Vissza a kezdőlapra


Kmetty János sírja a Kerepesi temetőben

ÉRDEKESSÉGEK
Frank János műteremlátogatóban Kmetty Jánosnál
Emlékérmek Kmetty Jánosról
Kmetty János Múzeum
Kálnoky László: Versek Kmetty János képeihez
 
VÁLOGATOTT SZAKIRODALOM




("Makacs eltökéltsége, erkölcsi puritánsága olykor maradék nélküli súlyt és jelentőséget kap architektonikus kompozícióiban, az összefüggések stabil elrendezettségében" - írta róla Kassák Lajos. Ennek a jellemzésnek a pontosságát most - húsz évvel később - még jobban érzi az, aki ismeri Kmetty János festészetét, ismeri etikáját, amely emberi magatartásában és piktúrájában egyformán jelen van. Akik nem ismerik, túlzottnak tarthatják szerénységét, mert Kmetty egész életében kereken visszautasította a rangjának - mert a magyar művészettörténet klasszikusa ő -, súlyának járó lehetőségeket, ünneplést, anyagi előnyöket, és a hangos szereplést. Szerénységét ez az interjú is tükrözi. Akármennyire szerettem is volna a dialógust olyan irányba terelni, hogy a művész saját magáról beszéljen, alig sikerült. Tehát kezdjük a beszélgetést Kmetty János festőművésszel, professzorral, Kossuth-díjassal, aki 1965-ben a Kiváló művész címet is megkapta.)

- Az 1935-ös Művészeti Lexikon ezt írja Kmetty Jánosról: "Általában őt tekintik a kubizmus első hazai képviselőjének."

- Ilyen szimplán nem lehet mondani, mert a munkám a folyamatos események egyik változata volt. De Budapesten kubista - inkább kubisztikus - festményt valóban én állítottam ki először. 1912-ben.

- A Nyolcak már a tízes években megjelentek, új természetszemlélettel. Utánuk egy analitikai korszak, egy "chercheurségi" korszak volt az, ami minket megfogott. És én egyike voltam azoknak, akik ezzel foglalkoztak.

- Vagyis, röviden, mi volt ez?

- A kubizmus szerkezeti tagolása, a természeti elemeknek a forma, szín, tér szerinti felosztása. Ezt érzékeltük, amikor képet formáltunk. Ilyenformán maga a kép megszerkesztése és felépítése a vizuális benyomások tudatosított megfogalmazása. Ennek a megfogalmazásnak egy egész korszak a háttere. És a két világháború közt egy egész gárda folytatta ezt a KUT (Képzőművészek Új Társasága) kebelében.

- Mondanál még valamit a KUT-ról?

- A Nyolcak művészeti szellemét a KUT folytatta. 1924-ben alapították, 1944-ig működött évenkénti kiállításaival. Nem véletlen, hogy a KUT gerincét Rippl-Rónai, Vaszary, Egry, Szőnyi, Berény, Perlrott Csaba, Márffy és Czóbel alkotta. Később Bernáth, Derkovits, Dési Huber. A fiatalok: Barcsay, Bartha László. Meg a szobrászok: Beck Ö. Fülöp, Goldmann, Medgyessy, Vedres Márk, Ferenczy Béni, Vilt Tibor és Csáky József. Húsz éven keresztül a KUT rendezte a modern magyar képzőművészet leghaladóbb szellemű kiállításait. A KUT családi otthonom volt, hosszú ideig alelnöke voltam.

- És a KUT-on kívüli művészetszervező, művészetpolitikai munkád?

- 1942-ben részt vettem a Szocialista Képzőművészek Kiállításán mint zsűritag és mint kiállító. A felszabadulás után a Magyar Művészeti Tanács alapító tagja voltam. Művészetpolitikai és elméleti kérdésekről szoktam cikkeket írni, immáron negyven éve.

- Szeretném, ha most már a saját művészetedről is beszélnél. Miért fested mindig ugyanazt a témát, gondolok itt a csendéletekre?

- A természetszemléletem azonossága miatt. Mert alaptermészetem a képszerkesztés egyensúlyában ma is jelen van. Volt lágyabb korszakom is - kiállítottam a Fränkel Galériában -, de most visszatértem a fiatalkori képeim határozottabb, szerkezetesebb eszméjéhez. Fiatalkorom festői szemléletének problémája mindig a csendélet volt. A humanitás, amit a festészettől követelünk - minőségként -, a csendéletben ugyanúgy jelen lehet, mint egy nagy tematikus kompozícióban.

- És az önarckép?

- Az önarckép a mesterség ősi adottsága. A modell mindig kéznél van.

- Mi a véleményed a kép tartalmáról?

- Ebbe sok irodalmat, sok pszichológiát, sok teológiát lehet belekeverni. De a mesterség minősége a vizualitás élményeinek érzékletes megoldása nélkül nem jöhet létre. Ezt nem tudja helyettesíteni sem a téma, sem az ötlet, sem a virtuozitás. A tematikus Derkovits is azért nagyszerű, mert ezen az alapon alkotott mint festő és mint szocialista ember. A tematika: eszmei és formai egyensúly.

