Előszó

A kötetnek, melyet az olvasó a kezében tart, és amelyet szíves figyelmébe ajánlok, – bizonyos értelemben – azt az alcímet is adhatnám, hogy Beszámoló jelentés az MM 455/86. számú állami megbízási szerződése alapján végzett kutatásról. A magyar közgazdasági gondolkodás története tanszékközi kutatócsoport 1986-ban megpályázta, az MM által kiirt kutatási támogatást. Mivel a csoport a remélt és kért összegnek csak 22%-át, kapta meg – amiért így is köszönettel tartozik – ezért a kutatócsoport vezetője kénytelen volt a kutatásba bevont személyek számát az eredeti elképzelésekhez képest nagymértékben csökkenteni. Különböző szempontok (pl. korábbi kutatási tevékenység, tud-e máshova kapcsolódni, más módon egy kis plusz jövedelemre szert tenni, elfoglaltsága és beosztása hogyan módosult stb.) alapján a csoport 18 tagja közül 1987 őszén 8 fővel – Bárányné Szabadkai Éva (BKE), Gelegónya Judit (BME), Orosz Róza (ELTE), Oroszi Sándor (PJPTE), Sipos Béla (PJPTE), Solt Katalin (BKE), Szigeti Endre (BKE), Vígvári András (SZGTL) – kötött kutatási szerződést.

A nyolc kolléga közül ketten foglalkoztak egyes problémakörök, illetve korszakok elemzésével.

Solt Katalin témája „második reformnemzedék” közgazdasági nézeteinek elemzése. Két résztanulmányt és egy kutatási beszámolót készített. A kutatási beszámoló egyben a kandidátusi értekezése munkahelyi vitájának anyagául is szolgált. Hazánk történetének egyik legizgalmasabb szakaszának, a dualizmus kora második felének elmélettörténetével foglalkozik, illetve egészen pontosan Magyarországon 1890–1918 között a szociáldemokraták és a polgári radikálisok műveiből kibontakozó közgazdasági felfogásokat tárja fel, rendszerezi és értékeli. E két jelentékeny áramlat rendkívül eklektikus eszmerendszerének feltárása komoly és alapos kutatómunkát igényelt, sőt a közgazdaságtani problémák elemzése arra késztette, hogy más szaktudományoknak a korra vonatkozó ismeretanyagában is elmélyedjen. Behatóan elemzi a „második reformnemzedék” képviselői hogyan ítélik meg a társadalom mozgástörvényeit, hogyan alakult ki az ún. organikus társadalom felfogás és a marxizmus hatására társadalom felfogásuk. A „második reformnemzedék”-nek a monopolkapitalizmusra vonatkozó nézetei közül Varga Jenő munkásságát elemzi, a világháború gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban pedig Szabó Ervin munkásságát ítéli kiemelkedőnek. Teljesen új forrásokat is feldolgozva elemzi ezen csoportosulás agrárkérdésről vallott nézeteit. Foglalkozik Csizmadia S., Dániel A., Jászi O., Kunfi Zs., Leopold L., Varja J., agrárvonatkozású nézeteivel, középpontba állítva az úgynevezett üzemkérdés-vitát, a földreform kérdését. A „második reformnemzedék” jövőképét közgazdasági oldalról mutatva be elemzi a tudományos szocializmus képviselőinek és Jászi Oszkárnak a liberális vagy demokratikus szocializmus-felfogását. Nyomatékosan felhívja a figyelmet a polgári gondolkodók ellenérveire. Befejezésül kiemel néhány, az adott korszak közgazdasági gondolkodásának megismeréséből adódó, napjainkra is érvényes általános tanulságot.

A kutatási beszámolóból készült el – a már sikeresen megvédett – 256 oldalas kandidátusi értekezés, melynek egy rövidített változata jelent meg a Politikai gazdaságtan Füzetek 67. köteteként.

Vígvári András a gazdasági reformunkat elindító 1966 májusi, MSZMP központi bizottsági határozat előkészítését elemezte. A Párttörténeti Intézet Archívumában és a Legújabbkori Magyar Levéltárban feldolgozta a rendelkezésére bocsátott anyagokat és készített egy vitaanyagot a tanszékközi kutatócsoport ülésére, valamint részletes kutatási beszámolót, amely nála is egyben, a kandidátusi értekezés munkahelyi vitaanyaga is volt. Új tények feltárásával, interdiszciplináris megközelítésmódjával kimutatja, hogy a széleskörűen elterjedt vélekedésekkel ellentétben az 1966-os gazdaságirányítási határozat előkészítése során alapvetően nem a reform hívei és a dogmatikusok álltak szemben egymással, hanem szakmai kérdésekről, az irányítási rendszer átalakításának módjáról, üteméről folyt az érdemi vita. Kiemeli a feledés homályából a „kiindulási koncepció” vitáját, amelyben az A és B variáns ütközése a kétféle szocialista árutermelési koncepció legmarkánsabb szembeállítását testesítette meg. A viták nyomán kialakított dokumentumokat elemezve értékeli, és ezek kapcsán bemutatja az adott kor közgazdasági és politikai gondolkodásának eredményeit, korlátait, majd felveti azt a kérdést, hogy a mai viszonyok között mi érvényes és mi nem az akkori elvekből. A fentieket az alábbi hat téma köré csoportosítva fejti ki: reform és mechanizmus; az 1960-as évek reformfolyamatának gazdasági, társadalmi és ideológiai közege; a mechanizmusreform tartalmi és szervezeti előkészítése; „AZ MSZMP KB kiinduló irányelvei a gazdaságirányítási rendszer reformjára” című dokumentum előkészítése; a „Kiinduló irányelvek” és a mechanizmusreform „Irányelvei”-nek elfogadása közötti időszak vitái; egy politikai és szervezeti reform körvonalai.

