MÁSODIK KÖNYV.
A PÁLYA KEZDETE.



33. KÖNYVDÍSZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL.[132]

I.



Az összes családi birtokok Ferencz kezére jutnak. A vagyoni mérleg. Első lépése a közpályán. A jurátus. A kerületi táblai ülnök. Házassági terve. Gróf Festetich Pál rideg magatartása. Az akadályok elhárítása. A móringlevél. Az esküvő. Az uj pár családi élete. Gyermekeik.

SZÉCHÉNYI József halála után a család összes birtokainak urává lett Ferencz. Azonban súlyos terhekkel vette át azokat. Az ezekről fenmaradt kimutatás szerint a birtokokat 695,550 frt 5%-os, 357,300 frt 6%-os adósság terhelte, s a többi tartozásokkal együtt az összes teher egy millió 212,637 frtra rúgott.[133]

A hitelezők száma nagy volt. A legelső Albert szász-tescheni herczeg, Mária Terézia veje volt, kinek követelése kétszázezer forintnál nagyobb összegre rúgott. Káptalanok és kolostorok, főurak, szerény polgárok váltakoznak a sorozatban. A míg takarékpénztárak nem léteztek, a tőke bizalommal kereste föl a főurakat.

Az ekképen megterhelt uradalmak gazdasági állapota a földesúr személyes felügyeletét követelte volna. Mindazáltal a bécsi Tereziánumból csak imént kikerűlt ifjú főúr nem vélte megengedhetőnek, hogy életét egészen magánérdekeinek szentelje. Át volt hatva attól a meggyőződéstől, hogy kötelessége a közpályán szolgálni hazájának.

Néhány évvel utóbb ő maga írja a kanczellárhoz intézett levelében, hogy «atyját korán elvesztvén és nagybátyjai halála következtében az isteni gondviselés által földi javakkal bőségesen elhalmozva, az életfentartás gondjaitól felmentve lévén, kötelességének tekintette, hogy a haza hasznos polgárává képezze ki magát».[134]

Választása lévén a közigazgatás és a törvénykezés között, az utóbbi felé hajolt.

Az 1775-ik év elején Pesten a királyi táblánál jurátusnak, gyakornoknak esküdött föl. Szlávy Pál királyi ügyigazgató oldala mellett kezdette meg működését.

A szerető anya megható szavakkal üdvözölte őt a közpályán tett ezen első lépésénél: «Mel dicséretesen kezded tanulásodat és magadviselésedet, ol dicséretesen bé is fejezd, hogy familiádnak dicsőségére, úgy nekem is utolsó napjaimban igéreted szerint vigasztalásomra lehess, az melyhez Istennek, hogy szent malasztját nyújtsa, magam is fogok imádkozni; de magad is; mert tudod, hogy ember magátúl, isteni segítség nélkül semmit sem cselekedhetik».[135]


GRÓF SZÉCHÉNYI ZSIGMONDNÉ LEVELE FIÁHOZ FERENCZHEZ.[136]

Erős kötelességérzet lévén egyik jellemző vonása, komoly buzgósággal járt el szerény hivatala teendőiben. Nem csatlakozott társaihoz, kik rendszerint zajos tivornyázásban és dévaj kicsapongásokban találták kedvöket; föltünést keltett azzal, hogy első farsangjában társaságokat kerülte és munkában töltötte minden idejét; annyira, hogy a tudósítások, a melyek felőle Sopronba érkeztek, aggodalommal töltötték el anyját. «Hallottam» – írja ez neki – «hogy nem igen mész a kselschaftokban és egyéb mulatságokban, hanem csak a tanulásban és irásban töltöd idődet. Noha ugyan nagyon örülök szorgalmatosságodon, mindazonáltal akarom, hogy státusodhoz illendő mulatságokon is megjelenj».[137]

Tanácsát úgy látszik, követte Ferencz, és néhány hónappal utóbb megelégedését fejezi ki e tekintetben anyja: «Hogy oly jó mulatságod volt Váczon s oly különös distingtióval volt hozzád az Szalpek püspök, nagyon örvendek.»

Azonban ugyanekkor aggodalmakat okozott betegeskedésével anyjának, a kinek ez ügyben írt levele az akkori gyógykezelésre nézve jellemző következő helyet tartalmazza: «Az meiled fájása miatt szólottam Topolcscsal (sopronyi orvossal) is; ő úgy gondolta, hogy az érvágás nem fog ártani és azután Seltzer vizet tejjel innya.»[138]

Jurátusi hivataloskodása egy esztendeig tartott. 1776-ban – miután a kamarási méltóságot elnyerte[139] – a Kőszegen székelő dunántúli kerületi táblához ülnökké, biróvá neveztetett ki. Kétségkívül azért vágyott éppen ezen törvényszéknél alkalmaztatni, mivel székhelye uradalmaihoz közel volt, és Keszthelytől sem esett távol.

Ferencz ugyanis nem felejtette el sógornőjét, a ki hosszú habozás után elhatározta magát arra, hogy kezét nyujtja neki.
Ekkor az 1775-dik év nyarán Széchényi közlé elhatározását, hogy sógornőjét nőül veszi, ennek atyjával. Ez egy későbbi levelében maga írja meg, hogy miképen fogadta ezt az értesítést. «Ismételten előadtam Önnek» – írja neki 1775 október 17-dikén – «mindazon nagy, úgyszólván lekűzdhetetlen nehézségeket, melyek útjában állanak; magam kerestem akadályokat, hogy Önnek időt engedjek arra, hogy más elhatározásra jusson, és szemei megnyíljanak. Mindebből következtethette, hogy mennyire ellenezem ezt a frigyet, mely mind Önre, mind szegény leányomra nézve talán nem lesz előnyös. Biztosra vettem, hogy Önnek asszonyanyja ehhez a házassághoz beleegyezését soha sem adja, azért kívántam az ő véleményét írásban látni».

Azonban Széchényi meg tudta nyerni anyját, a ki arról értesítette Festetichet, hogy ő a házasságot nem ellenzi. Erre Festetich válasza úgy hangzott, hogy ő, miután leánya «özvegy és a maga úrnője», szintén nem akar a házasságnak ellenszegülni, de előmozdítására sem tesz egyetlen lépést sem «és az isteni gondviselésre bízza mindkettőjük sorsát.»


34. RÉSZLET ID. GRÓF FESTETICH GYÖRGY LEVELÉBŐL.


Ennek daczára Széchényit újból felszólította «fontolja meg jól, hogy mit cselekszik; s vajjon valamely végzet viszi őt sógornéjához, a mikor annyi előkelő és szeretetreméltó ifjú hölgy közől választhatna?»[140]

Míg az apa ilyen rideg álláspontot foglalt el, fia György rajongó baráti szeretetről tanuskodó leveleket írt leendő sógorának,[141] és lelkesen támogatta őt a fönforgó házassági akadálytól a pápai dispensátió kieszközlésére irányuló igyekezeteiben. Ez nagy nehézséggel járt.

A tárgyalások másfél esztendeig huzódtak el.

Csak 1777 nyarán érkezett meg a pápai brévé, melyért a díjak tízezer olasz tallérban állapíttattak meg; de azután hatezerre szállíttattak le.[142]


35. ID. GRÓF FESTETICH GYÖRGY ALÁÍRÁSA.


Ekkor augusztus 17-ikén Széchényi Ferencz a következő okiratot állította ki:

«Alább is meg írtt Sárvári Felseő Vidéki Groff Szécsényi Ferencz magamra válolván maradékimnak, legatariusimnak és mind azoknak, kiket ezen dolog most vagy jövendőben akármi módon illetne avagy illethetne, terheket, adom tudtára ez levelemnek rendiben: Hogy minekutánna mai napon az fölséges és mindnyájunknak szivét vezérlő véghetetlen bültseségű Úr Istennek rendelésébül, méltosághos aszszony anyámnak és mind két részrűl lévő méltosághos atyámfiainak teczésébűl méltosághos Groff Szécsényi Joseff egy testvér báttyámnak meghagyott eözvegyét az anyaszentegyháznak engedelmével magam kedves életem párjának házastársul eljegyeztem vólna, megnevezett méltosághos aszszony holtig maradandó álhatatos hívségű hozzám való szeretetiben kétségem nem lévén, én is megmásolhatatlan igaz szívű indulatomnak és hiv szeretetemnek hozzá való bővebb kinyilatkoztatására emlétett méltosághos aszszony jegyesemnek hazánk élő törvénye és az uri rend között bévett régi ditséretes szokása szerint Moringúl kötöttem 20,000 f. Rhf. azaz huszezer Rhenes forintokat olly értelemmel tudniillik: hogy ha Isten eő szent fölsége maga öröktűl el-rendelt titkos teczésébűl magamat föntértt méltosághos jegyesemnél előbb ezen árnyék világbúl magzat nélkül kiszólétana, azon esetre a meg-írtt husz ezer forintokkal most nevezett méltosághos aszszony mátkám önnön maga teczése és akarattya szerint szabadon disponálhasson; holott pedig sokszor jelentett méltosághos jegyesemnek maradék nélkül való halála (kit érnem nem ohajtok) Isten eő szent fölsége által az magaménál előbb rendeltettnék, olly történetre azon husz ezer forintnak tiz ezer forintyával tehesse csak teczése szerint való maga rendelését; ugy szintén ha az Úr Isten bennünket kedves maradékkal kegyelmessen meg fog áldani, akkor is tsak tiz ezer forintig értetődgyék szabad dispositioja; tiz ezer fönt maradandó forintyát pediglen tőlem Isten kegyelmébűl származandó gyermekeimnek hagyni tartozik.[143]»

Ugyanazon napon vezette Ferencz oltárhoz Juliát, kit külső bájak és nemes lelki tulajdonságok egyaránt ékesítettek. Az ezidőtájt írt levelekben «az imádandó, a páratlan Juliának» és »testet öltött angyalnak» nevezik őt.[144]

Bécsben német neveltetésben részesült, német nyelven levelezett. De lelkében visszhangra találtak férjének nemzeti érzései, és híven élesztette a hazaszeretet lángját gyermekeiben, a kikkel frigyök bőségesen meg volt áldva. Házasságuknak már tizedik hónapjában (1778 május 28-ikán) született első fiúgyermekök György, a ki azonban még ezen esztendőben (deczember 23-ikán) elhalt. Csak három évvel utóbb nyertek kárpótlást (1781 november 6-ikán) Lajos fiúk születésével, a kit azután Zsófia, Francisca, Pál (1789) és István (1791) követtek.


GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ ÉS NEJE.
(Egykorú vizfestmény a Magyar Tud. Akadémia Széchényi-Múzeumában.)[145]


36. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ HÁZASSÁGI SZERZŐDÉSÉNEK ZÁRADÉKA.

Ferencz még első fiának születés előtt, mikor (1777) nővére Borbála, özvegy gróf Forgách Jánosné második házasságra lépvén gróf Desfourral, Csehországba költözött, fiát, a három esztendős gróf Forgách Alajost magához vette, mintegy gyermekül fogadta.

Az 1782-ik év elején számára nevelőűl meg akarta nyerni Nagy Jeromos piaristát, ki Julia grófnét is tanította volt. Ez a terv meghiusult. De egy év eltelte után egy Barthelemy nevű franczia abbét szerződtetett, azzal a szándékkal, hogy az később fia, Lajos gróf nevelését is vegye át.[146]

II.



Széchényi szélesebb hatáskörre vágyik. II. József és az arisztokráczia. Horvát báni helyettessé lesz. Révai Miklós üdvözlő verse. Az uj állással járó kötelességek. II. József abszolutisztikus intézkedései. Felszólalás a korona Bécsbe vitele ellen. Hazafiui aggodalmak. Barcsai Ábrahám. Az 1784-iki összeírás. A közigazgatási reformok kezdete.

Miután hat évet töltött volt a szerény birói állásban, az 1782-ik év elején először gondolt arra, hogy magasabbra emelkedjék. Gróf Esterházy Ferencz kanczellár, kinek rokonszenvét megnyerte volt, egy alkalommal kilátásba helyezte neki a kőszegi táblánál az elnöki méltóságot. Mikor tehát ez megüresedett, Széchényi figyelmeztette őt igéretére.[147] Azonban nem ért czélt. Türelmesen szolgált tovább.

Egy félesztendővel utóbb más irányban tett lépéseket. Gróf Zichy Károly országbirónak bejelenté, hogy politikai téren óhajtana működni, és fölkérte, hogy a mikor a helyrartótanácsnál tanácsosi állás üresedik meg, tekintettel legyen rá.[148]

A következő év tavaszán egy harmadik kisérletet tett: a győri főispánságért folyamodott.[149]

Ez József császár uralkodásának negyedik esztendejében történt, mikor az ő politikájának czéljait és eszközeit mindenki világosan látta.

Széchényi Ferencz tehát azokhoz tartozott, kik túltették magukat azon, hogy uralkodójuk magát megkoronáztatni, az alkotmányos esküt letenni vonakodik; azokhoz kivánt csatlakozni, kik uralkodójuknak az egyház hatalmi állása és a nemesi kiváltságok ellen megindított harczban közreműködni nem haboztak.

Ezeknek száma nagy volt. Az a felfogás, hogy József elszigetelve állott törekvéseivel és ezek az egész nemzet fölháborodását vonták rá, nem felel meg a valóságnak. A nemzet legfényesebb neveit és legjelesebb fiait találjuk tisztviselőinek sorában, a kiktől megkövetelte, hogy rendelkezéseit ellenmondás nélkül, czéltudatos buzgalommal hajtsák végre.