- Most már odáig jutottunk, hogy megkérdezhetem: mi Kmetty ars poeticája?

- A képzőművészeti áramlatok közepette ábrázoló művészetet akarok, tehát sem nonfiguratív, sem tárgyalkotó művészetet (de a tárgyalkotó művészetektől sem tagadom meg a humanitást és az eszmei tartalmat); azonban az én tematikám nem novellisztikus, és távol áll tőle a zsáner.

(Amikor a fentiek illusztrálására kérem, Kmetty legfeljebb fényképeket mutat a műveiről. Aztán váratlanul kifelé fordítja két legújabb képét. Természetesen kalapos önarckép az egyik, a másik csendélet. A témaismétlésbe viszont új elemek is kerültek. Az arcmás köré az egyidejűség érdekében szentendrei emlékeket is festett a művész, mondjuk, a Pozsarevacska templom tornyát vagy a gyermekével sétáló anyát. A csendéleten a Kmettynél hagyományos újságlap - a mai NÉPSZAVA kopfjának tipográfiája - az egyik képelem.)

- Pedagógiai munkádról is érdeklődnék. Mi a véleményed a fiatal festőkről?

- Már a két háború között is tanítottam a Podolini-Volkmann-féle proletár iskolában. 1945-ben a Derkovits kollégiumban voltam tanár. (Ez volt az első képzőművész kollégium.) Úgyhogy 1946-ban már mint felkészült pedagógus szakember lettem a Képzőművészeti Főiskola tanára. Nagyon sok a fiatal festő- és szobrásztehetség. Túl az iskolán önálló stiláris állásfoglalásukkal képszerű, gazdag változatot reprezentálnak. Bár nem teljes számban láthattuk munkáikat a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon. Neveket nem mondok!

(Erre én említek néhány nevet, fiatal művészeket, akik érzésem szerint a Kmetty iskolához tartoztak. Kiderül, hogy egyikük sem volt Kmetty-tanítvány.)

- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanítványaimnál a természetszemlélet és a korszerű ábrázolás élménye nem ragad az én festészetemhez. Engem nem majmolnak. De szeretek tanítani, örülök, hogy több mint öt évtizedes tapasztalatommal segítségére lehetek a fiataloknak. Most is, hetvenhét évesen is, aktív tanár vagyok.

(1966)

Forrás: Frank János: Szóra bírt műtermek, Magvető Könyvkiadó, Bp., 1978, 34-37. oldal



Emlékérmek Kmetty Jánosról


Veres Sándor László alkotása Cséri Lajos alkotása Cséri Lajos alkotása


Forrás: http://www.erembiennale.hu/15/86.html
             http://www.cserilajos.hu/



Kmetty János Múzeum


Kmetty János életművét bemutató állandó kiállítás 1981-ben nyílt meg, Szentendre időrendben hatodik képzőművészeti múzeumaként, a Fő tér déli oldalán húzódó XVIII. századi eredetű házak szomszédságában.

Kmetty János Múzeum, Szentendre Az épület a szerb kereskedők betelepülésének idejében, a XVIII. században épült. Egyike volt azoknak a kereskedő­házaknak, amelyekkel a szerb kereskedők a város akkori központját, a mai Fő teret körülépítették. Az épület az utca felé árusító helyként szolgált, míg a lakóterület a hátsó fronton, az udvari részen volt. Az épületet az 1850-es években átépítették, aminek következtében a barokk épületrész jóformán teljesen eltűnt. A múzeum kialakításakor azonban újra a barokk hagyományt igyekeztek figyelembe venni, a kiállítási tér az addig feltárt barokk épületrész alapjain fekszik. A múzeumi célú átépítésre 1 979-81 között került sor Hulyák Anna építész tervei alapján.

Az L alakú épület egy hegyesszöget bezáró telken fekszik. Hangulatos udvarára az épületből és a Péter Pál utca felől nyílik bejárat. Itt állították fel Kerényi Jenő 1961-ben készült Csontváry szobrát.

Kmetty János halála után 1977-ben nagy mennyiségű műtárgy került a szentendrei Ferenczy Múzeum tulajdonába. A művész özvegye egy önálló Kmetty Múzeum alapításának kérésével adta át férje 275 tételes hagyatékát.

A hagyaték nagyobb része grafikai és műtermi vázlat, a festmények zömmel a hatvanas, hetvenes évek munkái: farost- vagy falemezre festett hosszúkás olajképek, üvegablak-tervek és üvegablakok, többnyire festett figurális vagy üvegdarabokból cementalapba ragasztott nonfiguratív kompozíciók.

A kiállítás most látható formáját 1992-ben nyerte el a harmadik átrendezés eredményeként. A bemutatott anyag alapja a művész 275 tételes hagyatéka, valamint a Ferenczy Múzeumnak a hagyatéki átadást megelőzően gyűjtött Kmetty anyaga. Az életmű teljesebb bemutatásához, mert nem mindegyik festői korszak volt képviselve, különböző közgyűjteményekből kellett műtárgyakat kölcsönkérni. A kiállítás időrendi sorrendben, a különböző korszakokat átfogó egységekben mutatja be az életművet.

