Pünkösttől karácsonyig

Kellemes nyári esték után a karácsony következett, amit mindenkor mind a gyermek, mind a felnőtt különös érzéstől indítva várt. A mező kihalt volt, csendes karácsony nagyhetén a fák zuzmarások. Ha hó nem is volt esve, még kint voltak a juhak, de azok is csak már a falu körül rázták harangjukat, várták a karácsony szombatját. Várták a pakulárok is, hogy beszámoljanak a rájuk bízott nyájról, mert abban az esetben, ha nem esett hó, csak karácsony szombatján tehették le a botot.

Az emberek elmentek porondért, amivel behintették az asszonyok az agyaggal tapasztott ház földjét. Az asszonyok serényen takarítottak. Egész héten mostak, igyekeztek rendbe hozni, és kellemessé tenni házuk táját. Karácsony szombatján, hajnalban sütötték a kalácsot, és utána még megtapasztották a kemence száját, a tüszejt beporondozták, és ezzel elvégződött a külső munka. Az emberek berakták a kispajta tornácába az ünnepre szükséges szénát. Kiválasztották juhaikat a turmából, hazahajtották, bezárták az elkészített akolba, és estére teljes ünnepi hangulatot állítottak be.

Estére templomba mentek, a gyermekeket kézen fogva az anyja vagy az apja vagy esetleg a bapó vitte a karácsonyfa alá. Ahun nagy karácsonyfa volt feldíszítve, alatta nagy kosarakban csomag a gyermekek részire, akik abban a tudatban vették magukhoz, hogy az angyal hozta. Nem is sejtették, hogy a szülők már az ünnep előtt befizették az árat. Örömükben már hazafelé kibontva beszélték egymás közt, hogy mit hozott az angyal. Hazamentek, és utána indultak kettesével kántálni. Tarisnyát a nyakukba, botot a kezükbe, házrul házra jártak.

Éjfélig a nagyobbak Betlehem istállót csináltak kis ládából, amiben fából faragott kis marhát, jászolyt csináltak, mohával még raktak bele egy kis babát, Jézus gyanánt. Egy gyertyát gyújtottak beléje, két kisfiú vitte házról házra. Ügyes kis gyermekműsor volt. Volt Heródes, volt három bölcs, juhász bundával, bottal, és egy betyár. Az asszonyok esti templom után a karácsonyi káposztát töltötték, és főzték a direkt arra készített cserépfazékban. Szabad szájú kemencéből parazsat húztak mellé, aminek a melege mellett a káposzta oly ünnepi taktussal rotyogott, és olyan kellemes ünnepi szagot varázsolt, hogy a kántálni járó gyermekek orrát is igen csiklandozta. Lehet, hogy éppen ezért tanálták ki azt a beköszöntőt, hogy:

Ma karácsony napja,
Rotyog a káposzta,
Benne horgos disznóláb,
Kacskaringós kalács,
Fejembe egy cilinderkalapot,
Számba egy csutorás pipát,
Kezembe egy ötkoronást.

Az östalkony néma, de sokatmondó áhítatos, innen-onnan gyerekek kántálása, nagyon ritkán egy-egy kutya vakkintotta el magát. Az asszonynépek csöndben várták a kántásokat, és mesét mondogattak apró gyermekeiknek. Az emberek meg összegyűltek kártyázni. Így töltötték az időt, mert valahogyan úgy tartották, hogy karácsonyba illő fenn ülni éjfélig, várni a Krisztus születésének idejét. Reggel templomba mentek, úrvacsorát vettek. Délután megint templom, és csak utána kezdődett a múlatság. A fiatalok táncba mentek, a legények elsőnapja östéjén személyesen hívták a leányokat vagy hívatták a táncra. Másodnapján a vőfik hívták.




Hátra Kezdőlap Előre