132. Az ingyen kenyér

Nagyvárad volt tavaly az első vidéki város, melynek társadalma sietett az ínség, nyomor és a legszörnyűbb emberi kín, az éhség jajszavára megnyitni az irgalomnak s kenyérnek templomát.

Nemes és szent cselekedet volt. A jó szívek mind összesereglettek, s a zord, hosszú téli napok alatt nem volt az életnek olyan összetörött inségese, ki ha mindennapi kenyerét kérte, az neki meg nem adatott volna.

Itt állunk ismét kezdetén az ínség és éhség szomorú idejének, mikor százak tekintenek könyörgéssel és reménnyel a jó szívek tavaly megkezdett munkájának folytatása elé.

Az első lépés megtörtént az idén is. Egy értekezlet, melyen az ingyen kenyér eszméjének tavalyi legelső propagálói vettek részt, kimondta az áldásos akció szükségességét.

Az első ébresztő hangnak támadtak is visszhangjai. Néhány nemes, jótékony lélek lerótta már a maga irgalmasságát és adóját, de a fenyegető ínséges időszak olyan közel van már, s a nagy misszióra olyan kevés eszköz!…

Nagyváradnak intelligenciájában és humanizmusában kiváló és kipróbált társadalma még mindig nem mozdult meg egész teljességében, hogy az ingyen kenyér intézménye e télre is biztosítva legyen. Nem akar ez szemrehányás, csupán figyelmeztetés lenni.

Mint amennyi szeretettel szegődtünk tavaly is a nemes, humánus misszió szolgálatába, akként tesszük ezt most is, mikor fölszólítunk mindenkit, akinek módjában van, adakozásra a nemes célhoz.

A Nagyváradi Napló minden legkisebb adományt is örömmel nyugtat és közvetít.

NN 1901. november 24.

Jegyzetek

132. Az ingyen kenyér. NN 1901. nov. 24. 3. – Hírek

Az ingyen kenyér témája gyakran foglalkoztatta Adyt (l. Szent Antal kenyere c. 1901. jan. 17-i jelzett – AEÖPM I.2 425–26. és Az ingyen kenyér morálja c. 1902. dec. 21-i névtelen cikkét – AEÖPM III. 188–190.). Rá vall a Nagyvárad társadalmának intelligenciájára és humanizmusára való hivatkozás is.




Hátra Kezdőlap Előre