a hazával nem játszom könnyelműen. Határozatom átgondolt, komoly, változhatlan.

Azért én Önnek nem véleményét kérem, hanem a haza nevében szólítom fel: akar-e és tud-e segíteni? Ha igen, áldja Isten, én tolmácsa leszek érdemének a haza előtt. Ha nem; dobja tűzbe levelemet és n’en parlons plus[547].

Segíteni! Miként? Kérdi Ön.

Én itt mindent kimerítettem, mindent. Kiválogatva Anglia minden liberalitásait, ezer levelet írtam, rezultátum[548] 300 font.

Amerika fedezte két évi roppant politikai működés költségeit, a rezultátuma: háború Keleten. Nem én idéztem elő, de én döntöttem meg a gyalázatosan egyenlítgető diplomácia fortélyait, mozgásba hozván azon elemet, mely a Portának[549] bátorságot adott kötelességének magasságára emelkedni. Amerika most is expedíciót rendez, ez közel 5 millió frank inveszticióval[550] jár, és tízszer annyit invesztiáland segítségünkre, ha egyszer az ágyú szól. És messze van. Oda többért nem folyamodhatok.

A francia kormányban sok elem van, mely érzi, hogy csak háborúban lehet menekvés. Maga a főnök is érzi ezt, de „il est grisé du pouvoir”[551], a „békecsászárság” konvenienciájának[552] hódol, szeretné a háborút, de úgy, hogy azt ő provokálta légyen. Miként lehet ez? Úgy, hogy míg ő mindent elkövet a békére; mindent arra, hogy Ausztriával egy nyomon járjon, bár tudja, hogy ez csak arra állhat reá, mit az orosz akar, hogy ez alatt mondom a török és osztrák közt szakadás történjék; mely a lokalizált háborút generalizálja[553]. Bon.[554] 25 000 font kezemben, és egy hónap alatt a dolog megvan. De „ceux qui se grisent de pouvoir”[555] konvenienciáknak rabjai. Traktálni[556] az osztrákkal; és nekem titkon anonim 25 000 font kreditet[557] nyitni, ezt nem teszik. A kormánnyal nem lehet Önnek eziránt szólani, hiában volna. De hát a prezumptív[558] örökössel szólhat Ön? Ha lehet, kilátással tegye, ha nem, nem.

Van egy más lehetség: Pulszkyék egyetlen vagyonukat, antikvitási gyűjteményöket[559] (piaci ára 8 000 font, reális becse 12 000 font) felajánlották, hogy adjam zálogba, ahol és amint tudom, pedig nem ismerik kalkulusom détail-jait[560] csak annyit látnak, hogy pénzre szükségem lehet. Ez hazafiság. Ez szép. Azonban nem egyéb, mint hazafiúi kötelesség, melynek határa nincs, mint pusztán a tehetség. Végigfutottam minden bankárt és pénzes ismerősömet, a roast beef-es[561] angolnak művészeti gyűjtemény nem „current article”[562]. 2 500 fontot ígérnek reá, nincs rajtunk segítve.

De nekem azt írják Párizsból, hogy Branyizky[563] pénzsegítségre szólíttatván fel Czartorisky[564] által, megtagadta, a másik párt által, szinté[n] megtagadta; de azt tette hozzá: „Ha K[ossuth] kérne (hogy már én), neki adnék, az más dolog volna. Önöknek nem.”

Kérem, szóljon vele, az idezárt sorok alapján. Csak annyit mondjon neki, hogy az Oriensi komplikációk alapján itt a cselekvés ideje, minden készen van; csak egy kis pénzre van szükség. Hozzá van bizalmam. Kölcsönözzön 20 000 fontot. Szabja ki maga a feltételeket. Ha biztosítás kell, ennek alapja: adjon 12 000 fontot kezembe, biztosítékul Pulszky hasonló értékű gyűjteményét, nejének és nőmnek 1000 font értékű schmuckjával[565] adom zálogba, mellé egy kötelezvényt, hogy ha egy év alatt ki nem váltom, eladhassa, ahogy tudja, és a differenciát, mint váltóadósságot rajtam megvehesse. 4000 fontért consignáltassa[566] az 5000 fegyvert (megmondom kinél) úgy, hogy az ő birtoka gyanánt K[on]stantinápolyba küldetve, én csak úgy vehessem ott át, ha kifizetem. 800 fonttal expediáltassa[567] a 9500 fegyvert, mely iránt Poenisch által (és nevében) vitettem az alkut, és mely iránt Ön az idezárt levél mellett, a tulajdonossal, Randigerrel[568] azáltal végezhet kinek nevét a levélbe beírja. Eszerint 17 800 font fedezve lesz, maradjunk ennyi mellett. Sokallja? Hagyjuk el a fegyvereket, és maradjunk a 12.000 font, és a Pulszkyék és nőm záloga mellett. Ha azt mondaná: „nekem nem kell zálog, adok amennyit lehet, de 12000 font sok”, jó, elfogadom köszönettel amennyit ad, ha csak 1000 font volna is (mennyit már egyszer hírem, tudtom nélkül törökországbóli kiszabadításom tentativájára[569] kidobott). Ez esetben itt adjuk zálogba 2500 fontért a holomikat, még melléteremtek, ha a pokolból is, vagy 3000 fontot, és cselekszünk a minimum alapján. Sajnos, de cselekszünk.

Hát Ön, édes barátom, tehet-e valamit? Ha igen, tudom, hogy megteszi; ha nem, kérem ne ereszkedjék mentségekbe, „nem”, ez elég.

Imhol roppant fontosságú kérelmeim, mikhez csak azt rekesztem, hogy egy hétnél több időt e negociációkra [570]nem szánhatok. Tíz nap alatt vagy cselekednem kell, vagy főbe lövöm magamat a nem cselekhetés miatt, mert a viszonyok parancsolólag állnak előttem, vagy most, vagy általam soha. Nélkülem lehet, de velem többé nem.

E levél postán, de biztosan megyen. Válasza végett ha embert tart küldeni szükségesnek, viselendem a költségeket.

Szenvedő nemzetünk jövendőjét tettem kezeibe. Ha lehet, segítsen, ha nem, legyen meg az Isten akaratja.

Baráti érzéssel és hazafiúi üdvözlettel

K[ossuth]

Ugyan az Ön „Prince” barátja nem adhatna Önnek „K[on]stantinápolyba és présentbe[571] vagy ezer carabine a la Minié-t[572]? Szépen megköszönnők. És mibe kerülne neki? Ha akarna.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 273–276. o.




82
[Hely és dátum nélkül, 1853-1854.]
[573] Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak, melyben egy francia tüzérségi fejlesztésről számol be és kér további információkat.


[...]leriába; a vetágyúk (haubicz) hasonló súly mellett nagyobb kaliberűek, mint a sugárágyúk; lehetnek, mert kisebb portöltéssel dolgoznak. Ezen elvet vette fel a császár a sugárágyúkra, és az experimentumok[574] megmutatták, hogy a portöltést a golyóhozi arányban 1/3-ról 1/4-re lehet redukálni anélkül, hogy ez különbséget tenne a lövésben. Ebből következett, hogy baj nélkül lehet véknyabb a cső fala, tehát nagyobb a kaliber. On a donc allégé le 12 au poids de 8, et le 18 au poids de 12.[575] Roppant előny; retablírozva van a perfekcionált gyalogsági fegyverek feletti szupremácia aránya[576].

Kérem szerezze meg nekem ami erre vonatkozik. A raportot a metzi experimentumokról[577], a lövésztáblákat a távolság és a ricochetek elevatiói[578] iránt, arányban az angulus incidentiavel[579], a konstrukció szabályait, keverék aránya, fúrás aránya, a lafettak[580] konstrukciója, az avant-train láda[581] töltéskapacitása, por és golyó arány, kartácsgolyók nagysága és száma, ló-, emberszám, és azon körülmény iránt, hogy igaz-e, hogy ezen ágyúk vet- és sugárágyúk gyanánt promiscue[582] használhatók.

Az artillerie directionnál erről egy komplett reglementnek, manuelnek és raportnak kell lenni.[583]

Ezt, és egy igen jó francia Minié carabine-t[584] igen kedvesen venném. Árát igen szívesen megfizetném.

Szíves barátsággal

Lajos

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




83
[Hely és dátum nélkül, 1853-1854.]
[585]
Kossuth könyvlistája.


Traité Elementaire d’artillerie à l’usage des militaires de toutes les armes par Decker (deutsch, wo möglich, wo nicht, französiche Übersetzung[586]

– Boîte de theorie pour l’infanterie[587]

– Boîte de theorie pour la cavalerie[588]

Ez drága lesz, nem venni, csak megtudni az árát.

– Bibliothèque complète de sous officiers d’infanterie[589], 2 fra[nk]

– Manuel de sous officiers de cavalerie par Fougère[590], 1 frank

– Instruction sur le service de l’équipage de pont[591], 1 fr[ank]

– Aide mémoire de l’officier d’infanterie par Husson[592], 50 cent

– Manuel de la gendarmerie[593], 3 fr[ank]

– Manuel reglementaire à l’usage des officiers de santé[594], 6 fr[ank]

– Instruction sur le service des officiers d’ordonnance dans les Hőpitaux par Dubois[595], 2 f[rank] 50

– Aide mémoire de l’ingenieur militaire par Guivet[596]

– Agenda pour servir sur le terrain à messieurs les officiers de l’état-major[597]

Tactique des trois armes par Decker[598] (német, ha lehet), 15 fr[ank]

– Birago: Recherches sur les équipage de ponts militaires[599] (németül, ha nem drága)

Thiebault: Sur le service de l’état-major[600]

HL Personalia: 88. doboz

Francia, magyar és német nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




84
London, 1854. január 10.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a nemzetközi politikai helyzet elemzése mellett a pénzhiányról panaszkodik.


Bizalmasan.

London, jan[uár] 10. 1854.

Kedves Ezredes úr!

Karádynak[601] és gyermekeimnek ma halaszhatatlanul 10 fontot kell vala küldenem. Egy ismerősöm jelenté magát, hogy ma megyen Párizsba és elviszi. Vártam posta indultáig és nem jött, és így hoppon maradtam; este van, többé váltót nem szereztek ma, és nehogy gyermekeim a máris késleltetett pénzküldés miatt csak 24 óráig is valamiben hiányt szenvedjenek, kérem, legyen szíves Karádynak 250 frankot előlegezni, a holnapi postával megküldöm.

Minapi tudósítását – bár igen kedvetlen vala – köszönöm. Az én elhatározásaim azáltal, amit tudtomra adott Ön, semmiben sem változtak, sőt inkább újabb ingert kaptak azokból „es darauf ankommen zu lassen”[602], ha merik-e azon infamitást[603] megtenni, nem oly könnyű lesz, mint gondolják, úgy csak erőszakra lesz szükségük, és nem fog mehetni oly eklatáns skandallum[604] nélkül, melynek pulzációja messze lüktethet el, és sokan megbánhatják nyugoton, kik ily hallatlanságot mernének keleten. Velem nem oly könnyen mennek a coup de main-nek[605]. Azonban azt, amire határozatom kivitelében szükségem van – pénzt – nem teremthettem maiglan is. Ön csaknem végreményemet vette el, és azon percre juték, hogy hosszas kínszenvedések után az elhatározó pillanatnál látván magamat, vagy egy desperátus[606] lépést kell tennem, vagy azt mondanom „pályámnak vége, tegye más, ha tudja, én nem tudom”. Így vagy úgy, de végének kell lenni, ez állapot tűrhetetlen tovább.

Az osztrák elleni szándokok sinceritásába[607] teljességgel nem bízok a párizsi urak részéről. Az orosz ellen? Lehet, de az osztrák ellen nem hiszem, ámbár si on ne s’aurait point grisé du pouvoir[608] kellene tenniök, különben nem értik érdekeiket. És mégsem hiszem, hogy tegyék, ép azért, mert kellene tenniök.

[18]21-ben nem ment be a flotta a Fekete-tengerbe, 10 nappal később igen, de csak egy diviziócska.[609] Ellenben mikor a softák zajongtak Stambulban a negociocionális komédia[610] miatt, ugyancsak siettek a gőzösök az Arany Szarvba interveniálni a szultán mellett. A cár ellen? Oh nem! A törökök hazafisága ellen. Hehj! Ha az Isten megmentette volna a törököt az angol és francia barátságtól már otthon volnánk!

A 700 ezernyi armada[611] szaporodás amint látom, 40 000-nyi regruta[612] behívására redukálódott[613]. De feltéve, hogy a sok úton híresztelt tavaszi szándok igaz, (mert annyi úton híresztelik a coup d’état à l’extérieure-t[614], hogy épp azért humbug[615], mert annyira híresztelik), miért nem segítene minket a készületekben bent, mik csak pénzzel, sok pénzzel tarthatók fel hosszasan, és még több pénzzel irányozhatók egy bizonyos percig való várakozásra. Hogy populáris[616] mozgalomnak mesterei legyünk, és akkor éclatirozhassuk[617], amikor mi akarjuk, és nem a véletlen, arra pénz, sok pénz kell, én pedig kimerültem utolsó fillérig.

Szíves barátsággal

K[ossuth]

Sorsombani osztozási ajánlatát szívből köszönöm és elfogadom, de jutalomul csak veszélyt, fáradalmat és tán halált ígérhetek. Ez a mi osztályrészünk, de a hazáé: szabadság.

Ha Ön nem lesz ott, kell, hogy legyen valaki helyben: jó lesz Schmidegg?[618]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 348–349. o.




85
London, 1854. március 3.
Kossuth levele Asbóth alezredesnek a londoni amerikai konzul visszahívása miatt teendő intézkedésekről.


Barátom!

Még mindig semmi levél Öntől novemberi leveleimre.

Sanders konzult a szenátus visszahíván, rajtunk nagy csapást okozott.

Ezen segíteni kell, olvassa el az idezárt levelet és érteni fogja.

Segíteni kell rajta úgy, amint írom.

Egyik mód: a németeket mozgásba tenni. Hírlapokat és meetingeket[619].

Evégett leveleimnek jó német kezekbe kell jutni, de nem tudom az adresszeket[620].

Henningsonnak küldtem 6 darabot, expedíció[621] után még készen lett 5; azt Önhöz küldöm sietve, konzultáljon Henningsonnal, hogy kikhez kell küldeni, és kérem, expediálják.

Akármit csinálnak az osztrák javára a diplomaták, mi verekszünk, annyi bizonyos, biztos sikerrel, ha az amerikaiak tesznek mellettünk valamit, kevesebb kilátással, ha nem segítenek, de verekszünk.

Ölelem barátsággal

K[ossuth] Lajos

London, márc[ius] 3. 1854.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.159.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. Kívül: „Asbóth alezredesnek.

Rögtön átadandó! K[ossuth] L[ajos]”.

Közli: Adalékok. 113. o.




86
London, 1859. március 29.
Kossuth töredékes levele Klapka tábornoknak, melyben az újabb magyar szabadságharc esetleges francia támogatásáról, és annak általa támasztandó feltételeiről ír.
[622]


London, márc[ius] 29. 1859.

Kedves barátom, Tábornok Úr!

Az olasz dolgok kongresszus elébe bocsátása, összekötve N[apóleon] császár szembetűnő habozásaival, kedvetlen fordulatot ad a bonyodalmaknak. De minthogy a kongresszus nem fog a jövő hó vége előtt összeülni, és szubjektumai még nincsenek détailokba meghatározva[623], nem kell a békés tatarozás sikerét bizonyosnak vennünk, kivált mert Piemontra nézve „la position est absolument intenable”[624] (így mondják ők magok). Legaggasztóbb az, hogy úgy az osztrák, mint Piemont kötelezték magokat az angolnak, hogy a kongresszusig összeütközést nem fognak provokálni. Mindazáltal nekünk a háború lehetőségét kell szemügyben tartanunk, és ezen irányban működnünk. Ha nem lesz semmi az alkalomból, nem lesz; ha lesz, jobb készen lennünk, mint meglepetnünk.

K[iss] Miklós itt volt, csodálkozott ugyan, hogy Tábornok Úr febr[uár] 24-i levele[625] folytán őt speciális megbízásokkal felruházottnak vártam, mert úgymond ő semmi speciális utasítást nem kapott. Azonban amiket mondott a dolgok állásáról, tudomásomhoz becses adalékokul szolgáltak. De voltak más biztos kútfőből is értesítéseim, melyek a K[iss] Miklóséval összevetve azon meggyőződésre juttatnak, hogy nézeteimre nézve általánosságban a hatalmokat tisztába hoznom annál halaszthatatlanabbá vált, minthogy nemzetünk lehető részeltetését oly sikamlós ösvényen látom, melyből ha idején biztos alapot nem keresünk, hazánkra végetlen szerencsétlenségnél egyebet nem várhatunk.

Engedje tisztelt barátom, jan[uár] 17-kei értekezésünk[626] velejét reasszumáljam[627].

Helyzetem ez, hogy akármi felhívás intéztetnék a nemzethez, ha nem tőlem jön is, a nép azt hiendi, hogy kezem benn van a dologban, és határozatára nem kis befolyással lesz azon hit és bizalom, hogy én vérével nem játszom gondatlanul, és így bizton felkelhet, mert én bizony azon gondolkodtam, bizonyosan gondoskodandtam biztosítékokról. Ezért engem még csak elhallgatás sem óv meg (nem vadászott, nem keresett, de meglevő) helyzetemből reám súlyosodott felelősségtől. E kénytelenség rezultátuma[628] gyanánt állítom fel a következő három pontot. 1) hogy főképpen enyém lévén a felelősség, a vezényletet kezemből ki nem adom. 2) velem kell a hatalmaknak egyezkedni, miszerint biztosítékok legyenek kezemben, melyek hazánkat vagy a megcsalatástól megóvják, vagy ha mégis megcsalatnánk, kimutatnunk engedje, hogy nem alapos ok nélkül cselekedtünk. 3) hogy a nemzet csak akkor, és semmi esetre nem előbb, és nem anélkül szólíttassék fel a felkelésre, ha már a francia zászló magyar földön valósággal engagirozva[629] lesz. Más garanciákra is lesz szükség, tisztába vagyok irántuk, de emlékezni fog Tábornok Úr, hogy ezen utóbbit egyik legnélkülözhetlenebb biztosíték gyanánt állítottam fel. Mindezen pontokban megegyeztünk.

Ma már úgy látom a dolgot, hogy e pontokra nézve barátaink körében tetemes tévedések forognak fenn. Ez azonban nem nagy baj, mert könnyen ki lehet egyenlíteni. De az már igen nagy baj, hogy a hatalmakat is félreértésben látom lenni, és aggaszt az, hogy ezen valóságos vagy színleges tévedést, ők (a hatalmak) pozitív tudomásom szerint kettős játékra használják, melynek – ha nem vigyázunk – hazánk lesz áldozatja.

Nehogy félreértésre szolgáltassak alkalmat, megjegyzem minden mentális reservata[630] nélkül, őszinteséggel, hogy ezen tévedésdeket a legtávolabb sem tulajdonítom Tábornok Úr szándokának. Én valamint egyenességéről meg vagyok győződve, úgy szándokai tisztasága iránt teljes bizalommal viseltetem. Hanem én úgy látom, hogy Tábornok Úr a köztünki egyetértésről (amint ez igen természetes) csak általánosságban szólván, mások és különösen a hatalmak saját inyök szerint magyarázták azt, és így a dolgok oly irányba tereltettek, mely egyenes ellentétben van a fennebi két utolsó ponttal (az elsőt nem említem, mert az köztünk családias dolog, melyhez a hatalmaknak semmi köze).

Tábornok Úr, mint írja, megveregette a bokrot ha nem akarnának-e már velem egyenesen érintkezni, és azt felelék, még nincs ideje. Tábornok úr ebből természetesen azt a következtetést vonta, hogy no semmi, várhatunk míg ideje lesz. Azonban midőn a nagy úr[631] azon kérdésre, miként állunk egymással?, általánosságba azt kapta feleletül, „hogy a legjobban”, és így is fogunk maradni (mit én tiszta lelkemből viszonozok), a nagy úr azt a következtetést vonta, hogy tehát nem szükség velem érintkezniök És (itt jő már a kettős játék) midőn [...]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




87
Genf, 1859. július 19.
Figyelmessy Fülöp őrnagyot arra kéri Kossuth, hogy látogassa meg Svájcban, és megbízza néhány személyes ügy elintézésével.


Genf, Hőtel du Rhone

július 19-k 1859.

Barátom!

Szegény nőmet betegen találtam. A borzasztón váratlan békekötés hírére oly aggodalom lepte meg, még személyes biztosságunk tekintetében is, hogy kétségbeesetten rohant, egyedül Feri[632] kíséretében engem felkeresni. Lajosnak[633] írtam, hogy jöjjön utánunk. Egyedül jövend, először életében.

Terézem nemcsak nagy elismeréssel, de magasztalással nyilatkozik Ön nejének szívessége, megbecsülhetlen figyelme s gondossága felől. Nagyon sajnálom, hogy az események váratlan fordulata viszonyunkat ily hamar megszakítják. Ki tehet róla! Amint a dolog áll, én vagy egy hónapot Svájcban, többnyire úton fogok családommal tölteni, és most ismét szegényebb emigráns lévén mint valaha, az utazást oly költségesnek látom, hogy lehetetlen nejét hozzánk idefárasztanom. Ő ideiglenesen Pickleréknél szállásol. Ha nem csalatkozom, Ön is egyenesen Angliába szándékozik. Ott fogja Ön őt találni.

Mielőtt azonban elmenne, kérem, jöjjön ide. Nem sok az útbóli eltérés, mert Culoznak úgyis menni kell Párizs felé. Culoztól tér el ide az út (vasút), és csak harmadfél órába kerül.

Tehát a következőkre kérem:

1.) Remélem már a lovakat és nyerget eladta, és Pukytól[634] is felvette a 6 500 frankot, mellyel a pénztár Perczel tábornoknak tett előlegezésem (5000 frank) és a főhadiszállásokra tett költségeim (1500 frank) fejében tartozik. Ezen pénzt – lehúzván belőle a fizetendőket – kérem, nekem ide hozza el.

2.) Minthogy míg Svájcban leszek többnyire utazom, az út pedig sokba kerül, jobb lesz, ha Miska egyenesen visszamegyen Angliába. Fizesse ki neki amivel elindulásáig neki tartozhatom, adjon neki 4 heti bért azonkívül, és lássa el utiköltséggel amennyi úgy vasútra (2ik helyre), mint élelemre kell, hogy becsületesen Angliába visszaérkezhessen. A vasút könyv azt mondja, hogy Turinból Párizsig a Mont Cenisen át és Culoznak 2ik hely 83 frank 75 centime (3ik hely 66 f[rank] 30 c[entime]). Én a második helyt akarom megfizetni. Párizsból Londonig nem tudom mennyi (25 vagy 30 shilling), azonkívül élelemre adjon neki két fontot. Gondolom nem lesz neki nehéz szolgálatot kapni, maga is segítheti Bruce-nál. Mindenesetre egy hónapra előre kifizetem, és így nem lehet panasza. Azt sem számítom, amit feleségének előre adtam. Ha visszamegyek Angliába, bizonyítólevelet adok neki becsületes és hű szolgálatáról.

2. [sic!] A könyves ládámat és a magyar nyereg szerszámos verschlágot[635] egyenesen Londonba akarom küldetni. Maga is elvihetné, de kevesebb baja lesz, ha Miskával küldi. Turinban lehet bilétet[636] venni a poggyászra egész Párizsig. Onnan mint utazó poggyász nem sokba kerül. Fizesse ki. Adjon Miskának egy ily forma bizonyítványt: „Le porteur (neve) palefrenier du mons[ieur] Kossuth ancien gouverneur de Hongrie est envoyé à Londres par France, en charge de quelques effets de son maître. Les autorités sont priés de le [sic!] laissez-passer sans entraves. Turin, juillet 1859. Le major Figyelmessy, aide de camp du gouv[erneur] Kossuth.”[637]

3. A Ruhás kofferemet kérem hozza magával ide. Szeretném, hogy mihamarébb jöjjön, mert lelkem nyugtalan, nem szeretek egy helyen soká maradni, és nem tudom hová megyek innen.

Leveleimet, ha vannak, hozza magával.

Adjon Isten erőt mindnyájunknak a szerencsétlenségben.

barátja

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.2.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




88
London, 1859. november 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben bírálja a francia császár és a piemonti király határozatlan politikáját. Kijelenti, hogy III. Napóleon segítségében nem bízik, ugyanakkor megbízza Kiss Miklóst, hogy utazzon Itáliába, és diplomáciai úton segítse elő az olasz–magyar együttműködés folytatását.


12. Regent’s Park Terrace,

London, novemb[er] 7-kén 1859.

Barátom!

Úgy látszik a Tuilleriáknak nincs határozott politikájuk az olasz kérdés végmegoldása iránt. Kihagyta a Nagy úr[638] sikamlani a földet lába alul Villafrancában[639] és azóta a levegőben balanszíroz[640]. Kapkodva jobbra, kapkodva balra, nemcsak, hogy nem vezeti az eseményeket, de sőt tőlők várja az intést, hogy minő politikára határozza magát, de ösztönei két dolgot sugdosnak fülébe: egyik az, hogy pápainak kell magát tettetnie, különben maga ellen lázítja a francia papságot, és azért a pápa temporális[641] hatalmát szeretné megóvni, másik az, hogy ha Viktor Emánuel király[642] Toscánát, Parmát, Modenát, és Romagnát egyesíti Piemont és Lombardiával, bizony még majd igazán lesz valami az olasz függetlenségből, oly fokig, hogy az olasz függetlenné legyen nemcsak osztrák, de francia befolyástól is. E kettő úgy látszik ösztönszerű impresszió[643] nála, de mihelyt eszközölje az elsőt, és akadályozza a másodikat, arról már nincs határozott politikája, hanem „Micawber”-ként várja, míg „something will turn up”[644], ami eligazítsa. Csakhogy az ösztönöknek is megvan logikájuk, és így ahelyett, hogy hát hagyná az eseményeket fejlődni, miszerint fejlődésökből tanácsot vonjon, fél, hogy ha hagyja majd akként fejlődnek, amint nem szeretné, tehát egész politikája abban áll, hogy gátolja a természetszerű fejlődést, anélkül, hogy irányozni merné.

Egy „fait accompli”[645] Turinban, oly szépen átvágná a gordiuszi csomót, hogy nincs ember a világon, ki újra összekösse. Bevégzett tényekben roppant az erő, még ha rosszak is, hát még ha jók! A király sok tért vesztett habozása által, de minden térvesztés mellett is, ha még ma feltétlenül elfogadná az ajánlott szuverenitást, senki a világon nem interveniálhatna[646] ellene. Ki tehetné? Az osztrák? Nincs pénze, és a francia nem engedhetné. A francia? Moralis lehetetlenség. On peut désirer l’impossible, mais on ne le fait pas[647]. Az Orosz? Porosz? Hiszen világos, mint a napfény, hogy ha már az osztrák szupremáciája[648] meg nem tartható Olaszhonban, inkább érdekökben van Olaszhont nemzetiesen függetlennek, mint francia proconsulatusnak[649] kívánni. Az angol pedig már éppen. Tehát ki interveniálhatna? Nápoly? Nonsense[650], annak sem többe, sem kevesebbe, mint saját trónjába kerülne, saját seregét is Garibaldi[651] kommandírozná[652] egypár hét alatt.

De Turinban nem mernek, és miért? Mert azt hiszik, hogy a hallgatag férfiúnak a Tuilleriákban van határozott politikája, melyen nem tanácsos keresztülvágni. Pedig nincs.

Azonban akármint legyen is ez, annyi áll, hogy hazánknak nincs mit reménylenie Napóleontól. Magyarhon függetlensége sohasem volt szándokában, hanem háborúba keveredvén nem tudhatta, hogyan forduland a kocka, és azért jónak vélte szükség esetére menagierozni[653] a lehetséget, hogy hasznunkat vehesse, de el volt határozva kikerülni ezt, ha csak lehet, mihelyt látta, hogy mi bizony szép ígéretek fejében nem rohanunk a tűznek, kiszedni számára a sült gesztenyét a parázsból, hanem garanciákat kívánunk. Én nem utasítám vissza a kinyújtott kezet, különben a nemzet és a história azzal vádolt volna, hogyha elfogadtam volna, Magyarhon közremunkálásáról biztossá téve, Napóleon nem kötött volna fél békét, és nem állott volna meg az osztrák hatalmának teljes megtöréséig, mi M[agyar]ország függetlenségét feltételezi. És én, hogy bizonyíthattam volna be az ellenkezőt? Azért elfogadtam, de oly feltételek alatt, melyek megóvtak attól, hogy hazánk legyen az áldozat, és a kimenetelt ezen alternatívára szorították: vagy szabaddá leszen hazánk, vagy be lesz bizonyítva, hogy függetlenségét Napóleontól hiában várja.

Az utóbbi, ami megtörtént. S mi a tanulság? Az, hogy törni ugyan nem kell, de nem is kell a napkeltét nyugotról várni, nem kell magát Napóleoni segély álreményeiben tétlenségbe ringatni.

Egy eredményünk van. Nagy eredmény: „a nemzeti felébredés hon”.

De ez kötelességeket róv reánk itt künn.

Orientálva kell lennünk a lehető opportunitások[654] iránt, miszerint felhasználásukra készen legyünk.

Két hely van, mely e részben munkásságunkat igényli: A Kelet és Olaszország.

Nagyon érzem annak szükségét, hogy az olaszhoni tényezőkkel intime rapportban[655] legyünk, olyanban, mint Cavourral[656] valánk.

Egyrészt nem csak gyanítnunk, de tudnunk kell, a vezérek merre és minő kompasszal[657] hajóznak, miszerint megítélhessük, mi a teendőnk. Másrészt mindenesetre érdekünkben áll, hogy az olasz nemzetiség minél sikeresebb konszolidációt nyerjen, és ha érdekünk nem találkoznék is, érzelmeink, testvéri vágyaink, szimpátiáink találkoznak. Aztán Turinban haboznak, és ahol habozás van, egy okos, biztató szó alkalmas percben nagyobb lökést adhat, mint szerénységünkben gondolnók. A királlyal mindenesetre jó lábon állanunk kívánatos. Van alap, melyen tehetjük. Ausztria mindenesetre kérlelhetlen ellensége marad, mellyel előbb-utóbb mérkőznie kellend, ha nem mindjárt is, Garibaldival pedig és Cavourral a barátságot okvetlenül kultiválnunk kell.

Írtam Teleki Lacinak, nem akarna-e Turinba menni? Genfbe írtam. Nem kaptam választ, és így gyanítom, talán másutt van, nem tudom hol.

Az érdekek pedig naponkint sürgetősbek.

Azért engedjen egy kérdést: ha Laci nem menne (tudom: ez elsőségi regardé[658], mind célszerűségében, mind illedelmében egyetért Ön velem), nem volna-e Ön hajlandó egy pár hétre Olaszhonba rándulni?

Ön megtiszteltetést nyert a királytól, igen természetesnek találtatnék, hogy Ön azt személyesen megköszönni megy.

És aztán, ha ezt már tette volna is, Ön egy magyar dandárt vezénylett, igen természetesnek találtatnék, hogy a Magyar Nemzeti Igazgatóság[659] elnökétől Ön megbízatik, annak nevében köszönetet mondani a légió iránti szívességért, és kijelenteni mély sajnálkozásomat afelett, hogy a boldogtalan villafrancai fordulat váratlan rögtönössége, kapcsolatban a hős királynak távollétével a táborban, melynek nemcsak vezére, de dísze is volt, megfosztott engem a lehetségtől, őfelségénél mély tiszteletem adóját személyesen letenni és őt biztosítani, hogy érdekeink közösségétől át lévén hatva, nemzeti büszkeségünknek fogjuk tartani, a hős király vezényletét követve egy tábort képezni az olasz nemzettel a közös ellenség ellen, és hogy nekünk csak alkalom kell e készségünket tettleg bebizonyítni.

Ennyi alkalmas beveztésül. Aztán természetesen következnék nézeteimnek a helyzetről közlése, a hazánk állapotjáróli értesítés, és a kérdés: tekintettel a kétes jövendőre, lehetünk-e valamiben a királynak és az olasz ügynek szolgálatára? És biztossá tétele a királynak részemről a nemzet nevében, hogy reánk minden körülmények közt számolhat, mind mert érdekünk egy, mind, mert a magyar szeret hálás lenni, pedig mi neki hálával tartozunk.

Aztán orientálni[660] kellene magát Cavourt attitűdjéről,[661] vele raportba[662] lépni, megújítani neki azt, mi Turinban hozzá utolsó szavam volt: hogy számítson, hogy számíthat reám, elmondani nézeteimet a helyzetről (miről, ha kell, majd még írok), oda vinni a dolgot, hogy a raportban maradás tanácsosságát belássa, és irányát kérdeni arról, hogy mit tehetünk a közügyre, vagy mire kell készülnünk.

Végre: kirándulás Florenszbe[663], Pármába, Modenába, és Garibaldihoz, jó viszonyba lépni velök, megtudni irányaikat, szándokaikat, biztosítani készségünkről, és a feltolakodási színt gondosan kerülve, nekik ajánlani, hogy akár itt munkás leszek, ha mit javukra tehetek kormánynál, a parlamentáris notabilitásoknál[664], közvélemény és sajtóban; akár pedig, ha jónak vagy tanácsosnak látják, Olaszhonba személyesen is kész vagyok elmenni.

Mit mond ez eszméhez? Válaszát kérem, és hazafiúi üdvözlettel és tisztelettel vagyok

barátja

K[ossuth]

Látja-e a herceget?[665] Ha találkoznék vele, említse, hogy eddig hallgattam, mais cette position devient intenable[666], ha befolyásomat nem akarom (nem akarom pedig) elveszíteni, szólanom kell, különben ellenségeim mindig bátrabbá lesznek a rágalomban, barátaim pedig nem tudják magokat tájékozni.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 349–353. o.

Az utóirat kivételével közli Kossuth Lajos: Irataim II. k. 310–313. o.




89
London, 1859. december 4.
Kossuth névnapi üdvözlete Kiss Miklósnak, valamint aktuális utasításai.


Sok boldog és szerencsés Miklós napját kívánok!

Kérem, adja át az idezárt levelet Ihásznak.

Írtam Teleki Lacinak Ön véleményével is megeggyezőleg Turin iránt.[667]

Várom válaszát.

Öntől pedig várom az ígért tudósítást Párizsból.

Szíves üdvözlettel

barátja

K[ossuth]

London, dec[ember] 4. 1859.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 353. o.




90
London, 1859. december 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben segítségét kéri, volt honvédtisztek hollétének kiderítésében, valamint ismét felveti, hogy Kiss Miklós utazzon Torinóba, mert Teleki László immár bizonyosan nem vállalja azt.


12. Regent’s Park Terrace,

London, dec[ember] 23. 1859.

Kedves Barátom!

Adjon Isten boldog karácsont, és jobb esztendőt a hazának.

A magyar sereg legénységének besorozása, mégpedig strafkompániákba[668] besorozása iránt (mert Eszék ezt jelenti), mint szinte a tisztekké előléptetett altisztek haza nem érkezése iránt, panaszt tettem Párizsban azon adatok nyomán, miket Ön szíves volt közleni. Úgy értesíttettem, hogy a Nagyúrnak beadatott, és hogy figyelmet ébresztett. Ígértek választ, de még nem kaptam. En attendant[669] azt izenik, ha egy pár[a]t a haza nem érkezett altisztek közül névszerint meg tudnánk nevezni. [sic!] Nem tehetne ez iránt lépést otthon? A tudakozódás csak úgy ígér sikert, ha a felszólítandó tudja ki iránt, és hol kell kérdezőskednie. A saját dandárabelieknek lajstromát bizonyosan bírja. Ihásznak pedig írtam, hogy az ő dandárabelieknek név-, és laklajstromát küldje egyenesen Önhöz. Lehet, van módja levelet írni haza, lehet, valaki megfordul Párizsban hazulról, ki megbízható. Ha megtud valami e tárgyra vonatkozót, legyen szíves Péter urat azonnal informálni; mindenesetre pedig nekem úgy saját, mint az Ihásztól veendő név-, és lak lajstromot (csak az előléptetett altisztekét értem), hogy én is tehessek lépést otthon. [sic!] Nagy lármát csinálunk a dologból ha kell, de positive[670] adatinknak kell lenni.

Legutóbbi barátságos levelének vétele óta több levelet váltottam T[eleki] Lacival, igen bőven, igen részletesen leírtam neki nézeteimet a helyzetről, az olaszhonbani teendőkről, felállítván úgy a „kívánatos jót”, mely felé törekedni kell, mind a praktikumokat, miket azon irányban elérhetőnek hiszek, és sok okot hoztam fel arra, hogy Ő menjen Turinba, többek közt Ön nézetét is említém. Szíves volt válaszaiban, osztozik nézeteimben, de végre is, mint sok gondolkodás eredményét adja, hogy nem vállalkozhatik menni, hanem igenis jónak, sőt szükségesnek tartja ő is, hogy Ön menjen.[671]

Tehát vissza kell térnem a kérdésre: megteszi-e az áldozatot, hogy elmegyen? A küldést naponként mulaszthatatlanabbnak látom. Kérem határozott becses válaszát, ha az, mint óhajtom, igenlő lesz, akkor közleni fogom Önnel is egész terjedelemben nézeteimet.

Tartson meg becses barátságába, és fogadja viszonzásomat és legszívesb üdvözletemet.

Barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 354–355. o.




91
London, 1860. január 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben az aktuális diplomáciai események taglalása után egy magyarországi aláírásgyűjtési kezdeményezésről tudósít, amely az 1848-as alkotmány visszaállítására irányul. Részletesen felsorolva érveit elzárkózik ennek támogatásától. Ezután Kiss Miklós korábban feltett kérdéseire válaszol és utasításokat fogalmaz meg a diplomáciai teendőkkel kapcsolatban.


Bizalmas.

12. Regent’s Park Terrace,

London, január 11-kén 1860.

(Akadály jött közbe, csak január 13-kán végezhettem be.)

Kedves Barátom!

Thouvenel[672] kinevezéséből következő „latus per se”[673], hogy ha már Ön Olaszországban volna is, vissza kellene Párizsba sietnie.

„Les évenements marchent vite de nos temps. Je ne crois plus au Congrès à présent, mais les affaires n’en iront pas plus mal; au contraire.[674] – stb.”

Ezek a hercegnek legújabb szavai.

Szükségesnek látom, hogy Párizsba ránduljak. Mikor? És ha e? [sic!] Az a választól függ egy levélre, melyet a mai posta viszen.

Január 7-kei levelének utóirata fontos kérdést vett fel, felelek reá sapienti pauca[675], de mielőtt felelnék, egy pár megjegyzést a (köszönettel vett) két honi levél tartalmához.[676]

Iratik. Lemásolás után visszaküldöm.

Az első csak két dolog miatt nevezetes. Az egyik, hogy úgy látszik ritkán látnak otthon küllapokat. Azt veszik észre, hogy „már a külföld figyelmét is magára kezdi vonni a magyar ügy”. Midőn a tény az, hogy nincs lap a kontinensen és Angliában, mely több mint két holnap óta nem foglalatoskodnék a magyar üggyel, és 75 lapban ügyünk állandó rovatot képez, mint „question brulante”[677], a Timesban is, míg a levélíró csak két Timesi cikket látott, azt sem a legfontosabbat, és nekünk újságul írja meg, mit ír a Times.

Úgy látszik, nem ismeri, mi történik az európai sajtóban hónapok óta, még kevésbé látszik tudni, hogyan van az, hogy az történik. A tanulság az, hogy a levélíró nincs a titkokba avatva otthon. Kötelességünk hát irányában respektálni[678] az otthoni vezérek diszkrécióját. Ők tudják, miért nem avatták be. Talán mert nem tartják oly hallgatagnak, mint aminő jó hazafi.

A másik nevezetes az, amit a mai nap lehetségeiről Debrecenben mond. Szinte megrezzentem bele, hogy valami meggondolatlanság történhetik ott.

De a másik levél nem mondom, hogy megnyugtatott, hanem végtelenül megszomorított volna, ha nem látnám, hogy a mi kedves jó barátunk nem tudja hanyatt ütött az óra otthon. Az egész levél D[eák] Ferkó[679] könyöke által van inspirálva[680] a Kaszinóban. Mondja is: „mi várhatunk”.

Jaj! Édes Barátom, ha a dolog úgy állana, hogy most midőn V[iktor] E[mánuel] ha támadna, többé nem Piemont kis seregével, hanem 12 millió olaszból könnyen kiállítható, 200 ezernyi rendes sereggel támadna, és támadna bizton attól, hogy ellene nem lesz német intervenció.[681] Most, midőn az osztrák seregében nem bízhatik többé, midőn pénze nincs, és nem is tud azt teremteni, midőn (mint a levélíró is mondja) minden tartománya elégedetlen. Nemzetünk pedig annyira egy, mint nem volt soha, és tán többé nem lesz soha. Ha mondom, még ily körülmények közt sem elég volna neki opportunitásul[682] egy oly olasz háború, melynek érdeki kénytelenségében fekünnék, hogy ha magát meggyilkolni nem akarja, tőlünk külön nem válhat (nem úgy mint N[apóleon] Villafrancánál, kitől épp azért kellett garanciáknak insistálnom[683], mert őnála nem volt öngyilkosság kérdése a mi elhagyattatásunk, figura docet[684]), hanem még ekkor is egy francia armada[685] kellene nekik! Akkor nem maradna más, mint Jóbként átkot mondani és meghalni, mert arra a francia armadára ugyan átkozottan kevés a kilátás.

De nem úgy van. Hazulról jött legújabb, és hiteles híreink éppen merőben ellenkezők. Nincs beavatva.

K[ossuth] L[ajos] azt ugyan nem fogja tenni, hogy a magyar nemzeti ügyből „sectarius protestans gravament”[686] csináljon az angol közvélemény tribunalja[687] előtt.

Én megtettem a lépéseket, hogy legyenek meetingek[688] „helybenhagyást és szimpátiát szavazandók irántuk”, és a nemzeti akarat elleni intervenció inadmissiblitását[689] hangoztatandók, és e meetingekhez a protestáns ügy is hozzájáruland, mint emeltyű, de protestáns gravamenné[690] nem süllyesztjük a nemzeti függetlenség ügyét. Azt pedig tudjuk, hogy Anglia az Istennek minden protestánsáért sem húz ám kardot.

Én nem veszek személyesen részt a leendő meetingekben, mert nem K[ossuth] L[ajos] agitációja, hanem az angol közvélemény pronunciamentója a desideratum[691], és ennek önkénytesnek kell látszani. De per se[692] kezem benne lesz, sőt én indítom meg a kezeket. Egy levelem e napokban meg is fog jelenni a lapokban, tán éppen ma nyomtatják Glasgow-ban. Annyi eszem nekem is van, hogy említem az „escroquerie-t”[693] és büszkeségemnek tartom hódolva hajlani meg a magyar kat[olikus] klérus magasztossága előtt, de a bizalmi férfiakat agitácionális eszközül bizony nem használjuk, ezt a szalmát csépeltetjük már 75 európai lapban hat héten át.

A postscriptum[694] a legionáriusok szabadon bocsátása iránt nagyon érdekes. Úgy látszik nem hiában írtunk Párizsba, mert bizony nem tudnám mi más eszközlé ama „mutatiot consilii in melius”[695].

De csak biztassa Ön őt, hogy járjon e dolognak utána.

Mármost én közlök Önnel confidentialiter, igen confidentialiter [696] némely legújabbakat hazulról. Mert Önt fontos befolyásra látom hivatva Párizsban, Önnek tehát ismernie kell az állást; és nekünk, ha vállat vállhoz vetve akarunk egy jót lökni a kövön, egymással mindent közlenünk kell, ami tájékoz (ama levélnek lehangoló határozatlanságát, kérem az Istenért se említse senkinek).

„Az otthoniak egy emlékiratot akarnak, nem a congressus elé, nem a fejedelemhez, hanem a közvéleményhez intézni, abban határozatlan óhajtások és panaszok helyett pozitívumot akarnak felállítani, azon minimumot megismertetni, mivel jelenre meg fognának elégedni; a jövőre magukat semmire sem kötelezvén.

E minimum: Magyarország territoriális egysége, integritása[697], oda értvén Erdélyt és Horvátországot […]. Régi konstitúciónknak, autonómiánknak[698] feltétlen visszaadása úgy, miként az 1848-ki országgyűlés liberális intézkedései után állt; Ausztria és Magyarország közt csak a pragmatica sanctio[699] által megállapított kapocs maradván fel.

Egy ily emlékirat eszméjében az egész arisztokrácia kivétel nélkül, és a középrendnek túlnyomó száma de facto [700] belegyezett, és az otthoniak reá 24 000 aláírót garancíroznak.

Azonban mielőtt határoznának, véleményemet akarják hallani.”

Az én véleményem ez:

24 000 aláírás nagy dolog, mint demonstrációja a jelen állapottali elégedetlenségnek; de az egész eszme, mint bázis gyakorlati tranzakcióra[701] sikertelen, mint végmegoldási program fonák, a közvéleményt tévútra vezető; a függetlenségi harcot és függetlenségi nyilatkozatot desavouirozza[702], a jövendőt kompromittálja és impolitikus[703].

Sikertelen, mert ugyancsak erős dózis ultra vérmesség kell hozzá, azt álmodni, hogy a[z] [18]48-ki alkotmányt egy papír argumentumnak[704] engedve meg fogja adni azon osztrák, aki lázításhoz, hitszegéshez, fegyverhez és megalázó külsegély kikoldulásához nyúlni nem átallott, hogy azt elrontsa.

Tehát praktikus siker nem várható.

Én 11 év óta állok a világ előtt, mint képviselője az alkut kizáró függetlenségi elvnek, tehát semmi kigondolható esetben nem járulhatnék, nem járulandok tranzakcióhoz, de ha józanul képzelnem lehetne, hogy ily lépés visszaszerezheti hazánknak a[z] [18]48-ki alkotmányt, annyira tudom érezni, mi nehéz azt tűrni, amit véreink tűrnek, hogy kész volnék lemondani a reményről, hogy akár élve borulhassak még hazám szent földére, akár holtan aludjam keblében, és azt mondanám: fogadjátok el és áldjon meg az ég vele, ha megtartatik, használjátok eszközül a végmegtorlásra, ha megcsalnak.

De nem lesz sikere. Nem lehet, sem az osztrákra, sem pedig akármely külhatalomra oly értelemben, hogy egy kézben a[z] [18]48-ki alkotmányt, más kézben a kardot tartsa az osztrák elibe, e szóval: „válassz”.

Tehát minden lehető haszon nélkül tennék ki magokat üldöztetéseknek az aláírók. És valóban, ha van 24 000 olyan mágnás és középrendű egyén, ki el van határozva nem gondolni azzal, hogy üldöztetést hívjon fel maga ellen, sokkal nagyobb és sikeresb dolgot tehet az, mint a szándoklott emlékirat.

Impolitikus is az: a függetlenségi nyilatkozat alapján van magyar kérdés Európában. Ily emlékirat után nem lesz, jobb vagy rosszabb adminisztráció[705] kérdésévé süllyed alá. Két világrész szimpátiájának nyilatkozatait gyűjtém össze azon alapon, hogy a magyar az osztrákkal nem alkuszik, nem alkudhatik; mit fog mondani, ha most meg kéretlen, kérdezetlen azt mondaná a nemzet színe, hogy ő bizony szívesen alkudnék? N[apóleon] császár alkudozgatott velünk, mert azt vélte oly elem vagyunk, melyre az osztrák ellen számolhat, a velei jövendő viszonyunk mindig is csak ez alapon lehetséges; szűnjék meg hinni, hogy koalíció esetében (melynek az osztrák részese leend) reánk számolhat, és nincs többé ok, melyért velünk csak szóba is álljon. Pedig ily manifesztáció[706] hitét megszüntetné. Nekünk kívánnunk kell, hogy az olasz kesztyűt dobjon az osztrák elé; ha teszi, bizony sokat fog nyomni elhatározásában az, hogy a magyarra számít, vegyük el e hitet kebléből annak kijelentésével, hogy mi bizony meg is alkuszunk, ha lehet; és hideg vizet öntünk úgysem igen lobogó harckészségükre, és nem lesz háború.

És van még egy fontos tekintet. Ugyanazok, kik azt adják tudtomul, hogy az arisztokrácia és középrendi többség ily emlékiratra hajlandó, őszintén tudtomul adják azt is, hogy a nép harcolni akar, nem alkudozni. Így írnak:

„A nép végetlenül el van keseredve. Nyíltan így beszél: mit várjunk tovább? Mondják, hogy mindenütt béke van, tehát nincs készen a német harcra, mint készen volt múlt tavaszkor, hát most volna ideje felkelni. Azt is mondják az urak, hogy sok a katona, de mi sokkal többen vagyunk, és ha 10-20 ezeret leölnek is közülünk, a többi kapával, ásóval is főbe veri a katonát.”[707]

Így értesülvén azoktól, kik az emlékirat pártolói, okom van hinni, hogy a tömegek józan tapintata nem vágyik alkudni a bitorlóval. És mert oly gyönyörű az egység most nemzetünkben, hogy ez egység maga egy jövendőnek záloga, azt mondom, és az arisztokrácia érdekében is mondom: nem kell az egységet impraktikus kísérletekkel kockáztatni.

És ha mégis ad salvandam animam[708], meg akarnák 24 000-en kísérleni az alku nyilatkozványt, hogy azt mond[h]assák majdan Európának, megkísérlők ezt is a béke kedvéért, nem hallgata reánk a dinasztia, nem marad más választás, mint kard vagy szolgaság. Úgy inkább tegyék petíció[709] alakban benn, mint emlékiratilag künn, mert amúgy nem hozza tévedésbe a világot, nem ad fel múltat, és nem kompromittálhat jövőt, mert hiszen petícióban nem lehet déchéance-ot[710] követelni, az természetes.

Azt felelik: elvök nem nyúlni petícióhoz soha.

Annál jobb – mondom én –, hát hagyjanak fel az alku halva született eszméjével.

Tehát felkeljenek? – kérdik.

Feleletem az: midőn arról van szó, hogy külföldi segélyre támaszkodva mi szólítsuk felkelésre a nemzetet, szigorúan óvatos voltam és leszek a biztosítékok keresésében, hogy a nemzet meg ne csalódjék abban, amire támaszkodott.

De midőn azt mondjátok: „mit várjunk? Bízzunk magunkban, sokan vagyunk, 10-20 ezeret levernek közülünk, a többi kapával is győz”, akkor én sem ingerelni, sem tartóztatni nem akarlak, vessetek számot erőtökkel, határozottságtokkal és a körülményekkel, tietek a határozat, enyim a követés. És ha harcra határozzátok el magatokat, tudassátok velem. Kötelességeim lesznek iparkodni, teremteni 1) kedvező alkalmat, 2) fegyvert, 3) biztosítékot, hogy nem lesz intervenció. És aztán osztozni veszélyeitekben.

Ezekből ismerni fogja Ön a helyzetet, amint most áll. És ezekben miket mondék, sok van feleletül szolgáló, kérdéseire. Az utasításban ezekre szorítkozhatom:

1. Mi elégíthetné ki békés reform útján a nemzetet? Kérdi Ön. Ha nem kérdik ezt Öntől, nem tartom tanácsosnak, hogy ezt eléhozza az új miniszternek, vagy akárkinek. De ha kérdik, a felet az: a magyar gyűlöli az osztrák-házat engesztelhetetlenül, de a szenvedés oly nagy, hogy ha az osztrák a históriai alapra visszatérve, az ősi alkotmányt úgy, amint királyi szankció[711] mellett [18]48-ban reformáltatott, és az ország territoriális épségét helyre állítná, a nemzet ma még alkalmasint inkább megnyugodna abban, mintsem hogy fegyverhez nyúljon. De ezen minimumnál kevesebbel ma sem elégednék meg. Ha az osztrák makacskodik vagy terrorizmushoz nyúl, vagy ha háború ütne ki az osztrák ellen, holnap már azon minimummal sem elégszik meg.

Ez mind tény. Azért, mint tényt, meg kell mondanunk tisztán, ha kérdeztetünk (tudják meg, hogy mi nem ámítunk soha, akármi legyen is véleményünk). De ha azt kérdi Ön, kell-e iparkodni a Tuilleriákat influencirozni[712], hogy kommisszióként[713] magát szószólóul vesse közbe, azt mondom: ne, ne, az Istenért ne, borzalom csak reá is gondolni, hogy a diplomácia kínpadjára húzzák a magyar ügyet.

2. Kívánja Ön: közöljem nézeteimet az olasz ügyre, és azzal kapcsolatban lévő magyar ügyre nézve.

Nem az itt a fontos kérdés, barátom! Mi a mi nézetünk. Hanem a nagy, a roppant fontosság abban áll, hogy megtudjuk: mit akar a császár az olasz ügyben, akarja-e, hogy vele, vagy akár nélküle harc legyen az olasz és az osztrák között? Ez a fő dolog: tudni, tudni, ismerni a Tuilleriák akaratát. Ezt tudva van alapunk, és tisztán áll előttünk a teendő mindkét esetben. Ezt nem tudva úgy vagyunk, mint a vak, ki nem tudja hová lép.

Két hó előtt nem volt a császárnak terve, ami azóta történt, azután ma már lehetetlen, hogy terve ne legyen. Kell lenni, van. És nekünk ezt ismerni kell, mindenáron. Hazánk sorsa függ ez ismerettől.

Ha a császár nem akarja, hogy az osztrák háborúba kevertessék, úgy nekünk a Tuilleriákban jelenleg semmi dolgunk. Dolgunk másutt van, dolgunk abban az irányban van, hogy osztrákmentő politikája ne sikerüljön.

Ha akarná, de nem úgy, hogy maga is újra bekeveredjen e háborúba, a feladat az, megsúgatni vele Turinban, hogy nem lesz ellenére, ha az olaszok Velence felszabadítását munkába veszik. Ez a legkevesebb kedvezés.

De erre is némely előzmények kívántatnak részéről. Nevezetesen, hogy ne hagyja az olasz ügyet enthuziazmust gyilkoló provizóriumban[714], mely különösen Modenában contre revolúcióra[715] fog vezetni. „Tous les paysans sont duchistes”[716], ez tény.

Ha már kongresszusra határozta magát, hát tartsa meg, de a külintervenció inadmissibilitásának[717], és a „le Pape et le Congrès” [718] programnak alapján. De kongresszust tartani hiba, mert ha valami jót tenne az, hiba „donner en partage le merite du bien, qu’on aurait pu recueillir seule”[719], ha rosszat tesz, annak minden ódiuma[720] reá háruland, „mert c’est lui qui est le maître de la situation”[721].

Ha pedig ki akar búni (mint ki kellene akarni búni), a congrès tartás alul, rien de plus facile[722], csak írjon egy notát[723] a meghívottaknak: ha akarnak-e egybegyűlni a „le Pape et le Congrès” elvei alapján? Lesz ki hozzá áll (az angol és porosz), és ez nyert terrenum[724] a további lépések logikájához. Lesz ki hozzá nem áll (osztrák, Pápa, Nápoly), és ezzel vége van a kongresszusnak, ekkor pedig logikus lépés: egy diplomáciai note circulaire-ben[725] kijelenteni, hogy hát ő tovább nem mehet, most már a hercegségek és a Romagna dolga akaratjukat definitive[726] kijelenteni, ő azt respektálni fogja, és külintervenciót ellene nem enged. A nép megszavazza még egyszer az uniót Piemonttal, és ha ezt a Tuilleriák elismerték, nyert perünk van, mert ekkor az osztrák elleni háború valószínű. Bizonyos volna, ha nem csak azt izenné confidentialiter[727] Turinba, hogy nem lesz ellenére, ha az osztrákot megtámadják, hanem azt, hogy „j’ai fait le mien, c’est votre tour à présent, entendez-vous avec les hongrois et faites de vous garantie contre l’intervention éntrangère”[728].

Az ideálja a jónak természetesen az volna, ha maga is újra meg akarná kezdeni a harcot. Okot reá könnyen talál (maga Velence állapotja elég, mert nem adott neki az osztrák nemzeti adminisztrációt[729], mit N[apóleon] császár programul állított fel nyíltan a világ előtt), de én ezt most legalább pium desideriumnak[730] tartom. Aki egy Solferino stratégiai előnyét feladja, az nem kezd ab ovo[731] háborút.[732]

Azonban ha oda tudja Ön Thouvenelt bírni, hogy a császárnak mindig kedvezőleg szóljon a magyar ügyről, mondhatatlan nagy szolgálatot teend a hazának. „A magyar nemzet függetlensége minden antibonapartikus európai koalíciót lehetetlenné teszen. Nincs nemzet Európában, mely annyira méltó volna a császár pártolására, mint a magyar. Nincs, mely megbízhatóbb és hasznosabb aliirtja[733] lehetne a kontinensen, a keleti kérdésnek francia politikai szempontból megoldásához m[agyar]hon függetlensége a kulcs (ha valaki, Thouvenel érti a keleti kérdést). A német ellen „flanken Stellung”[734], és aztán hős nemzet és mily gyönyörűn érett! Még papsága is!! És nem anarchista, nem revolutionalis par profession[735], nem antimonarchista. És lám! Más népek féltékenyek a francia szupremácia[736] iránt, még az olasz is az. De a magyar nem! Au contraire[737], óhajtja. És ha garanciát akar a császár, hogy a magyart örökre a francia politikához kösse, semmi sem könnyebb, ott lehet király a Napóleon-házból anélkül, hogy ily lépés európai koalíciót idézne elé, mert ha a magyarok önként, minden párizsi presszió apparentiája[738] nélkül ily választást tesznek, senki sem léphet fel ellene, pedig ő tudja, hogy a magyarok készek erre, hogy óhajtják, édes örömest megteszik unanimiter[739].

Ah! Ha Ön reá tudja bírni a minisztert, hogy mindig és mindig ily nótát fújjon a császárnak, ez már aztán szolgálat volna honnak, minőt neki minden múltunkban kevés ember tett.

Hihető, a császár azt fogja reá mondani: je veux du bien aux hongrois, mais il y a des grandes difficultées[740]. K[ossu]th határozottan annak insistál[741], hogy sereget küldjek m[agyar]honba, pedig én most nem támadhatom meg az osztrákot, én nem léphetek fel, mint forradalmi propagandista Európa előtt.

A felelet ez reá: nem is kell. K[ossu]th insistált annak akkor, mert az osztrák 600 ezer emberrel állt készen kompakt erőben, seregébe bízva, és K[ossu]th félt, hogy felséged békét köthet Magyarország feláldozásával, mert hiszen m[agyar]hon függetlensége nem volt felséged avouirozott[742] programjában, és valljuk meg, K[ossu]thnak igaza volt. De azóta sokat változtak a körülmények. Az osztrák katonai presztízsnek[743] vége, hadserege dezorganizálva[744], pénze nincs, minden tartománya elégedetlen, Magyarország pedig annyira egyértelmű, hogy dicső látni, még a katol[ikus] papság is (nincs ily nemzet több), e helyzetben okom van hinni, hogyha az olaszokkal harcba keverednék az osztrák, némi pénz és fegyver segítséget, befolyásunkat Belgrádban és Jasiban, és biztosítást az ellen, hogy nem lesz külintervenció, még az óvatos K[ossu]th is elegendőnek tartana most. Felségednek szólani kellene K[ossu]thtal, már csak azért is, hogy[745] orientálhassa magát Magyarország iránt. Őbenne bízni lehet, hogy ő nem fogja felségedet ámítani. Szólni kell vele.

Ha ily irányban képes influencirozni[746] a minisztert, azt hiszem nagy eredményekre törend utat.

Ennyi gondolom elég bevezetésül. Ha détailokra[747] kerül a dolog, sok mondanivalóm leszen.

Én érzem annak szükségét, hogy átránduljak a canalison[748]. Meg is teszem. De ha így preparálva[749] az utat mehetnék, az természetesen nagy különbséget tenne.

Szíves üdvözlettel

barátja

Kossuth

Kiss Miklós ezredes úrnak.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 355–363. o.

Az 1. ponttól közli Kossuth: Irataim az emigráczióból II. k. 410–414. o.




92
[Hely nélkül, valószínűleg 1860. március 19. után]
[750]
Kossuth levele Kiss Miklósnak, melyben aktuális ügyekről ír.


Privát.

Hogy Croskey[751] ügyében a herceg pártfogásának egy fikarcnyi sikere sem volt, hogy definitíve[752] megbuktunk, és én sok pénzt veszték, azt már tudjuk.

Croskey azzal bíztatja magát, hogy majd ha Pietri[753] visszajő, az ő segítségével csinálhat valami mást.

Én kétlem.

Furcsa egy dolog ez.

Keresetforrásomat elvesztvén a tavalyi események[754] következtében, enni pedig kelletvén, hogy éljünk, indusztriális összeköttetéseket kerestem, és találván írtam Pietrinek, ily hangon: a császár kereskedelmi szerződést kötött az angollal, de ellenszenv mutatkozék több oldalról, érdekében van francia vállalatokba angol tőkepénzt interesszálni.[755] Én összeköttetéseim által teremthetek erre racionábilis[756] feltételek mellett akármennyit, ha vannak vállalatok , miket a császár angol tőkéseknek adni hajlandó. Hajlandó-e? Ha igen, megbízok valakit, ki a koncesszióra[757] váró terveknek utánajárjon. Kérem, pártolja, magánérdekem forog fenn.

Felelt írásban, hogy nincs senkire szükségem, ne költsek, mindent megtesz ő, „moi je m’en charge”[758], és özönlött a bíztatás, az ígéret.

Irt más levelet, tudatva szóról szóra a császár jóakaró válaszát, tele „bienveillant” diszpozíciókróli asszekurációkkal[759], és hogy küldjek ágenst[760] a miniszterreli raport[761] végett felső parancs folytán.

Volt két dolog: a Croskey telegráfja, melyben pénzem feküdt, és más lehető vállalatok. Erre társaságot kellett alakítanom, mi néhány napba került. Pietri nem várhatá, két levelet írt, hogy mit szándékozom tenni „pour répondre aux bienveillantes dispositions de µEmpereur”[762], és hogy küldjem ágensemet.

Feleletül adám, hogy kérem, pártfogolja Croskey telegráfját, és hogy egyebek iránt Austin úr, mint én, és a tőkések megbízottja márc[ius] 19-kén Párizsban lesz.

Ott is volt, de Pietri 18-kán Nizzába ment. Hanem levelet hagyott Austin számára Bacciochihoz, ez őt nyomban a császárhoz vezette. A császár rendelkezett Rouher miniszternél, ez másnap mindjárt hivatta Austint (eddig bíztató, nemde?), és mutatott neki egy rakás secondaire variat[ion][763] tervet, melynek étudjai[764] nem is készek, s melyet bolond volna, aki elvállalna, hacsak bottal nem kényszerítik.

Azonban Austin azt mondá, majd meglátjuk, ha a tervek elkészülnek. Mikor lesznek készen? „Dans une quinzaine.”[765]

Bon[766], egy hó múlva esetleg készek-e már? Nem is feleltek.

Mégis elment Párizsba, actu[ellement] [767] ott van, persze hiába.

De ez nem elég. Pietri márc[ius] 19-kén íratott Rerpetti által, hogy mennie kellett rögtön Nizzába, de „si j’avais quelque embarras”[768], írjak neki. Volt embarras”[769] akármennyi, Croskey 500 ezer, én 50 ezer frankot veszténk. Írtam három levelet, récépissé[770] mellett is. Megkapták, nem is felelnek.

Ez disznóság, nem is szoktam ily bánáshoz, nincs is kedvem tűrni.

Meg akar nekem egy privát barátságot tenni?

Kérem, tudja meg, mikor jő Pietri? S ha megjő, legyen szíves meglátogatni. Mondja meg, hogy jártam pártfogásával, melyet írva ígért, és hogy 3 levelemre nem is felelt. Annyit igényelhetek, hogy bolondnak ne tartsanak. Tehát kérdem: miként akarja, hogy értsem hallgatását? Mondja meg mit akar, mit nem? Hogy tudjam magam mihez tartani.

Így, vagy amúgy, de nem szándokom e fausse positiót[771] tovább elfogadni.