Kmetty János (1889-1975) művészetére a francia kubizmus volt döntő hatással, ennek egyéni hangú meghonosítása határozza meg művészettörténeti helyét. Nagybányai szellemiségű mestereknél tanult. Korai képei közül a Hazafelé 1910 és a Padon ülő nő című képei képviselik az impresszionisztikus hangvételt. A franciaországi tanulmányutak idejében (1911, 1927) készült műveken jól tanulmányozható a stílusváltás, a cézanne-i képi rendteremtés hatása (Gyümölcs csendélet 1911, Sárgatányéros csendélet 1927). Itthon a tízes években bekapcsolódott a Kassák Lajos köré csoportosuló aktivisták táborába. Hozzájuk hasonlóan Kmetty is megpróbálkozott a sokalakos kompozíciókkal (Kompozíció aktokkal 1912, Hegyibeszéd). 1924 után több alkalommal dolgozott Nagybányán, itt készültek nagybányai városképei. Ugyancsak 1924-től a baloldali beállítottságú KUT (Képzőművészek Új Társasága) alapító tagja és alelnöke lett. Ezt a korszakot idézik fel a geometrikusan átírt KUT csendéletek. 1930-tól Szentendrén dolgozott eleinte csak nyaranként, 1945-től a Régi Művésztelep tagjaként. Szentendre vált témájává könnyű akvarelljeinek, olajfestményeinek, halála előtti korszakában pedig kékes színekkel átfogott hosszúra nyújtott kompozícióinak és üvegablakainak.

A Ferenczy Múzeum folyamatosan törekszik arra, hogy az életmű minden egyes korszaka képviselve legyen. Ennek érdekében figyelemmel kíséri a különböző aukciókat esetleges vásárlás céljából.

A kiállítás legutolsó katalógusa 1981-ben készült, ami a kiállításon szereplő műtárgyak jegyzékén kívül a hagyatéki jegyzéket is tartalmazza. Egy később kiadandó színes oeuvre katalógus elkészítése a múzeum távolabbi célja.

Forrás: http://pmmi.hu/muzeumok/index.htm



Kálnoky László: Versek Kmetty János képeihez


Kmetty János: Csendélet kancsóval és gyümölcsökkel (1915 körül)          Csendélet

         Tudjuk, hogy jelentéktelen
         tárgyak vagyunk, semmi egyéb.
         Korsó, pohár, üvegek, gyümölcsök
         tetszőleges csoportja.
         Jelentőségünket egyedül a művésznek
         köszönhetjük, aki saját titkát
         zárta belénk, rajtunk keresztül fejezte ki
         önmagát, vagy önmagán keresztül minket.
         Tudjuk, hogy nélküle mi sem kerültük volna el
         a szemétdombot, a fölöslegessé vált holmik vesztőhelyét.



Kmetty János: Tükörasztalka (1951)

Tükörasztalka

Terítőmön virágváza áll,
de tükröm magasabban van,
hogysem megláthatná benne magát.
Egy arc szolgálatában töltöm napjaimat.
Úrnőm aggódva szokta nézegetni
ebben a tükörben, vajon sima-e még
a homloka, nincsenek-e szeme alatt
kék vagy fekete karikák? Órához hasonlítok.
Híven mutatom azon az arcon,
délutánba hajlik-e a nap,
vagy már alkonyodik? De ha leszáll a sötétség,
szerepem véget ér, nem mutatok azontúl
se jót, se rosszat.



Kmetty János: Gitáros csendélet (1932)             Gitár csendélet

            Gazdám nagyot húzott a zöld üvegből,
            és szórakozottan megpendítette húrjaimat.
            Aztán elment, engem nem vitt magával.
            Talán szép asszonyok körül
            legyeskedik, vagy most kártyázza el
            utolsó ezüstpénzeit. Lehet,
            hogy az ócskapiacra kerülök
            egy szép napon, mikor a zöld üveg
            fenékig kiürül.





Kmetty János: Városligeti táj (1911 körül)

Városligeti táj

Mintha nem a Városligetben,
nem a jelenben
állnának ezek a fák,
hanem a század elején, messze délen,
egy elviselhetetlenül
tikkasztó nap alkonyatán,
amikor a márványpadlós szobákból
előmerészkednek a gyarmati tisztviselők,
és hazagondolnak,
ahol örökké köd szitál, szürke eső könnyezik.



Kmetty János: Kék önarckép (1913)             Önarckép

            Megnyerő, különös arc, meglehetősen
            kifinomult, de van benne valami
            elszántság is. Mintha fából faragták volna,
            hogy érzéketlenné tegyék minden csapás iránt.
            Keze önmagára mutat,
            mintegy fölösleges magyarázatul:
            "Én vagyok! Ilyen vagyok!"




Forrás: http://www.irodalmiakademia.hu



Vissza a kezdőlapraVissza az oldal elejére