308. Bőregér

Nyárai Antal, aki hosszú betegség után tegnap este jelent meg újra a nagyváradi színpadon, bizonyságát láthatta a nagyváradi közönség páratlan szeretetreméltóságának.

Nem mindég egyforma ambícióval és figyelemmel pályázott volt Nyárai e szeretetreméltóság bizonyságaiért, de a közönség nem változott. Mikor az ő szeszélyes, de zseniális kedvence, aki még aztán aggodalmat kelthetően sokáig gyengélkedett, a nyílt színen tegnap este megjelent, kitört az éljenzés s a taps az egész nézőtéren. Percekig tartott az ováció. Nyárai alig győzte hajlongva megköszönni ezt a meleg, tüntető üdvözlést.

A Bőregér előadása egyébként a régi jeles volt, itt-ott tetszett meg talán, hogy túlságosan bízva az előző előadások nagy sikerében, nem volt elég gondos a próba. A hölgyszereplők között Ámon Margitnak volt zajos sikere, aki ügyes, kedves szobacicus volt, és temperamentumosan énekelt, Pintér az ismert jó, úgyszintén Bérczi is. A kisebb szereplők közül Lányi Editet tapsolták.

Ami az est hősét, Nyárait illeti, ötletes, kedves fogházigazgató volt. De valami nagy fáradtságot láttunk rajta. A régi kedve nem volt sehol.

Kovács Tivadar balettmester excentrikus párizsi táncot lejtett el a második felvonásban, amit megismételtettek.

A közönség csaknem teljesen megtöltötte a színházat.

NN 1902. január 17.

Jegyzetek

308. Bőregér. NN 1902. jan. 17. 5. – Színház

Nyárait a közönség „szeszélyes, de zseniális kedvencének” nevezi, s ez összhangban van Ady Színházi poézis c. 1901. máj. 26-i versének Nyárairól szóló VI. darabjával, melynek címe Hozzá. (l. AEÖV II. 80.)

Bőregér = Denevér, Johann Strauss operettje.




Hátra Kezdőlap Előre