Nem szabad lett volna tegnap este egyetlen üres, kapható helynek maradnia a Szigligeti Színházban, s volt üres hely elég, bizony nagyon elég.
Azt az áldozatot, hogy a szezon derekán valaki egy Alberti Wernert mindég szerepeltessen, nem hozza meg a magyar vidéken egyetlen színigazgató sem Somogyi Károlyon kívül, de Alberti Werner mellé sem adhat más olyan társakat, mint Székely Anna s Pintér Imre.
De mindenképpen kivételes, magas nívón állott a tegnapi előadás. Szinte duhajkodott bennünk a büszke, lokálpátrióta érzés, hogy Nagyváradon hallgathattunk meg egy ilyen perfekten művészi előadást.
A vendéget már ismeri Nagyvárad intelligens közönsége. E sokrabecsülő ismeretségnek tanújele volt az a szép babérkoszorú, melyet első megjelenésekre szűnni nem akaró tapsok között a zsinórpadlásról lebocsátottak. A vendég meghálálta pazarul ezt a figyelmet. Tökéletesebben, szebb tenorral, az ének nehézsége mesteribb és könnyebb legyőzésével még nem hallottuk énekelni Manrico szerepét.
Tökéletesebb partnert nem kaphatott volna sehol a mi büszkeségünknél, Székely Irénnél. A kiváló primadonna ihletésszerű művészettel énekelte az ő csodaszép hangján nekünk újra, de talán még nagyobb tökéletességgel Leonóra szerepét. Ő és a vendég nem győztek elégszer engedelmeskedni a közönség tapsainak.
Székely Anna szép alt hangja az ő Azucénáját páratlanná teszi a vidéki színpadokon. A jeles színésznő újra zajos sikerben tapasztalhatta az ő művészetének nagyrabecsülését, mit a nagyváradi közönségtől bőven kiérdemelt.
Pintér Luna grófja a jeles baritonista legbrilliánsabb alakításai közül való. Együtt tapsolta tegnap is a közönség Székely Irén, Székely Anna s a vendég alakításaival.
A többi szereplő közül legkivált Lányi Edit vált ki Inea szerepében. Kar, zenekar teljes biztonsággal végezte dolgát, dicséretére Müller karmesternek. Az egész est szép volt s emlékezésre számot tartó. Alberti valószínűleg jövő hét elején vendégszerepel újra.
És most mélabús akkord jön. Az egyik páholyból az operaház igazgatója végighallgatta az előadást. A legnagyobb elragadtatás hangján szólt Székely Irénről. Hajh, ha az ő elvesztésébe kerül ez az elragadtatás!… Félünk tőle.
(a.)
NN 1901. december 10.
145. Trubadúr. Alberti Werner vendégjátéka. NN 1901. dec. 10. 5–6. – Színház – (a.)
Alberti Werner: a budapesti Operaház énekese.