176. Idill a vicinálison

Úgy látszik, hogy az a sok gonosz mese, miket a helyiérdekű vasutakra kitaláltak, nem mind mese. A sárréti vasút egyik állomásán játszódott le a minap ez az érdekes vicinális történet. E városkába idegen úr érkezett, s nadrágot akart szabatni a helység egyetlen szabójánál. A szabó azonban nem volt odahaza. Valamelyik korcsmában kóborgott. De melyikben? Ezt kideríteni a majszternénak volt a feladata, aki végig is sírta valamennyi korcsmát, míg végre a férjére ráakadt. Az idegen úr azonban megunván a dolgot, rohant a vasúthoz, s felült a vicinálisra, mely indulóban volt. A majszter nem akarta elszalasztani a keresetet, utána indult az idegennek, s épp akkor akadt rá, mikor a vonat már indulásra füttyentett. A majszter azonban nem veszítette el a fejét, hanem megkérte szépen a vonatvezetőt hogy várjon addig, míg ő mértéket vesz. Miért ne tenné meg a vicinális vonatvezetője ezt a kis szívességet? Az idegen úr kiszállt, a majszter mértéket vett róla, megegyeztek a szövetben is, a határidőben, az árban is, s míg ez az ügylet teljesen meg nem köttetett, addig a vonat nem robogott tovább.

(Dyb)

NN 1902. január 24.

Jegyzetek

176. Idill a vicinálison. NN 1902. jan. 24. 3. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok – (Dyb.)




Hátra Kezdőlap Előre