A legfőbb zászlós-méltóságokat gróf Zichy Károly, gróf Balassa Ferencz, gróf Jankovics Antal viselték. Az udvari kanczellária élén gróf Esterházy Ferencz, gróf Pálffy Károly, gróf Majláth József, gróf Teleki Sámuel állottak. A főispáni székeket Batthyányi, Esterházy, Graszalkovics, Pálffy herczegek; Almásy, Batthyányi, Brunszvik, Csáky, Erdődy, Esterházy, Győry, Hadik, Haller, Illésházy, Károlyi, Keglevics, Majláth, Nádasdy, Niczky, Pálffy, Sigray, Sztáray, Teleki, Zichy grófok; Bornemisza, Orczy, Prónay, Splényi, Wesselényi bárók foglalták el. A császár által kinevezett alispánok a Beliczay, Bernáth, Fáy, Ghiczy, Gyürky, Hertelendy, Jankovics, Justh, Majthény, Máriássy, Marics, Muzslay , Palocsay, Péchy, Pongrácz, Radvánszky, Ragályi, Reviczky, Simonyi, Szentiványi családokból kerültek ki, a melyek a nemesség bizalmából századokon át igazgatták volt a vármegyéket.

Mindezekről feltenni, hogy a hivatalt kenyérkeresetnek tekintve, készek voltak közreműködni olyan rendszerben, a melyet nemzetökre vészteljesnek tartottak, egyáltalán nem lehet. A legtöbben közülök az őseiktől örökölt intézmények tarthatatlanságát belátták; de tudták, hogy a köznemesség nagy tömegének ellenszegülésén a törvényes formák között megindított reform-törekvések hajótörést szenvednének; ezért a törvényes formák mellőzésében megnyugodtak. Egyébiránt meg voltak győződve arról, hogy a császár szándékai és az általa uralomra emelt eszmék logikai következményei az absolut kormány megszilárdulását kizárják, hogy tehát előbb-utóbb az alkotmányos intézmények, tisztúlt alakban, vissza fognak állíttatni.

Széchényi Ferencz nem lett sem helytartótanácsos, sem főispán; hanem csakhamar szélesebb hatáskör nyilt meg előtte.

Az 1783-ik év julius 9-ik napján a császár gróf Esterházy Ferenczet Horvátország bánjává nevezte ki, úgy azonban, hogy udvari kanczellári állását megtartsa. Ennélfogva helyettes bán kinevezésének szükségessége forgott fönn. A bán erre az állásra gróf Széchényi Ferenczet ajánlotta. Gróf Pálffy Károly alkanczellár és gróf Győry Ferencz voltak pártfogói.[150] A császár augusztus 17-ikén kinevezte őt, a bánt illető 5000 forintnyi teljes fizetést utalványozta részére; hatáskörét mindazáltal némileg korlátozta; a mennyiben utasította, hogy «nagyobb jelentőségű ügyekben» előlegesen a bán hozzájárulását kérje ki; egyúttal mind az al-bán, mind az országos itélőmesterek kinevezését a bán részére tartotta fenn.[151]

Mindazok, a kik ismerték, élénk örömmel üdvözölték kineveztetését, nagy reményekkel néztek tevékenysége elé. «A Gondviselés» – írja neki egyik barátja, Pászthory Sándor udvari tanácsos – «ellátott Téged szárnyakkal, használd azokat a haza javára.»[152]

Azoknak sorában, kik őt ez alkalommal üdvözlő-levelekkel fölkeresték, az irodalom munkásai sem hiányoznak; ilyenek Pálma Károly nagyprépost, a történetíró és Barcsay Ádám őrnagy, a költő.[153]

Révai Miklós pedig, a magyar nyelvtudomány nagynevű megalapítója, ékes latin költeménynyel ünnepelte az eseményt.

A költői lélek éleslátásával első sejtette és ihletszerűen jósolta meg azon nagy szolgálatokat, melyeket Széchényi a hazai közművelődés ügyének tenni fog.


37. RÉVAI MIKLÓS.[154]

A magyar nemzet nemtője, Hungária, bánatos panasza nyitja meg a költeményt:

«Hát te is, óh zord keblű vitéz nép, Hunnia népe,
A ki megedződtél hősi csaták viharán;
Hát te, ki véded a hont meg a törvényt, büszke nemesség,
És kit nem látott senki inogni soha,
Ellágyulni hagyád a szíved s megeredni a könnyed,
Hejh hova lőn az erőd, férfi daczod hova lőn?
Megtör a bánat, a bú .....»

Vigasztalására megjelenik a «Gondviselésnek égi alakja» és rámutat arra az ünnepélyes jelenetre, a mikor Széchényi báni hivatalának beigtatására Horvátország fővárosába bevonul. Róla így zeng a költő:

«Ő maga oly szép, hogy túlszárnyal földi halandót,
Szép arczán ragyog és fénylik az isteni kép.
Nem túlzok, hiszen ékíti őt amaz égi ajándék,
Melylyel az Istenhez legközelebb jut a pór.
Ezt a nagy Isten nagy jóvolta művelte kegyével,
S mint a magas égről a nap osztja alá le a fényt,
Úgy áraszt jóvolta csak áldást szerte örökké.
És a hova szeme néz, száll vele áld kegye is
S száll le miként örökös forrásból az égből az áldás,
Gazdag bőségben osztva szünetlen alá.
Erre törekvék mindig erénye a Széchényieknek,
Isteni jóságot megközelítni kívánt.»

Azután megjelenik az agg Széchényi György primás szelleme és üdvözli az ifjú utódot:

«Üdvözlégy ki az ősök erényét így örökölted,
Drága honod s fajod támasza s oszlopa légy.
Hozz te vigaszt eme népnek, mely már szenvede annyit,
Égi jel is kedvez: töltsd be óh töltsd be híven!
Lásd a hazát, hogy örül hogy jött enyhíteni terhét,
Benned van hite és él a reményre a halál.
A ki helyett jöttél, a helyét is töltsd be valóban,
S nála ne légy kisebb észre tanácsra soha ...
Nézd csak nézd te, dicső pályádnak hajnala támad,
Hungáriád ma neked nyújt diadalmi babért.
Eljön, biztosan eljön a nap, ha bevégzed e tisztet
Illyriába, megint vissza óhajt a haza.
Rád támaszkodik ő, dísze lész neki biztosan egykor
És bölcs gondodból várja, reméli javát.
Majd elhalmoz szép jutalommal, halmoz el ő is,
Mert hiszen ő neki te oszlopa, támasza lész.
Így neveled fényét a családnak, drága utódom,
És hazádnak is így felkelő csillaga lész!»[155]

Széchényi, miután mint királyi biztos Almássy Pál szerémi főispán beiktatását foganatosította, október 20-ikán a zágrábi püspök, mint királyi biztos által, nagy ünnepélyességgel iktattatott be hivatalába. Hogy milyen pazarló fényt és bőkezű vendégszeretetet fejtett ki, arra nézve tájékozást nyújt az a tény, hogy az installátió költségei 37,905 forintra rúgtak.[156]

Báró Kulmer házában, melyet 1800 forintért vett bérbe, rendezte be lakását; míg neje, ki ekkortájt (október 4-ikén) hozott világra egy leánygyermeket, egyelőre Bécsben telepedett meg.

Sokféle hivatalos teendők vették igénybe Széchényi Ferencz figyelmét. Horvátország és Szlavonia közigazgatásának vezetése és a báni tábla elnöki tiszte mellett, a rendkívüli megbizatások egész sorozata foglalták el. A sziszeki út és a varasdi Dráva-híd építése, a medvedniczai folyó-szabályozás és a kanizsai láp kiszárítása, úgyszintén Szerém és Verőcze vármegyék határainak kiigazítása ügyében mint királyi biztos működött.[157]

A császár rendeleteinek végrehajtásában természetesen a legnagyobb buzgósággal járt el, utasításához híven a fontosabb ügyekben a bánhoz fordúlni el nem mulasztotta.[158]

Azonban hazafiúi lelkét fájdalommal töltötte el az a tapasztalás, hogy József császár reformjainak éle nemcsak azon intézmények ellen irányul, melyek a haladás akadályai valának, hanem a nemzeti lét alapját, a nyelvet támadja meg és miként a német nyelv hivatalos használatának elrendelésével, úgy a nemzeti önállóság symbolumának a szent koronának Bécsbe szállításával nyiltan föltárta a végső czélt, a mely szemei előtt lebegett.

Mindkét intézkedéssel szemközt nem habozott köztudomásra juttatni, hogy azokat nem helyesli.

Személyesen megjelent Sopronmegye közgyűlésén 1784. május 3-ikán, a mikor ott felolvastatott a királyi rendelet, mely a korona őreinek meghagyja, hogy a gondjaikra bízott szent kincset, az országbiró közbejöttével, a császári kincstárba szállítsák.

A megye közönsége, Széchényi felszólalása alapján,[159] erőteljes hangon fogalmazott határozatban és föliratban hangoztatta, hogy «kimondhatatlan szomorúsággal tölti el a korona elszállítása, mely az uralkodó által is megerősített országos törvényekkel ellenkezik; de a fájdalmat még fokozza az a körülmény, hogy az elszállításban közreműködött az országbiró, a kinek éppen hivatása a törvények megtartása fölött őrködni. A rendek – így szólnak – nem érdemelték meg, hogy a bizalmatlanságnak vagy a nemzet irányában való elidegenedésnek nyilatkozatát tapasztalják; miután hódolatuknak és áldozatkészségüknek számtalan jelét adták és az uralkodóház veszélyes helyzetében, mikor az uralkodó dicső anyjának karjain jelent meg előttök, életüket és véröket ajánlották volt föl. Elismerik ugyan, hogy ő felsége a trón jogos örököse; de nem hallgathatják el, hogy az örökösödési jog az uralkodóháznak oly módon biztosíttatott, hogy az viszont az ország törvényeit és jogait lelkiismeretesen tiszteletben tartsa. Ennek következtében kérik, hogy a korona az országban őriztessék és ő felsége magát azzal megkoronáztatván és egyidőben az ország rendeinek jogait és kiváltságait esküvel megerősítvén, hő óhajtásuknak tegyen eleget.[160]

Ilyen körülmények között Széchényi lelkét kétség és aggodalom szállotta meg. Bizalmas barátja, Pászthory Sándor udvari tanácsos, ez időben a következő sorokat intézi hozzá: «Szomorúan értettem szerelmes barátom, hogy még most is komor kedvű vagy. Istenem de boldog embernek állítanám magamat, ha huszadrésze volna hatalmamban azon tehetőségnek, melylyel Te birsz, hogy tudniillik mihelyt érdemes okok úgy hoznák magokkal, ad vitam privatam et independentem tehetném magamat, a mely élet után mindenkor fohászkodtam. Óhajtom neked is szerelmes barátom, hogy vidám napjaid, melyeknek sugárai látszatik tőled távozni, már egyszer felderüljenek.[161]

Míg az új rendszernek ez az oszlopos híve a visszavonulás gondolatára vezeti őt; élénk reményekkel csüggtek rajta a nemzeti ellenzék vezérférfiai. Tanúskodnak róla a levelek, melyeket Barcsay Ábrahám őrnagy intézett hozzá. Ez, miután 1767-ben a testőrségből, melynek körében a nemzeti nyelv és irodalom lelkes bajnokává avattatott, kilépett, az ország különböző vidékén tartózkodván, 1782-ben Sopronyban megismerkedett Széchényivel, a ki iránt attól fogva állandóan rajongó tiszteletet táplált, melyben hogy vele sokan osztoztak, jelezi Barcsaynak 1784 tavaszán írt levele, melylyel a Horvátországban körúton levő helyettes bánt üdvözli. «Kivánom» – úgymond – «és velem együtt sok ezeren azt kivánják, hogy egészségben és szerencsésen végezd utazásodat.» Majd néhány héttel utóbb írja neki «Magam szűntelen Úr (császár) dolgában fáradozom, mint Te; azzal a különbséggel, hogy én szokás szerint csak embereket nyaggatni jártam, Te pedig azoknak boldogságában fáradoztál».[162]

Mikor József császárnak a népösszeirást elrendelő intézkedése az országban elégületlenséget és ellenállást idézett föl, amannak szítására, ennek szervezésére vállalkozott Barcsay, a ki Széchenyi támogatására is vélt számíthatni. Mikor 1784 szeptember első napjaiban néhány «igaz baráttal» ez ügyben értekezletet tartott, erről hozzá a következő jelentést intézte:

«Az erdélyi fősecretárius ... a környülálló dolgokban vagy a vak történetektől, vagy pedig némely megyéknek fejességétől véli várhatnánk segedelmet. Némely megyéknek fejességiről jót állott a praefectus (?). Mit reméllhetünk az alattad valók iránt, arról jó volna vagy engemet egyenesen, vagy a Zoborhegyit (?) minélhamarább tudósítani. Ők azon a földön (Nyitramegyében) felirásra (népösszeirásra) szolgabirákat adni nem akarnak; összeesküdtek egy akarattal. Hát aztán mi történhetik, azt is lássuk meg futólag.

«Három dolgon építik ellenségeink reménységeket. Az első a nemzet között volt egyenetlenség, légyen az akár a protestánsok és catholikusok között, akár a mágnások és nemesek között, mint már fájdalmunkra tapasztaltuk. A 2-ik a parasztság és nemesség között támadandó fellázadás. A 3-ik a fegyver alatt lévő sok katonaság. Hogy a két elsőből semmi se legyen az, ugy tetszik, tsupán rajtunk áll, és hogy elnyomottatásunknak ilyetén eszközeit semmivé tegyük, reménlem ahoz annyival is könnyebben juthatunk, mivel a feliratás mindenik részt vagy terhes adoztatással, vagy katonák közzé léjendő erőszakos elfogattatással fenyegeti világosan. – Szükség lészen azért, édes Ferentzem, ezen dolgok szerint idézni ügyeinket, és mivel nagygyaink igen gyengék, jónak itéltetett, hogy legalább négyen vagy ötön az áldottabbak közzül egyet értenétek. – Élj boldogul és jusson eszedben, hogy éjfél már majd el mult és nem sokárra fel virrad fejünkre. Sok nemzetek reánk fognak tekinteni. Ébren légyetek.»[163]

Azonban csalódott. Széchényi az összeirást, a melyben a rendes állami igazgatás előfeltételét láthatta, tapintatos módon szerencsésen végrehajtotta.[164]

Így tehát József császár nem vonta meg tőle bizalmat, sőt reformmunkájában, a következő (1785) év elején még jelentékenyebb tényezőként kivánta őt felhasználni.

