295. Nebántsvirág

Megkopik, elszíntelenedik minden. Mi magunk is s az is, amit valamikor színesnek, ragyogónak tartottunk. A színek, ragyogások, a hangulatok elmúlását hozta eszünkbe a Nebántsvirág tegnapi előadása. Alig láttunk, éreztünk valamit azokból, amiket láttunk és éreztünk valamikor az édes Nebántsvirág kisasszony dalos történetéből. Talán nem egészen a mienk volt a hiba. A színtelenség, kopottság és unottság bűne a színészeket terheli. A közönség egész hibája az volt, hogy – nem jött el a színházba. De ez nem menti a szereplőket azért, hogy a darab minden báját, hangulatát, színét teljesen lekoptatták. A címszerepet Ámon Margit játszotta. Csak Bérczi volt a régi jó Floridor-Celestin. Ami kis taps, tetszés volt, megtetszett rajta a kényszeredettség.

NN 1901. december 12.

Jegyzetek

295. Nebántsvirág. NN 1901. dec. 12. 6. – Színház

A filozófikus–poétikus kezdés és az „édes Nebántsvirág kisasszony” Ady szerzőségére vall.

Nebántsvirág: l. a Pálmay: Nebántsvirág c. cikk jegyzetét (máj. 31.) e kötetben.




Hátra Kezdőlap Előre