214. Versek az ideálhoz

Egy kivételesen szimpatikus lipótvárosi ifjú ember, kinek Nagyváradon is nagy rokonsága van, szörnyű módon beleszeretett egy nagyon szép lipótvárosi leánykába. A szép leányt „divatosan” nevelték, tehát imádja a poétákat. Egy kicsit túlságosan is falja a verseket.

Hősünk, az ifjú, pedig éppenséggel nem ért a versekhez. Mikor észrevette, hogy versek nélkül ő nulla az imádott nő előtt, eszébe jutott, hogy van neki egy kis újságíró barátja, Csergő Hugó, aki verseket is ír. Fogta magát, s a Csergő szerelmes verseit lemásolgatta, s elküldözgette őket egyenként a kis leányhoz.

– Képzeljék az urak, beszélte nekünk. A kis leány egy-egy fokkal lett hidegebb minden vers után. Más poétát keresek, gondoltam, s Pósa Lajost másolgattam neki. Már ekkor majdnem észre sem vett az én imádottam. Mióta szegény Makai Emilre tértem át, kezdek több reménnyel nézni a jövőbe. Különben el vagyok szánva, hogy Heinéig meg sem állok…

NN 1902. február 25.

Jegyzetek

214. Versek az ideálhoz. NN 1902. febr. 25. 4. – Nagyváradi Krónika. Nagyváradi tarkaságok

Ez a kis szösszenet visszavágás lehetett Csergő Hugó (1877–1944) ellen, aki nagyváradi időzésekor megsértette Adyékat. Ezt Bíró Lajos beszéli el ugyancsak febr. 25-én a Szabadság-ba írt cikkében. Az esetet feleleveníti Nagy Andor is (Tavasz Váradon 1937. 243.) nyilván Bíró nyomán. Csergő Hugó jan. 23-án a NN-ban betűjeleivel jelzett egy Nagyváradi Krónikát. Feltehetően ekkoriban lehetett Váradon.




Hátra Kezdőlap Előre