III.



Az új rendszer alapvonalai. A kerületi beosztás. A királyi biztosi jelöltek. Széchényi a zágrábi kerület élére van kiszemelve. Habozása. Törekvése az alkotmányos formák megmentésére. Széchényi elfogadja a kerületi biztosságot. A zágrábi kerületet a pécsivel cseréli fel. Hivatalfoglalása és a közvélemény. Forgách Miklós gróf szemrehányó levele. Hajnóczy válasza; az új rendszer védelme. Az alkotmány átalakításának szüksége. A Széchényi egyéniségében rejlő biztosítások. Első biztosi ténykedése.

Az ország közigazgatásának új rendszerét állapította meg. Tiz kerületre osztotta a magyar korona kerületét oly módon, hogy mindegyik élén egy királyi biztos álljon, a ki egyúttal a kerületéhez tartozó vármegyékben a főispáni helytartó tisztét viselje; a kiváltságos városokra és községekre is kiterjedvén hatósága.

Hatáskörének körvonalozásánál a római köztársaság legatusai, a franczia intendansok, a porosz kerületi elnökök lebegtek szemei előtt. A vallás, iskola, adó, katona-összeirás és beszállásolás, úrbér, kereskedés, telepítés, lótenyésztés, folyótisztítás, vizkárok elleni védelem, hajózás, utak, posták ügykezelése a biztosok alatt áll. Saját felelősségükre rendelkeznek a katonasággal. A büntetőjog terén a királyi jogok egy részét gyakorolják.

A titkos tanácsosi méltóságot elnyerik; 6000 rajnai forint évi fizetést élveznek.

Egyedül a királynak felelősek, a megye közönsége nem illetékes az ő működésüknek sem megbirálására, sem ellenőrzésére. A vármegye az alispánt a királyi biztos által megnevezett három jelölt közül, a többi tisztviselőket pedig ezentúl is szabadon választja; de az utóbbiakat a biztos fel van jogosítva állásától elmozdítani és a legközelebbi választásig helyettesíteni.

A császár a következőket jelölte ki a királyi biztosi tisztre: gróf Apponyi Antalt, gróf Csáky Jánost, gróf Győry Ferenczet, Izdenczy Józsefet, Jankovics Antalt, Majláth Józsefet, báró Prónay Lászlót, gróf Széchényi Ferenczet, Szlávy Pált, gróf Teleki Sámuelt.

Széchényit a főkanczellár február 11-ikén értesítette, hogy a zágrábi kerület királyi biztosává van kijelölve és fölhivta, hogy a mennyiben az állást elfogadni hajlandó, jőjjön Bécsbe.

A tiz jelölt közül mégis négyen visszautasították a magas hivatalt: gróf Apponyi, gróf Csáky, Izdenczy és Szlávy Pál. Az első közülök kijelenté, hogy: a közigazgatás törvényes rendszerének megsemmisítésében közreműködve, honfitársai bizalmát elvesztené, és az ellenhatás leküzdésére magában a kellő erőt nem találja föl; mint minden jó hazafi, ő is meg van győződve ő felsége szándékainak tisztaságáról, de azért elveit, melyeket szenteknek tart, nem adhatja föl.

Széchényi – ki február közepén jelent meg az udvarnál – habozott. Bizalmas embereihez intézett leveleiben azt irja, hogy kisérletet tett a császári kegy elhárítására; de az uralkodó akarata előtt meghajolni kényszerűlt.[165]

Ekkor Bécsben levő hivatal-társaival azon volt, hogy a magyar alkotmányos intézményeket legalább részben megmentsék. Azt kivánták, hogy hivatali esküjöket «a hazai törvények értelmében» tehessék le; hogy a megyei gyűlések régi jogköre, a mely szerintök «a magyar alkotmány lelke», névszerint az alispán-választás szabadsága föntartassék.

Miután fölterjesztésökre elutasító választ kaptak, még egyszer a császárhoz fordultak. Belátják – így szólnak – hogy atyai érzelmek lelkesítik ő felségét; de súlyos felelősség nehezedik rájok; az országgyűlés kétségkívül hálásan fogadná el ő felsége rendelkezéseit, a melyek így általános aggodalmat fognak támasztani; a megyegyűlés, a mely előtt a királyi biztosoknak meg kell jelenniök, nem fosztható meg attól a jogtól, hogy kérelmeivel, panaszaival ő felségéhez fordulhasson.

Azonban erről a császár hallani nem akart. Válaszában kijelentette, hogy minden egyes embertől elfogad fölterjesztéseket, gyűléstől nem; az államot képviselő uralkodó és az egyes alattvaló között nem engedhet közvetítőt.[166]

Mielőtt ezen tárgyalások befejeztettek volna, márczius 9-ikén Széchényi letette a császár kezeibe az esküt, mint titkos tanácsos, a zágrábi kerület biztosa, Pozsega vármegye főispánja, Kőrös, Szerém, Varasd, Zágráb és Zala megyék főispáni helytartója.

Bécsből Czenkre ment s családját is Zágrábba szándékozván magával vinni, a Vojkfi grófok házát évi 1600 forintért bérelte ki. Mindjárt megtette előkészületeit, hogy a rábizott feladatokat sikeresen oldhassa meg. Hogy magának a gondjaira bizott terület állapotáról tiszta képet alkothasson, nagy szakértelemmel és mindenre kiterjedő figyelemmel összeállította a kérdőpontokat, a melyekre az alispánoktól kimerítő jelentéseket szándékozott bekivánni.[167]

Azonban már néhány nappal utóbb más rendeltetést nyert. Jankovich Antal, a pécsi kerület biztosa, a hét személyes tábla birájává neveztetvén ki, a császár (április 18-ikán) ezt a kerületet, a mely Baranya, Somogy, Szerém, Tolna és Verőcze vármegyéket foglalta magában, bizta Széchényi kormányzására. Igy tehát most Pécs lett székhelyévé.[168]

Széchényi királyi biztos állásának elfoglalásával a magyar alkotmányos intézményekkel nyílt ellentétbe helyezte magát.
Találkoztak, a kik ezért nyíltan megrótták. Igy tett gróf Forgách Miklós, noha a szabadelvű irány híveihez tartozott.
«A gróf barátai és tisztelői» – írja német levélben Hajnóczy Józsefnek, Széchényi titkárának – «nem győznek eléggé csodálkozni a fölött, hogy ő miképen vállalhatott el olyan méltóságot, melyet az ország törvénye nem ismer. Ha ugyanis mint patrióta jár el, a kinek a törvény ad irányt, elmozdíttatását várhatja, mert nem teljesítheti a császár szándékát. Ha ellenben törvénytelenűl és erőszakosan lép fel, hazáját bántja meg és magának is árt. De a méltóságnak elfogadása nem egyeztethető meg azokkal a szép, hatásos és megható költeményekkel sem, melyeket a gróf szerzett ... Ilyen esetekben sokan azzal nyugtatják meg magukat, hogy szerencse, ha a közhivatalokat olyan férfiak viselik, kikben az állam javának előmozdítására alkalmas ismeretek jóakarattal párosulnak. Szép szavak ezek, a melyeknek nincs értelmök ... A kik belátják, hogy a közbecsülést jó tettekkel, nem czímekkel és méltóságokkal kell kiküzdeni, és mégis, noha szükség nem kényszeríti rá, hivatalt vállalnak, lelkiismeretök furdalásai elől nem fognak menekülni.»[169]


37. HAJNÓCZY JÓZSEF ALÁÍRÁSA.

Hajnóczy erre a levélre kétségkívül főnökének sugalmazására írta meg a választ, mely tehát Széchényi lelki világába is enged bepillantanunk.

A kiindulási pont az, hogy közönyös dolog, vajjon az egész nemzet vagy egy ember alkotja a törvényeket. Mivel az emberek soha sincsenek egy véleményben, mindig az erősebb emeli a magáét érvényre és szabja meg a törvényeket. A ki tehát az általa alkotott törvényeket végrehajtatni képes, ezzel már bebizonyította, hogy mellette van a nép többsége. Ez a tény a törvények helyességét nem igazolja ugyan; de kétségtelenné teszi, hogy azokhoz alkalmazkodnunk kell.

Az általános reflexiók után a magyarországi állapotokra tér át. Feleslegesnek látja hosszasan bizonyítani, hogy a magyar alkotmány átalakítása mellőzhetetlen; annak kimutatására szorítkozik, hogy a magyar alkotmányt csak hatalmi ténynyel lehet megjavítani. Ugyanis az országban negyvenezer nemes törvényhozó és ötmillió rabszolga él; azt pedig nem várhatni, hogy amazok jogaikról, melyeket meggyőződésök szerint törvényesen birnak, lemondjanak; a nemesség soha sem fogja önként elfogadni azt az elvet, hogy a természet nemest és parasztot egyenlő jogokkal ruházta föl, sem azt, hogy az alkotmány szilárdnak csak akkor tekinthető, ha áldásaiban a paraszt is részesül.

Továbbá fölhivja a gróf figyelmét arra, hogy a negyvenezer nemest mintegy ötszáz egyén képviseli az országgyűlésen, s itt tényleg alig tizen folynak be a törvények alkotására, de ezek sem a közjót tartják szem előtt.

Mindezekből azt a következtetést vonja le, hogy nem arra kell fontosságot helyezni, vajjon az uralkodók vagy az itélőmesterek szerkesztik a törvényeket; hanem arra, vajjon a törvények alkalmasak-e a közjó előmozdítására. A polgárok jellemét nem a szerint kell megitélni, hogy milyen politikai elveket vallanak és melyik államformát tartják a legjobbnak; hanem a szerint, a mint kötelességeiket teljesítik és a közjót előmozdítják.

«Ha tehát» – úgymond – meg vagyok arról győződve, hogy az alkotmány a nemesek és nem nemesek között gyűlöletet támaszt, és a nemesség erőszakosan magához ragadott jogait másokkal megosztani soha sem fogja: kötelezve vagyok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy embertársaim elévülhetetlen jogaik birtokába jussanak. Ily módon emberbarát leszek, a nélkül, hogy megszünném jó hazafi lenni. De ha a kettőt megegyeztetni nem lehet, inkább emberbarát mint patrióta akarok lenni.»

A levél végén említi, hogy Széchényi azt a biztosítást nyerte bécsi barátaitól, hogy a törvényekkel nem fog összeütközésbe jönni, és a hivatalt elfogadván, több jót tehet mint azelőtt; e szerint nem követett el hazafiatlan vagy törvénytelen cselekedetet; ha pedig netán azért, mert kötelességét híven teljesíti, hivatalától elmozdíttatnék, ezt dicsőségének tartaná.[170]

Széchényit a Forgách Miklós megrovásáért kárpótolhatták a nagyszámú üdvözlő iratok, melyeket kineveztetése alkalmából kapott. Ezek sorában az öreg gróf Gyulai Sámuel altábornagyé, a költőé kiválóan figyelemreméltó, mert jelezi, hogy a harminczegyéves államférfiúnak máris milyen súlya volt az ország legkiválóbb férfiainak körében. Soká – úgymond – a kétség súlya nehezedett lelkére, a mely azonban megkönnyebbült, a mikor tudomására jutott, hogy Széchényi is azok között van, kik az uralkodó és a haza javára vannak hivatva munkálkodni. «Igy látom most már, hogy uralkodónk bölcs eljárása hazánk javára irányúl.»[171]

Széchényinek mint kerületi biztosnak legelső teendője volt: a kormányzására bizott vármegyéket bejárni, azokban közgyűléseket tartani és a császári rendeletek végrehajtása iránt rendelkezni.

Mindenütt tiszteletteljesen fogadtatott.[172] Tapintatos föllépésének hatását fokozta ékesszólása melyről barátai magasztalásokkal emlékeznek meg. Barcsay Ábrahám éppen ezen gyűlések idejében írja neki egyik levelében: «Nem kétlem, hogy akármily ige is mézzel folyó ajkaidról származván, kedves ne legyen figyelmetes hallgatóidnak. Bízom is azért benned, hogy a természetnek ily kellemetes ajándékával vissza nem élsz, hanem inkább Orpheus módjára jóra oktatod és szelidebbé tévén, boldogságra hajtod gondviselésre bizott nyájaidat. Mert úgy ismerem igenis nemes szivedet, hogy elejétől fogva ezt szabta zsinórmértékül magának: Propter se petitur virtus non propter honorem.»[173]

IV.



Betegsége, ennek hatása kedélyére. A császár újabb fellépése az alkotmány ellen. Összeütközés a hivatalos s hazafiui kötelességek között. Széchényi betegségére hivatkozva lemond állásáról. A lemondás igazi okai. A Széchényiek közös jellemvonása, a törekvés minden irányban megőrizni függetlenségüket. Ellenzéki vezérek hiánya II. József alatt.

Az 1786-ik év elején Széchényi hivatalos működését hosszú időre megszakította súlyos betegsége, forró láz, a mely arra késztette, hogy titkárát Hajnóczyt, kit szerémi alispánná neveztetett ki, oldala mellett tartsa és lassú gyógyulása alatt a legsürgősebb teendők intézésével bízza meg.[174]

Vajjon ez a betegség tisztán a testi szervezetben beállott rendellenes változások folyománya volt-e? Vagy pedig lelki küzdelmek is szerepeltek benne mint tényezők? Olyan kérdések, a melyek önkénytelenül fölmerülnek, de biztos választ a fenmaradt emlékekben nem kapnak.

