1. Az ok

Az ok tulajdonképpen minden. És mert minden, bajos megtalálni. Öreg János dr. philosophiae professzor jut az eszembe, ki egyszer ezt a kérdést tette föl nekünk:

– Kovács Péter gazdaember fölmászik a lajtorjára. A felesége ugyanis a padlásra küldte valamiért. A lajtorja egyik fokát eltörte a Gyuri gyerek: Kovács Péter ezt nem vette észre. Leesett, kitörte a nyakát. Ki ennek az oka?

Legalább tízféle válasz volt:

– Ő maga.

– A felesége.

– A létrafok.

– A Gyuri gyerek.

És a többi. Senki sem mondta azt, amit kellett, hogy az ok a Kovács Péter nyaka volt. Ha nincs ez a nyak, nem is törik ki soha… Hát ez csak az Öreg János példája, aki különben a gonosztevőkről és a bűntettekről is Lombrosóval gondolkozik.

Úgy jutott csak eszünkbe, hogy látjuk, az emberek milyen könnyen sütik ki a dolgok okait. Nemcsak a paragrafusos emberek, akik elvégre az okokat is megszorított számban s előírva kapják meg, de teljesen szabad ítélkezésű, egyébként talán igen intelligens emberek is.

Kovács Péterről szóltunk az előbb. Szóljunk most Kovács Esztiről.

Kovács Eszti anyja szívbajos volt. Hogy ne legyen egészen Ibsen dráma hősnője, mondjuk, hogy az apja normális, a körülményekhez képest elég normális ember volt.

Az anyja szívét kapta a kis Eszti. Kétéves korában pedig úgy megijedt a sötét konyhában a nénje bakájától, hogy két hónapig beteg volt.

Gyámoltalankodott hát mindig a Kovács Eszti. Az iskolában őt csúfolták, odahaza őt verték meg mindig.

Ám a vér elvégzi kötelességét. Mégis szép, sudár lány lett az Eszti. Sápadt egy kicsit, nyugtalan nézésű.

Megriadt a zajra, felsikoltott egy rossz álomlátásra.

Tizenhét éves korában elébe akadt a férfi, ki megcsodálta, kit ő az ő beteg szívével megszeretett.

Addig senkit és mindenkit szeretett, ahogy a beteg szívűek szokták. Sok, sok pillanatban, lázban pedig szeretett volna mindjárt meghalni.

A férfi csak férfi volt. Időre szerető. Ott maradt az Eszti nagy vigasztalanságban. Ezt a vigasztalanságot úgy a szívére vette egy percben az Eszti, hogy átlőtte a beteg szívét…

Óh, nagy számú bírók, hát a férfi volt az oka? Hisz a szegény Eszti kilencvenötször kívánt már öngyilkos lenni. Lehet, ha az öngyilkosság percében a kedves virágcserepe törik el, az Eszti ezért fog a szívére revolvert. Vagy mert a kert fájáról reáhullt egy csúnya hernyó. Mert hát tehetett róla Eszti, hogy az anyja beteg szívet adott neki…

Öreg Jánosnak mégis igaza van. A Kovács Péter nyaka volt az ok.

Nyakas bírálkodók, bajos dolog ám azt a bizonyos ok-ot kisütni.

ae.

NN 1901. május 22.

Jegyzetek

1. Az ok. NN 1901. máj. 22. 3. – Nagyváradi Krónika – ae.

Öreg János (1838–1911): a debreceni jogakadémián volt Ady filozófiatanára. De ő volt az érettségi biztosa is Zilahon. (Kovalovszky I. 517.) – Lombroso, Cesare (1836–1909): olasz antropológus. Híres teóriája, hogy a bűnözők betegek.

Mj.: Ha (32.), PI (I. 132.)




Kezdőlap Előre