310. A nagyon szép asszony

Labiche-nek egy régi szellemes és kedves vígjátékát elevenítették fel tegnap – sajnos – kicsi ház előtt. Hiába minden igyekezet, úgy látszik, hogy legderekabb ambíció sem tudja megkedveltetni a közönséggel az olyan darabokat, amelyekben finom esprit, humor és kedves komikum van csupán, de semmi trágárság, semmi rikító szecesszió. Pedig ezúttal a társulat vígjátéki ensembléja is derekasan állotta meg helyét, és egy pár kellemetlen nyelvbotlástól eltekintve pompásan ment az előadás.

Szohner Olgát végre egy hatásos jó szerepében láthattuk. Kedves és elbájoló játéka mellett kitűnő ízlésre valló pazar toalettjei is feltűntek. Pataky Béla jelesül játszotta a nagyon szép asszony férjét. Krasznay Andor (Montgascar) ismét kiváló színészkvalitásokról tett bizonyságot, és Bognár is remekül színezte a leánya szépségére mámorosan büszke apát. Szarvasi nagyon jó volt, úgyszintén Deésy Alfréd, Bérczi és Tóvári Anna kisebb szerepekben. A pompás vígjátéki előadás megérdemelné, hogy megismételjék, és hogy a második előadás iránt nagyobb érdeklődést tanúsítson a közönség.

NN 1902. január 18.

Jegyzetek

310. A nagyon szép asszony. NN 1902. jan. 18. 5. – Színház

Az érdektelen kis színházi recenziót azért soroljuk az Ady-cikkek közé, mert lesújtó ítéletet mond a közönség trágárság-kedvelő ízléséről, de rá vall a „rikító szecesszió”, valamint a „pompásan” határozó is.

Labiche, Eugène (1815–1888): kora egyik legnépszerűbb francia vígjátékírója.




Hátra Kezdőlap Előre