Érzékeny lelke gyenge testi szervezetben lakott. Ebben az időben kiállított orvosi bizonyítvány «veleszületett ideggyengeségéről és ingerlékenységéről szól», egyúttal fölemlíti, hogy több év óta egészsége meg volt rongálva.

Ily körülmények között az a konfliktus, a melyet József császárnak mind merészebb föllépése az ő hivatalos kötelességei és hazafiúi érzése között felidézett, szükségképen megrendítő hatást gyakorolt idegrendszerére.

Alighogy felgyógyúlt, azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy hivataláról lemond. Elhatározása lassan érlelődött meg.

Augusztus 1-én Sopronyban a városi főorvos által, ki több ízben gyógyította volt őt, bizonyítványt állíttatott ki, a melyben elmondatik, hogy «a nem rég kiállott betegség után, a fokozódott ideggyengeség miatt, attól lehet tartani, hogy ő nagyméltóságának korlátokat nem ismerő buzgalma következtében, hivatalos teendői és fáradságos utazásai egészségét még inkább meg fogják rendíteni; minélfogva életének és szolgálatképességének meghosszabbítása érdekében tanácsos eddigi nehéz államhivatalát mielőbb egy olyannal cserélni föl, a mely lelket és testet kevésbbé erőlteti meg.»

Ezzel a bizonyítványnyal felment Széchényi Bécsbe, a hol azt az egyetem egyik orvostanárával is aláiratta.

Mégis csak mintegy három hét mulva szánta el magát lemondásának benyujtására. Német nyelven szerkesztett, augusztus 26-ikán keltezett kérvénye így hangzik:

«Felség!

«Az ide csatolt (orvosi) bizonyítvány szóljon helyettem.

«Sajnálatomra, legjobb akaratom mellett sem lehetek többé annak a szerencsének részese, hogy csekély tehetségemmel Felségednek és hazámnak szolgáljak. Erre a rám nézve nagyfontosságú legalázatosabb kijelentésre kényszerít egészségi állapotom, mely természetes gyengeségénél fogva napról-napra mindinkább érezi az érdemem nélkül rám ruházott hivatal súlyát és jelentőségét.

«Ez a körülmény, továbbá a tiz év óta különféle hivatalokban és megbizatásokban becsületesen és buzgón kifejtett hivatalos munkásságom, végre az a feledhetetlen atyai jóság, melylyel Felséged engem királyi biztossá kineveztetésem alkalmával bátorítani méltóztatott: megengedik-e remélhetnem merész lépésemért Felséged bocsánatát? Ha igen, némi kárpótlást nyerek azért a veszteségért, a mely rám abból származik, hogy korlátolt erőmet az állam javára irányuló magas czélzatokkal többé nem egyesíthetem.»


38. II. JÓZSEF CSÁSZÁR.

Most azonban miután ezt a lépést megtette, türelmetlenűl sürgette a császári döntést.

Még ugyanazon napon, a melyen a kérvényt megírta, kellett azt gróf Pál Károly alkanczellárnak a császárhoz eljuttatni.

«Nagy kár» – írja fölterjesztésében az alkanczellár – «hogy olyan férfiú, ki a legelfogulatlanabb gondolkodással és becsületességgel sok ismeretet és tevékeny buzgalmat kapcsol össze, a kitől a jövőben is hasznos szolgálatokat lehetett várni, gyenge egészsége miatt Felségednek tovább nem szolgálhat.» A lemondásnak, a császári elismerés kifejezése mellett, elfogadását javasolja.

A császári resolutio így hangzik:

«Sajnálom, hogy körülményei ezt követelik. Elbocsátásához tehát hozzájárulok, és kedves lesz nékem, ha egészsége helyreállítása után, hivatalos buzgósága és becsületessége ismét a közszolgálatban értékesíttetni fog.»[175]

Óhajtásának teljesűlése után Széchényi Ferencz türelme kemény próbára volt téve. A kanczellár augusztus 29-ikén értesítvén a császári elhatározásról, felhívta, hogy utódja kinevezéseig hivatalában maradjon. Csak október 23-ikán neveztetett ki báró Splényi József, a pécsi kerület királyi biztosává. És ezután is Széchényinek még be kellett várnia, míg az hivatalát tőle átvette.[176]

A hivatalos iratokban e szerint megrongált egészsége szerepel mint a lemondás és a fölmentés oka. Azonban legbizalmasabb hívének, Hajnóczynak egyik levele világosan megérteti velünk, hogy «lelke megzavart nyugalmának» helyreállítása végett vonult vissza Széchényi.[177]

Ő maga egy negyedszázad mulva naplójegyzeteiben úgy nyilatkozik, hogy «egy súlyos betegség, főképen pedig azok a törvénytelen és alkotmányellenes intézmények, a melyeket II. József az ő hozzájárulásával életbeléptetni kivánt, késztették arra, hogy hivataláról lemondván, egészsége helyreállításának ürügye alatt a spaai fürdőbe menjen».[178]

A legkiválóbb magyar publicisták egyike, báró Kemény Zsigmond a Széchényiek hagyományos sorsát látta abban, hogy mindig «a két pad közti helyzet kellemetlenségeit» kellett szenvedniök.[179]

Egy másik jeles publicista pedig, Falk Miksa, utal arra, hogy egy «nevezetes családi hasonlatosság valamennyi Széchényit egész a legnagyobb magyarig – jellemez: roppant becsvágy mellett az a megmagyarázhatatlan törekvés, hogy minden párttól elszigeteljék magokat, föl és lefelé egyformán megőrízzék függetlenségöket.»[180]

Csakugyan Széchényi Pál nyomaiba lépve Ferencz is, szintúgy mint később István, habozás nélkül koczkáztatták és feláldozták mind az udvar kegyeit, mind a népszerűség kedvezéseit, valahányszor lelkiismeretök sugallata követelte. Lehetséges, hogy más úton haladva még nagyobb szolgálatokat tehetnek hazájuknak; de nemes önzetlenségöket és hazaszeretetöket tisztább fény nem övezhette volna a történelem lapján.

Figyelemreméltó tünete a nemzeti szervezet elgyengülésének az, hogy míg előbb és később soha sem szükölködött vezérekben, kik a közszellem tolmácsaivá és irányítóivá tudtak lenni, maguk köré csoportosították az elégületlen elemeket és eszményeik valósítására a harczot merészen megindították: II. József alatt ilyen nem találkozott. Ezért mintegy apró guerilla-harczban érvényesítette erejét a nemzeti ellenállás.

Széchényi sem érezett lelkében elég erőt arra, hogy ellenzéket szervezzen, vagy akárcsak kisérletet tegyen a császárt útjáról letéríteni.

V.



Széchényi külföldi útra indul. Kisérete. Ünnepeltetése Prágában és Berlinben. Németországban a tudósokat keresi fel. Angliában a gyáripart és a gazdasági viszonyokat tanulmányozza. Uti naplója. Anyja halála. Széchényi a külföldön is figyelemmel kiséri az itthoni politikai állapotokat. Pászthory levele a helyzetről. Széchényi Bécsben telepszik meg. Gyermekeinek magyar neveléséről gondoskodik.

A politikai közélet teréről leszorúlván, hosszabb külföldi utazásra határozta el magát. Mint később ő maga feljegyzé, «hazájának szomorú sorsa által okozott szomorúságában vigasztalást keresett».[181]

De más indító ok is vezérelte. Állásának kedvezéseit és szelleme tehetségeit a haza javára, különösen a közgazdasági és kultúrai tevékenység mezején óhajtván értékesíteni, nem elégedhetett meg azzal, hogy könyvekben keressen tájékozást. Szükségét érezte annak, hogy közvetlen szemlélet és tapasztalás útján ismerkedjék meg azokkal a vívmányokkal, a melyeket előhaladottabb országok fel tudnak mutatni.

Külföldi tanulmány-útra határozta el magát. Jellemző, hogy nem Olaszország, hanem Anglia vonzotta, a mi szelleme irányát és a maga elé tűzött föladatok természetét világosítja meg.

Neje társaságában 1787 május 23-ikán kelt útra Bécsből, titkára, orvosa és két szolga kisérték.

A titkár megválasztásában arra volt tekintettel, hogy irodalmi képzettséggel bírjon, útleírás elkészítésére alkalmas legyen. Miután Hajnóczy a szerém alispánságtól nem vált meg, bizonyosan az ő ajánlatára vett maga mellé ismét egy protestánst, Ribini János Dánielt, ki a göttingai egyetemről kiváló irodalmi képzettséget hozott magával s ezzel megnyerő modort egyesített.[182] Orvosa Flue doktor svájczi származású volt.[183]

Prágában kitüntető fogadtatásban részesült; tiszteletére az érsek meghívta ebédre a cseh arisztokratiát, Fürstenberg herczeg pedig estélyt rendezett. Berlinben a királyi család tagjainál tett látogatásokat. Göttingában pedig a tudósokat: Gatterert és Schlözert kereste föl.

Köln, Aachen megtekintése után Belgium területére lépett; de itt a műemlékekben gazdag városok által nem engedte magát föltartóztattatni; egyenes irányban Spaa, Lüttich, Dünkirchen érintésével Calais felé tartott, honnan szeptember 10-ikén hajózott át Angolországba.

Londonban csak néhány napot töltött. A gyáripar, állattenyésztés és mezőgazdaság góczpontjai a vidékre vonzották őt. Míg nejét a titkárral Londonban hagyta, orvosa kiséretében szeptember 22-ikén utazott el.

Colchester, Norwich, Cambridge, Northampton, Leicester, Nottingham, Derby, Sheffield, Manchester, Halifax, Carlisle, Glasgow, Edimbourg voltak a főbb állomások.

Följegyzései érdeklődésének széles köréről tanuskodnak. Lord Middleton nottinghami kastélyában az üvegházakat, Buxtonban a fürdőépületeket tanulmányozta.

Manchesterben és Halifaxban a posztógyárakat, Sheffieldben a kés- és ollógyártást, Derbyben a réz- és vashámorokat, Ashoverben az ólombányákat szemlélte meg. Manchesterben a csatorna-építkezés tárgyában igyekezett magának tájékozást szerezni.

A juhtenyésztés több helyen volt megfigyelésének tárgya; egyes betegségek ellen használt recepteket leirt. De még a heringhalászat és szárítás részletei is lekötötték figyelmét.

Hogy mennyire komolyan vette a dolgot, jelezi az a körülmény, hogy kimerítően írt jegyzeteihez rendszerint az épületek és gépek vázlatos rajzait csatolta.

Feltünő, hogy a politikai viszonyokra és kulturai intézményekre angolországi útjában nem irányult figyelme. Azonban nem feledkezett meg könyvtára gyarapításáról és jelentékeny könyvgyűjteményt vásárolt össze.[184]

Visszatérvén Londonba, ott több hetet töltött, tisztelkedett a királynál, látogatta a parlament üléseit, kirándult Windsorba és Bristolba. 1788 január 8-ikán keltek át ismét a csatornán, hogy hazatérjenek.[185]

Szándéka volt Angliáról önálló munkát dolgozni ki. Titkárának munkálata szolgált volna alapul. Azokat a fejezeteket, a melyek az országról és lakóiról általános ismertetéseket tartalmaznak, ő maga átdolgozta; de tervét azután elejtette.[186]

Angolországi időzésének utolsó napjaiban értesűlt anyjának 1787. november 9-ikén bekövetkezett haláláról.

Huszonöt év mulva feljegyzi naplójába, hogy «szíve még mindig vérzik, a mikor a gyengéd és valóban szent anyára gondol».

Hazatérése után, anyjának alabastrom edényben külön elhelyezett szívét a sírboltból czenki házi kápolnájába hozatta föl, hogy közelében végezhesse mindig ájtatosságát.[187]


39. RÉSZLET GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ UTI NAPLÓJÁBÓL.

Bármennyire megragadta a nagyműveltségű főúr érdeklődését az, a mit a külföldön látnia, élveznie és tanulmányoznia alkalma nyilt: lelkének legmélyebben gyökerező vágyai a hazai közélet terén való tevékenység felé vonzották vissza. Október 29-ikén gróf Pálffy kanczellárhoz és Pászthory Sándor udvari tanácsoshoz intézett levelekben kijelentette, hogy «ha szükségesnek itéltetik, kész urához, hazájához és familiájához tartozó hívségét azzal bizonyítani, hogy útját félbe szakasztja és hazájába siet.»

Ennek az ajánlatnak bizonyára az volt az értelme, hogy a nemzet és uralkodója között mind nagyobb mérvekben nyilatkozó ellentétek kiegyenlítésére ajánlotta föl szolgálatát.

Azonban József császár környezetében ekkor még azt hitték, hogy képesek lesznek a rendszerök elé torlódó minden akadályt elhárítani. Széchényire nem volt szükségök.

«Te szerelmes barátom» – írja neki Pászthory – «nem sétálás, nem mulatság miatt teszed ezt az utazást, hanem nagy, mind urunk, mind haza előtt tekintetre méltó okbúl, tudniillik egészséged és tudományodnak nagyobb terjesztése miatt. A mellett hazánk nagy csendességben vagyon, semmi nyilvánvaló concursus, úgymint diaeta vagy diaetalis congressus nincsen, és privátus földesúrnak éppen nincsen módja valamit hazaszolgálatjában elmulaszthatni. Még most nem szükséges visszajönned, azt üzeni néked gróf Pálffy is általam.»[188]

Külföldi utazásából visszatérvén úgy rendezte be életét, hogy a telet Bécsben töltötte. Ily módon kitüntette, hogy az udvarral «szakítania» nem szándékozik. De «aulikus» hajlamai mellett nemzeti érzését sem titkolta, sőt azzal mintegy tüntetett. Pálóczi Horváth Ádám 1789-ben érdemesnek találja Kazinczy Ferenczet tudósítani arról, hogy Széchényi «Bécsben mind a fijának mind a leányának magyar asszony dajkákat tart, a kik (magyar) fejrevalóban hordozzák a kis grófokat a bástyákon».[189]

Ugyanekkor elsőszülött fiának, Lajosnak nevelését magyar emberre bízta: a pozsonyi Tibolth Mihályra, ki 1788-tól kezdve foglalta el a franczia abbé helyét.[190] Később (1803-ban) István nevelője az atyához intézett levélben kiemeli: «Ámbár hogy az akkori időknek vélekedése és szokása ellene volt, mégis legelső volt Excellentiád, a ki a hazának tiszta szeretetétől vonzattatván, drága magzatait hazafiaknak gondviselésére bízta és másokat hasonló cselekedetre serkentett.»[191]

VI.



