Májusi köszöntő
Az akkoriak is, mint manapság, a megújulás napját tartották május elsejében. Ekkor már zöld volt a határ. Zöldültek a fák, a legények éjszaka zöld májusfát aggattak a leányok kapuira. És még volt egy nagyon szép hagyomány, amit kár, hogy elhagytak: a májusi köszöntő. A népi szokás legszebbjei közé lehetett volna sorolni. Május hajnalán a cigány muzsikások hát nem éppen mindenkit, de rendszerint a gazdákat köszöntötték. Kora hajnalban arra ébredtek, hogy a cigányok muzsikáltak az ajtóban. Szép csöndben húzták [CD/17]:
Jólesik a bús szívnek, hogyha panaszolhat, |
Ha a maga bujából másnak is adhat. |
Ó én édes galambom, ó míly szeretlek, |
Még éjszaka álmomba téged ölellek. |
És mikor felébredek sehol sem lellek. |
|
|
A másik májusról szóló nótát így hallottam:
Behintem útadat orgonavirággal, |
Hogy május éjszakán azon menjél által. |
Ne kössél koszorút gyönge ibolyából, |
Jó lesz a síromra fehér orgonából. |
|
Szeresd az ibolyát, ne bántsd a virágot, |
Aki a májusról oly sok szépet álmod, |
Valamikor én is májusról álmodtam, |
Egy borongós őszi nap jött a valóságban. |
|
Nyíló kis ibolyák, Istenem, de szépek, |
Reszketős ajakkal májusról beszélnek. |
Valamikor én is májusról beszéltem, |
Tele volt a pohár, mégis hullt a könnyem. |
|
|
Nem olyan sokból álló, de szép szokásai voltak őseinknek. És ha az ember összeszedi a sok aprólékot egy csomóba, akkor látja csak, hogy annak mindegyike valamiről beszél. A legtöbbje a tisztességről, becsületről és az illemről. Noha az csak szórakozás volt az akkori időben is.