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




93
London, 1860. június 14.
Kossuth Levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol lánya betegségéről, majd az európai politikai helyzet kínálta lehetőségeket elemzi. Végül Kiss Miklós figyelmébe ajánl egy cikket, melyet angol szerző írt Magyarország függetlensége mellet érvelve.


12. Regent’s Park Terrace

London, jún[ius] 14. 1860.

Kedves Barátom!

Tudósítását Dr. Fleury iránt szívesen köszönöm. Leányom[772] most orvossággal él, melynek nevezetes javulást köszönünk, és orvosa teljes határozottsággal állítja, hogy kevés idő alatt egészsége tökéletesen helyreáll. Szeretem reményleni, hogy a vízgyógyintézetre nem lesz szükség; ha lesz, persze oda leszünk kondemnálva[773] arra drága helyre, hol a gyógyításon kívül egy személy 10 frank naponkint – pedig mi öten vagyunk –, és együtt akarunk lenni, bárhol legyünk. Vederemo.[774]

Meghívását szívesen köszönöm. De nemigen remélem, hogy szerencsém lehessen élni vele. Ha Dr. Fleuryre szorulunk, akkor persze onnan nem mozdulhatunk, ha pedig nem, ki tudja, merre fordul szekerünk rúdja.

Hanem néhány nap múlva mindenesetre indulni akarunk. Azért igen szívesen kérem, értesítsen, miben van a paszus[775] dolga? Ha difficultásokat[776] csinálnak, üsse meg őket a ménykő, töröttnek veszem a barátságot, és vele a reserve[777] ideje lejárt, ha ellenben csak késnek, csak nem jutunk eszökbe, jónak látnám, ha a hercegnek szólna vagy írna iránta.

Különben is szükségesnek látnám, hogy időről időre látná a herceget, megkérdezné, nincs-e valami izenni, rendelni, vagy közleni valója? És orientálni[778] magát a helyzetről, például most is: Éber[779] azt írja a Timesnak, hogy ha garantírozott konstitúciót[780] ád a Bourbon Szicíliának, és olasz politikát ígér, kész e bázison alkudni. Lelkem repugnál[781] ezt hinni, ki Garibaldit nagy korunk egyedül nagy emberének tartom, de Éber jó helyzetben van informálva lenni, és ha igaz a dolog, vagy ismét egy furfangos politikai fogás, mely a suffrage universel[782] csomó oldásába bízik, vagy gyalázatos presszió, mindenesetre Párizsból jő. De nem, nem hihetem – borzasztó volna –, ha ők is megalkusznak, hát még a magyar, az oly alku sóvár magyar!

Tehát Baden-Badenbe konverzáció[783] lesz? Megmondjam mit fog ott a nagy úr[784] a régens[785] fülébe súgni? Ezt: „Izolálva[786] van Ön a kontinensen, oroszra, osztrákra nem számíthat, azokkal jól vagyok, az angol csak otthon erős defenzívában[787], a kontinensen csak úgy, ha van idegen ármáda[788], mit pénzen megvehet. Ön izolálva van. Nekem a Rénus[789] kell, alkudjunk, vagy elveszem erővel, és árát orosznak, osztráknak megfizetem a Keleten. Tehát jobb alkudjunk. Viktor Emánueltől elvettem Nizzát, Savoyát, de Olaszországot adtam érte. Adja nekem a Rhenust, Németországot adom érte. Abszorbeálja[790] Hannovert etc., etc.[791] Csinálja Poroszországot hatalmas Németországgá, és legyen Német Császár, itt a kezem reá.”

Porosz: „De mit mond reá az osztrák?”

N[apóleon]: „Ha nem alkuszik Ön, az osztrákkal én diszponálok[792] Ön ellen, ha alkuszik, elbánunk együtt az osztrákkal, ne felejtse Ön, ott van a magyar, és ez esetben Szilézia nem tetszik Önnek?”

Így fognak beszélni, ez az én hitem, ugyan említse szomszédjának és a hercegnek, hogy ez az én hitem. Mit mondanak reá? A hiba az, hogy Magyarországot hátra teszik, mint netán szükséglendő incidenst, pedig előre kellene tenni, mint oly antecedenst[793], mely ha megvan, Poroszországgal diszponálhatnak a kívánt alkura.

A propos[794] Rénus. Egy brochure-t[795] küldök, két példányban. „Coalitions and frontiers”[796], írta Arthur Partridge. Angol. Angoltól nem mindennapi dolog annak advocatióját[797] hallani, hogy a franciának oda kell adni a Rénust. A szerző nagy magyarbarát, mély belátású, nagy eszmékkel bír. „Ausztria nagy hibája az, hogy egzisztál[798], egyedüli lehető erénye: a halál. Magyarország függetlensége, kulcsa Európa jövendőjének.” Stb. Ily tengely körül forog a munka. Két példányt azért küldök, hogy egyet a hercegnek, egyet a miniszternek adjon, megérdemli, hogy olvassák. Nem szükség tudniok, hogy én is járultam információmmal a mély tapintatú szerző inspirációjához[799].

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 363–365. o.




94
London, 1860. június 27.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredeshez, melyben arra kéri, intézkedjék, hogy Franciaországba vízumot kaphasson családtagjaival együtt. Így akar ugyanis továbbutazni majd Piemontba.


12. Regent’s Park Terrace

London, jún[ius] 27. 1860.

Kedves Barátom!

Angol vagy amerikai útlevelet idegen országokban utazás végett, a fennálló szabályok szerint csak született, vagy naturalizált[800] polgár kaphat. Ezért tehát nem is kopogtatok. Hanem minden kormánynak joga van, a maga országába menetel végett, idegennek is útlevelet adni. Azért a turini kormányt megkérettem, tenne itt a követségnél rendelést, hogy Franciaországon és Svájcon át Olaszhonba, nekem és családomnak útleveleket adjon. A legelőzetesebb szívességgel megtették.

Igazán botránykoztat, hogy a párizsi hatalmasok még ily nyomorúságos dolgokban is cacadubiosuskodnak[801]. De mert így van, és mert azt írta Ön, hogy rendelet jő Persignyhez nekem angol vagy amerikai passzust vizálni[802]. Biz Isten még kitelik uraiméktól itt, hogy mást, mint angol vagy amerikai passzust nem vizálnak, másrészt meg az is meglehet, hogy ha megmondja Ön Th[ouvenel]-nek, hogy szárd passzussal megyek, azt nem vizáltatják. Lehet-e ez? Nagyon lekötelezne, édes Barátom, ha kieszközlené, hogy az itteni követség, utasítást kapna in genere [803] nekem és családomnak (akármely kormánytóli) útleveleinket vizálni.

Ne féljenek a jó urak, nem fogok nekik Franciaországban alkalmatlankodni, megyek direkt Svájcba.

Pietri azt hallom megjött. Fog vele szólani ugye, a múltkor írott értelemben? Mert igaz, ami igaz, de az ő viselete még is disznóság.

Partridge brochure-jéből küldtem volt két példányt, a szerző megkért, juttassam el egy díszpéldányát a császárhoz. Küldöm – valeat quantum potest[804].

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 365–366. o.




95
London, 1860. július 7.
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak esetleges franciaországi útjáról.
[805]


12. Regent’s Park Terrace

London, júl[ius] 7. 1860.

Kedves Barátom!

Jó, hát majd megpróbálom hétfőn, mit mondanak itt az útlevélre, ha fel[aka]dás talál lenni a visával[806], majd meg[…].

Ha Isten is úgy akarja min[…] jövő szombaton indulnánk. […] a financiát[807] akkorra út[…] tehetem, és hogy jó idő lesz, me[…] […]talból utazván, úgy segéljen [...] pár napot a Folkestone-i fogadók […] o[…]jak crudeliter,[808] mint [...]ren [...]

Nagyon lekötelezne, h[ogy] ha szíves volna Nap[óleon] herceg [...]la feletti szíves condolenti[…]mat [...] azon hozzáadással kijelenteni, hogy [le]vél által tettem volna, de mint szegény száműzött, nem éreztem magamat ily familiaritásra[809] felhatalmazva. Kérem, legyen őszinte részvétemről meggyőződve.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




96
London, 1860. július 13.
Kossuth értesíti Kiss Miklóst, hogy az útleveleiket ellátták vízummal.


London, júl[ius] 13. 1860.

Kedves Barátom!

Jelentem, in duplicato[810], hogy a passzusokkal[811] rendben vagyunk.

Vizálták[812].

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 366. o.




97
London, 1860. július 18.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy a következő nap már Párizsban lesz és kéri, hogy találkozzanak.


London, júl[ius] 18. 1860.

Kedves Barátom!

Holnap este, csütörtökön, Párizsban szándékozom lenni – Hőtel d’Espagne, rue Tait bout[813] –, és 3 nap ott mulatni. Nagyon óhajtanék találkozni, sőt szükségesnek is gondolnám, mégpedig Párizsban. Nem rándulhat be?

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 367. o.




98
Párizs, [1860.] július 22.
[814]
Kossuth értesíti Kiss Miklóst új címéről.


Párizs, júl[ius] 22.

Kedves Barátom!

Sajnálom, de nem várhatok. 4.45-kor indulok.

Adresszom[815] további értesítésig: Hotel Freyhof, Baden, Switzerland[816] (nem tudom a kantont, gondolom Argau).

Voltam a hercegnél. Átvette a legionáriusok iránti asszekuráció[817] megtörése elleni panaszomat a császárhoz, Hetényi[818] authentic[819] vallomásával. Kérdezte, hová küldje levelét, ha írnivalója lesz nekem. Mondtam: Önhöz. Igazítsa ezt el vele.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 269. o.




99
London, 1860. október 9.
Kossuth kiáltványa az olaszországi magyar légió katonáihoz a győztes volturnói csata után.
[820]


London, októb[er] 9-kén 1860.

A dél-olaszországi magyar

gyalog légió

és

huszárcsapat parancsnokainak.

Önöknek, és a parancsnokságok alatti magyar bajnokoknak hősies magokviselete a volturnói csatában büszkévé teszen a magyar névre.

A maroknyi magyar hős amott délszakon sejtetni hagyja a világgal, mikint fog a magyar küzdeni saját honáért, saját honának szent földjén, ha idegen földön is ekkint küzd egy testvérnemzet szabadságáért.

Önök méltók a nagy vezérhez[821], kinek zászlója alatt harcolnak.

Új kapoccsal fűzték egymáshoz célegységben, testvériségben az olasz és magyar nemzetet.

Lelkesítőleg hatand önök példája a szabadságharc után sóvárgó keblekre az elnyomott hazában.

Köszönetet mondok önöknek a nemzet és a magyar hősi becsület nevében, melynek önök és a parancsnokságuk alatti bajnokok hű őrjeiül állanak a vitéz seregben, melyhez tartoznak.

Kérem az elismerésünk adóját napiparancsban tudatni csapatjaikkal.

Éljen a szabadság! Éljen az egy és független Olaszország! Éljen a Haza!

A Magyar Nemzeti Igazgatóság nevében is

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.4.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth s. k. aláírásával.




100
London, 1860. október 24.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben elemzi a Ferenc József által kiadott Októberi Diploma
[822] tartalmát és következményeit.


London, októb[er] 24. 1860.

Kedves Barátom!

A koncessziók[823] megvolnának. Eredményök az, hogy nélkülök nem lett volna antiforradalmi párt, most lesz. Ez azonban csak annyit változtat a helyzeten, hogy most nagyobb erőre lesz szükség a kezdethez, olyanra, mely a siker iránt teljes bizalmat ébresszen. Mert ha ilyen lesz a kezdet, a koncesszionális párt vagy nem merend, vagy tehetetlen lesz ártani.

Ez az egész különbség. Vagyunk és maradunk, akik voltunk, és megyünk utunkon.

A Constitutionnel[824] amint látom „congratulál”[825] az osztráknak. Azok, akik Grandguillot uramat inspirálják, nem látszanak ismerni a helyzetet, magok alatt vágják a fát.

A legengedékenyebb konzervatív, ókonzervatív magyarok is Magyarhon históriai jogainak visszaállítását követelik minimum gyanánt, és az osztrák oktrojírozott chartát[826] dob nekik. 1848. szeptemberben a magyar, bármennyire készületlen volt, inkább élethalálharcot választott, mintsem a magyar had, finánc, és kereskedelmi ügynek az osztrák kormányra átruházását elfogadná; most a „császári oktrojírozott charta” ezeket megint elveszi a magyartól. Kardjával, karjával idegen kormány fog rendelkezni, barátságos népek szabadságának elnyomására. Zsebében idegen kormány keze fog markolá[s]zni. Kereskedelmi viszonyait a külfölddel, idegen kormány fogja intézni; és amely nemzettel ezek történnek az nem alkotmányos, nem önálló, nem nemzet, hanem provincia, gyarmat. Azon kívül az ország területi épsége helyre nem állíttatik, a statustanács[827] funkciói által Magyarországnak az Osztrák Birodalomba beolvasztása dekretáltatik[828], és Grandguillot urat mégis meggratuláltatják. Kik? Azok, kik ellen koalíciók készülnek à vue ďœil[829], és kik igen meg fogják bánni, hogy M[agyar]országot negligálták[830]. Quaerent et non invenient[831] szövetségest, melynek ennyi hasznát vehetnék.

De mindenáron meg kell tudnunk, hanyadán vagyunk Párizzsal. E napokban nekidűlök rossz franciaságomnak, és küldök valamit beadásul magas helyeken.

De azt is meg kell tudnunk impartialis[832], okos ember által, minő benyomást tettek a koncessziók a hazában. Hol van angol barátja? Akarna-e menni? És ha igen, találkozhatnám-e vele? Vagy ezer frankkal örömest hozzájárulnék útiköltségéhez.

Adressem: Merras Croskey & Co., 84. King William Street, City, London.[833] Belül: „K”.

Látta e le Maire-t?[834]

Szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 367–368. o.




101
London, 1860. november 5.
Kossuth gratulál Figyelmessy Fülöp alezredesnek az olaszországi magyar légió huszárságának megszervezéséhez.


London, november 5. 1860.

Figyelmessy Alezredes úrnak

Barátom!

Nem kaptam hírt Öntől, mióta innen elment. De amint hallom, írás helyett egy derék huszárosztályt organizált, mely a magyar névnek új dicsőséget szerzett.

Folytassa kérem lehető eréllyel organizációját. Dolgaink künn nagyon brillianter[835] vannak a[r]rangierozva[836], hon pedig gondoskodunk, hogy a koncessziók[837] ne ártsanak. Amint ott Önöknél Gaeta elestével a harcnak vége lesz, Ön és Mogyoródy csapatjai egy nagyobb organizáció magkövét képezendik egy kissé fellebb az országban, mert nem kell mondanom, hogy az osztrák ellen nagy háborúra kell elkészülni, hol százezerek állandanak szemben egymással. Készülünk.

Addig csak kérem, folytassa az organizációt egész eréllyel, mégpedig ha emberekben nem volna is bőségben, ha csak lehet, gondolkozzék arról, hogy minél több lova, szerszáma, kardja, és montourja[838] legyen rezervában[839] selbst über den effectiven Stand Ihrer Manschaft[840].

Azt nem is kell említenem, hogy meg vagyok győződve, miként a sok haszontalan pletyka elemtől menten tudja tartani derék seregét.

Köszöntse nevemben vitéz huszárjait.

Unokaöcsémet Zsulavszkit[841] tartsa kérem figyelemben.

Nejét néha látjuk. Jól van. Tartson meg barátságában. Isten áldja.

barátja Kossuth

Megkapták tőlem a napiparancsot a volturnói csata után, melyben a magyar huszár oly remekül kitüntette magát.[842]

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.3.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




102
London, 1860. november 11.
Kossuth Levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben az aktuális politikai helyzetet elemzi, majd saját pénzügyeiről ír részletesebben.


London, nov[ember] 11. 1860.

Kedves Barátom!

Buda Sándor[843] által küldött érdekes levelét vettem, és őtet azonnal további útba is igazítottam. Ismerem. Erélyes, határozott ember, és különösen egy téren igen hasznos szolgálatot tehetend a hazának. Nem hagyjuk tehetségét parlagon.

Levelének van egy pontja, melynek fontos értesítését óhajtanám, hogy módja volna kiegészíteni. „Ausztria lekötötte magát, hogy tavaszig nem fog támadni Olaszhonban, de a módot, mellyel magát lekötötte, nem mondták meg.” Félek az, amit nem mondtak meg, rossz víz malmunkra. Okom a gyanúmra az, hogy Turinból is tudom, hogy egészen biztosnak érzi magát Cavour gróf tavaszig minden támadás ellen; de ahelyett, hogy ezen biztosság növelné határozottságot és erélyét az előkészületeiben az olasz részrőli támadásra, azt tapasztalom, hogy inogni, habozni, kétkulacsoskodni kezd, foghegyről kezd velünk elvállalt kötelezettségeinek teljesítéséről beszélni, és míg szeptemberben különös empressemental[844] fogadott el mindent, amit proponáltam[845], most kételkedni kén[y]szerít őszinteségében.

Vajon azon módok között, miket „nem mondtak meg”, nincs-e az: hogy a Tuilleriák megígérték az osztráknak Velence favorábilis[846] megvételét Turinban negociálni[847]? Nem találhat módot a kárpit mögé pillantani?

Emlékszik, Kedves Barátom! hogy a hercegtől egy levelet küldött nekem át Svájcba. Emlékszik tárgyára is: a legionáriusok iránti szószegése az osztráknak.[848]

A herceg azon levelében egy tanácsot adott, melynek teljesítésére most látom az időt alkalmasnak. Egyszersmind alkalmat akartam venni Magyarország ügyét náluk felmelegítni, talán, hogy a császárral is szóland iránta.

Azért egy hosszabb levelet írtam neki, melyet (nehogy a levélcsomó túl nagy legyen) ugyancsak a mai postával küldök Önnek, nyitva; olvassa el, ha valami szarvas ortográfiai bak[849] van benne, javítsa ki, pecsételje le, és küldje el kérem a hercegnek egy sor kíséretében, mellyel tudtára adja, hogy levelem folytában némi részleteket óhajtana a hercegnek említeni.[850]

E részletek leginkább e körül forognak:

a) Igen nagy szükségünk volna arra, hogy Cuza herceg[851] egy kis komoly avisot[852] kapjon Párizsból, hogy kedvesen fogják ott látni, ha úgy, mint tavaly, nekünk most is segédkezeket nyújt. Már magától a hercegtől is jót nyomna egy ily levélke Cuzához. A császártól egy szó Place[853] által persze, hogy döntő parancs volna. Ez igen fontos.

b) Levelem vég, csak delicate[854] érintett pontja, eszközeink szűk voltáról és a császár módjainak bőségéről, szóval egy kis pressziót kívánna. Szörnyen szeretnék a francia arzenálokból egypár üteg canon rayé-t[855]. Hisz azt a herceg, vagy mint közvetítője magasabb akaratnak, vagy magától is megtehetné. Miért ne küldhetne a vő, ipának Genuába [856] – egy levélkével, hogy az nekünk van szánva –, ágyút és muníciót. Ha ezt nem, bizony adhatnának a privát chatouilleból[857] is egy pár százezer frankot, hogy itt tehessek megrendeléseket Whitworth-nál, vagy puskákra, revolverekre, vagy amire kell, szép csendesen, minden zaj nélkül. Azt mondhatja a h[erceg] „adjon Cavour”, hiszen ad, ad, de mi az ahhoz képest, amennyi nekünk kell, hogy az egész nemzetet egyszerre úgy talpra állíthassuk, hogy imponálhasson Európának, és koronáról diszponálhasson [858].

c) A b) pontróli beszélgetés persze attól függ, ha mutatkozik-e jóakarat irántunk. Mondja meg neki, hogy az osztrák, koncesszióval komplett fiaskót[859] csinált, 16 főispán rúgta falhoz a kínált gráciát.[860] Még Károlyi Györgynek, hazánk leggazdagabb tősgyökeres mágnásának, ki eddig nem éppen tölgyfa szilárd volt; még Sinának[861] sem kell az osztrák barátság. Az oppozíció[862] oly általános, mint határozott. Soha sem voltunk kompaktabbak[863]. Értesse meg velük, hogy hiában manauvrírozik[864] a diplomácia Magyarországot letartani. Fejére nőtt az a diplomáciának, és nem hagyja magának általa parancsolni, mint az olasz nem hagyott. Cum velcontra [865] használni fogja az alkalmat, és ha nem jön, teremt magának. Jobb politika legalább kéz alatt egy kis markolható jóindulatot mutatni nemzetünk iránt, mint elidegeníteni.

Ugyan mit fognak válaszolni?

Most privát dolgaimról, szokott bizalommal, ha megengedi.

Két éve egy garast sem kereshettem. Resourceaim[866] fenekén vagyok. És a gond meggörnyeszt. Tudja, miként e helyzet kénytelensége már múlt tavaszkor arra indított, hogy a Cityben kombinációkat[867] keressek indusztriális[868] vállalatokra. Érdekeimet Croskey képviseli. Tudja, miként buktunk meg a telegráffal[869]. Hamar reá Pulszky jelenté, hogy a genuai (delle due Riviere[870]) vasút koncessziója nyitva van, hogy tapogatózott, és encouragerozták[871], hogy ha jó erős financiális kombinációt[872] tudunk előállítani, és magunkat egy bizonyos olasz érdekkel egyesítjük, jól tesszük, ha konkurálunk[873]. Meglőn az egyesülés, meg a hatalmas kombináció, Croskey, a hatalmas Gurney ház (mely a kaució[874] végett négymillió frank hitelt nyújtott Croskeynak), Devaux & Co. párizsi bankár ház stb. Midőn konkuráltunk, az esett értésemre: hogy a konkurenseink között van egy francia társaság (Parent etc., etc., etc.), melyet a Palais Royal[875] támogat.

Épp akkor Párizson mentem keresztül. Meglátogattam a herceget a légió ügyében. Előhozta Croskeyt és indusztriális terveimet (különben én nem szóltam volna), elmondtam a párizsi bukást és utána tevém: „décidément j’ai du malheur”[876], tudtom nélkül hercegségeddel oppozícióba jöttem Turinban, nem tudtam, engedelmet kérek stb., stb. Elmondatta a dolgot magának, és becsület szavával biztosított, hogy az egész dologról mit sem tud, nem pártolt senkit, eszébe sincs, il ne s'y mêle point[877].

Mentem Svájcba, a negociációk[878] folytak. Midőn Turinba menék (szeptember elején), hozzám jő valami M[onsieur] Barrault (Société Parent[879]) és azt mondja, őket a herceg pártolja, de azon conditio sine qua non[880] alatt: que les intéręts de M[onsieur] Kossuth doivent ętre sauvegardé[881], ők erre ajánlkoznak és egyesülést kérnek. Feleltem: nagyon csodálkozom, mert nekem a herceg ezt és ezt mondta; de enfin[882] nagyon szép, ha rólam úgy gondolkozik, és én nem volnék idegen az én barátaimat velök kombinációba hozni; de én ismerem a turini kormány decízióját[883] egy bizonyos summán[884] felül nem menni, az én barátim arra nem állhatnak reá, ruinózus[885] dolog volna. Kérdem: van-e nekik oly propozíciójuk[886], melynek elfogadására kilátás lehet? Ők vagy 15 millióval fellebb beszéltek, mint Croskey, tehát azt mondám: az urakat ki se hallgatják, minek beszéljünk a levegőbe. Adieu[887].

Azonban M[onsieur] Bonnaire nekem az ·/· alatti levelet küldte, utóbb M[onsieur] Barrault Párizsból írt ://: (kérem, küldje vissza ezeket). Ennek feleltem: hogy Croskey az én megbízottam, tegye magát vele raportba[888]. Ugyancsak akkor, midőn ezt Párizsból (vissza jövet) írtam, jött hozzám ismét (amint mondá, újabb hatalmas finánc erőkkel renforcírozott[889]) Société Parent nevében, valami marquis[890] vagy gróf Dufrange, Defrange, Lefrange (valami ilyen forma), ismételte, hogy a herceg az én érdekeimről mit parancsolt reájok, hogy ők azt tökéletesen értik: il faut un budget à la cause des nationalités, nous sommes appelé d’y fournir notre quota d’un couple des millions, et nous ne demandons pas mieux, qu’à voir occasion de la faire[891]. Nekünk van koncessziónk a nápolyi királytól vasutakra, affaire magnifique[892], ha Garibaldi megerősíti. Mi Turinban átadunk az úr megbízottjának egy bankárok által notarialiter[893] kiadott kötelezvényt ennyi és ennyiről, ami névre parancsolni tetszik, és csak egy bevezető levelet kérünk a diktátorhoz[894] az úr turini ágensétől[895], az úr nevében. Én azt feleltem, hogy ha Turinba mennek, ágensem utasítva lesz, de azon feltétel alatt, hogy Croskeynak része legyen a vállalatban, mert én barátim iránt nem tudok illojális[896] lenni.

Ugye tele van az ég hegedűvel? Eh bien! Humbug az egész, infámis humbug.[897]

Turinban Jacini miniszter uram per Bausch und Bogen[898] elvetvén minden propozíciókat[899], midőn a kamarák kinyitandók valának, egy minden elvetettnél drágább szerződést köt, de egészen új bázison egy olasz társasággal (Sacerdoti, Guastalla Breda etc.), és a kamarák szankcionálják[900], de oly feltétel alatt, hogy ha egy hólnap alatt (20-ik 9-berig[901]) más solid[902] társaság legalább 5%-tel olcsóbb propozíciót tesz, annak lehessen adni. Galliera herceg és a turini Credit mobilier[903] megteszik az ily propozíciót, Croskey és társai számot vetnek és látják, hogy az új bázison még olcsóbbat lehet tenni haszonnal, és mennek Turinba. Ott vannak actu[904].

Most jön a dénouement[905]:

Croskey, mielőtt elmenne, írt Bauraultnak a ://: folytán, hogy hát akar-e értekezni? Felelet: nagy szerencséjének tartaná, de amint a dolgok állanak, Parent és társai lemondtak a vállalatról.

Nekem azonban Turinból azt írják, hogy Parenték inkognitó[906] benn vannak más háta mögett.

Nov[ember] 7-kről pedig azt: hogy Guastalláékat a Palais Royal támogatja.

Nov[ember] 8-kán pedig Cavour azt mondja Klapkának: adja tapintatosan tudtára Kossuthnak, ne sürgesse a vasutat, ne támogassa Croskeyt, nem adhatjuk nekik, mert Lord John Russell[907] írt Sir James Hudsonnak, hogy gyanúja van, koncessziók útján akarnak engem pénzhez juttatni!!

Ez vagy pretextus[908], vagy nem. Ha igen, minő gyalázatosság! Ha nem, minő nyomorult emberek! Angliában minden lap (a Timestól kezdve), minden ember tudja és természetesnek találja, hogy háborúnak kell lenni Velence miatt, és nem is kételkedik, hogy Cavournak csak van annyi esze, hogy velünk kombinációt csinál. Ennek egész Anglia örvend, Lord John Russell nem nyom egy bakfittyet az angol nép ez univerzális véleménye ellen, és ha az ellen cselekedni merne, elfújnák mint a pozdorját, és Cavour, kinek ezt mind tudni kell, annyira fél, hogy valamiképp a downing streeti[909] vén kofa ne gondolja, hogy dolgunk lehet együtt, hogy megsérti a Cityt, és elvetteti a statusnak[910] leghasznosabb, legjutányosabb propozícióit, csak azért, mert én pártolom.

Hogy bízzuk hazánk szent ügyét egy ily ember szavára, ígéretére?

Szegény Croskey bennem támaszt remélt találni, és romlást talált. Belekerült a dolog 10 ezer fontjába. Ki nem mondhatom, mennyire restellem.

Ami Nápolyt illeti, Parenték azt mondták, hogy felhagytak azzal is, tehát nem adták ki a kéretlen ajánlott, és a herceg parancsára ajánlott kötelezvényt, de azt elérték, hogy barátaim, kik különben konkurráltak volna, nem konkurráltak[911]. Adami és Lemmi kapták meg Garibalditól a koncessziót, mint névviselők, mert első dolguk volt Parentéknak átengedni azt a részt, amelyre a nápolyi király koncessziója kiterjedett.

Minek írom ezeket? Minek terhelem ily nyomorúságokkal?

Én azt hiszem, a herceg nevével tudtán kívül játék űzetett, és űzetik, Péter és Pál is az ő pártfogásával takaródzik jog nélkül.

Azonban vagy felhatalmazta a herceg Bonnaire, Barault, Parentékat velem úgy szólani, és nekem úgy írni, amint tették, vagy nem.

Ha igen: kérném, mondjon nevemben köszönetet jó akaratáért, de egyszersmind tudassa vele, miként adtak annak foganatot, nehogy azon hitben éljen, hogy jóakaratának valami sikere volt.

Ha pedig nem: úgy azt hiszem kötelességem őt felvilágosítani, minő játék űzetik nevével, tudtán kívül.

Bocsánat hosszú levelemért és a sok pletykáért. Maradok szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 368–373. o.




103
[Hely és dátum nélkül, 1860. november-december]
[912]
Kossuth Kiss Miklóshoz írt levelének töredéke, melyben a Velencével kapcsolatos helyzetről, és annak Magyarországra gyakorolt hatásáról ír. [913]


[...] Hogy Velence eladása M[agyar]országot semmivé tenné, mert tranzakcióra[914] kényszerítené, az világos. Minő furcsa módja hát ez az appui és soutien ménagerozásának[915].

Ezt a „Velence eladását” ajánlom figyelmébe mindenek felett. Otthon sok nem éppen a legjobb modorban történik, van hiba, van baj, de egészben véve igaz lelki örömmel mondom, otthon oly brillianter[916] vagyunk elrendezve, hogy ha Velence el nem adatik „onze chances sur douze”[917], hogy egy év alatt otthon vagyunk. Az az eladás a damoklészi kard, mely felettünk függ.

Kövessen el kérem mindent, hogy ebben au fait [918] legyünk. Mert e tudomástól függ az, hogy vagy megmentsük a hazát, ha nincs eladás; vagy végetlen szerencsétlenséget hárítsunk el róla és egyesekről, ha van.

Ez szintoly sürgető, mint fontos. Barátja még egy kis időig avatott kútfő. Otthon hírt várnak, és ettől függ minden, minden.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




104
London, 1860. december 5.
Kossuth rövid üzenete Kiss Miklós ezredesnek.


London, dec[ember] 5. 1860.

K[edves] Barátom!

Ma St. Ange-ba küldtem egy igen fontos és sürgős levelet, ha benn volna a városban, kérem, intézkedjék, hogy megkapja mielébb.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 373. o.




105
[Hely nélkül], 1860. december 14.
Kossuth egyik levelének második része.
[919]


[…] Még egy igen fontosat.

Végetlenül érdekünkben van, hogy a mostani török nagyvezér, Küprizli Mehemet pasa, hivatalos állásában megszilárdíttassék. Ennek, és általában Konstantinápolyban minden józan lépésnek akadálya, és minden rossznak kútfeje Riza pasa, a hadügyminiszter, kinek viszont egész politikája ura kegyét, mint kegyenc vadászni. Ez embert (Rizát) eddig a francia követség pártolta, és pártolja, gondolom azért, mert a császár érdekében vélte lenni, hogy Konstantinápolyban a zavart úgyszólván permanenciában tartsa. Ha ez volt a cél, az eléretett. Ámde most azt látszik a francia érdek javasolni, hogy a zavarnak francia auspicium[920] alatti kormánykonszolidáció által gát vettessék, különben ha tovább tart a zavar, más, és nem a francia fog a zavarosban halászni.

Ön barátja és szoszédja még ura e dolognak. Ez neki specialitása. Melyik pasát kell pártolni, melyiket nem? Ez (talán ez egyetlen) oly kérdés, melyben inspiratiót[921] nem veszen, hanem ad.

Kérje ki tőle személyes fávor [922] gyanánt, ha másként nem lehet, hogy küldjön ennyi utasítást Sztambuli követjének: „Úgy látszik, a semmi jó véggel nem biztató zavar folyvást tart. Ennek oka a Porta[923] (kormány) gyengesége. Ennek viszont kútfeje a Küprizli Mehemet és Riza pasák közti vetélkedés. Látni akarja a császár, képes-e Küprizli Mehemet hivatásának megfelelni, ha e vetélkedés nincs útjában. Azért pártolja Követ úr őt nagyvezéri hivatala megtartásában, szavát vévén, hogy a francia politikának barátja leszen.”

Ha ezt kivinné Ön, igen-igen nagy szolgálatot tenne hazánknak, mert Cuzával megmérhetlen bajunk van a Keleten, támaszra van szükségünk a Portánál, a szultáni kegyenc, Riza pedig ellenségünk.

Ez szintoly sürgős, mint fontos. Periculum in mora.[924]

Ezzel kapcsolatban legyen szíves kérem, magát gondosan tájékozni, vajon még mindig ragaszkodnak-e a Tuilleriák ahhoz, hogy Cuzát riválisai ellenében pártolják? Nekem úgy látszik, hogy Cuza már teljességgel nem franciabarát, de ezt csak igen tapintatosan kérem említeni, nehogy úgy látszassék, mintha mi ellene intrigálnánk[925]. Kis idő múlva, meglehet vádat leszünk kénytelenek ellene emelni, de most még csak tudni akarnám, erősen áll-e a császár kegyében.

Ámde az kimondhatlanul, mondom kimondhatlanul fontos volna, ha vagy Place Jasiban utasítást, vagy Cuza legalább a hercegtől levelet kapna, hogy Franciaország irányunkban még mindig oly szimpátiával viseltetik, mint tavaly; és hogy reméli, a fejedelem fel fogja fogni, hogy érdekei őt a magyar nemzet iránti barátságra utalják.

Irtózatos szerencsétlenségeknek venné ily levél vagy utasítás elejét. Különben azon oldalról nemhogy tehetnénk valamit, de gonosz és kártékony ellenséget találunk a moldva–oláhországi kormányban. Mondja meg ezt a hercegnek és kérje, hárítsa el tőlünk e borzasztó csapást.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 276–277. o.




106
Galaţ, 1860. december 15.
Kivonat a Magyar Nemzeti Igazgatóság bizalmasan Moldva–Havasalföldre küldött megbízottjának jelentéséből, valamint Klapka két jelentése a Cuzával történt tárgyalásáról.


Kivonat a Magyar Nemzeti Igazgatóság bizalmasan Moldva–Havasalföldre küldött megbízottjának jelentéséből.

Galac, 1860. december 15.

„A herceggel (Cuza) való találkozásomkor M[onsieur] Place-nál átadtam neki a Magyar Nemzeti Igazgatóság üzenetét, melynek megbízottja voltam.

Felbontva azt, azonnal megnézte a levél végét, hogy megtudja az aláírók nevét, és akkor rendkívül hevesen szemrehányásokat kezdett tenni. Kijelentette, hogy soha nem fog tárgyalni sem a kormányzóval, sem semmilyen magyar bizottmánnyal. Ő mindenekelőtt román, román herceg, és hogy őt minden arra készteti, hogy a magyarokkal ellentétben cselekedjék, csupán a meghallgatásuk is árulás volt részéről az övéivel szemben, mivel a velük való tárgyalás arra kényszerítené őt, hogy lemondjon Magyarország román lakosságának 4/5-éről (azaz lemondjon Erdélyről), és hogy ő ebből nem enged soha.

Hogyan! – kiáltott fel –, én, egy román herceg, megengedjem, hogy itt, Románia földjén expedíciós szervezetet állítsanak fel a magyarok, fajom évszázados elnyomói. Soha! Nem, soha nem adom beleegyezésemet ebbe.

Ami Klapkát illeti, ha jön, én fogadom, mint katonát, de nem, mint magyart. Látni sem akarom őket és hallani sem akarok róluk, azonnal kiutasítom az országból mindazokat, akik itt találtatnak.

Másrészt, ki az, aki tárgyal, vagy tárgyalni akar velem? Ez a bizottmány – mondja ön. Nos, akkor hozzon nekem egy császári szót, a beleegyezés jelét, és akkor legalább azt fogom hinni, hogy nincs egyedül, és hogy nem teszem tönkre a rám bízott országok jövőjét, csak egy szót mondjon nekem a császár, és én akkor együtt megyek a magyarokkal, és az ő helytartójának, hadsegédének tekintem itt magam. De egyszer és mindenkorra nélküle semmi, semmi, semmi.”

Összefoglalásul, íme a véleményem: a herceg nem fog tenni semmit. Nem lehet bízni benne semmilyen formában. Ő csak azért tárgyalna, hogy még jobban eláruljon. Íme az, amit M[onsieur] Place mondott nekem a herceg tőle való távozása után: „amint látja, nem könnyű dolog észre téríteni őt; amióta a fejedelemségek vezetője, abszurd és meggondolatlan terveire (Erdély meghódítására) vonatkozólag fűtől-fától csak jóváhagyó szavakat kapott”, melyeket megértett, és melyeket a Bratiano-k és hasonszőrű társaik állandóan hangoztattak.

Hangsúlyozom, hogy az Isten óvja meg attól, hogy higgyen Cuza hercegnek.

(Meg kell jegyeznem, hogy ágensünk[926], ki ezt jelenti, francia, komoly ember, nem olyan Lalande féle, ki csak ront, bajt csinál és kompromittál[927].)

Ágensünk után, maga Klapka is megérkezett volt a fejedelemségekben [sic!], és beszélt Cuzával, íme egy kivonat leveléből[928]:

„Jasi, 1860. december 22. Biztos úton csupán néhány szót közlök, hogy tudomására hozzam Önnek: itt minden elveszett és ügyünket elárulták. Csupán azt igyekszem megakadályozni, hogy Erdélyben mészárlás törjön ki, amihez osztrák és oláh ellenfeleink már minden előkészületet megtettek. Cuza[929] teljesen ellenünk fordult afeletti dühében, hogy Magyarországon új életre ébredtek, dühében, hogy legalább Erdélyt nem ajánlottuk fel nekik. Azonnali utasítások küldését kérem Magyarországra, hogy senkit se küldjenek ide. A helyzet annyira elfajult, hogy félő, Cuza kiszolgáltatná őket az osztrákoknak. Valóban, annyira elveszítette a fejét, hogy ma reggel megparancsolta 20 Erdélyből érkező fiatalember visszaszállítását a határra, ami valószínűleg meg is történt volna, ha idejében nem értesülünk róla, és a b-i lakosság nem tagadja meg határozottan a kiadatásukat. Cuza átállásához leginkább az osztrák és angol tiltakozások járultak hozzá, ez utóbbiak még talán inkább, mint az előbbiek.

Holnap részletes jelentést küldök. Stb.

Jasi, december 23. Semmi esetre sem bántam meg, hogy ide jöttem, mivel különben valamennyien illúziókban [sic!] ringattuk volna magunkat, amelyek további ténykedéseinkre igen károsan hatottak volna.”

Csak az a baj, hogy ezt hamarébb kellett volna megtudni, és nem mondani Cavournak, hogy minden rendén van, és illúzióival minket és a kormányt a fegyverküldésre reábírni. Cavour méltán neheztel, és abból a szolidaritásnál fogva nekünk is jut.

„A galaci árulással kezdem” (Ez a fegyverszállításra vonatkozik, és a lényege az, hogy Kantacuzi, a galaci elöljáró – egy minden ízében osztrák érzelmű gazfickó – betekintést nyert a szállítólevélbe. Ezután legsürgősebb teendője az volt, hogy négy másolatot készíttessen a szállítólevélről, és ezeket az osztrák konzuloknak, illetőleg a Szulina-torkolatra[930] felügyelő tulcsai török kormányzónak elküldje stb.)

„Több, mint elegendő elem létezik itt egy csíny előkészítésére. A nyomor évek óta arra kényszeríti a székelyeket, hogy itt keressenek munkát. A két fejedelemségben 40 000-en bolyonganak. A fejedelmek részéről tehát csupán jóindulatra van szükség, a hivatalok részéről pedig szimpátiára.

Sajnos szóba se jöhet a velünk történő megegyezés. Minden árulásra készek. Remegnek az orosztól, félnek az osztrákoktól és bennünket gyűlölnek. Azon kívül elvitatják tőlünk Erdély birtoklásának a jogát, és még a mérsékelteknél is győzött az elfoglalási kedv. Abban reménykednek, hogy ha Magyarország és Ausztria kellőképpen elvérzett, akkor Erdély – és talán a Bánát is –, érett gyümölcsként hullik az ölükbe.

Ez a rosszindulat Cuza megváltozása nélkül azonban nem jelentene sokat. Cuza azonban teljesen megváltozott. A múlt év során azt írta a császárnak, hogy nézeteinkben teljesen osztozik, és ezek megvalósításában a saját országának a javát és jövőjét is keresi. Ma sem rólunk, sem a terveinkről nem akar hallani, és valamennyiünket az ördögbe kíván. Jelenleg nemkívánatosak lettünk a fejedelmeknek, a hivataloknak és a kamaráknak. Mindent megtesznek egységesen, hogy megnyerjék Ausztria tetszését. E területen csalódásnál és árulásnál egyebet nem fogunk aratni. Sajnos Cuza bukása sem használna nekünk, mivel utóda talán még rosszabb lenne. Elhatározottnak látszik, hogy Magyarország és Románia között ne jöjjön létre szövetség.

Megismétlem otthoni barátaink kérését, hogy tájékoztassuk őket az itteni dolgok állásáról, nehogy hamis reményektől eltelve olyan eseményeket idézzenek elő, amelyek hazánkat rettenetes szerencsétlenségbe és romlásba dönthetik. Magyarországon nincs lőfegyver, és a jelenlegi körülmények között nem látok semmilyen eszközt, amivel e hiányt meg lehetne szüntetni. Ilyen körülmények között felkelésre gondolni, mielőtt egy segédhad a Drávához érne, bűn. Orgyilkosok vesznek körül,* ki tudja, mit hoznak számomra a következő napok, legalább tudja Ön, hogy a jelenlegi körülmények között, hogy gondolkodom és érzek.

Abban az esetben, ha csillagom megóv, február középén Londonban találkozunk. Klapka.”

* A fejedelem írt ma Place-nak: „Hivatalos forrásból hallottam, hogy egy bizonyos Kazilovics nevű, Ausztria szolgálatában lévő horvát ügynök, nemzetiségi bandájával megérkezett volna, vagy megérkezne a fejedelemségekbe azzal a tervvel, hogy meggyilkolja a kérdéses személyt, valamint társai közül másokat is. Erről önt figyelmeztetem, tehát a legnagyobb elővigyázatosságra intem.”

Ez az osztráknál éppen nem újság. Kétszer küldött ki hasonlón orgyilkosokat ellenem török földön, egyszer Sumlára, másodszor Kutahyába[931], a nagyvezér és az angol követ hivatalosan adták tudtomra a dolgot; a blue book[932]-ban is benne van. A különös csak az, hogy ahelyett, hogy a kormány fogadta volna az ismert orgyilkosokat, éppen úgy, mint most Cuza teszi, megintett, hogy vigyázzak magamra. Fegyveres kézzel kellett magunknak elűzni az orgyilkos bandát.

És a császár haboz eltörleni ezen osztrák-ház hatalmát! Két év előtt egy felolvasást tartottam az osztrák-ház bűneiről, látta-e Ön valaha.

Egyébiránt Klapka avizálva[933] lévén, nem féltem.

HL Personalia: 88. doboz

Francia, német, és magyar nyelvű eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. A levél eleje és vége hiányzik.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 373–379. o.

Tartalmát és egyes részleteit lásd Kossuth: Irataim az emigráczióból. III. k. 270–271. o.;

Kossuth: Irataim az emigráczióból. III. k. 236–240. o. közli Klapkának (Jasi, 1860. december 22.) hozzá, illetőleg Teleki Lászlóhoz írott levelét.




107
London, 1860. december 22.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben gróf Teleki László letartóztatásáról tudósít, és Kiss segítségét kéri.


Duplicatum[934]

London, dec[ember] 22. 1860.

Kedves Barátom!

Kifejezhetlen bánat és aggodalom közt írok.

A mai Times telegramjai[935] közt ez áll:

Dresden Friday. The official Dresder Journal of today contains the following: count Ladislaus Teleki, the hungarian refugee, who had arrived home with a false english passport has been arrested and delivered up to Austria. [936]

Irtózatos! Nem hinném, ha a hivatalos dresdai lapra nem hivatkoznék.

Feszítse meg minden erejét a hercegnél, Thouvenelnél, a császárnál, a megsértett humanitási jog nevében, hogy lépjenek közbe.

Mondom, a megsértett humanitási jog nevében, mert:

Álpasszussal[937] utazott-e? Nem tudom, de becsületemmel kezeskedve teszek bizonyságot, hogy szorosan magánügyében utazott, útjának politikával semmi köze nem volt, általában semmi célja, tárgya, ami akár az osztrákot, akár a szászt, akármi kormányt a világon csak a legtávolabbról is aggaszthatna, érdekelhetne.

Hiszen ha politikai célból utazott volna, én tudnám.

De ez nem elég. Elutazása előtt nekem Genfből ezeket írta (nov[ember] 26.): „Énnekem most sürgető személyes ügyben, vagy tíz, tizenkét napig utaznom kellend. Megnyugtatásodra mondom, hogy utam nem személyes és nem párbaj.”[938]

Ennyit írt. Tehát, hogy nem politikai célú volt útja, becsületemmel erősíthetem. Hová szándékozott? Nem írta.

És íme kiadták az osztráknak!

Ilyes még nem történt soha, sem töröknél, sem kereszténynél. Fegyverrel kezünkben menekültünk török földre és nem adtak ki. A szultán háborúra volt inkább kész, mintsem kiadjon, és az angol és francia pártolt az emberiség joga nevében.

Pártoljon most is.

Ha álpasszussal utazott, ám bűntette legyen a szász kormány törvénye szerint, vagy utasította volna vissza per Schub[939], ha tetszik, de kiadni az osztráknak csak azért, mert született magyar, ez kebellázító barbárság. Ki legyen az emberiség jogainak pártolója, ha nem a francia kormány?

Én dolgozom Londonban, otthon Ön dolgozzék Párizsban.

Duplicatumot küldök St. Ange-ba.

Barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/3–4. 380–381. o.

1861–1890






108
London, 1861. január 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben részletesen taglalja az adott politikai helyzetet, és annak a véleményének ad hangot, mely szerint a francia császártól kell várni a segítséget Magyarország felszabadításához, mert az ő érdeke megakadályozni az egységes, erős Habsburg monarchia létrejöttét.


London, január 7. 1861.

Kedves Barátom!

5 óra van, most veszem levelét, és veszem Klapka jelentését Galacból, és Ludvighét Belgrádból[940], hogy ott minden számításunknak vége (ha ugyan számítás unknak mondjam, mert enyém nem volt). Ott ellenségünk az úr mindkét helyt, és Cuza nem csak ellenség, de dühösen az, és áruló [941]. Párizsból egy szó mellettünk parancs volt volna – nem adták –, most az sem használna többet fenyegetés nélkül, legfel[j]ebb a magyarokat [a] kiadatástól mentené meg. Klapka életét sem tartja biztosnak. Ludvigh pedig (gondolja csak!) kevesebb veszélyt látott Magyarországon és Bécsen keresztül menekedni a nyugotra, mint Belgrádban lebzselni hasztalanul (hol éppen most alkudoznak a magyar emigránsok kiadatását kötelező szerződés iránt Béccsel).

5 óra lévén, csak rapszodice[942] vetek ide néhány eszmét, tájékozásul az ebédekre.

Teleki iránt nem tudok újat. Feltéve, hogy „hű jobbágy” lett belőle (lelkem fellázad e hit ellen), bíznak-e még bennünk Párizsban?

Ha bíznak, mi végett bíznak? Akarnak-e független M[agyar]országot, vagy nem?

Ha nem, legyenek annyi méltányossággal – könyörülettel, ha így kell neveznem –, egy szerencsétlen nemes nemzet iránt, mondják meg. Ha igen, ne zárjanak szemet a helyzet imperativus[943] állása előtt.

A helyzet ez:

M[agyar]ország a jelen függő állapotban sokáig fel nem tartható. Ez nem a mecontentement[944], az agitáció állapotja, melyet fel lehet tartani. Ez solutio[945] állapotja, melynek ide vagy oda dőlni kell, és dőlni fog az Országgyűlés által.

Ez nem enged okoskodást. Jobbra vagy balra dőlni fog, dőlnie kell. Aki e nélkül számít, gazda nélkül számít.

Ha a magyar koronáz, a magyar kialkudott az osztrákkal, és ekkor az osztrák mentve van, ismét nagyhatalom. Ha eladja Velencét erősebb, mint valaha, mert nem erőben veszít, hanem gyengeségtől menekszik. De ha el nem adja is, erős nagyhatalom marad.

Akarja ezt a császár? Különös volna!

Az angol akarja minden áron, és miért? Megvallja nyíltan, ellensúlyul az orosz és francia ellen.

Akarhatja a császár azt, mit ellene ellensúlynak akarnak?

Ha igen, úgy öngyilkos.

Ha nem akarja, mért tartja vissza a lábot, mely ez ellene tartogatott contrapondiumot[946] felrúghatná?

Van-e nagyobb hiba, mint az ellenségnek kezére játszani.

És miért?

Mert fél az angoltól. Boldog Isten, hogy nem ismeri az angolt. Kormánya ugat, de a nemzet nem harap, és kormánya sem mer, egy töltés puskaport nem mer elsütni az osztrákért.

És ettőli félelmében nyújtja kezét a császár megmenteni az osztrákot, koalícionális gyűlpontul maga ellen?

Pedig az osztrák meg lesz mentve, ha M[agyar]országgal kialkuszik.

Ki fog alkudni, ha az olasz által vagy meg nem támadtatik, vagy meg nem támadtathatik tavasszal.

Az olasz nem mer támadni, ha a császár ellenzi. Ellenzi pedig, ez tény.

Az olasz nem támadhat, ok Gaeta és vele a dél, nincs mivel.

A császár áll ellent, hogy az olasz sem nem támad, sem nem támadhat tavasszal.

Tehát a császár menti meg az osztrákot contrapondiumul[947] önmaga ellen.

Mondhatják: „húzni, vonni kell”. Nem lehet, dőlni kell ide vagy oda. Ha dieta[948] lesz, háború nélkül, coronatio[949] lesz, és ha ez, alku.

Mondhatják: „M[agyar]ország kelljen fel, majd támogatják aztán kívülről”.

Véleményt lehet discutiálni[950], tényt nem. Én tényt mondok:

Magyarország külsegítségi invázió nélkül fel nem kél. Ezzel, ha ez elég erős, hogy utat tör a Dráváig, és fegyvert viszen be, felkél, mint egy férfiú, és az általános felkelésen kívül az invázió percében 60 ezer embere enregimentírozva[951] lesz, 6 hét alatt pedig 200 ezer embere. Erről fejemmel állok jót.

De segítséges invázió nélkül (40 ezer ember) fel nem kél.

Ez tény.

Nem lehet? Fátum[952], az osztrák meg van mentve ellensúlyul a franciának, keleti, német, minden kérdésben.

Cuza áruló, a szerb Mihály[953] alkuszik az osztrákkal. Segítsen a császár, hogy ellenünk ne legyenek. Az első (bolond!) Erdélyre spekulál (tény), intse meg a császár, hogy legyen esze. Nagyon fél a császártól (tény). „Én magamat a császár helyettesének tekintem: qu’il commande, j’obéirai[954]”, így szól, még mikor dühöng is ellenünk.

De még ha a császár parancsolná is, ott többé operationális bázis[955] nincs számunkra.

Csak egy bázis van: a dalmát part. Ott a határőr ezredekről jót állok, ha valaki 500 ezer frankot ad kezembe, de nem ad senki. Turin csupa szó, a császárral mentegetőznek.

Ámde a dalmát part messze van az első magyartól, kit csak a Drávánál lelünk.

Ütközni kell útközben, és győzni, hogy csak egy fegyvert is adhassunk magyar marokba, és győzve a communicationális[956] vonalat biztosítani is.

Ezért kell 40 ezer ember. Vagy, vagy az osztrák mentve van.

A 40 ezer ember meg lesz Olaszhonból, ha a császár ennyit szól: „legyen, vegyétek Gaetát, készüljetek, támadjatok, nem ellenzem, hogy a háborút átvigyétek M[agyar]országba. Az angolnak nagy flottája van Korfunál[957] igaz, de majd lesz nekem is dans ces parages là[958]” biztosítani a nem intervenciót.

Az angol nem lő.

Ha ez nem történik, az osztrák mentve van.

És a császár ellenséget mentett meg maga ellen.

Ez a szituáció.

Elfogadna-e engem a császár, ha Párizsba mennék?

A posta indul.

Szíves üdvözlettel

barátja

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 221–224. o.

A levél első felét kivonatolva lásd Kossuth: Irataim az emigráczióból. III. k. 351–352. o.




109
London, 1861. január 25.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben pénzügyi és fegyverszállítási nehézségekről ír a majdani háború előkészítésével kapcsolatban, valamint a francia császárt marasztalja el határozatlanságáért.


London, jan[uár] 25. 1861.

Kedves Barátom!

Künn voltam a vidéken egy pár napig, és tegnap estve érkezve vissza, olvastam jan[uár] 20-kai igen becses és fontos jelentését. Addig is, míg vasárnap bővebben írhatnék, nem akarok késni szíves köszönetem kijelentésével eljárásáért, melybe annyi tapintatosságot, és annyi férfiassággal és nemzeties szellemmel látok összekötve lenni, hogy nem lehet azt nem mondanom, ha nemzetünk érdekének ily tapintatos képviselete mellett sem boldogulunk a Tuilleriákkal; úgy én – úgy segéljen –, nem tudom, miként boldogulhatnánk.

Furcsa fogalmai vannak annak a hercegnek[959], hogy mi választassuk magunkat követeknek? Azaz: hogy szegődjünk be az Osztrák-ház alattvalójának, mint T[eleki] L[ászló]. Az mégis csak erős dolog, hogy egy oly ember, mint a h[erceg], ily kificamlást engedhet eszejárásának, hogy rólam ilyesmit akármi körülmények közt is álmodhat.

„Majd adnak fegyvert, pénzt stb.”, ha nem kell. Mert hiszen nem akkor kell ez nekünk, ha már felkeltünk és küzdöttünk, hanem avégett kell, hogy felkelhessünk. A 16. januári decretum[960], ha egy kis jó kilátással biztathatnók az otthoniakat, oly indignációval[961] töltene el minden megyét, hogy én most először hiszem, hogy maga saját erejével is kitörésre szánná el magát a magyar a durva reakció ellenében, csak fegyvere volna. De ez a baj, hogy fegyvertelen. A Kelet felé próbáltunk fegyvert juttatni keze ér[t]elmébe [sic!], lehetetlenné vált, mert Párizsból nem akartak egy jó szót szólani mellettünk Cuzának [962], és most már szerencsétlen geográfiai helyzetünknél fogva, egy fegyveres expedíció kell az Adriától a Dráváig, hogy csak egy puskát is adhassunk magyar kézbe. És hogy ez expedíció lehetséges legyen, háború kell, és az is volna, csak a cs[ászár] ne ellenezné, de még mindig ellenzi.

Így a pénzzel is. Mindennap várok egy fő-fő horvátot. Hej! Ha egy pár százezer frankot adhatnék a conto [963] kezébe, vagy csak egyszázezer frankot is, erősen hiszem, hogy a szluini, ogulini, otocsányi és likkai ezredek[964] a miénk lennének, (mily roppant könnyítés a különben annyi nehézséggel járó expedíció kivitelében), de ha üres kézzel leszek kénytelen őt elereszteni, beszélhetek én neki kilátásokról. Kinevet! És azt mondandja magában: „Kijöttem, mert valakinek hittelek, sajnálom utamat, mert látom, hogy senki sem vagy, még csak 40 ezer forintod sincs, hát mit álmodsz te háborúról.”

Pedig így lesz. Egész diszponíbilis fundusunk[965] 324 font sterling! Nagyon aggódom a horvát kijövetele felett, hogy éppen most kell kijön[n]ie, midőn oly szegények vagyunk, mint a templom egere.

És a herceg minket pénzsegéllyel biztat akkorra, ha majd nem kell. Midőn a császárnak csak a chatouille[966]-jába kellene benyúlnia, hogy a horvát határvégvidéket számunkra biztosítsa.

De persze, hogy nem teszi.

A minap elfelejték felelni azon kérdésére, miért mondám, hogy Thouv[enel] méltán restelli a velei correspondentia[967] közlését Teleki ügyében? Azért, mert Teleki úgy végezte a drámát, hogy Thouv[enel]-nek méltó oka van restelleni, hogy érette hivatalos lépést tett. Csak ezért mondám, hogy méltán, nem másért.

Igen szíves tisztelettel és üdvözlettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 224–225. o.




110
London, 1861. január 29.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben reflektál III. Napóleon nyilatkozataira a magyar üggyel kapcsolatban.


London, jan[uár] 29. 1861.

Kedves Barátom!

Azon figyelmeztetések és okadatolások, miket január 11-kei levelében, és a 18 és 19-kei beszélgetésekben a hercegnek eléadott, annyira talpraesettek, hogy ha azok nem voltak elegendők kedvező eredményt eléidézni, annak oka az: hogy praeconcipiált[968] határozat forog fenn („on est entęté, comme un[e] mule”[969], mint a herceg nevezi), amin aztán persze semmi okoskodás nem változtat.

Azonban, minthogy a herceg a körülményeket a parlementek összejövetele folytán változhatóknak véli, és azért Önnel minden pénteken találkozni akar, nem tartom feleslegesnek a herceg némely nyilatkozatai iránt Önnek következő észrevételeimet figyelmébe ajánlani.

1. A herceg nem hiszi, hogy a „magyar nemzet azért, mert azt a vén koronát valaki fejére teszik, hogy annak mindjárt devoué [970] alattvalója legyen”.

Erre a nemzetünk jellemében fekvő pietás[971] szempontjából Ön igen helyesen megfelelt. Kívánnám mégis, hogy neki a magyar koronázás közjogi jelentőségét megmagyarázná. Nálunk a koronázás nem egy puszta cerimónia, mely abból áll, hogy egy vén koronát valaki fejére feltesznek; nálunk minden koronázás egy új solemnis diplomaticai szerződés[972], mely költsönös alku útján meghatározza, minő feltételek alatt fogadja el a nemzet a megkoronázandót királyának, és ez viszont költcsönös alku folytán diplomatice assecurálja[973] a nemzetet függetlensége, territoriális épsége, alkotmánya, és törvényei iránt; és ezen assecuratióját a vallás minden szertartásaival ünnepélyesített esküvel szentesíti. Míg csak ezen kölcsönös kötés, vagyis a „diploma inaugurale”[974], és azon kívül (mint 1790-ben történt. Ugyan olvassa el neki az 1790: 10-ik t[örvény]cikket[975], és mondja meg neki, hogy nemcsak a coronationális diploma[976] feltételeit, hanem ily fundamentális[977] törvényeket is el kell fogadni nálunk a fejedelemnek, mielőtt a vén koronát a fejére tennék. 1790-ben hónapokon át tartott a coronatio iránti alku.), a leglényegesebb fundamentalis törvényeknek újabb törvény általi megerősítése iránt a nemzet és a koronázandó fejedelem egymás közt ki nem alkudtak, addig coronatio nincs, és nem lehet; és ama vén koronának valaki fejére feltétele tehát nem egyéb, mint egy ünnepélyes aktus, mely által a magyar parlament a nemzetnek és a világnak tudtul adja, hogy a nemzet és a fejedelem közt szerződéses alku köttetett.

Ebből láthatandja a herceg, hogy Magyarországon a koronatio nem olyan dolog, mint mikor I. Napóleon egy vén koronát saját fejére felteszen, hanem formális alku, formális szerződés, és azért azon pietás, melyről Ön oly helyesen szóllott, nem valami gyermekies előítéleten, hanem frissében kötött traktátuson [978] alapszik. Ezen nézet toldalékos erőt ád Ön azon históriai igazságú állításának, hogy ha egyszer koronázott a magyar, azaz ha egyszer kölcsönös alku útján, formális traktátust kötött fejedelmével, sok durva sértéseknek kell közbejönni, mielőtt királyát elcsapja.

Gondol-e, vagy nem gondol Napóleon császár azzal: ha a magyar kialkuszik az osztrákkal? Azt ő tudja, hanem nekünk kötelességünk őtet arról, mint pozitív tényről bizonyossá tenni (nehogy illúzióra alapítsa határozatát), hogy ha a magyar Ferenc Józsefet megkoronázta, a magyar Ferenc Józseffel kialkudott. Ez tény, és e ténnyel ténnyé lesz az is, hogy az osztrák hatalom helyre áll, és vele azon contrapondium[979] Franciaország ellen, melyet az angol annyira óhajt, és azon magkő, mely a „droit divin”-neli[980] európai koalícióját a napóleoni dinasztiában személyesített „népszuverenitási” elv ellen lehetségessé teszi.

Ha ezzel a császár nem gondol, nem tehetünk róla, de az bizonyos, hogy a magyar coronatióból[981] ez mind tényileg következik, míg ellenben Magyarország függetlenségéből tényileg következik az, hogy az antifrancia contrapondium elenyészik, európai koalíció Franciaország ellen lehetetlen, a császár akként oldja meg a Keleti kérdést, amint jónak látja, és a Rénus[982] iránti harc esetére, magának a német hátában és oldalában oly szövetségest, és oly stratégikus oldalállást biztosít, mely fél Németországot paralizálja[983].

Ha ezen okok nem nyomnak, hát nem nyomnak. Ki tehet róla!

2. Nagy csodálkozással olvastam a hercegnek ezen szavait: „hát Kossuth miért nem választatná meg magát követnek, úgy a többi emigráns is. Hisz Napóleon császár is követté választatta magát [18]48-ban.” E példára akkor lehetne hivatkozni, ha Napóleon császár Lajos Fülöp[984] uralkodása alatt választatta volna meg magát követnek. Majd ha a magyar nemzet elkergette az Osztrák-házat, mint a francia elkergette Lajos Fülöpöt, akkor természetesen én is ülhetnék a nemzet szuverén gyűlésének követei közt. De remélem, csak nem tesz fel rólam a herceg oly nyomorult jellemtelenséget, hogy én az Osztrák-ház alattvalójaként léphetnék vala hazám földére? És ha mégis felteszi ezt, úgy nem ismer engem, de én fájdalom, e tanácsból úgy tanulom őt meg ismerni, hogy nem hiszem, hogy egymást valaha megérthessük.

3. Ezzel kapcsolatban mondja a herceg: „az Országgyűlésen törvényesen diktálhatnók Ausztriának teendőit. Ausztriát megöli a legalitás és a koncessziók[985]. Kényszeríteni kell Ausztriát, hogy coup d’état[986] csináljon, melynek a magyar nemzet ellent álland.”

Ha a magyar nemzet abban az állapotban volna, hogy az, aki felette uralkodik, nem volna más országoknak is uralkodója, melyekből hadseregekkel és financiával[987] rendelkezik, ha a magyar király Budán laknék, tehát az alkotmánysértések által saját személyes biztonsága jöhetne veszélybe, ha Magyarországban magyar, nem pedig idegen katonaság volna stb., akkor annak, amit a herceg mond, lehetne alapja. Franciaországban több forradalom sikerült, éspedig egypár napi, vagy néhány órai harc után a fővárosban; miért? Mert a felkelt népnek csak francia katonát vethetett ellen a hatalom; és amely percben e katona fraternizálni[988] kezdett a néppel, a király többé nem volt hatalom; továbbá sikerült azért, mert a fejedelemnek saját személye forgott veszélyben, fiacre-re[989] lehetett ültetni, azt mondani neki „au large”[990], és ezzel vége volt mindennek.

De Magyarországban ez másképp van. A király nincs az országban, a katonaság nem magyar, hanem idegen, melytől sem várni, sem kivánni nem lehet, hogy osztozzék azon érzelemben, mely a nemzetet lelkesíti. E percben Magyarországon van: 42 batallion[991] sorgyalogság, 14 batallion vadász, 19 egész ezered lovasság, és két egész ezered artilleria[992]. És ezen egész (közel 90 ezer emberre menő) seregben nincs egyetlen egy kápláralj [993] magyar sem, mind idegen! És mind idegen kézben vannak a várak, fegyvertárak, lőszertárak, míg a nemzet egészen fegyvertelen.