A magyar arisztokráczia élete a XVIII. század második felében. A tudomány és művészetek szeretete. A zene a főrangúak kastélyaiban. Széchényi mint zenebarát. A horpácsi könyvtár. A könyvtáralapítás tervének első csirái. Hajnóczy József. Titkári állása Széchényi mellett. Befolyása a gróf könyvgyűjtői szenvedélyére. A kéziratok gyűjtésének megindítása. A régiséggyűjtemény alapjai.

Mária Terézia uralkodásának kora a magyar főrangú családok életében új korszakot nyit meg. A nyugat-europai civilisatió, melynek a mohácsi vész előtti időkben legmagasabb szinvonalát elérték volt, most újból tért foglalt közöttük nemes ízlésével, díszes fényűzésével és azzal a fensőbb varázszsal, a mit az irodalom és a művészet cultusa ád meg neki. Ekkor épültek az Esterházyak, Batthyányiak, Grassalkovicsok, Illésházyak, Viczayak, Zichyek és számos más családok nagy kertektől környezett kastélyai a vidéken, városi palotáik Bécsben, Pozsonyban, Pesten és Kassán. Köztük nem egy, például az eszterházai ma is a műértők csodálatának tárgya. Az előkelő élet egyik kelléke volt a könyvtárterem, melyet a tudomány alapvető munkái, a klasszikus és modern irodalmak választékos termékei a legjobb kiadásokban és díszes kötésekben töltöttek meg.

Azok, a kik magukat és vendégeiket még változatosabb műélvezetekben óhajtották részesíteni, zenekarokat tartottak, melyek rendszerint hírneves zeneszerzők vezetése alatt a klasszikus zenét művelték. Ezek között az Esterházy herczegeké volt a legnevezetesebb; Haydn emléke elévülhetetlen fényt áraszt rá. Az Erdődy grófoké Horvátországban is kiváló karnagygyal dicsekedett; ez a bécsi Pleyel Ignácz volt, Haydn tanítványa, ki később Straszburgban és Londonban működött, nagyszámú symphoniával és egyéb szerzeményeivel a XVIII. század végén és a XIX. elején nagy népszerűségnek örvendett.[192]

Széchényi Ferencz a zenének nemcsak kedvelője, hanem avatott művelője volt; általa szerzett több dalt széltében énekeltek. Pálóczi Horváth Ádám egyik levelében írja Kazinczy Ferencznek: «Két lyánka egy farsangi estve énekelte előttem gróf Széchényi Ferencz egy áriáját».[193]

Kőszegen tartózkodása alatt maga is zenekart tartott, melynek számára a zeneszerzők beküldötték neki darabjaikat. 1781-ben Pleyelnek Varasdra két partituráért négy tallért, 1783. őszén Tomasini Luiginak, ki Haydn mellett mint hangverseny-mester működött,[194] quartettjeiért hat forintot küld. Az utóbbi fölajánlotta neki szolgálatát, melyet azonban már nem vehetett igénybe; mert akkor – Zágrábba költözése előtt – zenészeit elbocsátotta.[195] Gazdag hangjegy-gyűjteményét szívesen bocsátotta rendelkezésére zenekedvelő ismerőseinek.[196]

Az 1781-ik év óta számos nyomát találjuk annak az elhatározásának, hogy az őseitől örökölt könyvgyűjteményt, a mely a horpácsi kastélyban volt elhelyezve, tervszerűen kiegészítve, nagyobb könyvtárt alkot; ekkor azonban még csak családja szellemi szükségleteinek kielégítésére gondolt.

Ez irányban egy férfiú szolgálatával élt, ki nagy befolyást gyakorolt rá és életpályája tragikus alakulásával is magára vonja figyelmünket.

Hajnóczy József, az aszódi evangelikus lelkész fia, ki miután 1771-ben, huszonegyéves korában jogtudományi tanulmányait befejezte, ügyvédi pályára készűlt; de ideális felfogása arra a meggyőződésre vezette őt, hogy – mint maga említi – «becsületes ember nem lehet jó ügyvéd». Ezért inkább gróf Forgách Miklósnál titkári állást fogadott el, a melyet 1778-ig viselt, a mikor Pesten a városnál aljegyzői hivatalért pályázott, s mivel azt meg nem kapta, újból főúri háznál keresett foglalkozást.[197]


41. RÉSZLET HAJNÓCZYNAK SZÉCHÉNYI GRÓFHOZ IRT LEVELÉBŐL.

A széleskörű műveltséggel biró férfiú ekkor (1779) Széchényi Ferencz szolgálatába lépett, ki őt mindenekelőtt a horpácsi kastélyban levő családi könyvtár rendezésével bízta meg. Hajnóczy csakhamar elkészűlt ezzel a munkával; de azután tovább ment, a könyvtár kiegészítése, új könyvek beszerzése tekintetében tervet nyújtott be. Egyúttal urához tartalmas leveleket intézett, a melyek politikai és tudományos kérdésekkel foglalkoztak.

Az ifjú gróf csakhamar bizalmával tisztelte meg őt. Szellemi irányuk rokonsága szolgált közöttük kapcsul. Mind a ketten ismerték és élvezték a nyugati irodalmak új termékeit s e mellett kegyelettel csüggtek a múlt idők emlékein. Hajnóczy már Forgách házánál, a gazdag családi levéltárban kezdette meg az oklevelek másolását, s most Széchényivel a hazai történet emlékeinek gyűjtését megkedveltette. Ekkor vetették meg a később hatalmassá kiépült kéziratgyűjtemény alapját.[198]

Hajnóczy 1781 január elseje óta mint titkár a grófnak állandó szolgálatába lépett. De Horpácson maradt, a hol a könyvtárnoki teendők[199] és ura számára tudományos munkákból kivonatok készítése voltak főfoglalkozásai.

Ő rendelte meg a beszerzendő könyveket, a melyeket részben maga, részben a gróf jelölt ki. Az egyetemes tudományos irodalom termékei és a Magyarországot illető kiadványok beszerzésére egyaránt gondot fordítottak. Figyelemre méltó, hogy a franczia Encyclopaedia megvásárlására Széchényi gondolt, a ki nagy súlyt fektetett a külföldi folyóiratokra is. A bécsi, erlangeni, leydeni ujságok, a Deutscher Merkur, Deutsches Museum, az Ephemeriden der Menschheit előfizetője volt. Ezeket, hogy magát a világesemények és a világirodalom terén tájékozza, szintúgy mint számos nagy munkát, megküldette magának Kőszegre. Sőt a Festetics-könyvtárból is kölcsön kért könyveket; míg viszont maga szintén szívesen kölcsönzött másoknak.[200]

Kézíratok, eredetiek és másolatok gyűjtését is megkezdette ekkor. 1782-ben ezek már tekintélyes mennyiségre gyarapodtak, jegyzéküket megküldhette Bolla Márton tudós piaristának, a ki viszont azt a megbízást kapta, hogy az érdekes kéziratokat, melyeket netalán talál, küldje be.[201] A következő évben felajánlják neki a Sághy-féle gyűjteményt;[202] s ugyanakkor azon merész gondolattal foglalkozik, hogy megszerzi Kollár Ferencznek, a bécsi udvari könyvtár híres igazatójának nagyértékű gyüjteményét,[203] a mely azonban a bécsi udvari könyvtárba és levéltárba kerűlt. Ellenben Keler Gottfried történetbuvár, ki a bécsi udvari kanczelláriánál hivataloskodott, értékes másolatokkal gazdagította gyűjteményét.

Régiséggyűjteményének is 1787 táján vetette meg alapját azon római érmekkel és régiségekkel, melyeket Hajnóczy, mint Szerémmegye alispánja a régi Sirmium lelhelyeiről küldött be neki.

VII.



Széchényi meczénási hajlamai. Kónyi János. Ganganelli leveleinek kiadása. Teschedik könyve a magyar földművelésről. A munka hatása Széchényire. Magyarra fordíttatja. Ismeretsége Palóczi Horváth Ádámmal és Péczeli Józseffel. A balatonfüredi irodalmi eszmecserék. A magyar irodalmi társaság alakításának terve. Horváth Kazinczy Ferenczet csatlakozásra szólítja fel. Kazinczy Czenken. Véleménye Széchényiről. Az »Orpheus» kiadásának terve. Széchényi levele Kazinczyhoz. Révai Miklós a régibb magyar költők kiadását Széchényi pártfogásába ajánlja. Széchényi kisérletei az irodalmi munkásság terén.

Már Kőszegen kezdette meg maecenási pályáját is.

A legelső, ki Széchényi Ferenczhez fordult, a magyar irodalom legszerényebb, ma már egészen elfelejtett munkásainak egyike volt: a somogymegyei származású Kónyi József, az Esterházy-ezredben «strázsamester», – mint ő magát nevezi, – «a nemes magyar hazának együgyű hadi szolgája.» A katonaságnál a német nyelvet elsajátítván, szabad óráit népszerű német munkák lefordítására szentelte és 1774-től kezdve ilyeneknek hosszú sorozatát bocsátotta közre; Gellert meséit, Gessner Első hajósát stb.

Egyebek között egy francziából németre lefordított munka, mely világszerte nagy feltűnést keltett, vonta magára figyelmét: az 1774-ben elhunyt Ganganelli XIV. Kelemen pápának levelei, a melyeket egy Caracciolo nevű író Párisban adott ki, de a melyeknek hitelességét általán kétségbevonták.

Kónyi már 1778-ban lefordította azokat magyarra és a nyomatás költségeinek fedezésére kérte föl Széchényit, a ki neki készséggel ajánlott föl száztiz forintot. Azonban a fordító csak négy esztendő letelte után tudta a censura engedélyét kieszközölni, és ekkor, 1782 őszén, a megajánlott összeg utalványozásáért folyamodott, a mely alkalommal ekkorig megjelent munkáival kedveskedett a grófnak. A válasz, a mit kapott – Széchényi Ferencz első ismert magyar levele – így hangzott:

«Kedves Strásamester uram!

«Hozzám bocsátott levelit és könyveit nagy köszönettel veszem, s egyszersmind valóban örvendek, hogy az jó munkáknak nyelvünkre fordításával az tudományoknak kiterjesztésén strázsamester uram szünet nélkül iparkodik ... A mi pedig az Ganganelli leveleinek kinyomtatását illeti, kivánom tudni, melyik nyomtatóval akarja azokat kegyelmed kibocsátani, hogy magam is annak írhassak és azután ezeránt kegyelmednek szándékomat kinyilatkoztathassam; előre ezen szivességemért kegyelmedtől kívánván, hogy sem az előbeszédben, sem pedig a könyvben sehol is a nevemről emlékezet ne tétettessek; egyébiránt ajánlás helyett nehezteléssel fogom venni.»[204]

Jellemző, hogy Széchényi el kívánta magáról hárítani azon rendszerint ízléstelen magasztalásokat, a melyekkel az írók a maecenásokat jutalmazhatni vélik. Ezt a szerénységét és jó ízlését később is megőrizte.

«Nagyságodnak» – így ír válaszában Kónyi a grófnak – «hozzám bocsátani méltóztatott becses levelét, hogy minő örömmel csókoltam, azt csak magamban érzem, de le nem írhatom.»[205] Értesíti egyúttal, hogy a könyvet Budán Landerernél fogja nyomatni. Miután Széchényi a nyomdának száz forintot ajánlott meg, a 454 oldalra terjedő könyv 1783-ban napvilágot látott, Kónyi megfelelt pártfogója kívánságának és róla említést nem tett.

Két évvel utóbb maga Széchényi bízta meg őt egy munka fordításával.

Teschedik Sámuel, szarvasi lelkész, az 1784. év végén megküldötte neki egy német munkáját, mely a magyar földműves állapotát ismerteti és ennek javítása iránt javaslatokat tesz. A kisérő levélben hangsúlyozza, hogy a gróf «nagy örömöt talál abban, ha a hazafiúi kivánságok teljesítésében, a haza javára, közreműködhetik»; a mivel azt jelezi, hogy akkor a nemzet közvéleménye Széchényiben a hazafias törekvések pártfogóját tisztelte.

Széchényi a köszönő levélben említi, hogy mihelyt alkalom kinálkozik, egyik pusztáját, a mennyiben a viszonyok engedik, a könyvben foglalt elvek szerint fogja benépesíteni; egyúttal közli vele, hogy saját költségén a könyvet magyarra fordíttatja.


42. GANGANELLI LEVELEINEK CZÍMLAPJA.


A könyv azzal gyakorolt mély benyomást Széchényire, hogy sötét színekkel ecsetelte a magyarországi gazdasági állapotokat; azután a mezei gazdaság és földművelő osztály érdekeinek felkarolását ajánlja, a jobbágyföld szabad kezelhetését, a közgazdasági felvirágozás föltételéül jelöli ki, a földadó-rendszer életbeléptetését, a népesség czélszerű megosztását és a telepítést sürgeti; másfelől pedig Sonnenfels tanait hirdetve, a kereskedelem ápolásának szükségességét fejtegeti.