A kutatási beszámolóból egy sikeresen megvédett kandidátusi értekezés kerekedett, melynek részeredményeit a Politikatudomány, a Propagandista, a Jelző, a SZEKI Tájékoztató hasábjain ismerhette meg az olvasó.

Egyes magyar közgazdászok életútjának és elméleti tevékenységének elemzésével hatan foglalkoztak.

Bárányné Szabadkai Éva kutatási beszámolója Háy László életútját mutatja be az általa készített interjúkra, a Párttörténeti Intézet Archívumában rendelkezésére bocsátott személyi hagyatékra és egyéb publikációkra támaszkodva. Nyomon kíséri, hogy a kereskedő családból származó orvos hogyan került a munkásmozgalomba és vált kommunistává. Kitér az életút főbb állomásaira: Kassai Munkás; Berlinben a Nemzetközi Munkásmozgalmi és Közgazdasági Kutatócsoport, a SZU Külkereskedelmi Kirendeltsége; Moszkvában a Konjunktúrakutató Intézet; a Világgazdasági és Világpolitikai Intézet; 1945 után itthon a gazdaságszervező tevékenysége, a pénzügyek, a külkereskedelem, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén; rektorsága az MKKE-en; nyugdíjas évek. Egyértelműen tisztázza Háyról más szerzők tollából megjelent 17 megemlékezésben található egymásnak ellentmondó megállapításokat, tévedéseket. Részletesen elemzi Háy három művét. Az első „Az imperializmus és a gyarmatok táblázatokban és diagramokban – magyarázó szöveggel”. Erről a Gazdaságban megjelent nekrológ szerzője azt állítja, hogy „egyetlen példánya sem maradt fenn”. A kiadványt Bárányné megszerezte és egy xerox másolatot az MKKE központi könyvtárának a rendelkezésére bocsátott. A másik „A nemzetközi kereskedelem a második világháború előestéjén”. Már a könyv nyomására készültek, amikor a II. világháború kirobbanása miatt a szedést szétdobták. Háy László hagyatékában talált kefelenyomat az ismertetés alapja. A harmadik „A világkapitalizmus válsága”, mivel Háy ezt tekintette a legjelentősebb művének. A lerövidített kutatási beszámoló e kötetben (241–288. oldal) található.

Gelegonya Judit a magyar közgazdasági reformgondolkodás történethez kapcsolódva Péter Györggyel foglalkozott. Elemzi – interjúkra, levéltári anyagokra megjelent publikációkra támaszkodva – Péter György helyét és szerepét a magyar közgazdasági reformgondolkodás kialakulásában. Az 1954–56-ban megjelent három Péter-reformcikk fő gondolatait új megvilágításba helyezi a szakirodalomban elterjedt (Szamuely L., Berend T. Iván stb.) felfogásokkal szemben. Összefoglalja miben tekinthetők valóban elsőnek a publikált gondolatok, miben nem, és megkísérli rekonstruálni a kortársakra gyakorolt hatását. Ez után Péter és Balázsy Sándor vitaindító írásait egybevetve kimutatja, hogy a diagnózis hasonlósága mellett is elválik alapgondolatuk a terápiánál. Bemutatja Péter életének 1956–58 közötti igen tanulságos és eddig feltáratlan tényeit.

A kutatási beszámolóból az átdolgozás során egy több mint 200 oldalas egyetemi doktori értekezés született, melyet terveink szerint a Közgazdaságtani (f)irkák következő köteteként jelentetünk meg.

Orosz Róza kutatási beszámolója Kautz Gyula nézeteiről szól. Felvázolja Kautz életének és munkásságának fő állomásait; az egyetemi éveket, amikor Roscheren keresztül a német történelmi iskola hatása alá kerül; hazai 39 éves oktatói pályafutása, Deák és Eötvös nézeteiért lelkesedő politikus, a parlamentarizmusban bízó politikus és államférfiú; az Osztrák-Magyar Bank kormányzója. Kautz elméleti tevékenységének bemutatásánál a fő hangsúlyt a kétkötetes német nyelvű, „A nemzetgazdaság elméletéről és történetéről”, valamint „A nemzetgazdasági eszmék fejlődési története és befolyása a közviszonyokra Magyarországon” című elmélettörténeti műveire helyezi, de nem hagyja figyelmen kívül többi művét sem. Helyesen emeli ki, hogy Kautz tanításaiban egyesült a történetbölcselő a nemzetgazdásszal, a tudós a hazafival, a kész mester pedig hajlandó volt folyton tanulni. Ma is megszívlelendő az a Kautz által hangoztatott gondolat, hogy a magyar nemzet élete és társadalma, műveltsége Kelet és Nyugat találkozásának eredménye, a fejlődés záloga pedig az, ha átvesszük a fejlett világ nagy eszméit, megfelelő politikai okossággal módosítva a haza talajába ültetjük azokat.