E helyzetben a herceg állításai illúziókat foglalnak magukban, mert hogy a nemzet diktálhasson az osztráknak, arra oly viszonyok kellenek, mint [18]48-ban, midőn mindenütt meg volt támadva, és azért sehol sem volt serege, mellyel a diktátumoknak ellent állhatott volna; arra pedig, hogy a nemzet egy coup d’état-nak ellent állhasson, vagy segítség kell, melyre támaszkodhasson saját erejének kifejthetésében; vagy legalább el kell foglalva lenni ellenségének külföldön, és egy kis erőt kell legális alapon gyűjthetnie, és az országbani hadszerekkel rendelkezhetnie, mint 1848-ban.

A helyzet ezen nehézségeit számba kell venni, midőn arról van szó, mit tehet a nemzet, és mit lehet tőle kívánni, hogy tegyen.

Ha egyszer a nemzet az osztrák coup d’état-nak ellent állhatott, nincs többé külsegítségre szüksége (kivévén a morális és diplomáciai támaszt külintervenció[994] elhárítására), de avégett igen is van kültámaszra szüksége, miszerint oly helyzetbe tehesse magát, hogy a coup d’état-nak ellent állhasson.

Aki azt akarná, hogy felkeljen a magyar, de nem akarja lehetségessé tenni, hogy felkelhessen, az circulus vitiosusban[995] forog.

Ennyit a beszélgetést illetőleg. Általmegyek más tényekre.

A nemzetnek fegyvertelen állapota a radikális baj. Most a január 16-kai „ukáz” után, először tudom 12 év óta oly diszpozícióban[996] lenni a nemzetet, hogy ha fegyvere volna, és az osztrák háborúban volna külföldön, okvetlenül felkelne, minden egyenes segítség nélkül is; sőt alkalmasint még úgy is felkelne, ha háború nem volna, csak fegyvere volna. Ennek pszichológiai oka van. A hosszú egyenlő nyomás elzsibbaszt, és igen biztató kilátásokra van szükség, hogy valaki e zsibbadásból kibontakozzék. De ha valakit zsibbadásából felráznak, reményekkel, ígéretekkel, és aztán mikor magához jött, egy hatalom szóval újra vissza akarnak a zsibbadásba taszítani, ez felingerel, felbőszít. Ily helyzetben van most a magyar.[997]

A felfegyverkezhetés tehát mindenesetre a leglényegesebb kérdés. Miként lehet a nemzetnek fegyvert juttatni kezébe?

A herceg azt írja egyik levelében, hogy szupponálja[998], miként ez még mindig a dunai fejedelemségek felé eszközölhető legjobban.

Bár úgy volna. A dunai fejedelemségeknek, különösen Moldvának fontosságát reánk nézve nem lehet túlbecsülni. Csak Moldva az, honnan mindjárt a határnál harcias magyar népességnek lehet a fegyvert kezébe nyújtani. Csak onnan lehet mindjárt a határnál 10-15 ezer főnyi kész magyar hadseregre számítani, mely körül a tiszántúli magyar faj összesorakozhatik, és azon kívül Moldvában és Oláhországban (mint Klapka a helyszínéről írja), mintegy 40 ezer magyar van elszórva, úgyhogy csak egy kis jóakarat kell az oláh kormány részéről, hogy egész csendességben az operáció megkezdésére és a fegyvereknek Székelyföldre átvitelére erőt gyűjthessünk.

Ámde ez Cuzának és tisztviselő karának ellenségeskedése miatt menthetlenül elveszett.

A fegyverszállításbani szerencsétlenség tudva van a herceg előtt a hírlapokból. Azonban, hogy egészen ismerje az állást, és láthassa mennyire vége van mindennek azon oldalról, ide rekesztek egy kivonatot oláhországi ügynökünk jelentéséből, és Klapka leveléből ·//· alatt.[999] Kérvén Önt, édes Barátom, legyen szíves azt a hercegnek elolvasni, és ha kivánná, neki írásban is adni.

Látni fogja abból a herceg, miként még midőn a legindulatosabb gyűlölettel utasította is vissza Cuza a velünki egyetértést, mindig hozzátette, hogy ha Napóleon császár akarja, gyülölete dacára is kész velünk kezet fogni.

Kértem, rimánkodtam, adjanak csak egy szót Cuzának a császár nevében, vagy legalább írjon a herceg egy levelet. Ha ezt megtette volna, most azon oldalon 55 ezer gyalogsági fegyverünk 4 millió töltéssel, 3 ezer kardunk, két batéria[1000] ágyúnk, 320 löveggel[1001] minden ágyúra, és vagy hatezer emberünk a határon innen rendezve volna.

És mert az erre szükséglett morális támaszt nem adták meg, nemcsak semmink sincs, de azon oldalon nem is lehet többé, nemcsak mert az oláh kormány ellenségünk, hanem azért is, mert azon orosz nota[1002], melyről Ön értesített legelső, az azon oldalróli működés minden reményének véget vetett.

Ott van még Szerbia, ennek barátsága nem oly fontos ugyan, mint az oláhoké, mert Szerbiából nem jutunk a határnál magyar elemhez, de kombinált működési tervben, mint mellékes[1003] bázis fontos lehetett. Belgrád igen szem alatt lévén, ott igen genírozott[1004] volt volna minden lépésünk, de enfin[1005] vagy 10 ezer fegyvert arra is lehetett volna bejuttatni az országba, ha Mihály herceg az marad, aki tavaly volt. De nem maradt az. Amint a dolgok most állanak, a szerb bázis éppúgy el van veszve számunkra, mint a moldvai.

Felvilágosításul küldöm Ludvigh raportját[1006] ://: alatt.

Ennélfogva hazánk geográfiai helyzete meggyőzendi a herceget, hogy Moldva–Oláhországot és Szerbiát elvesztvén, már még csak fegyvert sem lehet a magyar nemzet kezébe juttatni másfelé, mint Horvátországon át az Adriai-tengerről.

Igen, de egy tekintet a mappára[1007] meggyőzendi a herceget, hogy evégett háború, és egy expedícionális hadsereg kell, mely az osztrákkal útközben győzelmes csatákat vívhasson, miszerint csak egy szekértehernyi fegyvert is eljuttathassunk a Drávához.

Ezeket azért írám le ily részletesen, miszerint megmutassam, hogy ha a francia kormány Magyarországot nem akarja kalkulusából egészen kiejteni, valamit kell érte tennie, miszerint a magyart oly állapotba tegye, hogy ha az osztrákot coup d’état-ra forszírozza[1008], annak képes is lehessen ellentállani. Pedig annyiban igaza van a hercegnek, hogy az agitációt folytatni kellene, és oly dolgokat követelni, miket Ausztria meg nem adhat, miszerint Ausztria coup d’état legyen kénytelen csinálni, melynek aztán a magyar ellentálljon.

Ez jó tanács, de csak azon esetre kivihető, ha biztos kilását nyújthatunk a nemzetnek, hogy ha ezt teszi, módja lesz a coup d’état-nak ellentálhatni. Mert ha erre nincs kilátása, természetes, hogy a magyar nemcsak nem fogja érdekében vélni azt, hogy coup d’état provokáljon, hanem azt fogja érdekében találni, hogy azt ne provokálja, és nemcsak nem fogja túlfeszíteni követeléseit, hanem Deákot fogja követni, és alkudni fog, hogy a hajótörésből megmentsen annnyit, amennyit lehet.

Ez a szituáció, melyet óhajtom, hogy jól megértsenek.

Én köszönettel veszem a herceg tanácsát, és magamra vállalom (de az alább megjegyzendő feltétel alatt) az agitációnak feltartását, ily értelemben:

a) Hogy a jan[uár] 16-kai dekrétum ellenében a vármegyék folytatni fogják az 1848-kai törvényekhez való ragaszkodást, miből vagy az fog következni, hogy az országgyűlés késni fog (és így a dolog függőben marad az „événement”-ok[1009] számára), vagy éppen a vármegyék disszolúciójához[1010], és katonai erőhöz fog az osztrák folyamodni.

b) Ha pedig az országgyűlés ápril[is] 2-kára csakugyan összegyűl, magamra vállalom, hogy az inaugurális diploma[1011] feltételei iránt nem lesz meg az egyesség május végeig.

De ezt csak azon feltétel alatt vállalhatom magamra, ha oly karba tétetem, hogy a nemzetnek biztos kilátásokat nyújthatok, és a forradalmi bizottmánynak a hazában materialiter[1012] is segítségére lehetek.

Nevezetesen a következők kívántatnak:

1.) Azt már tudják, hogy márciusra nem lesz háború, és ez leverő hatással van. Meg kell modhatnom, hogy általában lesz-e háború, és mikor?

2.) Van-e szándokban háború esetére a magyart felvenni a kombinációba, és oly karba tenni, hogy harcolhasson? (Erre legalábbis kell fegyverének lenni. Fegyvert, mint írám, amint a dolgok állanak, csak az Adriai-tenger felől lehet bevinni, és erre egy expedícionális sereg kell.)

3.) Tettleg meg kell nekik mutathatnom, hogy nem vagyunk támasz nélkül, és ezt pénzküldés mutathatja meg legsikeresebben. Múlt októberben nagy üggyel-bajjal összecsináltunk és beküldtünk 100 ezer frankot. És ezen nyomorult 100 ezer frank (tudván, hogy az magunk szegény erszényéből nem telhetik) nagyobb befolyással volt a nemzet azótai attitűdjére, mint minden szó, ígéret, biztatás, okoskodás.

Ezen 100 ezer frank nevezetesen fegyverfogható erő organizációjára fordíttatott, és az eredmény az, hogy december végeig mintegy 60 ezer ember volt besorozva.

A pénznek pedig – ha volna – alkalmazásai ezek volnának:

a) A megkezdett organizációt fel kell tartani. Erre már december végére kértek 100 ezer frankot; és minden szétmállik, ha mihamarébb el nem küldhetem. Mert az organizáció végett diszlokált[1013] szegény honvédtiszteket tartani kell, miután nincs módjuk magokéból élni, és ha nem tartjuk őket, el kell állomásaikat hagyniok és kenyér után látniok.

b) A horvát határőrezredek közeledését kultiválni kell. Akárhová forduljanak a dolgok, ez végetlenül fontossá, és elhanyagolása oly vesztességgé válhatik, mit a világon semmi ki nem pótolhat.

c) A fegyverkezésnek végetlen nehézségei lévén utunkban, pénzt kellene adni az organizátoroknak, hogy az országban szerteszét található csöveket, rossz puskákat összevegyék, és kijavítgattassák, a rejtekhelyeken puskaport készítsenek, ólmot vásároljanak stb.

Ezek volnának az otthoni szükségek, de azonkívül magunknak is elkerülhetlen szükségünk van egy kis kasszára, hogy mozoghassunk; különben a gépezet minden kereke megáll. Egész diszponíbilis[1014] pénzerőnk 300 fontsterling!! Borzasztó csak meg is gondolni!!

Ha tehát akarják, hogy M[agyar]országon a dolgokat legalábbis függőben tartsuk, adjanak egy kis segítséget; vagy legalább tanácsolják Cavournak, hogy el ne kedvetlenítsen; mert ott, a háborút nem látván imminensnek[1015] a jó urak, hiában kopogtatunk; a felelet mindig az, hogy a császártól függ minden, az ő helybenhagyása nélkül nem tehetnek semmit.

Még egyet a pénzre nézve. Pesten honvédtisztekből comité[1016] alakult a szűkölködő honvédek segélyezésére. A dolog nyilvános, hírlapok útján történt az adakozásrai felszólítás. Nem volna a herceg hajlandó azon fundushoz kontribuálni[1017]? Ha politikai tekintetek miatt nem hajlandó, bizony adhatna nekünk egy kis segítséget, hogy mi tehessük. Ily dolgoknak igen nagy hatása lehet.

A politikai viszonyokat illetőleg, még van egy pár észrevételem.

Én nem úgy veszem fel a dolgokat, hogy a Velence végetti olasz–osztrák háborúban Napóleon császárnak elkerülhetlenül részt kell vennie. Nézetem az, hogy ha csak ő maga nem akarja e háborút más kérdésekkel összekötni, neki csak annyiban szükség magát e kérdésbe avatnia, hogy a nem intervenció[1018] elvét feltartsa, és evégett nem gondolom, hogy háborúra lesz kényszerítve; csak tudassa, hogy ha más (péld[ául] a porosz) Ausztriát akarná segíteni, ő az olaszt segítendi. E szava elég lesz a sikerre.

Másrészt az egész világ (még Lord Palmerston[1019] is) megszokta már a gondolatot, hogy ha olasz–osztrák háború lesz, annak Magyarországra ki kell terjedni. Igazat szólva, és minden magyar érdekeket félretéve, én nem tudom megfogni, hogyan lehet azt be nem látni, hogy miként Scipio Afrikába ment Itáliát megmenteni[1020], úgy V[iktor] E[mánuel] királynak Magyarországban kell, és alkalmasint csak ott lehet a Minció-Adigei quadrilatert[1021] bevenni.

Íme tehát egy igen fontos szolgálat, mit a francia kormány ügyünknek tehet anélkül, hogy magát legkevésbé kompromittálná. Miért ne szólhatna így az angolnak: „Felállítók egyetértőleg a nem intervenció elvét Olaszhon iránt; én ez elvnek hódolva, még flottámat is visszahívtam Gaetától[1022]. A Velence végetti háború ugyan ajournirozva van[1023], de miután látjuk, hogy az osztrák békés úton nem akar megválni Velencétől, nem lehet magunkat illúziókban ringatnunk; az a kérdés háborúra fog kerülni, és azt is előre lehet látni, hogy ezen háború igen valószínűleg ki fog terjedni Dalmáciára és onnan M[agyar]országra. Ideje tehát, hogy mi, francia és angol, tisztába jöjjünk az ez esetben követendő politika iránt. Én tehát ez esetre is a már elfogadott nem intervencionális elvet proponálom, azon egy kikötéssel, hogy a háborúskodó felek Törökországnak a párizsi traktátus[1024] által garantírozott[1025] integritását ne sértsék.”

Végetlen nyereség volna, ha a párizsi kormány a londonival ily értekezésbe bocsátkoznék, és én arról confidentialiter[1026] értesítve lehetnék, hogy a császár irányát itt a parlementben támogattathassam. Nem lehet remény ilyesmihez?

A propos[1027] parlament: Tudósított volt Ön, édes Barátom, hogy az angol kormány beleegyezett a dunai fejedelemségeknek eventuális okkupációjába[1028] az orosz által, ha ott a magyar forradalmi előkészületek tűretnének. Itt az angolnak ezen beleegyezését tagadják. Interpelláciot szándékozom tétetni a parlamentben, de biztosoknak kell lennünk a dolog iránt, nehogy kudarcot valljunk. Nem lehetne erről barátjától [1029] valami részletesebbet megtudnia? A dátumot, és ha lehet, magát a textust[1030], hiszen ha írt ilyesmit az angol a franciának, másnak is írt; tehát confidentialiter közölhető Önnel.

Hosszú levelemet azon kérdéssel végzem: Igaz-e, hogy a francia kormány 700 millió kölcsönt szándékozik proponálni a kamaráknak? Ez igen érdekes simptóma volna.

Szíves tisztelettel, nagyrabecsüléssel és hazafiúi rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 226–230. o. és 1958/3–4. 277–281. o.




111
London, 1861. január 30.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy következő levelét másnap küldi.


London, szerdán, jan[uár] 30-kán 1861.

Kedves Barátom!

Ma egy hosszú levelet írtam Önnek, de mivel másolatára szükségem van, és nincs senkim, aki lemásolja (fiaim telegráfiát[1031] tanulnak Sir Charles Bright hivatalában és csak este jőnek haza), magam vagyok kénytelen megtenni; és így csak a holnap reggeli postával küldöm Hauard adresse [1032] alatt.

A levélnek két acclusuma[1033] lesz. Az egyiket a csomó kisebbítése végett anticipando[1034] ide zárom, Ludvigh jelentése Szerbiáról.

Óhajtom, hogy holnapi levelemet a herceggeli (pénteki) találkozása előtt olvashassa, azért küldöm a reggeli postával.

Adja Isten, hogy valami sikere legyen.

Szives tisztelettel és hazafiúi rokonszenvvel

barátja

Kossuth

[…] ott, ahol Horvátországról van szó […] a famosus[1035] Gaj[1036]!![1037]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 230. o.




112
London, 1861. január 31.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben helyteleníti a Magyarországról érkező nagy számú önkéntes felvételét az olaszországi magyar légióba.


London, jan[uár] 31. 1861.

Kedves Barátom!

A ma reggeli és a tegnap esteli postával két levelet küldtem Mons[ieur] Hauard adressára[1038] Párizsba. Miről is értesítem, hogy számon kérhesse. Nem szeretném, ha eltévednének.

Magnan[1039] még nem volt nálam. Ha eljő, alig tudom, hogy fogadjam, mert személyesen nem ismerem, az pedig, kinek tisztében állott vele érintkezésben lenni, ezt írja róla: „Magnan valami coup de main-re[1040] alkalmatos, de az a baj, hogy hallgatni nem tud, szavának nem lehet hinni és mindenben humbugoskodik[1041].”

Bosszankodásra való dolog, hogy Önnek egyes kiszivárgó egyének a hazából folyvást alkalmatlankodnak, hogy őket a légióhozi csatlakozás végett úti költséggel lássa el. Hiszen Önnek kezei közt semminemű közpénztár nincs, és így Ön csak maga költségén küldhette el, akiket elküldött; az[t] pedig mégis csak menthetlen indiszkréció kivánni, hogy akár Ön, akármelyikünk is az emigrációban még pénzzel is lássuk el az otthoniakat, ahelyett, hogy az otthoniak látnák el az emigrációt az ő javukrai működésre.

Meg kell azt is jegyeznem, a helyzet konstatírozásául, hogy nemcsak Önnek nincs kezén semmi közpénztár, de nekem sincs, és általában senkinek közülünk nincs, mert ami csekélységet speciális célokra nagy nehezen ki tudtunk csinálni, az a dezignált[1042] célokra régen, de régen kimeríttetett.

Egyébiránt én nem tudom megfogni, minő neme az az okoskodásnak, mely hazánkfiait arra indítja, hogy a légióbani szolgálatvétel végett kijöjjenek, ha ez hazafiság, igen rosszul számított hazafiság.

Hiszen ha 3-4 ezeren jönnének is ki (annyi pedig nem jő), azzal bizony még nem törhetnénk utat magunknak, sem fegyvereket nem szállíttathatnánk a Drávához. Más erő kell ehhez, mint a légió. Hát minek kijönni, mikor a cél az, hogy mi is bemenjünk? Minek jön az ki, aki már ott benn van, hol a honszabadító harcnak vívatnia kell? Hiszen légiónk alakításának célja nem az, hogy a hazából harcosokat elvonjon, hanem, hogy a hazának harcosokat adjon, összegyűjtvén azokat, kik, vagy mert külföldön szétszórvák, vagy az Olaszhonban tanyázó osztrák ezredekben szolgálnak, a szabadságharcban legalább kezdetben részt nem vehetnének, hacsak a légió alakítása által módot nem adnánk nekik a magyar zászló alá összegyűlni. Aki már otthon van, az nem új akvizíció[1043], azt megtaláltuk volna otthon és ingyen.

Aztán még úti költséget kivánni tőlünk!! Hisz azon költségen, melyben egynek szállítása kerül, kit ingyen megtaláltunk volna otthon, 5-6-10 oly bátor hazafinak nyújthatunk fegyvert kezébe, kik otthon harckészen állnak, de fegyvertelenek.

Azt is megjegyzem, hogy tisztségre a légióban senki sem számíthat, legalább 60 feles számú tiszt van az egypár százra menő seregnél. A kormány megsokallta a fizetést, és méltán, több tisztet nem enged.

Én már többször írtam haza: hogy ne jőjjön ki a légióba állás végett senki. A parancsnokság is folyvást kér, hogy tiszti igényekkel bírót, oda senkit ne eresszünk.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 231–232. o.

A levél tartalmát közli Kossuth: Irataim az emigráczióból, III. k. 577–578. o.




113
London, 1861. február 14.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol Klapka Cuzával kötött szerződéséről, valamint a Kossuth utasítására nyomtatott bankjegyek körül kialakult bonyodalomról.


London, febr[uár] 14. 1861.

Kedves Barátom!

Klapka jan[uár] 23-káról azt írja Konstantinápolyból, hogy Cuza herczeg a tévútról, melyre a diplomácia fenyegetései sodorták visszatért, és január 8-ka óta határozottan részünkre állott. Klapka konvenciót[1044] kötött vele[1045], melynél fogva képesek leszünk a turini kabinetnek tett ígéretinket ápril[is] közepén beváltani.

Így Klapka, ki 10-kén Turinban lenni ígérkezett, és így alkalmasint már ott van.

A konvenció részleteit nem merte postára bízni (és helyesen), tehát nem ismerem még, de Cuzában nem lehet bíznom, köpöny változtatását alkalmasint a moldvai or[szág]gyűlésseli kollíziója[1046] okozta. Mindig előttem van derék ügynökünknek eme jelentése: „Isten őrizze Önöket, hogy Cuzában bízzanak, il ne traitera que pour mieux trahir[1047].”

Azonban az a pont ott nagyon fontos. És végetlen érdekek kívántatják, habár csak azt is biztosítani, ha lehet, hogy fegyvert juttathassunk arra a nemzet kezébe.

A biztosításnak csak egy módja van: az, ha a császár pozitíve tanácsolandja Place által Cuzának, hogy velünk tartson. Ezt ő parancsnak veendi. De enélkül megcsal.

Ez nagy és fontos feladat. Ajánlom, és mielébbi értesítést kérek, van-e hozzá kilátás vagy nincs?

Hogy tavaszra nem lesz háború, azt már nagyon is értem. De hát mikor lesz? Mert hogy lesz, az bizonyos. A Tuilleriák mindig csak negatív kompaszt[1048] adnak a Palais Royal által kezünkbe. Ilyennel pedig nem lehet hajózni.

Nagy bosszúságom van. Vagy 35 millió forintnyi magyar banknótát[1049] csináltattam egyes, kettős és ötösökben, négy nap alatt már felét hajóra valánk rakandók, hát íme egyszerre a kormány beleüti az orrát az osztrák követség rekvizíciójára[1050], ki (az osztrák), mint egyik miniszter mondá, „semble ętre saisi de terreur”[1051]. Az angol törvény sinuositásai[1052] miatt, első lépés volt az úgynevezett „constitutional lawyer”-ek[1053] véleményét venni a dolog iránt. Ezek unanimiter[1054] mellettünk szólván, a kormánynak tudtul adók, hogy nem engedünk, legyen harc, ha úgy tetszik. Holnap veendi a kormány a korona ügyvédeinek véleményét; meglehet, azt mondják, nincs alap törvényes eljárásra. Ha így, akkor rendén van; ha ellenkezőn jury[1055] elé megyen a dolog, és a kimenetel felett nem aggódom, a közvélemény és a sajtó (még a Times is), velünk lesz. Vogue la galère.[1056] Emberökre akadnak.[1057]

De megint mennyi költség! Pedig oly borzasztó szegény vagyok, hogy március végével kénytelen vagyok családommal végbúcsút venni Angliától, mert itt tovább nem tudom a mindennapi kenyeret megkeresni. Máshol képes leszek-e, az Isten tudja.

Több írni valóm volna, de tíz baj van minden ujjam hegyére, és fejem a szétszakadásig fáj.

Holnap egy levelet vagy telegráfot kellend Turinba Klapkának küldenem, ujjhúzásban lévén a rendőrséggel most itt, tanácsosabbnak tartom azt Párizsból expediáltatni[1058]. Engedelmével Önhöz küldendem.

A Korányi féle levelet legyen szíves, kérem hozzám visszaküldeni.

Szíves tisztelettel és üdvözlettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 232–234. o.




114
London, 1861. február 15.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a bankjegyügyről ejt szót, majd információkat kér tőle a francia császári udvar ismereteiről meghatározott témákban.


London, febr[uár] 15. 1861.

Kedves Barátom!

Még nem tudom, mire határozta magát a kormány a bankók iránt. Az okosság azt parancsolja, hogy az ember minden kitelhető módon nekikészüljön a tusának. Igen meglehet, hogy e kérdés az osztrák predilekciójú[1059] angol külpolitikának egészbeni taglalására fog vezetni a parlamentben, következőleg erős interpellációkkal lesz összekötve. De semmi befolyásos parlamenti tag nem szereti magát interpellációkba avanszírozni[1060], hacsak az ember neki confidentialiter [1061] nem mutat oly faktumokat[1062], melyek meggyőzik, hogy nem blamírozza[1063] magát, ha ily és ily dátumú és tárgyú dépęche[1064], vagy más diplomatikai oklevél előmutatását követeli a kormánytól.

Nohát, használjon fel minket a császár arra, hogy az angol kormány politikájában mindazt, ami osztrákos, mindazt, ami illiberális, mindazt, ami Franciaországnak bizalmatlanságra ád okot az angol iránt, megtámadhassuk. Soha jobb alkalma nem lesz reá, mert a kérdés, melyen a vitát entamírozzuk[1065] olyan, hogy az egész sajtót, az egész közvéleményt a mi oldalunkra állítja, és ha egyszer ott áll, ott is marad; annyival inkább, mert összekötjük a vitatást azzal, hogy ez a politika az, mely oly borzasztó kiadásokba sodorja Angliát, hogy roppant nagyságuk immár nagy elégedetlenséget gerjesztett az angol indusztriális[1066] világban.

A császári kormánynak lehetetlen, hogy ily használható dépęche-[e]i ne legyenek birtokában; nem csak hozzá írottak, hanem másokhoz írottak is, hiszen minek volna diplomáciája, ha azokat neki Európa minden részéről meg nem küldenék?

Közöljék velünk, adjanak adatokat, nem fogja azt a világon senki sem gyaníthatni, hogy honnan kaptuk, nem csak mert becsületes emberek vagyunk, és nem mondjuk meg, hanem azért is, mert sok hely van Franciaországon kívül, ahonnan ezek kikerülhettek. Nem is fognak másra, mint egy pár meghitt parlamenti tag információjára használtatni.

A tárgyak pedig e következők: 1.) az olasz kérdés, 2.) az Orienti[1067] kérdés, a dunai fejedelemségeket beleértve, 3.) Ausztria politikai rendszere, különösen Magyarországot illetőleg, 4.) a németek, azon kérdésre nézve, hogy az osztrákot minő eventualitásokban[1068] segítenék az olaszok ellen, vagy ellenünk.

Ez utolsóra nézve, egy megjegyzést különösen ajánlok. Az angol megunta a nagy kiadást. A panaszra azt felelendi a minisztérium: kénytelen, mert Franciaország tetőtül talpig fegyverben áll. Erre a válasz ez lesz: „Mi közünk hozzá? Nem Anglia ellen fegyverez.” De van közünk hozzá, mondandják a miniszterek, mert a Rhénust[1069], és különösen Belgiumot fenyegetheti.

No már, Belgium pártolása a Buckingham palotában lehet családi, „Koburg”[1070] kérdés, de a parlamentben csak azon alapon védhető, hogy Belgium neutralitását[1071], és e feltétel alatt függetlenségét Anglia garantírozta[1072]. Tehát ha magtudnók mutatni, hogy Leopold[1073] meg nem felel neutralitási kötelességének; az udvari német párt oly döfést kapna a parlementben, melyből egyhamar ki nem gyógyulna.

Igen, de én tudom, tudja Ön, tudja minden status férfi[1074], hogy a 33 duodece[1075] német udvarok által űzött intervencionális intrigák[1076] minden szálai Leopold király markában jőnek össze, hogy ő a német con[f]raternitásnak[1077] nagy mestere. Lehetetlen, hogy a császárnak erre adatai ne legyenek. Adjanak adatokat, és oly szolgálatot teszünk neki általuk, mint senki más nem tehetne.

De sürget a szükség, „proximus ardet Ucalegon”[1078]. Az alkalom hamar elrepül.

Nincs idő e levelemnek mássát venni. Pedig bírni kívánom propter integritatem actorum[1079]. Legyen szíves, kérem szeretettel, ennek vagy kópiáját nekem visszaküldeni, vagy magát az eredetit. Hiszen Ön nem csinál leveleimből kollekciót[1080] gondolom; nem igen […]lerék[1081].

Klapkáról azt van okom hinni, hogy már elhagyta Turint, tehát nem telegrafálhatok[1082] neki, és másnak Turinban azért nem ma, mert a bankó dolga még függőben van.

Szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

Gondolja csak, a hazai centrál bizottmány[1083] szétoszlott! Nem baj, mert csak nyűg volt. Egy embert teszünk helyébe, jótés igazat. De jellemző, mint jel, mint szaporodik az alkuvó párt, bizony bizony elkésnek a magyarral, ha nem adnak biztos kilátást, melynek segítségével gyámolítást nyújthassunk a kitartásnak nehány hónapi halasztásra.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 234–236. o.




115
London, 1861. február 20.
Kossuth Lajos levele Kiss Miklósnak, melyben pontosan körvonalazza, hogy milyen feltételek mellett hajlandó egy fegyveres konfliktusba bekapcsolni Magyarországot. Elítéli Pulszkyt, aki az olasz kormánnyal való szakítást ajánlotta, és annak háta mögött Garibaldival akart együttműködni. Közli Kiss Miklóssal Mieroslawsky
[1084] és Türr[1085] háborús terveit, melyeket helytelenít, mert megvalósulásuk szerinte súlyos következményekkel járna a nemzetre nézve. Végül arra kéri Kiss Miklóst, hogy igyekezzen információkat szerezni a francia kormány ismereteiről a fenti tervekkel kapcsolatban, valamint értesíti, hogy egy hónapon belül családjával elhagyja Londont.


Nagyon bizalmas.

London, febr[uár] 20-k. 1861.

Kedves Barátom!

Febr[uár] 17-kei levelét tökéletesen értem. A jelentett párbeszédek, az illető uraknak alkalmi nevetséges badarságokkal vegyült indifferentizmusa[1086] nagyon jellemző.

Hanem, van benne egy kifejezés, mely bizonyos konkomitáns[1087] körülmények folytán megmérhetlenül fontos lehet. Értem a miniszter ezen kifejezését: „nemsokára tán patakként fog a vér folyni Törökországban”.[1088]

Mik azon körülmények, melyek e kifejezést oly fontosnak teszik? Megmondom amennyit tudok:

Fel akar-e a nemzet minden, vagy à peu près[1089] minden kültámasz nélkül is kelni? Azt nem hiszem ugyan, de ha tenné, a felelősség nem engem nyomna. Osztozhatom veszélyeiben, miket önmaga hivandana fel magára, de nem én volnék az, ki őt a veszélybe sodorná. Hanem arra, hogy nekem részem legyen a nemzetnek fegyverfogásra unszolásában és felszólításában, az kívántatik, hogy oly sanszokat[1090] lássak, miszerint okszerűen hihessem, hogy a siker csak a nemzet saját elhatározottságától van feltételezve. Mert ha én szólítom fel harcra a nemzetet, százezrek, milliók lesznek, kik énirántami bizalomból, és azon hitben kelnek fel, hogy én nem játszom könnyelműn nemzetem vérével, és a sanszokat jól kombináltam. Én tehát, az ebből reám háruló felelősségnél fogva, azt hogy befolyásomat, nevemet, kezemet, és közremunkálásomat, hazánkban a harcnak eléidézésére ajánljam, a következő három feltételhez kötöm

a) hogy az osztrák egy külhatalommal háborúba legyen keveredve

b) hogy a nemzetet felfegyverezhessem

c) hogy kívülről némi segéderőt vihessek haza. Ennek száma alku tárgya lehet, mert az, hogy mennyi a nélkülözhetetlen minimum? az ellenség diszlokációjától[1091], Horvátország diszpozíciójától[1092], és más ezer körülménytől függ. De a segéderő in thesi[1093] elkerülhetetlen, nemcsak mint szövetségi garancia és legsikeresebb buzdító eszköz, hanem azért is, mert nem látom, miként lehetne fatális geográfiai pozíciónkban[1094] a nemzetet másként nagyban felfegyverezni.

Ezen feltételek alapján alkudtam szeptemberben a kormánnyal Turinban. Akkor elfogadták, mert a háborút tavaszra várták. Azóta – mert a háborút Párizs elnapoltatá –, haboznak, vonakodnak. De én nem engedek, nem engedhetek, azt mondom mint Luther: „Got helfe mir, ich kann nicht anders.”[1095].

Megtudok halni a számkivetés inségében; meghalni éhen ha kell, és családomat koldusbotra jutva látni; de hazámat siker reménye nélkül vérbe, lángba borítni, soha! soha!

Eh bien![1096] Pulszky (gondolja csak: Pulszky!!) januárban nekem egyszercsak ezt írja: „törni kell az olasz kormánnyal és Garibaldival kell konspirálni[1097], ha én ezt nem teszem, ő (Pulszky) előre is lemond képviselői állásáról, mert ő (gondolja csak: Pulszky!!) a veszély percében annak oldala mellett akar állani, aki tesz, és nem azé mellett, aki akadályoz”[1098].

(Különös időket élünk, nemde?)

Feleletem volt: háború és a nemzet felfegyverezhetése nélkül, bűnös őrültség volna a nemzetet harcra izgatni, én a kormánnyal nem török; Garibaldit igen fontos elemnek tartom, de csak úgy, ha a kormánnyal kombinálva lép fel, én erre intézem törekvésemet, erre dolgoztam ki operácionális[1099] tervet, és annak Garibaldival közlésére Türrt felkértem. A kormány háta mögett, a kormány ellen Olaszhonban konspirálni, a becsülettel, hálával, hazafisággal ellenkező aljas véteknek tekintem a mi helyzetünkben, annál fogva lemondásodat már most elfogadom, és még ma tudósítom a kormányt, hogy képviselőm lenni megszüntél.

No, már azóta részint én magam, részint Klapka (aki velem elveimben, feltételeimben, szóval mindenben tökéletesen egyetért) a következőknek jöttünk nyomába.

Két terv van kotyvasztás alatt: az egyik Mieroslawskytől ered, ki lengyel, szláv, angol, francia, német, amerikai légiókat (!!!) ajánlkozik Garibaldinak rendelkezésére állítani; ki aztán ezen keresztes haddal, és a maga olaszaival valahol a török partokon kikötne, a szláv és görög fajok felszabadítását iniciálná[1100]; Mieroslavszky Montenegróból, Hercegovinából, Boszniából húzandó erősítésekkel Horvátország felé nyomulna, míg Gar[ibaldi] és Türr Szerbián át hazánkba törne utat; mikor aztán a Dráva és Dunához érve magyarnak, lengyelnek, szlávnak, fel egész Oroszországig fel kellend kelni, és et cetera[1101].

A másik Türré. Kikötés vagy 4000 emberrel közel Montenegróhoz, erősödés onnan, és aztán sebes marssal[1102] Szerbián át be a hazába.

Nem szükség most ezen őrült tervek kritikájába ereszkednem. Hitem az (és az osztrák készületek Temesvár és Pétervárad körül is oda mutat), hogy e terveket Bécsben és Sz[ent] Pétersburgban[1103] főzték ki. Legalább jobbat magok számára ők sem főzhetnének, mert (azt nem is említve, hogy ha különösen az első terv sikerülne, Magyarország az élő nemzetek sorából örökre kitörültetnék) az eredmény csak két alternatíva körül foroghat, vagy Európa minden hatalma (az angol 800 ágyús korfui flottájával különösen oda értve), közös erővel agyoncsapná hosszú időre az európai forradalmat, vagy legalább az orosz abszorbeálná[1104] a Török Birodalmat.

Hogy angol, orosz, porosz, és hihetőleg francia intervenció[1105] kikerülhetetlen volna az latus perse[1106], és ez épp akkor, mindőn a nem intervenció elvének növekvő érvénye folytán oly biztatók a kilátások, hogy az osztrákok és vele a nemzetelnyomás európai centrumát áttörjük, és így a népnyomorgatás hatalmának détailban[1107] szétzúzására utat törünk!!

Én ezen őrült tervek ellenében mit ismerek kötelességünknek? Delátorok [1108] bizonyosan nem leszünk, azért írtam levelem homlokára e szavakat: „nagyon bizalmas”, szentül is számítok Önnek szeplőtlen becsületére, hogy erről senkinek, de senkinek a világon nem szól. Kötelességünknek azt tartom: 1) hogy igyekezzünk az illetőket terveik szabadsággyilkos őrültségéről meggyőzni, 2) ha ez[t] nem sikerülne a nemzettel tudatni, hogy ha osztrák–olasz háború nélkül, valami török földöni merényről hallanának, abban nekünk (legalább nekem és Klapkának, míg majd mások véleményét is tudom) semmi közünk.

De hát, ha ily titoknak kívánom levelemet tartatni, minek írok? Megmondom:

A terv az olasz kormány beleegyezése nélkül nem effektuálható[1109]. Ha pedig beleegyeznék, úgy hitem szerint az feküdnék alatta, hogy gróf C[avour] egy csapással agyon akarja Garibaldit és pártját csapatni, valaki más által (talán az angol által).

De ha úgy találna a dolog kisülni, hogy nemcsak C[avour], de még Párizs is tud a dologról, és hagyja kelepcébe menni a vak legyeket, úgy persze nemcsak az olasz, hanem Európa forradalmi elemeinek egy csapássali megsemmisítése volna a cselszövény hordereje.

No már. Ludvigh ezt írja nekem febr[uár] 5-kéről: „Magnan meglátogatott. Azt mondja, neki most kormány dépęchekkel[1110] kell Belgrádba sietni; visszajövet elmegy Londonba. Ő Boszniába akar betörni, és onnan megtámadást intézni az osztrák elen. Most Mihály herceggel akar komolyan szólani, ha segíti-e a bosnyák felkelést, és megtámadja-e a törököt.”

Ludvigh utána teszi: „ez mind hasztalan üres szó”, de meglehet hogy több annál, mondom én. Itt Londonban rég tapogatódzik egy Nyemanics nevű bosnyák főúr, emigráns, ki a hajdani Nemán[1111] dinasztia utódjának mondja magát. Volt nálam is.

Továbbá Ön azt írta volt nemrég, hogy Türr titkos audienciát[1112] szorgalmaztat a császárnál.

Ha már ezekhez hozzáveszem, a miniszter ama szavait, hogy nemsokára tán patakként fog a vér folyni Törökországban, megvallom gyanú támad agyamban egy veszélyes tervről, mely szegény hazánk rovására koholtatik, és melyben a pöffeszkedő ambíciócskák maszlagán néha még magyar is akad, ki hálóba kerül.

Mindenesetre a legszentebb hazai érdekek parancsolják, hogy iparkodjunk tisztán láthatni mi az, amit a miniszter amaz ominózus[1113] szavai jelentenek? És van-e vagy nincs a francia kormánynak tudomása amaz őrült tervekről?

A feladat igen nehéz, azon abszolút diszkréciónál fogva, mely becsületi kötelesség. De tudom, hogy Ön élni tud az alkalmakkal hazánk javára, és meg vagyok győződve, hogy minden lehetőt megfog kísérteni tapintatosan. Ismernünk kell a helyzetet, hogy hazánknak javára lehessünk.

Nem emlékszem mondtam-e már, hogy március 20-ka körül Angliát végképp elhagyom családommal. Még ha semmi közérdek nem parancsolná is, a szükség kényszerítene reá. Mert a kétév ótai politikai viszonyok bevágták előttem a kereset lehetségét itt. Nincs kenyerem; és így eladom házi bútoromat, és annak árával, és pénzem utolsó romjával eltengődünk olcsóbb helyütt vagy 6 hónapig. Aztán mi történik velünk? Az Isten tudja. A fejem is szédeleg belé, de mennünk kell, itt két hónapig sem tudnám már háztartásomat konzerválni. Ha megyünk, reménylem, szerencsém lesz Párizsban találkozni.

E levelem vételéről, legyen szíves kérem, egy sorral megnyugtatni.

Igaz őszinte tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredetitisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1957/1–2. 309–313. o.




116
London, [1861.] február 25.
[1114]
Kossuth levele aktuális eseményekről Kiss Miklós részére.


London, febr[uár] 25.

Kedves Barátom!

Nekem is írta Klapka, hogy Türr jön ide, hogy szentül asszekurálta[1115], hogy soha esze ágában sem volt megegyezésünk nélkül valamit tenni, és hogy Garibaldi is működését – amennyire M[agyar]országot érdekelheti –, megegyezésünktől és óhajtásinktól függeszti fel.

Vederemo.[1116] Elvárom Türrt. Engem szavak nem tántorítnak el a kötelesség ösvényéről.

Önnek alkalmasint Mogyoródy írhatott. Azt is elkapta a dél-olaszországi szerencse. Már ő is maga kezére szeretne világszabadító lenni, és apprehendálja[1117], hogy Vettert legalábbis nem rendeltem neki alája.

Sok bajom volt, míg a légio ügyét a Timesszal végre felvétethettem. Okom volt a Timesra entetírozni magam[1118]. Végre megvan, tehát kijöhet már francia lapokban is. Holnap elküldöm a francia szöveget. A Times ugyancsak elbánt a magyar nevekkel.

Utóbbi levelem tárgya nem vesztett semmit fontosságából. Au contraire.[1119] Élet-halál kérdéssel vetekedik az, hogy a francia kormány kártyájába pillanthassunk.

Igen sietve, a legszívesebb tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 268–269. o.




117
London, 1861. február 28.
Kossuth beszámol Kis Miklós ezredesnek a bankjegyügy állásáról, és kéri, hogy a pereskedéshez próbáljon pénzt kérni a francia udvartól.


London, febr[uár] 28. 1861.

Kedves Barátom!

Minden nap új bajt hoz. Úgysegéljen megsokallom. Úgy tetszik említettem, hogy az osztrák a magyar pénzjegyeink készítését kikémlelvén (amin 200-nál több sajtó dolgozik, a titok lehetetlen), az angol kormányt erősen sürgette, hogy interferáljon[1120] a dologba. Megtettem az előkészületeket, úgy látták, hogy nem lesz tanácsos tréfálni, és a miniszteri conseil[1121] elhatározta, hogy a dologba nem avatkozhatik (mint ezt az idezárt újságszelet szerint Ferenc József ügyvéde maga is elismerte).

De az osztrák annyira meg van rémülve, hogy a büntető vagy políciális procedúrától[1122] elüttetvén, Ferenc József maga legfelsőbb személyében magánjogi keresetet indit ellenem, és a nyomtató ellen a „Chancery Court”[1123] előtt.

Küldöm a herceggeli közlés végett kópiáját a keresetlevélnek, idézetnek, és előleges zárlati rendeletnek.

Lehetetlen át nem látni ezekből, hogy az osztrák borzasztón elvesztette a fejét, hogy ily lépéshez folyamodhatott. Igaz ugyan, a „Chancery” jury[1124] nélkül ítél, de nyilvános a procedúra, és ez elég. Gondolja csak, minő roppant lehet a hatás, és (ha megnyerjük) a közügyi triumfus[1125], ha egy nyilvános angol bíróság előtt panaszának minden pontját taglalat alá vesszük; még azt is bebizonyítjuk, hogy hazudik, midőn magát Magyar Királynak állítja, és bankóink szabad készíttetését bíróilag dekretáltathajtuk[1126]. Maga egy ily diszkusszió[1127], melynek aztán a sajtó általi felfogatására gondom lesz, hatásában egy pár nyert csatával felér.

De baj az, hogy a Chancery perlekedés minden fogalmat meghaladóan költséges (alkalmasint erre kalkulált az osztrák), ügyvédeim azt mondják, hogy készítsek 2000 fontsterlinget, mert bizony meglehet, hogy ennyibe belekerül a csatát keresztül vivni.

Ha hát e 2000 fontot nem tudom kicsinálni, nem lehet a kesztyűt felvennem, és kénytelen leszek megnyugodni a zárlatban.

Irtózatos veszteség volna. Hát még a morális veszteség, ha ezen megbecsülhetlen alkalmat el kellene szalasztanunk, az osztrákkal egy oly párbajt vívni, mely, még ha elvesztenénk is a pert és vele a bankókat, reá igen-igen érzékeny csapás volna, mert csak megalázva és piszkosan, és a szabad Anglia közvéleménye által execrálva[1128] hagyhatná el a sorompót. Aztán gonddal volnék, hogy a parlamentben is emelkedjék egypár erélyes szó, és lehetetlen nem látni, hogy az angol és az osztrák kormány között oly meghidegülésnek kellene e dologból következni, mi nemcsak ügyünkre hasznos volna, hanem bizony a francia udvar előtt is csak kívánatos lehet.

Elveszítsük mindezt nehány ezer nyomorult frank miatt?

Kérem szóljon a herceggel és kérdje meg, ha nem akarná-e a dolgot a nagyúrnak is megemlíteni. Szóljon, ha jónak látja, Péter gazdával[1129] is. Önnek tapintatossága el fogja a hangot találni. Volt idő, midőn személyes szívességet ajánltak, nemcsak, hogy nem kértem semmit, de el sem fogadtam. Nem szeretnék most is oly alakban jelenni meg, mintha kérnék, de Ön a közügy érdekében igen-igen lekötelezne, ha anélkül, hogy magának derogálna (mert ezt semmi áron nem akarnám), előterjeszthetné a h[erceg]nek, és általa a nagyúrnak, hogy most igen lekötelezhetnének, ha valami módot találnának nekem segítségemre lenni, hogy Ferenc Józseffel ezt a tusát kivívhassam, és ne legyek kénytelen harc nélkül megadni magamat, egy ily ostoba megtámadásnak. Mi nekik 2000 font? Vagy ha azt sokallanák, annak fele, a másik felet majd megkísértem valahogy másképpen kiteremteni. Ezer mód van azt oly discrète[1130] tenni, amint csak kívánhatják.

Hanem ha valami történik, rögtön kellene történni, sőt, mégha semmi sem történik is, rögtön kellene értesíttetnem, mert 8 nap alatt forma szerinti lépést kell tenni vagy a védelemre, vagy a feladásra. Bírói határnapokkal nem várnak. Már most is három-négy ügyvéd (barrister, attorney, solicitor, equity lawyer[1131], mert ilyen szép és olcsó itt a procedúra, ennyi, és mindenik duplikátumban kell), van elfoglalva a dolog vizsgálatával.

Tegnap óta fiaim folyvást a peres iratoknak több példánybani kopírozásával vannak elfoglalva, nem írhatták le a legionárius cikk fanciáját, holnap reménylem lehet.

Még Türrnek és Magnánnak is éppen most kellett jönni.

Gyors válaszát reménylve, vagyok a legszívesebb tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 236–238. o.




118
London, 1861. március 6.
Kossuth levele Kis Miklós ezredesnek, melyben megköszöni az előteremtett pénzösszeget és beszámol a bankjegyügy állásáról.


London, márc[ius] 6. 1861.

Kedves Barátom!

Vettem a telegráfot Croskeytől.[1132] Köszönöm, köszönöm. Már ez aztán szolgálat a hazának és személyes barátság. Így aztán nekitürkőzünk az osztrákkali tusának emberségesen. Hanem igen-igen kérem, ne szóljon senkinek a világon a pénz dologról, de senkinek. 1.) mert ha legkisebb híre megy, ez a sok prókátor[1133] olyan dupla krétával áll neki a kontónak[1134], hogy az Isten sem győzi (tegnap konzultációjuk volt 1/2 óráig, 2 solicitor, 2 junior drafting barrister, 2 senior, 2 equity man, 2 common law man[1135], és az én special tanácsadóm, mert ez mind kell, a határozat tárgya annyi volt, hogy két nyitva állott procedúra közül melyiket kövessük, és ez a félórácska 110 fontsterlinbe került, általában már 300 fontba kerültek a legislegelső előkészületi lépések).

2.) Mert nem lévén bizonyos a siker iránt, Párizsban más lépéseket is tettem. Itt egy comité[1136] van alakulóban arra, hogy a közönség fedezzen minden költséget. Ha megtudnák, hogy már van pénzem, abban maradhatna a szándék, pedig fontos, hogy ne maradjon annyiban, mert hatalmas demonstráció gyanánt tűnhet fel.

3.) Mert ha pénzt szagolnak az embernél, egymásnak adja a sok applicans[1137] az ajtót kezébe. Ismerem a dolgot.

Tehát köztünk maradjon.

Mihelyt levelét veszem, hogy tudjam, a hercegnek köszönjem-e a dolgot, írok neki azonnal, és írván congratulálok[1138] valóban hatalmas beszédje felett, és igazán szívemből congratulálok.

Ezt a pert fel kell használnunk verni az osztrákot mindenképp, amint csak lehet. Az ide zárt brochure-t[1139] írta Toulmin Smith[1140], én kinyomattam 2000 példányban, elküldtem minden angol hírlapnak, minden parlamenti tagnak.

Jó volna, ha szóba jönne francia és német lapokban reprodukció gyanánt extraktusokban, vagy rezüméban[1141]. Nem akarna oly szíves lenni, hogy a brochure-t Hornnak[1142] küldje át, és szólítsa fel, hogy vegye hasznát a lehető legterjelmesebben.[1143] Szarvady[1144] is hasznát venné, de gondolom nincs Párizsban.[1145]

Congratulálok az atyai örömnek. Óhajtom hallani, hogy mind anya, mind a gyermek jól vannak.

Mégegyszer köszönöm.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

Nem hiszem, hogy a varsói eset az orosz műve, au contraire[1146], hanem fontos, nagyon fontos, és így, amint történt, nekünk nem árt, sőt használhat. Egészen más lett volna, ha forradalmat vert volna le az orosz.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 238–239. o.




119
London, 1861. március 8.
Kossuth köszönete Kiss Miklós ezredesnek az előteremtett pénzösszegért.


London, márc[ius] 8. 1861.

Kedves Barátom!

Jön a köszönet a hercegnek. Igen-igen nagy segítségemre volt ezúttal, és mondhatlanul köszönöm Ön közbenjárását. Ezen ezer font nem elég ugyan a költségekre, de igen nagy segítség. Többet onnan nem kérünk semmi esetre, másképp csinálom ki a még hiányzót.

Mégegyszer ezer köszönet. Remélem, holnap találok egy félórát több kérdéseire felelni.

Igen szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 239. o.




120
London, 1861. március 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a magyarországi eseményekről értekezik, majd ismerteti a bankjegyüggyel kapcsolatos per állását.


London, már[cius] 23. 1861.

Kedves Barátom!

Kívánsága szerint küldöm vissza Hajnik levelét.

Az biz igaz, hogy nem örvendetes. De engem nem lepett meg. Két év óta sohasem volt azon szerencsém, hogy egyszer írhattam volna ennyit haza: „jó, amit és ahogy cselekesztek, derék emberek vagytok”. Soha! Soha! Minden levelem panasz, szidás, tanács, mindhiában. Többet mondok: valahányszor baj van, tanácsot kérnek, és miután megadtam szent fogadásokat üzennek, hogy szóról szóra teljesítni fogják, de soha tizedrészét sem teljesítik. Soha! És amit teljesíteni látszanak is, oly inkonzisztenciával[1147], oly haszontalan modorban teljesítik, hogy az ember keblében feljajdul a hazafi lélek. Hónapokon át azt mondhatom: bú és keserv egész életem miattok. Semmiben sem konzisztensek, csak az örökös pénzkérésben. Tőlünk!!! Pénz és mindig pénz, bizony még a nadrágsujtásra is elvennék tőlünk, kikért soha semmit nem tettek, mégcsak azt sem, ami lehetővé tegye nekünk, hogy rajtuk segítsünk. (Gondolja csak, a minap küldött 100 000, hazaérkeztekor 140 000 frankból, még Kár[olyi] Ede[1148] is elvett, sőt követelt 10 000-et!!)

Amit Ön rosszalva említ, mind igaz, hanem azért Istenre kérem, ne hagyja magát méltó boszonkodásában valamely oly lépésre ragadtatni, mely a hazának ártalmára lehet. Mi lenne belőle, ha még mi is elhagynók az árvát, az elhagyatottat!

Ah! Szent szó az a „hon”, és szentek az irántai kötelességek, azok alúl sem hálátlanság, sem az élő nemzedék nyomorúsága fel nem oldanak Ez a nemzedék múlékony, de a haza örök, és nemcsak aziránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem aziránt is, amely lehet és lesz.

Én legalább úgy érzek, hogy semmi hiba, semmi gyengeség az élő nemzedék részéről, sőt semmi méltatlanság, semmi hálátlanság nem szabad, hogy megingasson a törekvésben: használni a „hazának”, amennyit lehet.

Egyébiránt én azt hiszem, hogy minden politikai szituációnak lényege egy igen egyszerű tételre levonható. M[agyar]ország szituációjában ez a lényeg: „akármi bakokat lőnek a politikusok otthon, akármint kiabálják a megyék tollvivői és a hírlapok a törvényességet, ha háború lesz, és az aki az osztrákkal háborúban lesz, egy becsületes sereggel rukkoltat be minket az országba, felkél a nemzet, mint egy férfiú; ha nem, nem”.

Ezt mondtam [18]59 óta a hatalmaknak mindig, ezt mondom most is. Minden szó, minden levél hazulról, minden esemény otthon igazolja, hogy jól ismertem és ismerem nemzetünket.

Egy másik lényeges tétel pedig ez: szimpátiák nem sokat nyomnak a politikában, illiberális bakokat lőnek a T[ekint]etes R[endek] otthon igaz, de ha még egyszer oly illiberálisok volnának is, felkarolnak a hatalmak, ha érdekökben lesz a magyart felkarolni; és ha százszorta liberálisabbak volnának is, nem karolnának fel a hatalmak, míg érdekök nem fogja őket reá kényszeríteni.

Tehát „maete animo”[1149], édes Barátom, és „tu contra audentior ito” [1150] legyen jelszavunk.

Engem csak egy dolog állít meg törekvéseimben: az, ha a nemzet megkoronázza a hon gyilkosát. Akkor persze megszűnök magyar lenni, denacionalizálom magamat, és hazát keresek, hazátlan gyermekeimnek.

Hajnik levelén a „Kaszinó”[1151] szelleme ömlik el. Az pedig nem a nemzet szelleme.

Szilágyi Virgil[1152] uramnak egzisztenciájáról sem tudnék semmit, ha minap azt nem láttam volna a magyar lapokban, hogy Deáknak opponált[1153].

Azért lehet derék ember is, gazember is, semmi közöm vele, sem nem volt, sem nem lesz.

Hanem annyit tudok, hogy Jókai, kit Hajnik annyira magasztal a Vasárnapi Újságban, „Görgei” mellett szólalt fel; és azt védte, hogy az az áruló nem áruló; és Hajnik ezt a Jókait magasztalja[1154].

Kaszinó szellem!

Hogy is ne tenné? Hiszen Nyáry[1155] is lekorholt egyvalakit a pesti gyűlésen, ki Görgeit árulónak nevezte.

Bizony még „tiszteletbeli tagnak nevezik ki a Kaszinóban”.

De azért mégsem desperálunk[1156] a haza felett.

Ami a pert illeti, mindenek előtt meg kell jegyeznem, és kérem legyen szíves a herceget erről értesíteni, hogy a perköltségek fedezése végetti felszólítás egy bizottmányba részéről tudtom nélkül történt ugyan, de miután történt, nagy és fontos dolgot szándékozom belőle csinálni; ti. egy nagy politikai demonstrációt. Mindenek előtt hétfőn vagy kedden egy más nagy comité fog fellépni a hírlapokban, tagjai közt 20-nál több parlamenti tag. No már kérem: ha egy ily comité azon nyilatkozattal lép fel a nemzet előtt, hogy ez a per nem magán per, hanem közügy, melyben a minden angol előtt annyira becses alkotmányi és személyes szabadsági elvek vannak egy küldespota által megtámadva, tehát nem szabad reám hagyni a tusa financiális terhét; azt gondolom, ebben magában, ily comité által iniciálva[1157], egy oly moralis diadal fekszik, melynek hatása megbecsülhetlen, és következéseiben a peren túl a magyar ügyre ki fog terjedni, és oly alapot ád az agitációra parlamentben, sajtóban, a provinciákban, meetingekben[1158], melynek hatása még az angol Foreign Office-ban[1159] sem marad el.

Nem a pénz ebben a cél, vagy lényeg, hanem a morális és politikai hatás. Meg is mondtam barátimnak a parlamentben, hogy ez az, ami nekem kell, nem pénz. Ez utóbbival nem gondolok, csak úgy legyen vive, hogyha kevés talál bejönni, a mozgalom moralis súlyát el ne rontsa.

Tehát abban állapodtunk meg, hogy ami bejön, abból az agitációt fogjuk éleszteni, nyomtatni, meetingeket tartani (majd amikor tanácsos leend) stb., de ha csak igen nevezetes summa nem jő be, nem lesz róla szó, hogy a morális hatást el ne rontsa, ha pedig annyi jőne be (mit alig hiszek), hogy az agitácionális működésen kívül a perköltségeket is fedezhetendem belőle; természetesen meg fogom kérni a herceget, engedje meg, hogy segélyül adott 1000 fontját neki köszönettel visszafizessem.

Az igen szép adomány volt, nélküle nem merhettem volna e mozgalomnak nekirugtatni, de bizony azzal sem magával, mert az első készületek meggyőztek, hogy kétszer annyinál is többre lesz szükség a perre magára; ha nagy politikai tusát akarok belőle csinálni, én pedig ezt akarok csinálni és fogok, sőt már csináltam. Van már oly „tapage infernale”[1160] aminő csak kell, és gonddal leszek, hogy „crescendo”[1161] menjen.

Az interpellációk már egymást érik a parlamentben is.

Általában soha intimebb lábon nem álltam a parlamenti tagokkal. Mindent előhozathatunk ügyünkben, amit jónak látunk, mindent ahol panaszunk fordulhat elé az angol kormány ellen. Csak adatokkal, adatokkal segítene Párizs és Turin; mert néha oly szemtelenül hazudik Lord John[1162], mintha könyvből olvasná (például tegnap is a Galacba küldött „Banshee” angol hajóra nézve, melyet Sir Henry Bulver[1163] a fegyverekért expediált[1164] oda (szégyen, gyalázat ily gendarme-ját[1165] játszani az osztráknak), azt merte mondani, hogy a török kérésére tette, pedig nem igaz, a leginfámisabb pressziót[1166] gyakorolták a törökre, már miért ne közölhetnék velünk Párizsból confidentialiter [1167] az ez ügyben Konstantinápolyban közbejött diplomáciai notaváltásokat[1168], sok hasznot tudnék én itt a párizsi kabinetnek csinálni, csak adatokkal, információkkal támogatnának).

Egyébiránt átkozott alkalmatlanság nekem, hogy a húsvéti juristitium[1169] miatt, a per felvétele ápril[is] 15-kére van halasztva, növekszik a költség, házamat felmondván lodgingban[1170] kell családommal kustorognom, leányom Pulszkyéknál van, borzasztón háborít e gondolat! És nem mehetek, nem hagyhatom el a tért. Éspedig a parlament is elnapoltatott húsvéton át, annál inkább rajta kell lennem, hogy ez a comité hétfőn megalakuljon az agitáció éleszthetése végett.

Küldök ismét egy rakás cikket és nyomtatványt, közte a parlamenti interpellációkat, reájok némely kritikát, és két-két példányt hit alatti nyilatkozatimból (affidavit [1171]), melyeket a Toulmin Smith brochure[1172]-jével együtt néhány ezer példányban szétosztottam.

Legyen szíves, kérem alásan (ez affidavit egy példányát magának megtartva) mindezeket a hercegnek beküldeni bizonyítványul, hogy van „tapage”[1173], akármennyi.

Az első affidavitomnak hírlapokbani megjelenését a kontinensen fontosnak tartamán (itt meg fognak jelenni), haza is jó volna belőle egypár példányt becsempészni, megpróbálom.

Jövő héten felvétetem a hírlapokkal V. Ferdinánd abdikácionális[1174] okmányát és a nemzetgyűlés reá adott nyilatkozatát, és elküldöm.[1175] Alkalomszerű, és nevezetes az, hogy Ferdinánd nem mondott le a magyar koronáról, csak azt mondja, hogy indíttatva találja magát „der Österreichischen Kayser Krone zu entsagen” [1176].

A csatolmányokban a parlamenti riportok, annak kritikái, és affidavitjaim M-vel jelölvék.

Igen szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 240–244. o.




121
London, 1861. április 17.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek aktuális politikai kérdésekről és a bankjegyüggyel kapcsolatos perről.


London, ápril[is] 17. 1861.

Kedves Barátom!

Vettem f[olyó] h[ó] 12-kei becses levelét. Zähnsdorf visszavonulván ipar üzletéből, most rendesen St. Cloudban lakik. Csak ritkán jő át Angliába. Tudtommal most nincs itt.

Utóbb beadott notáját (melyet kívánsága szerint visszaküldök) egészben, és különösen céljára nézve, nagyon helyeslem. Részleteit illetőleg ezen megjegyzéseim fordulnak elé: 1.) Nem gondolom, hogy a francia kormányt azon hitben erősítenünk kellene, mintha M[agyar]országban a mozgalom békés fordulatot venne. Végetlen sok hiba és fonákság történik ott, az igaz, és különösen az emigráció irányában magát oly hálátlan gyáván viseli a nemzet, hogy ha e szó „haza”, csak az élő nemzedéket foglalná magában, aligha nem volnánk igazolva, ha azt mondanók: „lássák, üsse meg a ménykő a dolgát, adieu la compagnie”[1177], mert hiszen miután jóformán mindent, ami javukra eddig történt, jóformán a N[apóleon] császártóli félelemnek, és azért külföldi összeköttetéseinknek köszönhetik, igazán bosszantó, hogy ahelyett, hogy minket segítenének nekik minél többet használhatni, mindent elkövetnek, hogy nekik ne használhassunk; mindazáltal teljességgel nem vagyok azon véleményben, hogy legkevésbé is békés fordulatot venne a mozgalom. Au contraire[1178]: a birodalomegységi eszmének az egész nemzet határozott ellensége, a Reichsrath-bai küldést megye megye után honárulásnak nyilatkoztatja[1179], még a Deák-párt sem meri a finánc és hadügyminisztérium feladását avancierozni[1180], és amellett a baloldal naponkint erősödik (Teleki L[ászló] nagyon határozott állást vett), a horvátokat az osztrák napról napra elidegeníti magától, a nemzetiségi kérdés állása javul stb., én valóban nem látok semmi békés fordulatot. 2.) Én azt gondolom a dolog így áll, és ezt tanácsos kiindulási pontul venni a fr[ancia] kormány irányában: „a nemzet annyira nem hiszen az osztráknak, hogy nemcsak jogaiból nem akar engedni, de még új garanciákat is követel; az osztrák ellenben éppen nem látszik a birodalmi egységi törekvésről lemondani; úgyhogy ha biztatást kapna a nemzet, hogy háború lesz, és hogy akkor segítségre számíthat, nemcsak, hogy meg nem alkudnék az osztrákkal, de bizonnyal ingerültséget nevelő or[szág]gyűlési eloszlatás, vagy eloszlás jőne közbe. Ellenben, ha semmi támaszt, semmi biztató kilátást nem kap, természetesen, hogy elébb utóbb az elhagyatottság érzetéből alkukészség fog kifejlődni. Így látom én a helyzetet, és ebben mégerősebb motívum is van a pesti konzulátusra[1181], mintha azt mondjuk, hogy a mozgalom békés fordulatot vesz. 3) Az angol institúciók analógiájából[1182] merített érzelmek igazak ugyan, de ez csak az institúciók iránt áll; nincs ember a hazában, aki Angliától segítséget remélne, a franciában pedig mindenki remél instinktíve[1183] (bár eddig bizony nem sok érdemet tettek reá a Tuilleriák). Tanácsosobbnak tartom ezen hit és remény folytán a császár jóakaratára, mint az angol felé szításra hivatkozással antagonizmusára apellálni[1184], mert ez ijesztés, és tőlünk nemigen ijednek meg. Az érdekegységre hivatkozást a cs[ászár] iránti bizalommal összekötve tartom az emeltyűnek, melyet használnunk kell. Ezek észrevételeim.

Place méltán bírja bizalmunkat, és én mégsem szeretném, hogy Pestre ő neveztessék; mert akkor Jasiból el kellene mennie, és ez reánk nézve kipótolhatlan csapás volna.

