Előszó (részlet)

Kedves olvasóm! Nézd a virulásban levő, rád mosolygó akár kerti, akár réti vagy erdei virágot, nem azt kérdi-e tőled csábítóan, kacéran: ismersz vagy nem ismersz? És ha nevét tudod, még akkor is pajzánul mosolyogva súgja neked: "nevemet tudod és még sem ismersz. Erő van bennem, ezt keressed és ha fölfedezted, meg fogod tudni, vajjon gyönyörködtető színeimmel, egész lényegemmel jó barátod vagy gyilkosod lehetek-e".

Igy tanulmányozták a növényországot régentén, így ismerkedhetünk meg vele manapság is. A növény közlékeny, és ha érintkezünk vele, nemcsak szépségét mutatja, hanem legféltettebb kincsét, ható erejét is elárulja.

Ebben rejlik a gyakorlati (praktikus) növénytan, melyet elfogultság lekicsinyelhet, de mely a tapasztalatnak bőséges anyagával minden elfogult kicsinylés mellett is imponál.

[...]

Sok évi tanulmány és tapasztalat arra indított, hogy a kedves növényországnak rehabilitálói közé álljak és ez ideges kornak azt mondjam: "szeresd a mezők liliomait, hisz fűbe-fába rejtette a jó Isten a gyógyító erőt."

Az ideges nagyközönség javarészben nem a házi, praktikus orvos tanácsát kéri ki egyik vagy másik betegségében, hanem gyorsan ható, titkos szerek után vágyódik, hogy el nem árulható baja ellen gyógyszerre akadhasson. És akad is ilyenre, mert a lapok, naptárak és egyéb nyomtatványokban nap-nap mellett hirdetik a biztos, föltétlenül, jótékonyan ható, minden betegséget gyógyító, sajnos, ellenőrzés nélküli szereket. A beteg lépre megy és nem sajnálja sem pénzét, sem a hirdetett titkos szernek megszerzésével járó fáradtságot.

Igazán nem tudom, vajjon az emberek hiszékenységét vagy az ámítók, illetve a beteg emberek hiszékenységével visszaélők lelketlenséget ostorozzam-e inkább?

A szenvedő emberiség iránti igaz szeretet vezérelt e könyvem megírásánál. Az általam ismert füvekben rejlő gyógyerőt közkincscsé akarom tenni, hogy tudja mindenki, hogyan és mikor használhatja Isten teremtette növényének ezen ajándékát.

[...]

Az általam ismerteti, és ható, illetve gyógyhatásúkkal leirt növények arra valók, hogy kedves, szeretett, szükség szerint hasznos barátjai legyenek a kunyhónak és a palotának.

Figyelmeztetni akarom a nagyközönséget, hogy óvakodjék a lapokban hirdetett sok mindenféle titkos orvos-szerektől. Hangzatos név, elnevezés ne tévesszen meg senkit.

A természet könyve nyitott könyv, maga az Isten nyitotta föl. Olvassunk benne értelemmel és szeretettel. Aki a hamisítatlan természetet szereti, az az emberiségnek csak barátja lehet.

Lekér, 1908. február 9-én.

Dr. Zelenyák János,
plébános