318. Nagyvárad parlamentje

– A tegnapi közgyűlésből –

Nagyvárad új parlamentje élénkebb, mint a régi. Ezt nemcsak az „újak” hirdetik, hanem valóban így van.

Lám tegnap is milyen kedves, ennivaló, igazán parlamenti komolysággal tárgyalt a nagyváradi parlament. Persze, hogy egy-két új hang nem jól esett azoknak a városatyáknak, kik úgyszólván történelmi alapon ülnek bent állandóan Nagyvárad törvényhatósági bizottságában, de bizony ezt meg kell szokni. Ma még a negyvennyolcas, néhol túlontúl is jámbor hang a legkeményebb hang. Talán már legközelebb erősebb hangú, keményebb igazságú emberek fognak bekerülni. Szittya módon, kedélyes, patriárkális, táblabírós csoszogásban bajos dolog lesz idestova már az élénkebb, modernebb városokat vezetni. Amit a terézvárosi demokraták megcsináltak, az szinte kínálja magát néhány intelligensebb város haladni akaró polgárságának. Csak nem kell csinált, képzelt tekintélyektől, mumusoktól félni. Szervezkedni, behatolni próbáljon a nagyváradi parlamentbe az, aki erőt és tehetséget érez a hadakozásra. Hiszen a haladás: változás. s haladni csak változással lehet… Ennyit általánosságban, nagy komolysággal s elöljáróban. Most már térjünk a programra: a tegnapi közgyűlés derűs epizódjaira…

A „nagy” terem képe érdekes. Nagyjában és felületesen áttekintve a réginek látszik, pedig nem az. Vagy ott volt-e a baloldalon, elől a jegyzők előtt a volt fő-főjegyző, Rácz Mihály, akit a negyvennyolcasok küldtek be ellenőrzőnek, mivel ő ismeri alaposan a házi titkokat? Hát az a kedves, kurucarcú, magyar ruhás öreg úr, akit eddig csak szenzációs esküdtszéki tárgyalásoknál ismertünk: Millye Gyula táblabíró? Hát a Szokoly Tamás hadsegéde, aki persze Szokoly jobbjára ül, Halász Lajos? És még néhány érdekes és kevésbé érdekes alak?… Bizony változott ám a közgyűlés képe…

*

Várady Zsigmond dr. megkésett egy kicsit. Már az önálló vámterület mellett és ellen folyt a vita. Szétnézett. A szokott helyére már nem férhetett be. Nem sokáig gondolkozott. Odaült a negyvennyolcas csapat mögé. Ma úgyis elvtársa a negyvennyolcasoknak. Az önálló vámterület híve ő is, mint azt egy szép cikkben okolta volt meg a Nagyváradi Naplóban.

Az újságírók asztalánál, ahol Millye Gyula is ült, helyet foglalt valaki, aki egy kis akarattal beljebb is kerülhetett volna, Adorján Emil dr., a fiatal negyvennyolcas vezér. Ahogy a Halász Lajos szűzbeszédjét hallgatta – úgy tetszett nekünk – hogy az villant meg az eszében: mégsem kellett volna olyan szerénynek lenni…

*

Balogh Döme interpellálta Rimler Károlyt az újvárosi posta ügyében. Interpellálta pedig, mint polgármesterhelyettest s mint újvárosi „villa-tulajdonost”. A városatyák derültek az ügyön nagyon. Csak Rimler nem tudta semmiképpen, hogy mint kerül az ő villája ebbe a dologba.

Mondtak különben Rimlernek kedvesebb dolgot is. Mikor megígérte, hogy az újvárosi posta érdekében minden lehetőt megtesz, Szokoly Tamás közbekiáltott:

– Csak fiatalabb volna tíz esztendővel…

Azt én szeretném, gondolhatta Nagyvárad szimpatikus polgármesterhelyettese, aki különben tegnap is „slágfertig” volt…

Balogh Döme viszont avval keltett óriási derültséget, hogy kijelentette:

– Ami egyszer nem ideális, az abszurdum!

Úgy látszik, hogy Balogh Döme a Bodnár Zsigmond dr. idealizmus-realizmus hullámiskolájának a híve…

*

Mikor legyen az újvárosi választás? E körül forgott vita.

Halász Lajos elmondta kissé idegesen szűzbeszédét. Utána Beöthy főispán talpraesetten, meggyőzően magyarázta, bizonyítgatta, hogy a tanács álláspontja a törvényes, s a Szokoly Tamás helyét csak decemberben lehet betölteni.

– Szavazzunk! Szavazzunk! – kiálták a negyvennyolcasok.

Először a tanács indítványára szavaztak. Az eredmény kétes volt. Az ellenzék ellenpróbát kért. Alig pár szavazatkülönbség volt. Egyszer csak a főispán jobbjáról föláll Miskolczy Barna, s szavaz az – ellenzékkel

De azért keresztülment a tanács javaslata…

*

Az önálló vámterület kérdésénél kitört óriási vihar már nem ide tartozik. Ez már igen komoly dolog. Érdekes csak az, hogy [az] önálló vámterület tizenhárom többséggel győzött. Babonás mamelukok ezt arra magyarázhatják, hogy szerencsétlen a határozat. Az önálló vámterület hívei viszont arra, hogy szerencsétlen állapot, mikor csak tizenhárom szótöbbséggel győzhet Nagyváradon az önálló vámterület eszméje…

NN 1902. február 14.

Jegyzetek

318. Nagyvárad parlamentje. A tegnapi közgyűlésből. NN 1902. febr. 14. 5. – Nagyváradi Krónika

Két Ady-gondolat is valószínűsíti Ady szerzőségét. Az egyik, amit a „terézvárosi demokratákról” mond, a másik pedig az, hogy a haladás változással egyenlő. Ezeket számtalanszor megtalálhatjuk cikkeiben.

Nagyvárad új parlamentje: múlt év decemberében választották meg Nagyvárad törvényhatóságának új tagjait. – Rácz Mihály: volt városi főjegyző és költő – Millye Gyula: táblabíró, mindig csizmában és zsinóros ruhában járt. – Az önálló vámterület híve ő is: dr. Várady Zsigmond Nagyvárad és az önálló vámterület címmel névtelen vezércikket írt a NN febr. 13-i számában. – Adorján Emil dr.: a Függetlenségi Párt egyik vezetője. Leander néven humoros írásai jelentek meg. – Bodnár Zsigmond: l. Növekvő idealizmus c. 1900. szept. 15-i cikket és jegyzetét. (AEÖPM I.2 339–40.; 801.) – Szokoly Tamás helye: Szokoly Tamás újvárosi mandátumáról van szó, melyről lemondott, és az olasziit tartotta meg. – Miskolczy Barna: kir. közjegyző – az önálló vámterület tizenhárom szótöbbséggel győzött: ellene szólt többek közt dr. Molnár Imre és Mihelfy Adolf.




Hátra Kezdőlap Előre