A népdal

Ugyanúgy van az igazi népdallal. Amikor teljes virágjában volt a századunk elején, amikor tele volt a határ dúdaló, szántó-vető emberekkel, a falusi esték dúdaló legényekkel, nem sokat törődött a város vele. Most pedig sok városinak majd mondhatnám, hogy kenyere a népdal vagy a népi muzsika, de azért megismerszik, akár rádióból, akár hanglemezről, ha egy professzionista fújja vagy ha néha egy falun született öreg bácsi fújja. Példának említem az élők közül a falunkban Varga Gyurit [ifj. Szabó Varga György, azóta meghalt már], és vannak még egypáran. Amíg ezek élnek, addig egy széki keservest vagy egy lassút még ők fújják el a valóságában. És ha majd meghalnak, csak azután akik azoktól tanulták meg, mert a széki fiatalok nem sokat törődnek vele, még ha a nyakát is töri ki annak. Evvel együtt a tánc rendjét is lehagyták. A mai legények el sem tudnák mondani, hogy hogy is volt a régi időkbe beállítva, hogy kezdődett a pár a magyarral, követte a lassú, csárdás, porka meg közbe egy-egy tempó.

Valaki azt hihetné, hogy én olyan jó táncoló voltam, mivel úgy megkritizálom a mát. Dehogyis, én csak éppen a leggyengébbek közé tartoztam, aki, ha szépen muzsikáltak, szépen dúdalt a muzsika után. Vagy egymagába azt szívesen hallgattam, és hacsak lehetett, a régijét megtanultam a nótának.

És most megint csak Varga Gyuri bátyt kell példaként megemlítsem, aki nemcsak hogy jól dúdalt, hanem csakis egyedül szerette régi keserveseit fújni. Igaz, oka is volt reá, mert a sors keze igen megcsaldosta. Első felesége meghalt, két gyermek maradt árván, akiket legtöbbször kesergő nótaszó mellett növelt, és avval is altatta őket. Másodjára is megházasodott, szép kis családja lett. Az apósát, mikor meghalt, kikísérték a temetőbe. A temető felé az út a piactéren vitt át. Én ugyan nem voltam a temetésen, de másoktól hallottam, hogy amint jöttek hazafelé, a kocsmában szólt a nóta. Éppen az ő kedvelt nótáját fújták, de nagyon falcs hangon. Meghallotta, amint feleségivel jöttek hazafelé csendes gyászos léptekkel. Megállt, azt mondja: Hateha, Bözsi fiam, fújják a nótámat, ej be rosszul! Bé kellene menjek, mondjam meg, hogy nincsen jól! A felesége: Hallgassan ked, most jövünk az apám temetésiről, mit mond a világ? Kell menni, az embereket kell híni vissza a torba! De a nóta csak ment tovább a kocsmában a falcs hangon, amit aztán Gyuri báty nem tudott tovább hallgatni, bement, és a jó dallamára igazította.

Így még sokat lehetne beszélni, és bizonyítgatni, hogy a magyar népdal vagy a balladák közt a székiek igen eredetiek. Igaz, hogy a cigány is a maga lovát dicséri, és ha már idáig jutottam a bizonyítékokkal, mint a mesében a cigányokról vagy a megalkudó viccben a zsidóról lehet hallani, úgy a népdalban is sokat lehet hallani a legszerényebb, de a legnemesebb virágról, a ruzsmalintról, amiből a székiek a legényeknek bokrétát, a lányoknak menyasszonyi pártát csinálnak a legemlékezetesebb alkalmakra.

Node azért ez már nem azt jelenti, hogy a „széki” mind ott született Széken és máshol ahhoz hasonló nincs. Lehet, hogy még szebbek is vannak. Példának a palatkai tempó, amit a jó tempós fiúk sokszor kértek: Márton báty, a palatkait vagy a keszűit! De vannak népdalok, amelyek szövegben és dallamban is nagyon hasonlítanak a székiekre, bár írásom elején úgy gondoltam, hogy csak a széki nótáról, táncról és a hagyományokról jegyzek fel, amit tudok vagy ami szerintem megérdemli. Én gyűjtő nem akarok lenni, de Búza, Palatka, Keszű vagy Magyarszovát népzenéjét hanglemezről vagy kazettáról éppoly szívesen hallgatom [CD/25], akárcsak a székit.

Tehát, aki népzenét vagy népdalt akar gyűjteni, az ne álljon meg csak csupán Széken, járja be ezeket a falukat, nem fog üres tarisnyával visszatérni, de még lehet annál több is a mezőségi falvakban, amiből én is szeretnék sokat megtanulni. De mivel szándékom volt csak falum szokásait leírni, és írásomat is úgy kezdtem, ki tudja, hogy mi lesz belőle, lehet, hogy másnak is a kezibe kerül, és akkor azt mondaná rólam, hogy: Na, ez is csak olyan, mint a Samu nadrágja, összekeveri a tejszínt a kocsiszínnel.

Én mégis megelégednék avval, amit idáig írtam a népszokás, viselet és tánchagyományokról. Ami ezután következhetne, az a lakodalmi szokás, mert az is a régi eredeti formájában csupán műveltség. Majdnem úgy is lehetne mondani, hogy javarészben áhítat vagy szent törvény volt. Manapság már érzelmileg nincsenek hagyományai, csak látványosságban, de azért még így is szép és nemes dolgok.

Aki többet tud régi szokásokról, írja le, mert nem bűn az.




Hátra Kezdőlap Előre