Oroszi Sándor tanulmányában Heller Farkas közgazdasági rendszerét elemzi, elsősorban az Elméleti közgazdaságtan, az Alkalmazott közgazdaságtan és a Közgazdasági elmélet története című művek alapján. Heller Elmélettörténete ugyanis arra kíván világot vetni, hogy miképpen fejlődött tudományunk a mai színvonalára, az Elméleti közgazdaságtan azt az ismeretrendszert mutatja be, ahova ez a tudomány 1945-re eljutott. Az Elméleti, illetve az Alkalmazott közgazdaságtan között a lényeg-jelenség viszony lelhető fel, kibővítve a gazdasági szereplők, intézmények meghatározott érdekek alapján történő cselekvéseinek hatásával. Fentiekből kiindulva foglalkozik: a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika viszonyával, az értékekkel, az árelmélettel, a jövedelemelosztással, a pénzelmélettel, a nemzetgazdaságtan átfogó kategóriáival, a vállalkozással és a vállalati formákkal, a külkereskedelem elméletével, a konjunktúraelmélettel, az önszabályozó piac és az állami intervenció helleri felfogásával. Oroszi nyomatékosan hangsúlyozza, teljesen felesleges azt bizonygatni, hogy egyik, vagy másik kérdésben Heller álláspontja hasonló, mint Marshallé, Keynesé, vagy Pigoué, mivel európai mércével mért tudósnál nem az egyes gondolatok, hanem a gondolati rendszerek összehasonlítása, lehet csak mértékadó.

Sipos Béla pedig, Heller Farkas tudományos pályafutásával és irodalmi munkásságával foglalkozott az MTA, a BME Archívuma és levéltári anyagok felhasználására és a Heller család tagjaitól kapott információkra támaszkodva. Az életpályát négy szakaszra bontva mutatja be. Az első az indulás és a pályakezdés, ezt követően a professzor, és az európai hírű tudós, illetve a Közgazdasági Szemle szerkesztőjének a bemutatása, majd végül az öregkor, a hazai mellőzések és a világhír felvázolására kerül sor. Heller tudományos és eszmei örökségének összefoglaló bemutatását gazdag bibliográfia egészíti ki.

A kutatási beszámoló az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő, A múlt magyar tudósai sorozatban, teljes terjedelmében napvilágot látott.

Szigeti Endre az első magyar nyelvű közgazdasági tankönyv szerzőjével, Karvasy Ágostonnal foglalkozik kutatási beszámolójában, melyben áttekinti a múlt századi hazai közgazdaságtan kiemelkedő jelentőségű alakjának pályafutását, főbb nézeteit, a közgazdasági tudományos életben játszott szerepét. Karvasy Ágoston mindenekelőtt a reformkor mozgalmainak keretébe illeszkedő tevékenységével tette maradandóvá és az utókor elismerésére méltóvá nevét. Ő volt az első tudós és tanár, aki a hazai felsőoktatás számára magyar nyelvű összefoglaló munkát írt a kor legfontosabb közgazdasági és jogi nézeteiről. A magyar nyelv használatának elterjesztésére irányuló törekvéseivel már önmagában véve is pozitív szerepet játszott a hazai tudomány és oktatásügy fejlesztésében. Bár önálló tudományos felismerések nem fűződnek nevéhez, kétségtelen érdeme a fejlettebb országokban kialakult elméletek korrekt ismertetése, és ezzel az emberfők kiműveléséhez való tetemes hozzájárulása. További pozitív vonása munkásságának – állapítja meg a kutatási beszámoló –, hogy az elméletek ismertetését Karvasy a zömmel pozitív gazdaságpolitikai törekvések kifejtésével, azok alátámasztásának törekvésével kapcsolta össze. A múlt századi értelmiség jelentős része az ő munkássága révén szerzett közgazdasági ismereteket, lévén, hogy hosszú ideig az általa írt művek szolgáltak tankönyvül az ország felsőoktatási intézményeiben.

A kötetben a kutatási beszámolókból készített és kronológiai sorrendben közölt négy tanulmány megközelítési módja, stílusa, téma-kidolgozottság foka természetesen nem azonos. A szerkesztő, aki egyben a tanszékközi kutatócsoport vezetője, reméli, hogy a közreadott arcképvázlatok, tevékenység-ismertetők azonban így is hozzájárulnak közgazdasági eszmei örökségünk és múltunk feltárásához.

a szerkesztő




Kezdőlap Előre