De akárki neveztessék bár Pestre (ha csakugyan neveztetik), azt kellene kivinnie, édes Barátom, hogy a császár őt utasítsa velünk confidentialis[1185] viszonyba lépni, mint két év előtt Place-t utasította volt. Én nehány nap múlva Párizsban leszek (útban Olaszország felé). Majd értekezünk erről is, egyebekről is. Reménylem ott találom Önt.

A bankó-per tegnapelőtt vétetett fel, és ma (hihetőbben holnap) fog eldőlni az első bíróság előtt. Fájdalom, nem jury[1186] előtt van a dolog, hanem Angliának jury nélkül ítélő egyik legilliberálisabb bírája előtt, kit egyenesen e kvalitásáért választott a felperes. Előtte hihetőbb, mint nem, hogy én leszek a vesztő fél. Egyéb iránt körülbelül mindegy akárki nyer, mert a vesztő mindenesetre apellálni[1187] fog, és tán jobb volna, ha én apellálnék, mert akkor én választanék bírót, különben az osztrák fog, és választásnak ekkor is lévén helye, bizonyára a leginkább osztrák hajlamú főbírákat szemelendi ki.

Egyébiránt akármi legyen a per végkimenetele, azt a „tapage infernált”[1188], mit a h[erceg] kívánt, ugyancsak megcsináltuk egész Európán keresztül, fel egész Sz[ent]pétervárig, és várkaozásomat haladó sikerrel. Addig vittük a dolgot, hogy Ferenc József kénytelen volt az abdikácionális[1189] oklevelet az or[szág]gyűlés elibe terjeszteni, és ezzel 12 éves múltját uzurpációnak[1190] elismerni. Bécsben három hétig dolgoztak egy „contre affidaviton”[1191], mit Beke Kálmán, Rechorovszki és Hengelmüller nevök alatt produkáltak is; nagyon gyenge dolog, állításaim jus publicumi[1192] részét nem merik megtámadni, csak a bécsi bank exkluzív[1193] bankjegykibocsátási privilégiumán nyargalódznak. (Sokat adnék érte, ha e privilégiumot megkaphatnám minél elébb; tudom, hogy valami munkában megvan, de címére nem emlékszem. Nem volna szíves Hornnal iránta szólani, szerezze meg nekem valahol, minél elébb.)

Többet mondok, e per folytán tőből megrázhattuk volna, és megrázhatnók az angol kormány osztrákos politikáját a parlamentben, csak diplomáciai dokumentumokkal akarnának segíteni Párizsból vagy Turinból. Csak egyet mondok: vette tán észre, hogy az angol kormány, míg itt policemant használ bankóimból egypárt ellopatni, hogy az osztráknak per tárgya legyen, Keleten az osztrák gendarme szereprei degradációban[1194] annyira megy, hogy actuellement[1195] egy hadihajót (Banshee) küldött Galacba, a tudvalevő olasz fegyvereket onnan visszahozatni Genuába (infamitás!![1196]). Interpelláltattam a parlamentben. Lord John kitérőleg felelt, és pozitív hazugságokat mondott. 23-kán a külhatalmakkal e tárgyban váltott korrespondenciának[1197] a ház asztalára tételét fogom sürgettetni. Meg fogja tagadni, vagy nyomorult kivonatokra szorítkozandik, és ha ennek folytán én fejére olvastathatnám, nagy lépést tehetnénk az angol kormány gyalázatosan osztrákos politikájának megingatására. Pedig erre szükség van, mert téved, édes Barátom, ha az angol politikát szabadelvűnek hiszi. Nem intervenció Olaszhon ügyeiben, csak annyiban elve, amennyiben a Pápa, vagy a volt nápolyi Bourbon forog kérdésben, quantum ad osztrák[1198], az már más. Nincs oly gyalázatos neme az avatkozásnak, melyre az osztrák javára kész nem volna. Ügyünknek legszenvedelmesebb ellensége az angol, nem a nép, hanem a kormány.

Azonban szomszédja ne azzal biztatna minket, hogy a Keleti kérdésben nem leszünk megelégedve az angollal, azt mi rég tudjuk, hanem azt mondja meg, lesz e okunk megelégedni a franciával? Értik-e, hogy az osztrák ott útjokban álland, mint angol szövetséges? És ha értik, akarják-e az osztrákot paralizáltatni[1199] egy független M[agyar]ország felállításával?

Hogy el ne felejtsem: Az osztrák annyira dühös a per miatt, hogy Bécsből, Pestről, és még egy harmadik helyről kapott hiteles tudósítások szerint három orgyilkos expediáltatott[1200] megölésemre.[1201] Ez pozitíve [1202] nem újság. Próbálta Sumlán, próbálta Kutahyában, és próbálja itt, és méginkább próbálni fogja Anglián kívül, kivált útközben. Persze nem gondolok vele. Legfellebb nőm aggodalmának annyit engedek, hogy nem kürtölöm ki előre, mikor megyek.

De Ön igen lekötelezne, Kedves Barátom, ha szíves volna sub rosa[1203] megtudni M[onsieu]r Liot-nál, számíthatok-e nála szállásra a jövő hét első napjaiban (egy szalon, és 4 ágy). Az apelláta kimenetelét nem várhatom, nem is szükséges, hogy várjam. Okvetlenül mennem kell. Mind közügyi tekintetekből, mind azért, hogy kiállhatlan a gondolat leányomat Pulszky házánál tudni, miután ennek politikai magaviselete oly botrányos[1204], mindazért is, mert lehetetlen tovább családommal itt lodgingokban[1205] fetrengenem, miután házamat már több egy hónapjánál feladtam, eltávozási szándokkal.

Azonban bizonyos napot nem mondhatok még mikor megyek. Engedelmével majd megírom.

Szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 244–247. o.




122
London, 1861. április 21.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben néhány napon belüli Párizsba érkezésének körülményeiről, valamint aktuális kérdésekről ír.


London, ápril[is] 21. 1861.

Kedves Barátom!

Nagyon köszönöm szívességét, de bizony az a „troisième au-dessus l’entresol”[1206], amire Liot kilátást nyújt, nem éppen irigylendő prospektus (miután most is orvosságot szedek egy gonoszan makacs meghülés miatt), kivált miután végképp elhagyván Angliát bizony jó rakás ládával utazik a hontalan vándorcsalád, és Liot-nak nem tudom, hogy lent valami biztos raktára volna, hová leraknók. Nem volna olcsóbb valami hőtel garni[1207]-ba szállni, mint [18]59-ben tevém? No de ezekkel a misèrekkel[1208], Kedves Barátom! Biz én restellem Önnek alkalmatlankodni. Pro nota[1209] veszem Liot notifikációját[1210], és ha jobb gondolat nem jut eszembe, megírom 24 órával indulás előtt neki, hogy hozzá szállok.

Szívesen köszönöm ajánlatát a vasútnáli találkozás iránt. Megírom vagy telegrafálom, mikor indulok. Még nem tudom, mert a perben tegnap vége lett ugyan a prókátori[1211] szóváltásnak, de a bíró időt vett magának az ítéletre; meglehet holnap, meglehet holnap után lesz az ítélet – nem tudhatom, diszkréciótól függ –, de két-három napon túl nemigen húzódhatik, és így, ha megnyerem, alkalmasint csütörtökön mehetek (ha jó idő lesz), ha elvesztem, alkalmasint szombaton. Enfin[1212] majd megírom.

Párizsban szándokom 3 nap mulatni, hacsak valami közbe nem jő ami tovább ott tartson, például ha (amit nemigen hiszek) a nagy úr fogadni akarna. Szeretném ha tenné, mert ez jel volna qu’il ne veut plus faire le mort[1213], de nem hiszem, hogy tegye. Nem lehetne eleve egy kissé tapogatódzni?

Nehány nap múlva reménylvén találkozhatni, nem írok politikáról. Csupán két dolgot akarok említeni.

Nem gondolom, hogy Vimercati[1214] útján Turinból kaphassunk diplom[áciai] adatokat a „Banshee” iránt. Írtam én oda egyenesen a kútfőhöz iránta, hallgatnak. Késő is volna. Az interpellációt 23-kán (kedden) teszi meg Duncombe a parlamentben. Aztán Turinban magam is utána járok, amint odaérkezem.

Még ennél is fontosabb a másik dolog. Ferdinánd abdikációjának[1215] eredeti szövege. Én (amint tudja, édes Barátom) ezt Európa szerte felelevenítettem minden nyelven. Martens Recueil des traités-jéből[1216] vettem, mely viszont a Wiener Zeitung hivatalos lapból vette. Ebben az áll: „der Österreichischen Kayser Throne zu entsagen”[1217], semmi más. Hogy ez a hiteles verzió, a nemzetgyűlés 1848. december 7-kei határozata is erősíti, melyet magam tettem volt fel, és bizonyosan nem ujjomból szoptam az idézetet. No, most Pesten a mágnások táblájának (!!) beadatta a német az abdikácionális oklevél magyar fordítását, és ott ez van: „azon elhatározásra vezéreltettünk, hogy a Császári Koronát letegyük. Ennélfogva lemondunk az Ausztriai Császárság, és minden ez alatt egyesült Királyságok, és bármi néven nevezendő egyéb Korona országoknak Koronájáról.” Az aláhúzott szavakról az általam idézett okiratokban szó sincs. Igaz, hogy most magát az abdikácionális aktát állítják produkálni családgyűlési jegyzőkönyvi alakban, míg dec[ember] 2-kán 1848., a Wiener Zeitungban a lemondás proklamáció alakban lőn kihirdetve, de nem gondolhatom, hogy ily lényeges pontban mást proklamáltak volna, mint amit határoztak. Nekem gyanúm van, hogy hamisítás forog fenn. Nem újság az Osztrák-ház történetében (Hormayr[1218] és herceg Richelieu memoirjai[1219] bizonyítják). Azt gondolom, megijedtek az általam reprodukált abdikáció következményeitől, azért rukkoltak ki vele a maguk módja szerint. Nem hagyom a dolgot annyiban. De bizonyosságot kell szereznem. Csak egy biztos mód van reá. Ferenc József notifikálta a külkormányoknak (bizonyosan a Francia Köztársaságnak is) trónra lépését, és azon notifikációhoz okvetlenül hozzá kellett csatolva lenni az abdikációnak. Nem lehet ezt megkapni Párizsban? Még csak ezt sem? Ez a kérdés. Én megkísértem itt a parlamentben az interpellációt.

Felejték minap a „Nationalités” iránt felelni. (Ez, ha nem csalatkozom, a hajdani genfi „Espérance”).[1220] Nekem nincs pénzem, sokkal szükségesebb dolgokra sincs. Magyar emigráns itt már alig van. Angol nincs olyan a világon, ki külföldi lapban részvényt vegyen. Az otthoniaknak égetőbb dolgokra sincs pénzök. Nem is tartom fontosnak azt, hogy egy orgánumra költsünk. Fontosnak azt tartom, hogy velünk látszólagosan semmi viszonyban nem lévő, minél több független lap fogja fel ügyünket; az európai sajtó önkénytes pártolásának van becse, egy orgánum obligált[1221] szavának nincs. Amarra költenek az otthoniak másfél év óta – én pótoltam 4000 frankkal –, erre nem jut, és nem is volna egyébb haszontalan költségnél. Ha gazdag volnék, tenném propter bonum pacis[1222]. Szegény lévén nem tehetem.

Szíves tisztelettel és rokonérzettel

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 247–249. o.




123
London, 1861. május 2.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben elhalasztott Párizsba érkezésének teendőiről ír, valamint néhány dologban Kiss segítségét kéri.


London, május 2-k 1861.

Kedves Barátom!

Biz itt vagyok én mégis. Igaz, a hosszas boszontások, családi bajok és gondok, a légiónál közbejött borzasztó botrányok[1223], és óránként felmerülő újabb meg újabb köz és magán kellemetlenségek betegségig emelték a nervozitást[1224]; és a rossz lodging lakás[1225], változékony idő, és az örökös obligált[1226] szaladgálások nálam egy megátalkodott hurotot, nőmnél a már annyiszor előfordult bronchiális[1227] baj jelenségeit idézték elé; de nem vagyunk ágyhoz kötött betegek, tehát mehetnénk. Késedelmünknek az átkozott bíró az oka. Már nem tűrhettem, és a bevett formák ellenére panaszt emeltem, akármi legyen belőle. Már szeredán megígérte, hogy e héten ítél, könnyebb a vén góbé[1228] lelkének, ha utolsó napig hallgat. Mármost, akár tartja szavát és ítél holnap, akár nem, tovább nem várok. El vagyok határozva kedden indulni (hacsak ágybadöntő betegség, vagy irtózatos rossz idő hátra nem tart).

Kérem annálfogva, ne unja meg alkalmatlankodásomat, biztosítson számomra – vagy Liot-nál, vagy valami más (csak nálánál nem drágább) hotelben, vagy ha ilyen nem volna, valami olyan kényelmes, bár enni nem adó szállodában, mint 1859-ben – szállást kedd estétől, ha valamiképp késnék is egy-két nap, fizetni fogom akkortól.

Minthogy szívességében annyira megy, hogy a stationnál[1229] találkozhatnunk reméltett, kedden reggel mindenesetre telegrafálni fogok; hanem igazán őszintén kérem, ne tegye magának e kellemetlenséget, mert biz a[z] későn éjjel lesz, a calais-i passagetól[1230] beteg mellem fél, Folkestone-nak pedig, a dagályhoz képest, innen délután egy óra után indul az ember.

Hanem ha egy kérésemet teljesítené, nagyon lekötelezne. Nehéz Párizsban éjjel kocsit kapni, a fiáker[1231] pedig borzasztón szabadkozik a kofferektől, nekünk pedig sok is, nagy is van, mert fészket változtat a szegény vándormadár.

Rendeljen nekem, kérem, a stationhoz egy olyan kis omnibusz[1232] formát, minők a fogadókhoz szokták az utasokat poggyászostól szállítani.

Bizony egy kérésről szóltam, pedig három is lesz belőle.

Szárd passzusom[1233] van, tavaly júliusi francia visával[1234]. Áll-e ez esztendeig, vagy új kell? Ha kellene, Thouvenel biz adhatna egy intést a visára ide, különben még képesek megtagadni ezek a copfok[1235] itt.

Aztán poggyászunk persze tömérdek, mert mindenünk, ami hordható, használható, velünk megy. Szegény az ember, nem prédálhatja el tized áron, hogy másutt újat vegyen. Kalmárok nem vagyunk, szavamat adom, hogy „nichts mauthbares”[1236], hanem ha összevissza túrják a sok nőiruha apparátust, melynek bepakolásába nőm belebetegedett, újra belebetegszik az új pakkolásba. Párizsig regisztráltatjuk a poggyászt. Nem adattathatna Pietri egy rekommendációcskát[1237], hogy ne igen szekírozzanak a bútorkutatással?

Ez azonban persze secondaire[1238] dolog, amivel nem akarom, hogy magának alkalmatlanságot csináljon; csak ha különben találkoznék egyik vagy másik urral, kérném en passant[1239] megemlíttetni.

De a „Fuhrwerket”[1240] a stationnál bizony nagy szolgálatnak venné.

szíves barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 250–251. o.




124
[London, 1861. június 12. után]
[1241]
Kossuth levelének töredéke, melyben beszámol Kiss Miklósnak az aktuális eseményekről és a bankjegyper elvesztéséről.


[…] Közben az ily dolgok igen lehangolólag hatnak. Nem lehet rajta segíteni?

3. Napról napra inkább meggyőződem, hogy oláh és szerb részről kevés a kilátás Keleten. Meg kellene próbálnunk, nem tehetnénk-e szert egy kis fegyver dépőtra[1242], függetlenül amazoktól, a belgrádi várban. Mehemet Ali jó emberünk, a nagyvezér is. Változván a szultán, a Karacsayt[1243] felszólítám, menjen vissza Sztambulba (most itt van, a szerencsétlen fegyverszállítási história miatt kérték a törökök, hogy távozzon egy időre). De mielőtt menne, felszólítám Ricasolit, fogadja el Karacsayt, kaphat tőle sok felvilágosítást a Keleti ügyekben, és jó lesz, ha ő is értesítve leend a turini irányról, hogy tudja, meddig lehetend mennie. Szólt Ricasolival. Küldöm (visszaküldését kérve) levelét. Látandja abból, mi volna a kívánatos? Lehetséges-e?

Bizony már ideje volna, hogy Párizsból adják valamely jelét jóakaratuknak irántunk, ha van.

4. Fejlenek a dolgok Magyarországon. Tudnunk kellene miként gondolkozik a császár az ezen konjunktúrák[1244] közti teendőkről. Neki pedig ismernie kellene Magyarország helyzetét: a jognak és törvényességnek barbár lábbal tiporását az adó egzekúciók[1245] minden kebellázító részleteiben. Alig volna valami hatályosabb őt arról meggyőzni, hogy a dolgok soká így nem maradhatnak, és hogy magyar és német között az engesztelés lehetetlen.

Tehát mit javasol? Mely irányban kívánná, hogy menjen a mozgalom? És akar-e vagy nem, és minő esetben kezet nyújtani?

Ideje volna, hogy a sem hideg, sem meleg általánosságoknak vége legyen, és még ha a tavasz is a terminus praeclusi[1246] segítsen, hogy készülethez láthassunk.

5. Bankóperem elveszett! Borzasztó az az angol törvény, undorodást szül bizonytalan önkényével. A perköltség 2350 fontsterlingembe került. Az összes veszteség 10 350 font! Nem apelláltam[1247] a Lordokhoz, mert még 4000 fontba került volna, és nincs. Aztán minek? Elhúzták volna 2-3 évig. Ennek hát vége, de újakat kellene csináltatni. Itt jelenben hiában kocogtatnék, még nem eléggé szilárd a kormány pozíciója. Ricasoli képes volna azt mondani, hogy a „kamarák votuma nélkül”[1248] nem adhat. Nem lehet reményleni, hogy a császár segítsen rajtunk e részben legalább, vagy pénzzel, vagy intéssel Turinba?

E levelemben sok van, minek szeretném nyomát bírni irataimban. Ha csinált belőle jegyzeteket, lekötelez, ha szíves lesz visszaküldeni.

Augusztus végéig itt maradok.

Igen szíves tisztelettel, nagyrabecsüléssel és őszinte rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 281–282. o.




125
Cossila, 1861. július 13.
Kossuth levele Figyelmessy Fülöp alezredesnek a Vetter Antallal szemben elkövetett fegyelemsértése ügyében és költekező életmódjával kapcsolatosan.


Cossila, július 13-k 1861.

Kedves Barátom!

Higgye el nekem, hogy senki a világon, saját édesatyja sem vehetne igazabb szívvel részt Önnek bajaiban, mint én veszek. Sokszor gondolok fájdalmas érzéssel Önre, és mélyen sajnálkozom, hogy magát oly bajba keverte, melyen nem látok módot segíteni. Mert ha igazságos akar lenni, el kell ismernie, hogy nekem, az én helyzetemben a haza érdekében úgy kell óvakodnom, mint a tűztől, hogy a katonai törvények elleni bármely vétség következései ellen valakit részrehajlólag pártfogoljak. Hiában is tenném, annak akit pártfogolni akarnék, nem segíthetnék, ellenben saját tekintetemnek végetlenül ártanék.

Önt, én tiszta keblű hazafinak és becsületes embernek tudom lenni, de fájdalom, szüléi Önnek nevelését elhanyagolták, és különösen, ami a magasabb katonai képzetséget illeti, az arra tartozó tanulmányokkal Önnek sohasem volt alkalma foglalatoskodni. Azonban megvallom, mégis csodálkozom, miként lehetett annyira mellőznie a katonai rendszabályokkali megismerkedést, hogy Ön csak egy percig is kételkedhetett, azon katonai szabályok szempontjából mondhatlanúl komoly felelősség felett, melynek Önmagát azzal a front előtti scenával[1249] kitette volt.[1250]

Hiszen aki csak egyszer is életében benézett a hadi regulamentumokba, tudnia kell, hogy az egy oly roppant kihágás, melyet Vetter részéről semmi bűn, semmi provokáció sem képes a törvény szemei előtt nem mondom menteni, de még csak enyhiteni is! Parancsnok, nem parancsnok, de tábornok mindenesetre volt Vetter, és tudja-e Ön, hogy neki tökéletes joga volt volna Önt ott helyben saját kezével keresztüllőni, és még csak feddést sem kapott volna érette.

Midőn Önök nekem megírták az esetet Londonba – nőm tanúm –, hogy könnyes szemmel csaptam össze kezemet felkiáltva: Istenem! Hogyan fogjuk szegény Figyelmessyt a főbelövéstől, vagy legalább többévi sáncfogságtól megmenteni.

És megmentettük, megmentettük azáltal, hogy (hála szegény Cavour jóindulatának) sikerült haditörvényszék helyett, csak amúgy házi dologkint conseil disciplinaire[1251] útján szépecskén a dolgot elsimítani.

Miért írom ezeket? Azért mert Ön, édes Barátom ahelyett, hogy ezen gondoskodást méltányolná, mindenféle asszonyi pletykákból azt a gyanúsítást húzza ki, hogy Önnek elitéltetése két hónapi letartóztatásra ellenséges indulattal előre kicsinált dolog volt.

Ön a pártfogást még üldözésre magyarázza.

Hogy Önnek el kell ítéltetni valami büntetésre, ezt minden gyermeknek tudnia kellett. Ha tehát Pallavicininé mondotta, hogy Ön valamely várba fog küldetni két hónapra, azt Önnek, ha igazságos akar lenni, nem oda kell torzítania, hogy Ön felett a pálca már előre eltöretett, hanem úgy kell értenie, amint van: hogy ti. remény és öröm fejeztetett ki afelett, hogy Önt sikerül megmenteni; oly útra vitetvén a tárgyalás, melyen reményleni lehetett, hogy egypár havi várfogságon túl a büntetés menni nem fog.

Mert nem az, hogy igazságtalanság történt volna Önnel Barátom!, de fávor[1252], nagy fávor mondhatom, kegyelem történt, melyet bizony nem könnyű dolog volt kicsinálni.

Sajnálom, hogy Ön nem veszen magának fáradságot megismerkedni az olasz hadsereg rendszabályaival, ha ezt tenné, bizony nem követné el azon igazságtalanságot, hogy még Ön panaszkodnék.

Ön a legjobb szándokból indult, de oly dolgot tett, melyet semmi hadtestben a világon semmi jó szándék nem exkuzálhat[1253].

Áttérek levele más pontjaira.

Ön szeret ezeredről szólani mint olyasmiről, ami az Öné, vagy az Öné volt. Ez balkifejezés. De hagyjuk azt. Hanem kérem, neigen emlegesse biz annak az ezrednek alakítását, mint valami nagy érdemet, mert én csak azt mondhatom: adta volna Isten, hogy Önnek sohase jutott volna eszébe az a szerencsétlen gondolat, hogy a világnak minden szemetjét 8 frankjával összecsábítgassa a kikötőben, hogy aztán azokkal egy úgynevezett magyar huszárezeredet alakítson (amely még messze van az ezeredtől). Higgye el, nem tett vele a hazának jó szolgálatot. Emlékezhetik is, hogy én Önt sohasem encouragieroztam[1254] erre egy szóval is.

Ami kocsiját, lovait illeti, azt mondja Ön, nincs pénze felhozatni. Fájdalom ha nincs. Higgye el nekem, nem jól cselekedett azokkal a kocsikkal, lovakkal, inasokkali paradirozásokkal[1255]. Nemcsak azért, mert bizony jobb lett volna megkímélni a pénzt, hanem azért is, mert az a fényűzés, rossz vért csinált az olaszoknál, rosszat a kormánynál is, aki bizony nem szereti, hogy a magyarok abból a pénzből, mit nekik jóakaratból fizet, kocsikat, inasokat paradirozgassanak, és az olaszoknál irántunk irigykedést gerjesszenek.

Ki lehet-e vinni hogy Önnek kocsiját, lovait ideszállítsák a kormány költségén? Nem tudom, de kétlem. Írtam iránta Turinba, majd megírom mit határoznak.

Hogy Ön az ezred parancsnokságát viszavegye, arról szó sem lehet. Éppoly kevéssé, mint arról, hogy Vetter vagy Sréter[1256] visszatétessék. Ezt a kormány szimpliciter[1257] megtiltotta.

Tanácslom Önnek, mint jóakaró barátja, ne dobja el amúgy könnyedén azt az Acqui dépőt[1258]-beli napidíjt. Ha akarja, magamra vállalom kieszközölni, hogy Önnek nem kellene Acquiban laknia. Lakhatnék ahol tetszik Olaszországban, és holnaponkint átküldetnék Önnek a 150-155 frank; ami évenkint 1825 frank – nem kell azt fitymállani. Sok pénz az annak, akinek nincs. De fájdalom a magyar menekvőknek nem a legerősebb tulajdonuk a pénzzel bánni tudás. Boldog Isten! Minő brilliáns állásba juttattuk Vettert, Srétert, és Figyelmesy alezredes urat. Nem, nem nyughattak, míg semmivé nem tették állásukat; pedig bizony volt idő midőn Vetter Szerelmey[1259] gyermekeit oktatta á-b-c-re, hogy mindennapi keserves kenyere legyen; Sréter máról hónapra alig látta magát biztosítva; és Ön, ha voltak is becsületes igyekezete után jó napjai, bizony szintúgy látott keserves napokat is a számkivetésben (csak gondolja meg édes Barátom, minő állapotban hagyta nejét Londonban! egy jószívű, emberséges, de nem éppen a legfényesebb reputációjú[1260] zsidóorvos kegyelemkenyerére szorulva!!), és most midőn állását sajnálatos vigyázatlansággal eljátszotta, midőn a hónapokon át húzott gazdag ellátás kocsikra, lovakra, plüschös flunkeykra, soirékra[1261], és hálátlan emberek traktálgatására elment, úgyhogy maga mondaná, hogy nincs pénze – az Acqui dépőt-ról gúnyosan, mint „szegények házáról” beszél.

Én ezen csak csodálkozni tudok, bámulni tudok, de bizony helyeselni nem tudom.

Nem volnék Önnek oly igazszívű jóbarátja, mint vagyok, ha Önhöz, mint testvér testvéréhez, tartózkodás nélküli őszinteséggel nem szólanék; és Ön nem volna méltó barátságomra, ha őszinteségemet nem méltányolná.

Egyébiránt Ön férfiú, én csak véleményt mondhatok, a határozat Önmagától függ.

Ha arra határozza magát, hogy demisszióját[1262] adja be, teheti azt a várparancsnokság útján, beküldheti hozzám a hadügyminisztériumhoz juttatás végett, vagy ami leginkább rendszerinti volna, teheti azt Türr tábornok útján, minthogy ő az, akinek divíziójához[1263] a légió aggregálva[1264] van. Tudósítson szándékáról. Ha beadja demisszióját, iparkodni fogok a gratifikáció[1265] iránti kérelmét előmozdítani. Eszközölhető lesz-e? Nem tudom, mert Ön december óta nem garibaldiánus tiszt, hanem az olasz kormány szolgálatában volt, és általa fizetett tiszt. Azonban megpróbálom, mit tehetek. Azt tudom, hogy Sréter is demisszióját adta be, és nem kapott többet ezredes és dandárnok[1266] létére egyezer franknál (mennyire számítja Ön, mint alezredes a hat havi gratifikációt?).

Ha valaki ellen panasz emeltetik, első kötelesség azt közleni nyilatkozat végett a panaszlottal. Ön vádjai folytán felszólíttattam Seiter őrnagyot[1267] nyilatkozatra. De ha áll az, amit Ön Seiter ellen mond, csodálkozom, hogy Ön azt elhallgatta, midőn Seiter az ezredben szolgált Ön alatt, sőt róla mindig magasztalással szólott. Egyébiránt Seiter nem meghívatás folytán jött ki. Egészen más okból, és a dépőtnál[1268] van.

A dépőtra nézve Ön sok gyanúsításokat hoz fel levelében, de generalitásban[1269] szól. Ezt így nem hagyhatom. Férfiúnak nyíltan kell fellépni, és szaváért jótállani. Felszólítom Önt, kit ért azalatt, hogy van a dépőtnál aki a hazában „gendarm, finánc vagy polícia[1270] volt, és ha otthon volna, a nép bosszúját ki nem kerülhetné”. Ki az, aki lopott vagy más becstelen csínt követett el? Ha Ön ily váddal lép fel, kötelessége megnevezni, kit ért? És vádját be is bizonyítani, vagy azért felelősséget vállalni mindezennel fel is szólítom.

Vagyok és maradok szíves rokonszenvvel

igaz barátja

Kossuth

Figyelmessy Alezredes úrnak.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.7.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




126
Genua, 1861. szeptember 16.
Figyelmessy Fülöp alezredes Kossuthtól kapott ajánlólevele.


Bizonyságlevél.

Melynek erejével tanúsítom, hogy midőn a Habsburg–Lotharingi-ház, Magyarország alkotmányának, törvényes függetlenségének, és nemzeti életének elnyomatására intézett hitszegő támadása által a magyar nemzet lételének feltartása végett 1848-ban önvédelmi harcra kényszeríttetett, Figyelmessy Fülöp úr azon hű és határozott hazafiak egyike volt, kik lelkes készséggel siettek véröket és életöket a haza védelmére felajánlani. Annál fogva a Bocskai nevet viselt honvéd huszárezrednél[1271], mint hadnagy alkalmaztatván, fokonkint századossá és századparancsnokká előléptetett, és mint őrnagyhelyettes osztályt vezényelt, számos ütközetekben résztvett a háború végbefejezéséig, és úgy a csatatéren, mint a tábori szolgálatban tiszti kötelességeit úgyis mint bátor katona, és úgyis mint tántoríthatlan hazafi minden alkalommal fellebbvalóinak elégedésére híven és pontosan teljesítette. A háború végével, mint komáromi kapituláns, egy ideig Pesten maradván, azok közé tartozott, kik a haza felszabadításának reményéről soha le nem mondva, tevékenyen működni meg nem szűntek, és mindazon személyes veszélyek között is, melyeknek emiatt kitéve volt, üldözött honfitársainak pártolásával, és áldozatos segélyezésével magát különösen kitüntette; míg végre ezeknek következtében maga is veszélybe jövén, a hazából menekülni kényteleníttetett. Tizenegy éven át, mint menekvő, külföldön tartózkodván elveihez mindig ingathatlanul hű maradt; és ha, és amidőn a hon érdekében oly megbizatások elfogadására volt szükség, melyek életveszéllyel jártak, őt ezeknek elfogadására, és fejének kockáztatásával is teljesítésére mindig késznek találtam, és ismételve használtam is. Kedves kötelességemnek ismerem azt is megemlíteni: hogy őt úgy bal, mint jó szerencsében személyem iránt mindig tántoríthatlanul ragaszkodónak, és igaz és hű barátnak tapasztaltam. Minek is méltánylata jeléül őt 1859-ben, az olasz–osztrák háború alatt, mint az Olaszföldön akkoriban szervezett magyar légióbeli (olasz királyi brevet-tel[1272] is megerősített) lovas őrnagyot, magam mellé hadsegédemül alkalmaztam. Ez alkalmazásnak a villafrancai béke általi reményhiúsulás végetvetvén, mint őrnagy, az olasz királyi kormánytól elbocsáttatását nyeré, de amint 1860-ban a hős Garibaldi Dél-Olaszország felszabadítását a szicíliai hadjárattal megkezdé, Figyelmessy őrnagy úr Angliából Garibaldi zászlói alá sietett. Kiáltal is a magát több alkalommal fényesen kitüntetett magyar huszárezred alakításával és parancsnokságával megbizatván, és majdan alezredesi rangra előléptettetvén, Garibaldi seregében, úgy Szicíliában, mint Nápolyban, a hadjárat győzelmes berekesztéséig szolgált; elvégre pedig az általa szervezésbe vett magyar huszárezred parancsnokságát, az olasz királyi kormány által átvett magyar légióban még egy ideig mint alezredes folytatta, míglen a körülmények rangjának megtartásával ideiglenesen aktivitáson kívül tételét szükségessé tették.

Mikről is adom a nevezett Figyelmessy Fülöp Alezredes úrnak jelen bizonyságlevelemet, és őt, mint bátor katonát, tántoríthatlan hazafit, és a szó teljes értelmében becsületes embert, mindazoknak akikhez forduland, jóakaró figyelmébe ajánlom. Kelt: Genuában, Olaszországban, szeptember 16-kán 1861.

A Magyar Nemzeti Igazgatóság Elnöke

Magyarország volt Kormányzója

Kossuth Lajos

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.10.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




127
Genua, 1861. szeptember 16.
Kossuth Figyelmessy Fülöp alezredest W. H. Seward, az Egyesült Államok külügyminiszterének
[1273] figyelmébe ajánlja.


Genua, Olaszország, 1861. szeptember 16.

Tisztelt Uram!

E sorok átadója Figyelmessy alezredes, földim és társam a száműzetésben.

A volt nápolyi tartományok helyzete néhány hónappal késleltetni látszik a Velencét és Magyarországot illető, dédelgetett reményeink megvalósítását.

Ezalatt közvetítőnk osztozni vágyik a dicsőségben, hogy a szabadság oldalán harcoljon a rabszolgaság ellen Amerikában.

Vitéz katonaként és igaz emberként ismerem őt. Bátran harcolt szülőföldjéért 1848–49-es szabadságharcunk során. Közös száműzetésünk alatt gyakran megbíztam őt életveszélyt rejtő feladatokkal, s minden körülmények között elszántnak, áldozatkésznek, hűségesnek és igaznak találtam. Mostanában, a Dél-Itália felszabadítására indított dicsőséges és sikeres hadjárat idején Garibaldi alatt szolgált, aki megbízta őt az oly kiváló magyar huszárezred megszervezésével, s aki előléptette őt alezredesi rangba.

Szándékát helyeselve, és kérésének megfelelően tisztelettel felhívom rá az Ön figyelmét.

Mindig az volt a meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokban csak a fegyver dönthet szabadság és rabszolgaság egymásnak ellentmondó eszméi között. Eljött a véres, de elkerülhetetlen döntés ideje. Istenhez fohászkodom, hogy adja áldását erőfeszítéseire, hogy a rabszolgaság átka és foltja örökre elmúljon országáról; és a demokrata eszme kiállja a próbát, amelynek kitéve láthatjuk.

Maradok a legmélyebb hódolattal.

Tisztelt Uram,

Hűséges és alázatos szolgája,

Kossuth

Őexcellenciája

W. H. Seward, az Egyesült Államok Külügyminisztere

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.8.1/KE

Angol nyelvű eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




128
Genua, 1861. október 14.
Kossuth levele Figyelmessy alezredesnek, melyben tanácsokkal látja el közelgő utazását illetően.


Genua, okt[óber] 14. 1861.

Kedves Barátom!

Bajos a turini körökben a bevégzett tényen segíteni. Kivált midőn a határozat Önnek előbb a kormánynak eléterjesztett saját kívánságára történt. A formalis demisszióval[1274] ne törődjék. Azt nem gondolom, hogy adjanak, miután Önnek nem volt a kormánytól kinevezési brevetje[1275], mint Garibaldi által kinevezett alezredes pedig nem ment azon scrutiniumon[1276] és megerősítésen keresztül, melynek a déli hadsereg minden tisztje alá van vetve. De nem is gondolom, hogy Önnek az oly formális demisszió érdekében volna; mert az rangjának megszűnését implikálná[1277], holott így csak szolgálatbóli demissziót kapott, aminek tiszti rangjára nincs befolyása. Különben is Garibaldi kinevezése és az én bizonyítványom mindenütt a világon biztosítani fogja Önnek az alezredesi rangot.

Úgy hallom, Croskey úr Buenos Airesbe utazott, azért nem küldtem hozzá ajánlólevelet. Küldök egyet Rawlins úrnak Liverpoolba. Figyelmezzen a junior [1278] névtoldalékra, ha szállása után tudakozódik. Mindenki megtudandja mondani lakását. A Princés Park közelében van gondolom 1. Adelaide Street, de nem emlékszem bizonyosan.

Jó szerencsét, Kedves Barátom. Áldást, előmenetelt. Boldogabb viszontlátásig

barátja

Kossuth

Figyelmessy Alezredes úrnak.

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.6.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




129
Casa Quartana, San Francesco d’Albaro, 1861. október 23.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek aktuális politikai kérdésekről.


Casa Quartana, San Francesco d’Albaro près de Gęnes, 8-ber 23-k 1861.[1279]

Kedves Barátom!

Írtam volt hetek előtt egy hosszú expozíciót[1280] a déli szláv–horvát kérdésről. Hetek előtt volt. Igen régen nem kapván öntől levelet, nem tudom, ha kapta-e azt kérem, értesítsen, mert a világ hátán nem egzisztál[1281] rendetlenebb posta adminisztráció az itteninél. Sok levelem elvész.

A szituáció kulcsa abban fekszik, hogy Rómával fel kell hagyni pro tempore[1282], és Velencét tárgyul venni a tavaszra. Minden egyéb kófic. Vagy ez, vagy Magyarország elvész, és éventualiter[1283] Olaszország utána dől.

Tehát: háború Velence végett tavaszra. Ezen dolgozunk, ezen kell dolgoznunk minden oldalról.

Mit mondana a császár hozzá? Logika szerint úgy látszik, kapnia kellene a római kérdés elodábbzásának ezen egyetlenegy praktikus módján.

De nem mindig a logika határoz, és a nagy úr nem szeret eszméket elfogadni, de hát nem lehet úgy vinni a dolgot, hogy ő találja fel ezt a solutiót[1284], és ő proponálja[1285] mondván: Üsse meg a ménykő a dolgát, ne Rómázzatok mindig, vegyük el Velencét.

Ez volna ám egy igazi Kayserschnitt[1286].

Az újév közelg, és vele az újévi diskurzus[1287] a Tuilleriákban. Nincs kedve a császárnak sajnálni, hogy Ferenc József nem tudta conciliálni[1288] a magyarokat? Úgy à la Hubner 1859.[1289], vagy nem szereti a nagy úr magát repetálni?

Aztán két dolgot szeretnék tudni:

1. Mit tesz az a Compiègne? Általában teszen-e valamit? Vannak, kik azt hiszik, hogy semmit mást, mint azt, hogy a nagy úr szereti magát látogattatni az isteni jog felkentjei által. Összejöttek és széjjelmentek, praeterea qua nihil[1290]. Így van-e, vagy hát hogyan van?

2. Mit akarnak azzal a Kelettel? De a praktikus értelmet, a modus operandit[1291] kellene tudnunk. Viszonyba akarják-e vele hozni ügyünket, vagy távol tartani. Ennyit már mégiscsak tudnunk kellene, hogy legalább azt tudjuk, melyik irányban nem kell mennünk.

Legyen szíves a hercegnek tiszteletem mellett hazajöttéhez szerencse kívánatomat jelenteni, és azt, hogy nagyon-nagyon vártuk, mert pártfogása nélkül diablement[1292] árván éreztük magunkat a Tuilleriákban. Reménylük, hogy régi jóakarónk maradott, és hogy egy kissé befűt a gőzgépnek, mert ugyancsak kifogyott belőle a szufla, majd úgy jár szegény hazánk, mint a Great Eastern[1293], a szelek prédájává leszen.

Igen szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

Ez az olasz levegő nekem teljességgel nem „annovál” [1294], mint a bodrogközi paraszt mondja ökréről. Hát Rattazziból[1295] lesz-e valami? Bár volna, mert ezzel a félig kivont kardú, de mozdulatlan státuával[1296], úgysegéljen, semmire sem megyünk. Szomszédjának nagy igaza van.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 251–253. o.




130
London, 1861. december 11.
Kossuth levele Figyelmessy Fülöp alezredeshez az olaszországi magyar légió helyzetéről.


London, dec[ember] 11. 1861.

Édes Barátom!

November 28-kai levelét vettem. Klapka tábornok nov[ember] 17-kéről ezt írta volt nekem Nápolyból: „Die Ungarn liegen sich wie Hunde und Katzen die Demoralisation unter den Unglücklichen Schaar hat den höchsten Grad erreicht stb."[1297]

Hogy ez így van, fájdalom azt Ön leveléből is látom. Mert bizony a rend és fegyelem kötelékeinek irtózatosan meg kellett tágulni, hogy még egy oly derék becsületes ember és igaz hű hazafi is, mint Ön, úgy képes nekem írni, mint Ön írt fellebbvalója Sréter ezredesről, mégpedig ír idegen kézzel, valami alárendelt segédje által. Hogyan lehet rendet, fegyelmet és azon szubordinációt[1298] várni, mely nélkül céljának semmi sereg sem felelhet meg, ha az ezredparancsnok saját subordinátusainak[1299] tollába olyakat diktál, hogy ő ezt amazt összevagdalja! Ha ez így menne, és ha ezen nem lehetne segíteni, úgy kifejlesztés helyett azon kellene lennünk, hogy az úgynevezett Légió mihamarébb szétoszoljon; mert haszon helyett véghetetlen compromissio[1300] származna belőle a hazára.

No de tudom én, hogy ezen és hasonló bajok nem szorítkoznak csak a magyarokra. Ha a politikai körülmények (melyek éppen most igen kedvetlenek) jobbra fordulnak, majd rendbe jő ez is, mint sok egyéb. Eddig persze annyi ember avatkozott, intézkedett, rendelkezett a légió dolgába, hogy igazán magok sem tudhatták, ki a szakács, ki a szakácsné. Mi, a Magyar Nemzeti Igazgatóság pedig a légió ügyébe ekkorig nem avatkozhattunk, mert arra, hogy avatkozhassunk, nem elég az, hogy a légió zászlószenteléskor irántunk engedelmességet fogadott; az is szükséges volt, hogy nem otthon, hanem idegen földön lévén, az ország kormánya, mely a légiót fizeti és ellátja, a mi rendelkezési jogunkat szankcionálja[1301], és annak feltételei iránt velünk megegyezzék.

No már mondhatom magának, édes Barátom, még csak 10-12 nap előtt is, még a légió egzisztenciája[1302] is nagyon kétséges volt. Nem csekély munkánkba került kivinni, hogy fel ne oszlassák, mint az angol, francia, német stb. csapatokat fel fogják oszlatni. Ennek egyik oka, hogy amint gondolhatja, édes Barátom, a kormány is kapott onnan híreket, mégpedig alkalmasint nagyított híreket a civakodásokról, veszekedésekről, verekedésekről, mik a magyarok közt napirenden voltak, és bizony nagyon el volt kedvetlenedve irántuk. Elég baja van Nápollyal, nem volt kedve bajait még velünk is szaporítani. A második, még ennél is nagyobb ok az volt, hogy ez eddig tulajdonképpen nem is magyar légió, mert hiszen amint maga is írja, édes Barátom, majd fele az ezredjebeli legénységnek idegen nemzetbeli.

Ez reánk nézve igen nagy baj. Garibaldi tábornok tehette azt, hogy a világ minden népét táborában összegyűjtötte, mert ő revolucionális[1303] kormány volt, kit diplomatikai tekintetek nem geniroztak[1304]. De az olasz királyi kormány azt nem teheti. Minő pretextus[1305] alatt támadta meg V[iktor] E[mánuel] király a Pápát Umbriában és a Marchákban? Az alatt, hogy a Pápa idegen zsoldosokból alakított sereget. Aztán azt tudja, hogy a királynak szüksége van a francia császár barátságára, és igen természetes, hogy a francia császár biz azt nem tűri, hogy V[iktor] E[mánuel] király a maga zászlója alatt Európa minden forradalmi elemét összegyűjtse.

Aztán ami minket illet. Nem kell felejteni, hogy Garibaldi csudákat tett ugyan a maga seregével a nápolyi király ellen, de az osztrák háború más dolog ám. 20-23 ezer önkéntessel, kik minden vitézségük mellett is, még a nápolyi király ellen sem bírták a volturnói vonalat forcierozni[1306], a quadrilaternek[1307], Velencének, M[agyar]országnak nem lehet ám nekimenni. Arra 300 000-nyi nagy sereg kell, amivel csak a király bírhat, és kell az, hogy Napól[eon] császár a háborút ne ellenezze. Nekünk hát az elsőnek segítségére, a másodiknak legalább jóakaratára van szükségünk, ha a hazát megakarjuk menteni.

No már a császár azt mondja: „én szimpátiával viseltetem a magyar-ügy iránt, mert azt nem forradalmi, hanem nemzetiségi kérdésnek tekintem, a népjog ügyének tekintem, idegen uzurpáció[1308] ellen. De ha önök a magyar-ügynek ezen karakterét fel nem tartják, ha önök Európa minden forradalmi elemeivel magukat identifikálják[1309], akkor én önöknek nem barátja, de ellensége leszek.” És ez igen természetes.

A turini kormány pedig ezt mondja: „ha önök német forradalmi elemeket vesznek fel maguk közé a porosznak, ha lengyelt az orosznak adnak intervencióra ürügyöt, mint adtak 1849-ben. Én nem adhatok önöknek segítséget, ha önök eléggé gondatlanok azt azzal hálálni meg, hogy orosz–porosz intervenciót hoznak nyakamra.”

Ez megint igen természetes. Tudja Ön, tavaly is annyira ragaszkodtak ahhoz a hatalmak, hogy idegeneket, különösen lengyeleket ne vegyünk sorainkba, hogy Acquiban csak egy lengyel orvosunk volt (orvos!!), mégis Stubenberg orosz követ Turinban passzusát[1310] kérte miatta.

Önök azonban, mindezen magas politikai tekinteteket, melyektől szegény hazánk jövendője függ, elfelejtették azon való törekvésök felett, hogy csak valami kis csapatot szedjenek össze, és végre is a rezultátum[1311]: 132 huszár (még csak nem is egy escadron[1312]), és 132 huszárhoz két törzstiszt, 6 százados, és általában 51 tiszt és altiszt!! Ezért csakugyan kár volt minket a párizsi és turini kormányokkal zavarba hozni.

Mint mondám, tehát csak annyi, hogy a magyar légiót is fel nem oszlatták.

Azonban Istennek hála, ezen veszélyen túl vagyunk. A dolog végre rendben van. A légió megmarad, és lassan, de minden zaj, lárma nélkül szaporíttatni fog. Mi, az Igazgatóság átvesszük az organizációt[1313], a tavaly megállapított elvek szerint. Azok ellen hát hiában teszen akárki is kifogást, hiában beszél jogokról és nem tudom miről; ez alku a kormánnyal, és annak állani kell, állani fog.

Tegnapelőtt küldtem el rendeletemet Vetter altábornagy úrnak a légió reorganizációja[1314] iránt. Egy dandár gyalog és egy ezred huszár bázisán a káderek organizációja alapján fogjuk kezdeni. Ezt szükségessé teszi a tisztek és altisztek feles nagy száma, kiknek különben 3/4-ed részét el kellett volna bocsátani. De más fontos tekintetek is javasolják a cadre[1315] rendszert. Mi fog az idegen, különösen a lengyel elemmel történni? Az most a kormány határozata alatt van. Még nem tudom. Addig erről ne szóljon senkinek!

Ami kívánságát az érdemjelek iránt illeti. Ha majd otthon leszünk szabályom lesz: hogy érdemjel nem fog adatni anélkül, hogy egy érdembíróság, minden egyes esetben (a főparancsnok szeme láttára történt egyes rendkívüli hőstetteket kivéve) meg ne ítélje, van-e helye a kitüntetésnek vagy nincs, mert becsét fel kell tartani. Maga csak amúgy röviden vagy 30 érdemjelt kíván, és még vagy 4 másodrendűt is, mik szabály szerint nem pusztán személyes bátorságért, hanem stratégiai fontos hadulatokért[1316] adatnak. (Ihász Verestoronynál[1317] csatát ve[zé]nylett, és 12 ezer oroszt dobott ki az országból, és [sohase]m[1318] kapott második rendű keresztet.[1319] Olyan ütközetet kellett erre nyerni, mint Guyon Branyiszkónál, hogy valaki ily érdemrendet kapjon.)[1320]

Tehát ha otthon volnánk sem küldenék Önnek 183 ember számára így per Bausch und Bogen[1321] 30 érdemjelt, hanem azt mondanám: adjon személyenkint jelentést: kinek? és miért.

Azonban nem vagyunk otthon. Idegen földön érdemjeleket csak azon kormány adhat, melynek a sereg szolgálatában áll. Mi ilyes jogot magunknak nem arrogálhatunk[1322]. Sohasem leszek hátra az érdem elismerésében, de erre jogom nincs, kivált azon időre nézve, mikor még nem is állott a légió a mi rendelkezésünk alatt.

A tiszti nevezésekre nézve, a tavaly megállapított elvek szerint fog történni az eljárás. A légió parancsnokát az igazgatóság előterjesztésére fogja a kormány kinevezni. Az, az illető ezred vagy zászlóaljparancsnokság javaslatának meghallgatásával, fog nekünk a tiszti kinevezésekre és előléptetésekre propozíciót[1323] tenni, és ami általunk helyben hagyatik, azt a kormány kinevezendi. Ez így van alku útján szabályozva.

A légió ügye már most szabályos kerékvágásba lépendvén; magában értetik, hogy rajtunk, az általunk kijelölt parancsnokon és a hadügyminiszteren kívül, a légióval senki sem fog rendelkezhetni.

Otthon a dolog igen jó rendben van. De künn sok a baj. E napokban is irtózatos veszély érte ügyünket, nem ereszkedhetem bele. Segítek amint lehet. Csak már Nápoly volna rendben. Mert még az rendben nincs, nem lesz osztrák háború.

Ajánlom magam becses barátságába és kérem higgye, hogy férfias hűségét méltányolva mindig voltam, vagyok és leszek igazszívű barátja

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.5.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




131
San Francesco d’Albaro, 1861. december 14.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek melyben az aktuális politikai helyzetet elemzi magyar szemszögből nézve.


San Francesco d’Albaro, Genua mellett, dec[ember] 14. 1861.

Kedves Barátom!

Az olasz parlament voxa[1324] megerősítette a Ricasoli minisztériumot[1325] legalább 6 hónapra. Hogy is ne? Mikor az oppozíciónak[1326] sem programja, sem kandidátusa[1327]. Bolond volt, hogy az expektorációkkal[1328] meg nem elégedett, és maga nem proponálta[1329], hogy a „passons à l’unanimité à l’ordre du jour pur et simple”[1330].

Enfin[1331] amint van, ha Turin engedtetik határozni az események felett, közel háborúra nincs kilátásunk és félek, félek, itt nem bízván nemzetünkben (és mi tagadás benne, adtak okot reá otthon bőven), itt komolyan a magyart nem veszik kalkulusba, csak oly mellékes incidensnek nézik, amelyet jó lesz valami tudtunk, hírünk nélküli, desperált[1332] kalandor merénylettel diverziócskára felhasználni, de mellyel azután nem gondolnak. És azért semmi komolyat nem akarnak velünk, és semmi jóakaratot sem mutatnak, de semmit, mégcsak annyit sem, hogy a kötött alkuhoz híven légiónkat a cadre[1333] rendszer alapján továbbfejleszteni engednék. Nem segítségek, de akadályok mindenben. Tartok tőle, ez állapot tarthatlanná válandik, és a fonalat szakítnunk kellend.

Időközben, míg mi itt künn Horác[1334] parasztjaként várunk, „dum defluat omnis”[1335], otthon Forgách[1336] keresztül viszi a megyék alkotmányellenes szervezését (és oh! gyalázat: talál embert húszával minden állomásra), velök és általuk megkísértenek tán egy engedelmes or[szág]gyűlést (és találnak), vagy ha ebben nem reméllenek, megkísértik a direkt Reichsrath választást[1337] tót, rusznyák, szerb, oláh által, és evégett feldarabolják nyelvek szerint szegény hazánkat, és finis Hungaria[1338]. Irtózat csak reá gondolni is. De így lesz, ha Ricasoli parlamentariter helyeslett szisztémája (??) engedtetik irányt adni az események rák-csiga versenyfutásának.

De az események kulcsa Párizsban van. Mindig ott volt. De most inkább ott van, mint valaha. Mit reménylhetünk?

Szeptemberben, midőn szíves volt Ön készületi segélykérésemmel bekopogtatni, azt mondták: „pas encore”[1339], várjatok decemberig.

December felén vagyunk. Hogy állunk? Mit reménylhetünk?

Akarja-e a császár felfogni, minő chance-[o]kat[1340] ad neki Európában az angol–amerikai viszály politikájának keresztülvitelére akár a keleten, akár Olaszországban, akár nyugoton?

Midőn e viszály véletlene az angolt Amerikában elfoglalni ígérkezett, mint ember elszörnyedtem a világ egyedüli két szabad nemzete közti harc kilátása felett, mely a rabszolgaságnak tartósságot ígér, de nem tartózkodhattam felkiáltani: minő szerencsés ember az a N[apóleon] császár! Hogyan gördít el útjából a véletlen minden akadályt.

[18]59-ben az angoltól félt. Én zsebemben vittem neki a biztosítékokat az angol neutralitásról[1341], de mégis félt tőle, félt, hogy a porosz avatkozás, melyet a Rhénusnál[1342] kellőleg fogadni nem volt készen, az angolt is belerántja.

No, ha háborúja talál lenni az angolnak Amerikával, tőle ugyan Európában többé nem félhet.[1343] Mert azon háború nem volna gyermekjáték, Amerika elöntené („lettres de marque”[1344]) kalózlevelekkel a tengereket, mikkel a dühös yankee[1345] az angol partokig űzne minden angol kereskedőhajót. Irland mozogna, a Jóniai-szigetek[1346] elválnának, a kereskedés csökkenése forrongásba hozná fél Angliát, és Napóleon szabadságot árasztván az elnyomott nemzetiségekre, századokra megörökíthetné a francia elsőbbséget Európában. Nem tudom akarj-e a Rhénust, de ily viszonyok közt akarhatja, ha tetszik. Szardíniára nem vágyik (mondja), meglehet, és az olasz dühös a gondolatra, hogy vágyhatnék, de bizony Róma és Velence árául azt hiszem örömest odaadná; nincs a nizzai kikötőkön innen kikötője a Földközi-tengeren, a (risum teneatis[1347]) „francia tón”, ott van Dalmácia, ott Cattaro, ott a Quarnerói-szigetek, Cherso, Veglia, Lussin[1348], melyik tetszik? Egy csendes kis háború az osztrák ellen (van opportunitás[1349] akármennyi, legközelebb a montenegrói expedíció), és elveheti, és az olaszt örökre magához köti Velence által, minket függetlenségünk által, Keleten alapíthat szláv birodalmat francia impulzus[1350] alatt, és ő az úr Keleten, nem az orosz, nem az angol.

Ezer ok, hogy az angol–amerikai háborút akarja, ehelyett a lapok csitító interpozícióról[1351] szólanak, és még azt is mondják, hogy szóban volt, ha nem kellene-e az angollal kezet fogni a yankeek ellen? Megfoghatlan!!

Megvalljam-e? E viszály hírére eszembe jutott, mily fejvakarva mutatott nekem Cavour a Korfu előtti 800 ágyús angol flottára, mint débarcationalis[1352] terveink rémítő akadályára, és mondám: ha összevesznek, elviszik a yankeek utunkból ez akadályt.

És ez mindhiában volna? Nincs semmi, mit Párizstól reménylhetünk? Mondja el e nézeteket, kérem a hercegnek, szomszédjának, és kérdje: nincs semmi várni valónk?

December itt van. Lássunk tisztán. Ha tört felettünk az ellenséges végzet, tudjuk legalább, nehogy szegény nemzetünket csal reményekkel misztifikáljuk.

E nagy, e döntő általánossághoz némely specialitásokat kötök.

1. Miért ne emlékezhetne meg a császár újévkor a részvét egy szavával szegény nemzetünkről?

2. Miért nem mondhatná szomszédja Nigrának[1353], vagy Benedetti[1354] által Ricasolinak, hogy a császár ajánlja, mutassanak irántunk jóakaratot, és hogy a magyar légiót erősebbnek szeretné tudni.

3. Párizsi pártfogás, és érdeklettség jele nélkül, itt tarlón álland telkünk, legkisebb nyomorú eszköz nélkül, mellyel még csak egyes legkisebb bajt is elháríthassunk. Kötve vagyunk üres kéz miatt, mint Prométheusz a sziklához, és a sas (az ernyedetlen gond és hazafi bú) folyvást marcangol. Mutassanak egy kis jóakaratot, vagy legalább ajánlják Turinnak, hogy mutassanak.

4. Mondassa meg szomszédja K[on]stantinápolyban az új nagyvezérnek, amit szeptemberben kértem volt, hogy ne zaklassák a magyarokat, hagyják őket bántatlanul. Mert úgy állunk ám, hogy magyarnak nem biztos ottan személye, még Karacsayé sem (ez sürgős, gyors választ kérek).

5. Turin megtagadta a magyaroknak Moldvából ideszállítását. Intézkedtünk, hogy ne jőjjenek át Erdélyből, de enfin[1355] ha nem csurog, cseppen, vannak biz ott. Hát oly nagy dolog volna Place-nak egy rendelet, hogy az üldözés elől menekült, és vissza nem térhető magyarokat szállítassa el Nápolyba a légióhoz?

Félek minderre „nem” lesz a felet. De kötelességemet teljesítem. Zörgetek szegény hazánkért, nem magamért.

Szíves tisztelettel és üdvözlettel

barátja

Kossuth

Irányi[1356] izenete folytán kerestetem a Perseveranza két számát, megküldöm, ha megkapom.[1357]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 253–256. o.




132
San Francesco d’Albaro, 1861. december 19.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben egy Magyarországról érkezett küldött jelentéséről számol be részletesen.


S[an] Francesco d’Albaro, Genua mellett, dec[ember] 19. 1861.

Kedves Barátom!

Remélem kapta mintegy egy hét előtt írott levelemet. Kérem, nagyon kérem, tegye lehetővé, hogy nekem arra valami pozitívumot felelhessen minél előbb, mert oly mély bánattal mondom, minőt azon nap óta, hogy utólszor borultam megtört szívvel hazám földére, alig éreztem. Nemzetünk az elcsüggedésnek és vele a végveszélynek azon fokára jutott, hogy ha nem nyújthatunk neki egy reménysugárt, de olyat, amely nem csal, finis Hungaria[e][1358].

Egy küldött érkezett hazulról a mozgalom vezérei által megbízva.[1359] Jelentése irtózatos! E hó végéig várhat válaszra, tovább nem.

Ide írom reszkető kézzel jelentésének morálját (máskorra hagyva a részleteket, melyek azt motiválják, nagyon is motiválják).

Az osztrák agitáció e szavakba foglalható egybe: „Egyedül az urak azok, kik nem akarnak kibékülni Ausztriával, mert érzik, hogy azon esetre elvesztik befolyásukat, és hogy akkor többé nem lesznek képesek lenyűgözve tartani a népet, bitorolva szellemi és anyagi felsőséget; a császáré a hatalom, és ő meg fogja mutatni, hogy nem az fog történni, amit az urak akarnak, hanem az, amit a nép és a nemzetiségek java igényel. A rossz hazafiak száma nagy, annyi a hivatalt kereső, hogy Forgách a provizóriumot[1360] akár mégegyszer betölthetné.

E kisebb bűnösökön kívül vannak kevesebb számú nagyobb bűnösök, kik rettegve a forradalomtól, és kommunizmusról álmodozva, Bécsben saját hazájukat, mint anarchiába süllyedettet tüntetik elé. És provokálják és szítogatják a szigorú rendszabályokat, melyek a gyengébb idegzetű jó hazafiakat megrettentették, a népünkrei befolyást a legrosszabb kezek közé juttatták, mozoghatásunkat lehetetlenítették, és hatásunkat paralizálják[1361].

Schmerling[1362] állása kétes és bizonytalan, de mi oda jutottunk, hogy még az ő bukásától is félnünk kell, mert ha a konzervatív ausztro–magyar párt (à la tête Clam Martinitz[1363]) kerekednék felül, ebből hazánk jelen nyomott körülményei közt kibékítő kilátások következnének. Oda jutottunk, hogy Schmerling megbukását csak azon esetre lehet óhajtanunk, ha a katonai párt buktatná meg, mert ez uszályában hordja az abszolutizmust és a háborút, minket pedig csak háború menthet meg, s csak az abszolutizmus távoztathatja a kialkuvást.

Hosszas várakozás, feszültség, elunás, szenvedés, elágyulást eredményeztek, és kétséget nem szenvedő tény, hogy ha tavaszkor háború nem lesz, ha a tavasz eredmény nélkül múlik el, a nemzet mindenáron kibékül, és nekünk nem maradand fel egyébb lehető feladatunk, mint azon törekedni, hogy a kétségbeejtő állásán megijedt nemzet legalább túl sokat ne engedjen.”[1364]

Ez irtózatos! Annál irtózatosabb, minél bizonyosabbnak látom, hogy Ricasoli ugyan nem csinál tavaszra háborút, hacsak Párizs nem csinál.

A szomorú jelentésnek vannak némi specialitásai, melyek különösen Párizsra vonatkoznak. Ú[gy] m[int]:

Tudja Ön, miként két év óta midig, azt sürgetem otthon, hogy miután a megváltást csakis kivülről várják, támogassák befolyásunkat, és ha magok nem tudják magukat megmenteni, tegyék nekünk lehetővé, hogy mi mentsük meg a hazát. E végett többek közt sürgetém, jelenjenek meg minél több matadorok[1365] Párizsban, és mondjanak ennyit a nagy úrnak: Sire[1366], mi nem akarunk alkudni az osztrákkal semmi áron, tudtára adjuk Önnek, hogy bízhatik Kossuth szavába, amit Ő mond, a nemzet mondja.

Erre most az felelik: „megkísértettük, de nem sikerült”. Sikerülne talán, ha a diplomácia e tekintetben csak egy kissé bátorítólag hatna, de a testület mindenben ellenünk működik, és különösen francia részről csupa fekete-sárga elemekkel vagyunk körülvéve.

Jelenleg leginkább arra volna szükség, hogy az oláhokra lehessen hatni, mert Bukarest felől, reánk nézve igen veszedelmes agitáció folyik Erdély, és a Bánát annexiója[1367] tárgyában. Ez nemcsak magában nagy szerencsétlenség, hanem azért is, mert tökéletesen depopularizálja[1368] nálunk mindenhol, de különösen Erdélyben, a francia befolyást, és elrontja a franciák császárja iránti bizalmat, mert tudvalévő dolog lévén mily függésben van Cuza N[apóleon] császártól, általános a meggyőződés, hogy Bukarestből nem mernék azt a veszélyes annexacionális agitációt vinni, ha N[apóleon] császár azt nem helyeslené, miután csak egy szavába, egy nyilatkozatába kerülne annak véget vetni. Ez agitáció Erdélyt egyenesen az osztrák karjaiba kergeti, mert százszor inkább a Reichsrathot választják, mint a bukaresti annexiót, és el mennek amabba, ha csak ez áron szabadulhatnak a másodiktól.

Kérdem én: mit akar a császár? Erőnek erejével fel akar-e maga ellen építeni egy erős Ausztriát?

Igyekezzék, kérem kivinni, hogy azon dákó-román, oktalan, és csak az osztráknak malmára járó agitáció Bukarestben rosszaltassék, de megvallom, ha a császár populáris[1369] akar maradni a magyar közvéleményben, e rosszallás magában már nem elég, szükséges volna, hogy a magyar nemzet megtudja, hogy rosszaltatik. Ez, vagy a Kamarák előtti miniszteriális nyilatkozatok útján eszközöltethetnék, mire a fejedelemségek uniója[1370] jó à propos-t[1371] nyújt, és Ön szomszédja megegyezésével, egyenest azon agitációra vonatkozó interpellációt könnyen eszközölhetne, vagy pedig egy félhivatalos cikk által a Moniteur-ben[1372] (az első mód jobb). Legyen szíves előkeresni e tárgyra vonatkozólag a múlt nyár folytán Cossilából írott levelemet.

De mindig fő kérdés: a tavaszi háború. Mit mondjak e részben a kétségbeesés örvényének szélén szédelgő nemzetnek?

Meggörnyedek az évek és hazafi gondok súlya alatt. A halál nem baj, de azon gondolattal menni a messze semmi esetre nem lehető halál felé, hogy a hazának nincs jövendője, irtózatos.

Feleljen, kérem, mihelyt csak lehet.

Fogadja szíves üdvözletemet és tisztelemet

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/1–2. 256–258. o.