A magyar fordítás Széchényi költségén Pécsett 1786-ban «A paraszt ember Magyarországon» czím alatt csakugyan napvilágot látott.[206]

Jelentékenyebb állást foglal el a magyar irodalomban Palóczi Horváth Ádám, kit «a régi magyar erkölcsök és költészet tiszteletében, valamint termékenységben is» Dugonics vetélytársának tekint az irodalomtörténet; noha «az ízlés fejletlenségének és bizonyos nemzeti elfogultságának» árnyoldalait az ő munkáiban is fölismeri.

A nyugtalan szellemű ember papi pályára készült, ügyvédnek és mérnöknek képezte ki magát, de már huszonkét esztendős korában gazdálkodásra adta magát és (1782) a Balaton partján mint bérlő telepedett meg.

Ugyanekkor jelentek meg első versei a «Magyar Musa» füzeteiben, melyeket ettől fogva költői és prózai munkákkal gazdagított.[207]

Balatonfüreden ismerkedett meg vele Széchényi, ki évenkint fölkereste ezt a helyet. Rokonszenvet és becsülést érezvén a lelkes ifjú iránt, azon volt, hogy befolyást gyakoroljon rá. Egyebek között arra buzdította, hogy Debreczenben és Miskolczon szerzett műveltségének hiányait egészítse ki, az idegen irodalmakat tanulmányozza és ezek remekeinek eredeti nyelvökön élvezhetése végett az idegen nyelveket sajátítsa el.


43. TESCHEDIK MUNKÁJÁNAK CZÍMLAPJA.


A gróf «unszolására» – mint Kazinczy Ferenczhez intézett levelében Horváth maga vallja – és valószínűleg anyagi támogatása mellett – ment Bécsbe.[208] Ekkor fejezte be első önálló munkáját, «Hunnias vagy Magyar Hunyad» czímű elbeszélő költeményét, melyben Hunyady János dicső tetteit énekeli meg.

Az 1789-ik év nyarán Füreden meglátogatván őt a gróf, «Nyári éjszakái» czímű művét, melyet neki felolvasott, elkérte azzal a szándékkal, hogy «egynehány bécsi jó barátaival összeülvén által olvassa»,[209] a miből megtudjuk, hogy Bécsben főrangú barátai körében a magyar nyelv és irodalom iránt az érdeklődést felkelteni és ébren tartani igyekezett.

Füreden Széchényinek nemcsak a saját munkáit mutatta be Horváth, hanem barátjára, Kazinczy Ferenczre is irányozta figyelmét, s «Bátsmegyeinek összeszedett levelei. Költött történet» czímű (1789 Kassán megjelent) munkáját közölte vele.[210]

Ugyanakkor Péczeli József, a történetíró is Füreden tartózkodván, sűrűn érintkezett velök.

Eszmecseréik nemcsak az irodalom termékei körül forogtak, hanem behatóan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy milyen módon lendíthetnének a magyar irodalom ügyén?

Évek óta foglalkoztatta a magyar írókat egy irodalmi társaság alakításának gondolata, a melyet legelőször Bessenyey 1777-ben pendített meg és négy évvel utóbb részletesen kifejtett egy tervezetben, a mely azonban csak 1790-ben láthatott napvilágot.

Ezt tehát megelőzték Széchényi, Horváth és Péczeli, mikor 1789 nyarán Füreden a tervezgetés helyett a tettek terére lépnek. Hárman «társaságot» alkottak. «Azt végeztük,» – írja Kazinczynak Horváth – «hogy mi (t. i. ő és Péczeli) keresünk magunk mellé tudósokat; ő pedig (t. i. Széchényi) némely mágnás jó barátot arra fogja venni, hogy mindenik egy-egy nemes ifjat, sub titulo secretarii tartson maga mellett, a kiknek egyéb dolguk se legyen, hanem a jó francz és német könyveket forgassák magyarra ...» «Örülj új társaságunkon ... örülj Széchényinek, de imádkozz, hogy ő éljen és több lelkeket nyerjen.»

Horváth azt óhajtotta, hogy a társaság tagjai évenkint kétszer jőjjenek össze és olvassák fel egymásnak munkáikat. Széchényi ezt ellenezte, «nehogy conventiculum nevet adjanak neki»; azt javasolta, hogy a kéziratokat küldjék egymásnak meg.

Horváth csatlakozásra szólította fel Kazinczyt és bátorította, hogy Bécsben vagy Czenken látogassa meg Széchényit.[211] Kazinczy követte a tanácsot és novemberben Czenken kereste föl a grófot és arról a mély benyomásról, melyet rá tett, Erdélybe Arankához írt levelében számol be: «Egy szent hazafi,« – írja róla – «igen tanult, igen nyájas, igen jó ember. Alig szerettem valaha valakit annyira, mint őtet első tekintettel; de rettegtem előtte, oly nagy volt reverentiám, venerátióm. Ha ki őtet látja, hallja, azonnal hozzá fog az íráshoz.»[212]

Neki magának is újabb irodalmi vállalkozásokra adott impulsust Széchényi, a kivel néhány héttel a látogatás után közli szándékát, hogy «Orpheus» czím alatt folyóiratot indít meg, és jelezi, hogy «a magyar literatura hasznosabb és helyesebb előmozdítására és gyarapítására czélzó projectumot» fog neki közelebb küldeni. Széchényi válasza igy hangzik:[213]

Béts 20. Jan. 1790.

Bizodalmas Nagy, s Kedves Jó Uram,
assessor és Director Uram!

Botsássa meg az Ur, hogy Egésségtelen állapotom miatt későbben felelek az Urnak betses Levelére, a melybűl örvendezve megértettem Orpheus Nevezetü holnapos Irásának ki adását, óhaitva pedig kivánom, hogy az Urnak ditséretes és hasznos Igyekezete feltett Tárgyát elérje, a melyre bizonyoss Reménséget nyujtanak az Urnak eddig is köz haszonra botsátott több rendbéli helyes Munkái. A’ fenn nevezett Irásbúl egy Nyomtatványnak hozzám küldését igéri az Ur; ez által hozzám mutatott Szívességét az Urnak nagyra bötsülöm és köszönöm. Nem is kétlem, sőtt meg vagyok győzettetve, hogy Gróf Pálfy eő Excellentiája is, a kinek igaz Magyar szivét jól esmérem, nagyra fogja betsülni, és szivesen fogadni néki szólló Dedicátióját.


44. RÉVAI MIKLÓS LEVELÉNEK ELSŐ LAPJA.


A Magyar Literaturának hasznossabb és helyessebb előmozditására tzélozó Projectumárul is tészen az Ur emlékezetett kedves Levelében, bizonyára óhaitva várom annak el végezését, és be mutatását, hogy annál hamarébb az szerént Hazánknak Ifjusága nagyobb köz haszonnal neveltessék, és a Magyar Literatura elő mozdítassék. Referendarius Pászthory képét Copiroztatásra szivessen oda engedem, sőtt örvendek, hogy mások is kivánnak gyönyörködni azon Érdemess és Jó Barátomnak képe szemlélésében. Rendeljen tsak az Ur képirót, a kire a le festés bizotassék.

Tapasztalt szivességébe ajánlott maradok minden betsülettel és szivességgel

Nagy Jó Uramnak

Igaz, kész szolgája ‘s szivess Tisztelője
Széchény Ferencz.[214]

Érintkezésben állott Széchényi Révai Miklóssal is, a ki – mint láttuk – ékes latin elegiával tisztelte meg őt helyettes bánná kineveztetése alkalmából.


45. RÉVAI ALÁÍRÁSA.

Révai ezekután feljogosítva érezhette magát arra, hogy mikor 1786-ban nagy vállalatát, a régibb magyar költők műveinek kiadását megindítván, az első kötet közzététele után pártolás hiányában megakadt, Széchényihez forduljon. Nem ajándékot, hanem kölcsönt kért megható levélben, mely a sokat vergődött nagy író küzdelmeit tárja föl.
Méltóságos Gróf! Kegyelmes Uram!
Reménlem, vette már Kegyelmes Uram költeményes gyűjteményemnek első darabját. Ugy bízom, érzeni fogja, a sok hasznon kívül, nyelvünk’ méltóságának fenmaradására is mi igen szolgál ez az én iparkodásom, kivált illyen készülettel. És vajha azon képen foganatos is lehetne alázatos kérésem! Sok ellenkező akadályok keresztül fűzik dolgomat. Már kétszer hátráltattam, hogy fogadásom ként a’ meg határozott időkre ki nem jöhettem darabjaimmal, a’ miért nagyon vesztettem hitelemet a magyarság előtt. Az az oka, hogy most is harmadik igéretemre keveset hajtván tsekélyül jő a’ segedelem. Most is hátráltatom tehát, és itt is egyszer fen akadván, már füstbe megyen minden iparkodásom, ha tsak még a’ feőbb rend különösen nem segít.

Én itt főképen Kegyelmes Uramhoz folyamodom, és alázatosan kérem, hogy tsak költsön is méltóztassék annyi pénztadni, legalább 50 aranyat, a mennyivel neki erősödvén, a Szent Leopoldi Pesti vásárra, a’ mint fogadtam, a’ többi öt darabokat is ki botsáthassam, és a hazának meg mutathassam!

Akkor már nyilvánságosan látván a’ magyarság, hogy vagyon valami a’ dologban, azonnal olly buzgon elő segít, mint első igéretemre fel gerjedezett, kivált hogy megint óltsóbban szándékozom adni a’ darabokat. ‘S egyszer a’ dolog jó karba jövén, már magától is könnyebben fog menni. Akkor az utánn le fizethetem a’ költsön adatott pénzt is, leg alább darabonként. Egyebet ki nem gondolhattam a dolog elő mozdítására meg szorult ügyemben.

Kegyelmes Uram! ezt meg sem érzené, ‘s még jót is tenne mind velem, mind pedig a’ magyarsággal. Ugyan ezt vetem közbe, ezt a’ ditső hazát, kinek olly szentséges a neve, kiért olly édesek fáradozásink, meg ne vesse könyörgésemet, gyámolítson ezen segedelmével, s előbbre vigyen végtzélom felé. Várván a’ vigasztalást, és magamat kegyes pártfogásába ajánlván, vagyok mély alázatossággal

A méltóságos Grófnak
Kegyelmes Uramnak
Győrött 27 Julii 1786

leg kisebb szolgája
Révai Miklós m. p.

A választ nem ismerjük. Azonban kétségtelennek tekinthetjük, hogy Kónyi János maecenása nem vonta meg Révaitól sem támogatását, s hogy ő tette lehetővé a gyűjtemény második kötetének a következő évben megjelenését, a mit későbbi levelei, melyekben hálás érzelmeit tolmácsolja, tanusítanak.

Széchényi maga is kisérleteket tett az irodalmi munkásság terén. Az 1785-ik évet megelőző időben hazafias költeményeket írt, a melyekről a nagyműveltségű gróf Forgách Miklós elismeréssel szól.[215]

VIII.



A gazdasági ügyek. Az elzálogosított jószágok visszaváltása. Beruházások. Új szerzemények. A czenki kastély építése. Érintkezése tisztjeivel. A balatonfüredi parasztlakodalom.

A tudomány, irodalom, művészet szeretete és művelése nem tette Széchényit egyoldalúvá. Maradt ideje és érdeklődése gazdaságának ügyei iránt. Ezeknek gondozásába is belevitte magas műveltségének értékét; megszerezte a gazdaságtudományi irodalom legújabb termékeit.[216] Noha keveset időzött jószágain, s a rendes kezelést tiszteire bizta, de a fontos kérdések megoldását magának tartotta fönn.

Az 1782-ik év tavaszán hosszabb szabadságidőért folyamodván, egyebek között azt is felhozta, hogy a zálogba vetett pölöskei uradalom visszaváltása hosszas tárgyalásokat igényel.[217] Ezek 90,000 forint lefizetésével eredményre vezettek. Négy évvel utóbb 19,000 forintért visszaváltotta a látrányi jószágot. Spanyol kosokat és anyabirkákat szerzett uradalmai számára. A karloviczi patriarkától és a diakovári püspöktől szerzett szerémi vesszőket ültetett sopronmegyei szőlleiben. Mikor pedig 1783-ban a helytartótanácsa magyar szőllőbirtokosokat figyelmeztette, hogy Svédországba előnyösen lehetne borokat kivinni, ő azonnal jelentkezett somogy- és sopronmegyei boraival.[218]

Gazdálkodásában áldás kisérte munkásságát. Nemcsak az elidegenített családi jószágokat válthatta vissza, hanem új szerzeményekre is gondolhatott. 1779-ben Sinzendorf grófné felsővidéki jószágát, 1783 tavaszán a Málik-családtól Somogymegyében Bakháza, Rinnya, Ujlak és Visonta falvakat, 1787-ben a Perényi grófoktól az iványi uradalmat vásárolta meg összesen 245,614 forintért.

1782-ben Balatonfüreden, melyet orvosai tanácsára föl kellett keresnie;[219] az aracsi dombon nyaralót építtetett. 1783-ban pedig hozzáfogott a czenki kastély építéséhez, melynek munkálataira a grófné ügyelt fel.[220]


44. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZ.


Széchényi az akkori divattól, mely a franczia mintákat utánozta, eltérvén, angol parkkal tervezte házát körülvenni, s e czélból megszerzett egy illusztrált nagy kiadványt, mely Anglia híres kertjeinek rajzait foglalta magában.[221]


45. GRÓF SZÉCHÉNYI FERENCZNÉ.

Tisztjei irányában szigorú és kemény tudott lenni. Erről tanúskodik 1781 tavaszán egyik ispánjához intézett levele, mely élénken emlékeztet a családalapító főpap stílusára. A levél így szól:

«Isten áldjon meg tégedet. Minthogy extractusodat (számadást) a gyakran adatott parancsolat ellen még eddig bé nem adtad, azt akarom, hogy holnap korán reggel ide hozni el ne mulassad, különben vasra veretlek és ide hozatlak.»[222]

Azonban tévednénk, ha ebből azt következtetnők, hogy gőgös olygarcha volt, a ki azokat, kik szolgálatában állottak, lenézte, rabszolgáknak tekintette.

