133. Beta vulgaris L. var. altissima Doell. - Cukorrépa (2/3-ra kicsinyítve). "Beta K. 91."

a: Növény, teljesen kifejlődött répatesttel
b: Répatest keresztmetszete
c: Virágos szárrészlet
d: Terméses virágcsomó (gomolytermés, nagyítva)
e: Nyíló virág (nagyítva)
f: Csíranövény.

Kétéves, lágyszárú növény, amely első évben különböző alakúan megvastagodott, jellegzetes répatestet hoz létre (ez megvastagodott gyökér és szárrész), rajta jelentéktelen oldalgyökerekkel, továbbá levélrózsát fejleszt. A második évben a répa megnyúlt, "maghozó" szárat hajt, majd a termésérés után az egész növény elpusztul. Szára bordás, levélnyele húsos. A tőlevelek nagyok, tojásdadok, szélük ép vagy bodros (a cékláé többnyire vörös erű vagy teljesen sötétvörös). Virágai aprók, zöldek, termése 3-5-ősével összenő a húsos lepellel, és ún. gomolyt alkot. Egy répagomolyban 2-3 fekete mag van.
Termesztett répáink a Földközi-tenger partvidékén ma is vadon termő tengeri vadrépából (Beta maritima L.) származnak. A Beta vulgaris fajon belül művelik a takarmányrépát, a cukorrépát, a céklát, valamint ehető levele és levélnyele miatt a mangoldot (convar. vulgaris). Utóbbit nálunk ritkán kultiválják.
A céklát már az ókorban is termesztették, vörös és fehér változatban, a cukorrépát viszont alig másfél évszázada fogták nemesítésbe, és ezalatt cukortartalma 1,3-1,5%-ról csaknem 20%-ra emelkedett. Termesztését az lendítette fel, hogy a napoleoni háborúk angol blokádja idején (1806) nem juthatott el Európába a cukor, melyet addig kizárólag a trópusokon termesztett cukornádból készítettek és importáltak.
A cukorrépa répateste csak kissé áll ki a talajból (ez a "répafej"), keresztmetszetén 8-12 gyűrű látható. Igen sok fajtában termesztik, ezek csoportosítása mesterséges, és a cukortartalom, az érés ideje, valamint a répatest nagysága alapján történik.
A takarmányrépánál és a céklánál a répatest nagy része kiáll a földből, sőt nem egy fajtánál teljesen kiáll, keresztmetszetükön csak 5-7 gyűrű látható. Különösen a takarmányrépáknak van rendkívül sok fajtája. Ezeket a répatest alakja, nagysága, színe és cukortartalma alapján osztályozzák. A gömb alakú répák nálunk alig kedveltek. Alacsonyabb cukortartalmúak (2-4%) a karógyökerű és a tonna alakú, valamint a 4-5% cukortartalmú "olajbogyó" alakú takarmányrépák. Kiterjedten termesztik a nagy (10-12%) cukortartalmú takarmányrépákat.
A céklafajták általában szintén nagy cukortar­talmúak. Gyökerük világosabb vagy sötétebb vörös, alakjuk gömbös, lapított vagy hengeres-hosszúkás.
A répákat az egész világon termesztik, legnagyobb mennyiségben a Szovjetunióban és az USA-ban. A takarmányrépa hazai vetésterülete csaknem 3%, a cukorrépáé 1%. Mindkettőnek nagy a tápanyag-, talaj-, fekvés-, hőmérsékleti és vízigénye. Főleg a harmatban gazdag, páradús levegőjű termőhelyeket és a tápanyagban gazdag talajt kívánják meg. A cukorrépa mélyrétegű, humuszos, meszes vályog- és középkötött talajokon, a takarmányrépa televényes kötött talajokon, a cékla a gyengén savanyú és közömbös vályog-, homok és mezőségi talajokon, valamint öntéstalajon fejlődik a legjobban. Mind a takarmány-, mind a cukorrépa gondos talajelőké­szítést, valamint megfelelő istálló- és műtrágyázást kíván, de munkaigényesek a vetési, ápolási, betakarítási és tárolási munkái is. A répák igen jelentős ipari és takarmánynövények. A cukorrépa szolgáltatja a cukoripar nyersanyagát. A répacukor a népélelmezés és a takarmányozás nélkülözhetetlen szénhidrátja (szaccharóz), alapja az édesiparnak, de jelentős szerepet tölt be a gyógyszeripar és a szeszipar terén is. Az állati takarmány igen nagy részét a cukorrépán kívül (répafej, nyers és szárított répaszelet, melasz) a takarmányrépa répateste és levele szolgáltatja. Ezenkívül nagy mennyiségben termesztik a céklát is, melyet salátának elkészítve, főleg a téli hónapokban fogyasztanak.



Kezdőlap