133
[Hely nélkül, 1861 vége]
[1373]
Kossuth töredékes levele Kiss Miklósnak, melyben Erdély hovatartozásáról ír. [1374]


[...]országnak tökéletes joga van meg nem engedni, hogy Erdély tőle elszakítassék. Az államok határait Isten és a história jelölték ki. Így van Erdély nemcsak a királyilag szentesített törvény által, hanem a hegyeket a föld mélyéből kiemelt Isten ujja, és a história által Magyarország integráns részévé kijelölve. És Európa érdekében van, hogy az maradjon.

Ilyesvalami gyanítható császári nézet színében mondhatlanúl jó hatást tenne.

Igen szíves tisztelettel és rokonérzettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




134
San Francesco d’Albaro, 1862. január 5.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol az aktuális hírekről, eseményekről.


S[an] Franceso d’Albaro, Genua mellett, jan[uár] 5-k 1862.

Kedves Barátom!

19-kei levelére 26-kán válaszoltam, azelőtt pedig ha jegyzékem nem csal, 18-kán írtam. A hazulróli küldött békétlenkedik, hogy soká tartóztatom. Én Ön levelére várok.

Igen-igen kérem, legyen szíves haladék nélkül válaszolni. Ha a helyzet úgy áll, hogy semmire sem mondhatunk akár kedvezőt, akár bizonyost az otthoniaknak, az is válasz lesz, csak tudjam, hogy úgy van.

Ha azon kívül, mit általam tud meg a küldött, még Ön akarna barátinkkal otthon akármit is közölni, legyen szíves kérem egyenesen Jósikának[1375] írni Brüsszelbe (53. Rue St. Alphonse Faubourg St. Josse-Ten-Noode), azzali közlés végett, aki nála van.

Klapkával nem találkozhattam. Én nem láttam tanácsosnak most Turinba bemenni, mielőtt a tűrhetlen Ricasoli vagy ugrik, vagy megül, most függ. De fájdalom, nem bízom bukásában, mert nincs posszíbilis[1376] utód. K[lapka] pedig kénytelen volt hamarébb visszasietni, mint gondolá. A szerb titkot tehát még nem tudom. Írja, hogy Irányinak mondta meg avégett, hogy ő meg nekem jöjjön megmondani. Én biz azt hiszem, minden baj nélkül megjönnek ide a levelek, a nő adresse[1377] alatt.

Nemjó egészségben vagyok. Nem is csuda. A csuda az ellenkező volna.

Bár döntene már jobbra vagy balra a beállott év. Tűrhetlen ez a nyomorúságos állapot.

A nagy úr (mint látom) mondott egy nagy semmit.[1378] Szomszédja[1379] meg híres dépęchével[1380] békét szerzett az angolnak! Megfoghatlanok a cserépfedelű palota gondolatai. De mit is várjunk attól, kit a viszonyok Európa arbiterévé[1381] hívnak fel, és ki ahelyett reáér J[ulius] C[aesar] kommentárjainak fordításával foglalatoskodni. Szép igyekezet volna holmi Toldy Ferenc[1382] quiescírozott[1383] akademista részéről, de onnan, ahonnan jő, bámulatos.

Igen szíves tisztelettel, és legőszintébb szerencsekívánatokkal

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 225–226. o.




135
San Francesco ’Albaro, 1862. január 9.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben egy esetleges, Magyarországot külföldi támogatással felszabadító háború esélyeit elemzi. Ismét leszögezi, hogy csak bizonyos feltételek teljesülése esetén támogatna egy ilyen háborút.


Bizalmas.

S[an] Franceso d’Albaro, près de Gęnes, jan[uár] 9. 1862.

Kedves Barátom!

Még mindig lesem válaszát decemberi leveleimre. Már alig bírom a nyugtalanul váró küldöttet tartóztatni.

Irányi itt volt szóval elmondani, mit Ön a Keleti titokról[1384] Klapka által üzent.

Nem kétlem viszont, Klapka elmondotta Önnek, mit üzent általa a herceg Ricasolinak a római ügyben[1385]. Az első, kombinálva azzal, hogy irányunkban semmi sem történik, reám azon impressziót[1386] tette, hogy minket jóformán elejtettek, és a szláv elemre fektetik kombinációjukat Párizsban. Ebből csak azon esetre nőhetné ki magát valami amúgy accidentaliter[1387] számunkra, ha az üzent titok valósítása ellen az osztrák interveniálna[1388]. De ő tudván, ki áll a dolog háta mögett, azt nem fogja tenni, hanem hazánkat, különösen a keleti határt fogja katonasággal megrakni.

Kérdés: nincs-e kombinációban, hogy midőn a folyam jobb partja[1389] fegyvert fog, a folyam bal partjának[1390] immár egységes tartományai is felmondják a nominális függést? Hogy tenni fogják, hacsak Párizsból nekik meg nem tiltatik, az valószínű.

A római kérdésbeni üzenet nem praktikus, miután az mondatik, hogy ha előbb a nép a temporális[1391] hatalom ellen nyilatkozik, az olasz garnizon[1392] közösül nem elleneztetik. Hogyan nyilatkozhassék? Megfordítva lehetne csak praktikus érvű a propozíció[1393].

Akármint legyen ez, annyit mégis jelent, hogy Velencét a nagy úr nem akarja most felvenni.

Csodálkozom: mert ez volna a legtapintatosabb mód a római kérdést elnapolni, és a Rhénusét[1394] előkészíteni, mert csak ez a mód Ausztriát az olasz által és általunk akként paralizálni[1395], hogy a rajnai kérdésben vagy éppen nem, vagy csak mint másodrendű hatalom vehessen részt.

Ricasoli a római propozícióra hajlandónak mutatkozott. Azt vélve, hogy Klapka Párizsba megyen, általa akart Nigrának levelet küldeni. De K[lapka] nem menvén most oda, azt visszaküldte. Nigra tehát más úton van, vagy lesz értesítve.

Az időnek fontos jele, hogy Turinban most két politika van. Egyik a kormányé, másik a királyé. Amaz nem akar ez idén háborút. Ez akar. A kormány Türrt diszponibilitásba[1396] tette. A király adjutánsának tette. És mondatik, hogy titkos misszióval küldte Párizsba. Türr tudósított jan[uár] 3-kán, hogy Párizsba kell mennie, és hogy 15 napig lesz távol. Azt persze nem írta meg, mi végett ment, és ha csakugyan titkos missziója van, nem is írhatta. A „Hőtel d’Espagne-ban”[1397] van szállva. Önnek nem lesz nehéz magát tájékoznia szomszédja és a herceg által. Kérem tegye, és értesítsen.

Én is tájékozom Önt, amennyire lehet a legrezerváltabban bizalmasan. Garibaldi maga mondta nekem, hogy ő tavaszkor kezd valamit, és kezd azon meggyőződésben, hogy a kormányt maga után rántja. Kérdém: de hát mit? És hol? Felelet: még nem tudja, még nincs terve, a körülményektől függ. Csak annyit mondhat, hogy a Duna torkolattól a Pó torkolatig van a tér, amellyet körülmény szerint választani fog. Majd értesít, ha terve megérik. Az én nézetem az (és mondám neki), hogy nem minden esetben áll, hogy a kormányt maga után rántja. Például nem, ha a görög partokra, nem ha Albániába, nem ha Bulgáriába akarna kiszállani. A dalmát partokat illetőleg pedig figyelmeztettem, hogy ott az olasz és szláv elem közti rivalitás miatt, legfellebb csak az (olasz) városok barátságára számíthat, de a szlávokban minden kis expedíció ellenségre találand. A Határőrvidékre csak akkor lehet (ekkor is csak lehet talán) számítani, ha oly erős királyi sereg jelennék meg azon partokon, mely a győzelem chance-át[1398] legalábbis egyenlővé teszi. Beszélgetésünk után G[aribaldi] Turinban volt, szólott a királlyal, és elégedetten hagyta el Turint. Okom van hinni, hogy a király goutírozza[1399] az eszmét, hogy Garibaldi iniciáljon[1400]. De persze a király tudni akarja, mit mond Párizs a dologhoz? És mert Türr avatva van G[aribaldi] terveibe, meglehet, missziója e körül forog.

No már, ha megfontolom Ön titkos üzenetét, mely reám azon impressziót tette, hogy a nagy úr nem mivelünk, hanem a keleti szláv elemmel akar dolgozni, nem lehetetlen, hogy G[aribaldi] tervének a nagy úr nem lesz ellene. Mert de deux choses une[1401], vagy reüsszíroz[1402] G[aribaldi], és akkor a nagy úr malmára hajtá a vizet, vagy bukik, és akkor débarrasirozta[1403] őt saját „alkalmatlan” személyétől.

Ezekkel kezébe adám a fonalat a tömkeleg kikutatására.

Nekem nézetem ez: rég megmondtam a nemzetnek a feltételeket, mik alatt a forradalom kívülrőli bevitelének felelősségét elvállalom: (háború, szövetség Magyarhon függetlenségével, mint koordinált céllal, és annyi segély, amennyi kell, hogy nemzetünket fegyverzetten csatarendbe állíthassuk). Ezt a nemzet helyeslette. Én ahhoz ragaszkodom. Ha valami Marsala[1404] féle történik oly helyütt, amely hazánkra befolyással lehet, én azzal magamat nem identifikálom[1405], hazám sorsát ily desperált[1406] kockára nem dobom; hanem bevárom igaz-e, hogy a királyi kormány utána indul, és cserben nem hagyja, ha csakugyan nem hagyja, ezen támogatással igenis identifikálni fogom magam, mert az megfelel feltételeimnek, ellenkező esetben én nem mozdulok.

Kétkedésben vagyok, városra vagy falura küldjem-e e levelet. Városra küldöm, a falura csak avizót[1407] küldök egyszersmind.

Igen szíves tisztelettel és hazafiúi rokonérzettel

barátja Kossuth

Ugyan nem küldhetne nekem Türr által vagy 100 igen jó gyenge szivart, avagy egypár font jó gyenge dohányt? Szörnyű gyomorkeverő disznóságokkal kínlódom egypár hét óta e nyomorult helyen.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 226–229. o.




136
[San Francesco d’Albaro], 1862. január 9.
Kossuth értesíti Kiss Miklós ezredest, hogy az általa most küldött levelet szükséges lenne mielőbb elolvasnia.


Jan[uár] 9. 1862.

Kedves Barátom!

Nem tudván falun van-e még, a mai postával Hauard adresszére[1408] egy levelet küldök Párizsba, melyet nagyon szükséges volna mielőbb olvasnia.

Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 229. o.




137
San Francesco d’Albaro, 1862. január 13.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben aggodalmának ad hangot, hogy a korábban írt levelek esetleg nem jutottak el hozzá.


Albaro, jan[uár] 13. 1862.

Kedves Barátom!

Amit Újházitól hallok, azon benyomást tette reám, hogy Ön nem kapta leveleimet. Pedig többeket írtam.

Írtam egyet (gondolom december 19-kén[1409]), melyben tudattam az otthonróli jelentéseket. Tudósítást kértem, hogy miként állunk Párizsban, és különösen: mi vígasztalót írhatok haza azon aggodalom megnyugtatására, hogy a bukarestbóli veszélyes agitáció Erdélyre francia szankcióval[1410] történik.

Írtam egy másikat: választ sürgetve, és az iránt, hogy a horvátügyi brochure[1411]-nek Ön saját neve alatti kiadatását helyeslem, és azoknak szelídítését, amik ingerelhetnek, ahelyett, hogy engesztelnének.

Írtam egy harmadikat: a keleti titokról, az itteni titkos politikáról és tervekről, és Türr párizsi látogatásáról.[1412]

Borzasztó dolog volna, ha ezen leveleimnek akármelyike is rossz kezekbe került volna.

Kérem tudósítson, és adjon valami adresse-t[1413], ha a magáé talán nem biztos.

Kedvem volna Pietrihez küldeni átadás végett az önhözi leveleket, nem, hogy meg ne olvassák, hanem hogy megolvassák, ha tudnak magyarul. Nézetimet épp akkor kívánnám leginkább, hogy ismerjék, midőn teljes biztosságban vélem magamat némi dolgokat gáncsolhatni.

Egykor azt írá, Kedves Barátom, hogy gonddal lesz, hogy Benedetti[1414] a jó fogadásra el legyen készítve, ha hozzá megyek. Megtörtént-e? Mert ha erről biztos volnék, bemennék hozzá. De ha nem, nem.

Igen szíves tisztelettel

hű barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 233. o.




138
Genua, 1862. március 4.
Kossuth távirata Kiss Miklósnak.


Gęnes, 1862. március 4., du. 4 óra

Kiss Ezredes Úr, St. Dominique utca 40., St. Germain, Párizs

Különös cselszövés. Valamit csinálni kell P[ulszky]val, előzze meg a barátot[1415]. Ne hagyja, hogy visszaélhessen a nevemmel!

Azöreg.[1416]

HL Personalia: 88. doboz

Francia nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




139
San Francesco d’Albaro, 1862. március 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a Pulszkyval történő szakításának okairól ír.


Albaro, márc[ius] 7. 1862.

Kedves Barátom!

Ma veszem márc[ius] 4-kei levelet és várom az ígértet. A Pulszky iránti csodálatos értesítést (febr[uár] 28-káról) viszont én vettem márc[ius] 4-kén, és annyira megboszonkodtam azon embernek szemtelenül reám hivatkozni merése felett, hogy (itt kocsit rögtön nem lehetvén kapni) sár, víz, és rossz egészségem dacára rögtön begyalogoltam Genuába, hogy Önnek telegráf[1417] útján felelhessek. Csak kapta, reménylem. Szinte nyugtalanít, hogy márc[ius] 4-kei levele még nem említi, de nem tudom a posta órát, lehet, hogy levele feladásáig még nem vehette telegrammomat[1418]. 4 óra tájban adtam fel.

Nagyon kívánnám tudni nyitját ez intrigának[1419].[1420] Gyanítom, hogy Pulszky Bixio[1421] mögé bújhatott, ki őt csak azon időből ismeri, midőn megbízottamul ment Turinba, az azótai escapadot[1422] nem tudja. Jó lesz őt felvilágosítani, ha sejtelmem nem csalna, hogy általa próbált Pulszky a herceghez bejutni. Én csak annyit ismételhetek, hogy elfogadni tőlem a missziót, h[ogy] Cavournál Londonban létem alatt képviselőm lesz, sőt különös kegyesség gyanánt kérni ki e megbízatást, ajánltatni és bemut[att]atni magát Cavournak, mint olyat, akit választék, hogy általa legtitkosabb üzeneteit nekem megizenheti, így bemutatva, titkaiba befurakozni, és aztán Cavour hátamögett konspirálni, és konspirálván nekem impertinens[1423] modorban a függést és kapcsolatot eventualiter[1424] felmondani, azon esetre, ha Cavourral nem törnék, és hátamögett én is nem konspirálnék; mindezt én oly csömörletes politikai cinizmusnak, oly infámis[1425] bűnnek tekintem, hogy ha úgy maradnék is ez életben, mint az ujjom, és az ő jóhiszeműségét az egek minden angyalai lejőnének garantírozni[1426], én neki többé nem hinnék, és vele viszonyba nem lépnék. Én azóta Pulszkyt nem láttam soha. Hanem azt hallottam, hogy jobbra balra kapkod a hajszálhoz is, magát a fontos emberre akarván játszani. Futkos Caprérába, mint igen égő „forradalmár”, másrészt meg éppen Ön március 4-kei levele vételekor, nálam volt egyvalaki tekintélyes barátaink közül hazulról, misszióval, és ő ad vocem Pulszky[1427] azt beszélte, hogy P[ulszky] uram Vay[1428] és Majláth Gyuriéknak[1429] tolta fel magát emlékezetökbe levelei által; barátom, maga olvasta Majláth Gyurihoz írott levelét.

Mi lehetett célja a hercegnél? Talán a jó Garibaldi szokott őszinteségével és gyanakodni nem tudó becsületességével, vigyázatlanul többet mondott neki, mint kellett volna, talán azt gondolja Pulszky, nem rossz rehabilitáció volna Garibaldi expedíciójába[1430] kapaszkodnia, ha annak jó chance-a [1431] van; talán szeretné tudni, mit mond erre a király, és mert minap, hogy Turinba[n] valék, én az entrevue-ről[1432] senkinek sem szóltam, tehát senkitől sem fürkészhetett ki semmit. Talán az jutott eszébe, hogy a király nem fog tenni Párizs tudta nélkül, tehát talán majd sejt valamit a hercegtől, ha nála nevemben kér audienciát; talán Szemere is benne van a cselben; mindez, mondom csak talán, lehet egy szó sem áll a sejtelemben, de a lépés oly különös, oly csodálatos, hogy vagy azt kell hinnem, gazság van a dologban, vagy azt, hogy fejét a sok szanszkrit[1433] és szórag búvárkodás derangirozta[1434].

Csak késő ne ment légyen telegrammom. De az Ön levele 4 napig volt úton. Ha időközben a herceg fogadni találta, az baj.

Hétfőn Turinba megyek. Ott leszek vagy egy hétig. Ha ezalatt írni akarna, kérem derangirozta[1435] Irányihoz levelét.

A „Mihály”[1436] iránti politika részleteinek ismerete, és egy szó javunkra Cuzához naponként fontosabbá és sörgetőbbé válik.

Fogadja igen szíves tisztelemet

barátja

K[ossuth]

A hercegnek egyszer [s] mindenkorra legyen szíves megmondani, hogy amíg Ön Franciaországban van, ha az Isten angyala prezentálná[1437] is magát nála nevemben, hazudik.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 236–238. o.




140
San Francesco d’Albaro, 1862. április 2.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol lánya betegségéről, valamint emiatti elköltözéséről Nervibe. Ezután aktuális ügyekről értekezik.


S[an] Francesco d’Albaro, ápril[is] 2. 1862.

Kedves Barátom!

Éjfél után írom e sorokat, midőn a nehány nap óta irtózatosan szenvedő szegény leányom kissé elcsendesedett. Megnehezedett családi boldogságom felett a sors keze. Szegény Vilmám nagyon nagyon beteg. Szót nem találok leírni, mély bánat és aggodalom által terhelt állapotunkat. És nőm! Szegény nőm!!

Betegünkkel e rideg, segélytelen magányban nem maradhatunk. Holnap Nervibe költözünk, de miként tesszük kocsira, és miként visszük át a beteget, az Isten tudja.

Kérem ezentúl Nervibe címezze leveleit per Gęnes[1438]. Saját adresszem[1439] alatt, míg más adresse-t adok. Dr. Millingen angol orvos magánintézetében szállásolunk.

Károlyi Sándortól[1440] az idezárt távsürgönyt vettem. Kérem keresse fel, és mondja meg neki, hogy holnap (ha Isten megsegít tűrhetően átesnünk az átszállításon), mindenesetre holnapután expediálom[1441] Önhöz, ami általa az otthoniaknak izenni valóm van. Kérem, várja azt be minden esetre.

Óhajtanám, hogy Sándor, ha lehet a nagy úrral is, legalább a herceggel mindenesetre, szóljon titkon (ez utóbbit Önnek nem lesz nehéz kicsinálni), és figyelmeztesse az alku veszélyére, öntsön beléjök hitet nemzetünk harcra sóvárgó határozottsága iránt, és világosítsa fel az otthoni helyzetről, és különösen legyen gonddal befolyásunkat azon nyilatkozattal támogatni, hogy szavamnak hihetnek, mert amit én mondok és ígérek, a nemzet mondja és ígéri. Rég sürgetek ily támogatást, nem magamért (nekem nem kell semmi, hisz nekem még az élet is csak bánat és bú), hanem, hogy nekik, a hazának minél sikeresebben használhassak. Nagyon fog hibázni Sándor, ha ez alkalmat elmulasztja. Hiszen lehet a titkot úgy ménagerozni[1442], hogy minden veszély nélkül láthatandja a herceget legalább, ne mulassza el.

Mindenesetre várja be levelemet

hű barátja

Kossuth

Megkaptam minden leveleit, nem veszett el egy is. Majd elszámlálom a dátumokat.

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 238–239. o.




141
Nervi, 1862. április 4.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben aktuális ügyekről ír.


Nervi, ápril[is] 4. 1862.

Kedves Barátom!

Bevergődtünk irtózatos nehézségek között. Tegnap írnom lehetetlen volt, kezem nem bírta volna a tollat. Szegény leányom ma jobban van. De a helyzet a bolondulásig kétségbeejtő, mert innen politikai működést vinni lehetetlen. Leányomat innen elvinni nem lehet tán hónapokon át, hagyni idegenekre irtózatos gondolat, nőm pedig okvetlen ideglázba esik, ha őt itt magára hagyom, a hazafi kötelességei az atyáéval kollízióba[1443] jöttek, a választás szörnyű feladat, az összeegyeztetés lehetetlen. Nem tudom mit csináljak.

Küldöm idezárva az izenetet haza Károlyi Sándor számára.

Az itteni bajok (miket Klapka habozása nagyon súlyosbít) hosszú levelet kívánnának, nem vagyok oly lelki állapotban, hogy tehessem.

Azért a melléklethez alig adhatok mást, minthogy ismételve tegnapelőtti levelemet, Sándornak a herceggeli találkoztatását újra ajánljam. „Appui-ra[1444] van szükségünk hazulról.

Klapkát jó szíve azzal a vén kalandor Crouyval[1445] kompromittáns barátságba hozta. Mindig választófalakat húz a politikai és magány viszonyok közt. Így tesz Pulszkyval is, kinek Londonban alig ment feléje is, míg én jól voltam vele, most meg kenyerespajtási barátságba lépett. Nagyon nehéz dolog ily viszonyok közt az egyetértés. Aztán nincs erély! Erély! Erély! És következetesség.

Crouyt én nem láttam, mert ügynökének, Sarrut uramnak kereken megmondtam, hogy az egész Árpádsági komédiát souverainement ridicule[1446]-nek tartom, aztán ha maga Árpád felkelne is a sírból, puszta neve, hacsak egy szövetséges hatalmat nem hozna uszályában, nem nyomna egy szemernyit az események mérlegében, hát még Crouy uram! Puszta nevetség! Én nem akarok nevetségessé lenni, tehát aláz’ szolgája[1447].

De az a Sarrut egy fáradhatlan hírharang, örökké kolompol. És arra játsza magát, hogy a vén Crouynak otthon a mágnások közt fontos politikai barátai vannak, nem lesz rossz, ha a „Bolond Miska” Kipfelhausert[1448] nekibiztatja, gigantesque [1449] szamárságnak bélyegezni e nevetséges pöffeszkedést, valami francia lap is felkacaghatna a tolakodó pöffeszkedésen.

Adja át Sándornak szíves baráti kézszorításomat, és fogadja azt tiszteletem mellett önmaga is. Változhatlan indulattal vagyok

hű barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása. A levél hátoldalán: „Pour Mons[ieu]r le Colonel de Kiss” (Kiss Ezredes Úrnak).

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 239–240. o.




142
Turin, 1862. október 17.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben lánya haláláról és felesége betegségéről tudósít, valamint elemzi a politikai helyzetet.


9. Via del Valentino (Borgo Nuovo), Turin, októb[er] 17. 1862.

Kedves Barátom!

Irtózatos év nehezült fáradt fejemre.

Egyetlen leányomat sírba szállítám.[1450] Az atyai szív egy ily sebére nincs ír ez életben.

És midőn az anyát, ki e csapás alatt összeroskadozott, magam is vigasztalhatlan, vigasztalnom kellett volna; lelkem erejét emészté a gondolat, hogy nőmet ennyi lelki fájdalmak között egy betegséggel láttam küzdeni, mely már hónapok óta nem hagyott fel egyéb kilátást, mint vagy egy kínos halált, vagy egy halálveszélyes és borzasztón kínos operációt, kétes sikerrel.

E tudomás ón súlyával keblemen éltem át öt hónapot, a legkínosabbakat életemben.

Végre megszakadt minden reményfonal, és nőm a lelkileg-testileg kimerült mártír, irántami és fiai iránti szeretetéből erőt merített, elhatározni magát az operációra, mire az élethezi ragaszkodás nem volt volna képes reábírni.

Irtózat napja volt az.

Irtózatosak a hetek, miket ágya mellett töltöttem.

Hála a könyörületes gondviselésnek, túl vannak élve, és nem roskadtam össze súlyuk alatt. Nőm veszélyen kívül, gyógyulásban van. Már tegnap 8 órát töltött ágyon kívül, és ma először ment végig saját erejével szobáinkon.

Pár nap alatt újra visszatérhetek a közéletbe, melytől a fájdalmak visszatartottak, és a hazafi újra nyakába veheti a kötelességek jármát, miket a természet kötelességei háttérbe szorítottanak.

És a járom terhét hordozni fogom; örömtelenül, elismerés vágya nélkül, de az ernyedetlen kitartás becsületes hűségével.

Ön részt vett és részvétet nyilatkoztatott atyai fájdalmam iránt. Köszönöm, szívemből köszönöm.

De míg annyi, és oly fontos események történtek a politikai téren, Öntől április óta nem vettem levelet.

Ezen csudálkozom.

És sokszor kérdem magamtól, vajon Ön e hosszú hallgatása által nem azt akarta-e tudtomra adni, hogy a hajdani Magyar Nemzeti Igazgatóságnak Klapka tábornok visszalépése folytáni megszűntével[1451] Ön is megszűntnek tekinti a politikai viszonyt, melyben irányomban állott volt?

Ha így volna, sajnálanám, nagyon sajnálanám, de ha mégis úgy volna, kérem tudósítson, mert a dolgot sokkal fontosabbnak tekintem, mintsem hogy kétségben maradhassak.

Reménylem minden körülmények közt jóbarátok maradunk. Részemről erről tiszta lélekkel biztosíthatom. De a hosszú hallgatás után, gondolom Ön is természetesnek fogja találni, ha tisztában kívánok lenni aziránt is, vajon számolhatok-e jövendőben is arra, hogy Ön folytatni fogja irányomban a múltbani politikai viszonyt? Mit, hogy tegyen, őszintén óhajtom és szívesen kérem.

Azon feltevésben, hogy maradunk, amint régóta voltunk, egypár szót írok a helyzetről.

Ma hozzák a lapok Drouyn de µHuysnak[1452] Thouvenel helyére neveztetését.

Az impreriális[1453] politika a solferinói győzelem óta tele van inconsistens[1454] bakugrásokkal. Villafranca, a flotta Gaëta előtt, Mexikó, Montenegro feláldozása, Mihály herceg felbizgatása és aztán elhagyatása stb. Nem átgondolt terv, hanem szeszélyes, önmagávali tisztába nem lét szökdelései.[1455]

Hanem, hogy a római kérdésben Napóleon most nem engedett, azt természetesnek találom.

Az olaszok és fél Európa azt mondták volna: mégsem hiában vérzett Garibaldi, mert bukásában is belesrófolta Napóleont Róma kiürítésébe.[1456]

A semmibe nem kerülő, olcsó liberalizmusban hangos Anglia meg azt kiáltotta volna: „Lám megijedt az angol meetingektől[1457].”

Ismerni kell a francia karaktert. Azon francia uralkodó, kiről az a hír kap lábra, hogy „il a cédé à la pression étrangère”[1458], és még inkább az, hogy „il a eu peur des anglais”[1459], nemsoká maradna székében.

Volt neki egy gyönyörű alkalma, mit elszalasztott. Midőn a római koncíliumra[1460] összegyűlt püspökök hetyke kihívó hangon kérkedtek a pápai szék sziklaerejével; ha Nap[óleon] azt izeni Rómába „nagyon örvendek, hogy nincs támaszomra szükség; induljon seregem haza”, egész Európa kacagott volna a komikus látvány felett, miként röppent volna szét halálrémülten Rómából a kivonuló sereg szárnyai alatt a hetyke fekete sereg. Ritka ember tudja használni az elröppenő alkalmat.

Azonban, ha akkor ki nem vonult a császár Rómából, hogy most kivonulni nem fog, midőn kivonulása intimidált[1461] engedésre magyaráztathatnék, azt ugyan előre látni nem nagy ész kellett. Bár az én nagy bámulatomra, itt e tájon igen sok ember van, aki nem bírta belátni, hogy Garibaldi oktalan échauffouréjából[1462] a római kérdésre hátráltatásnak, nem előmozdításnak kell következni.

Nekem úgy látszik, hogy Thouvenelnek Drouyn de l’Huys általi felváltása annyit tesz, mintha a császár mondaná: „Ah! Vous croyez me pouvoir intimider?”[1463], azért sem.

De ostobább embernek kellene lennie, mint aminő, ha át nem látná, hogy a római okkupáció[1464] hosszúra nyújtása nemcsak igazságtalanság Olaszország iránt, hanem politikai bűn önmaga iránt. És azért úgy gondolom, az elekciók manővere[1465] által iparkodand magán segíteni, és Rómábóli kivonulását a francia nép akarata iránti respektus[1466] színébe öltöztetni. És a nép, mely neki meg nem bocsátotta volna, ha idegen pressziónak[1467] engedendett, isteníteni fogja, hogy a francia nép akaratához alkalmazkodandott.

Persze e számítás arra van építve, hogy az események várni fognak jövő tavaszig. Fognak-e? Nem tudom, de ha várni találnak, és az új választási kamara az evakuáció mellett nyilatkozandik, akkor Drouyn de l’Huyst szépen utazni küldik, és Thouvenelt visszaiktatják.

Ezt az első aligha sejti, de csalatkozom-e, ha azt hiszem, hogy a második tudja.

Én mint magyar nem verem falba a fejemet, ha az olaszok Rómát még egy ideig meg nem kapják. Nagyon hujongató nemzet ez. Kapják meg ma Rómát, és két évig csupa örvendezésből semmit sem tesznek. De ha nem kapják, tesznek másvalamit, mert az olasz probléma azok közé tartozik, mik félúton meg nem állhatnak. És az a más csak Velence lehet.

Borzasztó csak reá is gondolni, hogy az olasz agitáció ily impraktikus[1468] irányt vett. Róma, és mindig csak Róma; és nem Velence! Mintha Bécs egész Olaszországot megvette volna, hogy a baráttal (kiknek köszönhetik lételüket) ujjat húzzanak, és az ellenséget békében hagyják.[1469]

De mert így van, nem akarják-e a Tuilleriákban belátni, hogy tanácsos az olaszok figyelmét más ösvényre terelni? Mert hiában, még egy Napóleonnak sem lehet kellemes dolog, egy tüzes nemzet igazságos panaszaival hosszú ideig dacolni.

Igaz, az olaszok még nem készek egy osztrák háborúra, ha azt egyedül kellene küzdeniök. De Párizs erőt adhatna nekik anélkül, hogy a háborúban egyenes részt kellene vennie.

Ha a császár annyit mondana: ha bele tudjátok az osztrákot manövrírozni[1470], hogy vagy ő támadjon meg titeket, vagy a támadásra nektek plauzíbilis[1471] okot szolgáltasson, annyiról asszekurállak[1472], hogy Lombardiát nem engedem megtámadni. Azt mondom az osztráknak: magad állítád fel az elvet [18]59-ben, hogy valaki belligerens[1473] is, neutrális[1474] is lehet. Ez elv folytán azt mondom: Lombardia nekem adatott, én az olasznak adtam, de nem ingyen.[1475] aki Lombardiát támadja meg Savoyt és Nizzát támadja meg. Verekedjetek, amint és ahol tetszik, de Lombardiában nem engedem.

Én, aki tanulmányoztam a helyzetet, itt in loco[1476], minden ágazatában, állítani merem, hogy egy ily biztosítás, mely a Quadrilatért[1477] offenzív fontosságától megfosztaná, és dégagerozna[1478] 80.000 embert, melynek különben a Minciót kellene őriznie, elég erőssé tenné az olaszt, hogy velünki kombinációban a harcot jövő tavasszal siker kilátással megkezdhesse, mindamellett, hogy a brigandage[1479] még mindig dühöng, és hogy Garibaldi magát, és az általa perszonifikált volontaire elemet[1480] oktalanul elvesztegette.

Van még más mód is, mellyel a császár Olaszországot segíthetné anélkül, hogy magának a háborúban részt kellene vennie. Az olaszok gyenge oldala a flotta (mi nélkül nem lehet minket 30-40 ezer emberrel a dalmát partokra átvetniök, és enélkül nem lehet az osztrákot legyőzniök). Miért ne ajándékozhatna, vagy adhatna el, vagy kölcsönözhetne a császár egypár vértes és néhány transzport hajót[1481] turini barátjának? Miért ne adhatna egy kis bátorítást az elégületlen szerbeknek, hogy az újból felelevenített Keleti kérdés az osztrák figyelmét elfoglalja, és erejét megoszlassa?

Az egész dolog akörül forog: akar-e vagy nem a császár egy erős egységes Olaszországot? Ha nem akar, úgy persze hiában okoskodunk, de ha akar, ellenben Rómát még most elhagyhatni nem véli, nem hiszem lehetetlennek, hogy okkal-móddal meg lehet vele fogatni, miként érdekében áll az olaszok figyelmét Rómától Velencére vonni.

Azt gondolom, most midőn Thouvenel többé nem miniszter, azon intimitás, melyben Ön az ő irányában áll, többet leolvaszthat a rezervált[1482] tartózkodásból, mint midőn még hivatalban volt; és alkalmat szolgáltathat Önnek kipuhatolni, lehetséges-e, hogy az e természetű eszmék a Tuilleriákban magoknak utat törhessenek. Eziránt tájékozva lennünk annál inkább életkérdés reánk nézve, minél bizonyosabb, hogy ha még a jövő évről is elkésnék a háború, a mindent külföldről váró, és e várakozásban reményevesztett nemzet tranzakciókba[1483] sodortatnék, melyek – hacsak egy nagy európai rázkódtatás nem jő közbe –, hazánkat még sok időre az osztrák markában hagynák.

Köszönettel veendem időnkénti tudósításait.

Őszinte tisztelettel

igaz barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 282–283. o. és 1958/3–4. 240–243. o.




143
Turin, 1862. november 6.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben részletesen elemzi III. Napóleon politikáját, amelyet nem tart szerencsésnek a magyar ügyre nézve. Ezután három pontban reflektál Kiss Miklós korábbi levelének megjegyzéseire.
[1484]


Turin, 9. Via del Valentino, nov[ember] 6. 1862.

Kedves Barátom!

Az itteni antediluviánus[1485] postaszabályzat folytán, biztosított leveleknél az ember előbb értesítést kap, hogy levele van a postán, de nem mondják meg honnan jött. Aztán személyesen kell az embernek érte menni, mit nem mindig tehet az ember nyomban, és nem is igen siet tenni, mert az én tapasztalásom szerint legalább a biztosított levelek többnyire kolduló levelek.

Így lőn, hogy Önnek m[últ] h[ó] 29-kéröli levele[1486] csak ma érkezett kezemhez, de tökéletes épségben. Mióta Olaszhonban vagyok, leveleimet itt bizonyosan nem bontja fel senki. Eltévedés, elveszés történik, mert rendetlenebb postakezelést alig láttam valaha; de levél felbontás soha.

Szíves indulata biztosítását köszönöm. Hazafiúi készségére számítok. A hasznos tevékenység alkalmának ottani megítélését természetes, hogy teljes megnyugvással bízom saját tapintatára.

Különben is a misztériumok, mikre becses levele vonatkozik, sejtelmemen kívül esvén, nem bírok alappal a párizsi titkos célzatok megítélésére, ha ugyan vannak, min kételkedem; sokszor történt már, hogy a világ mély kombinációkat és messzevágó terveket tulajdonított N[apóleon] császárnak; mikor neki semmi terve sem volt, és mély kombinációk gyanújával honorált politikája abban állott: hogy semmi határozott politikája nem volt, menni hagyta az eseményeket, és en attendant[1487] azt határozta, hogy majd meglátja, hogy mit határoz.

Meglehet, vannak titkos célzatok; azt nem tudom, de azt látom, hogy a nagy úr trónja biztosságával energiájában megfogyatkozott, szeretné, hogy a nap megálljon, mert ő magát kényelmesen érezi (de biz azt a nap mégsem teszi): a császárné, a papok, és a hiában simogatott legitimista befolyás hálói naponta sűrűdnek körülte; azért sokszor maga sem tudja mit akar, és a határozat elnapolásában keres menedéket (mint a római kérdésben), majd ismét egy nap velleitásokat[1488] érez egy, vagy más helyütt krízis felé tolni az események kerekét (mint nehány hó előtt Belgrádban[1489]), másnap megretten a szellemektől, miket felidézni segített, és vizet önt a tűzre, mit maga szítogatott (mint legközelebb Belgrádban), de tudja, hogy annak ki a franciák felett uralkodik, mindig kell tennie valamit künn, nehogy benn legyen kénytelen többet tenni, mint szeretne. De fél, hogy ha közel tesz valamit, az események logikája túlszárnyalja szándokait; azért tért keres a működésre Kínában, Sziámban, Madagaszkáron, Isten tudja hol, és néha hajánál fogva húz elő alkalmat a céltalan házsártoskodásra, mint Mexikóban[1490]. És aztán, ha nem dőlnek le fenyegető szavára Jerikó falai, azt mondja: coűte que coűte [1491] le kell döntenem, benne vagyok (maga sem tudja miért?), nem érek reá egyebet tenni, míg ezt nem végzem; addig álljon meg a világ kereke. Hogy szeretne semmi mást nem tenni, míg Mexikóval nem végez, azt tudom; de hogy a világ kereke azért bizony meg nem áll; azt is látom.

Szomorú: hogy az, kit Ön Európa urának nevez, ezen habozó, ezen negatív politikája folytán gyakran oda van redukálva[1492], hogy abban törje fejét miként denaturálja[1493], miként zsibbassza el horderejében a kombinációján[1494] kívül történő eseményt, mint most a görög forradalommal történik[1495]. „Nem avatkozni; azon lenni, hogy persona grata választassék királynak, de nem engedni, hogy a görög forradalom Keleti krízissé fejlődjék.” (Az angol is csak ezt akarja, az angol, aki politikájának tengelye: „jalousie de la prépondérance continentale de la France”[1496], és „Európa ura” felejti, hogy hiba azt tenni mit az ellenség óhajt.)

Még lássa Ön III. N[apóleon] után nem fog IV. N[apóleon] következni; a „die Geister, die stets verneinen”[1497] politikával Talleyrandként[1498] keresztül lehet sántikálni az események fázisain, de nem lehet dinasztiát alapítani.

Így fogom én fel a párizsi szituációt.

Ami hazánkat illeti, azt én mindig tudtam és tudom, hogy Magyarország mint cél, N[apóleon] császár eszméiben sohasem egzisztált[1499], és nem is egzisztál; de azon csodálkozom, hogy annak, mint eszköznek, semmi más által nem pótolható fontosságát nem bírja felfogni, nem bírta [18]59-ben, különben nem állott volna meg Valleggiónál[1500]. Nem bírta most, midőn ha Rómából kimenni nem akar, de azért jövendő komplikációk esetére az olaszt sem akarhatja ellenségévé tenni, annak figyelmét Rómáról elfordítani érdekében áll; és nem bírja most, midőn tetszik, nem tetszik, a Keleti krízis máról hónapra nyakára nőlend. Ön úgy látszik gyanítani, hogy mély kombinációk vannak készülőben a porosszal az osztrák ellen. Nem hiszek bennök, az ily kombinációk sokkal mesterkéltebbek, mintsem az „imprévuek”[1501] bökkenőjén százszor meg ne törjenek, mielőtt elkészültek. Amit én meg nem foghatok az, hogy ha a császár csakugyan az osztrákra akar célozni, miként nem bírja azt felfogni, hogy az osztrák Velencében, a Rhénusnál, az Oriensen[1502], mindenütt! igen hatalmas ellenségnek fog bizonyodni. De a magyarországi mezőn infinitezimaliter[1503] gyönge, annyira gyönge, hogy míg másutt Solferinói csatákra is csak egy Zürichi béke következik, Magyarországon 100 ezer francia megjelenését az Osztrák-háznak – a Napóleonidák Júdásának – összeroskadása követné jóformán csata nélkül, és hogy erre az Oriensi krízis akármikor szintoly könnyű, mint legitim alkalmat nyújthatna, hogy tehát azt a Tuilleriáknak ha elő nem idézik is, nem kellene akadályozni. XIV. Lajos[1504] bizonyosan nem legyezgette volna Ausztriát, mint III. N[apóleon] teszi.

Ezeket csak azért említem, hogy corollarium[1505] gyanánt megmondhassam, miként én ügyünk iniciatíváját[1506] nem Párizsból várom. Hanem mert a nagy úr bizony nagy úr, szeretném tudni politikáját (ha „a semmit nem akaráson kívül” van), miszerint tisztában lehessek az út és mód iránt, miként kell fejére érleszteni az események logikáját.

Ne féljen hát kérem leveleim elveszhetésétől; legyen szíves engem az előfordulhatókról értesíteni – mint a múltban tevé –, pro superflua cautela[1507] nem látom át, miért ne zárhatná be Nigra a dépęche-táskába[1508] Önnek csiklándósb leveleit.

Engedje meg egyébaránt, hogy utolsó levelének három pontjára némi észrevételt tegyek.

1. Ön Turinnak Párizstóli függését abszolúte korlátlannak hiszi, elannyira, hogy azt hinné, a cs[ászárnak] csak egy szavába kerül, hogy V[iktor] E[mánuel] minden magyart az elsőtől az utolsóig kiűzzön országából. De már engedelmet kérek, ezt kereken tagadom. Nagy az a függés némely dolgokban, némelyekben (mint a római kérdésben) pro momento[1509] határtalan. De azért némely dolgokat még ha akarna sem tehetne V[iktor] E[mánuel], ha mindjárt háborút izennének is neki Párizsból, nem tehetne, mert tennie abszolúte lehetetlen. A szupponált[1510] példa is ezek közé tartozik. A különben is minden belső becs nélküli magyar légiót megszüntetnék, 2 ½ frankos alamizsnát megtagadhatnák a Cuneóbeliektől[1511], ha a cs[ászár] úgy akarná, de hogy egyetlen oly magyart, ki törvényt nem sértett, kiűzhetnének az országból, azt már tagadom. Ez lehetetlen. Sok más ily lehetetlenség is van. Ám próbálja meg a cs[ászár] azt kívánni, hogy Szardíniát adják át neki, hogy Rómáról lemondjanak, hogy a májusi abszurd egyezkedési tervet fogadják el stb. stb. stb., és tapasztalni fogják Párizsban, hogy Turinban a függésnek határa van, és nevezetesen, hogy e határ, ha nem közelebb, ott mindenesetre kezdődik, ahol az olasz népnek V[iktor] E[mánuel] iránti ragaszkodása, következőlek V[iktor] E[mánuel] trónjának biztossága végződnék.

Többet mondok: még a velencei háború sem függ egészen a cs[ászár] engedelmétől, ha azt Turinban százszor így kötelezték is. Ezen kötelezés súlya okozhat húzást, halasztást, késleltetést, de ez csak egy bizonyos ideig mehet, és van határ, melyen túl nem mehet, melyen túl a háborúnak meg kell lenni, meglesz, ha mégúgy tiltsák is Párizsból. Ah! Ha Rómát odaadná nekik a cs[ászár] az más, akkor 5 évig elhujongatnának az olaszok örömükben Velence nélkül, de ha Rómát nem kapják, a velencei háborúnak egy, legföllebb két év alatt meg kell lenni. Meglesz, ha a cs[ászár] mégúgy ellenzendi is. Neki egyébiránt vigyáznia kellene, hogy a húrt túl ne feszítse. Borzasztó arányban terjed ellene Olaszhonban a gyűlölet. Bizony-bizony örökös vetélytársának, az angolnak markába fogja kergetni e nemzetet, és egy nagy, tán véletlen krízis reggelén izolálva[1512] fogja magát találni Európában, mert akármint mosolyogjanak bár szemébe, a fejedelmek őt gyűlölni fogják mindhalálig par principe[1513], a népeket pedig vagy nem tudta megnyerni, vagy szándokosan elidegeníté.

2. Említé Ön, Kedves Barátom, hogy irányom, határozatom nem mindig találkozott Ön helyeslésével. Ezt szívemből sajnálom. De hogy Ön, ki annyi politikai tapintattal bír, ennek példájául éppen a konföderácionális projektumot[1514] hozza fel, azon megvallom csodálkozom. Amily természetes, hogy Szemere Bertalan uram (a[z] [1]861. októberi pátens ügyvéde)[1515] e projektumot megtámadta[1516], és hogy a bécsi lapok frenetikus dühbe jöttek ellene (ami nekem nem csekély elégedést is adott), épp oly természetesnek találom azt is, hogy mindazok, kik a magyar alkotmányhoz ragaszkodnak ugyan, de a revolúciótól[1517] rettegnek, vagy azt csak mint pis aller-t[1518] fogadják el, vagyis submittálnak[1519] neki ha nem akadályozhatják, a projektumtól borzadalmasan megijedtek (mert ezen eszmének csak megpendítése is a legpraktikusabb lépés a szabadságharcnak lehetségessé tétele felé, melyet 13 év óta kigondolhatánk). Legyen szíves végigfutni a száznál több magyar látogatója nevét, kikre hivatkozik, hányat talál köztük aki semmi áron nem akar alkudni az osztrákkal? Hanem én is ösmerem ám a szellemet otthon, és jobban mint valaki ösmerheti, ösmerem azon elemek, azon elemmasszák [1520] szellemét, azon százezernyi ezerek szellemét, kik persze a Kaszinóban[1521] nem debattiroznak[1522], sem utazni nem jőnek, de kiknek „ajkain buzgó imádság epedez” a szabadsági harc után, és kik a némettel semmi áron ki nem békülnek. És elmondjam-e ezen masszák [1523] józan tapintata, azon magyar józan ész, mely engem 48-ban oly bámulatosan megértett, mint én őt megértettem, mely akarni tudott midőn az ország bölcsei vagy elhagytak, vagy desperáltanak[1524], elmondjam-e miként ítéltek ezek a projektumról? Ím e szavakkal ítéltek:

„Külsegélyre van szükségünk, de gonosz a mi országunk fekvése, nem lehet hozzánk férni, a külsegélynek út kell más tartományokon, hogy hozzánk juthasson. Kossuth uram utat akar nyitni projektumával, értjük; de értjük azt is, miért beszél csak maga nevében, és miért nem ígér semmit a mi nevünkben. Azt akarja mondani: a konföderáció el vagy nem fogadása a nemzetgyűlés dolga. Ő utat tör nekünk a felszabadulásra és azt gondolja, van elég eszünk megérteni, hogy az majd a mi dolgunk elfogadni, elvetni, vagy módosítani azt a javaslatot, melyre szüksége volt K[ossuth] uramnak avégett, hogy felszabadulhatásunkra utat nyisson.”

Így fogta fel tervemet a nép józan tapintata. Ez tény. Én persze körömszakadtáig védném a tervet, mert csak az adhat Magyarország függetlenségének biztonságot; de az elfogadás a nemzettől függ.[1525]

A politika az expediensek[1526] tudománya. Nagyon téved, aki az expediensek horderejét absztrakt elvek szempontjából ítéli. Méginkább téved, aki azoknak nézeteit, kik hazafiak ugyan, de naponta azért imádkoznak, hogy múljék el tőlük – ha lehet – a forradalmi harc pohara; vagy kik beszélnek ugyan forradalomról, de minden lépéstől mely azt realizálni ígérkezik megrettennek, téved, mondom, aki ezek nézeteit a nemzet nézetének veszi. Nem az.

3. Teljes tökéletes joggal, igazsággal neheztel Ön hazafiúi érdemeinek el nem ismerése felett úgy Olaszhonban, mint a hazában. A hálátlanság otthon, fájdalom! nemzeti jellemünk krónikus nyavalyája. De hiszen mi e szóban „hon”, nemcsak az élő nemzedéket szeretjük, különben undorral fordulnánk el a közélettől. Szeretjük benne mindazt, ami becset ád lételünknek, és erőt kitartani a kötelesség küzdhomokán, nem elismerésért, de mert kötelesség. Ami Olaszhont illeti: én megkísérték mindent mindenütt, Önnek kieszközölni az elismerésnek azon csekély jelét, mely iránt nekem bizalmasan említést tőn. Nem megyen. Lehetetlen. Cavour halálával meg eltűnt a mesterszellem, mely mert nem gondolni a kasztok morgásával – most senki sem mer –, kivált nem mer szemben azoknak zúgolódásával, kik a hadseregben minden előléptetést neheztelnek. Borzasztó szoldateszkai szuszceptiblitás[1527] uralkodik itt. Mindenki visszaretten a gondolattól, hogy valakinek olasz tábornoki cím adassék, aki nincs aktív szolgálatban, nem olasz polgár, nem volt a déli campagne[1528] következtében visszautasíthatlan kénytelenség (mint Garibaldi tisztjei), vagy éppen külföldön van. A király nem mer kormányozni miniszterei ellenében, Rattazzi katonai dolgokban a legcsekélyebbet sem meri Petitti nélkül, Petitti pedig borzasztó slendrián, és nem mer semmit La Marmora[1529] jóváhagyása nélkül, La Marmora végre decidált[1530] ellensége mindennek, ami idegen.

Sajnos, de így van. Ha még életünkben tettre nyílik alkalom, én arról biztosíthatom, fogom tudni becsülni az érdemet, és lesz módunkban igazságot szolgáltatni.

Fogadja szíves üdvözletemet. Vagyok tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 243–249. o.




144
[Hely nélkül, 1862 vége]
[1531] Kossuth levele Kiss Miklós esetleges olasz tábornoki kinevezéséről.


Magányügyi.

A tábornokságról nem felejtkeztem el. Meglesz nemsokára. Ricasolival és Della Roverével ily dolgok nem járták. Ügyekeztem a terrénumot[1532] előkészítni a királynál. Figyelmeztettem Ön állására, és hogy mily fontos szolgálatokat tehet neki. Úgy látszik nem ismerte Önt. Amint nevét említém, szegény Kiss Ernővel[1533] konfundálta[1534]. Enfin[1535] azt mondom, meglesz. Hanem járjon kérem egy kissé kezemre. Kövessen el mindent, nekem a királyt érdekelhető valamely fontos, és hacsak lehet, újságot írni, legalább bizonyost a császár szándokairól (például az 1. pontbani kérdésemet illetőleg), valami olyat, amit a király még nem tud, előzze meg Nigrát és Vimercatit. Aztán írja meg azt nekem diplomatikai[1536] jelentésképp franciául, oly formában, hogy a királynak megmutathassam, vagy inkább neki elküldhessem, mert ez egészen más benyomást tesz, mintha szóval mondom, Kiss arról tudósít, hogy stb. Közügyileg is jó szolgálatot tesz vele, mert miután a király confidentiális[1537] levelezésre hatalmazott fel, jó volna azt nemcsak tanácsadással, hanem valami fontos és kedves tudósítással kezdenem meg.

K[ossuth]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 283. o.




145
Turin, 1863. február 11.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben a politikai események elemzése mellett, az éppen zajló lengyel felkelés kapcsán, összehasonlítja a lengyel és a magyar függetlenség ügyét.


9. Via Valentino, Turin, február 11-k 1863.

Kedves Barátom!

Vettem és köszönöm becses levelét.

Kívánsága folytán adresszemül[1538] adom: Mons[ieu]r Joseph Olivieri, 34. Via Santa Chiaza, Turin. Belső borítékra: K.

Amit szíves volt Ön emlékiratáról velem közölni, nem lehet nem helyeslenem, mind praktikus hordereje, mind alkalomszerűség tekintetében. Csak azt óhajtom, hogy sikerüljön Önnek biztosítani azt, hogy az illetők rezolválják[1539] magokat az emlékirat figyelmes elolvasására; mert hiszen nem kevésbé tudja Ön, mint én, hogy a hatalom kényelemszékében ellustul az értelem, nem szeretnek olvasni. Én legalább úgy tapasztaltam, hogy amit beszéd közbeni indoktrinálással[1540] nem képes az ember elérni, emlékiratokkal ritkán lehet elérni.

Amit Turint illetőleg javasol Ön, kétségtelenül nagyon praktikus, de alig hiszem, hogy itt sikerét lássuk. Sőt még arról is kételkedem, hogy Nigra elküldte, vagy küldi a mémoire-t[1541] Pasolininak, hacsak például a Palais Royalból avizót[1542] nem kap, hogy tegye. Én Pasolinival igen jól vagyok, azonkívül pedig fiaim mindennapias kedvesen látott vendégek szalonjában (mint általában minden turini szalonban, már amit société-nek[1543] neveznek). Ez nekünk kényelmes módot ad egymásnak egyet mást megizengetni. Megkérdeztetem (tehetem sans gęne[1544]) kapta-e Nigrától a mémoire-t? Azt hiszem, hogy nem.

Itt a program még mindig: „paix, repos, réformes, économie”[1545]. Ez a kamarák fillérkedő propensitása[1546] által encouragirozva[1547] a nevetségesig megyen. Például: Belgrád nagyon fontos pont, nagyon. Az ottani consul général[1548] Scovasso[1549], ki egyenesen a mi érdekünkben, és általam kidolgozott utasításokkal volt odaküldve, legközelebb engedelmet kért, hogy ha fontos détail jelentés[1550] szüksége adja magát elé, amit chiffre-ben[1551] írni és olvasni egyiránt késedelmes, futárt küldhessen, minthogy a posta mindenfelé, Scutarinak is, Konstantinápolynak is osztrák kézben van. Nem engedték meg, mert pénzbe kerül. Sőt még arra is utasították, hogy ne telegrafáljon[1552] gyakran, mert sokba kerül!!

Ezt persze confidentialiter [1553] írom.

Aztán: que voulez-vous, qu’on fasse avec ces pygmées de la politique![1554]

De azért nem desperálok[1555]. Tudom, hogy egy programon, melybe az emberek magokat csökönösen beledisputálták[1556], nemigen változtathat egy szegény száműzött okoskodása, de változtathat az események logikája, és a tények ereje.

Amott éjszak felé megpezsdült az „élő szobor”[1557] dermedt tagjaiban a kiirthatlan életerő. Magasztos jelenet az, édes Barátom! mely engem, mint embert kevéllyé tesz, mint magyart megszégyenít. A lengyelt szövetkezett idegen hódítók négyelték szét. A magyart saját uralkodóinak gaz hitszegése rontotta meg, és még csak nem is saját erejével. Az erő előtt meg lehet hajlani, a hódítónak lehet engedni szégyen nélkül. De gyáva, és csak idegen erővel győzelmeskedő hitszegésnek, mely minden jobb érzelmet felzúdít a kebelben, birka mód megadni magát, gyalázat. Amott útonálló rabló erőszaka forog fenn, itt egy alávaló házi zsebtolvaj piszkos keze. A lengyel nemzetiséget csak beolvasztani akarták egy nagyobb, de rokon nemzetiségbe. A magyart németté akarják tenni. A lengyel partíciót[1558] majd egyszázados moha fedi, és nem volna csoda, ha ennyi idő a sebet vagy behegesztette, vagy reménytelenné tette volna. A magyar sebe égetően friss. Még csak ideje sem lehetett elfelejteni az irtózatosságokat, miket ön méltóságát érző nemzetnek soha sem kellene, soha sem lehetne felejteni. A lengyelnek egy roppant kolosszussal van dolga, mely távol van a hanyatlástól[1559] A magyarnak egy zilált hatalmú családdal, melynél a hatalom heterogén elemeit minden összeforrasztó kapocs nélkül vékony cérnaszálak tartják össze, mint a papír harlekin[1560] tagjait. Mégis a lengyel, kit szétdaraboltak, és egy század óta irtanak, pusztítanak, felkél mint a bosszú angyala rettenthetlenül, bottal, kaszával rohanva meg kolosszális elnyomóját, és azt kiáltja Európának: „ce que nous voulons ce ne sont ni des adoucissements, ni des concessions, ni une constitution, ni du libéralisme, ni les traités de 1815, nous voulons chasser les russes”[1561]. A magyar ellenben au lieu de chasser les autrichiens[1562] alkudni, békülni vágyik hóhérjával.[1563]

Szégyen! Gyalázat! Szerencse, hogy a hóhér az, aki nem alkuszik.

Én sok hittel vagyok a lengyel felkelés iránt, épp azért, mert szertedarabolt természeténél fogva kikerüli a nagy rendezett csaták zúzó csapásait.

Már most tegyük fel, hogy e felkelés forradalommá konszolidálja magát; nem lehet kételkedni, hogy ez esetben Galíciára kiterjedend (okosan cselekszenek, hogy kezdetben oda ki nem terjesztik).

Tegyük fel más oldalról, hogy az Oriensi kérdés[1564] válságra jut.

E két (éppen nem valószínűetlen) komplikáció folytán, az osztráknak őriznie kellend határait Cattarótól Brassóig; és verekednie Galícia és Bukovinában.

Kérdem én lehetséges-e, hogy ily esetben Olaszország tétlen hagyhassa elsikamlani az alkalmat, azon kombinációnak Magyarországgal valósítására, mely Cavournak annyira szívén feküdt, minthogy belátta, hogy az az egyedüli mód Olaszország regenerációját bevégezni, egyszersmind legbiztosabb garanciája jövendőjének?

Én nem hiszem, hogy ily alkalmat elmulasztani az olasz kormány – akárminő legyen az különben – akarhatna, vagy ha akarna is bár, elmulasztani tehetségében álljon.

Tehát ne desperáljunk.

Persze, hogy kívánatos volna, egyrészt az Oriensi kérdést egy kissé poussirozni[1565] (mit Párizs tehetne legsikeresebben), másrészt meg otthon mozgásba tenni az eventuális[1566] gerillák előszervezeteit, amihez pénz kellene, semmi egyébb, mint pénz, de épp az nincs; és nem is látom, hogy lesz, míg a kikerülhetlenség azoknak akiket illet körmére nem ég. Akkor pedig meglehet késő lesz, mert hiában fajunknak ösztöke kell, nincs benne az a spontaneitás, az a kezdeményezési géniusz, mely a lengyelt oly kitűnővé, és az újjászületésre mind képessé, mind méltóvá teszi.

Az egyezkedési terv, melyet Ön mint plauzíbilist [1567] említ, az egyezkedő pártnál duce Forgách[1568] sokkal messzebb megy. Forgách azzal kecsegteti uraimékat a pesti Kaszinó coteriában[1569], hogy Budára hozza le a Habsburg-házat, és hogy az Magyarországot teszi birodalma tengelyévé. Ez a maszlag, melyet uraimék mohón nyelegetnek, mert az élő magyar nemzedék bölcsei borzasztón, csömörletesen könyvtudósok. Praeterea que nihil.[1570] Hallották és utánmondják, hogy a Habsburg-ház orvosolhatlanul kompromittálta jövendőjét azáltal, hogy midőn 1806-ban a Német Császárság megszűnt, és meg vele az osztrák német hatalom lenni; hatalmának nehézségi pontját nem tette át Magyarországra. Ez igaz, de az is igaz, hogy „was man von der Minute ausgeschlagen, bringt keine Ewigkeit zurück”[1571]. Az illustrissimusok és spectabilisek[1572] Magyarországon bámulatos anakronizmusban áltatják antiforradalmi hajlamaikat. 1863. nem 1806.

Engem e man¶uvre[1573] nem aggaszt. Először, mert arra, hogy e tervet fel lehessen galvanizálni[1574], a Habsburgoknak le kellene mondani német hatalmi, német szupremáciai aspirációiról[1575], mit tenni sohasem fog. Másodszor, azon felelevenedés folytán, melyre 1806. óta a nemzetiségi szellem jutott, a heterogén Osztrák Birodalom eggyé öntése nem kevésbé lehetetlen volna Budáról, mint Bécsből.

Ez engem nem aggaszt. Ami engem aggaszt, az a nemzetnek passzív pulyasága, melyen Irányi barátunk hírlapi felszólalásokkal gondol segíthetni. Mire én en homme pratique[1576] azt mondom: „nonsense”[1577]. Más kell arra: háború, és egy kis pénz.

És van egy, ami azért aggaszt mert nem értem. A tény, hogy az osztrák kedvezni látszik a lengyel mozgalomnak. Eszébe jutott-e, hogy a bécsi kongresszuson Metternich[1578] kész volt egy független Lengyelország helyreállítását Galícia feláldozásával megvásárolni? Ha nem ez fekszik a dolog alatt, nem értem a kedvezést, ha ez, úgy a dolog reánk nézve veszélyes kalkulusú.

Óhajtva várom tudósítását. Szíves tisztelettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 249–253. o.




146
[Hely nélkül, 1863. március 15. előtt]
[1579]
Kossuth egy Kiss Miklóshoz írt levéltöredéke, melyben az 1863-as lengyel felkelés magyar vonatkozásairól ír.


[…] itt hazánkra nézve az Óperenciás-tengeren túl.

De persze a pénz! És mindig a pénz!

Borzasztó ez a paralízis[1580]. Sziklákat emelni szalmaszállal.

Persze a lengyelek szeretnének magyarokat, de most még remegnek e szótól: „magyar zászló”, „magyar légió”. Megfoghatom. Ki akarnak az osztrák „szimpátiából”(!!) annyit facsarni, amennyit lehet. És hinné-e Ön, a forradalom vezetőinek okuk van attól tartani, hogy ha a mozgalom már most kiterjesztetnék Galíciára, ott megint nyesnék a lengyel nyakat 10 forintért![1581] Kivált a sok kiszolgált katona, kinek se földje, se pénze. Ezeket szépen ki akarják húzni Galíciából a szabadság zászlaja alá. Igazságuk van. De azt hiszik, hogy ezen és némi fegyverzeten túl nem lesz szükségük menagierozni[1582] Ausztriát, és azért csak 6-8 hétről beszélnek, és mindenesetre március 15-kéig (sit omen bonum![1583]) ígérnek pozitív választ Lengyelországból kérdésemre. Raportban[1584] vagyok a láthatlan hatalommal. Én respektálni tudom az érdekek tapintatát, de azt is tudom, hogy lehet egyet előmozdítani anélkül, hogy a másiknak ártanánk. Csak pénzünk volna. Rettenetes dolgog a szegénység paralízise; kivált miután az „ország bölcsei” konspirálnak Magyarországot – csak a „jogfolytonosság” cafrangját adják meg nekik –, mindenáron „provinciává” örökíteni.

Mitte sapientem.[1585]

Válaszát kérem. A telegráfot[1586] mindenesetre elvárom.

Szíves üdvözlettel és nagyrabecsüléssel

barátja Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 284. o.




147
Turin, 1863. április 29.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek az aktuális politikai helyzetről.


9. Via Valentino, Turin, ápril[is] 29. 1863.

Kedves Barátom!

Sietek értesíteni, hogy mindkét levelét vettem. Az érdekes közügyit tegnap, a magánügyit ma.

A helyzet ismertetése végett megjegyzem, hogy nem lehet csodálkozni, hogy Magyarország volt kormányzójának ez idő szerint az olasz királynál és kormánynál kevés befolyása van, miután a magyar nemzet magaviselete több mint két év óta oly borzasztó volt, hogy lehetetlen volt hazám szabadságára intézett törekvéseimben minden hitelemet, minden befolyásomat meg nem rontania. E hitel, e befolyás azon alapon állott, hogy amit én mondok és ígérek, a nemzet mondja és ígéri, és hogy a[z] [18]49-ki lobogó nemcsak az enyim, nemcsak egy párttöredéké, hanem a nemzeté, és hogy bennem a nemzet függetlenségi aspirációi vannak személyesítve. Ez alapon én hatalom vagyok, melyel bizonyos eventualitások[1587] esetére számolni kell. Ez alap nélkül semmi sem vagyok, mint egy nyomorult, szegény, tehetetlen emigráns. En bien![1588] Ez alapot nemzetünk birka gyávasága kirántotta lábom alul. E birka gyávaság a hazudságig ment, mert hazudság, hogy a nemzet nagy zöme nem akar elszakadni az osztráktól; ám de több mint két év óta, Széchenyi apoteózisának[1589] a[z] [18]49-ki zászlót désavouirozó[1590] modora óta, keresztül az 1861-ki országgyűlés minden szaván, az efemerileg[1591] feltámasztva volt megyék és városok minden mozzanatán, le a birka passzivitást magában inkarnált[1592] és a szós [sic!] osztályok által istenített Deáknak legközelebbi beszédéig[1593], melyben a forradalmat még azon esetre is kárhoztatta, ha a német dohányt aprítana is a szegény magyar hátán; minden szó, minden mozzanat arra volt számítva, hogy a világgal el legyen hitetve, hogy az osztráktóli elválás nem fekszik a magyar nemzet tendenciáiban. A hallgató tömegek szívében csak Isten olvashat. Emberek azután ítélnek, amit látnak, hallanak; ez pedig mind oly természetű volt, hogy lehetetlen vala a nemzetünk forradalmi határozottsága iránti hitet és bizalmat, és vele hitelemet és befolyásomat meg nem rontania.

