153. Révész huszárkapitány agyonlőtte magát

A nagyváradi Vilmos-huszárezrednek egy délceg, széles körökben ismert, gavallér tisztje, Révész Bálint százados összeroncsolt fejjel fekszik a katonai kórház ravatalán. A „szép kapitány” – így hívták széltében – eldobta magától az életet, mely pedig az ő számára olyan ragyogóan, olyan irigyelnivaló szépnek látszott. Egy kemény vadászfegyver s egy csomó serét elvégzett mindent, s a „szép kapitány” bajtársai, vívőrbarátjai, ismerősei kutatják, keresik a váratlan tragédia titkos rúgóit, a rejtelmes okot, mely a szép kapitányt elveszítette…

Az öngyilkosság

Az öngyilkosságról a következőket jelenti tudósítónk:

A Vilmos-huszárok laktanyájában tegnap délelőtt hatalmas lövés dördült el. A fegyverdörrenés felfordulást keltett a kaszárnyában. Egy tisztiszolga szaladt lelkendezve az összecsődült huszárok felé, s magából kikelve kiáltotta:

– Révész kapitány agyonlőtte magát!…

Mindenki a kapitány lakása felé szaladt, aki állandóan a kaszárnyában lakott. A kapitány szobájának bezárt ajtaját kifeszítették a betódultak. A szoba csupa füst volt. Révész kapitány félig a földön hevert. Feje teljesen összeroncsolva feküdt az ágy szélén. Körülötte csupa vér volt minden. Egyik keze még fogta a vadászfegyvert, mellyel meglőtte magát. Úgy látszott, hogy a lövés rögtön halálos volt. A fegyver négyes számú serétekkel volt töltve.

Azonnal jelentést tettek Horváth őrnagynak. Közben odaérkezett az öngyilkos jóbarátja, Durneiss-Schwaben br. főhadnagy s több tisztbajtársa.

Délután két óráig maradt künn a kaszárnyában a holttest. Úgy fél háromkor a zöld halottszállító kocsival nyolc közhuszár bevitte a Sal Ferenc utcai katonakórházba, melynek hullaszobájában ravatalra helyezték el.

Az öngyilkosság előtt

Tegnapelőtt egész nap vadászaton volt Révész kapitány. Vele voltak többek között jóbarátai, Kabdebó Sándor és Olasz Elemér is.

Este a színházba nézett be, mint rendesen. Később nagy társaságban jókedvűen, vidáman vacsorázott a Bazár-vendéglőben. Vele voltak Szunyogh Péter alispán, Kabdebó Sándor, Olasz Elemér s többen. Vidám, jókedvű volt, mint mindig. Húzatta a nótákat Hamza Gyuszival és bandájával. Úgy éjfél táján éjjeli zenét is adott a társaság egy előkelő úri család ablakai alatt. Az éjjeli zene után a Royal kávéházba tért be Révész Bálint. Itt egy teát ivott. Rövid ideig volt itt. Közben Rendes Szidorral, a kávéház-tulajdonossal diskurált.

– Még kedvem volna mulatni egy kicsit – mondta Rendesnek.

Elég volt már, kapitány úr, válaszolt Rendes, ki jó viszonyban volt a századossal. Késő van, jobb lesz most már hazamenni.

– Igaza van – szólt Révész, s búcsúzva távozott.

Egy óra tájban volt ez. A kapitány minden bizonyosság szerint hazament.

Tegnap délelőtt féltíz óra körül levelet hozott Rendesnek egy utcaseprő ember. A levelet Révész küldte. Rendest nagyon meglepte a dolog. A százados minden délelőtt szokott menni a kávéházba. Az éjjel pedig beszélt vele. A levél tartalmát Rendes titokban tartja. Rendelkezések vannak benne, többek között az, hogy Rendes menjen föl délután Horváth őrnagyhoz. A levél nyugtalanító hatása alatt volt még Rendes, mikor jött a hír, hogy Révész kapitány éppen az előbb agyonlőtte magát.

A levelek

A Rendeshez írott levélen kívül még négy levelet írt öngyilkossága előtt. Egyik levél Horváth őrnagyhoz szólt, a másik Kabdebó Sándorhoz, a harmadik Olasz Elemérhez, a negyedik egy szép leányhoz. A levelek egyikében sem írta meg – hír szerint – öngyilkossága okát a százados. Megbízás és búcsúzkodás van a levelekben.

Az öngyilkos

Révész kapitánynál nem volt snájdigabb, népszerűbb tisztje az előkelő Vilmos-huszárezrednek. Szerette s becsülte mindenki. Értékes karakternek kellett annak lenni, mely ezt a respektust ki tudta vívni abban az ezredben, hol csupa mágnások, előkelő, nagynevű tisztek szolgálnak, holott Révész nem volt sem lovag, sem báró, sem gróf. Mondják, hogy Ferenc-Ferdinánd trónörökösnek s magának Vilmos német császárnak, az ezred tulajdonosának is, kedves emberük volt a kapitány.

