108. Színészek a brettlin

– Egy kis különvélemény –

Nem is különvélemény voltaképpen, hanem nagyon sokunké. De a kérdés maga még mindig olyan ostoba módon kényes, hogy kevesen mernek a nagy többséggel szembehelyezkedni.

Mi igen sokan nagy örömmel vettük az első lépést is. Nehéz, óvatos, félénk lépés ugyan, de megtörtént. Egyetlen budapesti variétészínpadon már „bizonyos kikötések mellett” a színészegyesület tagjai is fölléphetnek. De már attól Isten mentsen, hogy netán a vidéken is megtörténhessék ilyesmi. A vidék az maradjon derék, nemes és tiszta és együgyű… A vidéken mehessenek tönkre jóravaló, derék tehetségek, kik véletlenül nem a magyar színpad mostani berendezkedésére termettek: ellenben tartalmas, értékes dolgokat produkálhatnának egy másik fajtájú, szintén nagy missziójú színpadon, melynek azonban a neve – jó magyarul – brettli…

Igaza van Márkus Józsefnek, kivel e témáról nagyon egyforma véleménnyel a múltkoriban beszélgettünk, s ki eléggé ismeri a magyar színpadi viszonyokat, hogy ebben a kérdésben a professzoros vaskalaposkodás félretevése nagyon sokat használna a komolyabb igényű magyar színművészetnek is, de meg eltüntetné a mai aljas, trágárságokkal vendégelő brettliket is. Mert megteremtené az irodalmi varietéket, melyek minden bizonnyal bírni fognak annyi nívóval, mint mennyivel sok mai úgynevezett előkelő színpad…

Hiszen árkot húzni az úgynevezett artistaság s az úgynevezett színművészet között nem lehet. A kenyér, a megélhetés az emberek jó részét tehetségüknek nem megfelelő terrénumra hajtja. Miért ne cserélődhessenek ki olyan két, majdnem egybeolvadó terrénumon, mint a brettli és a színpad, a kettő közti különbségek miatt megtévedt tehetségek?…

Ismerünk elkényeztetett színpadi nagyságokat, kik a mai színpadra nem valók, s annak nívóját éppen erős egyéniségük által csak süllyesztik. Fedák Zsazsa, Sziklai Kornél, Nyárai Antal – hogy többet ne említsünk – milyen értékes, becses produkciókat végezhetnének például a brettlin, vagy mondjuk varietében, holott a színpad mostani berendezése csak le fogja törni őket, s ha némi sikert hoz számukra, annak a színpad nívója s a közönség jó ízlése adja meg az árát. Viszont vannak komolyabb hatásra törekvők, mélyebb tehetségek, kik elsenyvednek a brettli levegőjétől…

Az első lépés után minél gyorsabban jöjjön csak a többi…

NN 1901 október 20.

Jegyzetek

108. Színészek a brettlin. Egy kis különvélemény. NN 1901. okt. 20. 5–6. – Színház

Okt. 18-án jelent meg a SzÚ-ban A brettli c. verse, melyben játékos-ironikusan szól a színházról a brettli javára. „A szin, a fény a brettlié volt” – írja. (AEÖV II. 93., 433–34.) De Adyról árulkodik Budapest és vidék szembeállításának gunyoros emlegetése, valamint a brettli megnemesítésének gondolata is.

Márkus József (1854–1911): nagyváradi származású író, újságíró, ekkor a Magyar Színpad c. budapesti lap szerkesztője. A NN okt. 20-i híre szerint Márkus József előző héten Nagyváradon járt. – brettli: 1. a júl. 18-i cikk jegyzetét.




Hátra Kezdőlap Előre