Ez magyarázza, hogy ami körülbelül Cavour halála idejéig csak egy szavamba került volna; azóta nemzetünk désavouirozó magaviseletének kártékony befolyása folytán nem volt többé eszközölhető.

Azonban befolyásom természetesen Európa politikai viszonyainak barometruma szerint száll, vagy emelkedik; és ha jól ítél Ön, Kedves Barátom! midőn azt mondja, hogy nagy események előestéjén vagyunk, és ha ez események oly természetűek, hogy reánk valamiben szükség lehet, talán tanácsos volt volna a propozícióval[1594] addig várni, míg valami olyas adja magát elé, ami akcióinkat kissé emelné, mert akkor az érdek és politikai tapintat alapjára fektethetnők azt, amit most személyes kedvezés tárgyának veendnek.

De akármint legyenek ezek, én kívánságának teljesítésére minden lehetőt elkövetendek haladéktalanul. Elébb Artommal[1595] szólandok; aztán egyenesen a királyhoz fordulok, mihelyt útjából visszatér, és miután a minisztereket előre részint magam kellőleg praediszponáltam[1596], részint Artom és Cerutti[1597] (a mi Ceruttink most secrétaire général au Ministère des Affaires Étrangères[1598]) által praediszponáltattam. Én a propozíciót alternativában fogom felállítani. Természetesen a propozíció kirekesztőleg tőlem eredend. Arról biztosíthatom, hogy tőlem senki sem fog a dologról hallani, akinek nem kell, de a királynak persze tudni kell róla, és arról, hogy ő említeni nem fogja-e egynek vagy másnak? Jót nem állhatok.

Enfin[1599], én mindent, de mindent a legszívesebb készséggel megteszek.

Persze a most utazó vőnek egy szava sokat nyomna az ipánál[1600]. És bizon Nigra is említhetne raportjában[1601] egypár szót nem e dologról, hanem arról, hogy bizony Drouin de l’Huys irányában állása nem oly kedvező, mint volt Thouvenel irányában, azon intimitási előnynél fogva, melyet főképp Önnek köszönhet. És megemlíthetné, hogy mert Th[ouvenel] visszalépése a hivatalba szintoly valószínű, mint kívánatos, és mert ez esetben Ön nagyon fontos támogatásául szolgálhatna az olasz érdekeknek, Nigra jónak látná, ha az olasz kormány valamit tenne, ami Önt még szorosabban csatolná az olasz érdekekhez; és hogy jó volna, ha a kormány e tekintetben engem megkérdene, annyival inkább, mert Ön reprezentálván Párizsban a magyar érdekeket, kétségtelenül énreám is igen jó hatással volna, ha Ön irányában a királyi kormány jóakaratot tanúsítana. Pedig nemjó minket negligálni, mert Európa állapotja zavaros, és nem lehet tudni, vajon nem akként fordulnak e a dolgok, hogy reánk újra szükség lehet. Tanácsos minket jó kedvben tartani stb.

Ha ilyesmit ki lehetne Nigránál vinni, ez nemcsak a fennforgó személyes ügy, hanem közérdekek tekintetéből is nagyon kívánatos volna.

Tudósítani fogom a kilátások chance-airól[1602]. Legyen kérem meggyőződve, hogy nem járhatnék el szívesebb készséggel, ha testvéremről volna is szó. Fogadja őszinte nagyrabecsülésem és rokonérzetem biztosítását

igaz barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 253–255. o.




148
Acqui (aux Bains), 1863. június 7.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek, melyben beszámol az olasz miniszterelnökkel folytatott megbeszéléséről.
[1603]


Acqui (aux Bains), jún[ius] 7. 1863.

Kedves Barátom!

A június hónapot itt töltöm a fürdőben nőmmel. Leveleim (a kényesebb tartalmúak) azonban folyvást jöhetnek Olivieri címe alatt. Ki fogja küldeni. Magam adressze[1604] júliustól lesz: 34. Via Academia Albertina, Turin.

Elmondom miként jártam el a személyes ügyben, mely iránt baráti bizalmával megtisztelt.

Tekintetbe vévén viszonyunkat a jelen kormány irányában, mely ennek nagy határozatokra nem éppen hajlandó jelleménél fogva nem oly intime[1605] természetű, mint hajdan volt, azt gondoltam tanácsosabb lesz a magánkérelmet inkább közérdekkel hozni kapcsolatba, mint pusztán egy személyes kedvezés sollicitatiójával[1606] törni be az ajtón.

A lengyel mozgalom[1607] kezdete óta mindig azon meggyőződésben valék, hogy véganalízisben e mozgalom nem vezethet a lengyel nemzet helyreállítására, és terméketlen marad Európára, terméketlen reánk nézve, és csak az osztráknak használand, ha orosz földre szorítva marad és Galíciára ki nem terjed.

Meg valék tehát győződve, hogy lengyel érdekben is mind nekünk, mind Olaszországnak azon kell lennünk, hogy az osztrákot a neutralitásból[1608] kiugrassuk.

E szempontból indulva írtam a királynak.[1609] Levelem másolatát bizalmasan iderekesztem. Olvassa el mielőtt e sorok olvasásában tovább menne.

Harmadnapra Minghetti[1610] miniszterelnöktől levelet kaptam, melyben kért, látogatnám meg, minthogy a király különös megbízásából szólanivalója van velem.

Elmentem hozzá.

Minghetti azt mondá: hogy a király kénytelen lévén a városból rögtön távozni, őt (Minghettit) bízta meg, adná tudtomra, hogy nézeteimmel őfelsége és kormánya tökéletesen egyetértenek, hogy éppen azok vannak a lengyel-ügyben politikájuk bázisául elfogadva, és hogy meg lőn arra is bízva a király által, hogy vélem a dolog praktikumát koncertálja[1611].

Én: Mielőtt ebbe bocsátkoznám, szükségesnek tartom konstatírozni[1612] viszonyunk karakterét. Cavourrali viszonyom azon meggyőződésre volt alapítva, hogy Olaszországnak szüksége van arra, hogy Magyarország szövetséges közremunkálását az osztrák elleni háború esetére biztosítsa, és hogy e biztosítás forradalmi eszközöket kíván. Ezen alapon (tranchons le mot[1613]) konspirált velem Napóleon császár [18]59-ben, konspirált Cavour egész haláláig. Ricasoli pedig és Rattazzi e politikai örökséget elfogadták. Kérdem tehát: elfogadja-e ez alapot a jelen kormány? Kívánja-e magának Magyrország kooperációját ménagerozni[1614]? Ha igen, el van-e tökélve forradalmi eszközöket használni? Szóval: akar-e velem konspirálni?

Ő: Igenis kívánja, el van tökélve, és akar. Tekintsem magamat épp azon viszonyban, melyben Cavourral voltam. Csupán, hogy tökéletesen tisztában legyünk, emlékezetembe hozza, amit egykor az ő jelenlétében Cavour nekem mondott volt, ti. ha a kormánnyal egyetértésben teszünk Magyarországon forradalmi intézkedéseket, a kormány tartozásnak ismerendi minket a szükséges eszközökkel ellátni, és a kombinált tervvel magát szolidarizálni. Ha ellenben csak amúgy magunktól akarunk valamit tenni M[agyar]országon, az olasz kormány nem tekintendi kötelességének minket akár segíteni, akár követni, hanem magát szabadnak vélendi úgy cselekedni, amint a körülmények és saját érdekei javasolandják.

Én: Egyetértek. És ekként konstatírozva lévén viszonyunk természete, elmondom mily utakon gondolom én azt eszközölhetőnek, hogy az osztrák a neutralitási pozícióból kiugrattathassék, és a lengyel-ügyben határozott állást venni kényszerítessék.

Erre két útoni működés szükséges. Egyik diplomáciai, másik forradalmi.

Ami a diplomáciait illeti.

Napóleon császár hiában határozatlankodik. Meg kellend magát adnia helyzete logikájának. El nem hagyhatja a lengyeleket. A lengyel-ügy igen valószínűleg háborúba keverendi a császárt.

Háború esetében, nem lehet igen nagy becset nem tulajdonítnia Olaszország közreműködésének. Olaszország szövetségére okvetlen szüksége lesz. Szüksége elannyira, hogy inkább, mintsem ezt nélkülözze, hinni lehet, hogy elfogadandja a hozzá kötendő racionabilis feltételeket.

Hanem én azt hiszem, hogy nem tekintene semmi feltételt racionabilisnek, amely nem volna raportban[1615] a háború céljával, azaz a lengyel kérdéssel.

Például: ha a lengyel-ügybeni háborúhoz csatlakozás béreül önök Rómát kérnék, azt hiszem, a császár azt kereken megtagadná.

On aurait[1616] (minthogy franciául beszél, [én is][1617] franciául folytatom).[1618] Sokkal több esélye lenne annak, ha egy Lengyelország érdekében vívandó háborúban való részvételre szóló felszólításra feleletül az ember azt mondaná neki: Olaszország magatartása kizárólag attól függ, hogy a császár milyen célt tűz maga elé ebben a háborúban.

Ha arról van szó, hogy kitöröljék az európai nemzetközi jogból Lengyelország felosztásainak igazságtalanságait, ami a nyugtalanság és a felfordulás örökös forrása Európában, ha arról volna szó, hogy érvényt szerezzenek Lengyelország esetében a nemzetiségi elvnek, visszaállítva azt úgy, amint az 1772-i felosztás előtt volt: Olaszország kész lenne evégből minden erejével részt venni egy új háborús vállalkozásban.

De ha pusztán csak egy Orosz–Lengyelország helyzetében beálló változásról lenne szó, úgy Olaszország nem tudna ehhez segédkezet nyújtani, mert egy hasonló elrendezés azonos értelmű lenne Lengyelország esetében a nemzetiségi elv elvetésével, amely Olaszország megújhodásának alapjául szolgál, továbbá azért sem, mert a lengyel forradalmat nem tekintené egyébnek, mint fegyveres tiltakozásnak a komisz orosz közigazgatás ellenében, tehát ez nem vezetne másra, mint Lengyelország felosztásának újólagos megerősítésére, ahelyett, hogy kitörölnék az európai nemzetközi jogból, végül Olaszország nem vehetne részt egy hasonló háborúban mert érdekeivel ellenkezik az Oroszországgal való olyan ellenségeskedés, amely nem hajtana jelentős hasznot Lengyelországnak, és Olaszország számára sem erkölcsi, sem anyagi előnyök szerzésére lehetőséget nem nyújt.

Az olasz kormány tehát kifejezi készségét egy olyan koalícióba való belépésre, amely helyreállítja Lengyelország épségét és függetlenségét, de nem segédkezne egyetlen olyan terv végrehajtásában sem, amely Galíciát és Krakkót osztrák kézben hagyná, és ezzel kirántaná a közbelépés alól az elvi alapot, felingerelné Oroszországot anélkül, hogy olyan Lengyelországot létesítene, amely elég erős arra, hogy ellensúlyként szolgáljon, és végeredményben csak Ausztria hatalmának megszilárdulását eredményezné, biztosítva azt a fenyegető veszélyek ellen.

Ha a császár visszautasítaná az ilyen tervet, akkor a királyi kormány elhatározásától függne, hogy a helyzet megváltoztatása céljából akar-e egy más, általam előterjesztendő tervhez hozzájárulni, vagy inkább megelégszik azzal, hogy döntése, amelynek értelmében nem avatkozik a bonyodalmakba, igazolódott.

Ezalatt, úgy hiszem, hogy a cselekvés pillanatának közelgésével Drouin de l’Huys úr nem fog miniszter maradni és Thouvenel úr fog helyére lépni. És akkor remélhetjük majd, hogy a politika az általam kifejtett irányt fogja felvenni, annál is inkább, mert akkor magam is nagyban hozzájárulhatnék annak sikeréhez, mivel vannak bizonyos, Thouvenel úrnál oly befolyásnak örvendő összeköttetéseim, amellyel semmiféle diplomáciai beszámoló jelentés sem képes versenyre kelni.[1619]

HL Personalia: 88. doboz

Magyar és francia nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 255–259. o.




149
Turin, 1863. szeptember 16.
Kossuth levele Kiss Miklós ezredesnek egy katonai kitüntetés részére való adományozásával kapcsolatban.
[1620]


34. Via Academia Albertina, Turin, szept[ember] 16. 1863.

Kedves Barátom!

Utolsó levele, melyben tudtomra adá, hogy nyugtalanul várja lépéseim eredményét a Savoie Kereszt[1621] kinyerése iránt, engem meglehetősen embarras-ba[1622] hozott, mert ha nem sürgetem a határozatot, azt hiheti vala Ön, hogy nem járok el tőlem kitelhető eréllyel és érdekkel a dologban. Ha [pe]dig sürgetem, attól tartottam, hogy [neg]atívumot forszírozok ki, míg ha füg[gőb]en tartom a kérdést addig, míg valamely [kör]ülmény adja magát elé, mely (mint[hogy] oda mutat, hogy reánk szükség lehet) sürgetésemnek súlyt kölcsönöz, ostrommal vehetem be a kedvező határozatot. Mert hiában a dolog így áll: ha úgy alakulnak a körülmények, hogy meglehet, szükség lehet reám, akkor markírozott[1623] figyelemmel vannak az ember iránt, ha pedig a körülmények ellenkezőre mutatnak, az ember befolyásának természetesen leszáll akciója. Márpedig nem lehet tagadni, hogy a párizsi politika vacillációi[1624] folytán hónapok óta a szituáció oly határozatlan, hogy még a fennforgónál sokkal fontosabb (mert sürgetőn közérdekű) kérdésekben sem lehet mást kicsikarni, mint azt, hogy „veuillez attendre quelque temps encore”[1625]. Én hát megvallom, nem találtam alkalmasnak az időpontot e dolog kivitelére, mert nem láttam pour le moment[1626] semmi oly saliens [1627] tényt, melyre sikeresen támaszkodhatnám (ilyen volt volna például, ha Drouin de l’Huys demissziója[1628] realizálódott volna).

Azonban, nehogy Önnek okot adjak kétkedni baráti érdekletségem felől, nem hagytam békét a minisztereknek, és újra meg újra fejökbe verve az okokat, melyekre ajánlatom fektetém, minden lehetőt elkövettem, hogy a „formalizmus” akadályai el legyenek utunkból hárítva. Minghetti nemcsak a legjobb akaratáról biztosított, de sőt, miniszterelnök[i] befolyását (mely persze nem ol[y] döntő, mint Cavouré volt), ajá[nlta] kollégáinál, hogy a propozíció[1629] a sz[…] routine útján megtétessék. […] indokok forogván fel, a kül[ügy]miniszter lőn Minghetti által felszólítva a propozícióra. Visconti[1630] ajánlkozott is, de a hadügyminiszter inszisztált[1631], hogy a Savoie Katonai Kereszt az ő reszortjába tartozik, és ő iparkodni fog módot találni hacsak lehet, hogy a propozíciót megtehesse anélkül, hogy szabálytörési vádra adjon okot. Della Rovere[1632] jóindulattal viseltetik irántam, gyakran tapasztaltam, mert gyakori érintkezésben vagyok vele, de ismerem formalizmusát az itteni katonai départementumnak[1633]; azért azt szuggeráltam, hogy miniszteri propozíció nélkül a király tegye meg motu proprio[1634]. Ő meg is tette volna, ha valami avouerozható à propos-t[1635] tudtunk volna szájára adni, de persze a fennforgó körülmények közt ily aktuális à propos[1636] nincs, és így amellett kellett a dolognak maradni, hogy Minghetti közben fog járni a hadügyminiszternél.

Ma kaptam válaszát. Ide rekesztem eredetiben.

Isten látja lelkemet, rajtam nem múlt a siker, de hiában, a körülmények nem szolgáltak kezünkre. Gondolom, amit ajánlnak, az Önnek nem kell. Ily értelemben fogok nyilatkozni! Ekként nyitva marad a tér a Savoie Keresztnek királyi „motu proprio” útján kinyerésére, mihelyt legkisebb aktuális à propos mutatkozik. Addig várnunk kell, nincs mást mit tenni.

A szerencsétlenség nem tágít vállaimról. Nőm beteg, nagyon beteg. Ismervén életemet és családi viszonyaimat, Ön fel tudja fogni mi súly fekszik lelkemen.

Ölelem szíves rokonérzettel

barátja,

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 259–261. o.




150
Turin, 1864. június 5.
Kossuth Sztrókay Béla üzletembert ajánlja Kiss Miklós figyelmébe.


34. Via Academia Albertina, Turin, jún[ius] 5. 1864.

Édes Barátom!

E sorok átadója, Sztrókay Béla úr, ki egyiptomi útjából hazafelé Párizsnak megyen, megkért, hogy mivel valami nagy egyiptomi vállalat ügyében, melynél Ön a főérdekletek egyike, Önnek valamely üzleti ajánlkozást kíván tenni; ajánljam őt Önnek, hogy propozícióját[1637] venné méltányos figyelembe. Tudom ugyan, hogy Önnél nincs ajánlatra szükség, midőn emberséges honfitásaink iránti figyelemről van szó; azonban örömest teljesítem Sztrókay úr kívánságát, és kérem Önt, amennyiben üzleti érdekeivel összefér, vegye Ön Sztrókay úr ajánlatát méltányos figyelembe.

A legszívesebb üdvözlettel

barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 261. o.




151
Turin, 1864. augusztus 15.
Kossuth jókívánságait fejezi ki Kiss Miklósnak gyermeke születése alkalmából, majd szomorúan ír jelenlegi magánéletéről és a közéletről.


34. Via Academia Albertina, Turin, aug[usztus] 15. 1864.

Kedves Barátom!

Becses tudósítását atyai örömeinek megszaporodása iránt, mind magam, mind nőm – ki (mély fájdalommal kell mondanom) nagyon beteg –, a legszívesebb részvéttel vettük. Kérem fogadja Ön és Kedves Neje legőszintébb szerencsekívánatinkat. Az atyai örömök kétségtelenül sok gondot és sok aggodalmat hordanak uszályukban: de végtére is oly fűszerei az életnek, hogy annak hiányát semmi más nem pótolhatja. Nélkülök üres az élet még a különben boldogoknál is, vigasztalás nélküli azoknál, kikre viszontagságok mérettek.

Adjon Isten erőt, egészséget kedves gyermekeinek. Ezzel minden egyéb elviselhető, még a balszerencse is.

Családi körünkben szeretünk családi kedélyes képekkel foglalkozni. Szegény szenvedő nőm gyakran emlegeti a jelenetet, midőn Párizsban Ön derék két kis fia előttünk szót váltva az arisztokratikus és demokratikus hajlamokat oly elevenen személyesíték. Azóta évek múltak, reánk nézve a bú és fájdalom évei; de azon jelenet emlékezete érdekben nem veszített előttünk. Nőm különösen megbízott, mondjam meg Önnek, hogy óhajtaná hallani, miként fejlődik az a két antagonisztikus elv[ű] levente; reméljük, hogy a politikai irányelágazás nem rejti magvait a magánérzelmi elágazásnak.

Hallottam itt-ott fülheggyel Önnek spekulativus vállalatairól[1638]. Tudván mennyi „savoir-faire-t”[1639] és tapintatot szokott ön ügyeinek vezetésébe fektetni, nem kételkedem, hogy törekvéseiben sikert aratand. Őszintén óhajtom, hogy úgy legyen. És ha úgy leszen, nem lesz ok a rokonsági alapú jogos reményekbeni csalatkozást neheztelni, mert kétszeres beccsel bír a vagyon, mit nem mások jóakaratának, hanem saját igyekezetünknek köszönünk.

Én már még csak erre sem vágyom. Fiaim oly úton lévén, hogy maguk emberségükből megbírnak élni; én önérzetem sóját hintve szegénységem kenyerére, már még csak kényelmet sem óhajtok, tán már terhemre is volna minden, ami nem a legnélkülözhetlenebb. Csak hazámat láthatnám szabadnak; és házamtól betegség volna távol. Fájdalom, a haza nem oly úton jár, mely a szabadság felé vezet. Non his juventus orta parentibus.[1640] Komisz egy generáció vagyunk, édes Barátom! De hagyján. E szóban „haza”, a hazafi nemcsak a jelen nemzedéket, hanem a múltnak emlékeit és a jövő reményeit is egybefoglalja. Az áldozatos honszeretet Istene nem halt meg azért, hogy oltára elhagyatott. Ott hát még van remény, és még ha az nem volna is, van egy horgony, mely örökre biztos, ez: a kötelesség érzete. Fais ce que dois, advienne que pourra.[1641]

Hanem házam, emez egyetlen vigasz, melyre sok szenvedéseim közt utalva valék, házam a bú és fájdalom tanyájává lett. Ez irtózatos súllyal fekszik bánatos lelkemen. Átkozott egy ajándék ez a szó: „élet”.

Kívánt irományait küldöm.

Fogadja szíves üdvözletemet és nagyra becsülésemet, mellyel állandóan vagyok,

igaz barátja

Kossuth

HL Personalia: 88. doboz

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.

Közli: Kun–Bőhm HK 1958/3–4. 261–262. o.




152
Torino, 1877. november 29.
Figyelmessy Fülöpnek címzett levelében Kossuth magánéletéről, családjáról ír. Kifejti véleményét a magyarországi helyzetről és beszámol a 100 fős ceglédi küldöttség látogatásáról.


Collegno (al Baraccone)

Prov[incia] di Torino, Italia

nov[ember] 29. 1877.

Édes Barátom!

Kedves meglepetésben részesített Ön levele által. Hosszú éveken keresztül nem hallottam semmit Önről és Ön felől. Azt tudtam, hogy Ön Guyanába konzulnak lett kinevezve, és ha egyrészt csodálkoztam Ön viszontagságos életének ezen különös fordulata felett, melyet csakugyan nehéz dolog volt volna Önnek előre megjósolni, másrészt megvallom, tartottam tőle, hogy Ön nem fogja sokáig azt a ekvatoriális[1642] klímát kiállani. De amint arcképéből (melynek megküldését szívesen köszönöm) jólesik látnom, Önnek vasalkatán sem a röppenő évek, sem a forró éghajlat, sem a szokottól annyira elütő társas viszonyok nem hagynak nyomot.

Gratulálok.

Kívánságát, hogy fiának keresztapja legyek szívesen teljesítem, sőt köszönöm, hogy atyai örömei alkalmából rólam megemlékezett. Csak azt sajnálom, hogy az én keresztapai címem csak puszta cím lehet, mert nem vagyok oly helyzetben, hogy az azzal járó kötelességek teljesítését kilátásba helyezhessem.

Fogadja Ön, és adja át nejének is legjobb, legőszintébb szerencsekívánatimat. Legyen Isten legjobb áldása frigyükön, és családi életükön.

Áldott emlékű, hőn szeretett nőm, kit Ön még életben gondolt, már közel 15 éve alussza az örök álmot a genuai temetőben leányunk mellett, és az én jobb felétől megfosztott árva lelkemben a vigasztalan bú ma is oly eleven, mint volt irtózatos veszteségem első percében; és ilyen marad mind halálomig, mely remélem már nem soká váratand magára. Nagyon meguntam a szintoly céltalan, mint örömtelen élet terhét.

Ferenc fiam Cesenában lakik, amott Ancona táján. Egy nagy angol iparvállalatnak (kénbányák) igazgatója. Állása jól jövedelmez, de irtózatos gonddal, bajjal, felelőséggel, és mindennapi életveszéllyel jár. Örökös aggályban vagyok miatta, mert ha sziklaomlás van a bányákban, vagy a „Grisou” kigyullad, megrezkedtetve a vidéket mérföldekre, mint egy földrengés, ő nem azt szokta mondani embereinek „előre”, hanem azt: „utánnam”. (Minap is majd odaveszett a lángtengerbe, csak bámulatos lelkijelenlétének köszönheti, hogy életben maradt, de az égések miatt hónapokig betegen feküdt.) Aztán rettenetes néppel van dolga. Párezer munkás van keze alatt, megannyi „brigans”[1643], ki egy mákszemnyi skrupulust[1644] sem csinál magának belőle, hogy a vaskötelet félig átfűrészelje, melyen az ember 160 méter mélységbe a bányába leereszkedik, vagy hogy alkonyatkor a legelső bokor mögül golyóval üdvözölje azt, akire megneheztelt. Nem kis feladat egy ily hadat respektusban[1645] tartani, és általuk még szerettetni is.

Cesena párszáz kilométernyire van ide, és azért jó fiamat csak öt-hat hétben látom egyszer huszonnégy órára.

Lajos Turinban lakik. Ő a felső-olaszországi vasutak tractionalis[1646] főmérnöke. Díszes állás, de itt változtak az idők, nem szeretik az idegent, irigy szemmel nézik az olaszok azt, aki előlük jelenlétével egy állást elzár.

Én egyedül tengek, mint egy remete. Csak Ihász – a hű barát – maradt meg oldalom mellett.

Szegény hazánk jelene kétségbeejtő, jövője reménytelen. A[z] [18]67-ki fatális kapituláció siklóján mindig mélyebbre és mélyebbre csúszik a „birodalmi egység” örvényébe. Kormánya táncol, amint Bécsben fütyülnek. Önállásnak, magyar politikának nyoma sincs. Az önkormányzati intézvények helyét a korrupció és parlamentáris rongyokba takart szolgaiság foglalta el. A demoralizáció oly fokra hágott, hogy a képviselők nem átalják felemelt fővel megszegni választóiknak adott szavukat. Önálló magyar bankra és önálló vámterületre kötelezték magukat, és osztrák bankot és közös vámterületet szavaznak meg. Az első az osztrák nemzeti bank kezeibe adja az ország hitelszükségleteit, mely azt ellátatlan hagyja, amitől apáink és magunk is mint a tűztől mindig irtóztunk, azt a magyar szolgaparlament megadta; törvényesítve van az osztrák nemzeti bank monopóliuma Magyarországon. A közös vámterület, magas védvámokkal biztosított, monopolizált piacává teszi hazánkat az osztrák műiparnak, lehetetlenné teszi a magyar műipart, és nem engedi, hogy amit magunk nem készíthetünk, ott vegye a nemzet ahol legolcsóbban kaphatná; az osztráktól kell drágán vennie. Másfélszáz millió forintig passzív a kereskedés. A pénz kiszivárog, az adó elviselhetlen, és a budget[1647] mégis folyvást deficitben van. Gyarmat lett az ország, banqueroute[1648] áll előtte, fejős tehén, melyet vérig fejnek, és a nemzet keleti fatalizmussal[1649] tűr. Megromlott jelleme, kiveszett erélye.

A régi magyar „common sense”[1650] egy szikrája felvillant a keleti háború[1651] hírére. Az egész nemzet ösztönszerűleg érezte, hogy ott hazánk jövendője felett vettetik kocka. És segíteni akarta a törököt. De mit gondolnak a magyar nemzet akaratával Bécsben? A magyar király Magyarországon, Kassán pofonvágja a nemzetet azzal, hogy „kedves szövetségesén”, a muszka cárnak egészségére üríti poharát.

Még volt egy remény. A török katona hősiessége. Az bámulatosan küzd, de vezérei nem vették hasznát győzelmeiknek, mert kezöket megkötötte a Sztambuli kormány, és erélyöket paralizálta[1652] az egymás elleni irigység, és az intrika. A kedvező alkalmak elszalasztattak; az orosznak idő engedtetett túlsúlyra vergődni, a kocka megfordult, és félek: Törökország elvész, és Magyarország vele!

Látni a veszélyt és nem segíthetni; a legirtózatosb állapot, mely embernek juthat.

Nekem ez jutott.

Szétdúlt családi boldogság, és a hazafi szív reménytelensége, ez az én osztályrészem egy hosszú munkás élet végnapjaiban.

Csak már vége is volna.

Fiaim arcképeit nem küldhetem. Nem szokták magukat levétetni. Más dolguk van nekik. Biz én sem szoktam. Hanem a minap a ceglédiek egy 100 főnyi küldöttséget küldtek hozzám, megkérni, hogy legyek képviselőjük, és menjek haza. Megható jelenet volt. Szegények persze hiába tették a nagy utat. Annyit legalább nem tagadhattam meg tőllük, hogy mindannyiaknak küldjek egy-egy arcképet. Hát par force[1653] le kellett magamat vetetnem. Máskint bizony engem sohasem látott volna egy fotográf a műhelyében. Egy feles példányom maradt, az utolsó. Ím küldöm Önnek. Vegye szívesen.

Nemigen fogjuk egymást in natura[1654] látni az életben, de tartson meg Ön jó emlékezetében, mikint én mindig baráti indulattal emlékszem Önre.

Isten áldja Önt és családját.

Üdvözlöm Önt barátságosan

Kossuth

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.9.1/KE

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




153
Torino, 1890. február 19.
Az elhunyt Ihász Dániel vagyonáról és végakaratának érvényesítéséről szóló, Kossuth Lajos által írt hitelesítő irat.


Alulírt ezennel bizonyítom: hogy 1848–49-ki magyar szabadságharcunk egyik vitéz bajnoka, Ihász Dániel, ki mint akkoron alezredes, és a verestoronyi fontos határszéli állomás parancsnoka, vezérének, Bem tábornoknak rendeletére az oroszokat első fegyveres avatkozásuk alkalmával Erdélyből kiűzte; utóbb Törökországba menekülve, számkivetésem minden viszontagságain keresztül, egész haláláig, 31 éven át, hontalanságom hű társa, kísérőm, és legmeghittebb barátom volt, élete utolsó éveiben mint nyugállományú olasz ezredes, a turini tartomány collegnói határában fekvő baracconei birtokom egyik házában úgyszólván velem lakott, és ott is halt meg 1881. ápril[is] 10-kén. Én tehát halálának körülményeiről, vagyoni állapotáról, és csekély értékű hagyatéka felől tett rendelkezéséről annyira biztos tudomással bírok, hogy nemcsak eltemettetéséről én gondoskodtam, hanem hagyatéki ügyének, úgy rokonaival, mint a hatóságokkal elintézésében is fiam, Kossuth Lajos Tódor segítségével én jártam el.

Ennélfogva jelen soraimmal bizonyítom, hogy a nevezett néhai Ihász Dániel ezredes halála után hátramaradott csekély vagyon mindössze is az elhunyt által házamban használt lakosztály szerény bútorzatából állott, melyre nézve az elhunytnak az volt több ízben tanúk előtt kijelentett akarata, hogy az gazdasszonyának, Chauvie Margitnak adassék, nem is annyira jutalmául (mert a hagyaték csekély értéke jutalomnak nem volt volna nevezhető), hanem inkább elismeréséül a buzgó, hű ápolásnak, melyet az elhunyt iránt nemcsak utolsó, terhes betegségében, hanem már előbb is számos éveken át tanúsított.

És bizonyítom: hogy megbízásom folytán fiam, Kossuth Lajos Tódor, az elhunytnak legidősb fivérét, Ihász Imre urat (aki Lovászpatona szomszédjában Hathalmon lakott), testvéröccsének Ihász Dániel ezredesnek halála, és hátrahagyott csekély ingóságainak Chauvie Margitra hagyása felől annak kijelentésével tudósította: hogy ha az elhunyt akaratát testvérei tiszteletben tartják, és a hátrahagyott csekély ingóságoknak Chauvie Margitra szállását nem ellenzik, én és fiam, elhunyt hű barátunk emléke iránt táplált kegyeletből, a betegségéből származott és rangjához illő díszes eltemettetésével, és a hagyaték elrendezéséhez kötött hivatalos eljárásokkal járó költségeket minden kárpótlás nélkül a magunkéból akarjuk fedezni. Ha ellenben a rokonok elhunyt fivérük akaratát nem respektálnák, és a Chauvie Margitra hagyott csekély hagyatékra – mely az általam és fiam által előlegezett kiadásokat távolról sem fedezheté –, igényt formálnánk, mi e kiadások megtérítésére nézve jogunkat az elhunyt testvérei ellen feltartjuk.

És bizonyítom, hogy ez értesítésünk folytán az elhunyt legidősb fivére, Ihász Imre 1881. ápril[is] 28-káról írott levelében úgy saját maga, mint a család többi tagjai nevében fiamat tudósította, hogy elhunyt testvérük hagyatékához igényt nem formálnak, hanem kívánják, hogy az elhunyt akaratának elégtétessék. Csupán azt kérte, hogy valami csekélységet, mint emléktárgyat küldjünk meg testvéreinek.

És bizonyítom, hogy ennek következtében az elhunyt akarata végrehajtatatott. Összes hagyatéka Chauvie Margitnak átadatott, és a hagyaték után járó örökösödési illeték 31 forint 58 kr[ajcár]ban (ami egyszersmind az összes hagyaték csekélységét is bizonyítja) az 1882. évi március 30-kán Budapesten kelt és eredetiben idemellékelt hivatalos nyugtatvány szerint a magyar királyi központi pénztárba lefizettetett. Mint emléktárgyak, az elhunyt két szolgálati kardja, két érdemkeresztje (az egyik a Savoyai Katonai Érdemrendnek, a másik a Sz[ent] Móric és Lázár Rendnek lovagkeresztje), és az Ihász család nemességi címerével ellátott pecsétnyomó gyűrűje, az elhunyt legidősb fivérének, Ihász Imrének elküldettek, ki a küldött tárgyak kézhezvételét 1881. szeptember 17-kén Hathalomról fiamhoz intézett levelével el is ösmerte.

Mindezek folytán tehát egész határozottsággal bizonyítom, hogy boldogemlékű barátom, néhai Ihász Dániel ezredes után sem testvérei általában, sem és különösen bátyja, Ihász János úr semmit sem örököltek. Ihász János urat illetőleg még az is megkívánom jegyezni, hogy ő, mint jó testvér (dicséretes ellentétben idősb fivérével, Imrével), elhunyt öccsét hontalan életében több ízben jelentékenyen segítette, midőn pedig haláláról értesült, nekem és az enyimeknek, elhunyt barátunk hű ápolásáért és gondoskodásinkért, 1881. ápril[is] 15-kén Pátkáról írott levelében érzékeny köszönetet mondva, azon ajánlatot tette, hogy amennyiben az orvosi és eltemetési költségek az elhunyt vagyonával nem fedezhetők, ő azokat nekem saját vagyonából kívánja megtéríteni; mely ajánlatát azonban én, éppen mivel elhunyt testvére után semmit sem örökölt, természetesen el nem fogadtam, és a költségeket, melyek a turini protestáns sírkertbe (hol csak maga a kiválasztott sírhely 1500 franknál többe került) az elhunyt rangjához illő katonai pompával történt eltemetéssel, síremlék felállításával stb. közel 6000 frankra mentek, én és fiam tartottuk kegyeleti kötelességünknek fedezni.

Mindezekről adom saját kezemmel írott és aláírott jelen bizonyságlevelemet. Turinban, Olaszországban, febr[uár] 19-én 1890.

Kossuth Lajos

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 0.626/Em

Magyar nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.




154
Torino, 1890. március 13.
Kossuth által írt, Figyelmessy Fülöp alezredes tetteit bizonyító irat.


Alúlírt Magyarország volt kormányzó elnöke, e hajdani minőségem folytán ezennel bizonyítom: hogy Figyelmessy Fülöp hazámfia, egykoron honvéd huszár őrnagy a magyar nemzeti hadseregben, majd alezredes Olaszországban Garibaldi alatt és a magyar légióban, utóbb pedig ezredes az Amerikai Egyesült Államok hadseregében: mint született magyar hazafiúi lelkesedéssel sietett 1848-ban vérét és életét felajánlani hazája megtámadott jogainak és szabadságának védelmére. Önként belépvén a magyar nemzeti hadsereg soraiba, vitézül végigküzdötte a magyar nemzet dicsőséges emlékű 1848–49-ki szabadságharcát, és vitézsége és szolgálati buzgalma által nemcsak honvéd huszár őrnaggyá előléptetését érdemelte ki, hanem a csatákban kitüntetett hősiessége elismerésének bizonyságául, két ízben lett a harctéren a Magyar Katonai Érdemrend lovagjelvényével kitüntetve: minélfogva jól kiérdemlett teljes joggal bír úgy az 1848–49-ki magyar függetlenségi hadjárat emlékérmének, mint a Magyar Katonai Érdemrend lovagkeresztjének viselésére.

Miről is, még a háború utáni időkben is többször élete veszélyeztetésével kitüntetett hazafiúi áldozatkészsége iránt tartozó elismerésem kijelentésével, adom jelen bizonyságlevelemet.

Kelt: Turinban, Olaszországban, március 13-kán 1890.

Kossuth Lajos

Magyarország volt kormányzó elnöke

HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.11.1/KE

Magyar és angol nyelvű, eredeti tisztázat. Kossuth Lajos saját kezű írása.







IRATMÁSOLATOK



I.
AZ ORSZÁGOS HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY LEIRATA BEREG MEGYÉNEK.
PEST, 1848. OKTÓBER 14.
HL K. K. KRIEGSGERICHT ZU PEST, 37. D., 1850-12/71., 493. FÓLIÓ

II.
KOSSUTH LAJOS LEVELE NEMESKÉRI KISS MIKLÓSNAK. 1–2. OLDAL.
CINCINNATI, 1852. FEBRUÁR 17.
HL PERSONALIA: 88. D.

III.
KOSSUTH LAJOS FRANCIA NYELVŰ TÁVIRATA NEMESKÉRI KISS MIKLÓSNAK.
GENUA, 1862. MÁRCIUS 4.
HL PERSONALIA: 88. D.

IV.
KOSSUTH LAJOS LEVELE NEMESKÉRI KISS MIKLÓSNAK.
HELY NÉLKÜL, 1862 VÉGE.
HL PERSONALIA: 88. D.

V.
KOSSUTH LAJOS LEVELE NEMESKÉRI KISS MIKLÓSNAK.
TURIN, 1864. JÚNIUS 5.
HL PERSONALIA: 88. D.







JEGYZÉK


Felhasznált irodalom



Bona Gábor szerk.: A szabadságharc katonai története. Zrínyi Kiadó. Budapest, 1998.

Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. I–III. kötet. Heraldika Kiadó. Budapest, 1998–1999.

Bona Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1988.

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Heraldika Kiadó. Budapest, 2000.

Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–1987. Akadémiai kiadó. Budapest, 1987.

Csorba György: Az 1848–49-es törökországi magyar emigráció története. In: HK 1999/2. 352–398. o.

Hermann Róbert: A kormánybiztosi rendszer 1848–49-ben. In: HK 1998/1. 28–76. o.

Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851–1852. I–II. kötet. Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1940.

Kedves Gyula: A szabadságharc huszárai. Hadimúzeum Alapítvány. Budapest, 1992.

Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai. 1849–1866. Magyar Országos Levéltár. Budapest, 1999.

Pálmány Béla szerk.: Az 1848–1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Magyar Országgyűlés. Budapest, 2002.

Vadász Sándor szerk.: 19. századi egyetemes történet. 1789–1890. Korona Kiadó. Budapest, 1998.







MUTATÓK


Névmutató



Adami 115

Almásy 30

Andrássy Gyula, gróf 12, 58

Árpád 171

Árpád-ház 138, 171

Artom, Isacco 184

Asbóth Lajos 30

Asbóth Sándor 34, 35, 40, 41, 46, 47, 61–64, 67, 70, 76, 80, 81, 84–86, 91

Austin 104

Bacciochi 104

Bakonyi Sándor, báró 24

Balatsano János 122

Baldwin 82

Balogh János 8

Bánffy János 32

Baráth József 27

Barault, lásd Barrault

Barrault (Barault, Baurault) 113–115

Barta István 34

Basso, Arnoulx 13

Batthyány Kázmér, gróf 18, 52, 67

Batthyány Lajos, gróf 9, 10

Baurault, lásd Barrault

Bayer József 32

Beke Kálmán 146

Belmont 58

Bem, Józef 25, 32, 33, 40, 83, 191

Benedek Lajos 148

Benedek Lajos, lovag 37

Benedetti, Vincent, gróf 161, 168

Benedikti Dániel 33

Beőthy Ödön 42

Berzenczey László 41

Bethlen Gergely, gróf 55, 65

Beyer (Bayer) Rudolf, báró 24, 25

Bikkesy-Heinbrucher Alajos 32

Birago 90

Bíró (Richter) Ede 67, 68, 81

Bixio, Alessandro 169

Blaque (Bloque) 72

Boeck (Boekh, Böck), Leopold 40

Bonaparte, Louis, lásd Napóleon, III.

Bonnaire 114, 115

Boros (Boross) Sándor 81

Bourbonok 176

Boyle 85, 86

Bőhm Jakab 19, 20, 22–26, 28, 30, 31, 33, 35–37, 43, 45, 46, 48, 49, 53, 54, 56, 59–61, 67, 72, 73, 77, 78, 80, 83, 85, 88, 91, 96–98, 103, 106–109, 111, 115–117, 119, 120, 124, 125, 128, 131, 132, 134, 135, 138–141, 144, 147, 149–151, 157, 162, 163, 165, 167, 168, 170–172, 174, 175, 179, 182–184, 187–189

Braniczki (Branyizky), Ksawery, gróf 87

Bratiano 118

Bright, Sir Charles 131

Bruce 93

Buda Alexandru (Sándor) 112

Bulver, Sir Henry 144

Calimachi 71–73, 75, 77

Caraffa, Antonio, gróf 7

Casselmann Keresztély 76

Cavour, Camillo Benso di, gróf 95, 96, 112, 113, 115, 118, 129, 133, 137, 140, 151, 161, 169, 178, 181, 183–185, 187

Cerutti, Marcello 184

Chassin, Charles Louis 162

Chauvie Margit 191, 192

Clam-Martinitz, Heinrich Jaroslav 162

Cobden, Richard 58

Consin 66

Croskey, Joseph Rodney 55, 59, 104, 105, 110, 113–115, 140, 147, 155

Croski, lásd Croskey

Crosqui, lásd Croskey

Crouy-Chanel, Auguste, herceg 171

Cursin 69, 76

Cuza, Alexandru Joan 112, 117–119, 122–124, 128, 132, 133, 163, 170

Czartoryski (Czartorisky), Adam Jerzy, herceg 87

Czetz János 32

Csákány Antal 21, 22

Csanády Pál 23

Csapó Vilmos 20–22, 24

Csehfalvai József 19

Csikány Tamás 23

Csuha Antal 23, 26, 29

Darbai (Seiter, Scheiter) György 153

Danfouth 68

Day, Caroline 74

Deák Ferenc 9, 12, 99, 129, 143, 145, 183

Decker 89, 90

Della Rovere, Alessandro, márki 179, 187

Dembiński, Henryk, gróf 34, 37

Devaux, C. 77, 113

Deym, Franz 159

Draper, Simeon 68

Drouyn de l'Huys, Edouard 173, 174

Dubois 89

Dufrange (Defrange, Lefrange) 114

Duncombe, Thomas 133, 148

Dunka Miklós 151

Duschek Ferenc 27, 28, 36, 70

Éber Nándor 105, 106

Egressy Gábor 25

Elek Ferenc 36, 37

Eötvös József, báró 45

Eötvös Károly 13

Esterházy Mihály, gróf 23

Esterházy Pál, herceg 20

Farini 185

Farkas Gyöngyi 23

Fejérváry Gábor 87

Fényes Elek 178

Ferdinánd, V. 9, 29, 144, 148

Ferenc József, I. 10, 13, 29, 52, 94, 110, 126, 133, 139, 140, 144, 146, 148, 156, 176

Figyelmessy Fülöp 13, 60, 69, 93, 94, 111, 151, 153–155, 157, 189, 192

Fleury 105

Foresti, E. Felice 62, 63

Forgách Antal, ifj., gróf 160, 162, 181, 182

Fornet Kornél 76

Fougère 89

Frigyes Vilmos, IV. 106

Frommhold Károly 25

Gaj, Ljudevit 131

Gallarati, Achille 65–67

Galliera, herceg 114

Gál Sándor 43, 55

Gál Sándorné Benkő Polixénia 55–57

Garibaldi, Giuseppe 95, 96, 105, 106, 109, 114, 115, 135–138, 141, 153–155, 158, 165, 166, 169, 173, 174, 179, 192

Gergelyi János 35–37

Gestenberg, J. 44

Gorcsakov (Gortsakoff), Mihail Dimitrijevics, herceg 84

Görgei Artúr 10, 20, 32, 36, 91, 143, 179

Grandguillot 110

Grisza Ágoston 56

Grisza Lajos 56

Guastalla 114

Guivet 89

Guyon, Richard 33, 159

György gazda (?) 54

Habsburg-ház, lásd Habsburg-Lotharingiai ház

Habsburg–Lotharingiai ház 10, 49, 100, 101, 119, 124, 126, 148, 153, 177, 182

Hajnik Pál 51, 54, 61–64, 68, 98, 142, 143

Halasy Ede 27

Hale 61

Hannibál 130

Hauard 131, 167

Haubold 82

Házmán Ferenc 41

Helfy Ignác 13, 184

Hellebrandt (Hellebronth) János 46

Hengelmüller 146

Henningsen, Charles Frederick 70, 82–84, 91

Henningson, lásd Henningsen

Heribán János 22

Hermann Róbert 13, 18, 19, 23, 27, 33, 34, 178

Hetényi István 109

Hitchcock, Alexander 65–67

Hitchkock, lásd Hitchcock

Hitchkok, lásd Hitchcock

Horatius, Flaccus Quintus 160

Hormayr, Josef 148

Horn Ede (Einhorn Ignác) 141, 146

Howe 63, 68

Hudson, Sir James 115

Hulseman, lásd Hülsemann

Husson 89

Hübner (Hubner), Joseph Alexander 156

Hülsemann 58

Idzikowski, Tadeusz 55, 57

Ihász család 192

Ihász Dániel 12, 81, 97, 159, 190, 191

Ihász Imre 191, 192

Ihász János 192

Iliński, Antoni Aleksander (Skender bég) 83

Ilkey Sándor 19

Irányi Dániel 162, 164, 165, 170, 171, 182

István főherceg, nádor 18

Iszmail pasa, lásd Kmety

Jacini 114

Jánossy Dénes 43, 52, 53, 65, 68

Jekelfalussy (Jekelfalusy) Sándor 46

Jellaèić, Josip 20

Jókai Mór 143

Jósika Miklós, báró 101, 143, 147, 162, 164

Kállay 143

Kantacuzi 118

Karacsay Sándor, gróf 150, 161

Karády Ignác 90

Károly Albert 65, 94, 185

Károlyi Ede, gróf 142

Károlyi Gábor, gróf 13

Károlyi György 113

Károlyi Miksa 32

Károlyi Sándor, gróf 170, 171

Katona Miklós 41

Katona Tamás 49

Kazilovics 119

Kazinczy Ferenc 75

Kemény Farkas, báró 32, 44, 51

Kerényi Ferenc 143

Kingsland, A. C. 45, 55, 59, 64, 68, 82

Kipfelhauser 171

Kiss Ernő 53, 179

Kiss Miklós, nemeskéri 21, 41, 43, 44, 47–49, 53, 54, 56, 57, 59–61, 66, 67, 69, 71, 73, 74, 77, 78, 83, 85, 86, 88, 90, 94, 97, 98, 103–105, 107, 108, 109, 110, 111, 115, 116, 119, 122, 124, 125, 131, 132, 134, 135, 138, 141, 142, 145, 147, 149, 150, 156, 159, 162, 164, 165, 167, 168, 170, 171, 172, 175, 179, 180, 182–184, 187, 188

Klapka György 12, 30, 32, 49, 92, 96, 115, 117–119, 122, 128, 132, 133, 135, 137, 138, 157, 164–166, 170–172

Kmety György 62, 63

Koltay-Kastner Jenő 92, 97

Kónyi Manó 143

Korányi 133

Kossuth-család 7, 8

Kossuth Emília 64

Kossuth Ferenc 13, 93, 190

Kossuth Lajos Tivadar (Tódor) 13, 93, 190, 191

Kossuth László 8

Kossuth Vilma 12, 13, 105, 170, 172

Koszta Márton 41

Kozlay Jenő (Ödön, János) 70

Kölcsey Ferenc 8

Könyves 75

Krain János 34

Kun József 43, 45, 46, 48, 49, 53, 54, 56, 59–61, 67, 72, 73, 77, 78, 80, 83, 85, 88, 91, 96–98, 103, 106–109, 111, 115–117, 119, 120, 124, 125, 128, 131, 132, 134, 135, 138–141, 144, 147, 149–151, 157, 162, 163, 165, 167, 168, 170–172, 174, 175, 179, 182–184, 187–189

Kursid pasa, lásd Guyon

Küprizli Mehemet pasa 116, 117

Kürthy István 31

Lajos, XIV. 177

Lajos, XVIII. 176

Lajos Fülöp 126, 176

Lalande 118

La Marmora, Alfonso 179

Lambeer 82

Landerer Lajos 8

Lane, Lucing E. 63

Láng József 143

Lanszkoronszkij, gróf 69

László Károly 65

Law, George 82

Lemmi, Adriano 49, 53, 59, 115

Lévay 62

Lewis, S. 72, 74

Lincoln, Abraham 11

Liot 147, 149

Lipót, I. (Leopold) 135

Lónyai (Lónyay) Menyhért, 1871-től gróf 18

Lord John, lásd Russell, John

Lórody (Lorodi, Eisch) Ede 41

Lovassy László 8

Ludvigh János 80, 122, 128, 131, 137

Lukács Lajos 109

Luther, Martin 136

Madarász (József) 143

Madarász László 19, 68

Magnan 131, 137

Majláth György 169

Majthényi (Maithényi) József, báró 68

Malingne, Stanislas 67

Máriássy János 25

Martens, Georg Friedrich von 148

Massingberd, Algernon 61

Mathaides (Matheidesz) József 45

Mazzini, Giuseppe 48, 53, 56, 58, 61, 62, 79, 187

Medici 43

Mednyánszky Sándor 49

Mehemet Ali pasa 71, 150

Mészáros Lázár 21, 30, 42

Meszlényi Jenő 25

Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna 55, 70

Meszlényi Terézia 8, 12

Metternich-Winneburg, Klemens Lothar Wenzel 9, 182

Mieroslawsky, Ludwyk 135, 137

Mihály, I., Obrenovics 122, 123, 128, 137, 170, 173, 175

Miklós, I. 9

Miksa főherceg 176

Millingen 170

Milos, Obrenovics 122

Minghetti, Marco 185–188

Miska (?) 93

Modrovich Ignác 19

Móga János 32

Mogyoródy (Kaiser) Adolf 53, 111, 138

Mussurus 71

Nádosy (Nádossy) Sándor 21

Nahimov 85

Namih pasa 47

Napóleon, I. 126, 176

Napóleon, III. (Bonaparte, Louis) 12, 47, 77, 92–95, 99, 100, 102, 104, 106, 125, 126, 128, 130, 145, 160, 161, 163–165, 173–177, 185, 186

Napóleon-ház 61, 103

Napóleon, Jérôme (Jeromos), herceg 96, 112, 124, 130, 133, 164, 168, 169

Nedeczky 30

Nelson 46, 61, 63, 66, 67

Newman (Neuman), Francis W. 54, 56, 60

Nigra, Constantino, gróf 161, 166, 177, 179, 180, 184

Nyáry Pál 23, 143

Nyemanics 138

Olivieri, Joseph 180, 185

Omer pasa (Lotos Mihály) 83

Oppenheim 74, 76

Orsini 104

Osztrák-ház, lásd Habsburg–Lotharingiai ház

Óváry Lipót 109

Őrffy Imre 22

Pallavicininé 152

Palmerston, Henry John Temple, Viscount 130

Pándy Samu (Pándi Soma) 37

Pap Dénes 144

Partridge, Arthur 106, 107

Pasolini 180

Pataki (Pataky, Piringer) Mihály Mór 46, 54

Pelyach István 34

Perczel István 22

Perczel Mór 20, 23, 26, 36, 67, 93

Perényi Zsigmond, báró 23

Peretzi (Proetzl) Mihály 32

Persigny (Persigni), Jean Gilbert 66, 107

Péter gazda, lásd Pietri

Petitti 179

Philippovich von Philippsberg, Nikolaus 20, 22

Picket 82

Pickler 93

Pietri (Péter gazda), Pierre-Maria 104, 105, 107, 140, 150, 168

Pius, IX. 185

Place, Victor 112, 117–119, 133, 145, 146, 161

Podmaniczky Frigyes 143

Poenisch 88

Pońinski (Ponyinczki), Władisław, gróf 32

Pordán Ildikó 65

Prométheusz 161

Puky Miklós 93

Pulszky Ferenc 32, 45, 48, 51, 61, 68, 81, 82, 87, 88, 113, 135, 136, 140, 144, 147, 168, 169, 171

Pulszky Sándor 30

Randiger (Raudiger) 88

Rattazzi, Urbano 157, 179, 185

Rawlins 155

Raymond 83

Rechorovszki 146

Rerpetti 105

Ricasoli, Bettino 150, 151, 157, 159–161, 163–166, 179, 180, 185

Richelieu 148

Rigó László 143

Riza pasa 116, 117

Robert, Alphonse 74

Roth, Karl von 20–22

Rouher 104

Rózsafi (Ruzitska) Mátyás 56

Russell, Lord John 115, 143, 146

Russell, William C. 62, 70

Ruttkayné (Rutkayné) Kossuth Lujza 13, 70, 86

Sacchi, Gustavo 61, 82

Sanders (Saunders), George 63, 86, 91

Sandford 80

Sándor Ferenc 76

Sarrut, Germain 171

Schmerling, Anton von 160, 162

Schmidegg Kálmán, gróf 91

Schwarzenberg, Felix zu, herceg 58

Scipio, Publius Cornelius Africanus 130

Scovasso 180

Sedgwick, Theodor vagy William Ellery 68, 70

Seiter, lásd Darbai

Semsey Mihály 46

Seward, William Henry 154, 155

Shakespeare, William 8, 11

Siegel, Franz 64

Sillye Gábor 30, 31

Simonton 68

Sina Simon György, báró 113

Skender bég, lásd Iliński

Smith, Toulmin J. 44, 48, 51, 53, 55, 133, 141, 144

Spelletich Bódog 64, 68

Sréter Lajos 152, 153, 157

Stillman 64

Stuart, L. D. 59

Stubenberg 158

Suchodolski, Franciszek 29

Szabó (Boldini, Boldényi) Pál 75

Szamosy 59

Szarvady (Hirsch) Frigyes 141

Széchenyi István, gróf 8, 18, 169, 183

Szedlák Mátyás 68

Székely József 18

Szemere Bertalan 10, 34, 41, 52, 67, 75, 169, 177

Szendy 71

Szerelmei (Szerelmey, Lieb) Miklós 152

Sziklay Andor 41

Szilágyi Sándor 144

Szilágyi Virgil 143

Szontágh Sámuel 37

Sztankovánszky Imre 21

Sztrókay Béla 188

Talleyrand-Périgord, Charles Maurice de 176

Teleki László, gróf 12, 21, 58, 96, 97, 119, 120, 122, 125, 141, 145, 172

Teleki Sándor, gróf 32

Thaly Zsigmond 36

Thiebault 90

Thompson, Hamilton 70

Thouvenel, Édouard Antoine 98, 102, 103, 120, 149, 173, 174, 184, 186

Thuolt (Tóth ) István 62, 80

Tiedeman, lásd Tiedemann

Tiedemann, Gustav Nikolaus 64, 76, 84

Toldy Ferenc 165

Tóth Kálmán 171

Türr István 135–138, 140, 153, 166–168

Ujházy, lásd Újházi

Újházi László 36, 68, 71, 167

Valerio, Lorenzo 162

Varga Ferenc 68

Vay Miklós, báró 145, 169

Vécsey Károly, gróf 33

Vékey Zsigmond 31, 48

Veli pasa 83

Vergilius, Publius V. Maro 79, 135, 142

Vetter Antal 53, 58, 138, 151, 152, 158

Viktor Emánuel, II. 94, 99, 106, 130, 148, 158, 173, 177

Vilma, lásd Kossuth Vilma

Vilmos, herceg 106

Vimercati, Ottaviano, gróf 148, 179

Visconti, Emilio 187

Vladár Ferenc 29

Waigli Vilmos 82

Weber András 7

Weber család 7

Weber Karolina 7

Webster, Daniel 58

Weidenbach 71, 72, 75

Wekerle Sándor 13

Wesselényi Miklós, báró 8

Wester 64

Whitworth 112

Wilderspin, Samuel 8

Zähnsdorf 145

Zahn von Lőwenhaid, Johann 26

Zarka János 18, 19

Zuzi, lásd Meszlényi Rudolfné

Zsulavszky (Zsulavszki) László 111

Zsulavszkyné 68

Zsulavszky (Zsulavszki) Zsigmond 64, 66, 68, 70

Helynévmutató



Abaúj megye 32, 46

Acqui (aux Bains) 152, 153, 158, 184

Adige 130

Adriai-tenger (Adria) 124, 128, 129, 161

Afrika 130

Albánia 166

Albaro, lásd San Francesco d'Albaro

Amerika, lásd Egyesült Államok

Ancona 36, 190

Anglia (Angolhon) 10, 11, 32, 42–45, 49, 50, 54–56, 58–60, 66, 68, 69, 86, 87, 93, 94, 98, 99, 105, 115, 133, 134, 138, 139, 145–147, 154, 156, 161, 173

Annapolis 11

Arad 20, 22, 24, 25, 30, 32–35, 37, 179

Argau 109

Argentína 32, 35

Argisz (Argeş) 84

Ausztrália 31, 45

Ausztria (Ausztriai Császárság) 8–12, 44, 53, 60, 61, 83, 87, 95, 96, 99, 100, 106, 112, 119, 120, 123, 126, 128, 130, 133, 134, 148, 156, 162, 163, 165, 166, 172, 176, 177, 179, 181, 182, 186

Ázsia 48

Bácska 33

Baden 64, 108, 109, 135

Baden-Baden 106

Balassagyarmat 160

Balkán 12

Balsa 30

Baltimore 11

Bánát 25, 119, 163

Baraccone, lásd Collegno al Barracone

Baranya megye 18, 68, 169

Bécs 7–10, 22, 23, 25, 55, 56, 58, 122, 126, 135, 137, 146, 147, 161, 162, 174, 176, 178, 182, 185, 190

Belgium 70, 134

Belgrád 103, 122, 128, 137, 150, 170, 175, 180, 184

Bereg megye 18, 20

Beregszász 18, 20

Berlin 168

Bihar megye 41, 62

Birmingham 11, 51

Bolgárország, lásd Bulgária

Bologna 185

Boston 11, 56, 57, 59, 61–63, 68, 70, 82

Bosznia 137

Boszporusz 47

Branyiszkó (szoros) 159

Brassó 84, 181

Brüsszel 59, 78, 80, 162, 164

Buda 21, 41, 127, 162, 182

Budapest 13, 23–28, 34, 35, 41, 192

Buenos Aires 32, 155

Bukarest 42, 43, 84, 112, 163, 167

Bukovina 181

Bulgária 10, 29, 166

Calais 149

Caprera 169

Capua 109

Cattaro 161, 181

Cegléd 36, 37, 189

Cesena 190

Cherso 161

Cibakháza 33

Cincinnati 11, 48, 49, 53, 54, 56, 75

City (London) 44, 110, 113, 115

Cleveland 11

Columbus 11

Collegno al Barracone (Baraccone) 12, 189, 191

Compiègne 156

Cossila 151, 163

Culoz 93

Cuneo 177

Custozza 179

Csanád megye 25

Csehország 152, 160

Csongrád megye 25

Dalmácia 7, 29, 130, 161

Dalmátország, lásd Dalmácia

Dalmát part 123, 166, 174

Davenpourt 68

Debrecen 10, 27–33, 98

Dél-Dunántúl 20

Dél-Itália, lásd Dél-Olaszország

Dél-Magyarország 11, 33

Dél-Olaszország 109, 130, 138, 154, 155

Délvidék 18, 24, 42, 179

Deméte 34

Döbling 18

Dráva 19, 119, 123, 124, 128, 132, 137

Drezda 58, 96, 120, 172

Duna 11, 12, 35, 83, 84, 118, 127, 128, 130, 131, 134, 137, 166, 178

Dunántúl 8, 10, 81

Eger 36

Egyesült Államok 11, 35, 36, 41–46, 49, 51, 54–57, 59, 60, 62–67, 69, 70, 74–76, 80–82, 86, 87, 104, 154, 155, 160, 161, 176, 192

Egyesült Statusok, lásd Egyesült Államok

Egyiptom 188

Eperjes 7, 30

Erdély 11, 12, 29, 33, 42, 49, 84, 100, 110, 117–119, 123, 161, 163, 164, 167, 169, 191

Észak-Itália, lásd Észak-Olaszország

Észak-Olaszország 95, 130, 176, 177

Eszék 97

Esztergom 124

Európa 9, 10, 12, 47, 51, 55, 98–103, 105, 106, 113, 126, 134, 137, 141, 146, 148, 158, 160, 161, 164, 173, 175–177, 181, 184–186

Fejér megye 19

Fekete-tenger 90

Felső-Magyarország 34

Felső-Olaszország 190

Felvidék 7, 162

Firenze 96

Fiume 18, 53, 57, 75, 160

Folkestone 108, 149

Földközi-tenger 45, 57, 161

Francia Köztársaság, lásd Franciaország

Franciaország 10, 21, 48, 55, 67, 85, 86, 94, 107, 117, 126, 127, 134, 145, 148, 170, 176

Gaeta 111, 123, 130

Galac, lásd Galaţ

Galaţ 112, 117, 118, 122, 144, 146

Galícia 7, 80, 181, 182, 185, 186

Gęnes, lásd Genova

Genf 93. 96, 120, 148

Genova 12, 13, 43, 112, 113, 122, 146, 153–156, 159, 162, 164, 165, 168, 170, 190

Genua, lásd Genova

Gettysburg 11

Glasgow 76, 99

Gömör megye 32

Göttingen 148

Guyana 189

Győr város 19

Győr megye 81, 124

Gyulafehérvár 32

Habsburg Birodalom 7–9, 12, 110, 122, 145, 182

Habsburg monarchia, lásd Habsburg Birodalom

Hajdúböszörmény 30

Hajdú-kerület 30, 31, 154

Halics 29

Hamburg 69

Hannover 106

Harrisburg 11

Határőrvidék 69, 166

Hathalom 191, 192

Havasalföld 42, 62, 67, 81, 112, 117, 163

Heves megye 93, 160

Hercegovina 137

Hódmezővásárhely 36

Horvátország 11, 12, 29, 53, 57, 61, 69, 100, 110, 122, 124, 128, 131, 136, 137

India 169

Indianapolis 11

Írország 161

Isztambul 34, 40, 71, 74, 76, 84, 88, 90, 105, 116, 117, 132, 144, 150, 161, 168, 180, 190

Itália, lásd Olaszország

Jasi 103, 112, 117–119, 145, 146

Jéna 148

Jón-szigetek 161

Kairó 168

Kassa 30, 160, 190

Kecskemét 36, 37

Kenézlő 30

Kentucky 54

Kína 176

Kis-Ázsia 10

Kolozsvár 148, 164

Komárom megye 27, 36, 93

Komárom város 25, 27, 33, 36, 56, 70, 93

Konstantinápoly, lásd Isztambul

Korfu 123, 161

Königgrätz 12, 45

Közép-Amerika 60

Közép-Európa 12

Kővár-vidék 32

Krakkó 182, 186

Krím-félsziget 11, 55, 83, 84, 86, 130, 135, 173, 179

Kunország 29

Kutahya, lásd Kütahya

Külső-Szolnok megye 93

Kütahya 10, 11, 40, 41, 82, 119, 147

Ladomér 29

Lajta 10, 22

La Manche 103

Legnago 130

Lengyelország 181–183, 186

Léva 36

Liverpool 49, 54, 155

Lombardia 7, 94, 174, 185

London 11, 31, 32, 42–45, 47–49, 51, 52, 54–57, 60–64, 66, 67, 69–71, 74, 76–78, 80, 81, 83–86, 90–94, 97, 98, 105, 107–111, 116, 119, 120, 122, 124, 125, 130–142, 145, 147, 149–152, 157, 161, 169, 171, 176, 185

Losonc 160

Louisville 54, 56

Lovászpatona 191

Lussin 161

Madagaszkár 176

Maddaloni 109

Magenta 176

Magyarhon (Magyar hon), lásd Magyarország

Magyarország 7, 9–13, 18, 22, 23, 32, 37, 41–45, 49, 56, 61, 70, 75, 86, 95, 96, 98–100, 103, 105, 106, 110, 112, 113, 115, 117–119, 122, 123, 126–128, 130, 131, 133–135, 137, 142–145, 150, 153, 154, 156, 160, 162, 164–166, 170, 176, 178, 181–183, 185, 189–192

Málta 65

Manchester 11, 51

Mantua (Mantova) 130

Marchák 158

Marsala 138, 166

Marseille 74

Martonvásár 19

Massachusetts 57, 59, 60, 68, 70

Mexikó 66, 173, 176

Mexikóváros 176

Mezőhegyes 29, 37

Minció 130, 174

Miskolc 36, 142

Modena 94, 96, 102

Moldva 84, 112, 117, 128, 133, 161, 163

Monarchia, lásd Osztrák–Magyar Monarchia

Monok 7

Mont Cenis-hágó 93

Montenegró 137, 161

Mór 18

Morvaország 7

Munkács 20

Nápoly 74, 95, 102, 109, 114, 115, 146, 154, 157–159, 161, 166

Német (-Római) Császárság 182

Németország 69, 80, 106, 126, 135

Nervi 12, 170–172

Neszmély 27

Neuilly 67

Newark 56

New Jersey 56

New Orleans 57

New York 11, 44–47, 54–56, 58, 59–63, 65, 68, 82, 86, 154

Nizza 104–106, 161, 174

Nógrád megye 124, 160

Novara 65

Nyíregyháza 30

Nyitra 160

Óbuda 19

Ohio 48

Oláhország 117, 128

Olaszföld, lásd Olaszország

Olaszhon, lásd Olaszország

Olaszliszka 7

Olaszország 12, 83, 94–98, 106, 107, 109, 112, 123, 130, 132, 135, 136, 146, 150, 152, 154, 156, 160, 165, 173–175, 177, 178, 180, 181, 185, 186, 190, 192

Olmütz 10

Oltenica (Olteniţa) 84

Oportó 65

Oroszország 10–12, 137, 181, 186

Orsova 10

Oostende 69

Osztrák Birodalom, lásd Habsburg Birodalom

Osztrák-Magyar Monarchia 12, 58

Osztrák tartományok, lásd Örökös tartományok

Ozora 20–22, 24

Örökös tartományok 7, 9

Palais Royal 113, 115, 133, 180

Párizs 9, 18, 34, 47, 58, 67, 71–76, 79, 83, 87, 90, 93, 94, 97–99, 103, 104, 106, 108, 110, 112–114, 120, 122, 124, 130, 131, 133, 135–138, 140, 141, 143, 144, 146–150, 156, 158, 160–163, 165–170, 174–177, 181, 184, 187–189

Parma 94

Pátka 192

Pécs 23

Peschiera 130

Pest megye 8, 9, 18, 23

Pest város 7, 9, 19, 20, 22–29, 33–37, 55, 60, 80, 130, 143–148, 154, 162, 178, 182

Pétervár, lásd Szentpétervár

Pétervárad 23, 26, 137

Philadelphia 11, 61, 63, 76, 82, 84

Piemont 12, 55, 65, 92, 94, 95, 99, 102, 104, 107, 176

Pilis 19

Pincehely 21, 22

Pó 166

Poroszország 12, 106, 126, 179, 181

Posen 135

Pozsony 7, 9, 18, 19, 24, 25, 36

Quarnerói-szigetek 161

Radna 70

Rajna 83, 106, 126, 134, 160, 161, 166, 176

Ráma 29

Rendsburg 69

Rhénus, lásd Rajna

Riviéra 113

Róma 95, 156, 161, 165, 166, 173–177, 186

Romagna 94, 102

Románia 12, 112, 117, 119, 163, 165

San Benign 12

San Francesco d'Albaro 156, 159, 162, 164, 165, 167, 168, 170

Sáros megye 31, 36

Sárospatak 7, 30

Sátoraljaújhely 7

Savoy, lásd Savoya

Savoya 106, 174

Schwechat 10, 27

Scutari (Shkodër) 180

Sinope 85

Solferino 12, 102, 173, 176

Sopron 152

Southampton 11, 41, 49, 51, 52, 55, 59, 104

Stambul, lásd Isztambul

St. Ange 116, 120

Staten Island (New York) 44

St. Cloud 145

St. Étienne 65

St. Germain (Párizs) 168

St. Louis 56

Szulina (Sulina) 118

Sumen 10, 40, 76, 82, 119, 147

Sumla, lásd Sumen

Svájc 50, 93, 107–109, 112, 113, 148

Szabadka 64

Szabolcs megye 46

Szardínia 65, 74, 161, 177, 179

Szatmár megye 46

Szeged 23, 30, 36, 37, 92, 124

Székelyföld 41, 43, 112, 128

Székesfehérvár 41

Szekszárd 21

Szentpétervár (Szent Pétersburg) 137, 146, 161

Szepes megye 46

Szerb Fejedelemség, lásd Szerbia

Szerbia 12, 29, 69, 122, 128, 131, 137, 165, 175

Szerbország, lásd Szerbia

Sziám (Thaiföld) 176

Szibéria 68

Szicília 95, 105, 135, 141, 153, 154, 166

Szilézia 106

Szlavónia 11, 20, 69

Szmirna 41

Szőny 27

Sztambul, lásd Isztambul

Tata 27

Temesvár 10, 33, 137

Texas 71

Tisza 36

Tiszabecs 46

Tiszántúl 25, 128

Tolna megye 20–22, 24, 26

Tokaj 30

Torino (Turin) 12, 65, 93–97, 102, 107, 112–115, 123, 132, 133, 135, 136, 143, 146, 148, 150–152, 155, 158, 160, 161, 164, 166, 168, 169, 170, 172, 174, 175, 177, 180, 183, 185, 187–192

Torna megye 32

Torontál megye 68

Toscana 94

Tótország 29

Toulouse 78

Török Birodalom, lásd Törökország

Törökország 10, 11, 25, 40, 41, 43, 65, 67, 88, 119, 130, 136–138, 191

Trencsén 160

Tuilleriák 94, 95, 101, 102, 112, 117, 124, 131, 133, 145, 156, 174, 175, 177

Tulcsa (Tulcea) 118

Turin, lásd Torino

Turóc megye 7

Udvard 27

Újvidék 64

Új-Zéland 31

Umbria 158

Uruguay 35

Vác 36, 51

Vajdaság 11

Valleggio 176

Veglia 161

Velence 102, 112, 115, 116, 122, 130, 154, 156, 158, 161, 166, 174, 176

Veneto 7

Verestorony, lásd Vöröstorony-szoros

Verona 130

Vidin 10, 55, 62

Világos 41, 45, 76, 80, 105, 179

Villafranca 94, 96, 99, 102, 154, 173

Virginia 71, 82

Volturno 109, 111, 158

Vöröstorony-szoros 81, 159, 191

Vukovár 18

Washington 11, 47, 56, 58

Winchester 11

Zala megye 99

Zalaszentgrót 99

Zemplén megye 7, 32, 46, 58, 142, 169

Zombor 64

Zürich 176

Kossuth Lajos nemeskéri Kiss Miklóshoz írt levele, Cincinnati, 1852. február 17.
(HL Personalia: 88. d.)