Elsősorban szerencsés külső tulajdonságainak köszönhette ezt Révész.

Ideálisan szép, daliás férfi volt. Ragyogó, kún magyar típusú, barna arc, kemény, fekete bajusz, büszke csillogó szemek, merész orr, homlok. A ragyogó huszár-uniformissal s daliás termetével valóságos Adonisznak látszott teremtve lenni a snájdig katona. A modora is szerencsés volt. Higgadt, nyugodt, imponáló, tüntetően szerény ember volt. Az asszonyoknál elért sikereiről sokat beszéltek.

Nem volt gazdag ember, de nagyon rendezett viszonyok között élt. Gavallérosan költött, fizetett. Egyik nagyváradi takarékpénztárban betett pénze volt.

Azt beszélték, hogy sokat és nagy szerencsével kártyázott, egész vagyont nyert össze a kártyán. Ha csinált is adósságot, a legpontosabban kifizette. Példa erre éppen a Rendes Szidor esete. A kapitány nővéréhez készült volt látogatóba, dec. 3-ára.

December 5-ig kért volt már előbb nagyobb összeg pénzt Rendestől. Közölte vele, hogy 3-án elutazik, s a pénzt majd onnan küldi el. Az utazás elmaradt, de 5-én pontosan kifizette tartozását Révész.

Mulatni szeretett. Szépen, elegánsan, magyarosan mulatott. Mert kuruc magyar volt. Jókedvű mulatozások közt gyakran mondta kedves büszkeséggel:

– Valaki magyar és huszár! Hát lehet valaki ennél több?…

A vélemény általában az volt róla, hogy fényes karriert s esetleg fényes partit fog csinálni…

Az öngyilkosság oka

A találgató vélemények ezerfélék. A legkülönfélébb okokat keresik s találják meg a sötét, váratlan tragédiában. Beszélnek nagy kártyaveszteségekről, anyagi zavarokról, becsületbeli ügyről, amerikai párbajról, szerelmi csalódásról s mindenről, miről hasonló esetekben beszélni szoktak. Annyi a tény, hogy az öngyilkosság okát nem tudja senki.

Révész kapitány szerelmes volt egy szép előkelő, dúsgazdag leányba. De evvel a szerelemmel éppenséggel nem lehetett megoldani a tragédia rejtélyét.

Azok, akik ügyeit ismerik, kizártnak tartják az anyagi zavarokat is, mint az öngyilkosság okát.

Az öngyilkos temetése

Az öngyilkosságról a Vilmos-huszárok parancsnoka táviratban értesítette Magyar-Igenben lakó özvegy édesanyját, a debreceni ezredparancsnokságot s az öngyilkos testvéreit. Révész kapitány unokaöccse volt a híres debreceni kálvinista püspöknek. Egyik testvére Szászrégenben lakik, férjezett dr. Szabó Gézáné, orvos neje, másik testvére Révész Imre Jászberényben lakik. Ma érkeznek meg édesanyja és a testvérek, s ők intézkednek a temetés iránt. A haláleset hírére kitűzték a Bihar megyei Nemzeti Kaszinó erkélyére a gyászlobogót, melynek az elhunyt egyik legszimpatikusabb alakja volt.

A közhuszárok gyásza

Révész kapitányt nemcsak bajtársai szerették s azok a társaságok, melyekben megfordult, de valósággal imádta a legénység. Rendkívül humánus, nobilis volt huszáraival szemben. Néha nehéz gyakorlatok alkalmával elhagyta a türelme, s túl szigorú volt a legényekkel. Hamar megbánta. Ilyenkor pénzt adott nekik, hogy vigasztalóul igyanak egy pohár bort. Mikor a legények a kaszárnya udvaron az öngyilkosságot hallották, hangosan sírtak. Valóságos gyász van a kaszárnyában. A legjobb tiszt urat siratják a huszárok.

Az utolsó éjszaka

Amint már említettük, az utolsó éjszakát barátjával, Kabdebó Sándorral töltötte el a szerencsétlen Révész kapitány. Délután Olasz Elemér úri házában volt zsúron, ahol nagyon jól érezte magát, csak távozása alkalmával vett rajta erőt a meghatottság. Érzékenyen vett búcsút a házigazdától, és amikor ez megkérdezte tőle, hogy miért lett olyan hirtelen rosszkedvű, mély megindultsággal ennyit mondott:

– Nagyon megelégeltem az életet. Nem kell már tovább. Főbe lövöm magam!…

Nem vették komolyan a szavait, úgy vélték, hogy ezt csak a hirtelen rosszkedv okozza, mert már a tavaszkor is fenyegetődzött egy ízben az öngyilkossággal barátai előtt.

