A három ruzsmalintbokréta

A gyermek mind nemes virág kiskorában, mind kicsi farügy, majd mind bimbó, utána virághoz hasonló változatok mennek végbe, amíg ember lesz belőle. Ezeknek a változatoknak a szakaszai ismertető [tanulás] jellegűek. Elsőnek a gyerek gondtalan korszaka. Utána iskola. Habár az én koromban, vagy még azelőtt is, falun nem sokat adtak az iskolára. Éppen ezért volt olyan nagy megkülönböztetés a falusi meg a városi gyerekek között. Talán éppen így kapta a „falusi paraszt” nevet. De a parasztság e név alatt sok nemes népi szokást dajkált, őrzött meg fiúról fiúra, amellyel a mai húszadik században is büszkén kiállhat.

Széken a serdülő fiú, amint felnőtt tizenöt éves korig, már vágyott a szórakozás után. Táncra járt, már kezdte a táncot gyakorolni. Később már a lányokhoz is eljárogatott, ügyes népi viseletben. Olyan szép volt ez a korszak, mint egy virágoskert, mikor bimbóba fakad. Így élte legszebb korszakát, amíg besorozták katonának. A katonaság valahogyan úgy hatott a fiatal életre, mint valami rémes kiáltás. Lehet, hogy azokból az időkből maradt, amikor kötéllel fogták a legényeket, de a mai napig mint ragályos betegség, úgy állít be a fiatal életbe. A korszakváltás maga is nehéz: a fiatalság elejének tartották őket ezidáig, szabadon jártak, tánc, bál, kalapjukban mindig friss virág (főleg nyáron élő virág, piros palárgónia [muskátli] nyíllás), mellé egy zöld levél vagy esetleg egypár szál ruzsmalint. Volt, amikor ruzsmalintból kötöttek bokrétát, de ezeket mind csak hervadásig tartották. Utána frissel cserélték fel.




Hátra Kezdőlap Előre