Jegyzetek

  1. Zarka János (1805–1856), Vas megye alispánja, 1839–40-ben követe, 1840-től királyi ítélőmester, 1847-től királyi személynök, 1849 után udvari tanácsos, a cs. kir. legfelsőbb semmítő törvényszéki osztály vezetője.[VISSZA]

  2. Széchenyi István, gróf (1791–1860), a reformkor kiemelkedő politikusa, a Magyar Tudományos Akadémia megalapítója, 1845-től a Helytartótanács közlekedési bizottságának vezetője, 1848-ban a Batthyány-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere. 1848 szeptemberében elborult elmével a döblingi ideggyógyintézetbe szállítják. Az 1850-es években visszanyeri szellemi épségét, 1857–58-ban kíméletlen gúnyiratot ír az osztrák belügyminisztérium egyik propagandakiadványáról. Az osztrák titkosrendőrség zaklatásai elől öngyilkosságba menekül.[VISSZA]

  3. Batthyány Kázmér, gróf (1807–1854), a főrendi reformellenzék tagja, 1848–49-ben Baranya vármegye főispánja és kormánybiztosa, 1849. febr. 12-től a Délvidék kormánybiztosa, 1849. májusától a Szemere-kormány külügyminisztere. Emigrál, Párizsban hal meg.[VISSZA]

  4. Székely József (1825–1895), jurátus, 1848-ban a belügyminisztérium fogalmazója, szeptembertől a Zrínyi-szabadcsapat hadnagya. A december 30-i móri ütközetben fogságba esik, 1849. február 8-tól főhadnagy, február 11-től százados, segédtiszt, végül Kossuth katonai irodáján szolgál. A szabadságharc után újságíró, a kiegyezés után Pest megye főlevéltárnoka.[VISSZA]

  5. Lónyai Menyhért, 1871-től gróf (1822–1884), táblabíró, közgazdász, újságíró, az 1847–1848. évi országgyűlésen Bereg megye követe, 1848–49-ben a beregszászi kerület képviselője, 1848-ban a pénzügyminisztérium osztálytanácsosa, 1849 májusa után államtitkára. Emigrál, 1850-ben hazatér, az 1861. és az 1865–67. évi országgyűlésen képviselő, az Andrássy-kormány pénzügyminisztere, 1870-től közös pénzügyminiszter, 1871–72-ben miniszterelnök.[VISSZA]

  6. István főherceg (1817–1867), 1847–48-ban Magyarország utolsó nádora, szeptember 23-án elhagyja az országot, lemond, anyai birtokán száműzetésben hal meg.[VISSZA]

  7. Itt: királyi leirat.[VISSZA]

  8. 8 Ellenzék.[VISSZA]

  9. 9 Elhelyezést.[VISSZA]

  10. Modrovich Ignác (1810–1895), 1834 és 1848 között Fejér megyei főszolgabíró, 1848-ban élelmezési biztos. 1865-ben Fejér megye árvaszékének tárgyaló-, 1872-ben rendes ülnöke. 1876-tól megyei főlevéltárnok.[VISSZA]

  11. Madarász László (1811–1909), reformpolitikus, országgyűlési képviselő, 1848. szeptember 22-től az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, november 28. és 1849. április 15. között az Országos Rendőri és Postaosztály vezetője. Emigrál.[VISSZA]

  12. A „szilárd” szó kétszer szerepel, valószínűleg tévedésből, ezért az egyiket elhagytuk.[VISSZA]

  13. Csapó Vilmos (1798–1879). Kilépett dragonyos főhadnagy, 1848 nyarától a Tolna megyei nemzetőrség őrnagya, októberben ezredessé léptetik elő. 1849-ben előbb Tolna megye nemzetőrségének, majd a Dél-Dunántúl nemzetőrségének főparancsnoka. Aradon előbb golyó általi halálra, majd várfogságra ítélik, 1850-ben kegyelemmel szabadul.[VISSZA]

  14. Roth, Karl von (1784–1864), cs. kir. vezérőrnagy, Jellačić Szlavóniából betört tartalék hadtestének parancsnoka, 1848. okt. 7-én Ozoránál fogságba esik.[VISSZA]

  15. Philippovich von Philippsberg, Nikolaus (1795–1858), cs. kir. vezérőrnagy, Ozoránál fogságba esik, nyugállományú altábornagyként hal meg.[VISSZA]

  16. Jellačić csapatainak oldalvédjét és tartalékát 1848. október 7-én kényszerítették fegyverletételre a Csapó, Perczel és Görgei vezette magyar csapatok. [VISSZA]

  17. Esterházy Pál herceg (1786–1866), a Batthyány-kormány külügyminisztere.[VISSZA]

  18. Kiss Miklós (1820–1902) honvéd ezredes. 1848 nyarától Buda 1. nemzetőrzászlóaljának parancsnoka. 1849 januárjától, ezredesként a magyar kormány ági megbízottja, gróf Teleki László munkatársa a szabadságharc végéig. Emigrációban marad és Franciaországban él haláláig.[VISSZA]

  19. Tolna megyei helység, amelyet Roth csapatai 1848. október 1-jén feldúltak és felgyújtottak, mert a környékbeli nemzetőrök és népfelkelők szeptember 30-án lefegyverezték Roth beérkező poggyászszekereinek őrségét, majd elvitték a szekereket. Miután megérkezett a málha másik fele és a betegszállítmány, a helybéliek megtámadták és elfogták ezt is, az őrséget és a betegeket pedig agyonverték.[VISSZA]

  20. Csákány Antal nyugalmazott cs. kir. huszárszázados, a Tolna megyei nemzetőrség tanácsadója.[VISSZA]

  21. Nádosy Sándor (1811–1882). 1848 előtt huszártiszt, júniustól nemzetőr őrnagy, majd honvéd ezredesként az Országos Nemzetőrségi Haditanács elnöke, később a Hadügyminisztérium Katonai osztályának vezetője. 1849 januárjában jelentkezik a császáriaknál, a hadbíróság felmenti.[VISSZA]

  22. Mészáros Lázár (1796–1858), cs. kir. ezredes, honvéd vezérőrnagy, majd altábornagy, a Batthyány-kormány hadügyminisztere, október 1-jétől az egyetlen le nem mondott miniszterként az OHB tagja, 1848. december közepétől 1849. január közepéig a felső-tiszai hadtest parancsnoka, 1849. április 15-től május 5-ig ideiglenes hadügyminiszter, majd a tisztképző intézetek főfelügyelője, július 1. és 29. között fővezér. Emigrál.[VISSZA]

  23. Sztankovánszky Imre (1798–1873), 1848–49-ben Tolna megye főispánja, a szabadságharc után 1850-ben amnesztiát kap, 1861-ben a főrendiház jegyzője, 1865 és 1873 között ismét Tolna megye főispánja.[VISSZA]

  24. Kossuth már október 13-án írt a saját és az OHB nevében a kormánybiztosnak, mely levelében köszönetét fejezte ki Sztankovánszky Imre főispánnak, Csapó Vilmos őrnagynak, valamint mindazoknak a tiszteknek és nemzetőröknek, akik részt vállaltak az ozorai diadal kivívásában. Az iratot lásd: KLÖM XV. 865. o.[VISSZA]

  25. Őrffy Imre mérnök, a Tolna megyei nemzetőrség századosa.[VISSZA]

  26. Heribán János, Tolna megye főügyésze, később pesti ügyvéd.[VISSZA]

  27. Ennek az iratnak csak a német fordítása ismert.[VISSZA]

  28. Ezt a kinevezést csak az 1962-es közlésből ismerjük.[VISSZA]

  29. Helyesen: felé.[VISSZA]

  30. Csuha Antal (1794–1867) honvéd vezérőrnagy. Cs. kir. őrnagy 1848-ban, júniustól cs. kir. alezredes. Október végétől honvéd ezredesként a szegedi (4.) hadmegye, majd a szegedi vár parancsnokává nevezik ki. December végén a péterváradi vár parancsnoka, 1849. január 1-jén előléptetik tábornokká. Miután a császáriak ostrom alá veszik a várat, a kapitulációról tárgyal, majd márciusban a saját katonáival kerül szembe, akik nem akarják feladni a várat. Ezért március végén a felmentő csapatok parancsnoka, Perczel Mór leváltja a parancsnokságról. Májusban nyugállományba helyezik. A császári hadbíróság 1851-ben megfosztja rangjától és nyugdíjától.[VISSZA]

  31. Nyáry Pál (1806–1871), Pest megye alispánja, 1848–49-ben képviselő, az Országos Honvédelmi Bizottmány helyettes elnöke, várfogságot szenved.[VISSZA]

  32. Perényi Zsigmond báró (1783–1849) a felsőház alelnöke, majd másodelnöke. 1848. októbertől 1849. áprilisig az OHB tagja. A cs. kir. hadbíróság halálra ítéli. Pesten végzik ki 1849. október 24-én.[VISSZA]

  33. Esterházy Mihály, gróf (1783–1874) a felsőház tagja, 1848. október és 1849. május között az OHB tagja.[VISSZA]

  34. Csanády Pál (1799–1892) honvéd ezredes. 1848-ban cs. kir századosként szolgál, júniustól nemzetőr őrnagyként vesz részt a nemzetőrség szervezésében, majd mint honvéd alezredes, később ezredes, a pécsi hadmegye parancsnoka. 1849. február elején jelentkezik a császáriaknál, a hadbíróság felmenti.[VISSZA]

  35. Bakonyi Sándor, báró (1805–1851) honvéd tábornok. A szabadságharc előtt ezredes, a cs. kir. 32. gyalogezred parancsnoka. 1848 őszén hadosztály-, majd hadtestparancsnok a Délvidéken, október 30-án nevezik ki honvéd tábornokká. 1849. januárban szabadságáról nem tér vissza a honvédsereghez, a császári hadbíróság megfosztja rangjától.[VISSZA]

  36. Beyer (Bayer), Rudolf, báró (1803–?) kilépett cs. kir. hadnagy, a pozsonyi nemzetőrség tisztje, 1848 októberétől az olaszokból alakult Frangepán-csapat őrnagyi rangot viselő parancsnoka, 1848 nov. 20-tól dec. közepéig Lipótvár parancsnoka, 1849. január elején külföldre távozik.[VISSZA]

  37. Beyer levelét lásd HL 1848–49: 3/49.[VISSZA]

  38. Beyer november 4-én kelt válaszát lásd HL 1848–49: 3/71.[VISSZA]

  39. Frommhold Károly (1811–1876), 1848–49-ben honvéd törzsorvos.[VISSZA]

  40. Egressy Gábor (1808–1866) színész. 1848 tavaszán nemzetőr százados, majd kormánybiztos Csongrád és Csanád vármegyékben, majd a felső-magyarországi védsereg szervezésében vesz részt. Bem tábornokkal menekül Törökországba. 1850-ben amnesztiával térhet haza, miután előzőleg a bécsi titkosrendőrségnek küld jelentéseket.[VISSZA]

  41. Máriássy János (1822–1905). Cs. kir. főhadnagyként kerül a honvédseregbe. 1848 augusztusától a tiszántúli kerület önkéntes nemzetőreinek parancsnoka, majd az aradi ostromsereg parancsnoka. 1849. februártól az I. hadtestben hadosztályparancsnok, május végén ezredessé léptetik elő. Aradon előbb halálra, majd 18 év várfogságra ítélik. 1856-ban kegyelmet kap. 1867 után a m. kir. hadseregben altábornagyi rendfokozatot ér el.[VISSZA]

  42. A négyjegyű szám első száma hiányzik.[VISSZA]

  43. Meszlényi Jenő (1814–1900) honvéd ezredes, Kossuth sógora. Kilépett cs. kir. főhadnagy, 1848 őszétől a Hunyadi önkéntes csapatnál, majd a komáromi várőrségnél szolgál, ezután az Országos Főhadparancsnokságra helyezik. Aradon előbb halálra, majd várfogságra ítélik. Kegyelemmel szabadul 1850-ben.[VISSZA]

  44. Itt házassági óvadékot jelent.[VISSZA]

  45. Nyugdíj.[VISSZA]

  46. Perczel Mór (1811–1899) honvéd vezérőrnagy. 1843–44-ben országgyűlési követ, 1848/49-ben országgyűlési képviselő, a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetője, szeptemberben a Zrínyi-szabadcsapat parancsnoka, októbertől ezredes, novembertől tábornok, több ízben hadtestparancsnok, 1849. júliusában a közép-tiszai hadsereg parancsnoka. A szabadságharc végén emigrál, a kiegyezés után hazatér.[VISSZA]

  47. Zahn von Lőwenhaid, Johann (1781–?), cs. kir. altábornagy, 1848-ban péterváradi hadosztály-, majd ideiglenes vár- és főhadparancsnok, 1848. decemberében saját kérésére nyugalmazzák, a cs. kir. hadbíróság megfosztja rangjától, s 5, majd 2 év várfogságra ítéli.[VISSZA]

  48. Halasy Ede (1811–1901), 1845–48-ban Komárom megye főszolgabírája, 1848-ban az udvardi választókerület képviselője, szeptember 15-től Komárom megye népfelkelési és toborzási kormánybiztosa, 1849. január elején visszavonul. A cs. kir. hatóságok igazolták.[VISSZA]

  49. Kossuthnak az önkéntes szabadcsapatok alakítására vonatkozó december 16-i és 18-i rendeleteit közli KLÖM XIII. 767–769. és 794–798. o.[VISSZA]

  50. Baráth József, a Szőnyben szerveződő szabadcsapat parancsnoka, 1849-ben több alkalommal teljesít futárszolgálatot Komárom és Debrecen között.[VISSZA]

  51. Ti. a Komárom megyei nemzetőrök az elsők között futottak meg az október 30-i csatában.[VISSZA]

  52. Duschek Ferenc (1797–1872), Kossuth pénzügyminisztériumában államtitkár, majd 1848. szeptember 28-tól az országos pénzügyek intézője miniszteri hatáskörben. Az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. 1849. május 2-tól a Szemere-kormány pénzügyminisztere.[VISSZA]

  53. A pecsét közepén a koronás magyar címer, körülötte a társországok és az igényterületek címerei. A királyi pecsét azért szerepelhet az iraton, mert a magyar országgyűlés I. Ferenc József 1848. december 2-i trónra lépését nem ismerte el.[VISSZA]

  54. Vladár Ferenc (1808–1884) honvéd százados. Cs. kir. főhadnagyként kerül a honvédseregbe, a 12. Nádor huszárezred főhadfogadó állomásán szolgál, 1848. végén századossá nevezik ki. 1849. január 22-én átszökik a császári csapatokhoz. Nyugalmazott cs. kir. őrnagyként hal meg.[VISSZA]

  55. A korabeli cs. kir. szervezés szerint, amelyet a honvédsereg is átvett, a huszárezredek 4-4 osztályba sorolt 8-8 százada mellett háború esetén tartalék századot is felállítottak, békében ennek csak a kerete volt meg.[VISSZA]

  56. Suchodolski, Franciszek (1814–?) honvéd százados. 1848 októberében ezredével (3. Ferdinánd huszárezred) csatlakozik a honvédsereghez, 1849. január elején azonban visszatér a császáriakhoz.[VISSZA]

  57. Ezen a jelzeten található a kapott ló ellenében kiállított nyugtatvány magyar és német nyelvű másolata is, amely 1850-ben készült.[VISSZA]

  58. A felső-magyarországi, később felső-tiszai hadtest Kassa–Eperjes körzetében alakult 1848. őszén. Első parancsnoka Pulszky Sándor ezredes lett, majd 1848. decemberétől 1849. január közepéig Mészáros Lázár hadügyminiszter került az élére. Ő január 13-án adta át a parancsnokságot Klapka György ezredesnek, aki a tavaszi hadjáratban is vezette az alakulatot, amelyet ekkor már I. hadtestnek hívtak.[VISSZA]

  59. Asbóth Lajos (1803–1882) honvéd ezredes. Nyugalmazott cs. kir. századosként lép be a honvédseregbe, előbb nemzetőr őrnagy, majd honvéd alezredesként a 12. (tartalék) hadosztály parancsnoka. 1849. május–júniusban már ezredesként a II. hadtest parancsnoka, majd a Szegeden szerveződő tartalék hadosztály (hadtest) parancsnoka. A szabadságharc után Aradon előbb halálra, majd várfogságra ítélik, 1856-ban amnesztiával szabadul. Az osztrák titkosrendőrség besúgójaként 1863-ban részese az Almásy–Nedeczky-féle szervezkedés leleplezésének.[VISSZA]

  60. Sillye Gábor (1817–1894). Hajdúböszörmény város országgyűlési képviselőjévé választják 1848–49-ben, 1848. szeptembertől a Hajdú-kerület kormánybiztosa, azzal a megbízatással, hogy szabadcsapatot szervezzen. Az így megalakult Bocskai-szabadcsapatból szerveződnek később az 52. és 53. honvédzászlóaljak, valamint a 17. Bocskai huszárezred. A szabadságharc után előbb halálra, majd várfogságra ítélik, 1856-ban szabadul.[VISSZA]

  61. Sillye 1849. február 7-én ezzel kapcsolatban írott jelentését lásd MOL HB 1849:1635., a Hajdú-kerület február 8-i felterjesztését lásd uo. 1849:1835. Kossuth ezekkel kapcsolatban Sillyéhez intézett február 8-i és 10-i utasításait közli KLÖM XIV. 363–364. és 398–399. o.[VISSZA]

  62. A 680 főnyi Hajdú-kerületi önkéntes csapat 1848 augusztus–szeptemberében alakult, 1848. október közepén vonult a feldunai hadsereg táborába, ahonnan 1849. január elején tért vissza a Hajdú-kerületbe.[VISSZA]

  63. A Sillye által alakított Bocskai-szabadcsapat gyalogságából jött létre az 52. és 53. honvédzászlóalj, lovasságából a 17. (Bocskai) huszárezred.[VISSZA]

  64. Vékey Zsigmond (?–1890), Sáros megye tiszti alügyésze, 1848-ban honvéd főhadnagy, 1849-ben százados, emigrál, a londoni magyar emigráció bizottságának titkára, később aranyásó Ausztráliában, vállalkozó Új-Zélandon, 1883-ban hazatér.[VISSZA]

  65. Kürthy István (1820–1898) honvéd ezredes. Cs. kir. főhadnagyként kerül a honvédseregbe, majd honvéd őrnagyként az 53. honvédzászlóalj parancsnoka. Később a 17. Bocskai huszárezredhez helyezik, ahol alezredessé léptetik elő. Ezután a közép-tiszai hadsereg egyik lovasdandárának parancsnoka, végül ezredessé léptetik elő. A hadbíróság előbb halálra, majd várfogságra ítéli, 1857-ben kegyelmet kap.[VISSZA]

  66. Bikkesy-Heinbrucher Alajos (1820–1849) honvéd ezredes. Cs. kir. főhadnagyként helyezik az újonnan alakult magyar hadügyminisztériumhoz 1848 nyarán. Később vezérkari tisztként szolgál, majd a Kossuth mellett működő vezérkari iroda főnöke. A függetlenségi nyilatkozat elfogadása után, a leendő londoni követ (Pulszky Ferenc) mellett a katonai attasé posztjára szánják, amennyiben Anglia elismeri Magyarország függetlenségét.[VISSZA]

  67. A 34. (Porosz herceg) gyalogezred 1. és 3. zászlóaljához.[VISSZA]

  68. A felső-tiszai hadtesthez.[VISSZA]

  69. Pońinski, Władisław, gróf (1823–1901), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848–49-ben a lengyel légió 1. dzsidásszázadának, majd 1. dzsidásezredének, végül a légió lovasdandárának parancsnoka, legmagasabb rangja honvéd alezredes. Emigrál, részt vesz az 1863–64. évi lengyel szabadságharcban, 1869-től tábornok az olasz hadseregben.[VISSZA]

  70. Czetz János (1822–1904), cs. kir. hadnagy, 1848-ban honvéd vezérkari tiszt, nov. 16-tól a felső-erdélyi hadsereg vezérkari főnöke, majd parancsnoka, dec. 30-tól alezredes, 1849. márc. 29-től ezredes, máj. 8-tól vezérőrnagy, Bem távollétében az erdélyi hadsereg főparancsnoka. Emigrál, Argentínában telepedik le, megalapítja a Buenos Aires-i katonai akadémia térképészeti intézetét.[VISSZA]

  71. Bánffy János (1817–1852), cs. kir. főhadnagy, 1848. szeptember 23-tól honvéd százados, november 21-től őrnagy, zászlóaljparancsnok, december 20-tól alezredes, dandárparancsnok, 1849. április 7-től ezredes, hadosztályparancsnok. A szabadságharc után rangfosztásra ítélik.[VISSZA]

  72. Teleki Sándor gróf (1821–1892), 1848-ban Kővár-vidék főkapitánya, szeptember 17-től Kővár-vidéki honvédtoborzási, október 21-től teljhatalmú kormánybiztossá nevezik ki. Decembertől honvéd őrnagyi rangban az erdélyi hadsereg főhadbiztosa, egy ideig hadseregellátási ügyekben kormánybiztosa, 1849. június 25-én ezredessé léptetik elő. A szabadságharc veresége után Aradon sorozóbizottság elé állítják, majd elengedik. Emigrál, 1867-ben hazatér.[VISSZA]

  73. Kemény Farkas (1797–1852), kilépett cs. kir. huszár főhadnagy, 1848 szeptemberétől nemzetőr őrnagy, 1849 februárjától honvéd alezredes, ápr. elejétől ezredes, a gyulafehérvári ostromsereg, majd a kolozsvári hadosztály parancsnoka. Emigrál.[VISSZA]

  74. Peretzi (Proetzl) Mihály (1809–1865), cs. kir. hadnagy, 1848. dec. 5-től honvéd százados, 1849. február 3-tól őrnagy, március 7-től alezredes. A szabadságharc után várfogságot szenved.[VISSZA]

  75. Károlyi Miksa (1816–1890), cs. kir. huszár alszázados, 1848. nov. 25-től őrnagy, márc. 16-tól alezredes a 6. (Württenberg) huszárezredben. A szabadságharc után várfogságot szenved.[VISSZA]

  76. Bayer József (1821–1864) honvéd ezredes. Kilépett cs. kir. tisztként áll a honvédség szolgálatába és vezérkari tisztként vesz részt a szabadságharcban, előbb a Móga altábornagy vezette hadseregben, majd a feldunai hadtest, utóbb a feldunai hadsereg vezérkari főnöke. Aradon előbb halálra, majd 8 év várfogságra ítélik, de 1850-ben amnesztiával szabadul.[VISSZA]

  77. Guyon, Richard (1813–1856), kilépett cs. kir. főhadnagy, 1848 szeptemberétől honvéd őrnagy, zászlóaljparancsnok, november 1-jétől ezredes, dandár-, majd hadosztályparancsnok a feldunai hadseregben, 1849. március 8-tól honvéd vezérőrnagy, Komárom várparancsnoka, 1849. június végétől a IV. hadtest parancsnoka, a temesvári csata után a fősereg ideiglenes parancsnoka. Emigrál, Kursid pasa néven török tábornok lesz.[VISSZA]

  78. Valószínűleg Guyon 1849. március 16. és 19. között Kossuth által valószínűleg Cibakházán március 8-i dátummal kiállított vezérőrnagyi kinevezéséről van szó, amely szerint „az illető oklevél a tér nyíltával fog kezéhez szolgáltatni. KLÖM XIV. 675. o.[VISSZA]

  79. Vécsey Károly, gróf (1807–1849), cs. kir. őrnagy a 2. (Hannover) huszárezredben, 1848. október 12-től honvéd ezredes, december 12-től vezérőrnagy, 1849. január 17-től a bácskai, április 7-től az V. hadtest (arad–temesvári ostromsereg) parancsnoka, az aradi vértanúk egyike.[VISSZA]

  80. Kossuth javaslatára a minisztertanács június 24-én döntött arról, hogy az aradi ostromsereg, az V. hadtest parancsnokságát Guyon Richard veszi át Vécseytől, Vécsey pedig a tartalék hadtest parancsnoka lesz. Erre azért lett volna szükség, mert Kossuth abban reménykedett, hogy Bem veszi át a dél-magyarországi erők parancsnokságát, s Bem és Vécsey között április óta feszült volt a viszony. Miután Bem az orosz intervenció miatt mégsem jött ki Erdélyből, s az V. hadtest tisztjei kérték Vécsey meghagyását a hadtest élén, Guyon végül a bácskai erők, a IV. hadtest parancsnokságát kapta meg. KLÖM XV. 563–566. o.[VISSZA]

  81. Dembiński, Henryk, gróf (1791–1864), az 1830–31-es lengyel szabadságharc tábornoka, rövid ideig fővezére, 1849-ben honvéd altábornagy, februárban a honvéd fősereg parancsnoka, április–június között az északi hadsereg (IX. hadtest és különítmények) parancsnoka. Júliusban a honvédsereg vezérkari főnöke, augusztus elején a fősereg parancsnoka. Emigrál.[VISSZA]

  82. Eredetijét a kormányzóelnökség iratai között 1849:7848. szám alatt iktatták, magát az iratot Asbóth Sándor őrnagy megküldte Kossuthnak, egy másolatát pedig a hadügyminisztériumnak, de jelenleg egyik sem található meg. Dembiński kérte három havi illetményének kiutalását, valamint egy útlevelet Isztambulon át Párizsba.[VISSZA]

  83. Szemere Bertalan (1812–1869), reformpolitikus, 1848-ban a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány tagja, a Batthyány-kormány belügyminisztere, az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja, felső-magyarországi teljhatalmú országos biztos, 1849. máj. 2-től miniszterelnök és belügyminiszter. Emigrál, 1865-ben elborult elmével hazatér.[VISSZA]

  84. Szemere 1849. június 20-án kelt, erről szóló értesítését közli Kossuth Lajos összes munkái. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Bp., 1955. 556. o. Az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedéseket lásd uo. 556–557. o. Szemere levelét magyar fordításban közli Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok. – Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 523. o.[VISSZA]

  85. Az irat eredeti tisztázata nem található meg Dembiński iratanyagában (MOL R 23. Henryk Dembiński iratai 1–8. k.). Valószínűleg azért nem küldték el, mert június 26-án az altábornagy Pestre érkezett.[VISSZA]

  86. Krain János (1812/1814–1857) honvéd alezredes. 1848 októberében cs. kir. főhadnagyként csatlakozik alakulatával (3. Ferdinánd huszárezred) a honvédsereghez. Ebben az alakulatban szolgálja végig a szabadságharcot. Folyamatosan emelkedve a ranglétrán végül alezredes. Aradon előbb halálra, majd várfogságra ítélik, 1855-ben kegyelemmel szabadul.[VISSZA]

  87. Érzékenység. [VISSZA]

  88. Előterjesztés.[VISSZA]

  89. Hála, kegy.[VISSZA]

  90. Asbóth Sándor (1810–1868) honvéd alezredes. A szabadságharc előtt mérnökként tevékenykedik, 1848 decemberétől honvéd mérnökkari százados, majd a hadügyminisztériumhoz kerül. 1849. májusban őrnagy, júniusban Kossuth kormányzóelnöki hivatala katonai irodájának vezetője, később alezredessé nevezik ki. Emigrál. 1851-től az Egyesült Államokban él, részt vesz a polgárháborúban ahol címzetes altábornagyi rangot ér el. 1868-ban az Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagyköveteként hal meg.[VISSZA]

  91. Vázlat, piszkozat.[VISSZA]

  92. Neheztelés, sértődés.[VISSZA]

  93. Gergelyi János (1812–1864) honvéd alezredes. Cs. kir. főhadnagyként kerül a honvédseregbe, ahol honvédzászlóalj, majd dandárparancsnokként szolgál. 1849. május végétől alezredesként a pesti katonai szállító ház parancsnoka, majd újonctelep parancsnok. A szabadságharc után Aradon várfogságra ítélik, 1851-ben kegyelemmel szabadul.[VISSZA]

  94. Újházi László (1795–1870), a reformellenzék tagja, 1848-ban Sáros vármegyei főispán, szeptember 28-tól Pozsony város és megye kormánybiztosa, 1849. április 5-től a Radical Párt elnöke, 1849. május 21-től Komárom megye és város kormánybiztosa, e minőségében a szabadságharc utolsó kormánybiztosa. Komárom feladása után emigrál, Amerikában telepszik le. 1862-ben az Egyesült Államok anconai konzulja.[VISSZA]

  95. Újházi László 1849. július 5-én kelt levelét lásd MOL H 2. Miniszterelnökség, Országos Honvédelmi Bizotmány és Kormányzóelnökség iratai. 1849:9110. Ismerteti és Kossuth válaszát közli KLÖM XV. 672–673. o.[VISSZA]

  96. Pénzjegyeket.[VISSZA]

  97. Perczelt június 29-én nevezték ki a Kecskemét és Cegléd térségében szerveződő tartalék hadtest parancsnokává.[VISSZA]

  98. Duschek július 8-án jelentette Kossuthnak, hogy Thaly Zsigmond alezredessel 200 000 forintot küld a komáromi várba, a bankópréseket azonban már elszállíttatta Szegedre. HL K. K. Kriegsgericht zu Pest, 53. d., 1852-5/44.[VISSZA]

  99. Kossuth még június 29-én utasította a kecskeméti térparancsnokságot: az ott lévő vagy Szegedről oda érkező 101. és 103. honvédzászlóaljakat tartsa ott. Emellett Kecskemétre rendelte a 94. (ceglédi), a 102. (hódmezővásárhelyi), valamint a korábban Vácott lévő 95. (egri) és a 100. (lévai) zászlóaljakat is. KLÖM XV. 624. o. Kecskemétre került július 5. után a 96. (miskolci) zászlóalj is.[VISSZA]

  100. Elek Ferenc (1817–1888) honvéd alezredes. Cs. kir. főhadnagyként lép át a honvédseregbe. 1848 decemberétől a 9. honvédzászlóalj parancsnoka, májustól a kecskeméti újonctelep parancsnokává nevezik ki. Később a 129. honvédzászlóalj parancsnoka, végül alezredes és dandárparancsnok a közép-tiszai hadseregben. A hadbíróság előbb halálra, majd várfogságra ítéli, 1856-ban kegyelemmel szabadul.[VISSZA]

  101. Rendelkezés, intézkedés.[VISSZA]

  102. Ti. a Görgei vezette feldunai hadsereg.[VISSZA]

  103. Kiegészítés, pótlás.[VISSZA]

  104. A kecskeméti újonctelep parancsnoka.[VISSZA]

  105. Zászlóalj.[VISSZA]

  106. Ezekből, valamint a feldunai hadsereghez végül el nem küldött újoncokból alakult meg a 129. és a 130. honvédzászlóalj.[VISSZA]

  107. Lábadozó.[VISSZA]

  108. Rokkant.[VISSZA]

  109. Szontágh Sámuel (1810–1889) honvéd őrnagy. 1848 nyarától különböző csapatparancsnokok mellett segédtisztként szolgál, majd hadbírósági ülnök. 1849. júniustól Kossuth katonai irodájának titkárává nevezik ki, augusztus elején őrnaggyá léptetik elő. Emigrál, majd később amnesztiával hazatér.[VISSZA]

  110. Felügyel.[VISSZA]

  111. Pándy Samu (1795–1864) honvéd ezredes. Nyugalmazott cs. kir. tiszt 1848-ban. Ez év nyarán előbb nemzetőr őrnagy, majd honvéd alezredes és a fővárosi laktanyák főfelügyelője. Novembertől az 1. (pesti) hadmegye parancsnokává nevezik ki, majd decemberben ezredessé léptetik elő s a honvédsereg méneskari igazgatója, a mezőhegyesi méntelep vezetője lesz. A hadbíróság felmenti.[VISSZA]

  112. Benedek Lajos, lovag, (1804–1881), cs. kir. vezérőrnagy, 1849-ben dandárparancsnok a tartalék hadtestben. 1860–1861-ben Magyarország katonai és polgári kormányzója, 1866-ban a poroszok ellen harcoló cs. kir. hadsereg főparancsnoka. Nyugállományú táborszernagyként hal meg.[VISSZA]

  113. Helyesbítse.[VISSZA]

  114. Az olvasat bizonytalan.[VISSZA]

  115. Boeck vagy Boekh, Leopold, 1849-ben Bem egyik titkára, állítólagos őrnagy, az emigrációban Kossuth egyik isztambuli megbízottja.[VISSZA]

  116. Az olvasat bizonytalan.[VISSZA]

  117. Helyesen: Kütahya. Kossuth és társai internálásának színhelye Törökországban.[VISSZA]

  118. Háborgatásokkal, gyötrelmekkel.[VISSZA]

  119. 7 Szervezett.[VISSZA]

  120. Házmán Ferenc (1810–1894), 1843–44-ben és 1847–48-ban Buda város követe, 1848–49-ben egyik képviselője, 1848–49-ben a belügyminisztérium osztályfőnöke, majd a külügyminisztérium osztályfőnöke. Szemerével együtt ő rejti el Világos után a magyar koronát, majd emigrál. A kiegyezés után visszatér Magyarországra, 1867–73-ban Buda polgármestere, 1869-ben képviselője.[VISSZA]

  121. Lórody (Eisch) Ede (?–1858), Székesfehérvár főjegyzője, 1849-ben belügyminisztériumi tanácsos, a szabadságharc után emigrál, Noury effendi néven török tiszt lesz, elesik a beduinokkal vívott harcban.[VISSZA]

  122. A törökországi magyar emigránsok.[VISSZA]

  123. Katona Miklós (1813–1886) honvéd alezredes, kilépett cs. kir. hadnagyként kerül a honvédseregbe, ahol előbb zászlóaljparancsnokként, majd egy szabadcsapat vezéreként szolgál. Később a IX. hadtest karsegéde. A szabadságharc végén emigrál.[VISSZA]

  124. Berzenczey László (1820–1884), képviselő, 1848-ban székelyföldi kormánybiztos, a Kossuth-lovagok (Mátyás-huszárok) alakítója, emigrál, 1862-ben hazatér, internálják, 1867-ben szabadul.[VISSZA]

  125. Koszta Márton (?–1858?), Bihar megyei esküdt, 1848-ban Bihar megyei nemzetőr hadnagy, november 24-től honvéd főhadnagy, 1849. március 23-tól százados az 55. honvédzászlóaljban. Emigrál, 1853-ban Szmirnában letartóztatják, de egy amerikai hadihajó kapitányának fellépése hatására szabadon engedik. Az esetről bővebben lásd Sziklay Andor: Vakmerő diplomácia. Amerikai ultimátum egy magyar szabadságharcosért. Ford. Randé Jenő. Budapest, 1997.[VISSZA]

  126. Ti. a vádló.[VISSZA]

  127. Mészáros Lázár.[VISSZA]

  128. A ragaszkodás szinonímája.[VISSZA]

  129. Bírói tanács.[VISSZA]

  130. Futár.[VISSZA]

  131. Beőthy Ödön (1796–1854) címzetes honvéd ezredes. 1848 nyarán a Délvidék, majd később Erdély teljhatalmú kormánybiztosa, 1849. április elsején bukaresti főkonzullá nevezik ki, a havasalföldi orosz bevonulás miatt azonban ez utóbbi tisztség betöltése tárgytalanná válik. A szabadságharc végén emigrál.[VISSZA]

  132. Kék könyv. A „Correspondence Relative to the Affairs of Hungary 1847–49; presented to Both Houses of Parliament by Command of Her Majesty, 15 August 1850. London, 1851.”, az angol kormány hivatalos kiadványa a magyarországi eseményekkel kapcsolatos diplomáciai tevékenységéről, amelyet kék borítója miatt neveztek így.[VISSZA]

  133. Kossuth 1851. november 19-én nevezte ki Gált az erdélyi felszabadító hadsereg főparancsnokává. A kinevezést közli Jánossy Dénes II/1. k. 406–407. o. [VISSZA]

  134. A levél vége hiányzik.[VISSZA]

  135. Gál Sándor 1849. július 29. óta vezérőrnagy volt. Gál Sándor (1817–1866), cs. kir. határőr hadnagy, 1848. június 15-től honvéd százados, októbertől a székelyföldi magyar csapatok vezérkari főnöke. 1849. február 3-tól ezredes, július 29-től tábornok. Emigrál, 1852-ben Kossuth megbízza egy függetlenségi szervezkedés vezetésével, 1860-tól az olaszországi magyar légió tagja.[VISSZA]

  136. Karantén, azaz vesztegzár.[VISSZA]

  137. Smith, Toulmin, angol jogtörténész, ügyvéd, 1851 végéig a magyar ügy támogatója.[VISSZA]

  138. Kossuth angliai és amerikai útjának egyik fő célja az volt, hogy meggyőzze a közvéleményt, s azon át a kormányokat a „beavatkozás a be nem avatkozásért” (intervention for non-intervention) elvének elfogadásáról, azaz arról, hogy egy újabb magyar szabadságharc esetén az angolszász nagyhatalmak kormányainak be kellene avatkozniuk annak érdekében, hogy Ausztria ne vehessen ismét orosz segítséget igénybe.[VISSZA]

  139. Eredményeket.[VISSZA]

  140. Kezdeményezzen.[VISSZA]

  141. Azonosítaná.[VISSZA]

  142. Bizottság, bizottmány.[VISSZA]

  143. London belvárosa.[VISSZA]

  144. Egy londoni épület neve.[VISSZA]

  145. * Ezen költségvetésbe foglalja be tulajdon működésének jutalmazását is. Én el nem fogadhatom ingyen szolgálatait, azonban remélem hazafiságától, hogy azt a keveset, mit adhatok, úgy fogadja, mint nyújtatik, ti. szívességgel.

    Mindenből úgy gyanítható, hogy lesz sikere utunknak, […] a kormány mindenütt szalutáltat with the royal salute. Isten Veled, ezt pro […] notitie privatim, barátod Pulszky
    [145]. [146] [VISSZA]

  146. Pulszky Ferenc (1814–1897) író és archeológus, a szabadságharc idején Angliában képviseli Magyarországot. Világos után halálra ítélik. Az emigrációban Kossuth környezetéhez tartozik, tevékeny részt vállal az emigráció ügyeinek intézésében, később azonban visszavonul és Kossuthtal is szakít. Eötvös József közbenjárására amnesztiát kap és hazatér.[VISSZA]

  147. Olvashatatlan rész, magyar, angol és latin szavakból áll.[VISSZA]

  148. Tiszteletre méltó A. C. Kingsland New York-i polgármester postájával.[VISSZA]

  149. Továbbítandó, kérem utána küldeni.[VISSZA]

  150. Mathaides József (1820 körül–?), honvéd hadnagy, 1849-ben emigrál, 1852-ben Kossuth megbízásából hazatér, 1853-ban elfogják, 1857-ig Königgrätzben raboskodik, majd visszatér Londonba, 1859-ben az olaszországi magyar légió tagja, 1862-ben kivándorol Ausztráliába.[VISSZA]

  151. Az Egyesült Államok elnöke.[VISSZA]

  152. Az Egyesült Államok törvényhozó testülete.[VISSZA]

  153. Forradalom.[VISSZA]

  154. Határozatokban.[VISSZA]

  155. Területén.[VISSZA]

  156. Gyűlések.[VISSZA]

  157. Bankárokból bizottság alakult.[VISSZA]

  158. Különítményeit.[VISSZA]

  159. Helyesen: Tiszabecs (Szatmár megye).[VISSZA]

  160. Esetleg Hellebronth János (1827–1906) volt honvéd főhadnagy, akit a szabadságharc leverése után besoroztak a császári hadseregbe, és 1851. február 25-én szerelt le.[VISSZA]

  161. Jekelfalussy Sándor (1833–1905), diák, 1848-ban honvéd, 1849-ben honvéd hadnagy, majd főhadnagy, besorozzák, 1851-ben dezertál, az Egyesült Államokba emigrál, részt vesz az amerikai polgárháborúban.[VISSZA]

  162. Pataki (Piringer) Mihály Mór (1823 körül–1852), ügyvéd, 1848–49-ben honvéd, 1849-ben állítólag hadnagy. Emigrál, 1851-ben Kossuth megbízásából agitál a besorozott honvédek körében, de az osztrák hatóságok elfogják és kivégzik.[VISSZA]

  163. Nelson, amerikai tengerész hadnagy, a Mississippi gőzös tisztje, Kossuth egyik amerikai bizalmasa.[VISSZA]

  164. Végleges intézkedésekért.[VISSZA]

  165. Esélyünk.[VISSZA]

  166. Szélhámosok.[VISSZA]

  167. Pénzügyminiszterrel.[VISSZA]

  168. Benyomásai döntésre fogják késztetni.[VISSZA]

  169. Azonnali.[VISSZA]

  170. Alapozhassam.[VISSZA]

  171. Előszobai.[VISSZA]

  172. Helyesen: raisonmente – újságokoskodástól.[VISSZA]

  173. Államcsíny, ti. Louis Bonaparte köztársasági elnök 1851. december 2-i katonai hatalomátvétele.[VISSZA]

  174. Ellenzék.[VISSZA]

  175. A későbbi angol Liberális Párt elnevezése a XVII. század végétől a XIX. század közepéig.[VISSZA]

  176. Mazzini, Giuseppe (1805–1872) olasz politikus, forradalmár, a Giovine Itália (Ifjú Olaszország) nevű szervezet megalapítója.[VISSZA]

  177. Csak nekem rendelheti alá magát.[VISSZA]

  178. Számításaiknak.[VISSZA]

  179. Hadrend, itt a pillanatnyi helyzetet jelenti.[VISSZA]

  180. Rendelkezéseire, utasításaira.[VISSZA]

  181. Határozott.[VISSZA]

  182. Ez a mondat Kossuth Lajos saját kezű írása.[VISSZA]

  183. Vékey Zsigmond.[VISSZA]

  184. Kossuth egyedüli felhatalmazását a magyar néptől kapta, s amíg Kossuth Magyarországon kívül tartózkodik, a népnek az emigrációnak kell lennie, s az emigráció majd jól meggondolja, vajon helyesli-e Kossuth intézkedéseit, s ha nem, akkor megtagadják őt és nem ismerik el vezetőjüknek.[VISSZA]

  185. Lemmi, Adriano (1822–1906) olasz kereskedő. Kossuth titkára angliai és amerikai útján.[VISSZA]

  186. Az üdvözlés Kossuth Lajos saját kezű írása.[VISSZA]

  187. 1851. október 23-án.[VISSZA]

  188. Kossuthnak az emigráció képviselői előtt mondott beszédei szövegszerűen nem maradtak fenn, de ismertetik őket pld. Mednyánszky Sándor Klapka Györgyhöz intézett 1851. november 3–6-i és 20-i levelei. Közli őket Klapka György: Emlékeimből. S. a. r. Katona Tamás. Bp., 1986. 293–297. és 304–307. o.[VISSZA]

  189. Megegyezés, tárgyalás.[VISSZA]

  190. Területéből.[VISSZA]

  191. Engedmény.[VISSZA]

  192. Általános választójogon alapuló köztársaság.[VISSZA]

  193. Tanok, tudományos elméletek.[VISSZA]

  194. Rendelkezésére.[VISSZA]

  195. Létfenntartásukról, szükségleteikről.[VISSZA]

  196. Svájci.[VISSZA]

  197. Kemény Farkas báró, honvéd ezredes 1852. január 5-én hunyt el Londonban.[VISSZA]

  198. Tekintélyem, befolyásom.[VISSZA]

  199. Megtagadni.[VISSZA]

  200. Hajnik Pál (1808–1864), képviselő, 1848-ban a belügyminisztérium tanácsosa, az országos rendőri hivatal, majd a belügyminisztérium rendőri osztálya vezetője, 1849. máj. 3-tól ismét s rendőri osztály igazgatója, 9-től a központi országos rendőrség vezetője. Emigrál, 1858-ban hazatér, 1861-ben Vác város képviselője.[VISSZA]

  201. Alárendeltséget, engedelmességet.[VISSZA]

  202. Rendelkezhet, intézkedhet.[VISSZA]

  203. Kossuth utalása: Szemere és Batthyány 1852-ben több cikket is tettek közzé Kossuth ellen a Timesban, a Morning Courier and New York Enquirerben és az Examinerben. Közli őket Jánossy Dénes II/2. k. 158–171., 290–294. és 463–476. o.[VISSZA]

  204. Zavar.[VISSZA]

  205. Közli Jánossy Dénes II/2. k. 410–415. o.[VISSZA]

  206. Rendeltetésre, küldetésre.[VISSZA]

  207. Keletre.[VISSZA]

  208. Olvashatatlan név.[VISSZA]

  209. Kísérletekre, próbákra.[VISSZA]

  210. Vetter Antal (1803–1882), cs. kir. alezredes a 37. (Máriássy) gyalogezredben, szept. 22-től honvéd alezredes, nov. 5-től vezérőrnagy, Kiss Ernő távollétében a bánsági csapatok főparancsnoka, majd a honvéd vezérkar szervezője. 1849. márc. 8-tól altábornagy, március 30-ig a fősereg fővezére, a hónap végén megbetegszik. 1849. jún. 7-től a déli hadsereg fővezére. Emigrál, tevékenyen részt vesz az emigráció munkájában. A kiegyezés után hazatér és közreműködik az új magyar honvédség létrehozásában.[VISSZA]

  211. Zavar.[VISSZA]

  212. Mogyoródy (Kaiser) Adolf (1824–1908), honvéd hadnagy, 1859-től az olaszországi magyar légió őrnagya és parancsnoka, 1860-tól alezredese, 1861-ben kilép, majd az acqui-i tiszti telep parancsnoka lesz, 1866-ban a poroszországi magyar légió parancsnoka.[VISSZA]

  213. Helyesen: Newman, Francis W., angol egyetemi tanár, Kossuth válogatott beszédeinek kiadója.[VISSZA]

  214. Összeg.[VISSZA]

  215. Bizottság, bizottmány.[VISSZA]

  216. Kijelölt, kiszemelt.[VISSZA]

  217. Meszlényi Rudolfné Kossuth Zsuzsanna (1817–1854) 1849. áprilisától országos főápolónő, majd a vereség után elfogják, és csak 6 havi fogság után bocsátják szabadon. 1850-ben Pesten iskolát nyit, azonban csakhamar eltiltják, egy függetlenségi összeesküvésben való részvétele miatt ismét elfogják, 1852-ig Bécsben tartják, majd kiengedik külföldre.[VISSZA]

  218. Kingsland polgármesternél.[VISSZA]

  219. Bethlen Gergely gróf (1810/1812–1867) honvéd ezredes. A szabadságharcot az erdélyi hadseregben küzdi végig, majd Franciaországba emigrál. Az olaszországi magyar légióban, majd a piemonti hadseregben szolgál, végül a poroszországi magyar légió tagja. A kiegyezés után hazatér.[VISSZA]

  220. Keletre.[VISSZA]

  221. Gál Sándorné Benkő Polixénia.[VISSZA]

  222. Idzikowski, Tadeusz (1793-1858k.) Részt vesz a napóleoni háborúkban, majd az 1830/31-es lengyel felkelésben, később a belga hadseregben szolgál. 1848 őszén áll magyar szolgálatba, a lengyel légióban folyamatosan szolgálva végül alezredes lesz. Kossuth már Vidinben lépteti elő ezredessé. 1852-től Londonban él, a krími háborúban a török hadseregben szolgál.[VISSZA]

  223. Címe.[VISSZA]

  224. Csempészáru.[VISSZA]

  225. Elnyelő, felszívó.[VISSZA]

  226. Kossuth 1852. március 6-án Louisville-ben a külpolitika fontosságáról és Anglia erősítésének szükségességéről mondott beszédét közli Francis W. Newman ed.: Select Speeches of Kossuth. London, 1853., New York, 1854. 259–267. o.[VISSZA]

  227. Grisza Ágoston (1818–1884) honvéd százados. A szabadságharc előtt katona, majd uradalmi gazdatiszt. 1848 nyarán beáll a honvédseregbe és különböző honvédzászlóaljakban szolgál Komárom feladásáig. Emigrál. Angliában, az Egyesült Államokban él, majd 1871-ben hazatér.[VISSZA]

  228. Úriember.[VISSZA]

  229. Rózsafi (Ruzitska) Mátyás (1828–1893), papnövendék, 1848–49-ben újságíró, a Komáromi Értesítő szerkesztője, 1849-ben emigrál, 1851-ben hazatér, elfogják, de megszökik. Részt vesz az amerikai polgárháborúban, haláláig Washingtonban él.[VISSZA]

  230. A levél a Gálnéra vonatkozó utalás alapján datálható.[VISSZA]

  231. Törvényhozást.[VISSZA]

  232. A szöveg ezeken a részeken elmosódott.[VISSZA]

  233. Valóban, tényleg.[VISSZA]

  234. Ügyvivő.[VISSZA]

  235. Jótéteménye, kedvezménye.[VISSZA]

  236. Tiltakozás.[VISSZA]

  237. Semlegességi törvénynek.[VISSZA]

  238. Visszaküldés nélkül.[VISSZA]

  239. Hülsemann. – Schwarzenberg osztrák miniszterelnök utasítására több ízben is tiltakozott az amerikai kormánynál Kossuth fogadtatása, így pld. Daniel Webster külügyminiszternek a Kossuth tiszteletére adott kongresszusi lakomán mondott beszéde miatt. Miután az amerikai kormány nem volt hajlandó az osztrák fél által javasolt válaszjegyzéket elfogadni, Hülsemann április végén elhagyta Washingtont. A képviseletet Belmont New York-i főkonzul vette át tőle.[VISSZA]

  240. Megszervezve.[VISSZA]

  241. Íme, minden a jelenért.[VISSZA]

  242. Államcsíny.[VISSZA]

  243. Bizalmas dolgok.[VISSZA]

  244. Bizalmasan.[VISSZA]

  245. Andrássy Gyula, id., gróf (1823–1890), liberális politikus, 1847–48-ban Zemplén vármegye országgyűlési követe, 1848–49-ben főispánja, honvéd ezredes, a Szemere-kormány konstantinápolyi megbízottja. Emigrál, távollétében halálra ítélik. Az 1858-ban hazatér, 1867-től magyar miniszterelnök, 1871-től a Monarchia közös külügyminisztere.[VISSZA]

  246. Teleki László, gróf (1811–1861), reformpolitikus, a Batthyány-kormány, az Országos Honvédelmi Bizottmány, majd a Szemere-kormány párizsi megbízottja. 1859-től a Magyar Nemzeti Igazgatóság tagja, 1860-ban Drezdában letartóztatják, 1861-ben a Határozati Párt vezetője, öngyilkos lesz.[VISSZA]

  247. Bizottsági gyűlés.[VISSZA]

  248. Helyzet, körülmény.[VISSZA]

  249. Itt: a legbecstelenebb összeesküvésben.[VISSZA]

  250. A papír ezen a részen szakadt.[VISSZA]

  251. Cobden, Richard (1804–1865), angol radikális képviselő, a magyar ügy támogatója, a szabad kereskedelem elvének szószólója.[VISSZA]

  252. A levél szövege csak eddig van őrizetünkben.[VISSZA]

  253. Törvényhozás.[VISSZA]

  254. Határozatok.[VISSZA]

  255. Átkelést, átutazást.[VISSZA]

  256. Polgármester.[VISSZA]

  257. Másodpéldánya.[VISSZA]

  258. Címzett.[VISSZA]

  259. Másodpéldányokat.[VISSZA]

  260. Szamosynak.[VISSZA]

  261. Másnak.[VISSZA]

  262. Bizalmas, titkos.[VISSZA]

  263. Cselszövőket.[VISSZA]

  264. Elnöki jelöléseket.[VISSZA]

  265. A kérdések pillanatnyi, nem gyökeres megoldása.[VISSZA]

  266. Futár, hírnök.[VISSZA]

  267. Figyelmessy Fülöp (1822–1907) honvéd százados. Huszártisztként szolgálja végig a szabadságharcot. Emigrál. Kossuth őrnaggyá nevezi ki és a hazai ellenállás szervezésével bízza meg. Miután szervezkedését felderítik, ismét emigrációba kényszerül. Később az olaszországi magyar légióban alezredesként, az amerikai polgárháborúban az északiak oldalán ezredesként szolgál. 1864-ben a haditörvényszék elnöke, majd az Egyesült Államok közép-amerikai konzulja.[VISSZA]

  268. Bizonytalan olvasatú név.[VISSZA]

  269. Massingberd, Algernon, angol gárdatiszt.[VISSZA]

  270. Valószínűleg Mazzini.[VISSZA]

  271. E sorok átadója tőlem érkezik. Végleges megegyezést óhajtok a horvát–szlavón hazafiakkal. Csak jöjjenek. Egy megbeszélés mindent leegyszerűsít. Közös harcot óhajtok a közös elnyomás ellen. Akarjanak a horvát barátok szövetkezni a magyar köztársasággal, akarják saját maguk megválasztani a feltételeket, akarjanak teljesen elszakadni Magyarországtól, és akarjanak független állammá lenni – erre is hajlandó vagyok –, de legyen közös harc és a közös zsarnokság ellen! Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!![VISSZA]

  272. Sacchi, Gustavo, fegyverkereskedő.[VISSZA]

  273. A tulajdonos nevére szóló kamatozó kötvény.[VISSZA]

  274. Bizottság, bizottmány.[VISSZA]

  275. Gazdasági altiszt.[VISSZA]

  276. Végrehajtatni.[VISSZA]

  277. Foresti, E. Felice, olasz emigráns, Mazzini barátja.[VISSZA]

  278. Valószínűleg William C. Russell, Kossuth egyik New York-i barátja.[VISSZA]

  279. Egyesült Államokban.[VISSZA]

  280. Kmety György (1813–1865), cs. kir. főhadnagy a 19. (Schwarzenberg) gyalogezredben, 1848. okt. 19-től honvéd százados, okt. 30-tól őrnagy, dec. 20-tól alezredes, dandár-, 1849. febr. közepétől hadosztályparancsnok, ápr. 14-től ezredes, jún. 26-tól vezérőrnagy, a 15. önálló hadosztály parancsnoka. Emigrál, Iszmail pasa néven török tábornok lesz.[VISSZA]

  281. Thuolt István (1826–1893), cs. kir. hadapród a 9. (Miklós) huszárezredben, 1848. aug. 19-től Bihar megyei nemzetőr főhadnagy, nov. 24-től az 55. honvédzászlóalj főhadnagya, 1849. márc. 25-től századosa. Júl. 20-án az orosz csapatok zászlóaljával Havasalföldre szorítják, a török csapatok előtt teszik le a fegyvert. 1851-től Bostonban él, 1866-ban hazatér, később országgyűlési képviselő.[VISSZA]

  282. Itt: kocsisnak.[VISSZA]

  283. Mellette Asbóth s. k. megjegyzése. Az első szó olvashatatlan, ezt követően „1100 dollár”.[VISSZA]

  284. George Sanders, a New York i Democratic Review szerkesztője.[VISSZA]

  285. Howe, Samuel Griedley, bostoni orvos, Kossuth barátja.[VISSZA]

  286. Helyesen: George Sanders, a New York-i Democratic Review szerkesztője.[VISSZA]

  287. Elintézni.[VISSZA]

  288. Bizottság, bizottmány.[VISSZA]

  289. Pótlásra.[VISSZA]

  290. Címére.[VISSZA]

  291. Ajánljon.[VISSZA]

  292. Kereteket, állománytáblákat.[VISSZA]

  293. Jelöltessenek ki.[VISSZA]

  294. Zászlóalj segédtisztek.[VISSZA]

  295. A dandár vezérkarához.[VISSZA]

  296. Gustav Nikolaus Tiedemann, a badeni forradalomban Franz Siegel tábornok segédtisztje, az Egyesült Államokban nyomdászként helyezkedik el.[VISSZA]

  297. Rendeltetési.[VISSZA]

  298. Zsulavszky Zsigmond és felesége, Kossuth Emília (1812–1860), Kossuth húga.[VISSZA]

  299. Üzleti élet.[VISSZA]

  300. Spelletich Bódog (1815–1890), ügyvéd, 1848–49-ben Szabadka város képviselője, 1848. szeptember 17-től Szabadka, Zombor és Újvidék honvédtoborzási biztosa, 1849. február 12-től április 10-ig Szabadka és környéke segédkormánybiztosa. Emigrál, 1866-ban hazatér.[VISSZA]

  301. Eredményét.[VISSZA]

  302. Hitchcock, Alexander, amerikai fegyverszállító.[VISSZA]

  303. Gallarati, Achille, olasz kapitány. A kettejük között 1852. július 13-án kötött fegyverszállítási szerződést közli Jánossy Dénes II/2. k. 934. o.[VISSZA]

  304. Torinóban.[VISSZA]

  305. Károly Albert (1798–1849), 1831-től Piemont és Szardínia királya, az 1849. március 23-i novarai vereség után lemond, s még ebben az évben Oportóban meghal.[VISSZA]

  306. Szállított.[VISSZA]

  307. László Károly (1815–1894), mérnök, 1848–49-ben honvéd tüzér, 1849. május 14-től hadnagy. Emigrál, az emigrációban 1850–52-ben Kossuth titkára, később mérnök az Egyesült Államokban, 1867-ben hazatér. – Naplója a szabadságharc és az emigráció történetének értékes forrása. László Károly: Naplótöredék az 1849-iki menekülteket, internáltakat, különösen Kossuthot és környezetét illetőleg Törökországban és az Amerikai Egyesült Államokban, Bp., 1887.; László Károly: Katonai életemből. Napló, 1848. szept. 25-e és 1851. szept. 10-e között. Sajtó alá rendezte Pordán Ildikó. Bp., 2001.[VISSZA]