Éjjel a szerenádok elhangzása után Kabdebó Sándorral sétálgatott az utcán, ekkor ismét előhozakodott eltökélt szándékával:

– Isten veled Sándor! Én már megúntam ezt az életet meg az emberek cudarságát. Főbelövöm magam holnap!

Kabdebó egy pillanatra meghökkent ettől a határozott beszédtől, de azután eszébe jutott, hogy Révész kapitány már a tavasszal sokat beszélt öngyilkossági tervéről. Vigasztalni próbálta:

– Ugyan Bálint! Hogy beszélhet egy életerős, daliás katona ilyen bolondokat. Hiszen tudtommal semmi okod sem lehet ilyen ostobaságra. Rendezett anyagi viszonyok között élsz…

Ennél a szónál, mintha az előbbieket nem is hallotta volna, hirtelen közbeszólt Révész kapitány:

– Jó, hogy erről beszélsz Sándorkám! Utolsó baráti szívességül azt kérem tőled, hogy a leghatározottabban cáfolj meg minden olyan pletykát, mintha adósságok miatt váltam volna meg az élettől. Nem tartozom senkinek egy krajcárral sem, sőt nekem tartoznak. Erről különben végrendelkezni is fogok, de kérlek téged is, hogy hazudtolj meg minden ilyen pletykát. Tudom, hogy rólam, akit könnyelmű embernek ismernek, ezt fogják mondani a halálom után…

Kabdebó most már komolyabban vette az öngyilkossággal való fenyegetőzést:

– De mi okod volna erre a borzasztó tettre?

Révész mély melankóliával felelt:

– Vannak emberek, akik egyszercsak jóllaknak az élettel. Megunják annak minden örömét, megunják az embereket, akikben csalódtak, egyszóval megunnak mindent. Ilyenkor barátom a legjobb menni, elmenni örökre. Hát én megyek…

Kabdebó még sokáig próbálta lebeszélni végleges elhatározásáról, és úgy vélte később, hogy ez sikerült neki. Hanem azért aggódva és rosszat sejtve hajtatott haza késő éjjel. Palotáról délelőtt be is jött Nagyváradra, és itt már akkor megdöbbenve értesült, hogy ezúttal csakugyan végrehajtotta barátja fenyegetőzését.

Az öngyilkos végrendelete

Mint értesülünk, az elhunyt Horváth őrnagyhoz intézett levelében vagyona felől végrendelkezik. Ebben megjelöli minden értéktárgyát, és arra kéri, hogy ebből minden esetleg általa nem tudott kisebbszerű tartozását egyenlítse ki, és fennmaradó vagyonát, melyet körülbelül 24 000 koronára értékel, húgának, dr. Szabó Gézánénak hagyományozza.

A tegnapi napig Horváth őrnagynál senki sem jelentkezett, akinek Révész kapitánnyal szemben követelése lett volna.

NN 1901. december 21.

Jegyzetek

153. Révész huszárkapitány agyonlőtte magát. NN 1901. dec. 21. 3–4.

A szokatlan műfajú riportot részben Fehér Dezső tanúsága alapján tulajdonítjuk Adynak, aki a Ha c. gyűjteményében azt írja, hogy „Ady Endre, az újságíró, háromhasábos tudósításban számolt be a szenzációs öngyilkosságról.” (Ha 124.) Másrészt azonban az is Ady mellett szól, hogy A szép kapitány címmel verset is írt az ügyről (NN 1901. dec. 21. – AEÖV II. 98.; 442–43.). Hegedűs Nándor hívja fel a figyelmet arra, hogy ugyanezt a témát dolgozza fel Simeon és egy úr c. (BN 1903. dec. 25. – AEön 134–37.; 1301.) novellájában is. Abban viszont Hegedűsnek nincs igaza, hogy a novellából az öngyilkosság hátterére vonatkozó tényekre is következtet, nevezetesen arra, hogy Révész kapitány adósságai miatt, melyeket nem mer bevallani apjának, lett öngyilkos, hiszen a riportból világosan kiderült, hogy apja ekkor már nem élt. – Ugyanez az öngyilkosság adott témát Bíró Lajos Tavaszi ünnep c. színművéhez is. A darab hőse, Zólyomi kapitány teljesen az uzsorások áldozata lett, és anyagi összeroppanásából házassággal akart kilábolni. Amikor a leánykérés nem sikerül, főbe lövi magát.

egy szép leány: a korabeli pletykák szerint Schwarz Ferenc fancsikai földbirtokos Ilona nevű leánya volt.




Hátra Kezdőlap Előre