88. Vereség az egész vonalon

Délutáni órákban írtuk e sorokat. A telefonunk reggel kilenc óra óta lármázik. Távirat jön egyik a másik után. De tíz óra óta a telefon-csengő mintha lélekharang volna. Váratlan bukások, biztos nagy vereségek tragikus jóslatát zengi.

Közben ijedt hangon kérdezik a telefonból:

– Tenke is elveszett? Belényes is? Még Tisza István is tarthat attól, hogy Ugrán elbukik.

Itt vigyorognak előttünk a kegyetlen számok, amelyek már szerencsésen alig változhatnak meg legtöbb helyütt, s mi a kétségbeesett kérdezősködőknek nem válaszolhatunk másként:

– Igen. E pillanatban úgy állanak a dolgok, hogy az élesdin kívül minden szabadelvű kerület elveszett. Margitta még tán megmarad, de Ugra és Magyarcséke megtartásához annak a segítsége kell, akihez Tenczer Pál, a Radocza főkortese, mint legfőbb korteshez, folyamodott fohászával tegnap.

Nem tagadhatjuk, mi most fájdalmat érzünk. Nehéz ám beletörődni a keserves valóságba, hogy Bihar vármegyében a szabadelvűség talán nem – de a szabadelvű párt bemondta a csődöt.

Érezzük a fájdalmat, nem tagadjuk, de érezzük a fájdalom mellett azt a felséges felemelő érzést is, mely örök emberi. Rokon talán a bosszú érzésével, de intelligensebb, nemesebb: az igazságkapás, az elégtétel érzését.

Mit hirdettünk mi?… Hirdettük, hogy a Széll úr rendszere veszedelmes, pocsolyába vezető. Hirdettük, hogy a régi tradicionális szabadelvű lobogót itt Biharban még Széll úr kedvéért sem szabad elejteni.

Soha opportunizmus ilyen kegyetlenül meg nem bosszulta magát.

Tessék vezekelni, akik vezekléssel tartoznak. Van ok a vezeklő gyászra.

És tessék gondolkozni a szabadelvűség mibenléte és sorsa felett. Tessék tovább is gyáváskodni.

Ma még a nemzeti géniusz talán csak a közjogi sáncokból és önhitünkből vert ki bennünket. Ha tovább is jól viseljük magunkat, nemsokára reánk ömlik a reakció minden pocsolyája…

Nem üdvözölnők Széll Kálmánt?…

NN 1901. október 3.

Jegyzetek

88. Vereség az egész vonalon. NN 1901. okt. 3. 1. – vezércikk

A többször megjósolt bukásról érkező hírek elégikus kommentálása, minden káröröm nélküli regisztrálása, és a bukásból levont következtetés: „És tessék gondolkozni a szabadelvűség mibenléte és sorsa felett.” – mindez Ady akkori állásfoglalására jellemző. Nem beszélve az elégtétel érzéséről. Hiszen ő jósolta meg a szabadelvű párt bukását. Egy-két stílusfordulat is rá vall: „gyáváskodni”, „üdvözölnők”.

Élesd: itt Telegdi József szabadelvű lett a képviselő. – Margitta még tán megmarad: valóban Örley Kálmán szabadelvűt választották meg Szatmáry Mór Kossuth-pártival szemben. – annak a segítsége kell: Tenczer Pál, a Neues Politisches Journal szerkesztője Istenhez fohászkodott Radocza János budapesti terézvárosi jelölt megválasztása érdekében.




Hátra Kezdőlap Előre