290. Protestáns fegyverkezés

A klerikálisoknak szabad fegyverkezniök s harcolni is. Az ecclesia ismét militáns. De jaj azoknak, kik nem várják be, hogy a kést a nyakukra tegyék. A klerikálisok föl vannak háborodva, mert a protestánsok védekezni mernek. A néppárt lapja már denunciál is. Aulikus és klerikális tradíciók szerint az uralkodóháznál próbálja a protestánsokat eláztatni. Miért? Mert egy kiváló protestáns vezérférfiú nagyon sok jogos aggodalommal azt mondta, hogy elérkezett immár az ideje, hogy a protestánsok tömörüljenek. Igaz, hogy a mostani király uralkodása nagy biztosíték, de ki tudja, hogy nem ismétlődik-e meg I. Ferenc császár korszaka, mikor egy diplomata így jellemezte az uralkodó nézetét: Őfelsége a tiszta monarchiát akarja, tiszta katolikus alapon, mert az egyik a másikat támogatja és megerősíti. Aha! ordít föl a néppárt. Le kell vágni a nyakukat a forradalmároknak, eretnekeknek. És ha rajta állna, bizony le is vágnák. Pedig ez a protestáns fegyverkezés a legjámborabb a világon. A protestánsok csak élni akarnak. De az már nagy bűn a klerikális főurak és papok szemében. Soha nagyobb szükség nem volt a világosság embereinek a szövetkezésre, mint ma: ez bizonyos.

NN 1901. november 14.

Jegyzetek

290. Protestáns fegyverkezés. NN 1901. nov. 14. 2.

A protestáns témát antiklerikális szempontból feltehetően Ady írta meg a NN-nál. Az Alkotmány-nyal folytatott vita egyébként is az ő reszortja volt. De stilárisan is Adyra vall.




Hátra Kezdőlap Előre