  308. Átmérőt.[VISSZA]

  309. Csaló, szélhámos.[VISSZA]

  310. Milyen jogon.[VISSZA]

  311. Másolatát.[VISSZA]

  312. Közlékeny, beszédes.[VISSZA]

  313. Semmi előzékenység, ne én keressek, hanem engem keressenek.[VISSZA]

  314. Bizalmaskodást, tolakodást.[VISSZA]

  315. Megcsalni.[VISSZA]

  316. A törvényesség védelmezője.[VISSZA]

  317. Beavatkozni.[VISSZA]

  318. Zavarát, kényelmetlenségét.[VISSZA]

  319. Persigny, Jean Gilbert (1808–1872), londoni francia követ, majd 1860 és 1863 között francia belügyminiszter.[VISSZA]

  320. Feltehetően Batthyány Kázmér és Szemere Bertalan.[VISSZA]

  321. Elhatározott, eldöntött.[VISSZA]

  322. Rendelkezésük, intézkedésük.[VISSZA]

  323. Jó kimenetellel, jó véggel.[VISSZA]

  324. A hiányzó betűnél lyukas a papír.[VISSZA]

  325. Kiss ezredes nagy fáradságot vesz, hogy tagadja a kibékülését. B-nál tett látogatása kudarcot vallott.[VISSZA]

  326. Buzgó cselszövőkkel.[VISSZA]

  327. A New York Herald.[VISSZA]

  328. Állománytáblákat.[VISSZA]

  329. Bíró (Richter) Ede (1806–1871), cs. kir. főszázados, a szabadságharcban honvéd őrnagy, 1849. július 20-án alakulatával Havasalföldre szorítják, előbb Törökországban, majd 1851-től az Egyesült Államokban él, 1857-ben hazatér, fogságot szenved.[VISSZA]

  330. Egyoldalú.[VISSZA]

  331. A szó kétszer szerepel, valószínűleg elírás.[VISSZA]

  332. Bizalmas.[VISSZA]

  333. Felmenteni magát alóla.[VISSZA]

  334. Betű szerint.[VISSZA]

  335. Vezérkarhoz.[VISSZA]

  336. Draper, Simeon, a New York-i magyar segélybizottság tagja.[VISSZA]

  337. Hajnik már 1852. július 18–20-án Kossuthhoz írott levelében beszámolt Zsulavszkynak és feleségének az iowai letelepedéssel kapcsolatos idegenkedéséről. Közli Jánossy Dénes II/2. k. 950–954. o.[VISSZA]

  338. Majthényi (Maithényi) József, báró (1814–1888), 1848-ban Baranya megye követe, majd alispánja, a felsőház tagja. Emigrál, 1867-ben hazatér.[VISSZA]

  339. Varga Ferenc, Torontál megye alispánja.[VISSZA]

  340. Száműzték.[VISSZA]

  341. A befektetett tőkét.[VISSZA]

  342. Vagy Sedgwick, Theodor, a New York-i magyar segélybizottság tagja, vagy William Ellery Sedgwick, Kossuth egyik New York-i barátja.[VISSZA]

  343. És ott lakni nem is szándékozó.[VISSZA]

  344. Szedlák Mátyás (1820–1896 után), önkéntes a 10. honvédzászlóaljban, 1849. július 12-től tüzér hadnagy, emigrál, 1852-ben hazatér, vizsgálati fogságot szenved, 1855–56-ban ismét emigrációban él.[VISSZA]

  345. A levelet az 1852. október 22-i levél utalásai alapján lehet datálni.[VISSZA]

  346. A levél eleje olvashatatlan, ezért csak az első mondatot, valamint az első oldal végétől tudjuk közölni.[VISSZA]

  347. Tervezett.[VISSZA]

  348. Javasolnék.[VISSZA]

  349. Számtani rend.[VISSZA]

  350. Ezeknél a soroknál a papír sérült, vagy a szöveg olvashatatlan.[VISSZA]

  351. Egyesült erővel.[VISSZA]

  352. Döntő.[VISSZA]

  353. Kamattal.[VISSZA]

  354. A papír sérült.[VISSZA]

  355. Helyesen: Henningsen, Charles Frederick (1815–1877), angol újságíró és kalandor, (álneve: Hamilton Thompson) 1849 őszétől Kossuth bizalmasa, Komárom kiszemelt parancsnoka, az amerikai polgárháborúban a déliek oldalán harcol.[VISSZA]

  356. Rendelkezésére.[VISSZA]

  357. Szuronyos puskáinkat.[VISSZA]

  358. Hosszú csövű puska.[VISSZA]

  359. Kozlay Jenő (Ödön, János) (1827/28–1883), joghallgató, 1849. február 6-tól honvéd hadnagy, szeptember 22-től főhadnagy, emigrál, az amerikai polgárháborúban dandártábornok.[VISSZA]

  360. Olvasmányom.[VISSZA]

  361. Intézkedtem.[VISSZA]

  362. Üzleti.[VISSZA]

  363. Emberbaráti alapítvánnyal.[VISSZA]

  364. Ti. Duschek Ferenc pénzügyminiszter.[VISSZA]

  365. Valószínűleg vasúti részvényeket.[VISSZA]

  366. Utánfizetni.[VISSZA]

  367. Százalékot.[VISSZA]

  368. Árfolyama.[VISSZA]

  369. Váltóleszámítolás.[VISSZA]

  370. A datálást a Weidenbachra és Calimachira vonatkozó, az 1852. október 22-i levélben található utalások, valamint a következő, október 20-i levél segíti elő.[VISSZA]

  371. Küldtem el.[VISSZA]

  372. Megerősíteni.[VISSZA]

  373. Kibocsáttatott.[VISSZA]

  374. Szavatolta.[VISSZA]

  375. Szultáni parancsot.[VISSZA]

  376. Érhetünk el sikert.[VISSZA]

  377. Levelezőm.[VISSZA]

  378. Hűtlen kezelés.[VISSZA]

  379. Táviratozni.[VISSZA]

  380. Részleteket.[VISSZA]

  381. Igen.[VISSZA]

  382. Határozottan nem.[VISSZA]

  383. Semmi bizonyos, de úgy látszik, hogy igen, vagy nem.[VISSZA]

  384. Nem tudnak róla semmit.[VISSZA]

  385. Nem akarnak róla tudni semmit.[VISSZA]

  386. Nem akarnak semmit mondani.[VISSZA]

  387. Feltehetően a párizsi török követ.[VISSZA]

  388. A levél szakadt, egy szó hiányzik.[VISSZA]

  389. Aláírta.[VISSZA]

  390. Közvetítette.[VISSZA]

  391. Az okmány található (vagy nem létezik), alá van írva S. (szultán), vagy M. (miniszter), vagy A. C. (Calimachi nagykövet) által.[VISSZA]

  392. Üresen.[VISSZA]

  393. Titkár attasé.[VISSZA]

  394. Két példányban.[VISSZA]

  395. Közlékeny.[VISSZA]

  396. Küldd el a bölcset.[VISSZA]

  397. Rendőri hivatalban.[VISSZA]

  398. Szabadkőműves.[VISSZA]

  399. Testvériség, ti. a szabadkőművesek testvérisége.[VISSZA]

  400. Október 20-a valóban szerda volt ebben az évben.[VISSZA]

  401. Lásd az előző levelet is![VISSZA]

  402. Keleten.[VISSZA]

  403. Mindenáron.[VISSZA]

  404. Táviratot.[VISSZA]

  405. Broad utcai címre.[VISSZA]

  406. Részletes.[VISSZA]

  407. Megvan-e.[VISSZA]

  408. Vagy megerősítette, vagy engedélyezte.[VISSZA]

  409. Alapvető.[VISSZA]

  410. Az első ajánlat elfogadva (ha ratifikálta), engedélyezve (ha engedélyezte).[VISSZA]

  411. Szabott ár.[VISSZA]

  412. Megbízottunk a pénzügyminiszter és a külügyminiszter útján rendezte az ügyet.[VISSZA]

  413. A régi megbízottat alkalmazták.[VISSZA]

  414. Összeköttetései.[VISSZA]

  415. Távírón továbbított távirat.[VISSZA]

  416. Kapcsolatban lehessünk.[VISSZA]

  417. Címet.[VISSZA]

  418. Ezeknél a soroknál a papír egy része hiányzik.[VISSZA]

  419. Elintézze.[VISSZA]

  420. Késedelem nélkül, azonnal.[VISSZA]

  421. Cím. A nevek valószínűleg álnevek.[VISSZA]

  422. Követségeknél.[VISSZA]

  423. Sikerül.[VISSZA]

  424. Bizalmas.[VISSZA]

  425. Személynél.[VISSZA]

  426. A szabadkőműves testvériség. – Kossuthot amerikai útja során 1852. február 20-án Cincinnatiben felvették az ottani szabadkőműves páholyba.[VISSZA]

  427. Szerencsétlen ördögi kör.[VISSZA]

  428. Egyensúlyát.[VISSZA]

  429. Ragaszkodásuk.[VISSZA]

  430. Becsapnak.[VISSZA]

  431. Szabó Pál, fiumei kereskedő, 1844-ben a Magyar Kereskedelmi Társaság igazgatója, a Társaság csődje miatt 1846-ban Párizsba emigrál, itt nevét Boldinire (Boldényi) változtatja, 1850-ben könyvet jelentet meg Magyarországról, 1856-ban a Szemere Bertalan által rábízott pénzzel Amerikába szökik.[VISSZA]

  432. Közvetlenül.[VISSZA]

  433. Bankár.[VISSZA]

  434. Pénzügyi.[VISSZA]

  435. Ennél a bekezdésnél papír szakadt, illetve egy része hiányzik.[VISSZA]

  436. A rejtjelet.[VISSZA]

  437. Kijelölésére.[VISSZA]

  438. A gyakorlat.[VISSZA]

  439. Azt mondja, hogy.[VISSZA]

  440. Biankó megbízást.[VISSZA]

  441. Calimachi, párizsi török követ.[VISSZA]

  442. Elmozdították vagy lemondott.[VISSZA]

  443. Jacques bizonyosan elmegy, nem maradhat.[VISSZA]

  444. Nem fog maradni.[VISSZA]

  445. Ténylegesen.[VISSZA]

  446. Casselmann Keresztély honvéd százados. 1848 őszétől a világosi fegyverletételig szolgál mint szekerészkari tiszt. Az Egyesült Államokba emigrál.[VISSZA]

  447. Levelező.[VISSZA]

  448. Pont.[VISSZA]

  449. Érdekelté tegye.[VISSZA]

  450. Fornet Kornél (1818–1894), kincstári mérnök, 1848-ban utász közvitéz, 1849. febr. 14-től hadnagy, márc. 1-jétől főhadnagy, ápr. 30-tól százados, júniustól őrnagy, a Kazinczy-hadosztály utászkari parancsnoka. Emigrál, az amerikai polgárháborúban ezredes.[VISSZA]

  451. Talán Sándor Ferenc, a 85. honvédzászlóalj volt hadnagya. A szabadságharc után Amerikába emigrál.[VISSZA]

  452. Talán Fockner, Josef (1800–1883), kilépett cs. kir. hadnagy, 1848-ban nemzetőr százados, majd honvéd főhadnagy, 1849. januárjától százados, június 21-től őrnagy. Emigrál, Kossuth alezredessé lépteti elő Sumlán, 1851-től az Egyesült Államokban él, 1859-ben hazatér.[VISSZA]

  453. Címét.[VISSZA]

  454. Nyomdászat.[VISSZA]

  455. Fuvarlevél.[VISSZA]

  456. Elküldött.[VISSZA]

  457. A levél dátuma az 1852. október 19-i, 20-i és 22-i levélből, valamint abból állapítható meg, hogy október 25. 1852-ben hétfőre esett.[VISSZA]

  458. A levél vége hiányzik.[VISSZA]

  459. A datálást az október 19-i, 20-i és 22-i levelek segítik elő.[VISSZA]

  460. Folyó ügyekkel.[VISSZA]

  461. Táviratot.[VISSZA]

  462. Ti. Calimachi nagykövet.[VISSZA]

  463. Azaz a szultán.[VISSZA]

  464. A „dohány” szót képletesen használta Kossuth.[VISSZA]

  465. „Ő beteg” angol és francia nyelven.[VISSZA]

  466. „Fizet nekem” német nyelven.[VISSZA]

  467. 1% jelent 100 angol fontot, 1½% jelent 150 angol fontot.[VISSZA]

  468. A levél az előző levél alapján datálható.[VISSZA]

  469. A levél utolsó bekezdésében Kossuth említést tesz anyja halálának híréről, amely hír azonban valótlannak bizonyult. Kossuth anyja 1853. januárjában halt meg Brüsszelben, tehát e levélnek még 1853 előtt kellett íródnia. A Kiss Miklós számozott leveleire való utalás alapján is 1852 novemberére kell datálnunk a levelet.[VISSZA]

  470. Megbízhatóan, hitelesen.[VISSZA]

  471. Tanácshatározat.[VISSZA]

  472. Anyagilag.[VISSZA]

  473. Befejezett tények.[VISSZA]

  474. Valószínűleg Giuseppe Mazzini.[VISSZA]

  475. Tudniillik fegyveres felkelés.[VISSZA]

  476. Kétségbeesése.[VISSZA]

  477. Részvényei.[VISSZA]

  478. Kalandor, szerencselovag.[VISSZA]

  479. Itt: alkalom.[VISSZA]

  480. Flectere si nequeam Superos, Acheronta movebo. Vergilius sorok, jelentésük: Ha az égiek nem segítenek, a poklot hívom segítségül.[VISSZA]

  481. Arra az esetre, ha.[VISSZA]

  482. Rendelkezésére.[VISSZA]

  483. Méltatlankodás.[VISSZA]

  484. Kétségbeesett.[VISSZA]

  485. Futárok.[VISSZA]

  486. A legrosszabb esetben.[VISSZA]

  487. Ludvigh János (1812–1870) jogász, 1848–49-ben országgyűlési képviselő, majd kormánybiztos. 1849. júniusban a Hétszemélyes Tábla bírájává nevezik ki, de állását nem foglalhatja el. A világosi fegyverletétel után bujkál, majd 1850-ben Galícián át Németországba menekül. A pesti cs. kir. haditörvényszék „in effigie” halálra ítéli. Családjával Brüsszelben él. 1867 után hazatér.[VISSZA]

  488. Boros Sándor, Győr megyei nemzetőr százados, 1849 nyarán ő kísérte a Dunántúlon Kossuth gyermekeit.[VISSZA]

  489. Jelképesen.[VISSZA]

  490. A Kossuth által 1853. május 1-jén Asbóth pályafutásáról és érdemeiről kiállított bizonyítványt angol eredetiben és magyar fordításban közli: Adalékok. 103–109. o.[VISSZA]

  491. Ihász Dániel (1813–1882), cs. kir. hadnagy, 1848. június 13-tól honvéd főhadnagy a 7., szeptember 27-től százados a 13., november 25-től őrnagy az 55. honvédzászlóaljban. 1849. április 24-től alezredes, a verestoronyi dandár parancsnoka. Az oroszok 1849. július 20-án csapataival Havasalföldre szorítják. 1859-től az olaszországi magyar légió ezredese, 1861–1862-ben parancsnoka, majd haláláig Kossuth személyi titkára.[VISSZA]

  492. Utaljak ki.[VISSZA]

  493. Elismervénye a kifizetésről.[VISSZA]

  494. Rejtély.[VISSZA]

  495. George Law, amerikai nagyvállalkozó.[VISSZA]

  496. Bizottság, egyesület.[VISSZA]

  497. Waigli Vilmos, uradalmi gazdatiszt, 1848-ban honvéd főhadnagy, 1849-ben százados, Sumlában és Kütahyában Kossuth testőrségének tagja, 1851-ben az Egyesült Államokban telepszik le.[VISSZA]

  498. Létfenntartást.[VISSZA]

  499. Ráfogásra, valakinek tulajdonításra.[VISSZA]

  500. A levelet feltehetően 1853. október 17-én írta Kossuth. Ebben az időben már napirenden volt az orosz–török nyílt katonai összeütközés. Kossuth a levél harmadik bekezdésében Ausztria színvallását várja a háborús konfliktus esetére.[VISSZA]

  501. Omer pasa (1806–1871), török hadvezér, eredeti neve Lotos Mihály. Mint az ogulini határőrezred hadapródja szökik meg 1828-ban alakulatától. Mohamedán hitre tér és magas katonai funkciókat tölt be. 1868–69-ben hadügyminiszter.[VISSZA]

  502. Iliński, Antoni Aleksander (1814–1861). Lengyel származású, az 1830–31-es felkelésben hadnagyként vesz részt. 1841-től a török hadseregben szolgál. 1849 májusában szolgálatra jelentkezik Bemnél, a szabadságharc végén már alezredes. Később tábornok a török hadseregben.[VISSZA]

  503. Feltehetően a párizsi török követ.[VISSZA]

  504. Bizalmasan.[VISSZA]

  505. Elszigetelt keleti.[VISSZA]

  506. Általánosítani.[VISSZA]

  507. Semlegességet színlelni.[VISSZA]

  508. Támogatni.[VISSZA]

  509. Rajnánál.[VISSZA]

  510. Államférfiak.[VISSZA]

  511. Herceg úr.[VISSZA]

  512. Szóbelileg, beszélgetés közben.[VISSZA]

  513. Rendelkezésekben.[VISSZA]

  514. Gorcsakov, Mihail Dmitrijevics, herceg (1793–1861), tüzérségi tábornok, 1849-ben a működő hadsereg vezérkari főnöke, 1856-tól a Lengyel Királyság főkormányzója.[VISSZA]

  515. Visszavonulási.[VISSZA]

  516. Semlegességét.[VISSZA]

  517. Erkölcsi felsőbbség, presztízs.[VISSZA]

  518. Napi érintkezésben.[VISSZA]

  519. Testületi.[VISSZA]

  520. Banki nyomólemez.[VISSZA]

  521. Egyesületnek.[VISSZA]

  522. Pénzügyi, vagyoni.[VISSZA]

  523. Lekötelezve.[VISSZA]

  524. Végleges.[VISSZA]

  525. A levél feltehetően 1853 decemberében íródott. Erre lehet következtetni a levél ötödik bekezdésében foglaltakból. 1853. november 30-án Nahimov orosz altengernagy Sinopénél a török hajóhad egy részét megsemmisítette. A bekezdés első mondata valószínűleg erre utal. December 21. 1853-ban valóban szerdára esett.[VISSZA]

  526. Eredményének.[VISSZA]

  527. A késedelem veszélyes.[VISSZA]

  528. Körülményeimben, helyzetemben.[VISSZA]

  529. Ellenkezőleg! Egy okkal több sietni, és egy eséllyel több a sikerre.[VISSZA]

  530. Keletre való utazás céljából.[VISSZA]

  531. Hogy az utasok hajóra szálljanak.[VISSZA]

  532. Kossuth levelének Asbóth által készített, német nyelvű, kivonatos, irónnal írott fordítását lásd HTM Kéziratos Emlékanyag-gyűjtemény 88.158.1/KE.419[VISSZA]

  533. Intézkedéseimre.[VISSZA]

  534. A fogalmazvány alapján közli: Adalékok. 98–100. o.[VISSZA]

  535. Elküldve.[VISSZA]

  536. Jóváhagyását.[VISSZA]

  537. Asbóth Boyle-nak szóló levelét a fogalmazvány alapján közli: Adalékok. 101–102. o.[VISSZA]

  538. Címezze.[VISSZA]

  539. Az Egyesült Államok londoni követének címe.[VISSZA]

  540. Ti. Keleten. Kossuth az orosz–török háború miatt abban reménykedett, hogy kelet felől térhet haza Magyarországra.[VISSZA]

  541. A szövegből kiderül, hogy abban az időszakban íródott, amikor a krími háborúba a szövetségesek (Franciaország és Anglia) még nem léptek be, tehát 1853. október vége és 1854. március 28. között.[VISSZA]

  542. Lehetőségre.[VISSZA]

  543. A francia kormány titkait.[VISSZA]

  544. Elgondoltam, elterveztem.[VISSZA]

  545. Álmodozó.[VISSZA]

  546. Haragomban.[VISSZA]

  547. És ne beszéljünk róla többet.[VISSZA]

  548. Eredmény.[VISSZA]

  549. A török nagyvezér székhelye, majd a török külügyminisztérium.[VISSZA]

  550. Befektetéssel.[VISSZA]

  551. Megrészegült a hatalomtól.[VISSZA]

  552. Illendőségének.[VISSZA]

  553. Általánosítja.[VISSZA]

  554. Jó.[VISSZA]

  555. Azok, akik megrészegülnek a hatalomtól.[VISSZA]

  556. Tárgyalni.[VISSZA]

  557. Hitelt.[VISSZA]

  558. Várható.[VISSZA]

  559. A Pulszky által nagybátyjától, Fejérváry Gábortól örökölt gyűjteményről van szó.[VISSZA]

  560. Számításaim részleteit.[VISSZA]

  561. Marhahúsevő.[VISSZA]

  562. Bevett árucikk.[VISSZA]

  563. Braniczki, Ksawery, gróf, lengyel emigráns.[VISSZA]

  564. Czartoryski, Adam Jerzy herceg (1770–1861), az 1830–31-es lengyel felkelés vezetője, majd az emigráció feje.[VISSZA]

  565. Ékszerével.[VISSZA]

  566. Jegyeztesse elő, kösse le.[VISSZA]

  567. Továbbíttassa.[VISSZA]

  568. Vagy: Raudigerrel.[VISSZA]

  569. Kísérletére.[VISSZA]

  570. Alkudozásokra.[VISSZA]

  571. Ajándékba.[VISSZA]

  572. Minié típusú karabélyt.[VISSZA]

  573. A levél előző lapjai hiányoznak. Valószínű datálását a Minié típusú karabélyra vonatkozó utalás segíti elő.[VISSZA]

  574. Kísérletek.[VISSZA]

  575. Tehát csökkentették a 12 fontos ágyú súlyát a 8 fontoséra, a 18 fontosét a 12 fontoséra.[VISSZA]

  576. Helyreállt a rendszeresített gyalogsági fegyverek feletti fölény aránya.[VISSZA]

  577. A jelentést a metzi kísérletekről.[VISSZA]

  578. A visszapattanások magassága.[VISSZA]

  579. A beesési szöggel.[VISSZA]

  580. Ágyútalpak.[VISSZA]

  581. A kocsiláda.[VISSZA]

  582. Vegyesen.[VISSZA]

  583. A tüzérparancsnokságon erről egy teljes szabályzatnak, kézikönyvnek és jelentésnek kell lenni.[VISSZA]

  584. Minié típusú karabélyt.[VISSZA]

  585. A valószínű datálásra lásd az előző két levél katonai jellegű utalásait.[VISSZA]

  586. Alapvető tüzérségi kézikönyv minden fegyvernemi katonaság használatára Deckertől (németül, ha lehetséges, ha nincs, francia fordításban).)[VISSZA]

  587. A gyalogság elméletének tára.[VISSZA]

  588. A lovasság elméletének tára.[VISSZA]

  589. A gyalogos altisztek teljes könyvtára.[VISSZA]

  590. Fougère-től A lovassági altisztek kézikönyvtára.[VISSZA]

  591. Utasítás a hidászok szolgálatáról.[VISSZA]

  592. Hussontól A gyalogos tisztek segédlete.[VISSZA]

  593. A csendőrség kézikönyve.[VISSZA]

  594. Szabályzat az egészségügyi tisztek használatáról.[VISSZA]

  595. Duboistól Az utasítás a segédtisztek kórházi szolgálatáról.[VISSZA]

  596. Guivettől A hadmérnök segédlete.[VISSZA]

  597. Határidőnapló a vezérkari tiszt urak számára a terepen való szolgálathoz.[VISSZA]

  598. Mindhárom fegyvernem harcászata Deckertől.[VISSZA]

  599. Birago: A hídkészletek kutatása.[VISSZA]

  600. Thiebault: A vezérkari szolgálatról.[VISSZA]

  601. Karády Ignác (?–1858), nyelvtanár, 1848-tól Kossuth gyermekeinek nevelője.[VISSZA]

  602. Attól függővé tenni.[VISSZA]

  603. Becstelenséget, gyalázatot.[VISSZA]

  604. Feltűnő botrány.[VISSZA]

  605. Kisebb rajtaütés.[VISSZA]

  606. Kétségbeesett, elkeseredett.[VISSZA]

  607. Őszinteségében.[VISSZA]

  608. Ha egyáltalán nem mámorosodtak volna meg a hatalomtól.[VISSZA]

  609. Osztály, hadosztály.[VISSZA]

  610. Tárgyalási komédia.[VISSZA]

  611. Hadsereg.[VISSZA]

  612. Újonc.[VISSZA]

  613. Csökkent.[VISSZA]

  614. A kívülről irányított államcsínyt.[VISSZA]

  615. Szélhámosság, hazugság.[VISSZA]

  616. Népi.[VISSZA]

  617. Akkor indíthassuk el, akkor robbanthassuk ki.[VISSZA]

  618. Schmidegg Kálmán, gróf (1827–1855), cs. kir. hadapród a 4. (Sándor) huszárezredben, 1848. szept. 24-től hadnagy, okt. 16-tól főhadnagy, 1849 jan. 1-jétől alszázados, később Görgei parancsőrtisztje. Emigrál.[VISSZA]

  619. Összejöveteleket.[VISSZA]

  620. Címeket.[VISSZA]

  621. Elküldés.[VISSZA]

  622. A levélnek csak első négy oldala van őrizetünkben. A teljes levelet közli Koltay-Kastner Jenő: Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez 1859. Szeged, 1949. 40–43. o.[VISSZA]

  623. És napirendi pontjai még nincsenek részletesen kidolgozva.[VISSZA]

  624. Az állás teljesen tarthatatlan.[VISSZA]

  625. Klapka levelét közli Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. I. k. Bp., 1880. 110. o.[VISSZA]

  626. A találkozót leírja Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. I. k. Bp., 1880. 99–109. o.[VISSZA]

  627. Röviden összefoglaljam.[VISSZA]

  628. Eredménye.[VISSZA]

  629. Be lesz vetve.[VISSZA]

  630. Titkos hátsó gondolat.[VISSZA]

  631. III. Napóleon francia császár.[VISSZA]

  632. Kossuth Ferenc (1841–1914), Kossuth Lajos fia, mérnök, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság titkára, 1894-ben hazatér, 1895-től képviselő, a Függetlenségi Párt elnöke, 1906 és 1910 között kereskedelmi miniszter.[VISSZA]

  633. Kossuth Lajos Tivadar (1844–1918), Kossuth fia.[VISSZA]

  634. Puky Miklós (1806–1887), Heves és Külső-Szolnok vármegye táblabírája, 1848–49-ben egyik képviselője, 1848. szeptemberétől 1849. januárjáig a megye honvédtoborzási, majd kormánybiztosa, 1849. január 29-től májusig Komárom város és megye kormánybiztosa. Emigrál, 1852-től többnyire Svájcban él, 1856-tól nyomdatulajdonos, 1867-ben hazatér, 1868-ban Heves és Külső-Szolnok vármegye alispánja és egyik képviselője.[VISSZA]

  635. Utazóláda.[VISSZA]

  636. Jegyet.[VISSZA]

  637. Az átadót (neve), aki Kossuth volt magyar kormányzó lovásza, Franciaországon keresztül Londonba küldetett gazdája néhány holmijával. A hatóságok ne akadályozzák. Turin, 1859. július. Figyelmessy őrnagy, Kossuth kormányzó szárnysegéde.[VISSZA]

  638. Ti. III. Napóleon császár.[VISSZA]

  639. Az 1859. július 11-én Villafrancában III. Napóleon és I. Ferenc József által megkötött fegyverszünettel.[VISSZA]

  640. Egyensúlyoz.[VISSZA]

  641. Múló, múlékony.[VISSZA]

  642. Viktor Emánuel, II. (1820–1878), Károly Albert piemonti–szárd király fia, 1849-től apja lemondása után piemonti–szárd király, 1861-től olasz király. Nevéhez fűződik Itália egyesítése.[VISSZA]

  643. Benyomás, hatás.[VISSZA]

  644. Míg valami adódni fog.[VISSZA]

  645. Befejezett tény.[VISSZA]

  646. Senki nem avatkozhatna be.[VISSZA]

  647. Lehetetlent kívánni lehet, de megcsinálni nem.[VISSZA]

  648. Fennhatósága.[VISSZA]

  649. Tartománynak.[VISSZA]

  650. Értelmetlenség, képtelenség.[VISSZA]

  651. Garibaldi, Giuseppe (1807–1882), olasz szabadságharcos, 1849-ben a Római Köztársaság védelmét irányítja, 1859-ben Észak-Itáliában szabadcsapatvezér, 1860-ban felszabadítja Szicíliát, tábornok, később képviselő.[VISSZA]

  652. Parancsnokolná.[VISSZA]

  653. Tartalékolni.[VISSZA]

  654. Kedvező alkalmak.[VISSZA]

  655. Bensőséges viszonyban.[VISSZA]

  656. Cavour, Camillo Benso di, gróf (1810–1861), olasz államférfi, piemonti miniszter, majd miniszterelnök, az egységes Itália egyik megalkotója.[VISSZA]

  657. Iránytűvel.[VISSZA]

  658. Szempont, tekintet.[VISSZA]

  659. A Magyar Nemzeti Igazgatóság: az emigráció 1859. május 6-án alakult vezető szerve. Elnöke: Kossuth Lajos, tagjai: Klapka György és Teleki László voltak. Az igazgatóság célja Magyarország felszabadítása volt, külföldi segítséggel. Az Igazgatóság egyik tagját, Teleki Lászlót 1860-ban Drezdában a rendőrség elfogta és kiszolgáltatta Ausztriának. Klapka György pedig 1862. június 6-án kelt, Kossuthhoz intézett levelében mondott le Magyar Nemzeti Igazgatóság-i tagságáról. Ezzel a Magyar Nemzeti Igazgatóság megszűnt. (Lásd: Kossuth Lajos: Irataim az emigráczióból. II. k. 728. o.)[VISSZA]

  660. Tájékoztatni.[VISSZA]

  661. Magatartásáról, viselkedéséről.[VISSZA]

  662. Itt: napi kapcsolatba lépni vele.[VISSZA]

  663. Firenzébe.[VISSZA]

  664. A parlamenti méltóságoknál, előkelőségeknél.[VISSZA]

  665. Ti. Jérôme Napóleon herceget.[VISSZA]

  666. Azonban ez az álláspont tarthatatlanná válik.[VISSZA]

  667. Kossuth 1859. december 4-i levelét kivonatosan közli Kossuth: Irataim II. k. 320–331. o.[VISSZA]

  668. Büntetőszázadok.[VISSZA]

  669. Addig is.[VISSZA]

  670. Biztosan.[VISSZA]

  671. Teleki 1859. december 10-én és 14-én írott leveleit közli Koltay-Kastner Jenő 156–163. o.[VISSZA]

  672. Thouvenel, Édouard Antoine (1819–1866) francia politikus. 1855 és 1860 között konstantinápolyi követ, 1860-tól 1862-ig külügyminiszter. Nemeskéri Kiss Miklós házassága révén sógorságba kerül vele. E kapcsolatot igyekezett Kossuth felhasználni a magyar ügyek kedvező irányítására.[VISSZA]

  673. Magától értetődő dolog.[VISSZA]

  674. Korunkban az események gyorsan gördülnek. Én most már nem hiszek a kongresszusban, de ettől az ügyek nem fognak rosszabbul menni, ellenkezőleg.[VISSZA]

  675. A bölcsnek kevés.[VISSZA]

  676. Valószínűleg Hajnik Pál azon két leveléről van szó, amelyeket kivonatosan közöl Kossuth: Irataim II. k. 54–56. o.[VISSZA]

  677. Égető kérdés.[VISSZA]

  678. Értékelni.[VISSZA]

  679. Deák Ferenc (1803–1876), a magyar liberális ellenzék egyik vezéralakja, Zala megye követe az 1832–1836., 1839–1840. évi országgyűlésen és 1848 tavaszán, 1848. április–szeptember között a Batthyány-kormány igazságügyminisztere, a zalaszentgróti kerület képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1861-ben és 1865 után országgyűlési képviselő. Az előbbi országgyűlésen a Felirati Párt, az utóbbin a kiegyezést tető alá hozó „Deák-párt” vezetője. Az ő nevéhez fűződik az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezés.[VISSZA]

  680. Sugalmazva, ihletve, ösztönözve.[VISSZA]

  681. Beavatkozás.[VISSZA]

  682. Kedvező alkalom.[VISSZA]

  683. Garanciákhoz ragaszkodnom.[VISSZA]

  684. Amint az ábra mutatja.[VISSZA]

  685. Hadsereg.[VISSZA]

  686. Felekezeti protestáns sérelmet.[VISSZA]

  687. Ítélőszéke.[VISSZA]

  688. Összejövetelek, gyűlések.[VISSZA]

  689. Megengedhetetlenségét, tűrhetetlenségét.[VISSZA]

  690. Protestáns sérelemmé.[VISSZA]

  691. Kiáltványa az óhaj.[VISSZA]

  692. Magától értetődően.[VISSZA]

  693. Csalást.[VISSZA]

  694. Utóirat.[VISSZA]

  695. Elhatározás kedvezőbb irányba való megváltoztatását.[VISSZA]

  696. Bizalmasan, igen bizalmasan.[VISSZA]

  697. Magyarország területi egysége, sértetlensége.[VISSZA]

  698. Alkotmányunknak, önkormányzatunknak.[VISSZA]

  699. A Habsburg-ház trónörökösödési jogát leányágra is érvényesítő törvény (1723).[VISSZA]

  700. Ténylegesen.[VISSZA]

  701. Mint alap gyakorlati tárgyalásra, megegyezésre.[VISSZA]

  702. Megcáfolja, visszavonja.[VISSZA]

  703. Gyanúba keveri, és politikailag ügyetlen.[VISSZA]

  704. Érv, bizonyíték.[VISSZA]

  705. Ügyintézés.[VISSZA]

  706. Kinyilatkoztatás, kijelentés.[VISSZA]

  707. Erről Jósika Miklós értesítette 1859. december 26-i levelében Kossuthot. Közli Kossuth: Irataim II. k. 286–288. o.[VISSZA]

  708. A lélek megmentésére.[VISSZA]

  709. Kérelem, kérvény.[VISSZA]

  710. Trónfosztást.[VISSZA]

  711. Királyi szentesítés.[VISSZA]

  712. Befolyásolni.[VISSZA]

  713. Megbízásból.[VISSZA]

  714. Lelkesedést gyilkoló átmeneti állapotban.[VISSZA]

  715. Ellenforradalomra.[VISSZA]

  716. Minden paraszt hercegpárti.[VISSZA]

  717. A külső beavatkozás megengedhetetlenségének.[VISSZA]

  718. A pápa és a kongresszus.[VISSZA]

  719. Átadni valakinek az érdem egy részét, amit egyedül is betakaríthatott volna.[VISSZA]

  720. Átka.[VISSZA]

  721. Ő a helyzet ura.[VISSZA]

  722. Mi sem könnyebb.[VISSZA]

  723. Feljegyzést.[VISSZA]

  724. Terület.[VISSZA]

  725. Diplomáciai körjegyzékben.[VISSZA]

  726. Véglegesen, végérvényesen.[VISSZA]

  727. Bizalmasan.[VISSZA]

  728. Én a magamét megtettem, most önön a sor, egyezzen meg a magyarokkal és biztosítsa be magát a külföldi intervenció ellen.[VISSZA]

  729. Nemzeti közigazgatást (önkormányzatot).[VISSZA]

  730. Jámbor óhajnak.[VISSZA]

  731. Eleve.[VISSZA]

  732. Utalás az 1859. június 24-én Solferinónál aratott francia–piemonti győzelmet követően III. Napóleon által Villafrancában kötött fegyverszünetre.[VISSZA]

  733. Szövetségese.[VISSZA]

  734. Szárny-, oldalállás.[VISSZA]

  735. Nem forradalmi hivatásból.[VISSZA]

  736. Felsőbbség, fölény.[VISSZA]

  737. Ellenkezőleg.[VISSZA]

  738. A párizsi nyomás látszata.[VISSZA]

  739. Egyhangúan.[VISSZA]

  740. A magyarok javát akarom, de nagy nehézségek vannak.[VISSZA]

  741. Azt sürgeti.[VISSZA]

  742. Elismert, bevallott.[VISSZA]

  743. Hírnevének, tekintélyének.[VISSZA]

  744. Szétzüllesztve, szétbomlasztva.[VISSZA]

  745. Kun József és Bőhm Jakab közléséből a levél vége hiányzik, azonban megtalálható a datálatlan töredékek között.[VISSZA]

  746. Befolyásolni.[VISSZA]

  747. A részletekre.[VISSZA]

  748. A csatornán. Kossuth a La Manche-ra gondol.[VISSZA]

  749. Előkészítve.[VISSZA]

  750. A valószínű datálásra lásd az 1860. június 27-i levelet.[VISSZA]

  751. Croskey, Joseph Rodney, üzletember, az Egyesült Államok southamptoni konzulja.[VISSZA]

  752. Véglegesen, végérvényesen.[VISSZA]

  753. Pietri, Pierre-Maria (1809–1864) francia politikus és közigazgatási szakember. 1852-től 1858-ig, az Orsini-féle merényletig (1858. január 14.), rendőrprefektus volt. Egy időben – III. Napóleon császár megbízásából – ő tartotta a kapcsolatot a magyar emigráció vezetőivel. A magyar ügy iránt jóindulattal viseltetett.[VISSZA]

  754. Ti. az 1859. évi francia–piemonti–osztrák háború befejezése.[VISSZA]

  755. Érdekeltté tenni, behívni.[VISSZA]

  756. Ésszerű.[VISSZA]

  757. Szerződés, amelynek értelmében az állam tulajdonát képező gyárat vagy földet meghatározott feltételek mellett idegen államnak vagy vállalkozónak a használatába engednek át.[VISSZA]

  758. Én magamra vállalom.[VISSZA]

  759. Jóindulatú intézkedéseinek biztosításával.[VISSZA]

  760. Ügynök, titkos tárgyalások folytatásával megbízott személy.[VISSZA]

  761. Kihallgatás.[VISSZA]

  762. Hogy viszonozzam a császár kegyes rendelkezéseit.[VISSZA]

  763. Második változat.[VISSZA]

  764. Itt: tervei.[VISSZA]

  765. Két héten belül.[VISSZA]

  766. Jó.[VISSZA]

  767. Jelenleg, most.[VISSZA]

  768. Ha van valamilyen kellemetlenségem.[VISSZA]

  769. Kellemetlenség, pénzzavar.[VISSZA]

  770. Feladóvevény.[VISSZA]

  771. Elrontott helyzetet.[VISSZA]

  772. Kossuth Vilma (1842–1862).[VISSZA]

  773. Elítélve, kárhoztatva.[VISSZA]

  774. Majd meglátjuk.[VISSZA]

  775. Útlevél.[VISSZA]

  776. Nehézségeket, akadályokat.[VISSZA]

  777. Itt: tartózkodás, óvatosság.[VISSZA]

  778. Tájékozódni.[VISSZA]

  779. Éber Nándor (1825–1885), hírlapíró, politikus. A szabadságharc idején a külügyminisztérium elnöki titkára. Világos után egy ideig Konstantinápolyban él, majd Angliába megy, ahol a Times levelezője. Részt vesz az 1853–56. évi keleti háborúban, majd 1859-ben a szicíliai expedícióban Garibaldi mellett. A koronázás után hazatér.[VISSZA]

  780. Törvényes alkotmányt.[VISSZA]

  781. Undorodik, írtózik.[VISSZA]

  782. Általános választójog.[VISSZA]

  783. Társalgás, beszélgetés.[VISSZA]

  784. III. Napóleon.[VISSZA]

  785. Ti. a porosz régensnek, Vilmos hercegnek (1797–1888), IV. Frigyes Vilmos porosz király öccse, 1858 és 1861 között régens, 1861-től porosz király, 1871-től német császár.[VISSZA]

  786. Elszigetelve.[VISSZA]

  787. Védelemben.[VISSZA]

  788. Hadsereg.[VISSZA]

  789. Azaz a Rajna mint határfolyó.[VISSZA]

  790. Nyelje el.[VISSZA]

  791. Stb., stb.[VISSZA]

  792. Rendelkezem.[VISSZA]

  793. Előfeltételt.[VISSZA]

  794. Éppen jókor, erről jut eszembe.[VISSZA]

  795. Röplapot, röpiratot.[VISSZA]

  796. Szövetségek és határok.[VISSZA]

  797. Jogi támogatását.[VISSZA]

  798. Létezik, megvan.[VISSZA]

  799. Ihletéhez.[VISSZA]

  800. Honosított.[VISSZA]

  801. Feltehetően: akadékoskodnak.[VISSZA]

  802. Útlevelet láttamozni.[VISSZA]

  803. Általában.[VISSZA]

  804. Használjon, amennyit tud.[VISSZA]

  805. A papír egy része hiányzik.[VISSZA]

  806. Vízum.[VISSZA]

  807. Pénzügyet.[VISSZA]

  808. Szívtelenül.[VISSZA]

  809. Bizalmas viszonyra.[VISSZA]

  810. Viszontválaszként.[VISSZA]

  811. Útlevelekkel.[VISSZA]

  812. Láttamozták.[VISSZA]

  813. Spanyolország Szálló, Tait utca vége.[VISSZA]

  814. Kossuth 1860. júliusában tartózkodott a svájci Badenben. Kossuth: Irataim II. k. 492. o. A levél datálását az 1860. július 18-i levél is segíti, amely szerint Kossuth július 19-én utazott Párizsba, ahol három napot szándékozott maradni.[VISSZA]

  815. Címem.[VISSZA]

  816. Svájc.[VISSZA]

  817. Biztosíték.[VISSZA]

  818. Hetényi István (1829–1865) az olaszországi magyar légió tagja, hadnagy.[VISSZA]

  819. Megbízható, hiteles.[VISSZA]

  820. Volturnónál, Maddaloni és Capua között zajlott le 1860. október 1-jén dél-itáliai hadjáratának döntő csatája, amelyben sikerült megakadályozni a királyi csapatok áttörését Nápoly felé. Az ütközetről még aznap Óváry Lipót főhadnagy levélben tájékoztatta Kossuthot. Közli Lukács Lajos: Garibaldi magyar önkéntesei és Kossuth 1860–61-ben. Bp., 1962. 119–120. o.[VISSZA]

  821. Ti. Garibaldihoz.[VISSZA]

  822. Az 1860. október 20-án kiadott Októberi Diploma helyreállította az egyes országok és tartományok 1848 előtti önkormányzatait, de létrehozott egy központi Birodalmi Tanácsot is. Ennek hatáskörébe tartoztak a gazdasági ügyek, a posta-, távirda és vasúti ügyek, a katonai kötelezettségek, az adókivetés, az államkölcsönök felvétele és a költségvetés. A végrehajtó hatalom legfőbb központi szerve a birodalmi kormány maradt, amelyet kiegészítettek egy tárca nélküli, a magyar koronaországok ügyeivel foglalkozó miniszterrel. A helyreállított magyarországi, erdélyi és horvátországi kormányszékeket a birodalmi kormánynak rendelték alá. A had- és külügy továbbra is megmaradt uralkodói felségjognak. Minden egyéb ügy a helyi országgyűlések hatáskörébe került. A Birodalmi Tanács összetételét az 1861-ben megjelent Februári Pátens szabályozta. A magyar közvélemény többsége elutasította az Októberi Diplomát, de ugyanakkor lehetőséget látott benne a magyar alkotmányosság helyreállítására.[VISSZA]

  823. Az engedmények.[VISSZA]

  824. Francia lap.[VISSZA]

  825. Itt: tetszik.[VISSZA]

  826. Ráerőszakolt okmányt, alkotmányt.[VISSZA]

  827. Államtanács.[VISSZA]

  828. Elrendeltetik.[VISSZA]

  829. Szemlátomást.[VISSZA]

  830. Figyelmen kívül hagyták.[VISSZA]

  831. Keresni fog és nem talál.[VISSZA]

  832. Pártatlanul, tárgyilagosan.[VISSZA]

  833. Címem: Croskey úr és Társasága, Vilmos király utca 84., London, City.[VISSZA]

  834. Látta a polgármestert?[VISSZA]

  835. Fényesen, tökéletesen.[VISSZA]

  836. Elrendezve.[VISSZA]

  837. Engedmények.[VISSZA]

  838. Egyenruhája (mundérja).[VISSZA]

  839. Tartalékban.[VISSZA]

  840. Magáról legénységének tényleges létszámáról.[VISSZA]

  841. Zsulavszky László (1837–?), diák, 1860-tól az olaszországi magyar légió tagja, 1861. febr. 16-tól hadnagy, 1862 végén kilép. [VISSZA]

  842. Lásd a 99. okmányt.[VISSZA]

  843. Buda, Alexandru (Sándor) (1813–1875) országgyűlési képviselő. A szabadságharc leverése után 15 évi sáncmunkára ítélik, szabadulása után külföldre szökik ahol kapcsolatba lép a magyar emigrációval. Őrnagy a magyar légióban, majd titkos szervezkedés céljából Bukarestbe küldik. A kiegyezés után hazatér, 1872-ben ismét országgyűlési képviselővé választják.[VISSZA]

  844. Buzgalommal.[VISSZA]

  845. Javasoltam.[VISSZA]

  846. Kedvező.[VISSZA]

  847. Megtárgyalni.[VISSZA]

  848. Napóleon Jeromos herceg 1860. augusztus 1-jei levelét magyar fordításban közli Kossuth: Irataim II. k. 423–424. o.[VISSZA]

  849. Helyesírási hiba.[VISSZA]

  850. Közli Kossuth: Irataim III. k. 146–150. o.[VISSZA]

  851. Cuza, Alexandru Ioan (1820–1873) ezredes, román politikus. 1859-től 1866-ig Moldva és Havasalföld fejedelme. A Magyar Nemzeti Igazgatóság 1860 október–novemberében 30.000 fegyvert szállíttatott Genovából Romániába azzal a céllal, hogy Székelyföldön fegyveres felkelést szervez. A román kormány a fegyvereket Galaţnál lefoglaltatta és a nemzetközi diplomácia tudomására hozta a szervezkedést. Cuzával az együttműködést Kossuth sikertelenül szorgalmazta.[VISSZA]

  852. Értesítő levelet.[VISSZA]

  853. Place, Victor, francia konzul Jasiban.[VISSZA]

  854. Futólag, gyengén.[VISSZA]

  855. A francia fegyvertárakból egypár üteg (hadseregtől függően 6-8, esetleg még több ágyú) vont csövű ágyút.[VISSZA]

  856. Apósának Genovába.[VISSZA]

  857. Magánpénztárból.[VISSZA]

  858. A koronáról rendelkezzen.[VISSZA]

  859. Az engedménnyel tökéletes kudarcot.[VISSZA]

  860. Kegyet, kedvezést.[VISSZA]

  861. Sina Simon György, báró (1810–1876), görög származású bankár és nagykereskedő.[VISSZA]

  862. Szembenállás, ellenkezés.[VISSZA]

  863. Egységesebbek.[VISSZA]

  864. Manőverez, mesterkedik.[VISSZA]

  865. Vele vagy ellene.[VISSZA]

  866. Forrásaim, jövedelmem.[VISSZA]

  867. Elképzeléseket, elgondolásokat, számításokat.[VISSZA]

  868. Ipari.[VISSZA]

  869. Távírókészülékkel.[VISSZA]

  870. A két Riviéra közötti.[VISSZA]

  871. Biztatták, bátorították.[VISSZA]

  872. Pénzügyi tervet.[VISSZA]

  873. Pályázunk.[VISSZA]

  874. Óvadék, pénzbiztosíték.[VISSZA]

  875. Királyi palota.[VISSZA]

  876. Kétségtelenül nincs szerencsém.[VISSZA]

  877. Ő egyáltalán nem keveredik bele.[VISSZA]

  878. Tárgyalások.[VISSZA]

  879. Parent Társaság.[VISSZA]

  880. Elengedhetetlen feltétel.[VISSZA]

  881. Hogy Kossuth úr érdekei meg legyenek védve.[VISSZA]

  882. De végül.[VISSZA]

  883. Döntését.[VISSZA]

  884. Összegen.[VISSZA]

  885. Romlásba döntő.[VISSZA]

  886. Ajánlatuk.[VISSZA]

  887. Isten velük.[VISSZA]

  888. Itt: lépjen vele érintkezésbe.[VISSZA]

  889. Megerősített.[VISSZA]

  890. Márki.[VISSZA]

  891. Szükség van egy költségvetésre a nemzetiségek érdekében, mi hivatva érezzük magunkat arra, hogy a mi kétmilliónyi kvótánkat megszerezzük ahhoz, és mi nem kívánunk többet annál, minthogy legyen alkalmunk ezt megcsinálni.[VISSZA]

  892. Pompás dolog.[VISSZA]

  893. Közjegyzőileg.[VISSZA]

  894. Garibaldi.[VISSZA]

  895. Közvetítőjétől.[VISSZA]

  896. Igazságtalan, hűtlen.[VISSZA]

  897. No! Ámítás az egész, gyalázatos szélhámosság.[VISSZA]

  898. Mindenestül.[VISSZA]

  899. Előterjesztéseket, javaslatokat.[VISSZA]

  900. Szentesítik, jóváhagyják.[VISSZA]

  901. November 20-ig.[VISSZA]

  902. Erős, biztos alapon álló.[VISSZA]

  903. Torinói bankház.[VISSZA]

  904. Jelenleg.[VISSZA]

  905. Befejezés.[VISSZA]

  906. Titokban.[VISSZA]

  907. Russell, John (1792–1878), angol politikus, miniszterelnök. Ebben az időben angol külügyminiszter.[VISSZA]

  908. Ürügy, kifogás.[VISSZA]

  909. A mindenkori angol miniszterelnök lakhelye.[VISSZA]

  910. Helyzetnek.[VISSZA]

  911. Kik különben pályáztak volna, nem pályáztak.[VISSZA]

  912. A levél valószínű datálására lásd az 1860. november 11-i levelet, valamint Kossuth 1860. december 14-én Kiss Miklóshoz intézett levelét. Ez utóbbit közli Kossuth Lajos iratai V. k. 36–41. o.[VISSZA]

  913. A levél első két oldala oly mértékben sérült, hogy csak az utolsó fél oldalt tudjuk közölni.[VISSZA]

  914. Megegyezésre.[VISSZA]

  915. Támasszal és pártfogással való takarékosságnak.[VISSZA]

  916. Pompásan.[VISSZA]

  917. Nagy a valószínűsége.[VISSZA]

  918. Informálva legyünk.[VISSZA]

  919. Ez a levéltöredék Kossuth Lajos 1860. december 14-i levelének második része. E levél Kossuth Lajos iratai V. kötetének 36–41. oldalain került közlésre, az általunk közölt második rész és az első rész utolsó bekezdésének elhagyásával. Az első rész utolsó bekezdése így hangzik: „Ily forma a vezérfonal, melyet e tárgyban követtetni kérek, és ezen vezérfonal nyomán kívánnám, hogy magát mind a h[erceg]nél, mind P[ietri]nél tájékozza aziránt, melyiket tanácsosb egy a császárhoz ily értelemben írandó levélnek átadására megkérnem; és melyiket kérhetem meg oly reménnyel, hogy valami választ kapok.”[VISSZA]

  920. Itt: védnökség.[VISSZA]

  921. Itt: információt.[VISSZA]

  922. Kegy.[VISSZA]

  923. A török nagyvezér székhelye, majd a török külügyminisztérium.[VISSZA]

  924. A késedelem veszélyes.[VISSZA]

  925. Áskálódnánk.[VISSZA]

  926. Megbízottunk, közvetítőnk.[VISSZA]

  927. Gyanúba kever.[VISSZA]

  928. Klapka eredetileg német nyelvű levelét némileg eltérő fordításban közli Kossuth: Irataim III. k. 236. o.[VISSZA]

  929. Az idézetben végig, mint Kúza szerepel, helyesen: Cuza.[VISSZA]

  930. A Duna deltatorkolatának egyik ága: Sulinai-ág.[VISSZA]

  931. Mindkettő a törökországi magyar emigránsok kijelölt tartózkodási helye volt 1849 és 1851 között.[VISSZA]

  932. Az angol külügyminisztérium által kiadott „kék könyv”, a „Correspondence respecting Refugees from Hungary within Turkish Dominions” (London, 1851.)[VISSZA]

  933. Értesítve.[VISSZA]

  934. Másodpéldány.[VISSZA]

  935. Táviratai, sürgönyei.[VISSZA]

  936. Drezda, péntek. A mai drezdai hivatalos lap a következőket közli: Teleki László gróf, magyar menekültet, aki hamis angol útlevéllel érkezett haza, letartóztatták és átadták Ausztriának.[VISSZA]

  937. Hamis útlevéllel.[VISSZA]

  938. A levelet kivonatosan közli Kossuth: Irataim III. k. 190–191. o.[VISSZA]

  939. Toloncolás által.[VISSZA]

  940. Kossuth 1860-ban azzal bízta meg Ludvighot, hogy Belgrádba utazzék, és ott újítsa fel Mihály fejedelemmel azt a korábbi megegyezést, hogy az elődjével, Milos fejedelemmel kötött megegyezés értelmében a függetlenségi harc megindításához nyújtson segítséget; tegye lehetővé fegyverek tárolását Szerbiában, és segítse az egyetértés megteremtését Horvátország és az emigráció között. A tárgyalások Mihály fejedelem osztrákbarát politikája miatt nem jártak eredménnyel. (Kossuth Ludvigh János belgrádi kiküldetését Irataim az emigráczióból című munkája III. kötetének I. fejezet 12. pontjában tárgyalja.)[VISSZA]

  941. A Magyar Nemzeti Igazgatóság és Cuza fejedelem megbízottja, Balatsano János, 1859-ben egyezményt kötöttek a fejedelemségekbe irányuló fegyverszállításokról. Mikor azonban 1860-ban fegyverszállításra került a sor, a galaţi prefektus árulása miatt az osztrák és a török hatóságok is tudomást szereztek róla, ezért a Galaţba érkezett két hajó rakományát Cuza lefoglaltatta, a másik három hajót pedig a törökök vették őrizetbe. Később a „Banshee” nevű angol hajón szállították vissza Galaţból Genovába a fegyvereket. Bár 1861. január 9-én Klapka újabb szerződést kötött Cuzával a fegyvereknek a fejedelemségek területére történő szállításáról és tárolásáról, 1861. február 17-én Kossuthoz intézett levelében arról értesít, hogy ismét kedvezőtlen fordulat állott be a fejedelemségek politikájában a magyar ügyre vonatkozólag. (Kossuth a fejedelemségek területére irányuló fegyverszállítást és Cuza változó politikai magatartását Irataim az emigráczióból című munkája III. kötetének első fejezet VIII. és IX., továbbá a harmadik fejezet I–IV. pontjaiban tárgyalja.)[VISSZA]

  942. Csapongva.[VISSZA]

  943. Szükségszerű.[VISSZA]

  944. Elégedetlenség.[VISSZA]

  945. Megoldás.[VISSZA]

  946. Ellensúlyt.[VISSZA]

  947. Ellensúlyul.[VISSZA]

  948. Országgyűlés.[VISSZA]

  949. Koronázás.[VISSZA]

  950. Megvitatni.[VISSZA]

  951. Alakulatokba szervezve.[VISSZA]

  952. Végzet.[VISSZA]

  953. Mihály, I., Obrenovics (1823–1868), 1860 és 1868 között szerb fejedelem.[VISSZA]

  954. Ha ő parancsol, én engedelmeskedni fogok.[VISSZA]

  955. Hadműveleti támpont.[VISSZA]

  956. Közlekedési, összeköttetési.[VISSZA]

  957. Az angol kormány abból az elvből kiindulva, hogy erős Ausztriára van szüksége, mindent elkövetett annak érdekében, hogy az olasz kormányt visszariassza Ausztria megtámadásától, különösen pedig attól, hogy fegyveres expedíciót indítsanak a dalmát partokra. Ennek megakadályozására az angolok 800 ágyús flottát vontak össze Korfunál.[VISSZA]

  958. Azon a vidéken.[VISSZA]

  959. Jérôme Napóleon herceg.[VISSZA]

  960. Mivel a megyei bizottmányokba az emigrációból is sokakat beválasztottak – így Nógrád és Győr megye, valamint Szeged és Esztergom városok magát Kossuthot választották meg –, az 1861. január 16-i, legfelsőbb leirat semmissé nyilvánította azokat a választásokat, amelyeken emigránsokat választottak bizottmányi tagoknak.[VISSZA]

  961. Felháborodással, méltatlankodással.[VISSZA]

  962. A szövegben: Kuzának.[VISSZA]

  963. A számlaösszeg egy részének megfizetése későbbi elszámolásra.[VISSZA]

  964. A horvátországi 1. likai, 2. otocsáci, 3. ogulini és 4. szluini határőrezredek.[VISSZA]

  965. Rendelkezésre álló alapunk.[VISSZA]

  966. Itt: pénztárcájába.[VISSZA]

  967. Levelezés.[VISSZA]

  968. Előre megszerkesztett.[VISSZA]

  969. Csökönyösek, mint egy öszvérkanca.[VISSZA]

  970. Odaadó, ragaszkodó.[VISSZA]

  971. Odaadó, mély tisztelet.[VISSZA]

  972. Ünnepélyes, okleveles szerződés.[VISSZA]

  973. Hitlevéllel biztosítja.[VISSZA]

  974. Koronázási hitlevél.[VISSZA]

  975. Az 1790. évi X. tc.-ben megerősítették az 1715. évi III. és az 1741. évi XI. tc.-et, melyek értelmében Magyarországot mint önálló, független országot, törvényesen koronázott királya az ország saját törvényei és szokásai szerint tartozik kormányozni.[VISSZA]

  976. Koronázási hitlevél.[VISSZA]

  977. Alapvető, sarkalatos.[VISSZA]

  978. Szerződésen.[VISSZA]

  979. Ellensúly.[VISSZA]

  980. Isteni joggali. E kifejezéssel arra utal Kossuth, hogy az isteni jogon uralkodó, tehát abszolutisztikus államfők egyesülhetnek Ausztria vezetése alatt a demokráciát jelképező Franciaország ellen.[VISSZA]

  981. Koronázásból.[VISSZA]

  982. Rajna. Kossuth itt a Rajnáért folyó ősi német–francia harc kiújulását és annak kimenetelét kapcsolja össze Magyarország függetlenségével. A bécsi kongresszus után, a Rajna mentén megerősödött Pororszország további nyugati terjeszkedését, az önálló Magyarország létrejöttével véli megakadályozhatónak. Ezért tehát III. Napóleon császárnak támogatnia kellene a magyar ügyet, nehogy Magyarország kialkudjék Ausztriával, és Franciaország ezáltal elveszítse Poroszország elleni szövetségesét.[VISSZA]

  983. Megbénítja, tehetetlenné teszi.[VISSZA]

  984. Lajos Fülöp (1773–1850), 1830 és 1848 között Franciaország királya.[VISSZA]

  985. Törvényesség és engedmények.[VISSZA]

  986. Államcsínyt.[VISSZA]

  987. Vagyonnal, pénzzel.[VISSZA]

  988. Barátkozni.[VISSZA]

  989. Bérkocsira.[VISSZA]

  990. Itt: Kívül tágasabb![VISSZA]

  991. Zászlóalj.[VISSZA]

  992. Tüzérség.[VISSZA]

  993. Káplár, azaz tizedes alá tartozó kb. tíz-tizenöt katona.[VISSZA]

  994. Külső beavatkozás.[VISSZA]

  995. Hibás körpályán.[VISSZA]

  996. Hangulatban.[VISSZA]

  997. A levél e bekezdését Kossuth Irataim az emigráczióból című munkája III. kötetének 588. oldalán idézi onnan, hogy „12 év óta…” stb. A kötetben tizenkét év helyett tizenegyet írt. A bekezdés első és utolsó mondatát teljes egészében elhagyta.[VISSZA]

  998. Feltételezi, gyanítja.[VISSZA]

  999. A jelzett mellékletek az 1860. december 15-i iratban találhatóak.[VISSZA]

  1000. Üteg.[VISSZA]

  1001. Golyóval.[VISSZA]

  1002. Feljegyzés.[VISSZA]

  1003. A levél befejező része Kun József és Bőhm Jakab közlésében hiányzik, a datálatlan s általuk közölt töredékek között azonban megtalálható.[VISSZA]

  1004. Zavaró, alkalmatlan.[VISSZA]

  1005. De végül.[VISSZA]

  1006. Jelentését.[VISSZA]

  1007. Térképre.[VISSZA]

  1008. Államcsínyre erőlteti.[VISSZA]

  1009. Események.[VISSZA]

  1010. Megszüntetéséhez.[VISSZA]

  1011. Koronázási hitlevél.[VISSZA]

  1012. Anyagilag.[VISSZA]

  1013. Elhelyezett, elszállásolt.[VISSZA]

  1014. Rendelkezésre álló.[VISSZA]

  1015. Közelinek.[VISSZA]

  1016. Bizottság.[VISSZA]

  1017. Azon alaphoz hozzájárulni.[VISSZA]

  1018. Nem beavatkozás.[VISSZA]

  1019. Palmerston, Henry John Temple, Viscount (1874–1865), angol liberális politikus, külügyminiszter, majd miniszterelnök.[VISSZA]

  1020. Publius Cornelius Scipio Africanus Hannibál itáliai hadjárata alatt átkelt Afrikába, hogy saját földjükön győzze le a punokat.[VISSZA]

  1021. A Mantua–Peschiera–Verona–Legnago által alkotott híres várnégyszögről van szó; az első kettő a Minció, az utóbbi kettő az Adige partján. Az osztrákok észak-olaszországi uralmának a bázisa, különösen 1848/49-ben volt nagy a jelentősége.[VISSZA]

  1022. Dél-olaszországi város.[VISSZA]

  1023. El van halasztva.[VISSZA]

  1024. Párizsi szerződés. A krími háborút lezáró békeszerződés (1856. március 30.).[VISSZA]

  1025. Szavatolt.[VISSZA]

  1026. Bizalmasan.[VISSZA]

  1027. Erről jut eszembe.[VISSZA]

  1028. Alkalmi megszállásába.[VISSZA]

  1029. Ti. Jérôme Napóleon hercegtől.[VISSZA]

  1030. Szöveget.[VISSZA]

  1031. Távírás.[VISSZA]

  1032. Cím.[VISSZA]

  1033. Csatolmánya.[VISSZA]

  1034. Előlegezve.[VISSZA]

  1035. Hírhedt.[VISSZA]

  1036. Gaj, Ljudevit (1809–1872), horvát író, politikus.[VISSZA]

  1037. Az utóirat a levél sérülése miatt csak részben olvasható.[VISSZA]

  1038. Hauard úr címére.[VISSZA]

  1039. Kalandor szellemű, vállalkozó francia hajóskapitány, aki hajózási vállalatok élén állott a Keleten, és az emigrációnak ajánlatott tett fegyverszállításra a Dunán, és a dunai osztrák flottila megrohanására. A Tuilleriák személyes politikájának nem hivatalos munkásai közé tartozott.[VISSZA]

  1040. Kisebb rajtaütésre.[VISSZA]

  1041. Szélhámoskodik.[VISSZA]

  1042. Kijelölt.[VISSZA]

  1043. Szerzemény.[VISSZA]

  1044. Szerződést.[VISSZA]

  1045. Klapka 1861. január 9-én kötötte meg Cuzával a szerződést. Kossuth Irataim az emigráczióból című munkája III. kötetének 248–250. oldalain közli az eredeti francia szöveg magyar nyelvű fordítását.[VISSZA]

  1046. Összetűzése.[VISSZA]

  1047. Ő csak azért tárgyalna, hogy még jobban eláruljon.[VISSZA]

  1048. Iránytűt.[VISSZA]

  1049. Papírpénzt.[VISSZA]