Ellenkezőleg. Fölfogásában a demokraczia nemes elveit vallotta és az életben is érvényesítette. Megható nyilatkozatukat találjuk 1782 tavaszán írt levelében, a melyben néhány hét előtt elhunyt komornyikja sírja fölé kőemléket rendel meg.[223] Kedélyes és tréfás, de jellemző tanúsága az a levél, a melyet néhány nappal utóbb a balatonfüredi község előljáróságához intéz.

A mikor ugyanis ő, nejével és sógorával, Mesnil báróval, az ujonnanépített nyaralóba beköltözött, ezen alkalomra halasztott s nagy ünnepélyességgel megtartott parasztlakodalomra hívattak meg. Mindnyájan megjelentek és vígan vettek részt a lakomában és tánczban. Másnap pedig «a füredi savanyúvíz község nagybölcseségű főbirájához, mélytudományú iskolamesteréhez és jegyzőjéhez, becsületes kisbirájához és az egész tisztességes községhez» «alázatos folyamodást» intéztek, német nyelven, a füredi parasztok kiejtésének megfelelő helyesirással. Előadják, hogy nagy gyönyörűséget találtak a lakodalmi mulatságban; mivel pedig már régtől fogva tapasztalják, hogy az okos főbiró, az elmés tanító, az ügyes kisbiró vezetése alatt a jó paraszt szomszédok körében minden dolog rendesen és jól megy, s hogy víg élet folyik közöttük; kérik, hogy vegyék föl őket körükbe, engedjék meg, hogy minden mulatságukban, összejövetelükben és munkálataikban részt vehessenek; kijelentik, hogy «nagyméltóságú grófi ruháikat» már letették, parasztöltözetet vettek föl és fognak mindig viselni.[224]

IX.



Széchényi felvilágosodott gondolkozása. A szabadkőművesség a XVIII. század második felében. Elterjedése Magyarországon. Az arisztokráczia a szabadkőműves páholyokban. Draskovics és Niczky új szabadkőműves rendszere. Az aranykerék czimű páholy. Széchényi belép a páholyba. A magyarországi páholyok befolyása a politikai reformokra. Hajnóczy követi ura példáját. Az ál Murusi herczeg. II. József bizalmatlansága a szabadkőművesek iránt. Az 1785-iki császári rendelet.

Széchényi Ferenczet az az irány, a mit bécsi tanáraitól tanulmányaiban és olvasmányaiban kapott, előkészítette arra, hogy lelkét föltárja az emberiség nemesítésének és a felvilágosodás terjesztésének megnyerő jelszavai előtt, a melyekkel a szabadkőművesség, az isteni kinyilatkoztatásra alapított kereszténységgel és a történeti alapon kifejlődött társadalmi renddel ellentétes, czéljait födte.

Ez az intézmény, mely a XVIII. század elején Angliában jött létre, csakhamar Európa minden részében, katholikus államok területén is, elterjedett; noha XII. Kelemen pápa már 1738-ban bullát bocsátott ki, melyben egyházi kiközösítés büntetése alatt eltiltotta a belépést.

Ausztriában 1742-ben alakult meg az első bécsi páholy, Lotharingiai Ferencznek, a királynő férjének pártfogása alatt.

Mária Terézia azt a következő évben feloszlatta ugyan; de később, mikor politikája a katholikus egyház leigázását és a történeti hagyományokkal ellentétes reformok életbeléptetését tűzte ki czélul: korlátlan szabadságot engedett a szabadkőművességnek, melyhez legbizalmasabb tanácsosai csatlakoztak, élükön gróf Esterházy Ferencz és gróf Bethlen Gábor udvari kanczellárokkal.

A páholyok sűrű hálózata lepte el rövid idő alatt Magyarországot is. Legelsőbben az erdélyi részekben fészkelte meg magát a szabadkőművesség 1750 táján; majd Eperjesen, Pozsonyban, Pesten (1768), Selmeczbányán, Beszterczebányán, a Szepességben, Monyorókeréken, Glinnán, Zágrábban, Varasdon stb. alakultak páholyok. Feltűnő, hogy az arisztokraczia tagjai nagy számban vétették föl magukat. Az Apponyi, Bánffy, Barkóczy, Batthyányi, Bethlen, Csáky, Erdődy, Esterházy, Dessewffy, Draskovics, Festetics, Forgách, Gyulay, Hunyady, Keglevics, Klobusiczky, Niczky, Orczy, Pálffy, Podmaniczky, Pongrácz, Prónay, Splényi, Szapáry, Széchenyi, Szécsen, Török családok tagjai fordulnak elő a szabadkőművesek névsorában.

Gróf Draskovics János ezredes és gróf Niczky István helytartótanácsos új szabadkőműves-rendszert alkottak, a melyet Horvátországban léptettek életbe, és a magyar korona egész területén igyekeztek meghonosítani.

Gróf Erdődy Lajos pedig 1775 táján Monyorókeréken, az «arany kerékhez» czímű páholyt alapított, a mely összejöveteleit időnként a Kőszeghez két mértföldnyire fekvő gyepű-füzesi kastélyban, sőt magában Kőszegen is tartotta és a kerületi tábla több biráját (Chernel Dávidot, Szelestey Jánost, Zarka Mihályt) számította tagjaihoz. Valószínűleg maga az alapító gróf, a ki szintén a Teresianum növendéke volt, birta csatlakozásra a Kőszegen hivataloskodó Széchényi Ferenczet.[225]

A magyarországi páholyok megalakulásáról, külső viszontagságairól részletes és bőséges adatokat halmoztak föl könyveikben a szabadkőművesség történetírói. Azonban munkásságuk lényegét homályban hagyták, s arra csak egyikök következő nyilatkozata vet némi világosságot: «A legcsekélyebb kétség sem fér ahhoz, hogy a politikai, vallási és részben társadalmi téren is, a Mária Terézia alatt már czélba vett és később József által végrehajtott reformok, legnagyobb részben az akkor hatalmasan működő szabadkőmüves-szövetkezetnek tudandók be érdemül.»[226]

Arról, hogy Széchényi mennyiben vett részt páholyának munkásságában, tudomásunk nincs. Fönnmaradt levelezései között csak Hajnóczy egyik levelében találjuk nyomát az ő szabadkőmüvességének. «Forgách grófnál» – írja ez Széchényinek – «részint az ő bölcsészeti irásaiból, részint példájából megtanultam a valódi igazságosság elveit. Wertmiller, az én szeretett Wertmillerem a barátság becsével ismertetett meg. Széchényi gróf életpályám egyik főtényezője és pedig a mi előttem a legértékesebb, szíve mélyéből az. Splényi báró az előadó-tanácsos boldogulásomért búzgólkodik. Mindannyian szabadkőmüvesek!» Ezekután kéri, hogy ajánlólevelével tegye neki lehetővé «a szentélybe való belépést.»[227]

Azt, vajjon Hajnóczy előtt Széchényi nyitotta meg a szabadkőmüvesség kapuját, nem tudjuk.

Ellenben jogosan következtethetjük, hogy Széchényi nem találta föl a monyorókereki páholyban azt, a mit keresett; mert mikor 1782-ben Pesten egy idegen kalandor, ki magát Murusi herczegnek nevezte, a szabadkőmüves intézményt új formában honosította meg, Széchényi érintkezésbe lépett vele, s csak Pálffy alkanczellár befolyása tartotta őt vissza attól, hogy hozzá csatlakozzék.[228]

József császár, noha törekvései több ponton találkoztak a szabadkőmüvesség czéljaival, ezen intézmény irányában bizalmatlanságot és féltékenységet táplált. 1785 deczember 11-ikén kelt rendeletében szigorú állami felügyelet alá helyezte a páholyokat, a következő jellemző indokolással: «Az úgynevezett szabadkőmüves társulatok, a melyeknek titkait nem ismerem és szemfényvesztéseikkel (Gaukeleyen) megismerkedni soha sem vágytam, a legkisebb helyeken is el lévén terjedve, ha magukra hagyatnak és felügyelet alatt nem állanak, a vallásra, rendre és erkölcsösségre veszélyt hozhatnak.»

Széchényi ezen császári rendelet kibocsátása után sem bontakozott ki a szabadkőmüvesség kötelékeiből. 1789-ben Horváth Ádám azt irja Kazinczynak róla: «Ő is latomus!»[229]

Azonban néhány év mulva megrendítő katasztrófa lelki világának teljes átalakulását vonta maga után.


48. ZÁRÓDÍSZ A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBŐL.




Jegyzetek

  1. A második könyv fejléczét és záródíszét (85. és 136. 1.) a budai egyetemi nyomda által a XVIII. század második felében használt nyomdai diszítések közűl választva, a Corpus iuris 1779-iki kiadásának I. kötetéből adjuk.[VISSZA]
  2. «Specificatiója azon terheknek, adósságoknak és fizetéseknek, melyekkel m. gróf Széchényi Ferencz úr, asszony anyátúl m. gróf Cziráky Mária, néhai m. gróf Széchényi Zsigmond úr özvegyétűl, tekintetes nemes Sopron, Vas, Szala, Somogy és Veszprém vármegyékben levő jószágait által vette.

    Capitalisok a 5 procento 695.550 forint.
    Capitalisok a 6 procento 357,300 forint
    A leányágak kicsinált competentiája 60,000 forint
    Restans interessek 26,636 forint 16 krajczár.
    Némely más interessek 15,004 forint 56 krajczár.
    Másféle terhek 40,832 forint 21 krajczár.
    Auszugális restantiák 15,702 forint 42 krajczár.
    A conventionátus tiszteknek és cselédeknek hátralevő fizetése     17,364 forint
    Summa summarum 1.212,637 forint 33 krajczár.»

    A kimutatás alatt ez áll: «Hogy fiam gróf Ferencz, atyának néhai gróf Széchényi Zsigmond kedves férjemnek halálával, bírásom alá esett jószágokat a felebb előszámlált és specificált terhekkel és adósságokkal (melyek nagyobb része Széchényi Ignácz, Antal és László jószágiknak által vételével reánk szállottak) vette tőlem által, ezen írásommal bizonyítom. Horpács, 1. Januarii 1775. Gróf Cziráky Mária, néhai gróf Széchényi Zsigmond özvegye». Eredetije a családi levéltárban: I. 3. II. 128.
    [VISSZA]
  3. 1782 januárius 17-ikén.[VISSZA]
  4. 1775 februárius 2-ikán.[VISSZA]
  5. Gróf Széchényi Zsigmondné levele fiához, gróf Széchényi Ferenczhez (87. 1.) 1775 június 7-ikén kelt. Eredetije a családi levéltárban I. 9. I. 16. jelzés alatt őriztetik.[VISSZA]
  6. Az idézett 1775 februárius 2-iki levélben.[VISSZA]
  7. 1775 június 5-ikén Sopronyból.[VISSZA]
  8. 1776 márczius 27-ikén.[VISSZA]
  9. A családi levéltárban : I. 4. IV. 32. H.[VISSZA]
  10. Ugyanott.[VISSZA]
  11. Az erre vonatkozó irományok ugyanott.[VISSZA]
  12. Ugyanott, 33.[VISSZA]
  13. «L’adorable Julie» Pálma, 1776 május 5-ikén. «L’incomparable Julie» Ernest (?) 1776 szeptember 3-ikán «Meinem einge fleischtem Engel, meiner adorablen Julie, küsse die Hände» írja Wilczek gróf 1783 július 25-ikén.[VISSZA]
  14. A Gróf Széchényi Ferenczet és nejét Festetich Júlia grófnőt ábrázoló vízfestmény (90. 1.) mátkaságuk idejéből, vagy házasságuk első éveiből származik. Eredetijét Széchényi Béla gróf a Magyar Tudományos Akadémia Széchényi-múzeumának ajándékozta.[VISSZA]
  15. 1782 januárius 17-ikén a piarista-provinciálishoz írt levele, és 1782 deczember 13-ikán Barthelemy részére kiállított nyilatkozata.[VISSZA]
  16. 1782 január 17-ikén Kőszegről írt levele.[VISSZA]
  17. 1782 augusztus 21-ikén Kőszegről írt kérvénye.[VISSZA]
  18. 1783 június 7-ikén kelt kérvénye.[VISSZA]
  19. Ezt Pászthory Sándor tanácsosnak 1783 augusztus 17-én Széchényihez írt leveléből tudjuk.[VISSZA]
  20. Az 1783 augusztus 17-ikén 8025 szám alatt kelt királyi resolutiók az országos levéltár kanczelláriai osztályában.[VISSZA]
  21. 1783 augusztus 17-ikén franczia levélben.[VISSZA]
  22. 1783 augusztus 19-ikén és szeptember 3-ikán kelt leveleik franczia nyelven vannak írva.[VISSZA]
  23. Révai Miklós arczképének (95. 1.) eredetije a Magyar Történelmi Képcsarnokban őriztetik.[VISSZA]
  24. Az üdvözlő verset Révay egyik barátjának, Nagy Jeromos piaristának felszólítására írta és csak 1792-ben, «Latina» czímű vers-gyűjteményében nyomatta ki Győrött. A latin költeményt kérésemre Hegedűs István akadémiai tag szíves volt magyarrá áttenni, úgy hogy mesteri fordításában közölhetem egyes részeit.[VISSZA]
  25. 1814-ben készült kimutatásban fordul elő ez a tétel.[VISSZA]
  26. Az ügyiratok részben a családi levéltárba jutottak.[VISSZA]
  27. Tanúskodik erről a hivatalos leveleinek másolatait tartalmazó protocollum, ugyanott.[VISSZA]
  28. 1784 június 16-ikán Zágrábból gróf Keglevich Gyulának német levélben írja «Deutsch schreibe ich; nicht als ob ich der neuen Verordnungen wegen unserer alten patriotischen Sprache entsagen wollte; sondern weil ich mit deutschen Bürgern zu thun habe.» És Hajnóczy október 10-ikén Széchenyihez intézett levelében említi, hogy a sopronmegyei rendek várják a legközelebbi közgyűlésre, a hol a népösszeírásra vonatkozó császári rendelet tárgyaltatni fog. «Hoffen alle rechtschaffene Biedermänner, dass Euer Gnaden, so wie bei Gelegenheit der Krone sich als ein wahrer Patriot bezeugen werden.»[VISSZA]
  29. A gyűlés végzése és az annak alapján a helytartótanácshoz intézett fölterjesztés a vármegye jegyzökőnyvében: XXXV. 601–608.[VISSZA]
  30. 1784 augusztus 7-ikén.[VISSZA]
  31. 1784. május 29. és június 11-ikén.[VISSZA]
  32. 1784. szeptember 7-ikén.[VISSZA]
  33. 1785. januárius 11-ikén a kanczellárhoz intézett jelentése. Kanczelláriai levéltár. 961. sz.[VISSZA]
  34. Bécsből 1785. márczius 4-ikén Barcsayhoz Tournayba, 9-ikén Dolovácznak Zágrábba, 15-ikén gróf Draskovics Jánosnak írt leveleiben tesz említést erről. – Feltűnő, hogy huszonkét esztendővel utóbb, a történtekről megfeledkezvén, a következőket jegyezte naplójába: «1785 den 11. Februar erhielt ich ein Schreiben des Canzlers, ... in welchem er mir ... berichtet, dass ich zum K. Commissar des Agramer Districts bestimmt sei. Das gesetzwiedrige und gefährliche dieses Amtes ... bestimmte mich selbes zu depreciren. Sker lecz ward also anstatt meiner ernannt und ich verlor die Statthalterswürde, die ich unter Maria Theresia (!) erhielt». – Gessner «Memorabilien der Zeit» czím alatt 1804-ben, egy almanachszerű kis könyvet bocsátott közre, a melyben az év mindegyik napja számára üres lap van hagyva, feljegyzések fölvétele végett. Ennek egyik példányát használta föl Széchenyi 1812–19. között naplószerű feljegyzésekre.[VISSZA]
  35. Ezen tárgyalásokat ismerteti Marczali: II. József és kora, II. k. 444–460. 1.[VISSZA]
  36. Ez a munkálata megvan a Nemz. Múzeum könyvtárában, 1080. folio lat. jelzet alatt.[VISSZA]
  37. Fentebb jelezett naplójegyzeteiben kineveztetéséről szólván, említi «Ein werter und unter Kaiser Josef II. gefährlicher Wirkungskreis. Aber Gott half und ich erfüllte meine Pflicht mit Ehre.»[VISSZA]
  38. Az 1785. június 15-kén kelt levél Hajnóczy lefoglalt irományai között.[VISSZA]
  39. Dátum-nélküli fogalmazása Hajnóczy lefoglalt irományai között.[VISSZA]
  40. 1785. április 10-ikén Pestről.[VISSZA]
  41. 1785. június 16-ikán Széchenyi Szekzárdról értesíti a kanczellárt, hogy a tolnamegyei közgyűlés «bis auf einige von ein paar Fiscalen gemachte doch sehr leicht gehobenen Einwendungen friedlich zu Ende gemacht wurde». A somogymegyei közgyűlésről szóló jelentését a kanczellár július 11-ikén terjeszti föl a császárnak. A szerémmegyei közgyűlésről július 22-ikén tett jelentést Széchenyi. Országos levéltár, kanczelláriai osztály 8164, 8456 szám.[VISSZA]
  42. 1785 július 21-ikén Tournayból.[VISSZA]
  43. A kanczellária 1786. februárius 27-ikén kelt jegyzékében áll : «Graf Széchenyi berichtet, dass er in einem hitzigen Fieber liege, bittet daher wen etwa die wichtigen Geschäfte etwas zurückbleiben sollten, solches seinen kränklichen Zuständen zuzuschreiben.» 2582 szám. – Hajnóczy (ki már 1786. januárius 30-ikán neveztetett ki) márczius 1-én Pécsről jelenti, hogy Széchenyi annyira gyenge, hogy az aláirásokat sem tudja végezni.[VISSZA]
  44. «Mir ist es leid, dass seine Umstände solches erfordern. Ich verwillige Ihm also seine Entlassung und wird es mir lieb sein wenn er seine Gesundheit wieder herstellt und sodann nach seinem Diensteifer und Rechtschaffenheit wird wieder verwendet werden können. Joseph.» – A lemondásra vonatkozó irományok az országos levéltár kanczelláriai osztályában, 10035 sz. alatt.[VISSZA]
  45. Az országos levéltár kanczelláriai osztálya, 11999. szám.[VISSZA]
  46. 1786 augusztus 29-ikén Bécsből Széchényihez írt levelében említi : «Da es zu Euer Excellenz Gemütsruhe nothwendig ist sich für diesmal von den Geschäften zu entfernen»; ő is megnyugszik elhatározásában.[VISSZA]
  47. Az ismertetett naplóban, 1786 május 23-ikára.[VISSZA]
  48. Csengeri Antal kiadványában: Magyar szónokok és státusférfiak. (Pest, 1851.) 369. 1.[VISSZA]
  49. Széchenyi Ferencz rövid életrajzában, mely a Magyarország és Nagyvilág 1867-iki évfolyamában jelent meg.[VISSZA]
  50. «Um mich über das traurige Schicksal meines Vaterlandes zu trösten.» A naplóban.[VISSZA]
  51. «Um mich über das traurige Schicksal meines Vaterlandes zu trösten.» A naplóban.[VISSZA]
  52. Széchényi maga nevezi meg őt naplójában. Ribini (hiányos) életrajzát közli. Wurzbach, Biographisches Lexicon, XXVI. k. 10. l.[VISSZA]
  53. Ribini 1788 április 22-ikén jelenti Bécsből Széchényinek, hogy a könyveket tartalmazó láda Londonból megérkezett.[VISSZA]
  54. Az utinaplók és számadási könyvek fönmaradt töredékei arra nézve nem nyujtanak tájékozást, hogy merre utaztak hazafelé és mikor érkeztek Bécsbe.[VISSZA]
  55. A töredékek a családi levéltárban, I. 12. I. 12. szám alatt.[VISSZA]
  56. A naplóban.[VISSZA]
  57. 1787 november 22-ikén.[VISSZA]
  58. Kazinczy Ferencz levelei, I. k. 420. 1.[VISSZA]
  59. Schedius, Zeitschrift von und für Ungarn, 1803. évf. 122. 1.[VISSZA]
  60. Zichy Antal, Széchényi István élete, I. k. 16. l.[VISSZA]
  61. Wurzbach, Biographisches Lexicon. XXII. 437.[VISSZA]
  62. 1790 februárius 18-ikán. Kazinczy Ferencz levelezése, II. k. 36. 1.[VISSZA]
  63. Wurzbach, XLVI. k. 73. 1.[VISSZA]
  64. 1781 márczius 7-ikén Pleyelnek, 1783 október 6-ikán Tomasininak.[VISSZA]
  65. 1783 márczius 21-ikén gróf Szapáry Jánosnak, márczius 23-ikán Raffay Antalnénak küld hangjegyeket.[VISSZA]
  66. Hajnóczy jellemrajzát e sorok írója adta ily czímű munkájában: Martinovics és társainak összeesküvése. (Budapest. 1880). 98–120.[VISSZA]
  67. Ezen kéziratgyűjteményben találhatók föl Hajnóczy másolatai, a melyekre följegyezte, hol és mely napon készítette azokat.[VISSZA]
  68. A horpácsi könyvtárról készített jegyzékének egy töredéke, lefoglalt iratai között a Nemzeti Múzeumba jutott.[VISSZA]
  69. Hajnóczi 1780 január 26., május 2., szeptember 9., október 5., 1781 április 16., 25., 27., július 10., augusztus 21., szeptember 21., 28., deczember 7., 1782 januárius 11., június 30-diki levelei. Széchenyi 1783 április 13-ikán Keszthelyre, június 16-ikán a kőszegi dominikánus priorhoz írt levelei.[VISSZA]
  70. Széchenyinek 1782 márczius 8-dikán Bollához írt levele. A megbizásról Hajnóczy egyik levele szól.[VISSZA]
  71. 1783 április 14-ikén Nagy Jeromos piaristához intézett levele.[VISSZA]
  72. Keler Gottfried 1785 deczember 5-ikén kelt levele tanúskodik erről.[VISSZA]
  73. 1782 november 28-ikán Kőszegről.[VISSZA]
  74. 1782 deczember 1-én Székesfehérvárról.[VISSZA]
  75. Grünn Albert, Gróf Széchenyi Ferencz és Kónyi János. (A Könyvszemle 1902-ik évi folyamában.)[VISSZA]
  76. Beöthy Zsolt, A magyar irodalom története. (Budapest, 1896.) 11. k. 69. 1.[VISSZA]
  77. Kazinczy Ferencz levelezése, II. k. 222. 1.[VISSZA]
  78. Ugyanott, 1. k. 330. 1.[VISSZA]
  79. Ugyanott, 409. 1.[VISSZA]
  80. Ugyanott, 420, 436, 482. 1.[VISSZA]
  81. 1789 deczember 20-ikán. Ugyanott, 518. 1.[VISSZA]
  82. 1790 januárius 20-ikán. Id. m. II. k. 8. 1.[VISSZA]
  83. Kazinczy Ferencz művei, II. k. 9. 1.[VISSZA]
  84. 1785 június 15-ikén Hajnóczihoz írt (fentebb tárgyalt) levelében tesz róluk említést. V. ö. Martinovics és társainak összeesküvése cz. munkámmal, 103. 1.[VISSZA]
  85. 1783 október 21-ikén Bécsben rendel meg gazdasági könyveket.[VISSZA]
  86. 1782 április 20-án a kanczellárnak.[VISSZA]
  87. 1783 június 6-ikán, 1784 szeptember 16., 1786 márczius 3. és 22-én kelt levelei.[VISSZA]
  88. Említi ezt 1781 május 22-ikén a kőszegi tábla elnökéhez írt levelében.[VISSZA]
  89. A grófné 1783 augusztus 2., 5., 9-ikén onnan ir férjének, ki augusztus végétől hosszabb ideig tartózkodott ott.[VISSZA]
  90. 1784 januárius 28-ikán rendeli meg.[VISSZA]
  91. 1781 május 20-ikán.[VISSZA]
  92. 1782 június 6-ikán.[VISSZA]
  93. An den wohlweisen Oberrichter Wilczek, hochgeleerten Schulmaster u. Notari Riser, ehrenfesten Kloanrichter Koaser u. ani kanzi ersomi Pauerngewand von Sauerbrunnen zu Fireth unterthänige Bittschrift derer introfertus Supplikanten. Ipse fecit.

    Wohlwaiser Oberrichter Wilczek, hochgeleerter Schulmaster und Notar Riser, ehrenverter Kloanrichter Koaser und ani kanzi Bauerngmeand von Sauerbrunnen zu Fired.

    Es het unz unmeklich a kreseri Fraid machen kenen, da Wir fon unserer langen Ras kestern zurückkeme sind, als ir mit der Onstolt aner Hochzeit von dem hipschesten Burschen und der schensten Dirne, die nur je unter Bauern zu finde kwese, hobsts onstellen wollen, wi Es denn tisz a leicht hobts wornemen kenne, dass Wir recht lustig kwese, uns hernoch dos Kricht recht gut haben schmecke lassen und von engern Wein recht fil ktrunka. Aus tiser und vorheriger longer Erfohrung überzaigt, dass unter ainem so kscheiten Oberrichter wie der Wiltschek, so witzigen Schulmaster wie der Riser, so kschickten Kloanrichter wie ter Koaser, und bey so guten Bauern Mitnachbarn wie es olli sait, olles kut und ordentlich zukehn musz, no mer, wail wir ksehen hoben, dasz es recht hibsche lustige Lait sait, und no mehr, dasz a scheni frischi Waiber und Madeln und Puben hobts, so erklären Wir nur mit tisem, oder liber wir pitten euk recht schen, dasz es uns auch unter euk aufnimt, uns bey ollen euer Lustbarkeiten, Arbeiten, Torfzamkunften zugegen seyn leszts, mit einem Wort, dasz Wir auch wie es dem Herrn Oberrichter, Notari und Kloanrichter folgen wollen und wes die kenzi Kmeand fir kut u. nitzlich holten wird, ollezeit mitmochen und in der Hofnung, dasz es tisze unsere Bitte zuloszen und durhen Herrn Schulmaister wirts in enger Dorfbuch ainschreiben loszen, haben wir unsere hochgrefliche Excellenz Kleader olli wegkeben und wollen ins kinftige in tisen Pauernkleder, die Wir jetzt anzugen haben, so wie es von haint an immer herumkehn Wir pleiben von nun an

    Auer ersame Kmeand

    aufrichtige Mitnachbarn und Mitbauern(Sitschini u. sain Waib und Mesnil) I. 10, IV. V1.
    [VISSZA]
  94. Abafi Lajos, Geschichte der Freimaurerei in Österreich-Ungarn. (Budapest, 1890–99.) III. k. 332. 1. v. k. 287. 1.[VISSZA]
  95. Brabbie Gusztáv ezen nyilatkozatát Abafi idézi: IV. k. 58. 1.[VISSZA]
  96. 1780 június 7-ikén kelt német levélben.[VISSZA]
  97. Abafi, id. m. v. k. 210. 1.[VISSZA]
  98. Kazinczy levelei, II. k. 420. 1.[VISSZA]




Hátra Kezdőlap Előre